EXOtic Love
(Chen&Lu Han)

Chapter 1.

Már lassan két éve, hogy szöuli lakosnak mondhattad magad. Érettségi után nem tétováztál, jöttél, láttál és vissza nem mennél semmiért. A fősuli egész jól ment, angol tanári szakra jelentkeztél és mindent megtettél annak érdekében, hogy megkapd az ösztöndíjat. Barátaid nemigen voltak, csak amolyan haverok, azok is csak a hovatartozásod miatt szerettek. Persze volt valaki, de…róla majd később. A fiúk közül sokan megkörnyékeztek, de mindnek nemet mondtál, hisz egyiknél sem érezted azt a kellemes bizsergést. Volt azonban valaki, aki nagyon is felkeltette az érdeklődésedet. Chennek hívták, ő volt a pedagógia tanárod unokaöccse, az EXO-M gyönyörű hangú énekese. Akárhányszor  meghallottad, mindig kirázott a hideg. De képtelen voltál a közelébe férkőzni, mindig annyi lánnyal volt körülvéve…már amikor bement a nagybátyjához. Ez a nap is így indult…

 - Nézzétek, ott van Chen! – kiáltotta egy alsóbb éves lány.
 - Úristen menjünk, köszönjünk neki!!
 - CHEEEEEEEEEN!!!! – visították a fanlányok tömegestül és odarohantak hozzá. – Nééézd, csináltunk sütit! Itt egy maci, tessék, a tiéd. – nyújtogattak neki mindenfélét, de nem különösebben érdekelte. Rájuk mosolygott, majd kicsit arrébb tolta őket és ment a maga dolgára. Pici csend következett, de aztán újra rákezdtek.
 - Láttátok? Hozzám ért! Chen hozzám ért!!
 - És rám mosolygott, aaaah…
 - Nekem megfogta a kezem! Soha többet nem mosom meg!
Fintorogtál és otthagytad őket. Utáltad ezt a sok ömlengést. Chenci így, Chenci úgy….fuj…
 - Na mi az, megint a fanok? – kérdezte mögüled egy kedves hang.
 - Lu Han, szia! – elmosolyodtál és megölelted. Ő volt az egyetlen fiú, akivel talán kicsit jobb viszonyban voltál, de még nem merted a legjobb barátodnak nevezni. Kevesebb lány vette körül, de mikor bejelentette hogy van barátnője, nem jöttek többet. – Mi van veled? Rég láttalak.
 - Tudod cica, az SM az SM, ha forgatni kell, addig csináljuk, míg tökéletes nem lesz. – mondta mosolyra húzva ajkait. – Látom megint azt a gazembert nézted. Állítólag szakított a csajával, de nekünk semmit sem mondott. Én már az elején megmondtam, hogy ez lesz, de tudod milyen… - vakarta meg a fejét és az ebédlőbe mentetek.
 - Nem tudom, most örüljek-e vagy ne… Rossz, hogy megint vége egy kapcsolatának, de jó, mert tudom, hogy csak kihasználták. Nem ezt érdemli. – Lu Han csak bólogatott, majd leültetek az egyik asztalhoz és elővettétek az ebédet.
 - És mihez fogsz most kezdeni? Betámadod? Vagy csak halkan cserkészel? – kérdezte vigyorogva és az ebédes zacskójából kiszedett egy almát. Megdörzsölgette, fényesre suvickolta, majd átnyújtotta. – Almát a kishölgynek?
 - Köszi. – elvetted és beleharaptál, majd azonnal jött egy ötlet. – Lu Han. Segíts nekem.