Chapter 4.
Órák múlva a szenvedés befejeződni látszott. Hátra dőltem és
mint egy lelki roncs, a párnám kezdtem ölelgetni. Ezek után…talán az is voltam…
Soha többet nem bízok meg Joonban. Egy érzéketlen, beképzelt, nimfomániás tuskó.
Nem hiszem el, hogy ennek ellenére ugyan úgy szerelmes vagyok belé, mint
azelőtt. A nap már felkelőben volt, a bejárati ajtó zárja kattant és kisurrant
rajta egy árny. Gondolhattam volna, hogy ez a csaj is csak egy éjszakára jön.
De ez az idióta nem fogja fel, hogy én nem csak ezt akarom. Kisírt szemmel a
fürdő felé vettem az irányt, hogy egy kicsit rendbe tegyem magam, gondolván túl
korán van ahhoz, hogy összetalálkozzak Joonnal. Tévedtem. A tükörnél végezve
megfordultam, de ő állt ott, száján az álszent, ’ártatlan’ mosolyával. Nem
tudtam volna rá haragudni, de aztán beugrottak a hajnali képek.
- Na, jól aludtál? Mikor haza értem, az ágyon elterülve, szótlanul feküdtél, mint egy édes kisgyerek. – és még a szemembe is hazudik!!! Aztán olyat tettem, amit soha nem gondoltam volna, hogy merek… Hatalmas pofon csattant Joon arcán, és szinte ordítva vágtam fejéhez a szebbnél szebb szavakat.
- Persze!! Aludtam mi?? Arra ébredtem, hogy haza jöttél, már rohantam volna, hogy a nyakadba ugorjak, erre EZ. Megint egy újabb csaj!! Azt hittem elég világos volt, hogy mit jelentett nekem az, ami tegnap történt, de ezek szerint téged ennyire nem érdekelnek mások érzései és képtelen vagy leragadni bárkinél is. Hogy lehetsz ekkora…áááhh!!!! – kiabáltam, majd kimentem, de az ajtóból visszanézve még halkan, de hallhatóan fogaim között sziszegtem egy szót.
- Na, jól aludtál? Mikor haza értem, az ágyon elterülve, szótlanul feküdtél, mint egy édes kisgyerek. – és még a szemembe is hazudik!!! Aztán olyat tettem, amit soha nem gondoltam volna, hogy merek… Hatalmas pofon csattant Joon arcán, és szinte ordítva vágtam fejéhez a szebbnél szebb szavakat.
- Persze!! Aludtam mi?? Arra ébredtem, hogy haza jöttél, már rohantam volna, hogy a nyakadba ugorjak, erre EZ. Megint egy újabb csaj!! Azt hittem elég világos volt, hogy mit jelentett nekem az, ami tegnap történt, de ezek szerint téged ennyire nem érdekelnek mások érzései és képtelen vagy leragadni bárkinél is. Hogy lehetsz ekkora…áááhh!!!! – kiabáltam, majd kimentem, de az ajtóból visszanézve még halkan, de hallhatóan fogaim között sziszegtem egy szót.
– Gyűlöllek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése