Are you sure you don’t want me?

(Kris 18+)

A nyári napsütés, a sok strand, a félmeztelen fiúk… Csupa olyan dolog, ami miatt élvezni lehet a nyarat. Persze a legfőbb indok az, hogy nincsen iskola.
Érettségi után amolyan lazítós utolsó buli néven lementél az osztálytársaiddal az új strandra, majd odaérve lepakoltál az árnyékban.
Napozni nemigen szerettél, hisz révén, hogy az ázsiai srácokra buktál, világos bőrű akartál maradni. Furcsa mód szép számmal voltak ilyen fiúk, ráadásul egészen jóképűek… De nem akartál ismerkedni, csak egyetlen sráccal, aki Seungri kiköpött mása volt. Az álla, a panda szemei…még a teste is…
Őt stírölted már lassan negyed órája, amit persze a barátaid is észre vettek.
 - Mennél vele egy körre, mi? – nyújtotta ki nyelvét az egyik és kacsintott.
 - Menj már… Na jó, talán… - feleltél mosolyogva, de a másik lány megbökte a vállad.
 - Figyeljetek… - mondta és kicsit elhalkult. – az a srác nagyon néz… - mutatott alig észrevehetően egy magas, de ugyan úgy jóképű fiúra. - _______ azt hiszem bejössz neki… - mosolygott rád kacsintva.
 - Nem baj, nekem nem tetszik. – fordítottad el a fejed a hasonmás irányába. Olyan jól nézett ki…és a kockái…awwww…. Halvány rózsaszín álombuborékokat képzeltél el, mindben egy-egy jövőbeli emlékkel, de barátnőid hangjára azonban mind kipukkant.
 - Úristen, ez ide jön!! – ugrottak fel és rendbe szedték magukat, de te…téged kicsit sem érdekelt.
 - Szép napot hölgyeim… - hajolt meg a srác és felvillantotta igéző mosolyát. – Kris vagyok, kiket van szerencsém megismerni? – kérdezte és tekintete végigfutott rajtuk…aztán rajtad. Sorba bemutatkoztak, de persze te maradtál a helyeden álmodozva. Just don’t give a fuck & everything’s gonna be alright…de persze Kris oda ment hozzád.
 - Netán ellenszenves lennék? – nézett szemedbe és arcod pásztázta.
 - Nem tudom milyen vagy, de nem is igazán érdekel… - felelted komoran, de ő csak halkan felkacagott.
 - Rendben, akkor csak egy nevet mondj.
 - _________. – oda se néztél, minél távolabb akartad, hogy kerüljön tőled.
Amint meghallotta a választ, felállt és újból meghajolva elköszönt.
 - Úgy tűnik nem vagyok szívesen látott vendég, így most távozom, de…még találkozunk. – hangsúlyozta ki az utolsó pár szót és rád nézve kacsintott, majd elment.

- Te megőrültél?? – jöttek oda hozzád a többiek nagyokat pislogva. – Tudod, hogy nem szeretjük az ázsiaiakat, de ő még nekünk is jöhetne… Komolyan, beteg vagy? – tették kezüket homlokodra.
- Ajj, hagyjatok már.  – toltad el őket és arrébb ültél. Nem akartál magyarázkodni, egyszerűen csak a másik srácon járt az eszed, ennyi.
Meg akartad szerezni, de rád se hederített, így tenned kellett valamit. Mikor láttad, hogy este felé pakolni kezd, oda mentél hozzá.
 - Szia, ________ vagyok. – nyújtottad mosolyogva a kezed.
 - Seungchan… - felelte furán és kezet ráztatok. Nem állt le beszélgetni, csak pakolt tovább.
 - Új vagy erre? – kérdezted és nézted, ahogy sóhajt, majd feláll.
 - Figyelj, van barátnőm és nagyon szeretem, úgyhogy ha megengeded… - kapta fel a cuccát és várta, hogy elállj az útjából.
 - Oh…bocsánat… - néztél rá lesújtva és arrébb léptél. Egy kicsit rosszul esett, hogy szinte elküldött, de az még jobban, hogy ennyire nyilvánvaló volt, mit is akartál. Csak álltál ott egy helyben és hallgattad, ahogy halkulnak mögötted léptei.
 - Csak nem kikosaraztak? – szólt egy mély hang gúnyolódva.
 - Lennél szíves békén hagyni?? – kérdezted a fának támaszkodó Kristől.
 - Nem. – állta el az utad. – Addig nem, amíg nem vacsorázol velem. – folytatta egy sunyi mosoly kíséretében.
 - Persze, hogyne, most rögtön, nem? – lökted arrébb, de megfogta a csuklód és vissza rántott.
 - Akkor csak találkozzunk este a strand előtt… Csak egy séta, oké? – nézett mélyen a szemedbe, majd elengedett. Fújtatva bólintottál, majd magad mögött hagyva visszamentél a többiekhez.

Mivel már ment le a nap, átöltöztetek és megszárítkozva kimentetek a strandról. Hirtelen eszedbe jutott, amit ígértél, de tétováztál, hogy tényleg találkozz-e vele. Utáltad, elküldted volna a világ legtávolabbi pontjára, de volt benne mégis valami vonzó… Talán ez irritált benne a legjobban, hogy egy nagyon picit tetszett…
Persze végül úgy döntöttél, hogy lemész a helyszínre, hátha mégsem lesz ott.
9-et ütött az óra, így egy percet sem várva elindultál, remélve, hogy késik és addigra te szépen eltűnsz.
 - Hova-hova? – fonták át karok a derekad. Először a szívbaj jött rád, majd leesett, hogy csak Kris szórakozik.
 - Ne fogdoss… - toltad el és megfordultál. – Sétáról volt szó, taperolásról nem…
 - Oké, harapd még le a fejem. - kuncogott és elindult a járdán. – Na, nem jössz? – nézett rád vigyorogva.
Mélyen beszívtad a levegőt, majd morcosan kifújva követted.
 - Hova megyünk?
 - Nem tudom…csak úgy össze-vissza… - felelte és letértetek egy kis parki ösvényre. A Hold már fényesen világított, pont elég volt, hogy látni lehessen az apró kavicsos utat.
Vagy fél óráig mentetek így, kínos csendben, majd hirtelen megszólaltál.
 - Mi értelme ennek az egésznek, ha nem is csinálunk semmit? Legalább beszélgetnénk vagy valami… - tört ki belőled és megálltál.
 - Oh…hát…csak veled vagyok… De ha akarod persze beszélhetünk vagy csinálhatunk mást… - lépett közelebb és féloldalas mosolyra húzta ajkait. Kicsit zavarba jöttél, bár magad sem tudtad mitől és talán el is pirultál. – Nocsak mikre gondolunk? – vigyorgott és halkan felkacagott.
Gyengén mellkasára vágtál és arrébb mentél. „Hülye, perverz tuskó…” – gondoltad és szemeidet forgatva fújtattál.
 - Jaj ne csináld már… - ment utánad és elkapta csuklód, majd magához fordított. – Tudom, hogy ezt akarod… - súgta egyre közelebb hajolva ajkaidhoz. A szíved a torkodban dobogott, ijedten néztél rá, és teljesen lefagytál.
 - N…Nem… - súgtad remegő hangon és próbáltál hátrálni, de nem engedett el. Végig a szemedbe nézett, majd megrántotta a csuklód és magához húzva hirtelen megcsókolt. Másik kezét álladra tette és hiába ellenkeztél, túl jól csinálta, így megadtad magad. Csuklód elengedve átkarolta derekad és lágyan, szenvedélyesen folytatta ajkaid csókolását. Nyelvét végighúzta alsó ajkadon, majd mikor szétnyitottad őket, átdugta szádba és játszadozni kezdett.
Egyszer csak elmosolyodott, majd lassan húzni kezdett. Nem értetted mit csinál, de aztán a földre leülve az ölébe húzott.
 - Neh… - sóhajtottad, de nem húzódtál el tőle. Mindkét karját átfonta derekadon és lassan hátradőlt a fűbe. Tovább csókoltad, egy percre sem álltál le, de mikor rájöttél mit is művelsz, elengedted.
 - Kris ez nem…nekem ez nem megy… Bocsi, de áááh – hadartad, majd annyit éreztél, hogy átfordul veled és erősen a földhöz nyom.
 - De igen…az enyém vagy… - súgta kéjesen és benyúlva fölsőd alá, egy rántással szétszakította.
 - Hé! – kiáltottál, de egyik kezével befogta a szádat.
 - Sshhh… Ha csöndben maradsz, nem fog fájni…
Megijedtél, hogy mibe keveredtél, de a fenyegetés miatt egy mukkot se mertél szólni.
 - Mindjárt más… - húzta mosolyra ajkait és nyakad kezdte csókolgatni. Remegni kezdtél, nem akartad, hogy ezt csinálja…vagy mégis?
Egyre lejjebb haladt, nyakadról kulcscsontodra, majd dekoltázsodra tért. Halkan felsóhajtottál és lehunytad szemeid. Látni sem akartad…
Lassan áttért melleidre, majd melltartód leszedve nyelvével kezdett körözni bimbód körül. Egy fűcsomóba markoltál és halkan a levegőbe nyögtél. Lágyan szívogatni kezdte, majd egyik kezét lábaid közé vezette és simogatni kezdett.
 - Krish… - szökött ki ajkaid közül és még jobban remegni kezdtél.
Szájával tovább haladt, végigcsókolta hasad, majd nadrágod szétszedve lehúzta rólad. Kaján vigyorral az arcán széjjelebb tette lábaidat és lassan levette az alsóneműd is. Egy percet sem habozva combjaid kezdte csókolgatni és befelé haladva lassan megérezted lábaid között is.
Hátra vetetted fejed az élvezettől és hajába túrtál.
 - Neh…khérlekh... – sóhajtottad, de ahelyett hogy leállt volna, begyorsította nyelvét és combjaid lefogva mélyebbre hatolt.
Ráharaptál egy ujjadra, hogy ne sikíts fel és érezted, hogy megfeszül az egész tested.
 - Na, hogy tetszik? – hajolt fel hozzá és megnyalta nedvességtől csillogó ajkait. Nem feleltél, elvette az eszed, még gondolkozni sem bírtál. – Akkor most mutatok jobbat. – súgta kéjesen és füledbe nyalva felcsúsztatta egy ujját. Nagyra nyíltak szemeid, majd kicsit ficánkolni kezdtél.
 - Elég, ne csináld! – kérlelted, de szavadba vágott.
 - Emlékezz, mit mondtam. – súgta ellentmondást nem tűrően és feltolta másik ujját is, majd ollózni kezdett.
Remegve tűrted, hogy játszadozzon veled, majd pár perc múlva megéreztél valamit. Észre sem vetted és már ruha nélkül nyomta magát hozzád. Összeszorítottad a szemed és próbáltál nem arra gondolni, mit fog most csinálni.
Ezután erős nyomást éreztél és apró, feszítő érzést. Felnyögtél és ujjaid görcsösen a fűcsomókat markolták. Kris rád hajolt, majd dekoltázsod csókolgatva lassan lökött egyet. Felszisszentél és vállára téve kezeid, végigkarmoltad.
 - Áhh…vad cicush… - vigyorgott zihálva és mozogni kezdett. Az égető érzés kisugárzott az egész testedbe és fájdalmasan felnyögtél.
 - Elégh…Fájh… - nyögted és megfeszültél. Egy pillanatra megállt, majd végig benned maradva feltérdelt és az ölébe húzott. Karjait átfonta derekad körül és lassan mozgatni kezdett. Ez a póz már sokkal jobb volt, kezdted élvezni, így egy halk sóhajt eresztettél ki ajkaid közül. Persze ezt ő is észre vette, így elengedte a csípődet és nem mozdult.
 - Mih…mi az..? – kérdezted zavartan és kicsit csalódottan.
 - Azt mondtad elég, hát jó, akkor nem csinálom. – vigyorgott, pedig nagyon jól tudta, hogy már rég nem akartad, hogy abba hagyja.
 - Deh..nem… - elpirultál és minden bátorságodat összeszedve mozgatni kezdted a csípődet.
 - Erreh...számítottam… - sóhajtotta még mindig vigyorogva és most combjaid fogta meg.
Egyre inkább felbátorodtál, érezted, neked hogyan jó és aszerint mozogtál. Mélyen és kicsit gyorsabban.
 - Gyerünk cicah…mégh… - nyögte Kris és szemeit lehunyva csókolni kezdett.
Kétség kívül élvezted, hogy jól csinálod, így vadítottál és hátradöntötted. Megtámaszkodtál mellkasán, majd úgy mozogtál tovább, erősen hullámozva. Mikor érezted, hogy növekszik az élvezet, lehunytad a szemed és ajkaid résnyire nyitva kezdtél nyögni. A vége felé viszont már nem bírtad magad tartani, karjaidból kiment az erő és ráborulva csak csípőd mozgott tovább. Homlokod vállgödrébe támasztottad, majd Kris egy nagy lendülettel átfordított és kemény tempót diktálva vitt tovább a csúcs felé. Érezted, hogy nem kell sok, így felhúztad lábaid, hogy mélyebbre mehessen és úgy nyögdöstél tovább.
De az egyik lökésnél olyan mélyre ment, hogy egy pontot eltalálva azonnal elélveztél. Lihegve terültél el a földön, majd mikor követett, magadra húztad és szorosan átölelted. Fogalmad sem volt, miért, de elvarázsolt, soha nem akartad elereszteni.
 - Látodh…? Én mondtam, hogy…huh…nem az a ficsúr kell neked… - zihálta és elmosolyodott.
 - Csakh…kérettem magam… - kuncogtál és magadhoz húzva megcsókoltad.
Ezután felöltöztetek, és elsétálva a lakására, az új fiúd karjaiban aludtál el.

Maknae Prince

(Se Hun)

Chapter 4 (18+)

Reggel az ébresztőd hangos csörgésére keltél. Kezeddel megpróbáltad kitapintani, honnan jön a hang, de pár centit arrébb mozdulva legurultál az ágyról.
 - Mwaaaahh…. – morogtál és magadra húztad a takarót. De a vekker csak folytatta, élesen sípolt, nagyon nem akarta abba hagyni.
Morcosan érte nyúltál és lenyomtad, de ezzel a mozdulattal le is rántottad a kis éjjeli szekrényről így csörömpölve összetört a rajta lévő üveg.
Visszahúztad fejedre a takarót és motyogva szitkozódni kezdtél. Percekkel később sóhajtottál és a földről felkelve a fürdőszobai tükörhöz mentél.

A hajad kócos, a szemed karikás, ajkaid cserepesek. Megpróbáltad gyorsan rendbe szedni magad, de mintha megátkoztak volna. A fésű csomókban tépte a hajad, az alapozód becsomósodott és még a szőlőzsír is letört, ráadásul a tövénél. Elkeseredve a csempére rogytál és a fényes padlót kezdted ütögetni. Semmi sem úgy jött össze, ahogy este kigondoltad… Letörölted a félkész sminked és sóhajtva felálltál. Hajad összefogtad lófarokba és ujjaiddal kifésülve a ruhás szekrényedhez mentél. Előszedtél egy szürke vékony, hosszú ujjú, kötött, vállkitakarós felsőt meg egy fehér testhezálló trikót alá, valamint egy szintén vékony farmert és a sminkelést kihagyva ajkaid nyalogattad, míg rendes állapotba nem kerültek.
Belebújtál egy topánkába, hajadba tettél egy pici masnis csatot és teljesen kedvetlenül elindultál.
Percek alatt a parkhoz értél, már kezdtél kicsit feltöltődni, de mikor mosolyogva leültél egy padra, valami…vizeset éreztél. Felpattantál, de a nadrágod hátsó fele teljesen átázott.
Mérgedben belerúgtál a padba, amitől persze még a lábad is megfájdult.
 - Remek! Pont ez hiányzott még, tényleg!! – mondtad félhangosan és feldühödve.
 - Oh, rám célzol? – szólt mögüled egy hang. Gyorsan megfordultál és ráfogtál a fenekedre. Miért? Miért pont most? – Naaa, nem is örülsz, hogy látsz? – kérdezte kis csalódottsággal Se Hun, majd közelebb lépett és megsimogatta a kis masnit. – Sokkal csinosabb vagy, mint ahogy emlékeztem rád. – mosolygott, te viszont elszégyellted magad, hisz sokkal többet kihozhattál volna magadból.
 - Köszönöm… - hebegted és még te is elcsodálkoztál, hogy alig bírod a szavakat megformázni.
 - Baj van? – nézett szemedbe és arcod simogatta. Megbabonázott, szinte elvesztél benne, de nem akartál zavartnak tűnni. Megráztad a fejed és beharaptad alsó ajkad.
 - Csak…jó téged látni…
Nem válaszolt, csak mosolyogva megfogta a kezed és elindultatok sétálni. Mikor a gátlások picit oldódtak, elkezdtetek beszélgetni - főleg az elmúlt pár évről – majd áttértetek arra a bizonyos estére a bárban.
 - Emlékszem, nagyon rosszul érezted magad az exed miatt… Azóta valami fejlemény? Már mint kapcsolat, kavarás vagy ilyesmi. – tette fel kicsit félénken a kérdést.
 - Nem…vagyis az exemen túlléptem, de azóta senkivel sem akadtam össze…akarom mondani senki sem kellett… - felelted egy sóhaj kíséretében. Ő most már idol lett, biztosan van valakije, te meg maradsz egyedül, úgy hogy végig rá vártál…gratula…
 - Értem… Nekem sem volt senkim. Sokan rajonganak értem, de már kevesebb bennem a bizalom. Félek, hogy csak a pénzem kellene nekik… - hajtotta le a fejét és oldalra húzta a száját.
 - Jaj te, tudod milyen jóképű vagy és rendes, biztos van akit inkább ez vonz. – mosolyogtál és alig észrevehetően közelebb húzódtál.
 - Bárcsak ezeket mondtad volna aznap is… - sóhajtotta és magához húzott. Mielőtt megszólalhattál volna elengedett és a szemedbe nézett. – Akarsz velem ebédelni? – tekinteted pásztázta, hogy mit felelsz, majd mikor bólintottál elmosolyodott. – Rendben, mit szeretsz? Olasz, mexikói, török, esetleg hagyományos? – hadarta és látszott rajta, hogy teljesen felvidult.
 - Török gyros. Az jó lesz.  - felelted halványan mosolyogva, így elindultatok a városba.
Kiválasztottatok egy random étkezdét és vettetek két, hússal megtömött, szószos gyrost. Rögtön megnyaltad a szád és hevesen szaglászva majszolni kezdtétek. Mikor végeztél, nem vetted észre, de lecsöppent a szósz. Az alufóliát kidobtad, ekkor megláttad a két kis huncut cseppet. Se Hun is azokat figyelte, majd kezed elkapva ujjaid szájához emelte és lenyalta a szószt. Forró nyelve lassan siklott végig az érintett részen, majd azzal végezve a szemedbe nézett. Elpirultál, de nem húztad el tőle.
 - Köszönöm. – mondtad halkan,  viszont arcával közelített. – Baj va…? – kezdtél bele a kérdésbe, de arcod megfogva magához húzott és megcsókolt.
Szemeid nagyra nyíltak és fogalmad sem volt, mit csinálj. Ajkai lágyan tiédhez tapadtak, majd mikor szétnyitottad őket, mélyítette a csókot.
 - Várj… - toltad el finoman. – Ne csináld ezt… Ne tedd tönkre a karriered… - súgtad halkan és megsimogattad haját. Megfogta a kezed és egy szó nélkül arcához húzta, majd belesimult.
 - Nem fogom… - felelte és  hozzád bújva megölelt. – Titokban tartjuk...
 - Mi?? Se Hun, ilyet nem lehet! Akárki meglát…elég egy kép.. Nem, nem csinálhatod. – mondtad elkomorodva. Minden szót komolyan gondoltál, de legbelül érezted, hogy nem viselnéd el, ha többet nem lehetnél vele.
 - Nem érdekel. – arcod kezei közé fogta és úgy beszélt, egyenesen  szemedbe nézve. – Szeretlek érted? Nem tűnhetsz el megint… Egyszerűen nem tudtalak kiverni a fejemből. Fontos vagy számomra… Nem foglak elengedni… - felelte ellentmondást nem tűrő hangon. – Azután a reggel után...nagyon mérges voltam. Az ajtón kilépve csak mentem előre, azt sem tudtam merre, csak engedtem, hogy a lábam vigyen. Nagy hiba volt… Később akárhogy próbálkoztam, nem találtam meg a lakásod, pedig ha tudnád hányszor jártam be ugyan azt az utat… Se név, se telefon, se cím… Aztán elmentem egy a közelben lévő meghallgatásra, csak hogy lefoglaljam magam valamivel és tessék, most itt. Gyakorlatilag neked köszönhetem a karrierem… - picit elpirultál, hisz sosem hallottál még fiút így magyarázkodni és bókolni egy időben egy vallomással…
 - Örülök, de… - nem tudtál semmit mondani. Elszállt minden gondolatod.
Mikor látta habozásod ismét magához húzott és az előzőnél még szenvedélyesebben csókolt meg. Elvarázsolt a közelsége, koncentrálni és ellenkezni sem tudtál. Átkaroltad nyakát és lágyan hajába túrtál.
 - Gyere… - zihálta ajkaidtól elszakadva és sietősen elindult valamerre.
 - Várj, hova viszel? – kérdezted követve szapora lépteit.
 - Fel hozzám. – felelte röviden, szinte már rohanva. A lakása nagyon közel volt, pár perc alatt kényelmesen odaérne az ember, így sietve még gyorsabban megérkeztetek. A zár kattant, az ajtó kinyílt, de szinte azonnal be is csapta, amint beléptetek. Ismét kulcsra zárta, de nem arra figyeltél, csak meredten nézted, ahogy soha nem látott hévvel csinált mindent.
Mikor felocsúdtál, forró ajkak tapadtak tieidhez. A kapott csók mindent megmagyarázott. Szemébe néztél és láttad benne a szenvedélyt, az irántad érzett égő vágyat.
Időt sem hagyva a további gondolkodásra, ismét birtokba vette ajkaid és gyönyörű szemeit lehunyva átkarolta derekad. Ujjai bőrödön játszadoztak, majd felsőd alá kúsztak és hasad kezdték simogatni.
 - Várjh… - nyögted a csókba, de ne állt meg. Tovább falt, majd lassan nyakadra térve lehúzta a hosszú ujjút a trikóval és a földre dobta. Kezei azonnal lecsaptak finom, csipkés melltartódra és a kapcsot szétszedve az is lekerült. Egész testedben remegni kezdtél, új volt minden, hiába az exeddel a sok idő, idáig nem jutottatok. De most itt volt Ő, belülről felperzselt, égtél minden érintéséért.
Amint fedetlen mellkasod előbukkant a ruhák mögül, nem habozott, míg kezével egyik melleden körözött, addig ajkaival a másikat szívogatta, s harapdálta. Egyre kéjesebb sóhajok törtek fel belőled, az ellenkezésnek még a magja sem maradt meg. Mindent olyan tökéletesen mégis szenvedélyesen csinált, a gyönyör gondolatától is átfutott rajtad a kellemes hideg.

Mikor fent eleget időzött, ujjai lejjebb kalandoztak és nadrágod gombjait kipattintva lehúzta rólad. Elpirultál, de nem foglalkozott szégyenlősségeddel, csupán még jobban beindította.
Eléd térdelve végigsimított belső combjaidon, fel egészen az alsóneműdig, majd ott hagyva egy ujját, óvatosan leírt vele egy kört, legérzékenyebb pontjaid körül. Elfojtottál egy nyögést, nem értetted miért kínzott, de élvezted. Lágyan simogatni kezdett, míg ajkaival combod csókolgatta, majd fogaival ráharapott az utolsó ruhadarabodra és finoman lehúzta rólad. Megőrjített, ahogy végig a szemedbe nézett, de a legizgatóbb dolog csak ez után következett. Még mindig arcod vizslatva visszahajolt és lábaid széjjelebb tárva nyelvével kezdett kényeztetni. Ajkaid résnyire nyíltak, pilláid megereszkedtek, tekinteted elhomályosult és csak az érzés maradt, amit Ő okozott.
 - Seh…Se Hunh… - nyögted és tehetetlenségedben hajába túrtál. Lábaidból szinte minden erő kiment, alig bírtad tartani magad.
Mikor ezt észre vette, abba hagyott mindent és karjaiba kapva a hálóba vitt. Bent lerakott az ágyra és föléd magasodva egy rántással lehúzta felsőjét. Előbukkant izmos mellkasa - melyet akkor láttál életedben először, de kifejezetten tetszett – és kezed megfogva dudorodó nadrágjára tette. Nem haboztál, tudtad, mit kell tenned, így szétszedted azt, majd lehúzva róla, a boxere domború részét kezdted simogatni. Egy pillanatra elállt a lélegzete, ajkai közül kicsusszant egy halk, de férfias nyögés, majd kinyitotta szemét és hozzád nyomva magát, tovább csókolgatta melleid.
Fejed hátrahajtva felsóhajtottál és ismét hajába túrtál.

Ajkai forrósága még jobban izgatott, ujjaid vállára, majd hátára csúsztak. Egyik keze hasad simogatta, majd elindult lejjebb, combjaid felé. Ott megállt és lágyan masszírozni kezdte puha bőröd.  Lábaid akaratlanul is széjjelebb tártad, hogy jobban hozzád férhessen. Érezni akartad magadon…és magadban…
 Ezt észre véve, feljebb kezdett simogatni, és lábaid közé érve körözött érzékeny pontjaidnál. Halkan sóhajtottál, légzésed viszont szaporább lett és a remegés is erősödött, de nem akartad, hogy abba hagyja.
Lassan már kínzásnak érezted, amit csinál, de hirtelen minden gondolat eltűnt a fejedből. Egy ujját lassan beléd csúsztatta és finom, körkörös mozgással haladt beljebb. Ajkaid megremegtek, ködös tekintettel nézted kéjjel teli arcát. Egy pillanatra sem állt le, mikor jobban ellazítottad magad, csatlakoztatta második ujját is. Lassan ollózva folytatta a mozgást és sóhajaid hallva tovább csókolta nyakad. Néhol meg is szívta, apró lilás foltokat hagyva, de ezzel csak növelte a bizsergést.

Ujjai már biztosabban haladtak, könnyen csúsztak beléd, így kihúzta őket és lassan teljesen rád feküdt. Lábaid közé siklott és derekad átkarolva picit megemelt. Lehúzta bokszerét, majd párszor elhúzta magát bejáratodnál, minden alkalommal egyre többet időzve ott, növekvő nyomással. Remegve lehunytad a szemed és teljesen rábíztad magad. Föléd hajolva pirult arcodat nézte, majd megemelte egyik lábad és lassan betette a tetejét. Mélyen felsóhajtottál és hátába kapaszkodtál, ő pedig óvatosan beljebb nyomta magát. Furcsa érzés kerített hatalmába, kicsit fájt, égetett, de reménykedtél benne, hogy jobb lesz. Vigyázott rád, a lehető legkisebbre akarta csökkenteni a fájdalmad.

A nyomás nagyobb lett, majdnem teljesen benned volt, de nem bírta tovább vinni. Nem értette miért, aztán szemeid vizslatva rájött. Arcodhoz hajolt és szenvedélyesen csókolva aprót lökött, így teljes hosszával benned lehetett. Belenyögtél a csókba és összeszorítottad a szemed, egy pillanatra beléd nyilallt a fájdalom. Most még jobban égetett, de mikor kinyitottad a szemed, háttérbe szorult a fájdalom. Gyönyörű arcával tiédhez hajolt és halványan elmosolyodva megcsókolt. Ez a csók viszont más volt. Lágy, kedves, vadságnak semmi nyoma.
Lassan megmozdította csípőjét, de továbbra is óvatos volt. Megfeszültél, ujjaid görcsösen vállába martak és felszisszentél.
 - Lazulj…elh… - sóhajtotta és mellkasod kezdte simogatni. Ajkai ismét nyakad csókolgatták, majd lassan mozogni kezdett. Próbáltál ellazulni, de persze nehéz volt, így próbálta elterelni a figyelmed kényeztetésével.
Mikor már sikerült megszoknod, feljebb húztad másik lábadat is és átkaroltad nyakát. Kicsit kezdted élvezni is, de a fájdalom még erősebb volt. Homlokod vállgödrébe fúrtad és halkan lihegve megszorítottad vállát.
 - Még… - nyögted és egy picit gyorsított. A fájdalom hirtelen minimálissá csökkent és az a másik, fura érzés került előtérbe.
 - Se…Hunh… - nyögted ismét és remegve feszültél meg. Folytatást akartál, hogy gyorsabban, mélyebbre menjen. Lábaiddal átkaroltad csípőjét, majd ajkaid övére tapasztva ellentétesen kezdtél mozogni.
Érezte, hogy bátrabb vagy, így megtámaszkodott és nagyobb tempót kezdett diktálni. Görcsösen martál a lepedőbe és hátad is ívbe feszült, de imádtad.
A maga izgató hangján felnyögött, majd begyorsított és mélyeket lökve tovább vitt a csúcs felé. Érezted, hogy növekszik az élvezet, majd elakadt a lélegzeted és megfeszültél. Elérted a végét, az érzés hatalmasra nőtt, majd kimerülten elernyedt a tested. Pár pillanatig még lihegtél, majd őt nézve megéreztél valami forrót beléd áramolni.
Megremegtél és lábaid picit összébb húztad…volna ha nem nehezedik rád fáradtan.
 - Szeretlekh… - zihálta és arcát nyakadba fúrta. A plafont nézve haját simogattad, majd szorosan magadhoz vontad.
 - Én ish… - súgtad és megpusziltad arcát. Valahogy…érezted, hogy kötődsz hozzá, egy láthatatlan kapocs összetartott titeket. Szeretett teljes szívedből és soha nem akart elszakadni tőled. A hírnév sem érdekelte, legszívesebben szétkürtölte volna a világnak, hogy rátalált élete egyetlen igaz szerelmére…Rád.