Power of Love (18+)
(Mir PoV)

Chapter 15.

Elégedetten néztem, ahogy végre pofásabb lett, hála a munkámnak, de ez még vajmi kevés volt. Bőven volt még mint tennem, ráadásul az elkövetkező estéket is itt fogom tölteni. Először is a konyhába mentem és próbáltam valami ehetőt összerakni. Gondolnom kellett arra, hogy nehezen bír enni, így valami könnyen lecsúszót kellett csinálnom. A hűtő viszont üres volt, csak pár üveg soju virított benne, de az most nem igen volt alkalmas. A kamrában találtam konzervet, gyümölcsöket, ami ihletet adott. Tudom nem nagyon szoktunk leveseket enni, de most azt hiszem jobb lesz, ha azt eszik. Pár perc alatt kész volt a gyümölcsleves és egy tálcára téve a tálat, bevittem neki a szobába. Leültem mellé az ágyra és az ölébe rakva a  műanyagot, megsimogattam az arcát és a szájához emeltem a kanalat. A gond csak az volt, hogy nem tudta magától akkorára kinyitni a száját, hogy beférjen rajta a kanál. Fogalmam se volt, hogy juttassam be a szervezetébe, aztán eszembe jutott egy régi játék pároknak. Pár kanál levest a számba vettem, majd ajkaim az övére tapadtak és lassan elkezdték adagolni a folyadékot. Joonnak csak annyit kellett tennie, hogy lenyeli. Olyan kis esetlen és gyenge volt…nagyon meglátszott rajta, hogy törődésre szorul. Az etetés után halvány mosollyal bólintott. – Finom volt…köszönöm… - súgta ajkai közül. Még egyszer megcsókoltam és visszavittem a konyhába az edényeket. Gyorsan elöblítettem, majd megtöröltem a kezem és a szobába mentem, de Joon már aludt. Istenem, de édes…most valahogy olyan más volt… Szerény és kedves… nem ilyenek ismertem meg. Vele maradtam míg hajnalodni nem kezdett. A napsugarak áthatoltak a vékony függönyön és felmelegítették a takarót. Tudtam, hogy ideje haza mennem, s mielőtt Heechul visszatér, már az ágyban kell feküdnöm. Írtam egy kis levelet Joonnak, amit ott hagytam mellette az éjjeli szekrényen, hogy könnyen el tudja olvasni.

”Este megint jövök, amint Heechul elmegy otthonról, maradj itt, ne csinálj semmit, csak pihenj és gyógyulj.

Szeretlek, Mir <3"

Reméltem tényleg nem szándékozik semmit sem tenni ilyen állapotban. Visszarohantam Heechul házához és mielőtt az inas és a takarítónő felébredt volna, lerúgtam a cipőim, felfutottam a lépcsőn, be a hálóba, majd átvettem a pizsamám és bebújtam az ágyba. Még nagyban lihegtem a futástól, pont akkor lépett be Hee és rám meredt.
 - Te már ébren vagy? – kérdezte nagyokat pislogva és közelebb jött.
 - I-igen…rémálmom volt…megint… - mondtam, hogy eltereljem a figyelmét. Úgy tűnt bevált.
 - Oh…Értem. Sajnálom, hogy nem voltam itt. Elmondod mit álmodtál? – Fölém hajolt és lágyan megcsókolt, majd leült az ágyra és magához húzott. Mit tegyek? Hogy hagyhatnám itt ezt az embert? Szeret és vigyáz rám…Joon persze most más volt, megsérült elég durván, de mi biztosítja, hogy ilyen marad? Ki mellett döntsek? Ahj…soha többet nem akarok senkit se szeretni… Gyengéden eltoltam magamtól és a szemébe néztem.
 - Joon… - kezdtem volna bele a mondandómba, de megállított.
 – Értem, elég…ssh…nem akarom, hogy felszakadjanak a régi sebeid. – furán néztem rá, majd végül beláttam, lehet jobb, ha nem tud tóla, az csak újabb kérdéseket vetne fel.
 - Jössz reggelizni vagy még alszol egy kicsit? – megsimogatta az arcom és megállította kezét az államon.
 - Most még nem…inkább maradok és pihenek. – mosolyogva megcsókolt, majd mélyítette a csókot, de aztán elhúzódott.
 - De jó…mmm…édes a szád. Ettél valamit? – megpróbáltam leplezni zavaromat, de nehezen jutottak eszembe most az értelmes kifogások.
 - Hát…ööö…izé…tetszik? Tea…gyümölcstea… Miután elmentél, nem tudtam aludni, úgyhogy főztem teát. Fura, még most is érezni.
 - Értem. Itt maradjak máskor, míg elalszol? – kedvesen magához húzott, haja csikizte a nyakam és a vállam.
 - Nem…nem kell, menj csak ha dolgod van, elvagyok magamnak – megijedtem, hogy nem tudnék este visszamenni a házhoz, de reméltem, hogy vagyok olyan ügyes, hogy megoldom. Elmosolyodott, majd felállt az ágyról és lement a konyhába. Huhh…végigsimítottam a homlokomon és visszazuhantam az ágyba. Nem számítottam rá, de pár perc múlva elaludtam.
Mikor felébredtem, már sötétedett és Heechul sehol. Az órára néztem: este 6…
Na ezt a napot is jól átaludtam. Mellette volt egy papír, amit ő írt, hogy korábban el kellett mennie, de nem akart felébreszteni. Hát jó, előbb tudok elmenni itthonról. Felöltöztem, magamra kaptam egy táskát és a hűtőhöz mentem. Bepakoltam pár enni- és innivalót, gipszet az ujjára,  meg még csomó mindent, amíg tele nem lett a táska. A hátamra vettem és elindultam. Siettem, nem akartam egy percet sem elpazarolni. Berohantam az ajtón és a már nagyban mosolygó Joon fogadott.
 - Már vártalak. – súgta és magához intett. A tatyót a földre raktam és odamentem hozzá. A szemében életteli csillogás volt, nem tudom hogy csinálta, hogy egy nap alatt ennyi erőt gyűjtött. Az ágyra ültem és megcsókoltam.
– Hogyhogy ilyen jól vagy? – kérdeztem vigyorogva és megöleltem.
 -  Aucs…azért ennyire nem… - felszisszent majd egy picit eltolt.
 - Juj bocsi – szám elé kaptam a kezem, pont ott öleltem meg ahol egy sebe volt.
 - Semmi baj, nyugi. Egyébként csak egész nap aludtam, aztán kimásztam a konyhába és ettem megint a levesből. Nem tudom mit raktál bele, de az biztos, hogy nagyon jól esett. Aztán…kicsit leapasztottam a soju készletet… - látta, hogy belevágnék a szavába, így inkább gyorsan folytatta. – az valószínűleg helyrerakott kicsit belülről.
Rosszallóan néztem rá, de basszus lehetett rá haragudni?
 - Tudod, hogy nem örülök neki, de….mennyit ittál? – kérdeztem remélve, hogy max 1-2 üveggel.
 - Öööö… 5-öt… - mondta nevetve én meg csak bámultam. Még csak szaga se volt…tud valamit.
  - Na jó...elnézem, de csak mert látom, hogy jobban vagy. A vacsi elől viszont nem menekülsz. Kimchis spagetti. Megfelel? – átöleltem, ő meg csak mosolyogva bólogatott.

EXOtic Love
(Chen&Lu Han)

Chapter 4. (18+)

- Lu Han!! – kiáltottad a csókot megszakítva és mentél volna utána, de Chen elkapta a kezed.
 - Ha most mész…többé ne várd, hogy veled legyek. – szólt komolyan. Belefájdult a szíved, de nem tudtad mit tegyél. Hogy is választhatnál a hozzád legközelebb álló személy és álmaid pasijának szerelme között? Sóhajtva hozzá bújtál és átölelted, majd ő is átkarolta derekad és elindultatok hozzá.
Mikor odaértetek, kinyitotta az ajtót és felkapva a szobába vitt, ahogy a menyasszonyokat szokták. Elnevetted magad, de kicsit feszélyezett, hogy egyből az ágyra tett. Visszament becsukni az ajtót, te pedig végignéztél a hálószobáján.
Visszafogott, néhol kicsit erősebb színek, de megnyugtató és egyben huncut hatást keltőek.
 - Tetszik? – kérdezte és lassan rád mászott.
 - Igen, deh… - súgtad, de lassan nyakad kezdte csókolgatni.
 - Semmih… - ráztad meg erőtlenül a fejed. Ajkai ingedhez érve megálltak és egyik kezével lassan kihámozott belőle.
Melltartód fogaival húzta le és lágyan csókolgatni kezdte fedetlen melleid. Halk sóhaj csúszott ki a szádon és érezted, ahogy nyelve bimbódon köröz. Másik kezével nadrágod húzta le, majd combjaid kezdte simogatni. Nem tudtad, mi ütött beléd, hogy hagytad magad, de őrült jól csinálta.
 - Mégh… - nyögted és bugyidat is lehúzva felnyomta pár ujját. Bemelegítés nélkül mozgatni kezdte őket és szabad kezével széjjelebb tárta lábaid. Remegni kezdtél és lehunytad a szemed. Nem akartad látni, mit csinál, féltél az új érzéstől.
Lassan ujjait kihúzva feltolta magát és mikor már benned volt, halkan felnyögött.
 - Imádlakh… - sóhajtotta és mozogni kezdett. Másra számítottál, de ez isteni volt. A hangja…a kipirult arca…a lökései…együtt teljesen felizgattak és fokozták az élvezetet.
Mélyre hatolt, tövig benned volt és egyre szenvedélyesebben lökött, sóhajai nagyobbak lettek és érezted szapora szívverését.
 - Chenh….ahh…. – nyögted és lassan elérted a csúcsot.
Lihegve lökött még párat s követve téged, ő is elélvezett. Teljesen kimerülve kihúzta magát és melléd feküdt. Zihálva ránéztél és nem tudtad mondd-e vagy még ne. Majd végül győzött az igen.
 - Chen…
 - Igenh?
 - Szeretlek… - súgtad halkan, de nem válaszolt, csak lassan elnyomta az álom.

EXOtic Love
(Chen&Lu Han)

Chapter 3.

A pár napos szünetnek hamar vége lett, de mindvégig tartottátok a frontot az EXOnál. Utolsó nap viszont váratlan dolog történt.
 - Abbahagynátok végre?? – kérdezte felindulva Chen. – Nem tudjátok milyen idegesítő itt nézni, ahogy faljátok egymást, miközben koncentrálnunk kéne! Menjetek szobára basszus! Lu Han neked is lehetne egy kis eszed. – egy kis törölközőt a földhöz vágott és elviharzott a folyosó felé. Lu Han nyelvet nyújtott utána, de te kis lelkiismeret furdalással sóhajtottál.
Felálltál, majd megköszörülted a torkod. Mindenki felétek fordult, a „pasid” pedig nagy levegőt vett és csatlakozott hozzád. Megfogta a kezed, de te elhúztad.
 - Csak annyit szeretnék mondani, hogy… - kezdett bele halkan, de hallatszott, hogy nem akarja tovább mondani. – szóval, hogy mi igazából…nem vagyunk együtt…csak a fanok miatt játszottuk el…sajnálom…tudom, el kellett volna mondani, de tudnunk kellett, hogy elég hiteles-e… - folytatta heves magyarázkodással, hisz ez olyan volt mintha hazudtatok volna.
Chen viszont csak még mérgesebb lett ezek hallatán és kiment a folyosóra az ajtót becsapva. Megijedtél, hogy megutált és utána szaladtál, annak ellenére, hogy Lu Han kérte, hogy maradj.
Becsuktad magad mögött az ajtót és a falnak támaszkodó Chent nézted.
 - Izé…
 - Azt hittem tényleg a kis szende szűzzel vagy… - motyogta halkan, de minden szót tisztán értettél. – Sikerült…átverned….gratulálok… - pár lépést tett feléd és rád nézett. – De mégis örülök…így…az enyém lehetsz… - súgta egyre halkuló, de határozott hangon és még mielőtt feleszmélhettél volna, a falnak nyomott és ajkaidra tapadt. Meglepődtél, de nem ellenkeztél, hisz ezt akartad, így átkaroltad nyakát és közelebb húzva viszonoztad.
 - ________, kérlek hallgass meg, szere… - nyitott be Lu Han és döbbent arccal lefagyott. Elszomorodott, majd becsukta az ajtót és hallottad a cipőkopogásokat, amint elmegy.


 -Szeretlek… - súgta halkan maga elé és az ingjén lévő virágot a földre tette. Ha előbb mondom neki…ha máshogy közelítek hozzá…Aznap…meg kellett volna csókolnom… Most már mindegy… Sóhajtott és magába zuhanva hazament.

EXOtic Love
(Chen&Lu Han)

Chapter 2.

Kicsit meglepődött, de belement.
 - Rendben szivi, neked bármit. Mit akarsz csinálni? – beharapta a száját és szavai vidám csengése ellenére látszott, hogy kicsit ideges.
 - Senki nem tudja, hogy igazából nincs barátnőd, igaz? – bólintott. – Még az EXO se? – ismét bólintott. – Akkor…mutass be engem, mint a csajodat, de csak a bandának. Összehaverkodok velük, majd megmondjuk, hogy csak látszatra voltunk együtt a fanok miatt, de meg kellett bizonyosodnunk, hogy jól játsszuk, ezért kellettek ők. És akkor BUMM!! Jöhet Chen. – vázoltad vigyorogva a terved. Kicsit csóválta a fejét, de végül sóhajtva elhatározta magát.
 - Legyen. De…mit takar ez a „kapcsolat”? Mármint…érted…
 - Ne félj, nem kell nagyon… Kézfogás, ölelés, max arcra puszi és vidámság.
Miután megbeszéltétek a részleteket, mentetek az óráitokra. Este viszont gyakorlás, nálad. Kicsit izgultál, hisz a két év alatt még senki sem volt nálad, így kénytelen voltál mindenhol kitakarítani.
Hét körül kopogtattak és már rohantál is kinyitni az ajtót. Lu Han mosolygott rád és egy csokor rózsát nyújtott feléd.
 - Szia, ez…mi? – néztél csodálkozva és a virágot elvéve, becsuktad mögötte az ajtót.
 - Csak próbálom jól játszani a fiúdat. – kacsintott majd bementetek a nappaliba és leültetek a kanapéra.
 - Igazán nem kellett volna, de köszönöm… - mondtad halkan és elpirultál. Még sosem kaptál senkitől virágot, főleg nem egy számodra ilyen kedves embertől.
 - Na, kezdjünk hozzá! – a szemébe néztél és elhelyezkedtél. – Hogy szokott viselkedni egy pár…? Hmm…Kézfogás. – megfogtátok egymás kezét és elmosolyodtatok. Nem vészes, mintha csak barátok lennétek. – Ölelés… - kicsit szégyenlősebben, de megöleltétek egymást mint a suliban. Melegen átkaroltad és állad vállára tetted.
 - És…most? – kérdezte és hallani lehetett a hangján, hogy ő is zavarban van.
 - Arcra puszi…. – súgtad és lassan arca felé közelítve megpusziltad. Mikor megtetted, rögtön felengedtél, ő viszont hezitált. – Na…nem nagy cucc…csak egy puszi… - láttad rajta, hogy teljesen elvörösödött, így megkönnyítve a dolgát, kicsit viccesre fogtad. – Ide kérem. – mutattad a helyét és nem tétovázva egy gyors puszit nyomott oda.
 - Ez mi volt? – nevettél és megölelted. – Jaj te, lesz még mit gyakorolnunk.


A következő pár napban mást sem csináltatok csak suliba jártatok és nálad próbáltatok. Elég nehezen ment az elején, de aztán egyre gátlástalanabbak lettetek és a kedves gesztusok mindennaposak lettek.  Persze, valami megváltozott… Lu Han egyre többször hozott ajándékot és valahogy…más lett. Odafigyelőbb…törődőbb… Aztán elérkezett a nagy nap. Újra kezdődtek a forgatások és az iskolában is szünet volt.
Korán reggel beléptetek az SM ajtaját és együtt, kézen fogva bementetek a helyszínre. A többiek azonnal felálltak, hogy köszöntsék, de lefagytak, mikor megláttak.
 - Nos, ő itt a barátnőm, akiről hallottatok. – mutatott be a „kedvesed”. Mindenki meglepve közelebb jött üdvözölni, téged viszont igazán csak egy ember érdekelt.
 - Nocsak…a lány a suliból. Üdvözöllek. – jött oda Chen és kezet fogtatok. A szemedbe nézett és valami azt súgta nem kéne folytatni a színjátékot, de nem izgatott.
Leültél egy székre és figyelted a forgatást. Szünetekben kacsintgattatok, egymás kezét fogtátok és nevetgéltetek. Látszott a többiek arcán, hogy irigykednek. Nap vége felé elköszöntetek és most Lu Hanhoz mentetek.
 - Ezaz!!!! Láttad, hogy nézett Chen? Tiszta ideg volt, majd megpukkadt az irigységtől! – mondtad vigyorogva ő viszont csak egy laza fintorra húzta a száját.
 - Ja…
 - Baj…van? – kérdezted aggódva, de megrázta a fejét.
 - Nem…csak fáradt vagyok…aludjunk. – megfürödtetek, de az ágyba bújva sóhajtott. Láttad, hogy gondolkodik valamin, de nem mertél rákérdezni. Olyan jól ment minden.

Power of Love (18+)
(Mir PoV)

Chapter 14.

Két hét telt el azóta, s én még mindig Heechulnál laktam, míg ő egy percre sem engedett ki. Párszor már rákérdeztem, hogy miért, de mindig kitért a válasz elől. Kezdtem furcsának találni… Tudtam, hogy ha így haladunk, még egy jó ideig „szobafogságban” leszek, így ki kellett valami tervet eszelnem, amivel megléphetek.  Heechullal azóta többször is együtt voltunk, de mindvégig Joonra gondoltam…
Tervezés közben szereztem egy térképet, kislámpát, majd a jelentéssel együtt beraktam őket egy kistáskába, amit eldugtam a többiek elől, hogy még véletlenül se találják meg. Az este eljövetelével Hee addigra már szokássá vált éjszakai kijárásán volt, így könnyen ki tudtam jutni a házból. A riasztó kódját tudtam, a kutyák szerettek, tökéletes. Elindultam azon az útvonalon, amerre álmomban jártam és eljutottam egy parkhoz. A térképet megnézve sejtettem, hogy hol vagyok de mielőtt tovább indultam volna, lehuppantam egy padra. Hátra simítottam a hajam és felsóhajtottam. A leheletem színtisztán kivehető volt, a hideg már csípőssé vált. Visszatértek az emlékek és újra könnyes lett a szemem. Elővettem a jelentést és még egyszer átolvasta lehorgasztottam a fejem. Én tehetek róla…az én hibám…
 - Joon…hiányzol… - suttogtam halkan a levegőbe és arcom tenyerembe temettem. A könnyek szinte véget nem érően csöpögtek a fagyott földre és számat beharapva próbáltam legalább a hangom visszafogni.
 - Mi…Mir… - hallottam a közelből remegő és rekedtes hangon. Azonnal felugrottam és halálra rémülve a hang irányába fordultam.
 - Ki vagy? – kérdeztem félve, majd mikor a sötét alakot láttam előrébb jönni, a fák kitakarták, majd mikor a Hold megvilágította, sírva odarohantam hozzá.
 - Joon…istenem, te élsz? Mi van veled? Mi történt? -  erősen sántított, szinte alig állt a lábán, tele volt sebekkel és az ájulás szélén járt. Te jó ég, mi a fene volt…?
 - Kicsi…Mir.. – halkan beszélt, a hangja reszelős volt, de számomra aranyat ért. Kezét az arcomra tette én pedig könnyes szemmel bújtam hozzá. El sem hiszem, hogy mégis él és itt van…
 - Joon…Figyelj, gyógyszer kell neked…és kötések, gyere, haza viszlek – már épp emeltem volna át karját a vállamon, de ő ellenkezett.
 - Ne…kérlek…egy kicsit…maradjunk… - arcát nyakamba fúrta és erőtlenül átölelt. Aggódtam érte, de ha ennyire akarta… Megsimogattam a haját és magamhoz vontam. Mélyen beszívtam illatát, ami még ilyen borzasztó állapotban is csodás volt.
 - Szeretlek… - súgta és ez az egy szó szíven talált. Megint nem láttam a könnyektől, így inkább összeszorítottam a szemem és ujjaimmal a ruhájába markoltam. Lehet csak ez kellett ahhoz, hogy rájöjjek, tényleg vele kell lennem. Kezembe fogtam arcát és mélyen a szemébe néztem.
 - Joon…mi történt? – a ruhája tépett és össze vissza vagdalt volt, tele piszokfoltokkal. Azt sem tudom, honnan jött, hova ment volna, mi volt vele,de…féltem megtudni az igazat.
 - Majd…- súgta és rám nehezedett. Féltem, hogy összeesik, fedélre volt szüksége, különben megfagy.
 - Gyere, mondom, elviszlek Heechulhoz… - amint kimondtam, eltolt magától és egyensúlyát elvesztve a földre esett. Felszisszent és erőtlenül leejtette a fejét. Tényleg nagyon ramatyul volt, épp ezért nem értettem, mi baja… Lehet, hogy Hee..? De nem tudom, merre vihetném…
 - Joon, fel kell épülnöd, fogd már fel… Hova mehetnénk?
 -  A nyaraló… - súgta és próbálta mutatni az irányt. Hát persze! Gyakran oda mentünk a bandával, mikor egy kis pihenésre vágytunk. Úgy tűnt, most tényleg hasznunkra lesz. De sietnem kell, megfigyeltem, hogy Hee hajnalban ér haza, nincs sok időm. Fogtam Joont és nagy nehezen felhúzva, összeszedtem minden erőmet és elvittem a házhoz. Hogy nem jutott ez eddig eszembe? A park mellett van egy kis ösvény és annak a végén…
Órákba telt, de végül sikerült elcipelnem odáig. Kulcs nem volt nálam így a hátsó ajtót felfeszítve a nappaliba mentem vele. Bent lefektettem az ágyra és elrohantam törölközőért. Valamint fáslit és gyógyszereket szerezni. A fürdőben szerencsére minden volt, így egy nagy tálba hoztam vizet és szivacsot is. Leültem Joon mellé és lassan lehúztam a ruháit. Elborzasztottak a lila és vörös foltok a bőrén, de szerencsére nem volt sok. Letisztítottam mellkasát és áttértem karjaira. De kezét mosva összerándult. Basszus, eltörte az egyik ujját… gipsz viszont egészen biztosan nincs… Kicsi törölközőbe raktam azt a kezét és számat húzva tovább törölgettem. A lába volt a legrosszabb, bedagadt, de biztosan nem tört el.
Miután végeztem, előszedtem a gyógyszereket és kenőcsöket, majd bekenve a csúnyább és fájó helyeket, bekötöztem a fáslival.
 - Ajj Joon…miért nem mondod el…? – óvatosan átöleltem és megcsókoltam. Hiányzott már ez az érzés, ahogy ajkai az enyémhez érnek. Éreztem, hogy érez valamit…hogy tényleg szeret…

EXOtic Love
(Chen&Lu Han)

Chapter 1.

Már lassan két éve, hogy szöuli lakosnak mondhattad magad. Érettségi után nem tétováztál, jöttél, láttál és vissza nem mennél semmiért. A fősuli egész jól ment, angol tanári szakra jelentkeztél és mindent megtettél annak érdekében, hogy megkapd az ösztöndíjat. Barátaid nemigen voltak, csak amolyan haverok, azok is csak a hovatartozásod miatt szerettek. Persze volt valaki, de…róla majd később. A fiúk közül sokan megkörnyékeztek, de mindnek nemet mondtál, hisz egyiknél sem érezted azt a kellemes bizsergést. Volt azonban valaki, aki nagyon is felkeltette az érdeklődésedet. Chennek hívták, ő volt a pedagógia tanárod unokaöccse, az EXO-M gyönyörű hangú énekese. Akárhányszor  meghallottad, mindig kirázott a hideg. De képtelen voltál a közelébe férkőzni, mindig annyi lánnyal volt körülvéve…már amikor bement a nagybátyjához. Ez a nap is így indult…

 - Nézzétek, ott van Chen! – kiáltotta egy alsóbb éves lány.
 - Úristen menjünk, köszönjünk neki!!
 - CHEEEEEEEEEN!!!! – visították a fanlányok tömegestül és odarohantak hozzá. – Nééézd, csináltunk sütit! Itt egy maci, tessék, a tiéd. – nyújtogattak neki mindenfélét, de nem különösebben érdekelte. Rájuk mosolygott, majd kicsit arrébb tolta őket és ment a maga dolgára. Pici csend következett, de aztán újra rákezdtek.
 - Láttátok? Hozzám ért! Chen hozzám ért!!
 - És rám mosolygott, aaaah…
 - Nekem megfogta a kezem! Soha többet nem mosom meg!
Fintorogtál és otthagytad őket. Utáltad ezt a sok ömlengést. Chenci így, Chenci úgy….fuj…
 - Na mi az, megint a fanok? – kérdezte mögüled egy kedves hang.
 - Lu Han, szia! – elmosolyodtál és megölelted. Ő volt az egyetlen fiú, akivel talán kicsit jobb viszonyban voltál, de még nem merted a legjobb barátodnak nevezni. Kevesebb lány vette körül, de mikor bejelentette hogy van barátnője, nem jöttek többet. – Mi van veled? Rég láttalak.
 - Tudod cica, az SM az SM, ha forgatni kell, addig csináljuk, míg tökéletes nem lesz. – mondta mosolyra húzva ajkait. – Látom megint azt a gazembert nézted. Állítólag szakított a csajával, de nekünk semmit sem mondott. Én már az elején megmondtam, hogy ez lesz, de tudod milyen… - vakarta meg a fejét és az ebédlőbe mentetek.
 - Nem tudom, most örüljek-e vagy ne… Rossz, hogy megint vége egy kapcsolatának, de jó, mert tudom, hogy csak kihasználták. Nem ezt érdemli. – Lu Han csak bólogatott, majd leültetek az egyik asztalhoz és elővettétek az ebédet.
 - És mihez fogsz most kezdeni? Betámadod? Vagy csak halkan cserkészel? – kérdezte vigyorogva és az ebédes zacskójából kiszedett egy almát. Megdörzsölgette, fényesre suvickolta, majd átnyújtotta. – Almát a kishölgynek?
 - Köszi. – elvetted és beleharaptál, majd azonnal jött egy ötlet. – Lu Han. Segíts nekem.

Power of Love (18+)
(Mir PoV)

Chapter 13.

- Sshhh…nyugi…csak rémálom volt. – hallottam fülem mellett.
– Heechul? De…a hívás..
 - Milyen hívás? – felé fordultam s mélyen a szemébe néztem.
 - A hívás. Ami miatt olyan gyorsan elrohantál. – nem hiszem el, hogy álom volt. Olyan valóságosnak tűnt… Az érzések, az emlékek…vagy mégis az lenne? Összezavarodtam.
 - Nem kaptam semmiféle hívást. Nem kerestek. Ahj kicsi Mir, ne félj, tényleg csak álom volt, bármi rosszat is láttál. – átölelt és magához húzott. Szíve hevesen dobogott és felsóhajtott. Olyan rossz a közérzetem…lehet, hogy azért, mert már rég találkoztam a hyungokkal?
 - Heechul...figyelj, nem lehetne, hogy…meglátogassam a többieket? Már biztosan hazaértek. És hiányzik Joon hülyesége…persze csak ha nem gond… - kiskutya szemekkel néztem, hátha megenyhül, de ehelyett ijedt és csodálkozó tekintettel nézett rám. Beharapta az alsó ajkát és lehajtotta a fejét.
 - Mir…figyelj…Joon… - remegtek a szavai, hallani lehetett, ahogy küszködik a kimondásukkal. Nem fejezte be, csak átnyújtott egy levélszerűséget az éjjeli szekrényről. A papír hullámos volt, a nedvesség egyértelmű jelei látszódtak rajta. Féltem átvenni, de tudni akartam mi van. Félve kezdtem olvasni, de pár sor után könny gyűlt a szemembe és patakokként kezdett az arcomon folyni. Nem…ez…nem lehet…Joon…nem lehet, hogy…meghalt….

Szám elé téve kezeim, elejtettem a gyászértesítőt és Heechul nyakába borulta,.
 - Neh…Heechu könyörgök…mondd, hogy nem igaz… - sírtam a vállán és próbáltam nem felidézni a Joonhoz kötődő emlékeimet, de nem ment. Folyton csak az ő arca jelent meg, őt láttam mindenütt, a mosolyát, a szemét, az ajkait…hallottam a hangját, éreztem az érintését… Az emlékek csak úgy jöttek, de nem múltak. Vele kellett volna maradnom…én hülye…az utolsó közös dolog az volt, mikor ápolt…és én így köszöntem meg neki…Egy szó nélkül ott hagytam…
 - Mi…mi történt vele…? – nyögtem könnyeimmel küszködve. Nem akart válaszolni, de addig kérleltem míg ki nem bökött pár szót.
 - Egy kocsi…elé ugrott… - motyogta, de nekem már ez is sok volt. Hogy Joon….maga…ontotta ki az életét…? Te jó ég…miattam, biztos miattam. Mir, te hülye barom, hogy nem vetted észre? Ha nem hagyod egyedül még mindig…még…mindig…élne…. Még jobban rákezdtem a sírásra, s már a rosszullét kerülgetett, így végül kénytelen voltam kirohanni a mosdóba és a stresszel együtt kiadni magamból mindent. Megtámasztottam a fejem és nyugtattam magam, de nem értettem semmit. Nem emlékszem a tegnapra…egyáltalán… Lehet, hogy most is alszok? Bárcsak így lenne… Lehúztam a wc-t és nagy nehezen felálltam. Remegő lábakkal a mosdókagyló fülé hajoltam,de a tükörbe nézve elborzadtam. Beesett, karikás, sötét szemek, sápadt arc, falfehér bőr…mi van velem? A fejem is iszonyúan fájt. Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon, de gondolkodás nélkül tudtam, hogy ő az…Ő, aki elvett tőle…de mégis elhalmoz a szeretetével…segített talpra állni… Tán lepaktáltam az ördöggel?
 - Fáj, ugye? – kérdezte a fejemen lévő kezemre nézve és megsimogatott. – Valószínűleg másnapos vagy. Tegnap mikor megkaptad a levelet, a földig ittad magad…igen, a levél is azért hullámos… - most már végképp összezavarodtam. Tudom milyen másnaposnak lenni, de ez nem az volt. És nem hiszem, hogy csak puszta bánat lenne.
 - Hee…kérlek, magamra hagynál egy picit? – kértem, majd mikor kiment, megmostam az arcom és a fogam, majd kicsit rendbe hoztam magam. Joon…ős is ezt akarná…hogy törődjek  magammal…és másokkal… Újra könnyek árasztották el szemeim, de letöröltem őket. Nem lehettem gyenge, erősnek kellett mutatkoznom, főleg a fanok előtt…bár nem tudom mi lesz így a bandával….

Power of Love (18+)
(Mir PoV)

Chapter 12.

 - Heechul….ahh…kérlekh… - nyögtem a bemelegítés után, s már éreztem is, ahogy bennem van. Lassan mozgott, hogy ne fájjon, de síkosító nélkül alig ért valamit. Látta, hogy nem élvezem, majd fordított rajtunk és én kerültem felülre. – Mit csinálsz…? Nem…nem értem…
 - Próbáld meg…hidd el, jobb lesz. – súgta, s ráfogott csípőmre, amit félénken mozgatni kezdtem. Ez…tényleg jobb… Tudtam szabályozni, hogy milyen legyen. Már egészen belejöttem, mikor megszorította csípőm és lenyomva azt, meglökte magát. Felsikítottam, de nem a fájdalomtól.
Éreztem, ahogy ott….a világ egyik legjobb érzését kapom.
 - Ahh….otth…hyung…mégh… - nyögtem hangosan, majd minden egyes lökésnél olyan mélyre ment, hogy a végén szinte ordítva élveztem el, s ő is feltöltött forró nedvével. Lihegve dőltem mellkasára, s próbáltam lenyugodni, de ez után...az a fenséges érzés nem hagyott nyugodni. Akartam még, nem volt elég… Megcsókoltam, s ismét játszadozni kezdtem nyelvével.
 -  Még egyszer…. – súgtam kéjesen a fülébe, s láttam mosolyát, majd ahogy legurultunk a kanapéról a földre, bemozgatta csípőjét és próbálta elérni ugyan azt a mélységet. Most viszont hagyott egy kis helyet közöttünk és kezét lecsúsztatta a már ismét felizgatott tagomra, majd dupla élvezetet adva külön ritmusban kezdte mozgatni csípőjét és kezét. Hangosabban nyögtem mint az előbb, s jobban is élveztem, de vágytam az irányításra.
 - Kérlek….engedd megh… - lihegtem, majd átfordultunk és az előbbihez hasonlóan kezdtem mozogni, csak sokkal bátrabban és szenvedélyesebben. Mélyre mentem, ő pedig segített lökéseivel és ismét elérte azt a pontot. Kiabálva élveztem el és homlokom mellkasának döntve Heechulra borultam. Végem…nem bírom… Légzésünk lassult, a végén már csak szuszogtunk.
 - Szeretlek… - súgtam halkan és hallottam viszonzását, majd megsimította a hajam. Azt hiszem ez jó filmezés volt…
A délután hátralevő részét már inkább kint töltöttük a kertben a cicájával játszadozva és buborékokat fújva. Ezt csináltuk naplementéig, utána a kis faházba menve kihoztuk a hintaszékeket. – Játsszuk azt, hogy öregek vagyunk. – mondtam nevetve, csillogó szemekkel és beleültem az egyikbe.
 - Naaa, kérleeek… - összetettem a két kezem és bevetettem az aegyomat, ami úgy tűnt, használt.
 - Egye fene… - belehuppant a másikba és rám nézett. Kicsit ijesztő volt, de aztán elmosolyodott és öreges arcot vágva elkezdett dülöngélni a széken. Beszélgettünk a mai nap emlékeiről, mint 20 évvel korábbi eseményekről és megterveztük a következő napokat.
Ez így ment napokon, heteken, s hónapokon át, mígnem egy nap, november vége körül, hívást kapott. Idegesen lecsapta a telefont és egy kis üzenetet a konyhában hagyva kiviharzott. Miután elment, odarohantam és elolvastam.

”Mir sajnálom, el kell mennem az estére, lehet majd csak dél körül jövök haza. Tudom, nem köszöntem el, de túl feldúlt voltam. Majd jövök, ne kérdezd hol vagyok, maradj otthon.

Szeretlek, Heechul”

Remek…úgy tűnik ma este egyedül alszom…de végül is a felépülésem hivatalosan már lassan egy hónapja befejeződött, nem is értette, miért nem engedi, hogy menjek. Mindig velem volt, egy percre sem hagyott magamra, mintha védene valamitől. Végre itt a lehetőség… Miután a ház népe elaludt, felöltöztem és kilopóztam az ajtón a hideg éjszakába. Még nem esett a hó, de éreztem, hogy lassan fagyni fog. Csendben az utca végéig mentem, de rájöttem, hogy tulajdonképpen nem tudom hol vagyok… Hónapokig nem léptem ki innen, az eredeti utat is elfelejtettem, hogy merről jöttem. Mit tehettem volna, visszaindultam a ház felé. Franc esne bele… Én hülye, most kereshetek egy térképet, ki tudja hol van, ha egyáltalán van…
Halkan visszasurrantam és kutakodni kezdtem. Eddig nem látott fiókokat találtam és mikor az egyiket kinyitottam töltényeket és fegyvereket láttam benne. Elborzadtam, s hátráltam, de valamibe belebotlottam. Hátra fordulva egy sötét alak állt mögöttem, s a következő pillanatban már pilláim nyitogattam.

Power of Love (18+)
(Mir PoV)

Chapter 11.

A félhomályban sétáltam, semmit sem láttam, még a földet sem, amin lépkedtem. Hol vagyok? Kérdőn körülnéztem és megláttam Joont. Mosolyogva rohantam volna felé, de ő szomorú arcát elfordította, majd lassan eltűnt.
 - Joon, ne!! – kiabáltam, de csak két kezet éreztem, amint megráznak. Kipattantak a szemeim és szembe találtam magam Heechul arcával.
 - Sshhh...Nyugi…csak egy álom volt… - csitítgatott és karjaiba foglalva ringatni kezdett. Borzasztó álom….rémes…
Az órára pillantva sóhajtottam és visszasüppedtem az ágyneműbe. Az első este nála, és máris gondok… Remélem ez csak a változások miatt van és idővel elmúlik… Legalább nem hajnali 2-kor riadtam, hanem reggel felé...
 - Figyelj Mir…mutathatok neked valamit, ha már úgyis ébren vagy? – kérdezte az órát nézve.
 - Ömm…persze… - nem tudtam mire számítsak ilyen korán, hisz csak siettetett és átöltözés nélkül felkapott egy pokrócot, majd megfogta a kezem és kivezetett a kertbe a domb tetejére. Leültünk a fedett hintaágyra és bebugyolált minket a pokrócba.
 - Nézd. – mutatott az égre kelet felé. Gyönyörű  színektől tarkállottak a felhők: rózsaszín, piros, lila, kék, narancs….olyan szép… Majd feltörtek a nap első sugarai és megvilágították a domboldalt. Csillogó szemekkel Heechulra néztem, aki mosolyogva átölelt és magához húzva lágyan megcsókolt.
Mikor elengedett, fejem vállára téve lehunytam a szemem. Nem telt bele sok idő és éreztem a nap melegségét a pokrócon át, valamint azt a belső meleget, amit Heechul szeretete adott.  Imádtam…olyan volt mint a tökéletes pasi. Felálltunk, majd megfogta a kezemet és lassan bementünk a házba reggelizni.
 - Mit kérsz? Rántotta jöhet vagy a müzlit jobban szereted? – kérdezte elbűvölő hangon és kihúzta a széket, hogy üljek le.
 - Rántottás müzli? – sosem voltamaz unalmas, megszokott dolgok híve, ráadásul szerettem az ínyencségeket. Még ha kicsit furák is voltak…
Meglepődött, de bólintott és már lassan éreztem is a tojás isteni illatát. Mikor kész lett, leült mellém és félénken megkóstolt egy falatot. Elkezdte rágni, majd tovább…és...tovább és…elismerően bólintott.
 - Te Mir…zseni vagy, mondtam már? – hízott a májam, de ami igaz, az igaz. Lehet idiótának tűnök, de mögötte mindig komoly érvek vannak, amit Joon persze sosem tudott felfogni, épp ezért volt ő a csapat leghülyébb és én a legőrültebb tagja.
 - És mit csinálunk ma, ha nem mehetek ki? – ez a kérdés foglalkoztatott a legjobban. Nem voltam kocka, mint Kyu, se nem gyúrós, mint Joon, de még csak nem is próbáltam csajozni, mint Seungri. Komolyan most így belegondolva nagyon fura vagyok…Néha Key és Kevin társaságában átbeszéltük az éjszakát, ruhatárat rendeztünk, de kész, ennyi. Próbák max, semmi sport vagy ilyesmi.  Nem is értem, hogy maradhattam mindvégig ilyen kis vékony.
 - Filmezés? Más most nem jut eszembe. –
 - És mit nézünk meg? Valami vígjátékot? Vagy nem tudom. – nem ismertem még annyira hogy tudjam mit szeret, de azért reméltem, hogy egyezik az ízlésünk.
 - Azt hiszem…áhh megvan. – mosolyra húzta ajkait és a kanapéhoz kísért. Csak pizsi volt rajtam, rajta pedig csak egy bokszer, ami felettébb szexivé tette. Visszaült mellém, majd mikor elindult a film, azt httem sikítozva ugrok fel. A kedvencem volt!!! Egy kicsit perverz, egy kicsit vicces, plusz romantika, akció…aaa, honnan tudta? Izgatottan kezdtem nézni, közben volt, hogy eltakartam a szemem, hogy összehúztam a pokrócot, de a végén majd’ elsírtam magam. Egyik kezemmel számat takartam el, másikkal Heechul kezét szorítottam. Pár könnycsepp gördült le arcomon és Hee nyakába borultam.
 - Ugye te nem fogsz elhagyni? Soha! Mondd, hogy sosem hagysz el! – utasítottam sírva, de válasz helyett megfogta az államat és megcsókolt. Ezt igennek vettem és nyakát átkarolva hevesebben csókoltam vissza. Nem tudom mi ütött belém, de magamra húztam és ujjaimmal enyhén megnyomva, végigsimítottam nyakán és megszorítottam vállát. Egy pillanatra megállt, majd végignézett rajtam és nyakam csókolva nekem esett. Csókjaival elárasztotta felsőtestemet, majd teljesen lehúzta rólam a pizsama felsőt, s halk sóhajokat csalt ki belőlem. Nem telt bele pár perc és már az alsót szedte le rólam. Jobb volt így ruha nélkül, de…valamire emlékeztetett…aztán a gondolat gyorsan szertefoszlott, mikor valami forrót éreztem combom tetejénél. Heechul nyalta végig egészen a férfiasságom tetejéig, ami még hangosabb nyögésekre késztetett. Nem bírtam ellenállni neki, hajába markoltam és ott tartottam, ő pedig készségesen teljesítette minden kimondatlan vágyamat.

Édes élvezetek (18+)
(G-Dragon)

   Kellemesen meleg, nyári nap volt, a konyha ablakán beszűrődő fény megvilágította az épp készülőfélben lévő süteményt. Ma volt pontosan egy éve, hogy összejöttél álmaid pasijával, G-Dragon személyében. A 12 hónap heves csókcsatákkal véget érő veszekedésekkel telt el, de az utóbbi napokban érezted, hogy a kapcsolatotok kezd révbe érni.

Valami különlegeset terveztél mára, vagy legalábbis szokatlan fogadtatást. Tudtad, hogy mindig késő délután érkezik, így még volt pár órád, hogy összekészíts mindent. A gyertyákat a hálóban, a szexi fehérneműt, a finom vacsorát, plusz a kedvenc sütijét. A piskóta már megvolt, most következett a Nutella, majd arra még egy réteg piskóta és végezetül a hab. Lassan, egyenletesen kented szét a mogyorókrémet és a végén lenyaltad a kanálról a  maradékot.
 - Mmm…ez szexi volt… - búgta füledbe egy mély, férfias hang. Karok ölelték át hátulról a derekad és egy édes szempár a vállad fölött leste, mit csinálsz.
 - Jiyong! Mit keresel te itthon ilyenkor? – kérdezted őszinte meglepettséggel. Oda a meglepetés, a tervezés, minden!
 - Mnn…Az évfordulónkra hivatkozva korábban eljöttem, de…úgy látom nem számítottál rám. Mondd…mit talált ki az én gyönyörű barátnőm? – hangja bódító jázminként hatott rád és érezted, ahogy ajkaival a füledet súrolja.
 - A…kedvencedh… - csúszott ki a szádon egy sóhaj keretében.
 - Azt látom…nutella…isteni… - súgta és egy ujját az üvegbe téve megforgatta és kivett belőle egy kisebb adagot. A szájához emelte és nyelvét végighúzva rajta, lenyalta a felét, majd rád nézett. Lassan ajkaidhoz érintette, így résnyire nyitottad őket és szopogatni kezdted róla az édességet. Teljesen megbabonázva nézett, de mikor befejezted, nem akarta kihúzni az ujját, inkább még egyet csatlakoztatott hozzá és egyre erősödő sóhajokkal csókolgatni kezdte a nyakad. Végigfutott rajtad a meleg és szemeid lehunyva átadtad magad az élvezeteknek. Kicsit megmozdította ujjait, te pedig készségesen ízlelted őket tovább, de tudtad, hogy neki ennél több kell. Másik kezével combjaid felé vette az irányt és lassan simogatni kezdte belső oldalukat. Halkan felsóhajtottál és a kredenc szélére támaszkodva próbáltál talpon maradni. Mikor csókjaival a válladhoz ért, elvette a kezeit és felkapva a hálóba vitt. Az ágyra téve rád mászott és míg gyönyörű szemeiben a tüzet, a szenvedélyt vizslattad, valami kattant. Csuklódon hideg bilincsek záródtak és akárhogy is kapálóztál, képtelen voltál elhúzni őket az ágytámlától.
 - Jiyong, neh… - súgtad erőtlenül, de nem törődött vele. Széttépte felsődet és azonnal melleidet kezdte masszírozni. Imádta, hogy otthon nem hordasz melltartót, hisz ez mindig megkönnyítette a dolgát.  Felemelve a nutellás üveget – melyet veled együtt hozott be – ismét belemártotta egy ujját és fedetlen melleidet kente be vele. Ajkai azonnal rátapadtak, s addig szívogatta, nyalogatta bimbóid, míg újra tiszták nem lettek. Teljesen kiment belőled az erő, csuklóid elengedve feküdtél alatta. Csókolgatni kezdte a mellkasod és egyre lejjebb haladt, egészen a köldöködig, ahol megállva fürge ujjaival nadrágod szedte szét és húzta le. Lábaid széttárta és egy ujját végighúzta nedves alsóneműdön. Kaján vigyorral az arcán lehúzta rólad az utolsó ruhadarabot is és azonnal lefogta combjaid. Óvatosan közelített legérzékenyebb pontod felé és nyelve hegyét éppen hogy odaérintve egy nagyobb nyögést váltott ki belőled. Ezen felbátorodva lejjebb haladt és nyelvével párszor körözve megízlelt belülről is. Megfeszültél és feltört belőled egy halk sikoly. Élvezte, ahogy remegsz alatta, így gyorsított és mélyebbre hatolt. Érezted, hogyha így folytatja, nem kell sok és elmész, ezt ő is tudta, de most nem érdekelte. Pár perc múlva nevét sikítva elérted az orgazmust, s ő arcodhoz hajolva szemedbe nézett és megcsókolt. Nyelvét átdugta szádba így érezted az édes nutellát és viszonoztad a csókot. Mikor elhajolt tőled, levette a pólóját, valamint a nadrágját és a bokszerét is, így felfedve a már mereven álló férfiasságát. Visszafeküdt rád és ujjaival lágyan végigsimítva testeden, lábaid közé siklott és ott, ahol az előbb még nyelve járt, simogatni kezdett. Felsóhajtottál az újbóli élvezetre, majd érezted, ahogy felcsúsztatja egy ujját, majd még egyet és lassan mozgatni kezdi. Halk nyögések hagyták el a torkodat és éhesen mellkasod kezdte harapdálni. Még soha sem láttad ilyennek, tényleg nagyon kívánhatott…
Kihúzta ujjait és szinte azonnal lüktető férfiasságával helyettesítette azokat. Egyetlen lökéssel benned volt, de egy pillanatra lehunyt szemmel megállt és résnyire nyitott ajkain kieresztett egy nyögést, hogy ne élvezzen el rögvest.
Mikor lenyugodott, kezét fejed mellé támasztva mozogni kezdett és minden egyes lökésnél szinte tövig beléd hatolt. A csúcsra vitt már önmagában a tudat, hogy mit tesz veled, de az igazi, fizikai élvezetet semmi sem múlhatta felül. A bilincset görcsösen húzva, hátad ívbe feszült és elérted a második orgazmusod is, majd pár lökéssel később követett és eltelített forró nedvével. Lihegve rád borult és a bilincseket erőtlenül kipattintva kihúzta magát és melléd dőlt.
 - Szeh….szeretemh…az évfordulókhat… - zihálta és átkarolt.
 - Még…sok ilyet… - súgtad és arcod nyakába fúrva, kimerülve elaludtatok.

Power of Love (18+)
(Mir PoV)

Chapter 10.

Mosolyogtam, bár belül tele voltam kételyekkel. Mi van, ha nem fog működni? Ha…történik valami? Bár ezek után nem hinném, hogy fog… Heechullal fogok lakni, ő majd vigyáz rám, boldogok leszünk, az MBLAQ-et ugyanúgy a testvéremként fogom kezelni és jól elleszek. Tökéletes. Igaz, még nem ismerem annyira Hee-t, nem tudom, hogyan viselkedik az ágyban vagy milyen ha dühös… Előbb ki kell ismernem, aztán oké lesz minden.
Körbevezetett a lakásban, majd utolsóként mutatta meg a hálót. Valahogy sejtettem, miért, de tévedtem. Ahelyett, hogy letámadott volna, csak az ágyhoz vezetett és leültetve hozott egy pizsamát, ezután kiment és meghagyta, hogy menjek fürdeni, ő majd később jön. Ahogy kérte, lezuhanyoztam és visszamentem a hálóba. Befeküdtem a takaró alá és vártam…de nem jött. Órákon át fent voltam, majd végre hallottam, ahogy belép az ajtón és feljön a lépcsőn. A szívem repesett az örömtől, majdnem eljátszottam azt, amit Joonnál, de féltem, hogy ugyan az, történne, így inkább izgatottan az ágyamból figyeltem. A kilincs megmozdult, és belépett az ajtón egy csokor virággal a kezében, majd az ágyamhoz jött és megcsókolt.
 - Ez a tiéd. Sajnálom, hogy megvárattalak. – mondta, majd kisimított egy hajtincset az arcomból és a csokrot az asztalra téve megölelt. Azt hiszem…tényleg boldogabb vagyok.
Követte a példámat, így ő is megfürdött és visszajött mellém. Karjaival átölelte derekam és egymás mellett lassan elaludtunk.

Power of Love (18+)
(Mir PoV)

Chapter 9.

Ezt nem gondolhatja komolyan!! Hagyjam itt Joont, a bandát, csak azért, hogy vele lehessek??
 - De hát…a kiadó és…a próbák… - hebegtem zavartan, alig összeszedett mondatokban.
 - Már elintéztem. Amíg fel nem épülsz, nálam leszel, a próbák kötelező jelleggel elmaradnak, és nem mozdulsz ki semerre. Nem akarom, hogy valami kis meggondolatlanság miatt rosszabbodjon a már amúgy is borzasztó helyzeted. Tudok biztosítani mindent, ételt, szobát, védelmet, de ehhez a hozzájárulásod kell. – szavai csak úgy ömlöttek, tisztán kivettem belőle, hogy meg akar győzni. De hisz, ha az egészet előre eltervezte…honnan tudta, hogy igent fogok mondani? Nem értem… Viszont az egészet összefoglalva igaza volt. Bármit megadott, amire szükségem volt, hisz kitelt neki, és ezt a magam hasznára fordíthatom. A banda meg…majd utána találkozok velük. Végül is nem évekre megyek el. Mosolyogva próbáltam felállni, de a lábaim erőtlenek voltak, így Heechul segítségére szorultam. Nagy nehezen felöltöztem átlagos ruhába, majd az ajtóhoz bicegve kikísért a kocsijához.
 - És a cuccaim? – kérdeztem és elindultam vissza a szobámba.
 - Nyugi, fél óra és minden ott lesz. – megvárt az ajtónál, míg én az ágy mellé tipegve elővettem egy papírt, leírtam a helyzetet és ideiglenesen elköszöntem Joontól, meg a bandától. A kis éjjeli szekrényemről levettem a kis bekeretezett képet, ami a bandáról készült egy koncert utáni bulin. Milyen jó volt akkor…mind mosolyogtunk, igazán boldognak éreztük magunkat, nem voltak problémáink, nem dilemmáztunk. Bárcsak most is így lenne… Heechulhoz mentem, majd belém karolva lassan az autó hátsó ülésére ültetett és az ajtókat becsukva szólt a sofőrjének, hogy indulhatunk. Kábé negyed óra alatt ott voltunk, de féltem, hogy nem találnék vissza egyedül. Az út, azon kívül, hogy hosszú volt, igencsak kacifántos és kanyarokkal teli. Mikor a kocsiajtót kinyitottam és óvatosan kiléptem a járműből, eltátottam a szám. Egy gyönyörű szép, hatalmas épület magasodott előttem, fehér és a barack színek árnyalataiban. Elámultam a látványon, de azért elgondolkodtam, hogy telt neki ekkorára. Tény hogy sokat kapunk, de…ennyit azért nem.
 - Látom, tetszik. A nagybátyámé volt. – szólt Heechul és a vállamon átkarolva elindultunk a lépcsőn föl a bejárathoz. 5 vagy 6 lépcsőfok volt az egész, de kínszenvedés volt, mire felértünk. A kapuszerű ajtón belépve erős fény vakított el. Hatalmas csillár ereszkedett le a mennyezetről sok száz apró csiszolt kristálydíszekkel. Még sosem láttam ilyet…legalábbis kastélyokon kívül.
 - Érezd magad otthon az új lakásodban. – mondta nyakam végigsimítva és egy lágy csókot adott ajkaimra. Furcsa lesz így a hyungok nélkül, de…azt hiszem meg tudom szokni.

Power of Love (18+)
(Mir PoV)

Chapter 8.

Már épp készültem volna, hogy megöleljem, de ő azonnal elkapta az államat és megcsókolt. Mézédes ajkai az enyémhez érve borzongást és egy halk sóhajt váltottak ki belőlem. Joon így még nem csókolt meg. Lágyan, de jelentőségteljesen. Éreztette velem, hogy ő irányít, de próbált a kedvemben járni és egy kicsit engedni, hogy a magam feje után menjek. Elengedett, és a szemembe nézett, de nem tudtam állni a tekintetét, végig csak Joont kerestem.
- Elment. Itt hagyott minket kettesben. – mondta, mikor észrevette, hogy érte kutatok. De hát… Miért nem maradt? Bár lehet jobb is, legalább nem kell ezt végignéznie. Ettől függetlenül valamiért…rosszul esett. Hirtelen bánat ült az arcomra, ahogy belegondoltam, mit érezhet Joon…már ha érez valamit. Már őt sem értem. Heechul közben fogta magát és a takarót felhajtva a kötéseim kezdte vizsgálni. Szégyenlősen takartam el magam, de ő csak félrehúzta a kezeimet és egy lágy fél mosollyal hümmögött.
 - Azt hiszem, ezeket le lehet szedni. Még fájni fog egy darabig, de kívülről nem lesz nyoma. – elkezdte leszedni a fáslit és a gézt, az arcomon viszont még hagyta. Legnagyobb meglepetésemre a sebek nagy része begyógyult, csak lilás-vöröses foltok maradtak.
 - Meddig… - kezdtem bele a kérdésbe, de ő közbevágott.
 - Két hétig. Ezeknek volt elég ideje begyógyulni, de az arcodon… Az kicsit mélyebb… - elcsodálkoztam a hosszú átaludt időn és újból az eszembe jutott Joon. Ez idő alatt…két héten át…végig ápolt… Hozott enni, inni; fürdetett, én meg csak úgy elküldtem… Ő viszont megcsalt! Meg is érdemli, hogy egy kicsit megtanuljon törődni másokkal és átérezni a helyzetüket. Megmakacsolva magam, megfogtam Heechul puha kezét és a számhoz emelve megcsókoltam.
 - Értem….És most hogy lesz? Vagy meddig maradsz? – kérdeztem kíváncsian, egyértelmű jelét adva annak, hogy szeretném, ha még maradna egy kicsit. Választ viszont nem kaptam. Csak széles mosolyra húzta a száját és közelebb hajolt, mintha valami titok elmondására készülne, amit még a fal sem tudhat. Ajkai megmozdultak, a hír hallatán elkerekedtek a szemeim és csak az az egy mondat visszhangzott a fejemben: „Hozzám költözöl…”

Power of Love (18+)
(Mir PoV)

Chapter 7.

Elkerekedett szemekkel figyeltem minden mozdulatát, várva a reakciójára. Ez az ember…kiszámíthatatlan…pont ezért szerettem annyira.
 - Csak ennyi? Hogy mit keresek itt? Nem is örülsz, hogy látsz? Pedig régen a fél karod odaadtad volna értem…egyébként meg csak gondoltam meglátogatlak. Hallottam mi történt és éreztem, el kell jönnöm, hogy lássam, jól vagy. – mondta felém indulva és az ágyam mellé érve leült a székbe. A szívem a torkomban dobogott és köpni-nyelni nem tudtam. Honnan tudott…rólam? Hisz egyszer sem beszéltünk, de még közös műsorban sem igazán szerepeltünk… És ki mondhatta el neki, hogy mit éreztem iránta?...És hogy most mi történt…?
 - Figyelj, Hee…
 - Tudom, tudom, nem kéne itt lennem, de amúgy is….szeretnék kérni valamit. – a világ megfagyott, ahogy a vér is bennem. Most már tényleg nem tudtam, mire számítsak. Annyira nem ismertük egymást, mégis ide állít és még kér is.
 - Legyél a barátom. Úgy… – mondta komoly arckifejezéssel. A szívem meghalt, kipurcant, túltelítődött, elhalt, szétrobbant, minden. Hogy vártam erre a pillanatra…hogy akartam és imádkoztam érte. És most mégis milyen felkészületlenül ért.
 - Igen, lehet, hogy ez most hirtelen jött, de amikor megtudtam, hogy mi történt…és amennyire aggódtam érted, rájöttem, hogy szeretlek. Szerelmes vagyok beléd és kellesz. Magam mellett akarlak érezni, szükségem van a szeretetedre… - mondta áradozva, amitől végképp elállt a szavam. Most mit tegyek? Erre vártam évekig, valakire, aki szeret, és aki mellett biztonságban érezhetem magam. Aki hűséges és nem csal meg… Heechul egy finom úriember modorával csak fanservice-re hajlandó és ráadásul mindenki tudta róla, hogy tetőtől talpig meleg. Persze, ők vérbeli ukénak mondták, de csak én láttam meg a benne rejlő igazi, vad, férfias semét, mely a legszenvedélyesebb szeretővé tette. Joonhoz képest viszont csak egy visszahúzódó, félénk kisangyal volt. Lehet, hogy erre volt szükségem tényleg. Egy kis nyugalomra. Joon csak elvarázsolt, az egoizmusa és az izmai rátettek egy lapáttal. És ő úgyis a maga útját járja, naponta új csaj, hát had élvezze. Majd megunja egyszer. De nekem ott lesz Hee. Nem fog elhagyni olyan könnyedén, hisz jól tudom milyen, ha beleszeret valakibe. Siwonnal 3 évig volt együtt, aztán Hangeng szerelme bekavart és vége lett mindennek. Hyung döntésképtelen lett és ahelyett, hogy választott volna, kibújt a döntés alól és hazudva önmagának és másoknak, letagadta az érzéseit. Így következett nála a hosszú időszak, melyet magányosan töltött. Most pedig itt van ez az eset. De tanulva a hibájából, inkább döntök. Elhatároztam magam és egy mosolyt erőltettem az arcomra.
 - Szeretlek.

Power of Love (18+)
(Mir PoV)

Chapter 6.

Forró folyadékot éreztem ajkaim közé ömleni, majd lassan nyitogatni kezdtem pilláimat. Joon épp az asztalra tette a csészét és hideg borogatást rakott a homlokomra. Kezem megmozdítva a puha ágynemű selymes simogatása jelezte, hogy a szobámban vagyok. A mellkasomban és az arcomban szinte véget nem érően lüktetett a fájdalom. Csak nyöszörögni volt erőm, mikor a kis porcelánt ismét a számhoz emelte, semmi étvágyam nem volt, mintha minden inkább ki akart volna jönni belőlem.
 - Hagyj… - nyögtem ki fogaim közül, mire felállt, majd szomorúan sóhajtva megsimogatta az arcomat és kiment a szobából. Törődött velem, de ettől függetlenül undorodtam tőle…amit csinált…azt nem tudom elfelejteni. Próbáltam felkelni, de pár centit mozdulva a fájdalomtól felszisszenve estem vissza az ágyra. Nem tudom meddig lehettem eszméletlen, hogy milyen nap van, vagy hogy kerültem ide, de még azt sem, hogy mitől vannak fájdalmaim…jó, az arcomat leszámítva. Arra sajnos tisztán emlékeztem. Soha többet nem megyek kocsmába, főleg nem egyedül. A kezem bekötözve, az alkarom leragasztva, mellkasomon és lábamon fásli… Ennyire rossz állapotban lettem volna?
 - Joon… - mondtam erőtlenül, de semmi válasz. Féltem, hogy felkapta a vizet, hogy így reagáltam a törődésre, de reméltem, hogy csak nincs a közelben. Visszacsuktam a szemem és pihentem pár órát, majd zárkattanásra lettem figyelmes. Percek múlva bejött hozzám Joon dühös arccal és mutatott egy képet. Az izomagyú, agyon tetovált férfi volt rajta, akivel összeakadtam aznap este.
 - Ő volt az, igaz? – kérdezte erős hangnemben, majd mikor félénken bólintottam, megrezzent a szája széle.
 - Értem. Miatta már nem kell aggódnod… - szólt halkan és kedvesebb arckifejezést felvéve megsimogatta a hajam. Én viszont halálra rémültem. Ugye…nem csinált semmi…hülyeséget? Nem törődve a fájdalommal, felültem és a nyakába borultam.
 - Joon…mit csináltál? – kérdeztem remegő hangon, de mikor pólója nyakába kapaszkodtam, véletlen elhúztam azt és megláttam a mellkasán egy friss varratot. Válasz nélkül megigazította felsőjét, hogy eltakarja a sebet és arcomon végigsimítva a szemembe nézett, majd lágyan megcsókolt. Nem tudtam sírjak-e vagy nevessek, így inkább csak közelebb bújtam hozzá és mélyen magamba szívtam bódító illatát. A remény újra feléledt bennem, bár tudtam, hogy többet nem leszek képes teljes mértékben megbízni benne.
A pillanatot megszakította egy kopogás az ajtó felől. Hirtelen szétugrottunk, hisz nem vártunk vendégeket, és érdeklődve figyeltem, ahogy Joon a bejárathoz indul. Az kilincs és a zár megnyikordult, de utána néma csönd következett…majd cipőkopogások. Joon…egy szót sem szól? Mi a…? Aztán megállt valaki a szobám ajtajában, engem nézve. Nem...ne…miért pont most?? Hatalmas gombócot éreztem a torkomban és hirtelen beugrottak a régi képek. A férfi…akibe Joon előtt évekig reménytelenül szerelmes voltam…most itt állt előttem…egy karnyújtásnyira…Tehetetlen voltam és fejemben csak egy kérdés fogalmazódott meg…
 - Mit keresel itt…Heechul? 

Power of Love (18+)
(Mir PoV)

Chapter 5.

Nem bírtam vele egy házban maradni, inkább mentem bárhova, csak hogy minél messzebb legyek tőle. – Egy pofátlan, aljas, hazug… - motyogtam magam elé, és felrúgtam az utamba kerülő megsárgult faleveleket. Annak ellenére, hogy ősz volt, korábban lett hideg, már tisztán láttam a leheletemet. A közeli folyó partjához érve leültem egy nagyobb kőre és a lábammal kalimpálva rajzolgattam a homokkal és apró kavicsokkal fedett talajra. Hallgattam a vízfolyást, a madarak csicsergését és egyszerre, mintha minden bajom elszállt volna. A város zaja elcsendesült, nem maradt más, csak a természet hívogató hangja. Felálltam és újult erővel az erdőbe vetettem magam. Csodálkoztam a fák nagyságán, a bokrok terebélyességén, ettem szamócát, pedig itt ilyenkor nem szokás találni és kitöltöttem a napomat. Barangoltam össze-vissza, jól éreztem magam,  de egy valamire nem figyeltem…hogy merről jöttem. Mikor ezt sötétedéskor észrevettem, szinte halálfélelmem lett és minden gond visszaszakadt a nyakamba kamatostul. A sok horrornak köszönhetően, amit az elmúlt pár napban néztem, a rémképzelgéseim is előjöttek. Mir, hülye vagy, ezt hagyd abba… Minden ágreccsenés, avarsistergés és állathang halálra rémisztett. Futni kezdtem, bár nem tudtam merre. Emlékeztem, hogy az erdő nem olyan nagy, maximum egy óra és átérem. Így is lett, de egy kietlen utcasarkon találtam magam. Sehol egy lélek vagy egy telefonfülke, de még egy kopott utcanév tábla se. Mi ez, falu vagy mi a jó ég?? Még vagy fél óra tekergés után végre találtam egy emberekkel teli sörözőt. Berohantam, de nem volt túl jó ötlet. Tele volt kigyúrt bűnözőknek kinéző, tele tetovált alakokkal, és mind engem, a vékony, nyeszledt, ijedt kis Mirt figyelte. Miután hebegéssel és akadozott, remegő hanggal elmondtam a problémám, mind nevetni kezdett. A csapos, bár ő is elég rendesen röhögött, útba igazított, de ott marasztalt pár kortyra. Félve a többi ember reakciójától, belementem, de pár perc múlva már az asztalt kellett fognom. Szédültem, mint a fene, de még tartottam magam. Gátlástalanul meséltem nekik az otthoni dolgokról, de mikor kiderült, hogy a fiúkat szeretem, mind elhallgatott. Nem értettem, mi van, így csak nevettem tovább, de aztán egy monstrum méretű férfi felállt a sarokból és elindult felém. Az ott lévők elfordították fejüket, tudván, hogy mi lesz, de én az egészből csak annyit realizáltam, hogy a férfi belemarkol a hajamba és erősen húzni kezd. A wc-be érve a sárga csempének lökött, majd rám parancsolt.
 - Térdelj! – mondta szinte kiabálva, de mikor látta, hogy csak bámulok magam elé, tenyerét meglódította és az ütés erejétől ismét a falnak csapódtam. Ez valahogy kicsit kijózanított, de még mindig ötletem sem volt, hogy mit tegyek, csak tudtam, hogy ha nem engedelmeskedek, itt ver agyon… Letérdeltem, de mikor lehúzta a sliccét és újból rám parancsolt az öklömmel célozva egy hatalmasat ütöttem a legérzékenyebb testrészére. Lehetett akármilyen szívós, egy ilyet nem tud kivédeni… Másodpercek leforgása alatt kirohantam a mosdóból, magam mögött hagyva a kocsmát, majd attól félve, hogy követnek, vissza az erdőbe, csak épp az ellenkező irányba. Lélekszakadva futottam ki tudja mennyit, de a végén szerencsére ismerős környékre érkeztem. Onnan már könnyen eltalálva a házhoz, percek múlva haza érkeztem, majd az ajtót magam mögött becsapva és nekidőlve, lihegve a földre estem. Még láttam, ahogy Joon aggódó arccal kirohan a szobából, aztán elsötétült minden…

Power of Love (18+)
(Mir PoV)

Chapter 4.

Órák múlva a szenvedés befejeződni látszott. Hátra dőltem és mint egy lelki roncs, a párnám kezdtem ölelgetni. Ezek után…talán az is voltam… Soha többet nem bízok meg Joonban. Egy érzéketlen, beképzelt, nimfomániás tuskó. Nem hiszem el, hogy ennek ellenére ugyan úgy szerelmes vagyok belé, mint azelőtt. A nap már felkelőben volt, a bejárati ajtó zárja kattant és kisurrant rajta egy árny. Gondolhattam volna, hogy ez a csaj is csak egy éjszakára jön. De ez az idióta nem fogja fel, hogy én nem csak ezt akarom. Kisírt szemmel a fürdő felé vettem az irányt, hogy egy kicsit rendbe tegyem magam, gondolván túl korán van ahhoz, hogy összetalálkozzak Joonnal. Tévedtem. A tükörnél végezve megfordultam, de ő állt ott, száján az álszent, ’ártatlan’ mosolyával. Nem tudtam volna rá haragudni, de aztán beugrottak a hajnali képek.
 - Na, jól aludtál? Mikor haza értem, az ágyon elterülve, szótlanul feküdtél, mint egy édes kisgyerek. – és még a szemembe is hazudik!!! Aztán olyat tettem, amit soha nem gondoltam volna, hogy merek… Hatalmas pofon csattant Joon arcán, és szinte ordítva vágtam fejéhez a szebbnél szebb szavakat.
 - Persze!! Aludtam mi?? Arra ébredtem, hogy haza jöttél, már rohantam volna, hogy a nyakadba ugorjak, erre EZ. Megint egy újabb csaj!! Azt hittem elég világos volt, hogy mit jelentett nekem az, ami tegnap történt, de ezek szerint téged ennyire nem érdekelnek mások érzései és képtelen vagy leragadni bárkinél is. Hogy lehetsz ekkora…áááhh!!!! – kiabáltam, majd kimentem, de az ajtóból visszanézve még halkan, de hallhatóan fogaim között sziszegtem egy szót.

 – Gyűlöllek…

Power of Love (18+)
(Mir PoV)

Chapter 3.

Lassan folytak végig testemen a vízcseppek, minden részemet tisztára mosva. Az elmúlt pár órán gondolkodtam. Ha nem kérdezem meg…de most már mindegy, legalább mondhatom, hogy együtt vagyunk. A fürdéssel végezve megtörölköztem és a párás tükröt letörölve a tükörképemre néztem. Vállamon egy harapásnyom vöröslött, melyet finoman megérintve halkan felszisszentem. Remélem, hamar eltűnik onnan. Nem úgy ismernek, mint aki nagyon hajkurássza a lányokat, így ezzel nem tudnám kimagyarázni… A törölközőt magam köré csavarva visszamentem a szekrényemhez és kerestem valami tisztát, ami még tetszene is Joonnak. Tudtam, hogy kedveli a sokat mutató ruhadarabokat, így felvettem egy mélyen kivágott, kapucnis, szürke felsőt egy sima vékony melegítővel és a szobájába mentem, ő viszont már nem volt ott. Hallottam, hogy megnyitja a fürdőben a vizet és kifújja magát. Ilyen könnyen elsurrant mögöttem? Na mindegy. Gondoltam csinálok egy kávét, ha már úgy is így kezdődött az egész. A konyhába érve előszedtem a kávéport és pár perc alatt csináltam egy jó erős feketét. Bevittem neki egy csészével és a kis szekrényére tettem. A saját szobámba visszamenve az ágyra vetettem magam és a párnába fúrtam az arcom. Ez egy jó nap…legalábbis biztos nem rossz. Kis lustálkodás után az ajtó megnyikordult és belépett rajta Joon.
 - Ma ne várj meg, későn jövök. – mondta és kiment. Se puszi, se ölelés? Ejj, nem baj, meg kell még szoknia. Az meg, hogy későn jön… Hát jó, úgysem terveztem, hogy sokáig fent maradok. Az ágyban maradtam, de lassan elnyomott az álom….majd kitudja mennyi idő múlva felébredtem valami halk motoszkálásra. Az órára sandítottam, ami hajnali hármat mutatott. Remek, átaludtam a napot. Az ajtó felé mászva viszont női hangot hallottam, majd Joonét. Kilestem a kis résen és megállt a szívverésem.
 - Na gyere, cica, majd adok én neked olyat… - mondta Joon és láttam, hogy a falnak döntve a lányhoz simul és a nyakát kezdi csókolgatni. Kezem számhoz emelve hátráltam és az ágyra roskadtam. Nem…nem lehet…csak…kihasznált volna? Ráharaptam az egyik ujjamra, hogy visszafogjam a sírással előtörő hangokat és fülem befogva próbáltam nem a hangokra figyelni…

Power of Love (18+)
(Mir PoV)

Chapter 2.

Légzésem szaporább lett, a szívverésem is felgyorsult, de mintha egyszerre azonnal leállt volna. Joon ajkait az enyémre tapasztotta és kezét derekam köré fonta. Nyelvét lassan végighúzta alsó ajkamon beengedést kérve, amit pár másodperc múlva meg is kapott. Életemben nem éreztem még ilyesmit…ez lenne a…csók? Nyelvünk játszadozni kezdett, de közben észre sem vettem és hátam máris a fallal találkozott. A csók egyre hevesebb lett, már-már kapkodtunk a levegőért, csípőjét pedig az enyémhez nyomva, még jobban a falhoz szorított. Azonnal éreztem, hogy kezd szűk lenni a nadrágom. Az a különös, bizsergető érzés sose múlik, ha a közelemben van…Mostanra már szinte égetővé vált. Akartam…kívántam…azonnal. Ujjait lassan becsúsztatta felsőm alá, majd egyre feljebb húzta. Kezem felemelve segítettem, hogy könnyebben le tudja venni, majd átkaroltam nyakát, és ajkaival tovább kényeztette csupasz bőrömet. Teste az enyémhez simult és nadrágja egyre jobban nyomta az enyémet. Szája mellkasomhoz ért és tudván, hogy mi az egyik legérzékenyebb pontom, mellbimbóm körül kezdett nyelvével körözni és azt szívogatni. Halkan felnyögtem és hajába túrva még közelebb húztam magamhoz, erre felindulva megemelt és erősen a falnak döntött. Lábaim átkulcsoltam dereka körül és vállába kapaszkodva élveztem lassú és apró mozdulatait nadrágon keresztül. Igaz, nem érezhettem még magamban, de csak annál jobban vágytam rá. Mikor már nem bírtam magammal, lehajoltam hozzá és minden rezdülésnél nyögtem egyet a fülébe. Ezzel még jobban felhergelve magához rántott a faltól és bevitt a szobába, majd az ágyra téve végre fölém magasodott. Láttam szemében a szenvedélyt és tudtam, hogy most már nincs visszaút akkor sem, ha nem akarom. Egyik kezével fejem mellett támaszkodott, másikkal az övemet bontogatta és nadrágomat gombolta ki, majd húzta le, ügyelve arra, hogy még véletlenül se érjen a már szinte égetően lüktető férfiasságomhoz. Miért kell kínoznia? Ezután levette a sajátját is, majd egy kaján vigyor kíséretében elkezdte belső combomat simogatni. Ha ez nem lett volna elég egyik ujját végighúzta boxerem domborodásán. Hangosan felnyögtem, hisz ezért az érintésért égtem évekig…De a durvább része még csak most következett. Benyúlt a vékony ruhadarab alá és kínzó lassúsággal simogatni kezdett.  Beharaptam az alsó ajkam, hogy elfojtsam a nyögéseket, de ujjait kétség kívül profi módjára mozgatta. Ha így folytatja, percek kérdése és itt helyben elmegyek…de mintha csak gondolatolvasó lett volna, abba hagyta és lehúzta rólam a boxert. Végignézett rajtam és önelégülten mosolyogva levette magáról is az utolsó ruhadarabot. Visszafeküdve csípőjét hirtelen az enyémhez nyomta és összedörzsölte merevedésünket. Elakadt a lélegzetem is, úgy éreztem, mindjárt felrobbanok… Aztán elérkeztünk oda, amitől a legjobban tartottam. Mindig is tudni akartam, mit tartogat az ágya melletti kis éjjeli szekrényben, de bárcsak ne akartam volna. Kivett egy tubus síkosítót és egy jó nagy adagot nyomott belőle a kezére. Legalább egy kicsit törődik velem, hogy ne legyen olyan rossz… Inkább becsuktam a szemem, hogy ne is lássam, de éreztem, hogy féloldalasan rám nehezedik és…ahw…az egyik ujjával köröz, majd…
 - Ahh!! – nyögtem összeszorított szemekkel, mikor lassan felnyomta. Pedig ez még semmi nem volt. Pár perc mozgatás után csatlakoztatta a másodikat. A lepedőbe markoltam és próbáltam veszteg maradni. Éreztem még ajkait, ahogy lágyan megcsókol, ezzel is könnyítve, hogy ellazuljak. Azonnal felengedtem, amit ki is használt. Egyik kezével ráfogott merevedésemre és finoman körbefogva húzogatni kezdte, közben viszont hátul a bejáratnál húzta el magát többször is, amivel szinte az őrületbe kergetett.
– Ne kínozz…kérlek… - nyögtem kéjesen és úgy tűnt hatott rá. Lassan elkezdett behatolni, de néha megállt, hogy szokjam az érzést. Mikor viszont már a felénél járt, egy nagy lökéssel felnyomta a többit is. Testem megfeszült, fejem az ágynak vetettem és szinte imádkoztam, hogy legyen vége. Borzasztó érzés volt, mintha tüzes vassal akarnának szétszakítani. Az sem segített, hogy elkezdett mozogni. Először csak finoman, aztán egyre hevesebben. Körmeim hátába mélyesztettem és kieresztettem a torkomból feltörő sikolyszerű nyögéseket, de mintha oda se figyelt volna, csak folytatta tovább. Már lassan ott tartottam, hogy leállítom, hogy hagyja abba, de inkább magamban tartottam. Ez így nem jó, nagyon nem tetszik… Próbáltam nem a fájdalomra fókuszálni, de nem ment. Képtelen voltam rá. Pár lökéssel később viszont éreztem valamit. Kezét ismét elkezdte mozgatni, de túl jól csinálta… Nem bírtam tovább, ügyes ujjainak köszönhetően nevét kiáltva elmentem, de ő tovább lökött. Most már végképp nem élveztem, kínszenvedés volt, de erősebb lökések sorozata után a maga férfias hangját hallva éreztem, hogy belém áramlik valami meleg és folyékony. Ez hiányzott… Mocskosnak éreztem magam, borzasztóan mocskosnak. Szükségem volt egy alapos fürdésre. Joon kimerülten kihúzta magát és mellém dőlt az ágyra. Ő majd megfürdik, ha felébredt, most had aludjon… Kikeltem az ágyból, de ijedten tapasztaltam, hogy alig bírok járni és borzasztóan fáj az alfelem. Uhh, erre nem számítottam…de legalább még egy ideig nincs próba. Kibotorkáltam a fürdőbe, majd beálltam a zuhany alá és megengedtem a forró vizet.