EXOtic Love
(Chen&Lu Han)

Chapter 2.

Kicsit meglepődött, de belement.
 - Rendben szivi, neked bármit. Mit akarsz csinálni? – beharapta a száját és szavai vidám csengése ellenére látszott, hogy kicsit ideges.
 - Senki nem tudja, hogy igazából nincs barátnőd, igaz? – bólintott. – Még az EXO se? – ismét bólintott. – Akkor…mutass be engem, mint a csajodat, de csak a bandának. Összehaverkodok velük, majd megmondjuk, hogy csak látszatra voltunk együtt a fanok miatt, de meg kellett bizonyosodnunk, hogy jól játsszuk, ezért kellettek ők. És akkor BUMM!! Jöhet Chen. – vázoltad vigyorogva a terved. Kicsit csóválta a fejét, de végül sóhajtva elhatározta magát.
 - Legyen. De…mit takar ez a „kapcsolat”? Mármint…érted…
 - Ne félj, nem kell nagyon… Kézfogás, ölelés, max arcra puszi és vidámság.
Miután megbeszéltétek a részleteket, mentetek az óráitokra. Este viszont gyakorlás, nálad. Kicsit izgultál, hisz a két év alatt még senki sem volt nálad, így kénytelen voltál mindenhol kitakarítani.
Hét körül kopogtattak és már rohantál is kinyitni az ajtót. Lu Han mosolygott rád és egy csokor rózsát nyújtott feléd.
 - Szia, ez…mi? – néztél csodálkozva és a virágot elvéve, becsuktad mögötte az ajtót.
 - Csak próbálom jól játszani a fiúdat. – kacsintott majd bementetek a nappaliba és leültetek a kanapéra.
 - Igazán nem kellett volna, de köszönöm… - mondtad halkan és elpirultál. Még sosem kaptál senkitől virágot, főleg nem egy számodra ilyen kedves embertől.
 - Na, kezdjünk hozzá! – a szemébe néztél és elhelyezkedtél. – Hogy szokott viselkedni egy pár…? Hmm…Kézfogás. – megfogtátok egymás kezét és elmosolyodtatok. Nem vészes, mintha csak barátok lennétek. – Ölelés… - kicsit szégyenlősebben, de megöleltétek egymást mint a suliban. Melegen átkaroltad és állad vállára tetted.
 - És…most? – kérdezte és hallani lehetett a hangján, hogy ő is zavarban van.
 - Arcra puszi…. – súgtad és lassan arca felé közelítve megpusziltad. Mikor megtetted, rögtön felengedtél, ő viszont hezitált. – Na…nem nagy cucc…csak egy puszi… - láttad rajta, hogy teljesen elvörösödött, így megkönnyítve a dolgát, kicsit viccesre fogtad. – Ide kérem. – mutattad a helyét és nem tétovázva egy gyors puszit nyomott oda.
 - Ez mi volt? – nevettél és megölelted. – Jaj te, lesz még mit gyakorolnunk.


A következő pár napban mást sem csináltatok csak suliba jártatok és nálad próbáltatok. Elég nehezen ment az elején, de aztán egyre gátlástalanabbak lettetek és a kedves gesztusok mindennaposak lettek.  Persze, valami megváltozott… Lu Han egyre többször hozott ajándékot és valahogy…más lett. Odafigyelőbb…törődőbb… Aztán elérkezett a nagy nap. Újra kezdődtek a forgatások és az iskolában is szünet volt.
Korán reggel beléptetek az SM ajtaját és együtt, kézen fogva bementetek a helyszínre. A többiek azonnal felálltak, hogy köszöntsék, de lefagytak, mikor megláttak.
 - Nos, ő itt a barátnőm, akiről hallottatok. – mutatott be a „kedvesed”. Mindenki meglepve közelebb jött üdvözölni, téged viszont igazán csak egy ember érdekelt.
 - Nocsak…a lány a suliból. Üdvözöllek. – jött oda Chen és kezet fogtatok. A szemedbe nézett és valami azt súgta nem kéne folytatni a színjátékot, de nem izgatott.
Leültél egy székre és figyelted a forgatást. Szünetekben kacsintgattatok, egymás kezét fogtátok és nevetgéltetek. Látszott a többiek arcán, hogy irigykednek. Nap vége felé elköszöntetek és most Lu Hanhoz mentetek.
 - Ezaz!!!! Láttad, hogy nézett Chen? Tiszta ideg volt, majd megpukkadt az irigységtől! – mondtad vigyorogva ő viszont csak egy laza fintorra húzta a száját.
 - Ja…
 - Baj…van? – kérdezted aggódva, de megrázta a fejét.
 - Nem…csak fáradt vagyok…aludjunk. – megfürödtetek, de az ágyba bújva sóhajtott. Láttad, hogy gondolkodik valamin, de nem mertél rákérdezni. Olyan jól ment minden.