Under The Mistletoe

(Optional bias) - Optional18+

Szöulban mint mindig Karácsonykor is pörgött az élet. Táncosként hivatalos voltál egy a tágabb baráti kör házi ünneplős partijára, amire a meghívó felek már lázasan készülődtek. Feldíszítették a szobákat, a ház külsejét, apró égősorokat aggattak az ablakokra és dísz került még a mosdóba is. Mivel a buli csak este öt-hat körül kezdődött, kettőkor még bőven otthon pihentél. Az ajándékokat már beszerezted, a tálcányi elvitelre készült süti frissen gőzölgött a kredencen, már csak fel kellett venned a kikészített ruhát és kisminkelned magad. Persze erre meg várni kellett egy kicsit, mert a hajadon épp a dúsító és fényt adó pakolás pihent. Emellett arcod sem volt éppen rendesnek nevezhető, azon tisztító és hidratáló maszk munkálkodott. Most vetetted be minden szépségápolási kellékedet, már kiszedted tökéletesre a szemöldököd, orrtapasszal eltávolítottad a mitesszereket és habos-babos fürdőben ázva beillatosítottad testedet. Egy szóval megpróbáltál mindent megtenni annak érdekében, hogy a ma esti bulin szintén részt vevő kiszemelted felfigyeljen rád. Legjobb tudomásod szerint már egy ideje nem volt barátnője, így nagy volt rá az esély, hogy ha megtetszel neki össze is jöttök.
Nem bíztál a véletlenben, a legjobb formád akartad hozni.
Amint a kencék hatóideje lejárt ismét a fürdőbe zárkóztál és lemosva azokat, hozzáláttál hajad beszárításához. Miután ezzel kész lettél, felvetted a bulira szánt ruhád és beállítottad hajad a kívánt formára. Hosszú, fényes, hullámos loknik, félig hátul, félig dekoltázsodon, tökéletes. Következett a sminked: füstös szemek, csókolnivaló vörös ajkak és világos bőr egy pici arcpirosítóval. Meglepetésedre a próbákkal ellentétben most nem vitted túlzásba, pont annyi volt, hogy látsszon, de ne legyen mű. Már majdnem vetted a magassarkúd, mikor eszedbe jutott a külön erre az alkalomra szánt fülbevalód, egy pici fenyőfa, rajta egy apró, piros masnival. Gyorsan beraktad, felvetted a kabátod, lábbelid és a táskát, amibe az ajándékokat és sütit tetted.
Mivel szerencsére nem volt mesze a ház, gyalog könnyűszerrel odaértél pár perc alatt. Legnagyobb meglepetésedre szinte mindenki ott volt, így belépésedkor tucatnyi mosolygó arccal találtad szembe magad. A meghívók lesegítették kabátodat és megköszönve átvették a szatyrot, hogy a sütit az asztalra, a névre szóló ajándékokat pedig a nagy, közös karácsonyfa alá tegyék. Mikor beljebb léptél a puncs és forralt bor ivás unszolására, sorra kaptad a bókokat csinos megjelenésedre, ami szintúgy meglepett, hisz eddig szinte sosem kaptál efféle megjegyzéseket. Persze, örültél nekik, hiszen ez azt jelentette, mégis ért valamit a sok kence és készülődés, és talán tényleg lehet esélyed a nagy Ő-nél. Kiszemelted azonban nem volt sehol. Hiába múlt el már este hét is, hiába ittál meg három pohár forralt bort, nem találtad. Lehet, mégsem jön el?

Már épp mentél volna megkérdezni egy hozzád közel álló kollégát, mikor kopogtak és a feltáruló ajtó mögött végre megjelent Ő. Akaratlanul is hatalmas mosoly kúszott arcodra és innod kellett még az alkoholból, hogy leplezd örömöd. A fiú - hisz nem volt ő olyan öreg, 20 max. 24 körül lehetett - lepakolta kabátját és ő is odaadta az ajándékokat, hogy a fa alá kerüljenek. Szemed sarkából figyelted, mit csinál, hol van, de legnagyobb sajnálatodra feléd sem nézett, csak vígan beszélt pár ismerősével. Sóhajtva elindultál még egy pohár forralt borért, de mikor a merőkanállal tettél volna a bögrédbe, valaki meglökött és a fele nagy placcsanással visszaesett a hatalmas lábasba. Pár csepp a ruhádra is ment, de mivel az a vörös és fehér árnyalataiban játszott és szerencsére egy sötétebb pirosra esett, így nem látszott. Ettől függetlenül megfordultál és lekorholtad az illetőt.
 - Kicsit jobban is vigyázha...izé, én nem akartam... - hallgattál el, mikor megláttad, hogy pont a kiszemelt srác áll mögötted.
 - Semmi, én kérek elnézést, figyelmetlen voltam. - kért bocsánatot kicsit meghajolva. Ennél többet nem mondott, el is ment, míg te végig őt bámultad. Hozzád szólt...te jó ég... Ködös tekintettel és mosollyal fordultál vissza, hogy tölts magadnak az italból, de amint kész voltál, fel is hajtottad és újat töltve a többiek közé sétáltál.
Az elfogyasztott alkoholmennyiséggel arányosan a nyitottságod is nőtt, így könnyebben szót értettél másokkal. Szerencsére nem csak te ittál ennyit, a társaság többi tagja is rendesen beivott belőle, nem is beszélve a kiszemeltedről.

Percek, majd órák teltek el hihetetlen sebességgel, így mikor tízre ért az óramutató, bejelentették az ajándékozást. Szinte minden vendég odacsődült a fához és megkereste a maga ajándékát, kivéve a fiú. Ő csak állt mosolyogva a kanapé mellett és figyelte a tömeget. Meglepve - az este során kitudja hanyadszorra - nézted a három-négy ajándékdobozt a te neveddel felcímkézve. Nem számítottál csak nagyon maximum egyre, de pozitívan csalódtál. Igaz, nem tudtad, melyik kitől jött, de talán nem is számított.
Az elsőben egy apró, aranyos, figurás karkötő lapult, ezt biztosra vetted, hogy barátnőd tette oda. A második és harmadik dobozkában egy ezüst-fekete, gravírozott toll, valamint egy elegáns nyaklánc lapult, de igazán csak az utolsó tartalma volt az érdekes. Egy fagyöngyöt találtál benne, vörös masnival átkötve. Nagy szemekkel, majd még nagyobb mosollyal álltál fel vele és néztél a meghívókra.
 - Ezt hova rakhatom fel? - kérdezted és a plafonra néztél. Azt felelték mindegy, így ajtókeret, lépcső meg hasonlók helyett az egyetlen plafonból kiálló dologra akasztottad, a lámpára. Az alatt viszont persze, hogy a gavallérod állt. Nagyot nyelve elindultál felé, majd megálltál előtte és félénken felnéztél rá.
 - Segítenél...? - Hangod kicsit remegett, de bíztál benne, hogy nem tűnik fel neki. Halvány mosollyal bólintott, majd mikor fél lábbal a kanapéra álltál, hogy feltedd, megfogta a derekad, hogy le ne ess. A lámpa viszont nem bizonyult könnyű esetnek, alig tudtad ráerőszakolni.
 - Tudod, ki küldte? - kérdezte a srác, de ebben a pillanatban megcsúszott a lábad a karfán és szó szerint a karjaiba estél. A fagyöngy ott csüngött fölöttetek, te pedig csak bámultál rá.
 - N-Nem... - hebegted és kicsit elpirulva az esés miatt, talpra álltál.
 - És szeretnéd tudni? - nézett fel a kis növényre.
 - Igen, azt hiszem... - felelted, bár nem tudtad biztosra. Mi van, ha valaki olyan, akit a rémálmaidban sem szívesen látnál? Ezt a gondolatot azonban hamar elűzte a tudat, hogy a srác a füledhez hajolt.
 - Én. - súgta, mire egész testedben megremegtél. Először fel sem fogtad, amit mondott, csak bámultál rá nagy szemekkel, ő pedig a te arcod figyelte. Mikor nem látott semmit a döbbeneten kívül, elmosolyodott, majd közelebb hajolva ujjait álladra vezette és lágyan megcsókolt.
A sokktól a szemedet sem tudtad lehunyni, csak érezted, ahogy puha ajkai a tiédhez érnek. Mire rájöttél, mi történik, már húzódott volna el, te viszont az örömtől azt sem tudva, mit teszel, átfontad karjaid nyaka körül és visszahúztad, hogy lehunyt szemekkel viszonozd. Érezted, hogy a srác belemosolyog a csókba, majd derekad átölelve szorosan magához von. Teljesen kizártátok a külvilágot, csak ti voltatok ketten és a csók, azonban hangos fütyülés és tapsvihar zavart meg benneteket. Elpirulva szakadtál el tőle, majd elmosolyodva megfordultál és láttad, hogy az egész társaság felállva és vigyorogva tapsol. Újdonsült barátod most hátulról karolta át derekad és közelebb húzódva megölelt.
 - Nos, akkor illik egyet koccintani az új párocskára, nem? - szólt valaki a hátad mögül, mire mindenki megindult az italok felé.
Úgy tűnt, ti vittétek a bulit, mindenki a ti egészségetekre ivott, és itatott titeket. Még mindig képtelen voltál elhinni, ami történt; Ő és te... Pedig feléd se hederített egész végig...
 - Tudod, borzasztó, hogy milyen csinos vagy ma... - vallotta be pár adag bor után. Mosolyogva finoman megcsaptad mellkasát és hozzá bújtál.
 - Azt hittem nem is érdekellek. - biggyesztetted le ajkaid, mire ő csak mosolyogva megsimogatta arcod.
 - Akkor nem lett volna meglepetés, hogy én küldtem a fagyöngyöt. -
 - Igaz. - adtál arcára egy puszit.
 - Tudom. - kacsintott, majd újra a pohárért nyúlt. - Bort? - kérdezte, mire csak bólintottál.

A buli hátralévő részében elfogyott még jó pár liter alkohol - titeket is a fogyasztók közé véve -, így mikor a társaság hazaindult, nagy részük eléggé tántorogva haladt. Párodból is előjött az úriember, kérned sem kellett, és hazakísért. Most persze már bántad, hogy olyan közel laksz, hiszen kevesebbet lehettél vele, de ez van, meg kell becsülni azt is.
A bejáratnál állva kinyitottad az ajtót, majd felé fordultál.
 - Köszönök mindent. - mosolyogtál egy "nagyon picit" ködös tekintettel.
 - Ugyan, szívesen tettem. Holnap vacsora nálam? - kérdezte félszeg, de mégis moderált mosollyal. Elég józan volt, hogy gondolkodjon, de ivott annyit, hogy picit összeakadjon a nyelve. Halkan kuncogva megölelted, majd eltávolodva tőle bólintottál.
 - Megbeszéltük. - felelted, mire közelebb hajolt és megcsókolt. Lágy, hosszú csók volt, a legédesebb fajtából. Mikor elszakadtatok, szélesen mosolyogva néztetek egymásra.
 - Akkor holnap. - engedett el lassan és adott kézfejedre egy apró csókot. - Aludj jól! - mosolygott, majd elindult vissza a saját lakása felé.
 - Álmodj velem! - kiáltottad utána, majd vigyorogva bementél a házba.

Optional Ending 18+

Amint becsuktad az ajtót, neki is dőltél, mint egy szerelmes tini az első randija után. Lehunytad a szemed és csak rá gondoltál, őt láttad magad előtt, ahogy ölel, ahogy csókol. Hiába köszöntetek el, újra magad mellett akartad érezni, újra megérinteni és újra ajkaiba feledkezni. Feltépted az ajtót és már rohantál volna utána, de ott állt előtted, lihegve a sietségtől, készen, hogy bekopogjon.
 - Nem tudok holnapig várni. - hadarta és azonnal magához vont egy forró csókba. Nem tétováztál, viszonoztad, közben pedig behúztad az ajtón, majd azt becsukva a falhoz hátráltál.
 - Megőrjíteszh... - zihálta mikor elszakadt ajkaidtól és nyakad felé vette az irányt. Fogai közé fogta bőröd és finoman, mégis szenvedélyesen szívogatni, harapdálni kezdte. Ujjaid hajába túrtak és erősen markolták, míg résnyire nyitott ajkaid közül szakadatlanul törtek fel az újabb meg újabb nyögések. Mikor csókjai lejjebb tértek dekoltázsodra, ujjaival óvatosan lejjebb húzta pánt nélküli ruhád tetejét, hogy felfedje melleid. Szégyenlősen néztél oldalra, de tagadhatatlanul azt kívántad, hogy érjen végre hozzád. Erre persze nem kellett sokat várni, azonnal masszírozni kezdte őket, míg a köztük lévő völgybe ejtett pár izgató csókot. Nyelvével ezután bimbóidon, s udvarukon kezdett körözni, mire egy elfojtott nyögés utat talált magának a levegőbe.
Míg ajkai egyik, keze másik melled kényeztette, szabad ujjai lejjebb tévedtek és az oldalsó cipzárat lehúzva hagyta, hogy leessen rólad a rövid egybe ruha, egy szál alsóneműben hagyva előtte. A fiú megcsodálta egész tested, míg egy pillanatig abbahagyta az izgatást, de ezután újult erővel folytatta. Kezeid hajából ingére vándoroltak, halk nyögdécselések közepette kigomboltad és letoltad róla a nadrágjával együtt mely alatt már tisztán látszott hatalmas dudora.
Újra nyakadra tapadt, de most hozzád nyomta csípőjét és végigsimított először combodon, majd lábaid között.
 - Máris milyen nedves vagy... - súgta kéjesen és simogatni kezdett. Lábaid megremegtek, rég voltál már ilyen helyzetben, így hamar fel tudott izgatni. Egyszer csak felkapott, majd lábaid derekára kulcsolva vitt be a találomra kiválasztott hálóba. A nagy franciaágyhoz érve ledőlt veled és mélyen csókolva széttárta lábaid. Mikor elvált tőled, nyelve hegyével húzott egy csíkot egészen le fehérneműdig. Ott megállva fogaival lehúzta és egy percig se várva szájával helyettesítette azt. Míg ujjaival belsőcombod cirógatta, nyelve hevesen járt fel, s alá, később pedig egyre mélyebbre, hangos, remegéssel teli nyögéseket kiváltva belőled. Fél kézzel hajába, féllel pedig a lepedőbe markoltál, ez volt a legnagyobb gyengéd, a legérzékenyebb pontod.
 - Mhh...csináld mégh...khérlekh... - nyögted és érezted, hogy ívbe feszül a hátad. Párod így is tett, addig kényeztetett, míg el nem élveztél. Akkor a lehető legtöbbet szívta magába jutalmából és még párszor megcsókolva az érzékeny rész, felhajolt, hogy rendesen is ajkaidra tapadhasson. Cseppet sem zavart, hogy érezted saját ízed, most ő volt a lényeg. Ujjai lassan felcsúsztak még kicsit pulzáló redőidhez és finom körözgetésekkel újabb érzéshullámot hoztak. Ismét őt kívántad, de most nem akartad cserben hagyni, kis segítséggel lehúztad bokszerét és átfogva merevedését, húzogatni, pumpálni kezdted. Végre az ő torkából is kicsaltál pár halk nyögést, de nem sokáig élvezhetted őket, mert mikor feldugta két ujját, elnyomták sajátjaid.
Testeden, így kezeden is átfutott a remegés, mire váratlan sóhaj szökött ki ajkai közül, de semmi nem volt ahhoz képest, mikor hüvelykujjaddal makkján kezdtél körözni. Egy pillanatra véletlenül abbahagyta ujjai kényeztetését, így átfordítottad magatokat és most te hajoltál le lábaihoz. Már erősen nyögött, mikor végre ajkaid közé fogadtad és próbáltál minél lejjebb menni. Meglepetésedre sikerült az egészet teljesen a szádban tudni, így bátran kezdted mozgatni a fejed. Ujjakat éreztél, amint a hajadba túrnak, próbálva megadni a tempót, amivel mozogj. Kicsit hagytad, hogy irányítson, de mikor enyhén meglökte csípőjét, begyorsítottál és nyelveddel is körözni kezdtél. Mikor elakadt a lélegzete, tudtad, mi jön, de nem távolodtál el. Lenyaltad a maradékot a hegyéről és látványosan, de nem röhejesen lenyelted. Kicsit meglepetten nézett ajkaidra, de azonnal magához is vont, hogy megcsókoljon és visszafordítson.

Újra ő került fölülre, de most nem köntörfalazott, elhúzta magát párszor bejáratod előtt, majd fenekedre fogva egy lökéssel feltolta magát. Mindketten felnyögtetek és szorosan egymáshoz simulva tapadtatok a másik ajkaira. Kezeid most hátára kúsztak finoman karcolva bőrét, ő pedig megtámaszkodott melletted, hogy már most mélyre tudjon hatolni. Lökéseit egy-egy csókban elfojtott sóhaj kísérte, melyek egyre csak hangosodtak, főleg mikor egyik lábad vállára tette. Soha egyetlen férfi sem volt még olyan mélyen mint ő akkor és ott - nem mintha olyan sokkal lettél volna, de az érzés az érzés -. Egyre erősebben szorítottad hátát, ő pedig combod, a gyönyör már csak másodpercekre volt tőletek. Kiszemelted, s most már barátod izzadt testén néhol megcsillant pár csepp, nedves haja homlokához tapadt és lehunyt szemei, résnyire nyitott, nyögéseket kieresztő ajkaival a világ legizgatóbb összhatását eredményezték. Erős karjai biztosan fogtak, mély lökései pedig elvittek egészen a csúcsig és még azon is túl. Szinte sikítva élveztél el, arcod nyakába temetted, hogy elfojtsd a zavarba ejtő hangokat, de ugyanez történt nála is, ő viszont szabadon engedte nyögését és beléd élvezte forró nedvét.
Összerezzentél az érzésre, lábujjad is begörbült, majd egész tested elnehezült. Hatalmas erőfeszítésbe telt, hogy akár a kezedet is megmozdítsd, így újdonsült párod kihúzódott belőled és mélyen megcsókolva melléd feküdt.
 - Imádlak, mondtam már? - kérdezte válaszra sem várva és szorosan magához vont. - Azért remélem a holnapi vacsora még áll. - súgta, de te már túl fáradt voltál, így mosolyogva végigsimított oldaladon és fejed mellkasára téve lehunyta szemeit, hogy veled a karjaiban aludjon el.

My Christmas Gift

(Kai)18+

Ez volt az év utolsó munkanapja, de a cég, aminél dolgoztál kihasználta az utolsó perceket is. Igaz, Szentestétől az újév első napjáig szabadság volt, de ez édeskevésnek tűnt az év többi lenyúlt napjához képest. Fáradtan és nyűgösen huppantál le a folyosón lévő finom bőrkanapéra, majd belegondolva, hogy idén egyedül töltöd a Karácsonyt, hatalmasat sóhajtottál.  Barátod, Jongin - avagy színpadi nevén Kai – több ezer kilométerre volt tőled egy turné utolsó állomásán, így csak Szilveszter környékén láthattad újra. Annyi pozitívum szorult az egészbe, hogy legalább kaptál időt ajándékvásárlásra, bár ez sem különösebben boldogított.
Halántékod masszírozva terültél el a garnitúrán, mikor közelgő léptek zajára lettél figyelmes, melyek melléd érve abbamaradtak. Lassan felnyitottad pilláid, hogy mogorva és házsártos főnököddel találd szembe magad. Gyorsan felpattantál, megigazítottad ruhád és hajoltál is volna meg bocsánatkérőn, de megállított.
 - Vége a munkaidődnek, menj haza és Boldog Karácsonyt! – mosolyodott el halványan, amiről eddig azt sem feltételezted, hogy képes rá és elhebegtél egy halk viszonzást. Megdöbbenve pislogtál utána, ahogy elsétált, majd vállad megvonva indultál haza. Unottan ültél be fekete autódba, majd öved bekapcsolva indítottad be a motort és hajtottál ki az épület mélygarázsából. Út közben beugrottál még egy kínai gyorsbüfébe, kértél elvitelre egy adag ennivalót és a fagyos levegőtől óvakodva visszasiettél az addigra bemelegedett autódba. Tenyereid összedörzsölted, hogy visszatérjen beléjük az erő, de nem sokat foglalkoztál vele, hamarosan már csak az utat figyelted, ahogy eltűnik a motorháztető alatt. Ajkaid beharapva gondoltál vissza azokra a ritka napokra, mikor Jonginnal együtt tudtátok tölteni az időt, főleg vezetés tanulása közben. Elmosolyodtál az apró emlékre, de amint feleszméltél egy zavarba ejtően ismerős kisbusz zúgott el melletted. Nagy szemekkel néztél utána, de meg kellett fél kézzel dörzsölnöd őket, hogy rájöjj, ez képtelenség. Koncert van, nem lehetnek Szöulban, ráadásul a rendszámot sem volt időd leolvasni, így egyáltalán nem lehettél biztos a kocsi kilétében. Szerencsére a jármű hamar továbbállt, te viszont maradtál a megszokott sebességednél, így nagyjából egy órával később haza is értél.

Leparkoltad az autót, kihúztad a kulcsot, majd kabátod és az elviteles szatyrot felkapva lakásod ajtajához lépkedtél. A zárnál kicsit elidőztél, mert nagyon nem akart kinyílni, de mikor végre bejutottál, szét sem nézve oltottad fel a lámpát, hogy cuccaid lepakolva lerúgd magadról cipődet. Mikor már környezetedre koncentráltál erős, édes illat csapta meg orrod. Lassan elfordultál a szekrénytől és az előszoba szőnyegére nézve felvontad egyik szemöldököd. Pár apró rózsaszirom hevert rajta, melyek sora a lakás belseje felé vezetett. Halvány mosollyal az arcodon követted a kis rózsaösvényt, melyek elvittek a fürdőszobáig, s az ajtót óvatosan feltárva a kádig. Mosolyod még szélesebb lett a látványra, és nem is gondolkodtál tovább, ki lehetett. Igaz, nem tudtad, hogyan, de mérhetetlenül örültél már ennyi kedveskedésnek is. Gyorsan ledobtad a ruháid és a nagy kádhoz tipegve beleeresztetted magad a még mindig meglepően meleg, szirmokkal teli vízbe. Hátrahajtottad a fejed a kádszélre, majd hetykén felkötött hajad most kiengedted és pár percig csak élvezted a frissítő víz érzését.

Mikor már képzelődni kezdtél volna Kai ittlétéről, gyorsan kiverted fejedből a gondolatot és mosakodni kezdtél. A kikészített rózsa illatú tusfürdővel lassan végigmostad minden porcikád, s a dolog végeztével a legközelebbi törölközőért nyúltál. Ujjaid azonban a puha anyag mellett megtapintottak valami keményebbet is, történetesen egy apró cetlit. Felvont szemöldökkel emelted magadhoz, majd végigolvastad a sorokat.
 - "Gyere a hálóba, elég a törölköző." - szólt a papír üzenete. Újabb mosoly kúszott arcodra, nem sejtetted, mit tartogatott még számodra. A puha textilt magad köré csavarva kiléptél a kádból és mezítláb folytatva utad, kitipegtél a fürdőből. Apró mozdulataidra hajad néhol előrecsúszott, eltakarva pár részt dekoltázsodból. Halk léptekkel a háló ajtajához mentél és óvatosan feltártad. A látványra elállt a lélegzeted, tenyered szád elé kaptad és hatalmasra tágult szemekkel bámultál magad elé. Az egész szoba félhomályban úszott, minden vízszintes felületen gyertyák fénye világított, az ágy és az ahhoz vezető út pedig temérdek rózsaszirommal teleszórva. Talán egy pici könnycsepp is kibuggyant szemeid sarkából, de az álmossággal együtt azonnal szertefoszlott, amint megérezted magad körül az ismerős karokat.
 - Boldog Karácsonyt, szerelmem... - súgta füledbe és derekad szorosabban karolva átfordított, hogy szemedbe nézhessen. Szinte szóhoz sem jutottál, amint megláttad, szorosan hozzásimultál és lehúztad egy forró csókra.
 - De...de hát hogy? - hebegted mikor elszakadtál tőle. Jongin csak huncut félmosolyra húzta duzzadt ajkait, majd lassan beljebb tipegve veled, újra közelebb hajolt, hogy apró puszit leheljen szádra.
 - Az utolsó koncertet lemondták hóvihar miatt. - súgta, mire hajába túrtál és mélyítetted a csókot. Egyáltalán nem gondoltad volna, hogy még Karácsonykor találkozol vele, így fát sem állítottál, az estét alvással és filmezéssel tervezted eltölteni, de ez a váratlan fordulat a lehető legszebb ajándékot adta neked.
Jongin azonban elszakadt ajkaidtól és odatette egy ujját.
 - Várj, engedd, hogy én csináljam. - lehelte ajkaidra, majd csuklód megfogva óvatosan az ágyhoz vezetett. Lassan leültetett, majd letérdelt a földre és kezébe vette lábfejed. Némán végigsimított rajta, fel a bokádon át a lábszáradig, majd onnan a térdeden a combod felé, ott azonban megállt. Elölről kezdte a folyamatot, most viszont ujjai helyére ajkait tette. Finoman csókolgatni kezdte, érzéki mozdulatokkal haladt egyre feljebb, s már a látványra is kicsúszott belőled egy halk sóhaj. Ezt meghallva a fiú elmosolyodott, majd megismételte másik lábaddal is, ezután viszont az éjjeli szekrénybe nyúlva előhúzott egy kicsi flakont. Melléd telepedve óvatosan hátradöntött, hajad kisöpörte mellkasodból és éhes, mégis szerelmes tekintettel végigmérve elkezdte kibontani a törölközőt. Folyamatosan szemeit nézted, tagadhatatlanul szüksége volt már rád, de visszafogta magát, nagyon lassan és figyelmesen akart csinálni mindent. Rózsákat és gyertyákat sem vetett még be sosem, nagyon készülhetett erre az alkalomra.

Miután lekerült rólad a fehér anyag, végigpásztázta tested és alig észrevehetően megnyalta ajkait. Ujjait végighúzta nyakadtól egészen combodig, amitől végigfutott rajtad a borzongás és libabőr jelent meg szerte-széjjel. Jongin öntött az előbb elővett flakon tartalmából egy kicsit a kezére, majd óvatosan felkente törzsedre, valamint végtagjaidra. Az érzés új volt, meleg, egyben nagyon csúszós, de nem magadban... Beharaptad alsó ajkad, majd végigkövetted tekinteteddel a fiú minden mozdulatát. Először persze lábaidon kente szét és masszírozta be a bőrbe, de aztán áttért hasadra, onnan pedig mellkasod kihagyva karjaidra. Direkt csinálta ezt, kikerülve az izgalmasabb részeket, hogy most csak kellőképpen bemelegítsen.
 - Vedd le az inged, kérlek... - súgtad, miközben ismét hasad masszírozta. Egy pillanatra felnézett arcodra, majd egy rántással ledobta magáról felsőjét és úgy folytatta.
Míg ő rajtad ügyködött, megcsodáltad izmos felsőtestét és tökéletesre dolgozott karizmait. A révületből csak az zökkentett ki, mikor Kai már a füledhez hajolva súgta bele a szavakat.
 - Még mindig úgy tetszik, mint először? - kérdezte ártatlannak tűnő kérdését, melybe akaratlanul is belepirultál, hisz felrémlett előtted az első közösen töltött éjszakátok. Az szöges ellentéte volt a mostaninak, alig tudtátok türtőztetni magatokat; mikor találkoztatok a hotelben rögtön egymásnak estetek és sem a falnak nyomás apró lila foltjai, sem pedig az eltört ágykeret vagy a szomszédos hotellakók hangokra panaszkodása nem tudott kizökkenteni. Ezt ugyan fél évnyi reménytelennek tűnő titkos randi érlelte be, de az azóta eltelt egy év sem tudta feledtetni. Kettőtök kapcsolata valami fura szikrától égett, sem az idő, sem a debüt, majd a fellépések miatti távolság nem tudta megszakítani. De mi történt azóta? Rengeteg külön töltött nap, egy közös búvóhelyül szolgáló lakás, és majd' két év szerelem. Ritkán találkoztatok, de mikor igen, ott kő kövön nem maradt, ezért is volt olyan fura a mai...
 - Jonginh... - sóhajtottál, mikor a fiú keze kicsit merészebb terepre kalandozott. Végighúzta ujjbegyeit fedetlen melleiden és enyhén megnyomva masszírozni kezdte őket. Lehunytad szemeid és halkan sóhajtozva élvezted érintését. Hüvelykujjával óvatosan bimbóidon körözgetett, majd mikor már eléggé keményedtek, közelebb hajolt és óvatosan ajkai közé vette az egyiket. Be kellett harapnod szád, hogy ki ne csússzon egy nyögés, de Kai észrevette, így finoman megszívta, hogy kierőszakolja belőled az izgató hangot. Megremegtél, és próbáltál nyugton maradni, de egyre nehezebben ment. A fiú ezután áttért másik oldaladra, ujjait pedig lecsúsztatva bordáid, majd hasad mentén, combjaidra vezette. Lassan széjjelebb tárta lábaid és nadrágját kigombolva lerúgta magáról, hogy könnyebben hozzád simulhasson. Tenyerével belsőcombod simogatta, ujjai egyre gyakrabban nyújtóztak nőiességed felé, mígnem egyik alkalommal, mikor jobban megszívta melled, hüvelykujját csiklódra helyezve kezdett körözni.
Összerezzentél, de nem tudtál tiltakozni, Kai másik keze óvatosan, de biztosan lefogta combod. A növekvő feszültséget elfojtott, halk sóhajokban vezetted le, de nem sokat segített a fiú lassú izgatása ellen.
Jongin lassan elengedte felsőtested, de még egyszer végignyalt dekoltázsodtól nyakadig, s míg finoman bekapta cimpád, végigsimított lábaid között, s feltolta középső ujját. Már eddig is érezted, hogy nedves vagy, de nem gondoltad volna, hogy Kai ujja akadálytalanul be fog csúszni. A fiú nem sietett el semmit, lassan körözgetett először csak két ujjperccel, majd mikor többet akarva kellőképpen mocorogtál, mélyebbre tolta ujját, hogy tövig benned legyen. Halkan felsóhajtottál, már majdnem kiengedtél egy nyögést, de próbáltál erősnek tűnni. Jongin persze tudta, hogy nem fogsz csendben maradni, így kicsit erősebben kényeztetett. Hüvelykujjával gyorsabban körözött, ajkaival nyakadra tapadt, középső ujjához pedig hozzáadta még egy ujját és ollózni kezdett. Jól ismert már, tényleg muszáj volt kiadnod egy hangosabb nyögést, különben úgy érezted, menten felrobbansz. A fiú elégedetten elmosolyodott, majd ollózó ujjaival egyre mélyebbre ment, s mikor teljesen benned voltak, újra kihúzta őket, hogy aztán vissza is tolhassa. Kezeid nem bírtad tovább a lepedőn tartani, Kai hajába és hátába markoltál, utóbbit finoman felsértve körmeiddel .
 - Mmh...mhégh... - nyögted és bemozdítottad csípőd. Általában véve a fiúnak több se kellett, de most türtőztette magát. Megrázta fejét és csak mosolygott rád, majd kulcscsontodra tapadt, míg ujjaival gyorsított. Nem telt sok időbe, hamar érezted a végét, de pont mikor elért volna az orgazmus, Kai kihúzta ujjait. Szinte fájt, ahogy az érzés elmúlt, de nem tehettél ellene. Mielőtt szólhattál volna a fiú ismét bevetette magát, apró csókokkal lefelé haladva elért ujjai előző helyére és nyelvével helyettesítette azokat.
 - Aah...Kaih... - nyögted hirtelen, mikor magadban érezted a fiú forró izmát. Ő azonban nem szerette, ha a színpadi nevén szólítod, így büntetésből még mélyebbre tolta nyelvét, mire akaratlanul is felsikítottál.
Ajkaidból már az igazi neve szakadt fel, így elengedett. Ott lihegtél alatta, arcodon az élvezet pírjával, de ő csak téged nézett. Végigmérte izzadtságtól és olajtól csillogó tested, hevesen fel-le emelkedő mellkasod, csóktól duzzadó ajkaid és szinte alig bírt betelni a látványoddal. Szemeit egy percig se levéve rólad, letolta bokszerét és lassan rád feküdt.
Már nem érdekelt az élvezet, erőtlen karjaiddal magadhoz húztad és lágyan megcsókoltad. Ujjaiddal gyengén hajába túrtál, ő pedig a csókot viszonozva finoman falni kezdte ajkaidat. Nyelvetek lassú táncot járt, testetek egymáshoz simulva mozgott, egyre inkább felhevítve a szoba levegőjét. Jongin ujjai álladhoz értek, majd lejjebb tévedve nyakadon cirógatni kezdték bőröd. Egy pillanatra elszakadt ajkaidtól, végigpásztázta tekintetével arcod, majd újra megcsókolt, ezzel egy időben pedig beigazította férfiassága hegyét. Halkan belenyögtél a csókba, már tudtad, mi következik, bár ilyen gyengéden még sosem csinálta. Óvatosan feltolta magát és igaz, könnyen felcsúszott, úgy mozgott, mintha szűziesen szűk lennél.

Finoman ráfogott combodra, közben egyre mélyebbre haladt és lökéseit is lassacskán erősítette. Csókjai is árnyalatnyival vadabbak lettek, már többször kellett zihálva elszakadni, hogy bírjátok levegővel. Pár perc múlva már ismét haját túrtad, másik kezed viszont hátára csúszott és a mélyebb lökéseknek hála belemartál a fiú bőrébe. Kai halkan felszisszent, de nem hagyta abba, inkább gyorsított és egyik lábad megemelve próbált tövig hatolni, kisebb-nagyobb sikerrel. Mikor azonban mélyen elért egy pontot, hangosan felsírtál. A fiú elmosolyodott és ajkaidra tapadva próbálta újra eltalálni, de most gyorsabb és erőteljesebb lökésekkel.
 - Nem bíromh...shokáigh... - nyögte és erősen csípődre fogva, mellkasodra hajtott fejjel mozgatta. Nem tudtál felelni, az élvezettől egy hang sem jött ki torkodon, így mikor elélveztél, csak elakadt a lélegzeted és fejed hátravetve dermedtél meg egy pillanatra. Kai érezte, hogy összehúzódsz körülötte és már ő sem tudta tovább magában tartani. A sajátjától árnyalatnyival magasabb hangon felnyögve ő is követett, majd erőtlenül rád rogyott. Nem volt nehéz, így nem volt probléma, de ő inkább óvatosan kihúzódva melléd gurult, hogy mellkasára húzhasson.
 - Szeretlekh... - suttogta zihálva és magához ölelt, majd végigsimított hátadon, mire arcod nyakába fúrtad.
 - Én is... - súgtad, de ahelyett, hogy megszorított volna szokásához híven, most felült és összegyűjtve egy kis erőt, felkapott a karjaiba. Átsétált veled a nappaliba, mire kérdőn körülnéztél és ledöbbenve eltátottad a szád. Az egész szoba feldíszítve karácsonyi dekorációval, az ablakokon színes égők a szőnyegen pedig egy hatalmas fenyőfa arany-piros színekben, rahedli ajándékkal alatta.
 - Hát ez...ezt hogy? - kérdezted hüledezve, de Jongin csak magához ölelt és megcsókolt.
 - Tegnap elmondtam a bandának, hogy együtt vagyunk és megfenyegettek, hogyha nem hozom el az ajándékokat, ők jönnek el odaadni és akkor most nem kényeztethettelek volna, míg a nevemet nem nyögöd... - súgta vigyorogva, mire gyengéden mellkasára csaptál.
 - Hülye vagy. - kuncogtál, de újból megcsókolt.
 - Nem, csak szerelmes. Remélem, szebb lett a Karácsonyod.

Random Smut

(Optional bias)18+

(Ez az írás a gondolkodás teljes kizárásával, pusztán ösztöneim és az írás pillanatában képzelődéseim által megtapasztalt érzések felhasználásával keletkezett, tehát lehet benne szerkesztési hiba, esetleg egy cselekvés sokszori ismétlése. Az eddigi alkotásokhoz képest sokkal rövidebb és nyersebb, nincs átdolgozva, nyomokban előfordulhat benne obszcén szó vagy közfelháborodást kiváltó írásmód - ezeket próbáltam csökkenteni -, elolvasása csak saját felelősségre.)

Éreztem, ahogy erős ujjaival elkapja derekam, magához ránt és szorosan hozzám simulva nyakamba csókol. Egyik kezével beletúrt hajamba, majd megmarkolta és egy rántással hátrahúzta fejemmel együtt, hogy éles fogait mélyen nyakhajlatom puha bőrébe vájhassa. Felszisszentem a hirtelen fájdalomra, de nem érdekelt semmi, többet és többet akartam belőle, bármi áron.
Egy szempillantás alatt a falnál találtam magam, alig tudtam védekezni az ütközés ellen, de ha már oda kerültem, picit eltávolodtam onnan altestemmel, hogy könnyen hozzáférhessen. Kapott is a kedvező helyzeten, fehér szaténruhám alját egy mozdulattal felhúzta és izmos ujjaival hezitálás nélkül végigsimított csipkés fehérneműm korcán. Beleremegtem az érzésbe, de abba még inkább, hogy a kezdeti puszta cirógatás hamarosan átváltott körözgetésbe, majd ritmusos izgatásba. Fejem először a falnak támasztottam, de mikor hátulról ismét hozzám simult, vállának vetettem és úgy nyögdöstem a túlfűtött szavakat.
Önelégült vigyorral pillantott ziháló, kipirult arcomra, s tekintetét végigvezetve testemen, leért szorgosan munkálkodó ujjaihoz. Legnagyobb bánatomra egy pillanatra megállította őket, de nem sokáig sajnálkozhattam, valami egészen más következett.
Megfordított, lehajolt elém, majd térdére ereszkedve fogaival szinte letépte rólam a csipkét és lábaim szétfeszítve mohón falni kezdett. Alig bírtam elfojtani a torkomból feltörő hangos sikolyt, főként mikor a mélyre jutás érdekében vállára emelte egyik lábam.
Akaratlanul is hajába túrtam, halkan könyörögni kezdtem, hogy menjen még mélyebbre, és csinálja durvábban, de az ő játékát játszottuk, úgy tett, ahogy és ameddig csak akarta. Ha úgy gondolta volna, napestig az előszobában nyalhatott volna, hallgatva folyamatos, egyre hangosodó, majd egyre rekedtesebb kiáltásaimat. Most azonban mást tervezett, láttam rajta.
Mikor nyelvével eléggé szétdolgozott, felhajolt és államnál fogva magához rántott, hogy erőszakosan, ajkaim tépve törjön be számba, megismertetve saját ízemmel. Ujjait ismét hajamba vezette, tincseimbe markolva nyomott le a földre és duzzadt ajkait megtörölve figyelte, ahogy vágytól remegő kezekkel lehúzom sliccét és nadrágját bokszerével együtt letolva előveszem veszettül meredező tagját.
Hezitálás nélkül a számba vettem és azonnal mozgatni kezdtem rajta a fejem, közben szívogatva, ujjaimmal pedig tövénél gyűrűzve próbáltam a lehető legnagyobb élvezetet adni. Szinte rögtön hallottam és láttam is az eredményét, hangosan zihálva párszor meglökte csípőjét, hogy mélyebbre juthasson torkomban. Akármennyire is szerettem volna, csak az előváladékot sikerült kicsalogatnom belőle, túl hamar rántott le magáról. Igaz, nem sokáig bántam, mert a következő pillanatban már gondolkodni sem volt időm. Lelökött a szőnyegre, fölém magasodott és félig lecibált ingét a maradék ruhával együtt most letaszítva magáról, szorosan hozzám nyomta csípőjét. Az én fehérneműm már útközben lekerült, de szerencsére a pántok amúgy sem tartottak volna sokáig, megkönnyítve ezzel az egész procedúrát.
Apró, de vad csókokat kezdett elhinteni kulcscsontomnál, melyek minden érintésnél tüzes vasként perzselték bőröm, ujjaival viszont letért lábaim közé, ahol nemrég még nyelve járt. Nem szórakozott sokáig, egy helyett rögtön kettőt tolt fel és szinte azonnal heves mozgásba is kezdett velük. Nyögéseimet már messze nehezebb volt csitítani, csak néha csókjai fojtották magamba, de ez érdekelt a legkevésbé. Amit kezével művelt, abba beleremegett az egész testem és libabőr jelent meg minden végtagomon. A kettőt követte a harmadik, kulcscsontom pedig dekoltázsom és melleim. Élvezettel időzött el a közöttük lévő völgyben, de még szívesebben hallgatta észveszejtő sóhajaimat, mikor nyelvével bimbóim körül kezdett körözni. Minden erőmre szükségem volt, hogy ne adjam meg neki a hallgatás örömét, de percek alatt megtörtem. Kezei, s ajkai közös ingerlésére megadta magát a testem és átvették felettem az irányítást az élvezet hullámai. Hol gyengébben, hol erősebben, de nagyjából úgy nyöghettem, mint egy kezdő kurva az első két alkalommal. Keservesen és gyönyörért imádkozva. Ujjaim nem csak túrták, de markolták és tépték is tincseit, erősen befolyásolva a rajtam munkálkodó tűrőképességét.
Nem tudom, hány perc telhetett el így, teljes, színtiszta élvezetben, de mire föleszméltem, már azt éreztem, ahogy széjjelebb tárja lábaim és egy határozott lökéssel tövig nyomja magát. Szívszaggató sikoly tört fel ajkaim közül, fejem hátravetettem, hátam is ívbe feszült, de tagadhatatlanul élveztem minden másodpercét. Ahogy mozogni kezdett, azt hittem majd' ketté szakadok, de könyörögtem, hogy menjen még mélyebbre, hogy úgy dugjon mint még soha, azt akartam, hogy legalább egy hétig járni se legyek képes. Most végre meghallotta szavaim, a lehető legdurvább tempóra váltott és bőröm folyamatosan harapdálva dugott könyörtelenül bele a szőnyegbe. Izzadt testünk már csupa mocsok volt, szinte tapadtunk egymáshoz a ránk ragadt piszoktól, de most csak a gyönyör számított, az a mérhetetlen élvezet, melyet testünk ritmusos mozgása adott. Nyögéseim kontrollálhatatlanul törtek fel mellkasomból, éreztem a végét, hogy hamarosan elmegyek, így körmeim hátába vájva mozgattam be én is a csípőmet. Rá sem kellett sokat várni, amint egy rekedtes, elhaló sikollyal elélveztem, már telített is el forró, fehér nedvével.
Pár utólökéssel próbálta levezetni a vad menetet, de aztán lihegve és teljesen kimerülve omlottunk egymásra.


Az ajtó kinyílt, én pedig képzelődésemből felriadva kisiettem elé az előszobába. Amint levette cipőjét, megálltam előtte és a külön kis meglepetésem forgatókönyve szerint ledobtam szatén köntösöm, hogy felfedjem szintúgy szatén kisruhám, valamint csipkés fehérneműm. Reakciójára sem várva, kacagva elindultam a háló felé, de ekkor éreztem, ahogy erős ujjaival elkapja derekam, magához ránt és szorosan hozzám simulva nyakamba csókol....