tag:blogger.com,1999:blog-89315980627215934322023-11-16T18:10:28.263+01:00Rawr. ProductionsNiahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.comBlogger69125tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-37830035189691746512013-06-18T19:31:00.002+02:002013-06-18T19:31:55.598+02:00<br />
<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;">In Love With The Devil II.</span><br />
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;">Revenge</span></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Kai)<span style="color: #cc0000;">18+</span></span><br />
<br />
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYUfHv_XEbzNA_YX6hTt4xvKzpkaND4Gxyojmcui5ycSPthiWgQl2S47pmmLTc4IfiItK73rbiewfrwxnDqCXO5jTrGwqerF_TG-iHzioMmbVoToTr9tFA_OSCj0pAjURFoabP0-LYSb4u/s1600/kai2.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="275" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYUfHv_XEbzNA_YX6hTt4xvKzpkaND4Gxyojmcui5ycSPthiWgQl2S47pmmLTc4IfiItK73rbiewfrwxnDqCXO5jTrGwqerF_TG-iHzioMmbVoToTr9tFA_OSCj0pAjURFoabP0-LYSb4u/s400/kai2.png" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
Hét éve beleszerettem egy férfibe, aki visszatekintve
pillanatoknak tűnő idő alatt megváltoztatta az életem. Ez a férfi viszont már
nincs mellettem, helyette egy hasonmással, régi önmagának töredékével élem
mostanra nyugodttá vált napjaimat. Még kísért a múlt, s a szomorú sors, hogy
többé semmi nem lesz ugyanolyan,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>mint
azelőtt, de tudtam, hogy ez így fog történni, és azóta sem bánom. Attól a
pillanattól kezdve, hogy meghoztam életem legnagyobb döntését, a világ megváltozott
körülöttem. Az emberek már nem foglalkoztak velem, egy láthatatlan árny lettem
a sötétségben, távol minden evilági eseménytől, távol a tömegtől, távol az
élettől. Aznap mintha meghaltam, és újjászülettem volna, a természet megnyílt
előttem, befogadott, és elhatárolt másoktól, megadva a lassú feledés örömét.</div>
<div class="MsoNormal">
Kívülről maradtam, aki voltam, egy lány az emberek
világából, akinek mindene a többiek által is fontosnak tartott értékek, mint a
család és karrier, de belül más lettem; szeretőbb és mégis ridegebb, nyíltabb,
de mégis elzárkózóbb része a világnak.</div>
<div class="MsoNormal">
Többé senki nem szólított meg az utcán, senki nem volt
kíváncsi a nevemre, a koromra és nem kaptam elismerő szavakat az eladóktól sem,
milyen jól áll egy-egy ruha. Ha tehették, oda sem figyeltek rám, mintha nem is
léteznék, de szemük elé kerülve mereven és óvakodva mértek végig. Érezték, hogy
más vagyok, hogy már nem közéjük való, de nem bántam. Már engem sem érdekeltek
a földi, anyagias gondolataik; apró, burokban élő porszemeknek, szorgosnak
egyáltalán nem nevezhető hangyáknak tűntek a szememben, melyek között ragadtam,
hogy magamba zárkózva, s tőlük elhatárolódva töltsem el földi létem éveit.
Sosem akartam több lenni, mint ők, s most sem voltam az, csak más. Más, mert én
távolabbra is láttam, betekintést nyertem egy olyan világba, melyet ők ép
ésszel fel sem fognának, s ezáltal átértékeltem minden eddigi ismeretem, a
környezetemről alkotott képemmel együtt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Éreztem magamban a változást, éreztem egy ismeretlen,
sugárzó erőt, mely egy régi hegből fakadt. Az évek alatt számtalan emlékem
megszürkült, s legtöbbjük fakón megbújt pár elrejtett, sötét zugban; a nevek,
melyeket régen ismertem mostanra a feledés homályába merültek, könnyebbé téve
múltam hátrahagyását, s megszakadt szívem gyógyulását. De néha még most is fáj,
hasogat, szinte ordít a mélyből, hogy ez így nem jó, nem helyes. A távolba
nyúló gondolatok, s álmaim egy olyan történetet mutatnak, melyet nem tudom,
csak a képzeletem szült-e, vagy zavaros életem egyik rég elfeledett pillanatát
fedik-e fel előttem.<br />
Sokat tűnődöm ezen a kérdésen, de sosem jutok dűlőre. Túl sok a
megválaszolatlan talány, túl sok az ellentmondás, és túl fájó rá gondolni,
mintha a bensőm ürességet árasztana, magába szívva mint egy fekete lyuk, melyből
nincs kiút. Nincs kiút…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Anya!</span> – zökkentett
ki gondolkodásomból egy vékony, gyermeki hang, mely a világ legszebb
ajándékától jött, amit valaha kaptam. Az apró termetű kisfiú szapora léptekkel
indult meg felém, amint tekintetem a szoba nyitott ajtajára vezettem, hogy
szemeim elé táruljon megmaradt szeretetem két tárgya: a fiam, és a
nevelőapjának nevezett férfi, akihez már évek óta különös, mélyről feltörő
érzések fűztek. Lágy, kedves mosolya maradt az emberektől kapott egyetlen
törődő gesztus, ő volt, aki a tömegből velem együtt kilépve megadta nekem
mindazt, amire már nem volt többé szükségem másoktól.</div>
<div class="MsoNormal">
Most is ugyanolyan szerető tekintettel lépett beljebb, s
végigkövetve az apró teremtmény útját megállapodott rajtam, amint kitárom
karjaim a gyermeknek, és akaratlanul is elmosolyodva magamhoz ölelem. Pár
arasznyit haladva kezeit zsebre tette, és zokniban közelebb sétálva leguggolt
mellénk forró, mégis finom puszit lehelve arcomra. Felnéztem rá, s láttam
szemeiben az örökké ott bujkáló érzéseket, azt a figyelmet és melegséget,
mellyel mindig körülvett, s tudatán kívül elhalmozott. Sötétbarna íriszei
csillogtak az ablakon beszűrődő, lenyugvó Nap fényétől; tökéletes, selymes bőre
csábította ujjaim érintését; dús, fekete tincsei enyhe hullámokba fodrozódva
omlottak homlokára, s fülére, duzzadt ajkai pedig szerény félmosolyra húzódva
mosolyogtatták meg szemeit, s tették boldogabbá a pillanatot, melyet épp
megéltünk.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Megint
gondolkodtál? </span>– súgta és egyik ujjával végigsimított arcomon. Némán
bólintottam, majd leengedtem a kis lurkót, aki azonnal játszani kezdett pár
játékkal. Halványan elmosolyodva néztem rá, ahogy önfeledten az apró kockákért
nyúl és házat épít belőlük, de Jongin elvonta a figyelmem. Felállva magához
húzott, és lágyan megcsókolva ölelt át olyan gyengédséggel, mintha egy törékeny
porcelánbaba lennék. Lehunytam szemeim, de hamar elváltam tőle, nem akartam
most továbbmenni. Mikor ezt észrevette, karjait átfonta derekam körül, és
mélyen szemembe nézett, próbálva kifürkészni, mire gondolhatok. Nem sokáig
állhattam tekintetét, lábamnál motoszkálást éreztem, így lenézve megláttam a
fiam, aki csillogó szemekkel és könyörgő szájtartással bámult rám. Akaratlanul
is mosolyogni kezdtem, majd lehajoltam, és karjaimba emelve néztem a kis
legényre.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Szeretlek, anya</span> –
bújt mellkasomhoz, mire a szívem szinte kihagyott egy dobbanást és Jonginra
pillantva közelebb húzódtam hozzá. Ismét körénk emelte karjait, és magához
vonva nyakhajlatomba tette állát, vigyázva, hogy a csöppség még véletlenül se
szoruljon közénk.</div>
<div class="MsoNormal">
Sóhajtottam. Régen is sokat csinálta ezt, mindig megölelt,
akárhányszor boldog volt. Persze nem bántam, de akármennyire is szerettem
volna, ez engem nem halmozott el ugyanakkora örömmel. Szerettem a fiammal
lenni, szerettem Jonginnal lenni, és szerettem, mikor egyszerre kettejükkel
lehettem, de nem éreztem magam teljesnek, valami hiányzott. A mellkasomon lévő
heg volt az egyetlen, ami valamennyire kötött ehhez a hiányhoz, az
emlékeztetett rá, hogy valaha az megvolt, és hogy talán még visszaszerezhetem,
csak meg kell találnom a módját és a tárgyát. Egy tény, egy érzés vagy
gondolat, amit évek óta elnyomtam, valami, amit a saját érdekemben eltöröltem,
de most mégis magam miatt lenne rá szükségem…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Megint fáj, igaz?</span> – hallottam Jongin
suttogó hangját, de nem feleltem. Nem akartam kimondani, hogy bármennyire is
szerettem, mellette üresnek éreztem magam. És tudom, hogy régen ő is más volt,
de nem jöttem rá, miben vagy miért. Az ő mellkasán is szintúgy éktelenkedett
egy valamivel kisebb heg, de ő boldognak látszott, nem érzett semmi rosszat.</div>
<div class="MsoNormal">
Lassan elszakadtam tőle és láttam, hogy Namis elaludt.
Biztosan elfáradt az iskolában, elvégre az első osztály nem olyan könnyű egy
apró gyermeknek. Haján végigsimítva biccentettem Jonginnak, hogy beviszem a
szobájába, majd halkan kisétálva a nappaliból elindultam a folyosón. A falon
pár helyen tükör lógott, egyik kisebb, másik nagyobb, melléjük pedig egy-egy
vörös pókliliom a falra festve. Ellenállhatatlan imádatot éreztem a virág
iránt, emlékeztetett valamire a múltból, valami gyönyörűre és egyben
borzalmasra. Az utolsó tükör azonban el volt fordítva.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A régi lakásomból hoztam el, de akárhányszor
belenéztem, majd’ összeestem a mellkasomba nyilalló fájdalomtól. Mégis
szükségem volt rá, egyszerűen kötődtem hozzá. Jongin sosem kérdezte, miért,
elfogadott úgy, ahogy voltam.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Lassú lépteimmel a fiam szobájához értem és óvatosan
feltártam az ajtaját. Villany nélkül is tudtam, hol van az ágya, így határozott
léptekkel megindulva átszeltem a félhomályba borult szobát. Ekkor bevillant
valami, ami megtorpanásra késztetett. Egy kép, melyen félhomály lepett mindent,
és szoros téglafalak vettek körül. A gondolat szerte is foszlott mint a déja
vu, így párat pislogva továbbmentem. Namist befektettem az ágyába, és az
ágytakarót óvatosan ráterítve adtam egy csókot a homlokára.</div>
<div class="MsoNormal">
Mikor megfordultam, hogy kimenjek, majd’ a szívbaj jött rám.
Jongin állt az ajtóban és dőlt az ajtófélfának mosolyogva, minket nézve. Fejem
ingatva sétáltam mellé, és halkan sóhajtva megfogtam a kezét, hogy a szobaajtót
becsukva visszainduljunk a nappaliba.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Kicsim, nem zavar
ez a sok tükör?</span> – kérdezte, mire megtorpantam. Először hallom tőle ezt…</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Nem, szeretem őket</span> –
zártam le a témát, és kezét elengedve a legközelebbi felé léptem, hogy a fél
négyzetméteres tükörbe nézzek. Bár csupán önmagamat láttam, sosem azt néztem.
Mindent, csak magamat nem, inkább vártam, hogy valami történjen. Ekkor Jongin
mögém lépett, és derekam átkarolva belecsókolt nyakamba. Tudtam, hogy mit
szeretne, de képtelen voltam elszakítani tekintetem az üvegtől. Újabb kép jelent
meg előttem, amint Jongin nem csókolja, hanem végignyal nyakamon, miközben
sötét szemeivel a tükrön keresztül rám néz. Egy növekvő érzés kezdett
elhatalmasodni rajtam, lehunytam szemeim és próbáltam élvezni Jongin ajkait a
megmagyarázhatatlan örömhullámtól vezérelve. Kezeim remegni kezdtek; arcom elé
emeltem egyiket és akaratlan mosolyom eltakarva éreztem, hogy valami nedves ér
ujjaim hegyéhez. Egy kósza könnycsepp hagyta el szemeim, ahogy olyan melegség
töltött el, amilyennel már régóta nem találkoztam, Jongin csókjai pedig egyre
hevesebbek lettek látva, hogy nem ellenkezek. Ujjai pólóm alá tévedtek, majd
lassan megfordított, és ajkaim csókolva hasam kezdte cirógatni. Kinyitottam
szemeim, látni akartam őt, de mikor ajkai mosolyra húzódtak szemeivel együtt,
és csipetnyi huncutsággal nézett rám, a boldogság elillant, mint a kámfor. Egy
másodperc alatt szertefoszlott és átvette helyét a bánat, az évek óta kínzó
üresség. Óvatosan elhúzódtam Jongintól és megráztam a fejem, hogy inkább
hagyjuk. Reméltem, megérti, hisz már hetek óta nem történt közöttünk semmi, és
tudtam, hogy már nagyon szeretné, de képtelen voltam rá. Korábban is éreztem
minden szeretkezésnél, hogy hiányzik valami, de már eljutottam arra a szintre,
hogy sokszor nem is éreztem semmit. Szerettem Jongint, jobban, mint szinte
bárkit, de képtelen voltam megtenni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: blue;"> Mi a baj? Megint
csináltam valamit? Kérlek, mondd, mit teszek rosszul... </span>– szomorodott el és
láttam rajta, hogy el van keseredve. Talán belefáradt, hogy örökké nyúzni kell,
hogy mindig ő tett értem, és én mégis alig adtam neki valamit. Szeméből
pillanatok alatt kiveszett a játékosság fénye, és átadta helyét a bánatnak.
Megsajnáltam, hisz annyi mindent kaptam, úgy próbálkozott és mégsem tudtam
viszonozni, így magamhoz öleltem és megráztam a fejem.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Nem, dehogy, nem
csináltál semmit. Csak nem érzem jól magam, ennyi…</span> - fúrtam arcom nyakába és
próbáltam nyugtatni. – <span style="color: blue;">Kérlek Jongin, tényleg nincs baj </span>– simogattam mellkasát
és beharaptam alsó ajkam. Nem volna szabad, hogy az én hülyeségem miatt neki is
rossz legyen.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Tudod mit? Menjünk
ki. Sétáljunk egy kicsit, mint régen</span> – mosolyogtam rá egy egyszerű, de könnyen
kivitelezhető műmosollyal, és megfogtam a kezét. Ingatta a fejét, nem igazán
akarta, de nem hagytam annyiban. – <span style="color: blue;">Gyere, Namis úgyis alszik </span>– tettem kezét
arcomhoz és kiskutya szemekkel pislogtam rá. – <span style="color: blue;">Kérlek…</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Legyen</span> – adta fel
és mosolyodott el halványan. Bólogattam és tettetett sietséggel a cipőmbe
bújtam. Még mindig rosszul éreztem magam, de nem hagyhattam, hogy a férfi,
akivel élek, akit szeretek, miattam boldogtalan legyen. – <span style="color: blue;">Biztosan akarod?</span> –
kérdezte, mire szó nélkül megfogtam csuklóját, és elkezdtem kifelé húzni. Halkan
nevetve követett, majd kiérve bezárta az ajtót, és elindultunk a csendes
éjszakába.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Rég sétáltunk már, sőt rég is mozdultunk ki a lakásból, már
igazán ideje volt kiszellőztetni a fejünket, főleg nekem most, hogy újra a múlt
érzései kínoztak. Hét év után a semmiből előtörtek és napról napra egyre
mélyebbre taszítottak… Egy hónapja még semmi baj nem volt, rendszeresen
játszottunk, nevettünk és hiába ólálkodott mögöttünk a múlt árnyéka, nem
törődtünk vele, csak egymással. Aztán minden olyan fura lett… Először csak halk
susogásokat hallottam, de azt hittem hallucinálok, majd már nem éreztem kint
jól magam, minden este féltem. De amikor betelt a pohár, durvább történt…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #444444;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">A szokásos, munka
utáni sétámmal tartottam hazafelé a park mellett, ahova régen jártam.
Elhaladtam a levelüket még erősen tartó fák mellett, hogy betérjek a
legközelebbi utcába, de úgy éreztem, mintha figyelnének. Megjelent egy mély,
nyugtalanító érzés, de nem törődtem vele, csak sétáltam tovább, amerre az utam
vitt. A naplemente sötétnarancs tónusai megvilágították a betontömbök tetejét,
de már elfordultak a beljebb eső sikátorok mélységétől. Megtorpantam, mellkasom
feszíteni, majd égni kezdett, de amint megfordultam, alábbhagyott. Egyedül
voltam, a környéken senki sem volt, pusztán a csendben susogó fák. Körülnéztem,
de nem találtam semmi furcsaságot, pont ez volt az, ami ebben a pillanatban
megrémített. Újra hatalmába kerített az a furcsa érzés, hogy valami nincs
rendben, hogy minél hamarabb el kell tűnnöm innen, különben rossz történik.</i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #444444;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nehezeket lélegezve
sarkon fordultam és futni kezdtem, mire a szél feltámadt, a villanypóznák és
kábeleik remegni kezdtek, az árnyék pedig a lehető leggyorsabban kezdte ellepni
a teret. Lélekszakadva rohantam haza, már csak pár sarokra voltam, mikor megbotlottam
és erősen felhorzsolva a térdem, a földre estem. Éreztem, hogy nincs menekvés,
rettegtem az ismeretlentől, de mikor könnyes szemekkel felnéztem, hogy lássam,
mi vár rám, minden eltűnt. A környék csendes lett, a szél is megszűnt, a Nap
pedig újra hevesen sütötte még az aszfaltot is a kopárabb helyeken. Remegve
összehúztam magam és arcom megtörölve néztem körbe, hátha csak képzelődöm, de
nem. A nyomasztó érzés elmúlt, újra szabadon tudtam lélegezni.</i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #444444;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Sóhajtva, óvatosan
felállva és kicsit sántítva megigazítottam ruhám, hogy bicegve megtegyem azt a
maradék 100-150 lépést hazáig. Otthon lemostam a sebet, de mikor a hideg vizes
törlővel a széléhez értem, erős fájdalom nyilallt a karomba. Elejtettem a
kendőt és szemeim összeszorítva húztam magamhoz tagom, közben viszont bevillant
egy kép, és egy érzés. Egy kéz, ahogy felém nyúl és megpróbálja megfogni sérült
végtagom, de nem sok sikerrel, mert elhúzom. Pedig olyan finoman érintett meg,
olyan aggódással…</i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #444444;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Aztán a fájdalom
elmúlt és nem maradt más csak az emléke.</i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Azt hittem, ennyi volt, de tévedtem, azóta egyre gyakrabban
jöttek elő a hasonló megnyilvánulások, és egy perc nyugtom sem volt tőlük.
Beférkőztek álmaimba és durva, néhol morbid képekké átalakítva a legszebbeket,
nem hagytak pihenni sem. Gyakran láttam mészárlást, sötét, csuklyás halottakat
és a saját holttestem, ami felettébb megrémített. Mindig verejtékben úszva és
szapora légzéssel ébredtem, és soha nem tudtam rendesen kialudni magam. Talán
ez, csak a kialvatlanság okozta a képzelgéseimet, de nem tudhattam biztosra.
Lehet, hogy az elmém akart emlékeztetni valami fontosra, amit már rég
elfeledtem, de lehet, csak beteg voltam. Jongin hiába nem mondta ki, éreztem,
hogy az utóbbit gondolja. Egyre nehezebben viselte a hangulatingadozásaimat és
már nemigen tudta kezelni a rémálmaim okozta fáradtságot sem. Néha azon kaptam,
hogy ideges és nyűgös, hogy elege van az egészből, de sosem mondta ki, mindig
megtartotta a mosolygós és reménykedő, tipikus Jongin arcát. Hiányolta azokat a
napokat, mikor még mindketten sokat nevettünk és jól éreztük magunkat. Most
csupán a búskomorság volt az állandó pártfogónk, melytől akarva-akaratlanul sem
tudtunk szabadulni; a hangulat egyre rosszabb lett, végül alig beszéltünk, de
mindketten tudtuk, hogy miattam van az egész. Én nem éreztem magam jól, én nem
akartam beszélgetni, se nevetni, én szenvedtem csak valótlan álomképektől.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Megszorította a kezem, kizökkentve ezzel gondolatmenetemből,
mire ránéztem. Arcomra festettem egy bájmosolyt és közelebb bújtam, hogy
érezze, nem reménytelen a helyzet. Lassan sétáltunk a sötét utcákon, nem is
figyelve, merre megyünk, így egyszer csak egy kietlen területre értünk.
Átkarolta derekam, szembefordított magával, és szó nélkül lehajolva megcsókolt.
Szemeim kikerekedtek, de nem tiltakoztam, tudtam, hogy szüksége van most erre.
Lehunytam pilláim, majd átkarolva nyakát visszacsókoltam, hogy érezze, még
mindig szeretem. Tényleg szerettem, nem bírtam volna ki nélküle, de valami azt
súgta, már távol van tőlem.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Hiányzol… </span>- súgta
még csukott szemmel, miután elváltak ajkaink. Végigsimítottam arcán és egy léha
sóhajt kieresztve hozzábújtam.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: blue;"> Tudom, és sajnálom.
Remélem, hamar vége lesz…</span> - öleltem át és fúrtam arcom mellkasába, mire
átkarolt és állát fejemre téve sóhajtott. Csak egy pillanatra nem figyeltem, de
máris megéreztem valami hideget fülem hegyére csöppenni. Kibontakoztam
öleléséből, és felnéztem rá, de ő elfordította tekintetét.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Nézz rám… </span>- súgtam,
de nem felelt, nem is mozdult. –<span style="color: blue;"> Nézz rám!</span> – kértem kicsit erősebb hangnemmel,
mire végre visszafordította fejét. Szemei könnyektől csillogtak, próbálta
megtartani rezzenéstelen arcát, de hiába. Nem tudta visszatartani, és szemeit
összeszorítva, keservesen sírva a karjaimba borult.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Nem, nem akarlak
elveszíteni… Legyen minden olyan, mint régen. Kérlek, legyél újra a régi,
vissza akarlak kapni…</span> - sírta és erősen kapaszkodott ruhámba.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Jaj, Jongin… </span>-
sóhajtottam szomorúan, és nyakát átkarolva, hajába túrva húztam magamhoz.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Szeretlek, de nem
bírom… Olyan más vagy… </span>- hajolt el tőlem, majd vöröslő, duzzadt szemeivel
végignézve rajtam, magához rántott és újra megcsókolt. Ezúttal sokkal
erősebben, de ebből éreztem azt is, hogy szerelmes. Mintha a homlokára lett
volna írva… Ismét déja vu-m volt. Annyira ismerős volt a helyzet, de az egy
pillanatra beugró képen Jongin csupa vér volt és engem szorított. Miért? Miért
kínoztak ezek a képek? Miért nem lehettem újra boldog vele úgy, mint régen?</div>
<div class="MsoNormal">
El akartam indulni, hogy hazamenjünk, de Jongin megállított.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Ne… Kérlek, még
maradjunk. </span>– szipogott, így leültünk a legközelebbi padra és úgy próbáltam
vigasztalni. Pár percre rá alábbhagyott a sírás, de láttam rajta, hogy ezek a
gondolatok túl mélyre fészkelték már magukat. Nem tudtam, meddig bírja még, de
azt sem, hogy én…</div>
Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-38206668554669705022013-04-25T11:40:00.002+02:002013-04-25T11:40:56.135+02:00<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<br />
<br />
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;">Meeting the Death</span></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Optional bias ~ eredetileg Jaejoong)</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjv4I7GxhlWpjrS6mPkxA07PsQp0lC24j8Gccd-9tzH1cI-CsM8WQtKJFxqiJS_nIUYfeazdEozttSgBF6_e_H08G629i40X-GILd-L-hFAXVVVWV9aT3-MKjauhWvakUH96cAMu9yABr-s/s1600/jaejoong.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjv4I7GxhlWpjrS6mPkxA07PsQp0lC24j8Gccd-9tzH1cI-CsM8WQtKJFxqiJS_nIUYfeazdEozttSgBF6_e_H08G629i40X-GILd-L-hFAXVVVWV9aT3-MKjauhWvakUH96cAMu9yABr-s/s320/jaejoong.jpg" width="189" /></a></span></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;"><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;"><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]-->
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Hófehér
lovamon ügettem a környék egyik legkietlenebb erdejébe, melyről évszázadok óta
úgy tartották, hogy az ókorban el nem égetett boszorkányok ide menekültek
üldözőik elől. Bosszúszomjas varázslataik sötétsége - melynek meséi máig
fennmaradtak – kipusztította az élővilágot, megmérgezte a vizeket és
egytől-egyig korhadásra késztette nem csak az ifjú, de a régmúlt korokban
ültetett, öreg fákat is. Én mégsem féltem. Bátran vettem a kanyargós
ösvényeket, a hátborzongató, tejfehér köddel ellepett földutakat, és a
félhomály borította, sűrű növényzettel benőtt erdőrészeket, hiszen célom volt:
hogy megtaláljam, és serlegem merítsem az egyetlen forrásba, melynek vize
tiszta maradt, mint a kristály, és sérthetetlenségre gyógyító ereje tette
méltóvá.<br />
A száraz falevelek egyre csak zörögtek lovam patái alatt, de talán ez a hang
volt az egyetlen, mely igazán vidítani tudott. Az erdő határához érkezésem óta
ugyanis sem apró, bogarak lábai által gerjesztett neszt, sem madárcsicsergést
nem hallottam, ami ezt a környéket – bár, a mesék figyelmeztettek – különösen
rémisztővé tette. Lassan haladtam, ösvényről-ösvényre, mígnem a ködből
kibontakozni látszott egy márványból faragott, hatalmas, világosszürke kövekkel
övezett csésze. Távolról hasonlított egy nyitott kagylóra, melynek nem volt
teteje, de közelebb érve láttam, hogy faragása, és pontos formája inkább két
összetett kézre emlékeztet. Az éltető nedű apró folyamként csordogált ki a két
legnagyobb szikladarab közötti résen, majd a teli márványtartóba érkezve
lefolyt annak oldalán, hogy az alatta lévő természetes mederbe csurogjon.<br />
Ajkaim halvány mosolyra húztam, a hely kinézete, és aurája is sikert sugárzott,
így lovam megállítva leugrottam róla. Az erdő többi részével ellentétben
azonban itt nem száraz, élettelen föld várt, hanem friss és termékeny,
földművelés szempontjából tökéletes terület.<br />
A látványon pusztán egy másodpercig időzve magammal hozott táskámhoz fordultam,
majd előhúztam belőle legbecsesebb kincsem: a királyság fennmaradását
szimbolizáló ezüstserleget. Némán a vízhez lépkedtem, majd elcsodálkozva a
tökéletes szerkezeten, valami csodát várva elmerítettem benne a díszes kupát.
Izgatott tekintettel, és dübörgő szívveréssel figyeltem, ahogy megtelik, majd ajkaimhoz
emeltem a kristálytiszta folyadékot. Lehunytam szemeim, és szinte már éreztem
is a megváltást, tudtam, hogy megmenekülök…</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<br /></div>
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Sosem hittem
a legendákban, pusztán ócska meséknek tartottam őket, melyek egyik részével
riogatták, másikkal boldogították a növésben lévő gyerekeket, így a vész
közeledtére figyelmeztető, baljós jeleket akaratom ellenére figyelmen kívül
hagytam. A nép ugyan pletykált valami nagy, és elsöprő erőről, mely hamarosan
tönkreteszi a királyságot, ámde ezek mindennapossága elhessegette kételyeimet.
No meg, ki mert volna dacolni a kontinens leghatalmasabb országának vezetőivel?<br />
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal hagytam el egyik nap a palotát, hogy a
kertben leülve eltervezzem közelgő nemzeti ünnepünk – a családunk uralkodásának
századik évfordulójának, majd azt követően megkoronázásomnak - menetét.
Felhőtlen hangulatomban azonban megzavart egy halk, suttogó hang, mely sem
mögülem, sem pedig belőlem jött, szemeimmel viszont nem láttam közel, s távol
senkit. Nem értettem tisztán, mit mondott, így csupán összevontam szemöldököm,
és a kerti padot hátrahagyva a szökőkút felé vettem utam. Lassú, megfontolt
léptekkel haladtam előre, hogy gyakoroljam - királyi sarjként - méltó rangomhoz
tartozó kisugárzásomat. A nép persze enélkül is szeretett, de nem pusztán
díszes holmikban pompázó ficsúr akartam lenni, hanem az országát hűen szolgáló,
elkötelezett vezetői címet betöltő uralkodó, kire akárki nyugodt szívvel
bízhatta életét. Tudtam, hogy nehéz lesz apám igazgatása, és a nép érdekében
megtett intézkedései után még maradandóbbat alkotni, így a lehető legtöbbet
akartam kihozni mindössze önmagamból is.<br />
Egyenes hát, behúzott has, összeszorított hátsó fertály, emelt fő, kedves
mosoly és magabiztosság. Ezek alkalmazásával könnyedén elnyerhettem az emberek
bizalmát, de mint minden, ez sem ment rögtön elsőre. A díszek és ételek
kigondolása után a szökőkút körül kezdtem sétálgatni, így ha nem sikerült,
csendes magányomban nem volt, aki megkérdőjelezhessen.<br />
Egyenes hát, behúzott has, össze…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><br />
- <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Herceg…</i> - hallottam ismét a suttogó
hangot, de ezúttal közelebbről, és sokkal tisztábban. Riadtan fordultam meg,
hátha csak egy jókedvében lévő udvaronc ijesztget, de megint senkit nem láttam.
Nem tudtam ép ésszel felfogni, honnan vagy hogy jött a hang, de reméltem, hogy
csak valami rossz tréfa. Kicsit feszültebben siettem vissza a palotába, és
szóltam az őröknek, hogy vizsgálják át a kertet, nincs-e valaki bent, de
visszatértükkor nem jelentettek egy behatolót sem.<br />
Hiába támasztottam homlokom, és gondolkodtam a lehetőségeken, egyszerűen semmi
sem jutott eszembe. Fontolgattam az udvari orvos meglátogatását is, de még
várni akartam, hogy elkerüljem a nem kívánt pletykákat. Hiba volt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Felség,
egy asszony jött hozzád, azt mondja fontos – futott be az udvarmester, majd
miután rábólintottam, beengedték az anyót. Nagyon öreg volt, ráncok borították
kezeit, és arcát, a széles, vörös szőnyegen is nehézkesen tipegve jött közelebb
hozzám. A tróntól pár méterre megállva, remegő tagokkal felnézett rám, de nem
szólalt meg. Furcsálltam, hiszen, ha fontos ügyben jött, szinte már hadarnia is
kellett volna, de szemmel láthatólag félt valamitől.<br />
- Mondd, mit szeretnél – kértem kedvesen, hátha megjön a bátorsága. Ehelyett
lehajtotta fejét, és előhúzott vastag mellénye alól egy kisebb tarisznyát.
Felvont szemöldökkel pásztáztam mozdulatait, de mikor a tartalmát a kezébe
szórta, elborzadva húzódtam hátra. Apró, elszenesedett csontok hullottak
markába, melyek egy része már az eséstől porladozni kezdett. Undorodva és
értetlenül néztem az asszony felé, aki bátorságát összeszedve végre megszólalt.<br />
- Felség, családom a kezdetektől felséged földjeit műveli, de ilyennel még nem
találkoztunk. Az állatok pusztulni kezdtek, és a munkások rosszat sejtenek...
Félünk. Valami nagyon nagy balszerencse van készülőben...- mondta az asszony
remegő hangján. Éreztem a belőle áradó rettegést, de nem tudtam mást tenni,
csak megnyugtatni.<br />
- A szóbeszédek sokszor alaptalanok, ne félj. Biztos valami kisebb kór. Menj
haza, pihenj, és ha van valami súlyosabb, kérlek, ismét gyere el - utasítottam
lágy hangon, mire az öreg leheletnyivel megkönnyebbülve meghajolt, és távozott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><br />
A sok megmagyarázhatatlan történés kezdett az idegeimre menni, mely tetteimen
is nyomot hagyott. Egy napra rá, csuklyát felvéve, két testőrrel az oldalamon
indultam a városba, hogy feltűnés nélkül, magam nézzek a furcsaságok után. Alig
tettem azonban két lépést, hirtelen éles, rikácsoló hang ütötte meg fülem.<br />
- Itt a vég, herceg! - üvöltötte hirtelen egy utcai jós, mire összerezzenve
bámultam a középkorú nőre. - El fog érted jönni, hamarosan elvisz magával oda,
hol ő az úr - hörögte teljesen kikelve önmagából. Az emberek hátrálva itták
minden egyes szavát, és tudtam, bármit is mond a banya, hatalmas botrány lesz
belőle.<br />
- Őrök! - kiáltottam, hogy tegyenek valamit, akik erre közelebb mentek, és
karon fogva az asszonyt, megpróbálták elvinni.<br />
- Meg fogsz halni, herceg, a családod vérvonala megszakad, és nem ülsz többé a
trónon. Eljön érted, már közel jár, nem menekülsz, herceg! - Hangja süvítve
szelte a levegőt, a döbbent emberek pedig szinte azonnal sugdolózni kezdtek.
Tudtam, hogy már nem tudok mit tenni, az első szó után meg voltam lőve, így
csuklyám még inkább arcomba húzva tovább folytattam utam a földek felé.
Kísérőim csak félúton értek be, de nem is volt baj, legalább tudtam
gondolkodni.<br />
<br />
Végképp nem értettem, mi folyik körülöttem, először a hang, majd ez, majd...<br />
- Édes Istenem... - döbbentem le az előttem elterülő föld látványán. A vetés
kirohadt, száraz, élettelen szálak maradtak csupán, melyeket még disznónak is
vétek lett volna adni. Amíg szemem ellátott, mindenfelé halott madarak,
összeaszott rágcsálók és döglött bogarak kísérték a szántás útját. Le kellett
ülnöm egy kőre, életem során soha nem láttam még ekkora pusztítást, főként
ilyen megmagyarázhatatlan módon. Arcom tenyerembe temetve próbáltam kitalálni,
mitévő legyek, de ilyen helyzetre még én sem voltam felkészülve.<br />
- Nézzetek szét és keressetek embereket! Tudni akarom, mi folyik itt -
utasítottam őreimet, míg én felállva a közeli erdő széléhez mentem. Furcsamód
ott minden rendben volt, rügyeztek a fák, a pókok gondosan szövögették
hálóikat, még egy két madár is csicseregni kezdett.<br />
- <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Herceg...</i> - hallottam meg újfent a
suttogást, de már nem bíztam a véletlenre. Visszarohantam kísérőimhez, és szó
nélkül követtem őket. Ahogy számítottam rá, egy ember sem volt a környéken, bár
ilyen föld mellett talán balszerencsés is lett volna maradni.<br />
- <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Herceg...</i> - suttogott ismét, mire
felkaptam fejem.<br />
- Hallották? - kérdeztem az őröket, de csak furcsán néztek rám.<br />
- <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Itt vagyok...</i> - szólt a hang, mire
idegesen forogni kezdtem. - <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ne keress,
úgyis hamarosan találkozunk...</i> -<br />
Szívem dörömbölni kezdett, riadtan forogtak elmém kerekei, ez túl sok volt.<br />
- Uram...<br />
- Menjünk vissza... Most! - kiáltottam ingerülten, majd szó nélkül sarkon
fordultam.<br />
- <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Bárhol is vagy, megtalállak...</i> -
hallottam, de már nem érdekelt. Ezek után semmi kétségem nem volt afelől, hogy
tényleg valami borzasztó történik velem.<br />
Az agyam még mindig küzdött a gondolattal, hogy mi van, ha a banyának igaza
volt, de még nem akartam a legrosszabbra gondolni.<br />
<br />
A palotába hívattam minden jó orvost, hátha magyarázatot tudnak adni vízióimra,
hátha csak valami betegség csírázik bennem. Azonban egytől-egyig teljesen
egészségesnek találtak, mígnem végső elkeseredésem határán jött egy, az ország
túlsó feléről érkező gyógyító. Szemmel láthatólag értett a dolgához, bár néhány
furcsaság is övezte.<br />
- Felség, azt mondta hangok? - kérdezte, majd arcom egyenesen tartva pupilláim
kezdte fürkészni.<br />
- Igen. Egy suttogó hang. - feleltem, mire elengedett.<br />
- Mit mondott? - húzott elő táskájából egy fiolát.<br />
- Megszólított, és hogy itt van, és megtalál. - feleltem, hisz ő volt az első,
aki nem pusztán téveszmeként tekintett rá. Az üvegcse tartalmából közben
tenyerembe csöpögtetett, majd figyelte a reakciót. Először nem történt semmi,
de aztán a folyadék lassan összeállt, és vérvörösre színeződött. Ekkor az orvos
kicsit feszülten összevonta szemöldökét, és kezembe nyomva egy nagyobb üveget,
sietősen pakolni kezdett.<br />
- Felség, ezt idd meg, egy ideig elég lesz, de... Ha rám hallgatsz, nem
orvostól vársz segítséget - rakta össze eszközeit, majd sóhajtva vállamra tette
kezeit. - És ha életben akarsz maradni, kerüld a tömeget. Ne bízz meg senkiben,
keresd meg azt az asszonyt, akiről meséltél, és az Isten óvjon. - nézett végig
szemembe, majd aggódó tekintettel sarkon fordult, és elhagyta a palotát.<br />
Értetlenül néztem utána, hiszen ő sem mondta meg pontosan, mi bajom lehet. Vagy
nem merte...?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Hiába a
zavaros válaszok, végül úgy tettem, ahogy mondta. Félénken bár, de
határozottsággal telve kerestem fel azt a jósasszonyt, aki nemrég még az utca
közepén kiabálta az általa látott jövőmet. Háza elé érve már kopogtattam volna,
mikor váratlanul kinyitotta az ajtót.<br />
- Már vártalak, felség - mosolyodott el, és becsukta a bejáratot. Mindig is
szemfényvesztésnek találtam a jóslást, de ez a nő megrengette eddigi
nézeteimet.<br />
- Én...<br />
- Tudom, miért vagy itt, de nem sok jóval szolgálhatok. Hatalmas veszélyben
vagy, és a királyság is. Az őseidre bocsájtott átok téged is elér, a Halál maga
jön érted, és magával visz. Ezek még csak a figyelmeztető jelek - mondta a nő,
mire lassan kezdett beleivódni elmémbe, mi is történik. Apám halála előtt csak
annyit mondott, hogy én irányítom a sorsom, bármi legyen is velem, küzdjek a
végsőkig. Akkor nem értettem, de most már minden világossá vált.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><br />
- Mivel kerülhetem el? Szökjek meg álruhában, járjak testőrökkel? - kérdeztem
felbátorodva.<br />
- Nem használ ellene sem fegyver, sem varázslat, csupán egy forrás. Az orvos
annak a folyónak a vizéből adott, melybe ez a forrás folyik. Csupán ideiglenes
védelmet ad; ahhoz, hogy örökre megmenekülj, az eredeti, tiszta folyamból kell
innod. Egyetlen serlegnyi víz örökké fiatallá, és a Halál számára láthatatlanná
tesz. - simított végig arcán. – Ha nem hinné el, anyám is ivott belőle, így nem
teljesen, de rám is hatással volt. Én már 102 éves vagyok - mosolyodott el
először kételkedő, majd döbbent arcomon. Ezután előhúzott egy megsárgult
papírlapot, majd egy tollat, tintával, és írni, valamint rajzolni kezdett.<br />
- Van egy erdő, messze innen, tíznapi járásra. Gondolom, hallottál a
boszorkány-legendákról, azoknak a helyszíne. Teljesen kipusztult, a madár se
jár arra, sem ember. Ott lesz az erdő közepén, pár sziklával övezve. Könnyen
fel fogod ismerni, ez az egyetlen tiszta vizű forrás a környéken, de siess.
Nincs sok időd. - adta kezembe a pergament, mire segítségét megköszönve
sietősen visszaindultam a palotába. Még mindig harcoltam gondolataimmal, de már
tudtam, hogy nincs más választásom.<br />
A palotába érve magam pakoltam be ételt és italt, valamint a királyság
legbecsesebb serlegét, majd az udvarmesternek meghagyva, hogy elutazok pár
napra, kivezettem lovam az istállóból, és felülve rá, szinte azonnal vágtázni
kezdtünk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Így kerültem
pár nap után a forráshoz, melynek vize már majdnem ajkaimhoz ért, mikor
meghallottam egy ismerős hangot.<br />
- Felség, ne! - kiáltotta a lován éppen megérkező udvarmesterem. Meglepve
néztem rá, soha nem szegte meg egyetlen parancsomat sem, most mégis itt volt,
távol a palotától, ahol helyettem most neki kellett volna igazgatnia a
szolgálókat.<br />
- Azt mondtam, maradj a palotában, és vigyázz a rendre - húztam el ajkaimtól a
kupát.<br />
- Tudom felség, de figyelmeztetnem kellett. A jósasszony hazudott, galádul
elárult, azt akarta, hogy megmérgezd magad - szállt le a lóról és indult
hozzám. - Ezen forrás vize sem tiszta, a látszat csal, kérlek uram, ne tedd, ne
igyál belőle... - ért mellém, és zavaros gondolataim közepette óvatosan kivette
kezemből a serleget.<br />
- De miért hazudott vol... - kezdtem bele kérdésembe, mikor éles fém szakította
át mellkasom.<br />
- Ostoba halandó. Azt hiszed, ilyen könnyen túljárhatsz az eszemen? – kérdezte udvarmesterem
mélyebb, áthatóbb hangon. Értetlen, és fájdalommal küszködő arccal néztem fel a
kardját belém döfő férfire, de az már nem az én hű szolgálóm volt, hanem egy
sötét lidérc, egy fekete csuklyát viselő árny, melynek érdes kardja egyre
élesebb fájdalmat okozott.<br />
Éreztem, hogy itt a vég; kezdett mindent ellepni a homály, sötétség borult az
erdőre, és érzékeim tompulásával egy időben lábaim is gyengülni kezdtek.<br />
Némán, félig leeresztett pillákkal bámultam a Halál arcába, melyen növekedni
kezdett egy gonosz félmosoly. Ez volt az utolsó, amit láttam, a feketeség
ezután lassan elragadott, és szinte éreztem szívem utolsó dobbanását.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Lihegve, és
dübörgő mellkassal ébredtem, a pillanatokkal ezelőtt látott kép pedig oly
valóságosnak tűnt... Homlokomon végigsimítva azonban észrevettem, hol is
vagyok. Döbbenten néztem körbe, az előbb látott erdő volt körülöttem, és ugyanott
feküdtem, ahol álmomban összeestem. Mégsem álom lett volna? Lassan felállva
leporoltam magam, de láttam, hogy egyik kezem csupa víz. Visszanéztem a földre,
és legnagyobb meglepetésemre rájöttem, hogy a forrás alatti elvezető meder
mellé estem. Egy pillanat alatt összeállt fejemben a kép. Nem álmodtam, tényleg
találkoztam a Halállal, és tényleg meghaltam. Az utolsó szívdobbanásom után
azonban a Halál, dolgát végezve továbbállt, de nem látta, hogy kezem a forrás
vizébe ért...<br />
Halványan elmosolyodva felvettem a serleget a földről, majd még egyszer a
mederbe merítettem, hogy ne pusztán meggyógyuljak, hanem eredeti célomhoz híven
eltűnjek a Halál szemei elől. Ajkaimhoz emeltem az átlátszó nedűt, és lassan
kortyolva érezni kezdtem, ahogy átjárja ereim az élet. Ott, és akkor
megfogadtam, hogy nem hagyom, hogy az átok felülkerekedjen rajtam, és ha a
Halállal ismét találkoznék, már teljesen más leszek: bölcsebb, és
megfontoltabb.</span></div>
</span><br />
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;"><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;"><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]--></span><span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">
</span></div>
Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-79473603033282769992013-04-07T21:10:00.000+02:002013-04-07T21:10:15.580+02:00<div class="MsoNormal">
<br />
<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;">Sweet Revenge</span></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Lee Joon)<span style="color: #cc0000;">18+</span></span><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhf_fmZkbGR1lt-tgH3azI_Bt5mlZUP-ue_E05-XPTTm_1ab9XxY8pxUSt1_Re1fOqPg2LAOr26BCnX4MNIZOv0JqFaVo1wonG2N6sGAAAOdp-88Xz_NHJ5Vy_K69pyhadLAG4xaMAzkTDq/s1600/leejoon.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhf_fmZkbGR1lt-tgH3azI_Bt5mlZUP-ue_E05-XPTTm_1ab9XxY8pxUSt1_Re1fOqPg2LAOr26BCnX4MNIZOv0JqFaVo1wonG2N6sGAAAOdp-88Xz_NHJ5Vy_K69pyhadLAG4xaMAzkTDq/s400/leejoon.jpg" width="295" /></a></div>
</div>
<br />
<br />
- <span style="color: #0b5394;">Fegyenc!</span> – hallottam meg egy mély
férfihangot cellám rácsainál. Felkaptam fejem, és szemöldököm felvonva
bámultam a fémhengereket támasztó, negyvenes éveiben járó pasasra.
Szürke öltöny volt rajta, haja gondosan kifésülve, fekete nadrágján
pedig egy vastag, bőr öv díszelgett, benne egy gyönyörű, PA-63-as
pisztollyal. A rendőrök hordtak ilyet, így nem is számítottam semmi
jóra, csak szó nélkül vártam, hogy folytassa.<br /> - <span style="color: #0b5394;">Ki akarsz innen
jutni?</span> – kérdezte halvány, csábítgató mosollyal arcán, mire egyértelművé
vált számomra, hogy tényleg semmi újat nem fog nyújtani.<br /> - <span style="color: #0b5394;">Chh.
Persze, köpjem be a „társaim” vagy tanúskodjak valaki ellen, hátha
elengednek, és kint halálra vernek. Nem, kösz. </span>– fordítottam oldalra a
fejem és a kemény ágyról felállva, kifejezéstelen arccal a cella
toalettje felé indultam. A zsaru csak halkan nevetni kezdett, gondolom
túl könnyen átláttam rajta és próbált valamit kitalálni. Lehúztam a
sliccem és a pasinak háttal, a falnak támaszkodva elengedtem magam.
Tudtam, hogy gyűlölik, ha nem figyelnek rájuk, de furcsamód őt nem
zavarta.<br /> -<span style="color: #0b5394;"> Ez valami más, ilyen ajánlatot még nem kaptál. Emlékszel
Rebecára?</span> – kérdezte, de a név hallatán bennem rekedt minden.
Elkerekedett szemekkel néztem a toalett feletti tükörre, hogy tekintetem
először saját, majd a pasi pillantásával találkozzon. Láthatóan örült
reakciómnak, rusnya pofáján azonnal megjelent egy önelégült mosoly.
Rohadna meg.<br /> Rebeca - vagy a „művésznevén” Becka – egy, már
gyerekkora óta a szórakoztatóiparban dolgozó sztriptíz táncos és
prostituált volt. Emellett az egyetlen nő, akit egész életemben teljes
szívemből szerettem és gyűlöltem egyszerre.<br /> - <span style="color: #0b5394;">Mit akarsz?</span> – húztam fel sliccem és fordultam meg, hogy rendesen lássam az arcát.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Azt, hogy találd meg, és bírd rá egy beismerő vallomásra. Ha megvan,
szabad vagy, és kártérítést kapsz az itt eltöltött évekért, hivatalosan
is tiszta leszel minden tekintetben, egyszóval bizonyíték lesz az
ártatlanságodra és eltörlünk minden eddigi vádat. </span>– ecsetelte, mire most
én nevettem fel.<br /> - <span style="color: #0b5394;">Beismerő vallomás? Megőrült? Becka okosabb
ennél, máskülönben most nem én rohadnék itt. </span>– ingattam a fejem és
megdörzsöltem nyakam.<br /> - <span style="color: #0b5394;">Rajtad áll, de ha meg sem próbálod… Felőlem
maradhatsz is. </span>– indult volna, de felpattanva a rácsokhoz siettem és
utána kiáltottam.<br /> - <span style="color: #0b5394;">Várjon! Vállalom…</span> -<br />
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Egész életemben nem vágytam másra, csak, hogy
ugyanolyan ember legyek, mint a többiek, de ezt sem hovatartozásom, sem
anyagi helyzetem nem engedte. Már kiskoromban az utcára kerültem a
terület egyedüli ázsiai gyerekeként, ahol szerencsére hamar megtanultam a
túlélés törvényeit, nagykorúvá válásomra pedig már mesterien loptam,
csaltam, kártyáztam és tökéletesre fejlesztettem fegyverekben való
jártasságom is. A nagymenők is viszonylag gyorsan kiszúrták tehetségem,
így szinte azonnal egy akkoriban hírhedt banda legfiatalabb tagjaként
róhattam az utcákat. Ügyleteink állandó lebonyolítási helye egy helyi
sztriptíz bár volt, itt találkoztam Rebecával, életem első - és azóta
utolsó - szerelmével. Egy rohadt ribanc volt, szó szerint, nem csak
munka szempontjából, hisz a banda rendszeres ingyenszajhájaként
tartották számon. Viszont valamiért hozzám sosem ért, csak egy éretlen
kisfiút látott bennem, hiába voltam ismert a tehetségemről, és hiába
voltam csak két évvel fiatalabb nála. Gyűlöltem ezért, de mégis meg
akartam szerezni, vonzott minden mozdulata, nem beszélve formás testéről
és gyönyörű hajáról. Aznap majdnem sikerült, de csak majdnem. Becka
elárult és hála neki, húsz év börtönt kaptam, valamint az arcomra egy
heget, ami azóta is folyamatosan táplálja bennem a dühöt.<br /> -
<span style="color: #0b5394;">Elkaplak Becka, jobb, ha felkészülsz…</span> - súgtam a kocsi ablakára, ahogy
átszeltük a nyüzsgő várost. Megengedték, hogy hazamenjek és kaptam egy
nap pihenőt, hogy azon rághassam magam, miként fogom megoldani a kapott
feladatot. Nem akartam mondani, de már évek óta készen állt a terv, a
cellámban volt elég időm az egész kigondolására.<br /> Szerencsére a
lakásom kisebb változtatásokkal úgy várt, ahogy hagytam: állott, dohos
szag, romlott kaja a hűtőben, félig megevett, penészes pizza az
asztalon, pókhálók és ujjnyi vastag por. Az ételt leszámítva tényleg
minden ilyen volt korábban is, látszott, mennyit voltam otthon.<br /> A
rendőrök magamra hagytak, de kettő őr az ajtó előtt, egy tucat pedig a
ház körül ingázott, hogy még véletlenül se szökhessek meg. Nem mintha
akartam volna. Örülve az ismerős környezetnek a kanapéra huppantam,
melyből azonnal több köbméternyi por szállt fel, erős köhögésre
késztetve. Hiába tagadnám, az én lakásom, de így szeretem. Bár, ha az
utolsó üzlet összejön, ugyanolyan luxusvillában élnék, mint a többi
góré. Az a hülye kurva, kellett neki kavarnia a szart…<br />
<br />
</div>
<div class="MsoNormal">
Egész nap nem csináltam mást, csak Beckáról
képzelődve feküdtem a kanapén, ahogy végre megkapja a magáét. Ahogy
sikít, próbál ellenkezni, de nem megy, mert most nem hagyom magam,
megadom, ami jár neki, és amit már oly rég óta tervezek. Kába mosollyal
az arcomon a szekrényemhez lépkedtem, ahonnan előhúztam régi, fekete
öltönyöm, melyen a bandám brossa díszelgett. Egy mozdulattal letéptem
róla és a földre hajítottam. Többé már nem tartozom közéjük, ha egyikük
sem volt képes tanúskodni mellettem Becka helyett, akkor nincsen rám
szükségük, épp úgy, ahogy nekem se rájuk. Leporoltam a régen olyan nagy
áhítattal viselt öltönyt, majd a koszos tükör elé lépve felvettem. Még
mindig tökéletesen passzolt rám, és egy karcolás sem éktelenkedett
rajta. Mivel más öltözék nem állt rendelkezésemre, kénytelen voltam ezt
használni, ha nem akartam magam kidobatni a klubból. A megfelelő ruhán
múlt pusztán az is, hogy egyáltalán beengedték-e az embert. Most azonban
ügyelnem kellett a régi ismerősökre is, legfőképpen Beckára. Ha ő
felismer, végem, a közelébe sem tudok majd férkőzni…<br /> Sokáig
gondolkodtam ezen a problémán, de végül egy régi, igencsak sokat
használt gengszter módszert alkalmaztam. A találkozások alkalmával fehér
maszkot viselő személy szinte minden esetben gazdag, befolyásos ember
volt, akit gyakran ismertek az egyszerű polgárok is, így könnyebb volt
arcukat egy egyszerű, hófehér maszk alá rejteni. Ilyen, arcot kitakaró
porcelán maszkokat ritkán kapni, de szerencsémre az első beavatási
feladataim közé került egy hasonló ellopása, így szuvenírként megtartva
most sok hasznát vehettem. A rendőrségnek halvány fogalma sem volt
arról, mire is készültem pontosan, de nem is baj, még a végén
megállítanának.<br />
<br />
</div>
<div class="MsoNormal">
A röpke egy éjszaka alatt összekészítettem
mindent egy drágának tűnő aktatáskába, majd öltönyöm, bőrcipőm és fehér
maszkom felvéve kiléptem az ajtón. A főnök gyanakodva nézett rám, de
arcom megmutatva és tervem egy apró részletét felvázolva neki, csak
beleegyezően bólintott. Jól kellett csinálnom, tudtam, ha elbaszom,
mehetek vissza ülni azért, amit még csak nem is én követtem el.
Beszálltam egy fekete Audiba, mely a rendőrség egyik nyomkövető
berendezésével ellátott, álcázott darabja volt, így találnak majd rám
anélkül, hogy a sarkon megállva várnának.<br /> Elfordítottam a kulcsot,
majd mikor az autó motorja felbőgött, rátapostam a gázra és a
sebességkorlátokra fittyet hányva – elvégre minden bűnöm eltörlik –
elindultam a régi sztriptíz bár felé. Már a kisujjamból tudtam az
odavezető utat és a körülötte járőröző, beépített emberek helyzetét, így
mikor látótávolságba értem, visszahajtottam arcomra a maszkot és
belassítottam, biccentve egyiküknek. Szabadon bejutottam az utcába,
leparkoltam az autót és lassan, komótosan kiszálltam. Tudtam, hogy már
most figyeltek, ismertem az egész rendszert és kívülről fújtam az épület
alaprajzát a kijáratokkal, szellőzőkkel együtt, a rendőrség legnagyobb
örömére.<br /> Kezemben az aktatáskával, feszes háttal és peckes állal a
klub elsőszámú bejárata felé vettem az irányt, ahol mikor elkérték az
irataimat azonosításhoz, felemeltem egy ujjam és metronómszerű mozgással
ingattam meg előttük. Vették a lapot, a nagyguruk csinálták ezt, így
eszük ágába sem jutott megkérdőjelezni kilétem.<br /> Amint beléptem,
megcsapott az izzadtság, olajok, alkohol és parfüm keverékének átható
bűze, és végre rájöttem, mi nem hiányzott az elmúlt években. Megfontolt
léptekkel a sztriptíz táncosok kifutójához mentem, és mint minden magas
rangú, befolyásos ember, megszemléltem a kínálatot. Szőkék, barnák,
vörösek, feketék, mind egytől-egyig gyönyörű volt, nem is értettem,
miért egy ilyen retek helyen dolgoztak. Aztán megláttam Beckát… Pulzusom
az egekbe szökött, le kellett ülnöm egy székre, hogy térdre ne
boruljak. Izzadni kezdtem, folyt rólam a veríték és nyakkendőm idegesen
igazgatni kezdtem. Nem gondoltam volna, hogy ennyi év után is ilyen
hatással lesz rám…<br />
<br /> Egyenként dobta le ruháit, tekergett párat a
rúdon, majd végigsimítva rajta széttárta lábait, és hozzádörzsölte
magát, halk nyögéseket imitálva. Arcával tökéletesen játszotta az
élvezkedő kurvát, szemeit lehunyta, szájfényes ajkait pedig résnyire
nyitotta, amibe hosszú, szőkésbarna tincsei néha akaratlanul is
beleragadtak. Teste fénylett a rákent olajtól, alig takaró fellépő
ruhájának darabjai pedig egyre csak fogytak. Újra felébredt bennem
valami, egy régi érzés, mely a bosszú és gyűlölet mellé tökéletesen
illett.</div>
<div class="MsoNormal">
- <span style="color: #0b5394;">Elnézést, Uram, üzletkötéshez kérem,
fáradjon velünk hátra. </span>– szólított meg egy ismerős hang. Hátrafordultam
és megláttam magam előtt a megalázkodó tekintetű ex-főnököm, a volt
bandám góréját. Mérhetetlen örömmel töltött el, hogy végre nem egy kis
szarcsimbókként kezelt, de nem leplezhettem le magam. Dolgom volt,
márpedig azonnal.<br /> - <span style="color: #0b5394;">Köszönöm, de ha megbocsát, előbb meglátogatnám
az egyik lányt. Utána beszélhetünk az üzletről.</span> – mélyítettem el a
hangom és a főnök zsebébe csúsztattam egy hamis százdollárost egy apró
nyomkövetővel együtt, mely zsebének falára tapadva maradt észrevétlen.
Ha rosszul sülnének el a dolgok, legalább marad valami biztosíték. A
férfi egy szót sem szólt, bólintott, majd enyhén fejet hajtva hátrált.
Én eközben felálltam és az aktatáskával együtt a kivehető szobák felé
vettem az irányt. A folyosó őrének elmagyaráztam, hogyan néz ki Becka,
és a rendőrségtől kapott hamis százasok közül az ő kezébe is nyomtam
egyet. Megértően elmosolyodott, majd bement a lányok öltözőjébe, és fél
perccel később az én mosolygó kurvámmal találtam szemben magam. Biztos
meghallotta, mennyit adtam érte…<br /> Szó nélkül karon fogott és az egyik
szobához vezetve beléptünk a vörös fénnyel kivilágított helyiségbe. A
közepén hatalmas franciaágy terült el, alján-tetején láncokkal,
körülötte bársonyos tapintású szőnyegekkel és az éjjeliszekrényen,
valamint benne a világon megtalálható összes típusú játékkal,
segédeszközzel.<br /> Míg a szobát figyeltem, Becka lassan csókolgatni
kezdte a nyakam és megpróbálta óvatosan lehúzni a maszkom. Azonnal
elkaptam kezét és eltoltam magamtól, hogy tudja, mit nem szabad. Vette a
lapot, bólintott és bocsánatkérőn letérdelt, hogy inkább sliccemmel
foglalkozzon. Beharaptam alsó ajkam, nem is tudom, milyen régóta vártam
már erre. Becka ugyanolyan volt, mint régen, semmit sem változott,
pusztán a szőke tincsek száma barna hajában.<br />
Szinte kiéhezve
gombolta ki nadrágom, jobb szerette, ha nem volt teljesen az ügyfélen,
könnyebben tudott rajta dolgozni. Régen sokat mesélt a munkájáról, habár
sosem érdekelt, fantáziálásaimnál mégis jó hasznukat vettem.<br /> - <span style="color: #0b5394;">Ahh...
</span>– sóhajtottam fel, mikor először hideg ujjaival, majd forró nyelvével
ért hozzám. Voltam már életem során pár nővel, de az ő érintésére vágyva
képtelen voltam most visszafogni magam. Mély levegőket véve hajába
túrtam és nem is törődtem vele, hogyan akarja csinálni, egyszerűen
magamra húztam. Nem ért meglepetés, szája tökéletesen ráállt
férfiasságom méretére, így bő nyállal szinte azonnal izgatni is kezdte.
Eltűrtem arcából haját, hogy tökéletesen lássam közben minden vonását,
de hamar meguntam, az elmúlt évekért cserébe többet akartam. Letoltam
magamról, majd gombolni kezdtem ingem, közben pedig megnyomtam egy
gombot zakóm zsebében. Azzal végezve ledobtam magamról nadrágommal és
bokszeremmel együtt. Becka sem restelkedett, gondolom megszokta már,
hogy néhány ügyfél türelmetlen, így az ágyra mászott és párszor
végigsimított magán. Maszkomat magamon hagyva léptem hozzá közelebb és
lábait lefogva odabilincseltem az ágyhoz. Ugyanezt megtettem csuklóival
is anélkül, hogy ellenkezett volna. Pedig ha tudná, hogy ki vagyok…<br />
<br />
</div>
<div class="MsoNormal">
- <span style="color: #0b5394;">Durván szereted, ugye? </span>– nézett rám pajkos
mosollyal, és ameddig csak tudta, széjjelebb tárta lábait. Kihasználtam
az alkalmat, besiklottam közéjük és nyitott alsóneműjét megszemlélve
felnéztem rá.<br /> - <span style="color: #0b5394;">A te esetedben igen.</span> – mosolyodtam el maszkom
alatt, de Becka összeráncolta homlokát. Ismerős volt neki a hangom, de
még nem vált számára egyértelművé, ki is vagyok valójában.<br /> - <span style="color: #0b5394;">Nem
emlékszel rám? A fiúra, akit egy rohadt trükkel bevarrtál húsz évre? Már
el is felejtettél volna?</span> – kérdezgettem, míg végigsimítottam riadt
arcán. Nem akart hinni a fülének és gondolom, hihetetlennek tartotta,
hogy kerültem ki ilyen korán. Egyértelműen félt tőlem, sőt, rettegett a
bosszúmtól. És nem alaptalanul…<br /> - <span style="color: #0b5394;">Joon…?</span> – kérdezte elhűlve, mire egy mozdulattal lekaptam maszkom és a földre gurítottam.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Nocsak, mégis dereng valami? </span>– hajoltam közelebb idegességtől és
félelemtől vadul pulzáló testéhez, majd óvatosan végignyaltam alig
fedett mellei közötti völgyén. Megremegett az érintésre, éreztem, hogy
nem akarja, hogy feszeng alattam, de nem tehetett semmit, a láncok
erősen tartották.<br /> - <span style="color: #0b5394;">H-Hogyan…?</span> – Hangja is remegett, ami leírhatatlan örömöt okozott. Végre azt tehettem vele, amit akarok.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Miattad jöttem vissza. Emlékszel arra a késre? Ügyesen becsempészted
a halott kezébe, miután megvágtál vele. Látod ezt a heget? Még mindig
megvan, és miattad ég életem minden egyes rohadt percében.</span> – emeltem meg
a hangom. – <span style="color: #0b5394;">De béna voltál, a rendőrség rájött, most pedig téged
köröznek, én meg gondoltam figyelmeztetlek, és megduglak, mielőtt
megtalálnak. </span>– vigyorogtam, de Becka arcán láthatóvá vált mostanra a düh
is.<br /> - <span style="color: #0b5394;">Mi van? </span>– csattant fel és hátrányos helyzete ellenére is
szinte az arcomba köpte a szavakat. – <span style="color: #0b5394;">Engedj el, te nyomorék! Semmi nyom
nem utalt rá, hogy én raktam volna oda. Mindet eltűntettem, a vérből
egyértelmű volt, hogy te támadtad meg, ő pedig önvédelemből megvágott.
Tökéletesen megrendeztem, csak blöffölsz, ugyanolyan béna vagy és
esetlen, mint régen. Chh, szánalmas. </span>– fintorgott és oldalra fordította
fejét. Erre nem számítottam. Bedühödtem és karját erősen az ágyhoz
szorítva füléhez hajoltam.<br /> - <span style="color: #0b5394;">Ha annyira blöffölnék, most nem
lapulna a zakóm zsebében egy diktafon, ami felvett mindent, amit
mondtál. </span>– súgtam halkan, majd vigyorogva újra szemeibe néztem. Először
ledöbbent, majd ideges arccal kapálózni és ficánkolni kezdett.<br /> -
<span style="color: #0b5394;">Engedj el! Joon, engedj el! Hallod? Valaki, hé, segítség! </span>– kiabált,
mire azonnal befogtam a száját, hogy ne hallhassák mások. Ördögien
elmosolyodva elvettem az éjjeliszekrényről egy szájpecket és mocorgása
ellenére szájába erőszakoltam. Már, ha sikítozott se tudták volna kint,
mit akar.<br />
<br />
</div>
<div class="MsoNormal">
Innentől kezdve nem foglalkoztam az arcával,
lehunytam szemeim és mindent úgy csináltam, ahogy a szexi, de bosszút
érdemlő Beckával tenném. Nem voltam kíváncsi könyörgésére, se méreggel
teli szavaira, sem megjátszott könnyeire. Nem hagytam magam
eltántorítani a célomtól, szétfeszítettem lábait és testén durván
végigcsókolva, ujjaimat szinte azonnal feldugtam. Nem sokáig tököltem a
tágítással, éppen, hogy csak ujjaim megízleljék belülről, elég tág volt
így is, így melleit szívogatva, harapdálva, egy mozdulattal belöktem
teljes hosszom. Hangosan felnyögött és nyöszörgött is párat, de szinte
meg sem hallottam, fejemben a színpadon hallatott izgató nyögései és
sóhajai csengtek. Vadul mozogni kezdtem benne, olyan régóta vártam rá,
hogy érezzem forróságát, hogy alattam legyen, és végre megkapjam a
jussom, hogy nem akartam leállni. Megtámasztottam magam kikötözött kezei
mellett, majd fejem lehajtva mélyítettem lökéseimet. Ha akartam se
tudtam volna továbbmenni, de belőle így is hangos, sikolyszerű hangok
törtek fel, így talán jobb is.<br /> Az érzés, hogy benne lehettem,
hihetetlen volt, és az élvezet sem maradt el, szinte percek alatt
elértem a végét, és teljesen begyorsítva, izzadt, megfeszült testtel
élveztem belé minden egyes forró cseppem.<br /> Lihegve és szinte remegve
rogytam rá, minden porcikám reszketett a nemrég átélt gyönyörtől, amit
ilyen erővel csak nála voltam képes eddig elérni. Próbáltam kifújni
magam, közben felnéztem rá, és láttam, hogy összeszorított szemekkel
könnyezik. Kicsit rosszul éreztem magam, de ez hamar el is múlt, hisz
Beckáról volt szó, a legaljasabb kurváról, akit valaha ismertem. Még
enyhén zihálva kihúzódtam belőle, majd, mint aki jó dolgát végezte,
megtöröltem homlokom, és halványan elmosolyodva öltözni kezdtem. Becka
visszafordította rám tekintetét, látta, hogy már nem vagyok mellette és
lassan kész is vagyok, így ismét ficánkolni kezdett. Persze, eszem
ágában sem volt itt hagyni, a karomon lévő órán pedig épp most érte el a
nagy mutató a tizenkettőt.</div>
<div class="MsoNormal">
Ebben a pillanatban megszólalt a klub
riadója, ami elhallatszott a bejárattól egészen az utolsó bérelhető
szobáig. Még szélesebb mosollyal szedtem össze azt a pár cuccomat is,
ami volt, majd Beckára mosolyogva kinyitottam az ajtót, ahol már a
rendőrfőkapitány várt pár másik rohamosztagossal. Biccentve belenyúltam a
zsebembe, majd az apró diktafont leállítva a főnök kezébe nyomtam.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Minden rajta van, meg még pár más hang is, azt nézzék el nekem.</span> –
mosolyogtam, a fickó pedig csak bólintott. – <span style="color: #0b5394;">Ég veled, Becka.</span> - néztem
hátra a még mindig kikötözött lányra, majd elindultam ki a klubból.
Jobban ment, mint amire számítottam: nekem egy jó dugás, neki meg húsz
év börtön.</div>
Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-44493218874912727892013-04-05T16:59:00.001+02:002013-04-05T16:59:18.718+02:00<br />
<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;">In Love With The Devil</span></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Kai)<span style="color: #cc0000;">18+</span></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s1600/kaiiii.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="287" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s320/kaiiii.png" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">Chapter <span style="font-size: large;">1<span style="font-size: large;">4 (Final)</span></span></span></b><br />
<b><span style="font-size: large;"><span style="font-size: large;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span></span></b>
<br />
<div class="MsoNormal">
Kaiban földi léte során először megtört valami. Szemei előtt
fúródott a tőr a mellkasodba és végignézte, ahogy eszméletlenül összeroskadva a
kőpadlóra esel, a virág pedig hajadból a hideg lapokra gurul. De ez sok volt.
Bensőjében növekedni kezdett egy érzés, mely lassacskán felemésztette minden
csepp eszét, a mérhetetlen mennyiségű harag eltelítette elméjét, s a teremre
félhomály borult.<br />
A fiú tekintete is egyre sötétebb lett, majd mikor Joyae őrülten felnevetett,
ismét vérző, eszméletlen alakodra meredt. A vörös szemcsék utolsó darabja
beivódásával eddig soha nem ismert erőre kapott, mellyel kitört a kör
bűvköréből és egy szempillantás alatt a lány előtt megjelenve megragadta, és
megszeppent arcába vigyorogva, hajánál fogva egy rántással letépte annak fejét.
Már nem gondolkozott, a hatalmas, pusztító erő irányította egyre vadabb és
morbidabb tettek felé. Joyae vérétől áztatva eldobta az élettelen, idegektől
néhol rángatózó testet, majd a többi csuklyás felé fordulva megrohamozta őket.
Próbáltak menekülni, de a fiú nem engedte egyiket sem, vérre szomjazott és szenvedésre,
dúlt benne a gyilkolási ösztön, melyet ki is élt, akin csak tudott. Sorra
hullottak a csuklyások, mind a legvéresebb, legnagyobb fájdalommal járó,
elhúzott halálnemekkel, de Kainak ez sem volt elég. Vér utáni vágya nem
csillapodott a hullák számának növekedésével, így megragadta az egyik földön
heverő, még sértetlen testet, és rászáradt vértől feketéllő kezeivel megragadta
annak torkát. Ajkait kaján, beteges élvezettel teli mosolyra húzta, ahogy a
test ficánkolni kezdett, de meg akarta várni, míg magához tér, látni akarta,
ahogy áldozatának szemeiből kihuny a fény.<br />
Terve megvalósulni látszott, de mikor a megölni készült áldozat nehézkesen
felnyitotta pilláit, a fiú ismerős szempárral találkozott. Csak bámult bele az
ébenfekete íriszekbe, egy pillanatra sem elengedve, majd lassacskán rátört a
felismerés. Döbbenten eresztette el barátját, hogy az értetlenül, fuldokolva
essen hátra. Kai hátrált, hüledezve tekintett körbe a termen, s a mészárlás közben
falakra kent vér mennyiségén, melyet mind ő művelt. Ő tépte, szaggatta szét
azokat az embereket a legnagyobb kínok között, de miért? Mi vezette el idá…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">_______ </span>- lehelte
maga elé neved, majd megakadt a szeme élettelen testeden és maga előtt próbálva
tagadni a tényt, hogy mi történt, térdre borult előtted. – <span style="color: #0b5394;">Ne… Könyörgöm, ne… NE!!</span>
– ordította és életében először előtörtek könnyei. Patakokként, sőt, szinte
zuhatagként folytak le portól, s vértől mocskos orcáin, hogy állához érve
ruhájára, s a terem padlójára hulljanak. Remegő kezekkel húzott magához,
látását elhomályosították a sós cseppek, és dermedt tested sajátjához szorítva
kezdett ringatózni.<br />
Chanyeol eközben értetlenül nézte az eseményeket, valamint a hátborzongató
környezetet, de Baekhyunt meglátva aggódva keltegetni kezdte. A fiú lassan
nyitogatni kezdte szemeit, mire Chanyeol felszabadultan sóhajtott fel, és
ölelte magához barátját. Az apró öröm azonban egy percig sem ingatta meg a
borzasztó légkört, már ketten nézték bánattal teli szemekkel, ahogy Kai a
testet szorítva zokog.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kai, én nem… Megfenyegetett, hogy
megöli Baekhyunt, nem tudtam, hogy erre kellett… </span>- súgta mély hangján az óriás,
de a fiút nem érdekelte. Most csak rád koncentrált, próbálta kitalálni, hogy
mit tehetne. A tőr - melyet beléd szúrtak – biztosítja az egyetlen kapcsolatot
a negyedik világgal, bárki, akit ezzel ölnek meg, nem tér vissza többé, és ezt
Kai is jól tudta. A lelked még testedben volt, de amint a fegyvert kihúzzák
belőle, örökre elhagyja azt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kérlek… Kérlek, ne hagyj itt…</span> - sírta
Kai összeszorított szemekkel, és arcát nyakadba fúrta. – <span style="color: #0b5394;">Amit mondott nem igaz,
én…szeretlek… Szeretlek, hallod? </span>– törtek fel belőle az újabb könnycseppek, és
ruhádba markolt. – <span style="color: #0b5394;">Sajnálom, hogy nem tudtam kimondani, sajnálok mindent, de
könyörgöm, ne menj el…</span> - súgta szaggatottan hebegve és egész testében remegve.<br />
Chanyeol lassan felállt, majd a fiúhoz sétált és mellé érve vállára tette
óriási tenyerét.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Nem tehetsz már semmit… Tudod jól… </span>-
térdelt le hozzá és együttérzőn megszorította vállát. Baekhyun is követte, de
ehhez az ő tudománya is kevés volt. Fájdalmasan nézett végig az egyre hidegebb
testen, majd ő is Kai vállára tette ujjait. Nem értette ő sem, mi történt- csak
sejtette -, de túl fájó volt most a pillanat, hogy bármit is kérdezzen. Kai
azonban nem eresztett, nem akarta elfogadni a tényt, hogy nem tehet semmit.
Óvatosan kisimított pár tincset lehunyt szemeidből, majd végighúzta ujjait
egyre sápadtabb arcodon, s nyakadhoz érve finoman megcirógatta bőröd. Halványan
elmosolyodott egy feltörő emléken: mikor elküldted, s miután álomba sírtad
magad, melléd lépett és megsimogatta békésen pihenő arcod, hogy legalább
álmodban ne érjen bánat. Az is eszébe jutott, mikor a macit csempészte be
hozzád, és végignézte, ahogy hazaérve észreveszed.<br />
Némán sírva követte ujjaival kulcscsontod, majd nyakad vonalát, mikor kezei
ismeretlen, hideg fémhez értek. Összevonta szemöldökét, és reményvesztett
tekintettel markába fogta az ékszer apró medálját. Végigfutott a fém
domborulatokon, majd mikor leengedte volna a kis szárnyat, eszébe ötlött
valami. Szemei kikerekedtek, ajkait enyhén eltátotta és a bevillanó gondolatot
fejben átvizsgálva hirtelen feltámadt benne a remény. Könnyektől csillogó
szemei mosolyogni kezdtek, ahogy halványan ajkai is, majd kieresztve egy halk,
kicsit ideges nevetést, sápadt arcod kezei közé fogta.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem hagyom, hogy elmenj. Minden
rendben lesz, hallod?</span> - állt fel hirtelen, karjaiban elernyedt testeddel és
szorosan magához vonva, arcát tiédhez téve belesúgott füledbe. -<span style="color: #0b5394;"> Nem fogod
elhagyni ezt a világot...</span> - adott egy forró puszit hideg bőrödre. Chanyeol és
Baekhyun értetlenül figyelték a hirtelen felindulást, először azt hitték, a fiú
beleőrült az elvesztésedbe, de ahhoz túl komolynak tűnt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Hova akarod vinni?</span> - állt fel az óriás
és Kaihoz sétált, aki végre ránézett, és könnyáztatta arccal elmosolyodott.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Megmentem.</span> –<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Chanyeol ennél kicsit többre várt, de nem
kérdezősködött, hagyta, hogy a fiú legjobb belátása szerint cselekedjen.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Segítsetek, kérlek. </span>- fordult feléjük Kai, mire mindketten készségesen álltak
elé. - <span style="color: #0b5394;">Nincs sok időnk, sietnünk kell.</span> - hívta őket közelebb és kettejük kezébe
adta a testet, míg ő átkarolta hátukat. -<span style="color: #0b5394;"> Baekhyun, tudod, hol lakik LuHan? </span>-
kérdezte, mire a megszólított csak bólintott. - <span style="color: #0b5394;">Akkor gondolj rá.</span> - utasította
Kai, majd szemeit lehunyva csettintett, hogy elhagyjátok a vérben ázó kriptát.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Egy pillanatra a sötétbe burkolózva egy ajtó elé érkeztetek
meg, mely egyedül állt az egész házban.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">LuHan! </span>- kezdett dörömbölni Kai, de
csak pár perc múlva reagált az illető. Akkor is álmosan, viszont mikor
meglátott, kikerekedett szemekkel engedte beljebb a társaságot.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Mit akarsz, Kai? Tudod, hogy nem tudom
meggyógyítani... </span>- vette át tested és a dolgozószobába sietve óvatosan az
asztalra tett. Alaposan végigmérte a sebet és a belőle kiálló pengét, de egyre
csak rázta a fejét. - <span style="color: #0b5394;">Nem, egyszerűen képtelenség. Ha kihúzom, meghal, ha nem
húzom ki, bent ragad a lelke egy oszladozni készülő testben...</span> - ült le székére
fejét fogva, Kai azonban elszántan mellé lépdelt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Tudom, hogy te vagy az őrző, így
kérlek, míg nem késő, add a másikat... </span>- nézett rá kérlelő tekintettel.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">De Kai, akkor...</span><br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Tudom! De meg kell tennem, nincs más
választásom... </span>- sóhajtott, majd rád nézett. - <span style="color: #0b5394;">Szeretem... </span>- fejezte be
mondatát, mire LuHan először értetlenül, majd beleegyezően bólintott.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ismerlek mióta megszülettél, de még
mindig meg tudsz lepni. </span>- mosolyodott el ő is, majd a hatalmas vitrinhez
lépett. Az üvegajtót feltárva végignézett a benne található tárgyakon, majd
leemelt a helyéről egy tőrt, és óvatosan odavitte a fiúhoz. A fegyver pontos
mása volt annak, melyet beléd szúrtak, annyi különbséggel, hogy ez nem arany,
hanem ezüst bevonatot kapott.<br />
Letette a földre tokjával együtt, majd az ernyedt testet mellé téve felhúzta a
szoba szőnyegét, hogy bemérje az alatta lévő, vésetekkel teli padlót, hova is
kell pontosan tennie. Kai eközben kiment és lemosta arcáról, s kezéről az
elpusztított ellenség vérét. Oly mindegy volt már, de nem akarta, hogy utoljára
így érjen hozzád…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kész vagyok.</span> – lépett be a terembe és
Baekhyun, valamint Chanyeol elkeseredett tekintetével kísérve a test mellé
lépdelt. Tudtak már LuHanról egy, s mást, így azt is, hogy Kai mire készül, de
nem akarták megállítani; az ő döntése.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? </span>–
kérdezte az orvos és a pár mellé sétált. Kai lassan letérdelt, majd felnézve
hármójukra, mosolyogva bólintott.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Igen. Egészen biztos.</span> – fordult vissza
hozzád, majd lassan föléd mászott.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Akkor ég veled, remélem, valamikor még
találkozunk.</span> – szólt LuHan, majd a párral együtt kiment az ajtón. Kai
bólintott, kezébe fogta az ezüst tőrt, és rád pillantott.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Sajnálom, és kérlek, bocsáss meg… </span>-
súgta halkan, majd a fegyvert szívéhez téve, minden erejét összeszedve magába
szúrta az éles pengét.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A sötétségben bolyongtál óráknak, sőt napoknak, heteknek
tűnő időn át, míg végül halvány fény jelent meg körülötted. Forogni kezdtél,
hogy merről jön, de semmit nem láttál, mígnem mellkasod pulzálni kezdett, és
fájdalmasan összeszorítottad szemeid. Semmire nem emlékeztél, hogy hogyan
kerültél oda, hogy ki voltál te, és mi célból voltál ott, ahol. A tudatlanságot
azonban elkezdték felemészteni a feltörő emlékképek.<br />
Egy fekete hajú fiú, mellette egy szőke, majd egy lakás, melybe épp beköltözött
egy lány, aztán egy pláza, ahol a lányba ütközve némán bemutatkoztál, majd
ismét a lakás, ahol elkapva a fiatal testét, a tükör elé húztad. Az viszont egy
fiút tükrözött mögötte ébenfekete hajjal, dús ajkakkal és igéző tekintettel.
Tudtad a nevét, de képtelen voltál kimondani, így a sorok továbbgördültek, újra
láttad a lányt, ahogy elküld egy úton, majd nekiugrasz, hogy megmentsd egy
autótól. A képek mellé társult valami más is, nem csak láttál, de éreztél is.
Éreztél egy furcsa, megmagyarázhatatlan jelenlétet, egy mély érzést a lány
iránt. Eleinte csak meg akartad szerezni és felhasználni, de kicsivel később
már őt akartad látni, őt akartad érinteni, hallani akartad csilingelő nevetését
és látni gyönyörű mosolyát, ahogy szemében megcsillan a fény. Vele akartál
lenni minden másodpercben és egy pillanatra sem elereszteni. Őrülten függtél
tőle, és a világon mindentől óvni akartad. Mikor magára maradt, esténként
meglátogattad és néha eltűnve - hogy ne vegyen észre - figyelted mozdulatait.
Elbűvölve nézted, ahogy főz, ahogy készülődik, tanul vagy épp alszik. Olyankor
mindig mellébújtál és átkaroltad, titkon beleszagoltál hajába, és mosolyogva
hunytad le szemeid.<br />
De aztán megjelent egy kórterem, egy szőke fiút látogattál meg, és adtál neki
egy gyűrűt, majd megláttad az ajtó előtt elsuhanni a lányt. Nem értetted, mit
keresett ott, de nem mehettél utána. Visszafogtad magad, de mikor a lakására
értél, nem volt ott. Hetekre eltűnt, már kezdtél aggódni, de a másik, aki a
plázában vele volt, rendszeresen visszajárt, így tudtad, hogy nincs baj.
Megvoltál nélküle, bár elég nehezen, s mikor végre újra otthon találtad, már
nagyban készülődött. Értetlenül figyelted, mit csinál, remélve, hogy nem talált
mást magának, mert abba beleroskadtál volna.</div>
<div class="MsoNormal">
Követted egészen egy Kék Angyal nevű klubig, de nem mentél
be, nem tudtál volna elrejtőzni a többiek elől. Kint vártál rá, de a
legváratlanabb helyzetben egy csapat férfi jelent meg, és elkapták. Egyen kívül
mind érezte jelenléted, mely megkönnyítette dolgod. Meg akartad védeni a lányt,
hogy az a férfi egy ujjal se nyúlhasson hozzá.<br />
A kép ismét változott, már egymást öleltétek, te pedig kész voltál érte feladni
szinte minden terved. Nem érdekelt más, magaddal akartad vinni, hogy együtt
uralkodjatok egy sötét, de hatalmas helyen, azonban féltél, hogy nem követne,
féltél, hogy hallani sem akarna erről.<br />
Újabb váltás, ekkor már tudta az igazat, de egyik találkozásotok veszekedésbe
torkollott, megláttál egy sötétbarna hajú fiút, egy ismeretlen, de érezhetően
hatalmas erővel bíró személyt. Féltékeny lettél, felébredt benned a düh és
kétségbeesés, tudva, hogy bármikor elveheti tőled a lányt.<br />
Újra nagyobb ugrás jött, majd egymásba botlottatok egy lépcsőházban.
Veszekedtetek, de nem hagytad el, mellette tartott az ígéreted és…és az
érzéseid. Aztán már tudtad, hogy tényleg ő lesz, aki majd beváltja sorsát és
örökké veled marad, de ezt mások nem nézték jó szemmel. Azon az estén, mikor
egy kriptába vitted és egy oltáron a magadévá tetted, hogy nagyobb hatalomra
tegyél szert és levihesd magaddal, elszakították tőled. <br />
Piros fátyol borult szemeidre, egész tested égni kezdett, erőtlen voltál és
dühös, majd láttad, ahogy a lányt leszúrják, és eszméletlenül összeesik. Ereid
pumpálni kezdték a vért, lassacskán megérezted ujjaidban az erőt és szabadjára
engedted…<br />
Csendre eszméltél, mindenütt síri csend honolt, és hullák feküdtek vérbe
fagyva. Elborzadtál, de csak a lány érdekelt, aki akkorra már majdnem teljesen
kihűlt. Ezután összeomlottál. Megtörtél, és semmit nem éreztél már fontosnak.
Vissza akartad kapni, a bánat mélyen ette lelked és nem eresztett, míg be nem
kebelezte az egészet. Azonban gyúlt egy apró reménysugár, nyakláncát meglátva
elöntött az öröm, tudtad, mit kell tenned.<br />
A kép ezúttal egy lakásban tért vissza, ahol egy szobában a padlón feküdt a
lány teste, majd megragadtad a tőrt és…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;">KAI!!</span> – kiáltottad
teli torokból és erőre kapva, hirtelen sebességgel felültél. Lihegtél, egész
tested remegett és mindenhol folyt rólad a veríték.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Sshh…</span> - simogatta valaki az arcod,
mire kicsit nyugodtabban dőltél vissza. Puha párnák fogadtak és finom érintésű
takaró, az egész csak egy rossz álomnak tűnt. A környezeted nézve azonban
visszatért egy frusztráló, nyomasztó érzés. Egy fehér kórteremben voltál, a
magadén kívül még egy ággyal, és az oldalsó falon egy ablakkal. Ágyad körül
ismerős arcok fogadtak, de már mindegyiket felismerted.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Jobban vagy? </span>– kérdezte az orvos, majd
halványan mosolyogva hátrább lépett. LuHan… Nem feleltél, csak értetlenül
néztél körbe a jelenlévőkön: Baekhyun, Chanyeol, Tao, Kris… Nem értetted, mire
fel voltak itt mind, hisz a felükkel sem voltál olyan jóban. Valaki viszont
hiányzott…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kai… Hol van Kai?</span> – néztél ijedten
látogatóidra, de egyikük sem mert szemedbe nézni. –<span style="color: #0b5394;"> Mi történt? </span>– buktak ki
könnyeid és ujjaiddal hajadba túrva próbáltál emlékezni, de semmi. Temető,
kripta, Kai…Joyae! Összevontad szemöldököd, de amint tüzetesebben
belegondoltál, összerezzentél a fájdalomtól. Mellkasodhoz kaptál, mely most
őrült erővel pulzált, égetően kínzott. Kórházi inged arrébb húzva megnézted a
fájdalom forrását, mely egy pár centis, friss heg volt. Egy ujjal
végigsimítottál rajta, ekkor viszont bevillant az álmod egy része, mikor a fiú
– Kai – megfog egy másik tőrt és… De nem, az nem lehet, miért lennél itt? Bár
mind megtörtént, találkoztatok, elküldted, újra egymásra találkoztatok,
veszekedtetek. Emlékek, melyek…emlékek… Magadat láttad, te voltál az a lány,
Kaiként néztél mindent, Kai emlékei…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Mi történt…? </span>– hebegted újra kérdésed,
és a heghez kapva felnéztél a többiekre. – Kérlek, mondjátok, hogy nem… -
buggyantak ki az újabb és újabb sós cseppek.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Visszahozott az élők közé. </span>– felelte lesütött szemekkel Chanyeol. Könyörgő
tekintettel végigmérted, majd Baekhyunra vezetted, aki csak szorosabban
húzódott barátjához.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">De Kai… Meghalt? </span>– tetted fel remegő
hangon a kérdést, és titokban reménykedtél benne, hogy a válasz egy határozott
„nem” volt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Az a fontos, hogy te élsz.</span> – lépett
közelebb LuHan és megfogta hideg kezeid, de szó nélkül visszahúztad őket.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem, NEM! Mondjátok meg, mi van vele! </span>–
próbáltál meg felülni, hogy leugorj az ágyról, de a hegből sugárzó fájdalom
meggátolt. – <span style="color: #0b5394;">Nem akarom, nélküle nem…</span> - ráztad fejed, közben ismét megeredt a
könnyed. Eszedbe jutottak a temetőben történtek, hogy milyen
gyönyört éltél át vele, majd hogy Joyae elszakított tőle. Az a ribanc, az a
kétszínű kígyó, aki telebeszélte a fejed ostobaságokkal…<br />
<br />
(Ezt tessék hallgatni: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=6VjjzAaKtro" target="_blank">Final OST</a>) <br />
<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">A trón… <span style="color: black;">- <span style="color: #444444;">lehelted ajkaid közül, majd
Krisre és Taora néztél. Ők voltak Kai emlékei között, nemde?</span></span></span> - <span style="color: #0b5394;">Miért kellettem
neki? </span>– súgtad halkan, elfojtva az apró cseppek kijutását. Kris először társára
nézett beleegyezésként, majd rád.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Meg akarta szerezni az apja trónját.
Hozzánk jött, hogy megtaláljunk. </span>– felelte az azóta ismét szőkére festett fiú.
Joyaenek igaza volt…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Chanyeol, te tudtad?</span> – nyeltél egy
nagyot próbálva megemészteni a hallottakat, de a fiú megrázta a fejét.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem, fogalmam sem volt róla, mit akar,
csak…</span> - kezdett bele, de félbeszakítottad.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Tehát tényleg nem szeretett. Igaz,
hogy a démonok nem érezhetnek emberek iránt, igaz, amit hazugságnak hittem.</span> –
súgtad magad elé meredve, és újabb könnyekkel a szemedben elmosolyodtál. Nem
hiába nem bíztál benne, hogy tényleg Kai emlékeit láttad…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Ez nem igaz!</span> – lépett egyet előre Tao,
mire a teremben lévő összes szem rászegeződött. Még maga a fiú is ledöbbent
szavain, ajkaihoz kapott, majd bekönnyező szemekkel Krisre nézett. – <span style="color: #0b5394;">Kai igenis
szeretett, nem volt démon.</span> – folytatta a meglepett fiú, élvezve hangja gyönyörű
dallamosságát, s hogy végre ki tudta mondani gondolatait.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem volt?</span> – vontad össze szemöldököd,
majd a többiekre bámultál, akik szó nélkül – Kris eltátott ajkakkal – álltak.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Lehet, hogy az apja Lucifer volt, de
az édesanyja nem lentről származott. </span>– lépett közelebb Tao, és két ujja közé
fogta szárnyas nyakláncod medálját. – <span style="color: #0b5394;">Kai félig angyal volt.</span> – mosolyodott el,
és az ékszert elengedve visszasétált párjához. Kétség kívül teljesen
ledöbbentél.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Félig… De hát… Akkor tényleg…?</span><br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Tényleg szeretett. Az angyalok képesek rá.</span> – fejezte be
mondatod LuHan és átnyújtott egy levelet. – <span style="color: #0b5394;">Ezt ő küldi, de egyedül kell
elolvasnod, így magadra hagyunk. </span>– biccentett, és a többiekkel együtt kiment a
teremből.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Amint becsukták az ajtót, a kezedben lévő borítékra pillantottál.
Beharaptad alsó ajkad és óvatosan felnyitottad, hogy előhúzz belőle egy régi
pergament, valamint egy hófehér papírt, gyönyörű kézírással. Mély lélegzettel
láttál neki a soroknak, félve, hogy talán a legrosszabbal szembesülsz.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #073763;"><i>„Kedvesem,</i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<span style="color: #073763;"><i>
</i></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #073763;"><i>Remélem, nincsenek már akkora fájdalmaid, és hamar
felépülsz. Sajnálom az egészet, nem akartam, hogy így végződjön…<br />
Minden bizonnyal Kris és Tao már elmondott mindent, így tudod, mi történt. Ha
nem, elég annyi, hogy édesanyám angyal volt. Ez idáig nem voltam rá büszke, de
enélkül most nem menthettelek volna meg.<br />
Emlékszel, mikor nálad meséltem a világokról? A negyedik, a végtelenség és a
Föld közötti egyetlen kapcsot az a tőr jelenti, melyet Joyae használt. Ha
kihúzom belőled, eltávozik a lelked és soha többé nem tér vissza. Nem tehettem,
képtelen voltam rá, de rájöttem, hogyan hozhatlak vissza. A tőrnek van egy
párja, mely nem elveszi az életet, hanem átadja, de csak a másikkal együtt.
Azzal, hogy azt magamba szúrtam, létrejött a pár közötti kapcsolat. Osztott
lelkem egy részét át tudtam adni, így anyám ajándéka most már a tiéd, kérlek
vigyázz rá, és soha ne dobd el magadtól.<br />
Tudnod kell, hogy szeretlek, őszintén és eltörölhetetlenül, de nem lehetünk
többé együtt. A lelkemnek már csak egy része maradt, és azt köti a trón, melyet
apám után kénytelen voltam átvenni, így nem hagyhatom el a Poklot. De tudom,
hogy kibírod, és tudom, hogy talpra állsz, mert erős vagy, talán a legerősebb
ember, akivel eddig találkoztam. Emellett feladatod is lenne, melyet - ha
másért nem is - legalább értem tegyél meg…<br />
Rátaláltam a régi pergamen egy leszakadt darabjára, amit most talán a kezedben
is tartasz. Kérlek, rejtsd el, ne találjanak rá, nagyon fontos. Az álom,
melyről meséltél - amiben hárman vagyunk - végre azáltal értelmet nyert. A Pokol
urának kell egy örökös, így a kisfiú most már benned növekszik, kérlek, szeresd
úgy, ahogy engem, neveld fel, és vigyázz rá.<br />
Nem tudom, találkozunk-e még valaha, vagy emlékezni fogsz-e rám, de remélem,
örökké a szívedben leszek. Én megőrzöm az irántad érzett szerelmem, bármi
történjék, tudd, hogy mindig is szeretni foglak. Ha szükséged van bármire,
fordulj nyugodtan Baekhyunékhoz, de biztosítékként küldök valakit, aki majd
vigyáz rátok. Nem fog tudni semmiről, és kérlek, ne is mondd neki, de biztos
vagyok benne, hogy helyettem is veletek lesz.</i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<span style="color: #073763;"><i>
</i></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #073763;"><i>Örök szerelemmel<br />
Kai</i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A levél végére érve résnyire nyitott ajkakkal és egyre
könnyesebb szemekkel szemlélted az aláírást. Végigsimítottál a tinta vonalán,
majd szemeid összeszorítva magadhoz ölelted a papírt. A gyermek mellett csupán
ez maradt, ami tisztán és meghamisíthatatlanul tőle származott.<br />
Közben pár ujjad hasadra tetted, és halványan elmosolyodva letörölted arcodról
a sós cseppeket.<br />
A melletted lévő ágy takarója azonban megmozdult. Riadtan húzódtál hátrébb, de
a paplan alól lassan előbújt egy nyöszörgő és sziszegő fiú, folyamatosan
mellkasát masszírozva.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Áhh… Ez fáj, mi történt?</span> – dörzsölte meg
arcát a fekete hajú ismeretlen és feléd fordította tekintetét. Egy pillanatra
megdermedtél, és kiejtetted kezedből a lapot, tátott szájjal bámulva rá. Mégis
itt lenne…?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> K-Kai…?</span> – hebegted újabb kibuggyanó
könnyekkel és szélesebb mosollyal, de a fiú összevonta szemöldökét.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Kai? Nem ismerek ilyen embert, de
Jongin vagyok, örülök a szerencsének. </span>– mosolyodott el végignézve rajtad, és
feléd nyújtotta egyik kezét.<br />
<br />
<br />
<br />
</div>
Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-45095793719531190982013-03-30T01:28:00.003+01:002013-03-31T14:50:48.853+02:00<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;">In Love With The Devil</span></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Kai)<span style="color: #cc0000;">18+</span></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s1600/kaiiii.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="287" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s320/kaiiii.png" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">Chapter <span style="font-size: large;">1<span style="font-size: large;">3</span></span></span></b><br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<br />
<div class="MsoNormal">
A szoba egy szempillantás alatt elhomályosult, átadva helyét
a sötétségnek, melyben mindössze pár másodpercig tartózkodva, kezdett
kirajzolódni körülöttetek a köd leplével borított, hideg, sziklakemény földbe
ásott sírboltok tömkelege. Némelyeket gránitból, másokat márványból faragtak,
de legtöbbjük a régi korok miatt kőből, valamint fából készült. A terület rideg
volt és sötét, a hideg rázott pusztán a látványtól is. A levegő dermedt volt és
élettelen, szinte fojtogató, már-már émelyítően fullasztó.<br />
Kai vastag köpenyéhez húzódtál és védelmet kérőn megfogtad a kezét. Ő csak rád
mosolygott, majd tettetek előre pár lépést a fagyos talajon. Leheleted fehér
füstként gomolygott minden kilégzésnél, csak másodpercekkel később eltűnve a
téli éjszakában. Egy csillag sem ragyogott, mind felhő takarta, egy óriási,
sötét viharfelhő. Visszafogott lélegzettel lépdeltetek előre, fejedben megannyi
gondolat futott át a temető és a sírok felől. Nagy részüket már benőtte a
borostyán, a művirágok foszladozva lógtak műanyag tartóikból, a fémdíszeket
őrült gyorsasággal marta a korrózió, néhány bucka fölött pedig összeomolva
terült el egy-egy sírrom. Ismét végigfutott testeden a hideg, most azonban az
éjszakai fagytól. Kai magához vont, majd füledbe súgva pár kedves szót, átkarolta
derekad.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Mindjárt ott vagyunk, kedvesem.</span> –
húzta el ajkait fülbevalód mellett és óvatosan egy élénk színű virágot tűzött
hajadba. Egy vörös pókliliomot. Kedvesen rád tekintett, majd továbbmentetek és
pár perc után megálltatok. Felnéztél és megláttál egy erős, stabilan álló
kőépületet magatok előtt. Egy hatalmas kripta volt, melynek minden vízszintes
felületére egy halovány fényű mécses került. Bensőd óvatosságra intett, de már
nem volt visszaút. Mély levegőt véve közelebb léptél az ominózus kőbejárathoz
és a veled tartó fiúra néztél. Kai ekkor melléd állt és egyik kezét kinyújtva,
a vastag kőlapra helyezte. Egy másodpercet sem kellett várni, erős remegéssel
az ajtó felnyílt, betekintést adva a mögötte elterülő lépcsősorra. A lejárat
ijesztő volt és sötét, épeszű ember az ilyet mérföldekkel elkerülné, te azonban
tudtad, hogy muszáj lesz megtenned ezt a pár lépést. </div>
<div class="MsoNormal">
Heves szívveréssel, szinte dübörgő mellkassal haladtál egyre
lejjebb a faragott kőfokokon, mikor ismét valami meleg ért bőrödhöz. Kai kulcsolta
át ujjaitokat és bíztató mosollyal vezetett tovább a vaksötétségbe. Belül
remegtél a félelemtől, bármelyik másodpercben örömmel visszafordultál volna, de
bíztál a fiúban és ez erőt adott mindenhez. Gyengén megszorítva kézfejét,
határozottan és céltudatosabban törtél előre az ismeretlenbe, mígnem egy
akadály megállított. Egy sokkal precízebben, már-már mesterien megmunkált és
kifaragott fa ajtót világított meg a mellette kétoldalt égő fáklya. Észrevétlen
ámulattal fürkészted a díszítést, egy pillanatra elidőzve a démoni és angyali
alakokon. Kai közben ujjait a nehéz vaskilincsre vezette, majd könnyedén
lenyomva azt, feltárta az elrettentő ajtót, mely mögött az álombéli terem
lapult. Nem volt valami hatalmas, de bőven nagyobb, mint amire számítottál. A
szag meglepő módon nem volt olyan borzasztó, inkább nyersnek nevezné az ember,
melyet a pince és mosókonyha áraszt, a dohot leszámítva. Itt azonban
rásegítettek a gyertyák is, melyek illata, s fénye körüllengte az egész teret.<br />
A falakon mély, idegen vésetek díszelegtek, a padlón volt egy óriási kör, újabb
vésetekkel és egy hatalmas, jelekkel ellátott pentagrammával. A terem másik
feléhez két-három lépcsőfok vezetett, melynek közepén a díszes kőoltár állt. A
tövénél körben gyertyák serege égett, megvilágítva, s kiemelve a helyiség
legfontosabb elemét. Félénken léptél beljebb, és össze is rezzentél, mikor a
bejárat mögöttetek hirtelen bezárult, de Kai jelenléte valamelyest
megnyugtatott. A fiú alakja biztonságot és erőt sugárzott, tudtad, hogy amíg ő
veled van, baj nem történhet. Lassan elhaladtatok a vésett kör mellett,
felléptetek a lépcsőn, de az oltár mellett megtorpantál.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kai, én…</span><br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ne mondj semmit, tudom.</span> – tette egy
ujját ajkaidra, majd végig szemedbe nézve felváltotta azt saját puha párnáival.
Érintésére lehunytad pilláid és óvatosan nyaka köré fontad karjaid. A fiú most
nem ellenkezett, derekad átkarolva magához húzott és finoman elmélyítette a
csókot. Ujjaid hajába túrtak, új, eddig ismeretlen érzés kezdett elhatalmasodni
rajtad. Egész tested lángolt, lábaid remegtek, szíved pedig majd’ kiugrott a
helyéről. Kai ekkor áttért nyakadra és érzékien csókolva puha bőröd, egyik
kezével simogatni kezdte oldalad. Apró, halk sóhaj csúszott ki ajkaid közül és
fejed hátrahajtva adtál nagyobb hozzáférést a fiú csókjainak. Ő azonban nem
csak ajkaival, de fogaival és nyelvével is kényeztette az érzékeny felületet.
Néhol beleharapott a hamvas bőrbe, majd forró nyelvével végignyalva az apró
nyomon, kicsalogatott belőled még pár sóhajt. Kezei lekalandoztak csípődhöz,
majd combodhoz érve megemeltek és óvatosan az oltár szélére tettek. Megremegtél
a hideg kő érintésétől, de amilyen forró volt tested és körülöttetek a levegő,
tudtad, hogy hamarosan felmelegszik. Amint megszoktad az ülő pozíciót, Kai
szétnyitotta lábaid és közéjük állva folytatta nyakad, s most már dekoltázsod
csókokkal való elhalmozását. Aprólékosan haladt lefelé, egy centit sem
kihagyva, hogy a lehető legkönnyebben tüzelhessen fel, ami eddig tökéletesen
bevált.<br />
Amint a fekete ruhád széléhez ért, óvatosan letolta válladról annak pántjait és
az elejét lejjebb húzva belecsókolt a melleid közötti völgybe. Halk sóhaj
hagyta el ajkaid, mire Kai benedvesítette duzzadt párnáit és melleiden
végigsimítva hozzájuk érintette puha nyelvét. Egy apró csíkot húzott a bejárt
területre, majd ajkai közé fogadta egyik bimbód és gyengéden megszívva érte el,
hogy megkeményedjen. Másikat közben nedves ujjaival morzsolgatta, ezután azt is
hasonló bánásmódban részesítette. Egész testedben megremegtél, még soha nem
értek így hozzád, egyetlen férfi ujjai sem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A fiú lassan hátradöntött és ráfektetett az oltárra, hogy se
fejed, sem pedig lábaid ne lógjanak le róla. Óvatosan föléd magasodott és
lábaid újra szétterpesztve besiklott közéjük. Egyetlen sötét köpenyét lassan
bontogatni kezdte, te azonban megállítottad és átvetted tökéletes ujjaitól a
feladatot. Végigsimítottál az ébenfekete díszgombokon, majd folytattad, amit
elkezdett. Amint az anyag többet mutatott testéből, megláttad kidolgozott mell-
és hasizmait, valamint szálkás karját. Elámultál a látványtól és alsó ajkad
beharapva tovább bontogattad a tartókapcsokat. Csípőjéhez érve szégyenlősen
elfordítottad fejed, ő azonban állad megfogva visszacsábította tekinteted és
duzzadt ajkaival tiédre tapadt.<br />
A kapcsokkal végezve lassan lejjebb toltad válláról az anyagot, hogy
hozzáférhess kulcscsontjához, de még ne essen le róla a ruha. Apró csókot
leheltél bőrére, majd félénken figyelve reakcióját, végignéztél arcán. Nem
vártál válaszra, így ujjaid végigvezetted felsőtestén, majd izmos nyakán, végül
egyik kezeddel hajába túrtál, másikkal pedig felfedezőútra indultál először
oldala, majd csípője felé.<br />
Kai ügyesen kontrollálta magát, de akaratlanul is felsóhajtott, mikor combjához
értél. Ekkor megfogta lent bolyongó kezed és felvezetve azt mellkasára, újra
megcsókolva ruhád alá nyúlt. Tudván, hogy mi lesz, nem vettél fel alsóneműt, a
fekete selyem pedig elég hosszú volt, hogy takarjon, de a fiú úgy tűnt, nem
lepődött meg. Nemes egyszerűséggel simított lábaid közé, mire reflexből összébb
húztad combjaid. Kai azonban nem hagyta annyiban, feltűrte az anyagot, majd
leheletnyivel erősebben tárta szét ismét és saját testével finoman rád
nehezedve akadályozta meg, hogy újra összezárd őket. Ujjai először cirógatni,
majd körözni kezdtek a legérzékenyebb pontoknál, mire azonnal felforrósodtál és
enyhe bizsergést kezdtél érezni. Még soha nem tapasztaltál ilyet, de
megmagyarázhatatlanul vágytál rá, hogy erősebben érezd. A fiú egyik ujjával
lassan beljebb haladt, de nem ütközött akadályba, túlságosan feltüzelt már
ahhoz, hogy száraz maradj. Arcod már most kipirult, szaggatottan vetted a
levegőt és néha összerándultál Kai tetteire. Ilyen volt mikor első ujjával már
belül kezdett körözni. Az érzés, hogy benned volt valami felemésztette minden
gondolatod, csak az ujja mozgására tudtál koncentrálni. Az elsőt hamarosan
követte a második is, de mikor ollózni kezdett velük, megjelent egy nem
odaillő, feszítő érzés. Mocorogni kezdtél, hátha visszanyered a korábbit, de
ahogy mozogtál, csak rosszabb lett.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> K-Kai…</span> - nyöszörögtél
halkan, mire a fiú közelebb hajolt és arcodból kisimítva egy rakoncátlan
tincset, megcsókolta arcod.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Egy kicsit kellemetlen, tudom, de hidd
el, jobb lesz. </span>– nyugtatott és beljebb tolva ujjait, hozzájuk adta a harmadikat
is. Fájdalmasan felnyögtél, szemeid kicsit összeszorítottad, de ennyi fájdalmat
még tűrtél, Kai megérte. Mikor már egészen megszoktad, a fiú kihúzta ujjait, te
pedig felengedve kieresztetted a bent tartott levegőt. Azt hitted, vége, hogy
ez után már csak a jó lesz, de tévedtél. Az, ahogy magadnál érezted Kai
merevedését, minduntalan izgatott, de ekkor lassan elkezdte feltolni magát.
Óvatos volt, finoman, gyengéden haladt, de a kezdeti feszítést nem tudta
elfeledtetni. A kellemetlen érzés egyre erősödött, már most kitöltött és falaid
nem akarták beljebb engedni, de Kai egy lágy, mégis erőteljes lökéssel tovább
juttatta magát. Hangosan felnyögtél, a feszítés mostanra égetett, azt hitted
ott helyben szétszakadsz, a fiú viszont ajkaidra tapadva próbálta elterelni a
figyelmed. Nem mozdult, várt, amíg egy kicsit megszokod, közben arcod simogatta
és párnáid csókolgatta, hogy ellazítson.<br />
Lassan kezdett elmúlni a fájdalom, nem volt már olyan erős, így Kai
megkockáztatott egy apró lökést, melynek eredményeként ismét felnyögtél. Fájt
persze, de volt benne valami izgató, valami perverz gyönyör. Ujjaid tarkójára
kúsztak, majd mikor lehúztad egy csókra, kihúzódott belőled és lassan
visszatolta magát. Most megpróbáltad magad visszafogni, a mozgás lassúsága
pedig segített is, így mikor a finomkodó lökések egyre rövidültek és a tempó is
árnyalatnyival gyorsult, már jóérzéssel sóhajtoztál és eresztetted ki élvező
nyögéseid. Szemeid lehunyva Kai hajába markoltál és erősen meghúzva tincseit,
szaporábban kezdted venni a levegőt. Ahogy a fiú gyorsított, lökései erősödtek,
hátába kapaszkodtál és hangosabban nyögdécselve akaratlanul is bemozdítottad a
csípőd. Az érzésbe Kai is belenyögött, de nem hagyta annyiban, egyik kezével
fenekedre fogott és megemelve egyik combod, még mélyebbre hatolt. Fejed
hátravetetted és néma sikoly hagyta el ajkaid, körmeiddel pedig felszántottad a
fiú lapockáját.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A levegő egyre forróbb lett kettőtöket takaró köpenye alatt,
és keveredett benne a verejték és más nedvek émelyítő szaga, mely most nem
undorítónak, hanem töményen erotikusnak hatott. Az izzadtságcseppek is néhol
megcsillantak Kai testén, nyirkos haja helyenként hozzátapadt koncentrálástól
összeráncolt homlokához, vöröslő ajkait pedig enyhén szétnyitva nyögött erősödő
lökéseinél. Pilláit összeszorította, ő is ugyanott tarthatott az élvezet felé,
mint te, viszont nálad remegés is társult a folyamathoz. Egy furcsa érzés
kezdett hatalmába keríteni, mint mikor egy bomba robbanni készül vagy vulkán
kitörni, melyet a legkevésbé sem értettél. A szexben való jártasságod,
egyáltalán elméleti tudásod egyenlő volt a nullával, csak annyit tudtál – de
azt nagyon -, hogy akarsz még belőle, vágysz rá, kívánod minden porcikáját.
Vágyaidnak hangot is adtál, nevét és könyörgő szavakat fűztél szaggatott
nyögéseidbe, mire a fiú, eleget téve kérésednek, a lehető legmélyebb pontot
próbálta elérni benned. Próbálkozása nem volt hiábavaló, egy szempillantás
alatt halk sikolyra késztetett. Ajkaid eltátva nyitott mosolyt formáztál, de
tudatodon kívül történt minden, engedted, hogy ösztöneid átvegyék feletted az
irányítást. Ekkor egy pillanat tört része alatt lelassult, szinte megállt
minden. Érzékeid eltompultak, nem hallottál, nem éreztél, csak Őt láttad. Egyik
kezed arcához húzva végigsimítottál tejfehér, selymes bőrén, megcsodáltad
gyönyörű vonásait, dús, élettel teli haját, de nem várhattad meg, míg felnyitja
a világ legcsábítóbb tekintetét rejtő pilláit, az előbb elhomályosuló érzés
most dupla olyan sebességgel tért vissza, elsöpörve minden mást az útjából. Az
idő is felgyorsult, elemi erővel csapott le az egész környezetre. Kai pillái
felpattantak, pupillája összeszűkült, majd egész tekintete elsötétült és
homlokát ráncolva az oltár szélére markolt. Fejét lehajtotta és úgy lökött még
erősen párat, de tested teljes egészében megfeszült, hátad ívelve elvált a
kőtől és összeszorított szemekkel markoltál a fiú hajába.<br />
A teremben lévő összes gyertya lángja hirtelen méteres nyalábokká formálódott,
a mély vésetek vörös fénnyel izzottak fel, a teret pedig betöltötte a vakító
fény, melyet a padlón lévő kör bocsájtott ki magából. Te azonban nem érzékeltél
semmit a külvilágból, csak Kai lökéseit és a hatalmas gyönyört, mely lassan
elért és kitöltötte minden testrészedet, a csontjaidtól egészen a legapróbb
erekig. Tekinteted a vésetektől izzó plafonra szegezted, majd szemeid lehunyva,
lábaidtól füled porcáig elhatott a remegés. Tested összerándult és egy férfias
nyögés kíséretében, Kai forróságával együtt hullámzott át rajtad a kéj. Egy
apró könnycsepp is kibuggyant, de túlságosan erős volt az érzés, így az összes
erőd elvette; teljesen kimerültél.</div>
<div class="MsoNormal">
Érezted magadban minden cseppjét, hogy eltelít és kitölt,
tudtad, hogy most már ő a tiéd és te az övé. A fiú még lehajtott fejjel
lihegett, az ő teste is erősen remegett, úgy eresztette el az oltárt, melynek
sarka abban a pillanatban darabokra tört, amint elvette onnan a kezét. Nehezen,
de tartotta magát, közben pedig lassan felemelte a fejét, hogy szemeidbe nézhessen.<br />
Visszanyerte mélybarna íriszeit, újra önmaga volt, de sokkal emberibb, több
érzelmet tükrözve. Kipirult arccal és nedves, homlokához tapadt tincsekkel,
zihálva pillantott rád, majd halványan elmosolyodott.<br />
Remegő ujjaival végigsimított arcodon, majd közelebb hajolt és lágy csókot
lehelt ajkaidra. Ez volt az eddigi legédesebb érintése, biztos voltál benne,
hogy már most megváltozott.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Énh… </span>- zihált, majd nyelt egy
nagyobbat, hogy visszanyerje hangját. – <span style="color: #0b5394;">Szh…Köszönömh…</span> - erőszakolta ki magából
ezt az egy szót. Azt hitted, valami „más” lesz, de ebben a pillanatban csak az
érdekelt, hogy veled van, talán ez is csak idő kérdése. A kör fénye
felerősödött, ez alkalommal magára vonva a fiú figyelmét. Erejét összeszedve
kihúzódott belőled, majd feltérdelt és visszakapcsozta köpenyét. Követted
példáját, megigazítottad törzsedre szorítkozó ruhád és megpróbáltál felülni, de
tested elnehezült, mintha láthatatlan láncok tartottak volna fogságban. Túl
gyenge voltál, egy centit sem tudtál tovább mozdulni. A fiú viszont rád mosolyogva
lemászott a kőről és óvatos léptekkel megközelítette a kört.<br />
Amint pár centire volt tőle, a fehér fényből apró, homokszem nagyságú, piros
szemcsék telepedtek Kai bőrére. Kíváncsian előre nyújtotta egyik karját, majd a
puszta piros pontocskák sokaságától nem félve, belépett a körbe. A közepére
állt és kitárta karjait, hogy magához fogadja a megannyi részecskét, közben
pedig csodálhassa őket. Nem megrohamozták, hanem pici fonatokban rakódtak rá,
melyek fentről és lentről is folyamatosan szabadultak föl. Ámulva nézted a
folyamatot, soha nem láttál még ehhez hasonlót, az egész olyan varázslatos volt…
A levegő ekkor hirtelen pulzálni kezdett, először gyenge, majd másodszorra egy
erős lökéshullám hagyta el a fehér kört, hengeres burkot képezve a plafonnal
Kai körül. A fiú mozogni kezdett, nem értette, mi történik, majd egyszerre
ordítva térdre esett. Arcát összeráncolva, szemeit, fogát és ujjait
összeszorítva kapott mellkasához. Megijedtél, oda akartál rohanni hozzá, de
amint annyi erőt gyűjtöttél, hogy leszállj a kőoltárról, erős karok ragadtak
meg és húztak hátra, egyre messzebb a fiútól.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kai!!</span> – üvöltötted teli
torokból, de az elragadó kar tulajdonosa befogta szád, hogy ne tudj semmit sem
tenni. A fiú kevés erejét összpontosítva felnézett és meglátott hat csuklyás
alakot, amint téged elfogva állnak az oltár mellett. Gyengesége gyűlöletté
alakult, megpróbált felállni, de nem sikerült, újra térdre esett.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Eresszétek…el…</span> - szűrte fogai közül a
szavakat, viszont valaki a csuklyások közül hangosan felnevetett; egy nő volt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ó, nem, kedves Kai.</span> – lépett párat
előre az illető. – <span style="color: #0b5394;">Most nem úgy lesz, ahogy te akarod, itt én vagyok a főnök. </span>–
felelte az idegen, majd elindult feléd. Ijedten hátrálni kezdtél, de a karok
nem engedtek, így könnyen elért és hajadba markolva hátrahúzta a fejed, hogy
füledbe súghasson.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Jó viszontlátni, édes. </span>– suttogta mérgező
szavait, majd nyakadnál fogva, háttal magához húzott. Próbáltad eltolni
alkarját, de sikertelenül, még túl gyenge voltál.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ereszd el…vagy…</span> - kezdett bele ismét
Kai, de a nő elhallgattatta. Hangja ismerősen csengett, de valamelyest még torz
volt az érzékeidnek, így nem ismerted fel.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Vagy? Azt hiszed, megállíthatsz?
Elkezdődött az átalakulás, hacsak nem akarsz lemondani mégis apád trónjáról,
jobb, ha nem szakítod meg. Egyébként is elveszítenéd az erőd. </span>- nevetett a
csuklyás vezető és intett pár másiknak. Trón…mi? – <span style="color: #0b5394;">De, ha mindez nem lenne elég
biztosíték, három élet is függ tőled.</span> – hozták elő mondata végére két
foglyukat, mire beugrott, hogy ezeket az alakokat láttad a Kék Angyalnál is. A
zsákokat lehúzták fejükről és engedték a két félig kába testet a földre esni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Baekhyun, Chanyeol!! </span>– kiáltottad kikerekedett
szemekkel és kapálózni kezdtél. – <span style="color: #0b5394;">Eressz el, hallod, eressz el!! </span>– ordibáltad ficánkolva,
míg pár könnycsepp elhagyta szemeid.<br />
Kai is megdermedt, értetlenül nézett először a két barátra, majd a csuklyásra.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kai, mi folyik itt? </span>– hagytál fel a
reménytelen próbálkozással és sírva lehajtottad a fejed. Mielőtt a fiú azonban
egy szót is szólhatott volna, a nő végigsimított arcodon és halkan kuncogni
kezdett.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kai, ha jól tudom, a tekercs szerint a
lánynak tudnia kell, miért dugod meg. Ennyire szánalmas vagy, hogy még csak
elmondani sem merted neki? </span>– nevetett fel újra, mire egy pillanatra
ledermedtél. Összevont szemöldökkel és értetlen tekintettel néztél fogva
tartódra, aki épp nevetésének csillapításán ügyködött.</div>
<div class="MsoNormal">
Mostanra Kai sem értett semmit, ledöbbenve cikázott
tekintete közted és a csuklyás között.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kai, miről beszél…? </span>– kérdezted félve,
mire a nő undok vigyorra húzta csuklyája alól kilátszódó ajkait.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Lucifer trónjáról, igaz, Kai? Ez
igazán semmiség, megmondhattad volna neki, max nem vállalja. </span>– nézett a fiúra,
majd visszafordult feléd. – <span style="color: #0b5394;">A lovagod el akarja foglalni az apja trónját és
ehhez mire volt szüksége? Egy szűz lánykára, aki majd beleszeret, és akit a
teremtés tudom is én, hányadik fordulóján a magáévá tehet itt, a világ első
átjárójánál. Így szólt a tekercs, ugye?</span> – fordult ismét Kaihoz, aki mostanra
elhűlve bámult rád a teste minden pontjára rárakódott vörös részecskékkel,
melyek lassan kezdtek beleivódni bőrébe.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem…nem tudtad? </span>– kérdezte nem törődve
a fájdalommal.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Azt hittem, szeretsz!</span> – bukott ki
belőled és a fiúra kiáltva újra sírni kezdtél. – <span style="color: #0b5394;">Azt hittem, szeretsz és velem
akarsz lenni…</span> - temetted arcod tenyeredbe és érezted, ahogy a forró cseppek
végigfolynak bőrödön.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Én…</span><br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ugyan már, ezt nem gondolhattad
komolyan! </span>– vágott Kai szavába a nő. –<span style="color: #0b5394;"> A démonok képtelenek érzelmeket táplálni
emberek felé, csak a saját fajtájuk számára tudnak. </span>– ecsetelte ocsmány
mosollyal. Szavai egyre nagyobb lyukat égettek szívedbe, mely már most
megszakadni készült.<br />
Kai tehetetlen volt, két barátja a földön hevert, őt pedig belülről szinte
felperzselte a düh és az átalakulás parazsa. Egyre gyengébbnek érezte magát, és
kezdte lassacskán elhagyni az erő.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Miért csinálodh…? </span>– nyögte fájdalmasan
és a földre görnyedt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Miért? Hogy miért?!</span> – emelte meg
hangját a nő, pillanatok alatt színtisztán éreztetve benne a felgyülemlett
dühöt. – <span style="color: #0b5394;">Hónapokig, sőt évekig figyeltelek, próbáltam a közeledbe férkőzni, de
semmi, egy rohadt kalandnak sem kellettem! Csinálhattam bármit, rám se
hederítettél! </span>– kiáltotta méreggel teli szavait és csuklyás ruhájából előhúzott
valami fényeset. – <span style="color: #0b5394;">Erre megérkezett ez a kis ribanc és azonnal rávetetted magad.
Tudod, milyen szar érzés vágyni valaki után, aki észre sem vesz téged, csak a
legjobb barátnőd?</span> – kérdezte és egy mozdulattal hajadba markolva hátrahúzta
fejed és felfedett nyakadhoz szorított egy aranyozott tőrt. Azonnal
feleszméltél, rád tört a rettegés és ijedten zihálni kezdtél. Csak most
jutottak el tudatodig a nő szavai, így eltátott szájjal, döbbenten néztél fel
rá.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Bizony szívem, tudod, hogy gyűlöltelek
miatta? Hogy miért pont te kellettél neki, miközben csak egy tapasztalatlan,
okoskodó kis csitri vagy? Aztán rájöttem, mire készül és már nem érdekelt, mert
tudtam, hogy nem szeret, és nem te kellesz neki, csak a trón. </span>– vigyorgott,
majd lefagyott mosolya. – <span style="color: #0b5394;">De a gyűlölet megmaradt, én akartam a helyedbe
kerülni, még ha nem is vagyok szűz. Nem bocsátom meg, hogy elvetted tőlem…</span> -
nézett rád gyilkos pillantással, szavait azonban félbeszakította Kai kiáltása.
A fiú remegve összeesett és félig eszméletlen testébe ivódott a maradék pár
vörös szemcse.</div>
<div class="MsoNormal">
Látásod elhomályosították a könnyek; szeretted Kait, de nem
gondoltad volna, hogy az egész így végződik, és hogy végig csak játszott veled.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Fáj, ugye? De ne törődj vele,
megszabadítalak ettől a borzasztó érzéstől. </span>– súgta füledbe Joyae a csábító
szavakat, mire lehunytad szemeid és biccentettél. Már oly mindegy volt minden,
nélküle tudtad, hogy képtelen lennél élni, így inkább halj meg és a lelked
tovább haladva felejtse el. – <span style="color: #0b5394;">Barátnők, míg a halál el nem választ, emlékszel?</span> –
vetette hátra fejét, hogy leessen csuklyája és szikrákat szóró, bosszúra
szomjazó szemeivel rád pillantott. – <span style="color: #0b5394;">Ebből a halálból viszont nem térsz vissza.
</span>– nevetett fel, majd a tőrt nyakadtól elvéve mellkasodhoz szegezte. – <span style="color: #0b5394;">Gyerünk,
Kai, nézd csak végig. Jól tudod, milyen penge ez, igaz? Chanyeol jó munkát
végzett, mikor ellopta… Most pedig búcsúzz el tőle…örökre. </span>– mondta vigyorogva,
mire szemeid kikerekedtek a felismerésre.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Neh…</span> - sóhajtotta Kai erőtlenül, de te
már nem hallottad, az éles fém átszakította mellkasod és elragadott a sötétség.</div>
</div>
Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-3142935583868965992013-03-16T16:31:00.001+01:002013-03-16T16:34:20.190+01:00<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;">In Love With The Devil</span></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Kai)<span style="color: #cc0000;">18+</span></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s1600/kaiiii.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="287" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s320/kaiiii.png" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">Chapter <span style="font-size: large;">1<span style="font-size: large;">2</span></span></span></b><br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Következő nap egyetlen dolog járt a fejedben, mégpedig az,
hogy mit tervezhet Kai. A gondolat nem hagyott nyugodni, megfertőzte elméd és
minden tevékenységed, amihez hozzákezdtél. Emellett aggódtál Chanyeolért,
rosszban voltál a legjobb barátnőddel – amin változtathattál volna, de nem
érdemelte meg -, nem merted hívni Baekhyunt, hisz lehet épp a barátja után
kutat, szóval most úgy minden összejött. Magadra maradtál, mint a kisujjad
evéskor. Sóhajtozva járkáltál fel, s alá a lakásban, hol körmöd rágva, hol
hajad túrva, hol pedig lágyan fejed ütögetve, de sehogy sem jutottál egyről a
kettőre. Próbáltál magadban felvázolni egy ábrát, melyen szerepelnek Kai
tettei, viselkedése, a történések kettőtök körül, de egyszerűen nem emlékeztél
semmire. Csupán annyi maradt meg benned, hogy találkoztatok a Plázában, vele
álmodtál…álom… Ez az! Mikor nemrég mondtad neki az álmod, nagyon furcsa lett,
pedig korábban még direkt viccelődött is vele. Volt abban az egyben valami, ami
megdöbbentette, amire nem számított… De miben tért el a többitől? Benne
voltatok mindketten, de először mindig csak az oltárnál, amint épp… Igen, de
most veletek volt egy kisfiú is, semmi sötétség vagy kripta, pusztán családi
hangulat. De miért?<br />
Megráztad a fejed, kezdett megfájdulni a sok kombinálástól, így a hűtőhöz
mentél és kivettél egy doboz tejet. Míg egy pohárba töltötted a hideg
folyadékot, felrémlett, mikor a talpad miatt kórházba kerültél és láttad Kait
Kris társaságában. Ha Kris démon, volt kórházban? Kai is szinte azonnal
meggyógyult az autós baleset után. Mitől más Kris? Lehet, mivel Kai a Sátán
fia… Egyáltalán ő miért volt ott? Igaz, mondta, hogy a kapcsolatuk szívességen
alapul, Tao pedig látó, de erről nem tudott. Miért nem látta és milyen szívességre
célzott Kai? A fiúnak minden bizonnyal adottak a lehetőségei, így Krisnek előbb
volt szüksége az ő segítségére, tehát feltehetően ezért volt nála a kórházban.
De Kai nem segített volna neki, ha nem kellett volna neki is valami tőlük. De a
párból Tao az aktív, Kris csak közvetít, így Kainak Taora lehetett szüksége,
hogy lásson valakit vagy még inkább megkeressen, mint Chanyeolt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kit akartál ennyire megtalálni, Kai?</span> –
súgtad magad elé meredve. Letetted az üres poharat és a szobába sétálva a
kanapéra telepedtél.</div>
<div class="MsoNormal">
Akárki is legyen az illető, cserébe Krisnek tett
szívességet, amiről Tao nem tudhatott. Miért? Mi fontos egy szélső világinak
itt önmagán kívül? Persze, a másik. De akkor az örökéletű lelküktől függetlenül
meghalhatnak? Ha igen… Chanyeol, Úr Isten! Ijedten kaptál telefonod után és
azonnal tárcsáztad Kait.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">A hívott szám pillanatnyilag…</span> -<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Az Istenit! </span>– Újra tárcsáztál, de
ezúttal Bakehyunt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">A hívott szám…</span><br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Basszus, ne csináljátok! </span>– egyre
zaklatottabban ütötted be a számokat, de a végén haboztál, hogy a hívásra
nyomj-e. Végül nem érdekelt az esetleges szidás, Chanyeolról volt szó. Ha nem
magától ment el, óriási veszélyben lehet… A telefon kicsöngött, imádkoztál,
hogy a hívott fel is vegye.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Mondd… </span>- szólt bele egy morcos női
hang, aminek kivételesen most örültél.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Joyae nem tudsz semmit Baekhyunról vagy Chanyeolról? <span style="background-color: white;"><span style="background-color: #999999;"></span></span></span>– kérdezted kicsit izgatottan, de a válasz eloszlatta minden
kételyed.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">De, most mentek el egy tíz perce.</span> –
felelte a lány egykedvűen. – <span style="color: #0b5394;">Miért? </span>-<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Oh…semmi, csak… Mindegy. Csak nem
értem el Baekhyunt és nem tudtam, mire jutott Chanyeol keresésében.</span> – feleltél
és már magadban ütlegelted a fejed, hogy megint túl hamar aggodalmaskodtál.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Csak le van merülve. Ne aggódj, jól
vannak. Amúgy a karkötő tetszett…? </span>– kérdezte kicsit visszafogottabb hangszínre
váltva.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Igen, nagyon szép, köszönöm. Bár, a
cetlin jobban meglepődtem. </span>– folytattad, de erre a lány nem szólt semmit.
Mielőtt beállhatott volna a kínos csend inkább elköszöntél tőle - elvégre már
megtudtad, amit akartál - és letetted a telefont. Nem mintha baj lett volna,
hogy vele beszélsz, csak kicsit feszélyezett. Ráadásul az is fura volt, hogy
Baekhyun nem szólt neked egy szót sem. De nem kombináltál, nem akartad ennél is
jobban megbonyolítani a saját életed.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Dél körül rendeltél egy adag kínait, elnyammogtad a tévé
előtt és megpróbáltad gondolataidból teljes mértékben kizárni az összes
barátod, ismerősöd, rokonod, miegymást, hogy a viccesnek beállított főzős
műsorra koncentrálhass. Nagyjából a délután közepéig ment is, de a végére
inkább kiugrottál volna az ablakon, mintsem még egy percig nézd. Mivel nem
jutott más eszedbe, így az öltözőszekrényedhez léptél és előhúztad a már
olyannyira jól ismert, fekete selyemruhát.<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>Végigsimítottál a puha anyagon, majd a tükörhöz lépve magad elé emelted.
Be kellett vallanod, hogy igen is gyönyörű volt, a formája, tapintása, szabása,
színe, csillogása; egyszerűen tökéletes. Eszedbe jutott, mikor Kai mögötted
állva tartott a tükörnél, megmutatva neked a később használatos oltárt. A sima
üveghez értél, hátha neked is megváltozik, de ahogy számítottál rá, semmi sem
történt. Csalódottan sóhajtottál, hiányzott a közelsége, hogy újra lehetetlen
dolgokat tegyen vagy legalább, hogy visszatérjenek teljes mértékben a vele
kapcsolatos álmaid. Próbáltál visszaemlékezni tartalmukra, ruha, Kai, oltár,
gyertyák… Mi volt még? Éjszaka, sírkövek, csörgés…igen, csörgés, láncok… Miért
voltál leláncolva? Nem, mintha ellenkeztél volna, de nem álltál ellen, akkor
miért? Erre már végképp nem tudtad a választ, így sóhajtozva letetted a ruhát
az ágyra és kabátod felkapva elindultál egy sétára a város központjába.</div>
<div class="MsoNormal">
Villódzó reklámfények, tömött utcák, nyüzsgő élet, egy igazi
nagyváros naplemente környékén. Hiába játszott még egy pici fény az égbolton,
az üzletek már teljes erőbedobással égették izzóikat, hogy közelebb csalogassák
a kései vevőket. A taxisok munkája is fellendült, egyre többen vették igénybe
szolgáltatásaikat bulihelyre vagy hazafelé tartó útjuk megrövidítésére.
Csendben baktattál a tömött járdán és csak néha álltál meg egy-egy saroknál,
merre is indulj. Végül céltalan csatangolásodból órákon át tartó nézelődés
lett. Megfigyelted az embereket, akik hol siettek, hol veszekedtek, hol
beszélgettek, ebédeltek, páran bejelentkeztek hotelekbe, miegymás. Senki nem
nézett szét, nem figyelt másokat, mindenki csak magával törődött. Sajnáltad,
hogy ilyen vakok, hogy nem állnak meg egy-egy pillanatra és gondolkodnak el
azon, mit is tesznek épp, de mit tehettél volna? Most, hogy nagyobb lett a
rálátásod a dolgokra, tudtál a világokról, a többi, felsőbbrendű lényről,
egyensúlyról, nem értetted, mire tartotta ilyen nagyra magát az emberi faj.
Elfecsérelték a tulajdon életüket ahelyett, hogy egymással törődtek volna egy
nagyobb, közös cél érdekében.<br />
Akarva-akaratlanul is eszedbe jutott Kai és a terve, de már nem foglalkoztatott
annyira a célja. Bíztál benne, hiába volt egy tapló paraszt, tudtad, sőt
érezted, hogy kötődik hozzád. Talán nem volt a világ legromantikusabb,
legokosabb, legjobb kiállású pasija, talán nem is volt ember, csak kívülről, de
szeretted. Szeretted a tudatlanságát, szeretted felsőbbrendűségét, hogy akarata
ellenére mindig meg tudott lepni és szeretted, mert… Mert végre találtál
valakit, akivel el tudnád képzelni az életed. Ha ő nem is gondolta még ilyen
komolyan, ha csak tetszettél neki, már attól boldog lettél. Jobban függtél
tőle, mint bármitől a világon és az érzéseidet képtelen lett volna bárki is
megváltoztatni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Elmélkedésed végére a Kék Angyal bár előtt találtad magad, bár nem igazán
értetted, miért erre vittek lábaid. A névtábla most is kéken izzott, de alatta
nem volt sem türelmetlenkedőkből álló, tömött sor, se biztonságiak, sem egy
árva lélek. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az eddigi hétvégékkel
ellentétben most kihalt volt, semmi jel nem utalt arra, hogy buli vagy bármi
lenne odabent. Rosszat sejtettél, de inkább nem kezdtél kutakodni.</div>
<div class="MsoNormal">
Mikor a neon színű csövek hirtelen villódzni kezdtek, úgy
gondoltad, ideje lesz elhagyni a helyet. Lassú lépteid zaját azonban
félbeszakította tucatnyi cipőtalp és zárkattanás hangja az ajtó felől, így
ijedten behúzódtál a legközelebbi sikátor sötétjébe és onnan figyelted az
eseményeket. A hatalmas bejáratot kitárva hat ébenfekete csuklyás alak lépett
az utcára, kötélen vezetve két félszegen tántorgó másikat, akiknek a fejét
egy-egy textilzsákkal fedték le. Az ő ruhájuk teljesen hétköznapi volt, lerítt,
hogy nem tartoztak a többiekhez. Szó nélkül nézted őket biztos rejtekedből,
ahogy útjukat egy épp akkor megérkező kocsi felé veszik, de mikor a két
elfogott személyt a járműbe tuszkolták, az egyik csuklyás gyanút fogva nézett
egyenesen feléd. Nem úgy tűnt, mint aki észrevett, de bőven eléggé megijesztett
egyetlen pillantásával is. Amint a csapat eltűnt a hosszú utca végén,
gondolkodás nélkül futásnak eredtél és meg sem álltál a legközelebbi taxiállomásig.
Nem állt szándékodban hazavitetni magad, de túlságosan megrémítettek a
látottak, hogy egyedül haza merj menni. Ráadásul két barátod még mindig nem
érted el, Joyaet inkább nem hívtad, Kai is távol volt. Ki másnak szólhattál
volna? Chen, hát persze. Tudtad, hogy Kai nem örülne neki, de most nem volt más
választásod. Igaz, nem tudtad biztosra, hogy ő is más volt-e, de a próbálkozást
senki sem tiltotta meg.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Chen…</span> - súgtad a levegőbe, de semmi.
Még egyszer próbálkoztál, ezúttal hangosabban.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Itt vagyok már, nem kell sürgetni.</span> –
hallottad meg a legközelebbi taxistól, amint az kinézett az ablakon.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">De… Te hogy kerülsz oda? </span>– hebegted,
hiszen az előbb még egy öregedő indonéziai papa hortyogott az ülésen.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Szólítottál, nem? Na, ugorj be.</span> –
lökte ki az ajtót, hogy beszállhass mellé. Kicsit hezitálva, de beültél és
behúztad magad mögött a kocsiajtót. – <span style="color: #0b5394;">Mondd, mi a baj? Kai csinált valamit?</span> –
kérdezősködött, de látszott rajta, hogy nem gondolja komolyan.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem, most kaptam egy kis szünetet… </span>-
kezdtél bele, de azonnal félbeszakított.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">És máris engem hívsz? Ejj, huncutabb
vagy, mint gondoltam. </span>– ingatta vigyorogva a fejét és beindította a
motort.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hitetlenkedve eltátottad a szád,
majd elnevetve magad, vállába ütöttél.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ne csináld már! Tudod, hogy nem így
van. </span>– kötötted be az öved és hátradőltél.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Tudom, de jó veled játszadozni. </span>–
mosolygott magában. – <span style="color: #0b5394;">De komolyan, baj van? Nyúzottnak tűnsz.</span> – nézett rád, oda
sem figyelve az útra, de azért szépen vezetve. Elgondolkodtál, hogy megmondd-e
neki, de végül arra jutottál, hogy nem lehet belőle semmi bajod.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">A Kék Angyalnál
voltam. Nem akartam bulizni, csak arra sétáltam, de senki nem volt ott, a
felirat meg égett. Aztán zajokat hallottam, bebújtam egy sikátorba és onnan
néztem, ahogy pár fekete csuklyás alak kilép onnan, kötélen vezetve két
letakart fejű embert… </span>- ecsetelted, de nem sok reakciót váltottál ki ideiglenes
sofőrödből.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Biztos, hogy emberek voltak? </span>–
kérdezett vissza Chen.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem tudom, de nem volt rajtuk csuklya,
csak rendes ruha. Mi lehet? Valami alvilági igazságszolgáltatás?</span> – ráztad meg
fejed a hirtelen hülyeségtől, de a fiú most az egyszer komoly maradt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Még nem hallottam ilyenről, de ha
megfogadsz egy tanácsot, jobb, ha kimaradsz belőle. Nem akarom, hogy bajod
essen, és akiket mondtál, elég komoly arcok lehetnek. Okosabb dolog elkerülni
őket.</span> – fordult be a paneled utcájába. – <span style="color: #0b5394;">Ha jól emlékszem, itt, igaz?</span> –
kérdezte és már nyúlt volna az ajtóhoz, de megállítottad.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem csak egy szimpla fuvarért
hívtalak.</span> – haraptad be alsó ajkad félve, hogy félreérti.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Tudom, de könnyebb fent megvitatni,
mint egy kocsiban, nemde?</span> – mosolygott és kinyitotta a te oldaladon a
kocsiajtót. Bólintva kiszálltál, majd megvártad, míg csatlakozik hozzád és
elindultatok fel a lépcsőn.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Közben mondd nyugodtan. </span>– ajánlotta
fel, míg sétáltatok. Nem tudtad, hogy kezdjél hozzá, így picit még gondolkodtál
rajta, de végül csak kibökted.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Te mi vagy? </span>– Amint kiejtetted szádon
a szavakat, Chen már felelt is hezitálás nélkül.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Démon. A nevem Belial, én felelek a
megszállottságért, elcsábítom a nőket és megadom nekik azt az örömöt, amit
abban a pillanatban kívánnak.</span> – válaszolta kertelés nélkül. Kicsit kikerekedtek
szemeid őszinteségén, de örültél neki, hogy nem hazudott.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">És mit akartál…</span><br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Tőled? Mint minden nőtől. De Kai
belerondított a dolgokba. Először a klubban magával az emlékével, majd itt
nálatok a személyével. </span>– Közben felértetek a lakásodhoz, így előkotortad a
kulcsaid.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">És akarsz még?</span> – kérdezted kicsit
félve, majd a lakáskulcsot a zárba tetted. Válasz helyett érezted, ahogy
hátulról hozzád simul, végigvezeti kezeit oldaladon, egy ujját pedig arcod
szélén homlokodig. Felismerted a már egyszer megtapasztalt édes tejköddel való
elhomályosítást – akárcsak legutóbbi találkozásotoknál – de nem tudtál ellenkezni,
a ködtől pedig nem is akartál. Tudtad, hogy nem helyes, de az újonnan érzett
illat teljesen megbódított, beleégett emlékeidbe, szemeid pedig automatikusan
lehunytad. Nem gondolkodtál, csak élvezted, ahogy Chen ajkait elhúzza
nyakadnál, finoman belecsókolva hajlatodba, majd óvatosan beleharapva puha
bőrödbe.</div>
<div class="MsoNormal">
Halk sóhaj kúszott fel tüdődből és a levegőben semmivé
oszolva tette a fiú csókjait még szenvedélyesebbé. Nyakad után megfordított,
majd ajkait beharapva tapadt párnáidra, hogy mézédes nyálával okozzon még
erőteljesebb sóvárgást. Karjaid reflexszerűen megemelted és nyaka köré fonva
húztad magadhoz, mintha egy kedves kiskori játék lenne. Hevesen falta ajkaid,
lassan hozzád nyomta csípőjét és finoman belökött az ajtón.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A bentről áradó illat azonban
villámcsapásként törte meg érzékeid, visszaadva minden önálló tetted és
gondolatod. Kai…KAI!<br />
A lehető legnagyobb erővel ellökted magadtól Chent és már lendítetted volna
kezed, hogy felé küldj egy hangosan csattanó pofont, de elkapta csuklód és nem
eresztette. De hogy tehette? Hisz tudta, hogy Kai… Bíztál benne…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ügyes lány. Bíztam benned.</span> –
mosolyodott el, majd mikor kellőképp földbe gyökereztek lábaid, elengedett.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Mi?</span> – kérdezted összezavarodva.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Csak meg akartam bizonyosodni
valamiről, de jól sejtettem. Ne félj, többet nem csinálom.</span> – kacsintott. – <span style="color: #0b5394;">De
azért kár érted… Szívesen elcsábítottalak volna akár többször is. </span>– ingatta
mosolyogva a fejét, majd megfordult a lépcsők felé. – <span style="color: #0b5394;">Gondolom, ezek után
inkább nem hívsz be és kérdezed meg, amiket akartál.</span> – nézett vissza az első
fokról. Te még mindig csak őt bámultad, teljesen szétzilálta gondolkodásod a
viselkedésével. Persze igen, jó lett volna, ha kérdezhetsz, de nem merted
megkockáztatni, hogy esetleg ismét „tesztel” valamit, így megráztad a fejed.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Sejtettem. Ettől függetlenül, ha
szükséged van rám, tudod, csak szólíts. </span>– biccentett, majd lassan lesétált a
lépcsőkön. Még szinte sokkos állapotban húzódtál vissza lakásod rejtekébe, hogy
minél előbb elfelejtsd ezt az egészet. Ha Kai látta volna, most mekkora
galibában lennél… Magadra zártad az ajtót és a szobába kuporodva magadhoz
ölelted a mackót, melyen még mindig tisztán érezted Kai illatát. A feltörő
emlékekre elmosolyodtál és próbáltad velük elnyomni az elmúlt pár percet.
Sóhajtottál a gondolatra, hogy még mindig van egy teljes napod, míg újra
láthatod a fiút, de eszedbe jutottak a lehetőségek is. Ha miután megtörténik,
eltűnsz…vagy valami olyan lesz, ami után nem találkozhatsz a környezeteddel,
jobb lerendezni ez idő alatt mindent. Elköszönés, békülés, minden…</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Ezzel az elhatározással feküdtél le aludni, hogy talán a következő nap lesz az
utolsó…</div>
<div class="MsoNormal">
Reggel még elszántabban ébredtél; amint pilláid felnyíltak,
kipattantál az ágyból és az öltözőszekrényedhez siettél, hogy magadra kapj pár
ruhát. A rövid, pár perces készülődés után belebújtál egy kényelmes pár cipőbe
és egy apró táskával az oldaladon elhagytad a lakást. Első utad a hozzád
legközelebb álló emberhez vezetett volna, ha nem több ezer kilométerre lakott
volna tőled. Ez a személy pedig nem más volt, mint édesapád, akit szorosan
követett édesanyád, de a válás után mindketten kerülték Dél-Koreát. Mivel más
módon nem tudtál velük kapcsolatba lépni, így elmentél egy telefonos központba,
ahol bejelentkezve kaptál egy fülkét, hogy azért ne menjen rá minden pénzed a
mobilos hívásra. Betárcsáztad a számot és vártál, míg kicsöng. Féltél, hogy nem
fogja felvenni, de hála az égnek, mégis megtette.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Halló? </span>– köszönt egy mély, reszelősebb
hang. Azonnal megörültél és arcodon egy hatalmas mosollyal beszéltél bele a
telefonba.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Szia, apa! </span>– csicseregted vidáman,
mire a vonal túlsó felén lévő férfi egy pillanatra ledermedt, hogy egy nagyobb
örömhullámmal feleljen.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kislányom! Hogy vagy, mi van veled?</span> –
hangzott édesapád hangja és már a megszólításból rájöttél, hogy feldobtad a
napját.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Jól vagyok, suli is megy, remélem te
is megvagy. De szeretnék valami fontosat közölni… </span>- halkultál el kicsit a
végére.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Terhes vagy…? </span>– kérdezett rá azonnal,
mogorvább hangnemben, mire elnevetted magad.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Jaj, apa, dehogyis. Nem, de ez annál
kicsit komolyabb…</span> -<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Hallgatlak. </span>-<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Lehet, hogy a ma este után egy ideig
nem leszek elérhető… Nem biztos, de azért gondoltam felkészülök minden
eshetőségre… </span>- haraptad be alsó ajkad.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Miért, mi lesz ma? </span>– Édesapád
hangjából sütött az aggodalom, de nem mondhattad el neki az igazat. El sem
hinné.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Azt nem árulhatom el, de kérlek, bízz
bennem. Tudod, hogy soha nem csináltam semmi meggondolatlanságot… </span>-<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Tudom… - sóhajtott.</span> – És tudom, hogy
sokkal felelősségteljesebben viselkedsz, mint mi anyáddal kétszer. De azért
vigyázz magadra, bármi is az…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Vigyázok apu, ne félts, jó helyen
leszek. Szeretlek, és ezt mondd meg anyának is, mert nem fogom tudni előkeresni
az elérhetőségét és fel is hívni.</span> -<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Mi is szeretünk, kicsim és megmondom
neki, persze. Jó legyél! </span>– mondta a férfi mire akaratlanul is könnyek gyűltek
szemedbe. Letetted a telefont és tenyered arcodba temetve próbáltad visszafogni
a sírást. Nehezebb volt, mint bármikor máskor, de végül sikerült lenyugtatnod
magad. Elvégre nem biztos, hogy veled lesz valami…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Összeszedve magad, megtörölted szemeid és határozott
léptekkel a központból elindultál barátnőd lakása felé. Tőle már feleolyan
nehéz lesz elbúcsúzni, de ő tudni akarja majd, mi az oka…<br />
Percek alatt elértél hozzá, a puccos házhoz, majd bekopogtattál.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Megyek már! </span>– kiáltotta Joyae és
hallottad, ahogy kipattintja a bejárat zárját. Reakciójából egyértelműen láttad,
hogy nem számított rád. Kikerekedtek szemei, egy pillanatra meg is dermedt, de
mintha mi sem történt volna, a következő másodpercben már újra önmaga volt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ó, szia. Mondd… </span>- állt meg az ajtóban.
Kicsit furcsálltad, hogy nem hívott be és kezdett el dicsekedni egy újonnan
szerzett ritkaságával, de annyiban hagytad.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Szia. Csak beszélni szeretnék veled…
Nem sokat, de egy pár percet igénybe venne…</span> - kezdtél bele és láttad rajta,
hogy nagyon jól tudja, be kell engednie, ha kényelmesen szeretne hallgatni.
Sóhajtva feltárta az ajtót és félreállt, hogy be tudj mellette menni. Mikor
beléptél, már zárta is be a bejáratot és a nappaliba rohant, hogy berúgjon
valamit az ágy alá és újra nyugodtságot színlelve leüljön a kanapéra.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Szóval mi olyan fontos?</span> – tette keresztbe
lábait és mereven rád nézett.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Hát… Lehet, hogy a ma este után egy
időre…eltűnök…</span> - erőszakoltad ki magadból a szavakat míg a fotelban ültél,
végig a földet nézve. Joyae erre felhúzta egyik szemöldökét és kérdőn pillantott
rád.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Merthogy? </span>- <br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Mert… Mert elutazok. Igen, elutazok
egy kis időre, de még nem biztos, este derül ki. </span>– folytattad féligazsággal.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">És mit takar ez a kis idő?</span><br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Pár hónap, talán év. </span>– „vagy az
örökkévalóság…” folytattad magadban.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Munka, iskola? Ezekkel mi lesz vagy
egyáltalán hova mész?</span> – kezdett bele a faggatózásba.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Itt jött a dolgok nehéz oldala, a
lerázás és gyanúelterelés, ami nála sose működött.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Messzire, de erre most ne pazaroljunk
több szót, nem biztos még semmi, addig meg kár a gőzért. Suli, meló meglesz,
nyugi. </span>-<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Rendben, te tudod, de majd azért küldj
képeslapot. </span>– sóhajtott Joyae, majd halványan elmosolyodott. Meglepően gyorsan
elfogadta, hogy nem mondasz el neki mindent…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Meglesz, elvégre te vagy a legjobb
barátnőm. És sajnálom a veszekedést, néha olyanok vagyunk, mint egy rossz
házaspár.</span> – mosolyogtál, majd felálltál és távozni készültél, így Joyae is
felpattant, hogy kikísérjen.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Bizony, de nincs gond. Barátnők, míg a
halál el nem választ.</span> – kuncogott veled együtt a házastársi szövegen, majd
becsukta mögötted az ajtót. Kicsit jobb kedvre derülve hagytad el a házat és
előkaptad telefonod, hogy tárcsázd Baekhyun és Chanyeol számát. Elvégre lehet,
hogy velük sem találkozol többet…</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">A hívott szám…</span><br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Már megint?</span> – nyomtad ki felháborodva
a telefont. Már több napja semmi hírt nem kaptál róluk, kezdtél aggódni, de
próbáltad nem túlreagálni, hátha nincs semmi bajuk, és tényleg csak
elfeledkeztek a telefonról. Az idő már későre járt, nem maradt senki, akitől
elköszönhettél volna, így hazasétáltál.</div>
<div class="MsoNormal">
Otthon azonban egy apró üzenet fogadott az ágyra téve. Kai
írása, semmi kétség.<br />
<i><span style="color: #0b5394;">„Remélem, már várod az estét, tizenegykor jövök, addig készülj össze, ha nem
gondoltad meg magad.”</span></i> – szólt a kicsi papír. Akaratlanul is elmosolyodtál,
elvégre hogy is gondoltad volna meg magad? Ránéztél a ketyegőre, még maradt hat
órád. Hat óra talán összvissz még ezen a világon. Így mindjárt kevesebbnek
tűnik.<br />
Sóhajtva, de izgulva kikészítetted ruhád, sminked, parfümöd, majd a legjobb
tusfürdőt, arctisztítót, sampont és egyéb kencét előhalászva bezárkóztál a
fürdőszobába. A fehér csempe most kivételesen nyugtató hatással volt rád, így
izguló kapkodások helyett szép lassan átmostad minden porcikád, kiélvezve a
forró víz érintését bőrödön. Igaz, az egész fürdő párás lett, de most nem
zavart, kicsavartad hajad, magad köré tekertél egy törölközőt és belebújtál a
papucsodba.<br />
Kislattyogtál a konyhába, előszedtél pár tálat és gyorsan összeütöttél egy
könnyű vacsorát. Nem akartál üres gyomorral utazgatni és ki tudja, talán ez
lesz az utolsó itthon elfogyasztott vacsorád… Lehet, hogy egyáltalán az utolsó
vacsorád. Felkuncogtál a gondolatra, bár nem tűnt utána már olyan viccesnek.
Mikor kész lett, kitetted az asztalra hűlni, te pedig visszamentél a fürdőbe,
megszárítani a hajad. Legjobb emlékezeted szerint állítottad be az álmodban és
a tükörben látott formájúra, így hagytad a dús, hullámos loknikat válladra, és
dekoltázsodra omlani. Elégedett mosollyal hagytad el ismét a helyiséget, hogy
az ételhez visszatérve falatozni kezdj. Különösen finomra sikerült, a
fűszerezés pont jó arányban ízesítette és kellőképpen puha is volt.<br />
Kiélveztél minden falatot, megbecsülted a vacsora minden egyes részét. Mikor
elfogyott, óvatosan megtörölted szád és sóhajtva felálltál az asztaltól. Egy
pohár bort lecsúsztattál mellé, majd az üveget a hűtőbe téve a mosogatóba
tetted a tányért. Utad újra a fürdőbe vezetett, hogy megmosd fogaid, majd
piperetükröd elé, hogy feltedd a már olyannyira ismerős sminket. Füstös szemek,
hívogató ajkak, tökéletes. Beraktál két szép, de visszafogott fülbevalót is, a
nyakláncot viszont magadon hagytad a karkötővel együtt, hiszen baráti ajándékok
voltak. A faliórára nézve láttad, hogy már csak két órád maradt, így befújtad
magad a kedvenc parfümöddel és az ablakhoz sétáltál.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kint már rég sötétség honolt, a magas lámpák erős fénye
megvilágította az utcákat és az azokon sétáló embereket. Ismerőst nem láttál,
de nem is baj, hisz csak gondolkodni akartál. Gondolkodni az életről, annak
értelméről, hogy egyáltalán miért létezik mindez, majd áttértél a kinti
emberekre. Vajon kinek volt nagy családja, kinél voltak rendszeresek otthon a
veszekedések, ki boldog?<br />
Az összes filozofikus kérdés most rohamozott meg, most, mikor talán órákra vagy
percekre voltál földi létezésed végétől. Homlokod az üvegnek támasztva hunytad
le szemeid és gondoltál az itt eltöltött boldog pillanataidra. A gyerekkori
születésnapozások, a szüleid ölelése, sikeres érettségi, visszatérés az
otthonodnak nevezett városba, új barátok, végül Kai. Az egyetlen és legnagyobb
szerelmed, aki nélkül már elképzelni sem tudnád az életed. A haja, a szemei,
dús ajkai, bódító illata és csábító természete beleégett az emlékezetedbe és a
legnagyobb trauma sem lett volna képes a kitörlésükre, hiszen visszavonhatatlanul
beleszerettél.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Gyönyörű vagy…</span> - súgta egy hang magad
mögül, mire lassan felnyitottad pilláid és halványan elmosolyodva megfordultál.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Mehetünk?</span> – kérdezte Kai és arcodból
kisimítva egy tincset, átkarolta derekad. Bólintottál, majd magához vont és
ujjaival csettintve eltűntetek, fekete füstöt hagyva magatok után…</div>
Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-65879159702296245142013-02-20T17:59:00.000+01:002013-02-20T17:59:23.543+01:00<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;">In Love With The Devil</span></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Kai)<span style="color: #cc0000;">18+</span></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s1600/kaiiii.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="287" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s320/kaiiii.png" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">Chapter <span style="font-size: large;">1<span style="font-size: large;">1</span></span></span></b><br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
Ahogy teltek a napok, Kai minden alkalommal meglátogatott,
hisz szavához híven nem hagyott el többé, így akármennyire is volt feszélyezett
és frusztráló a helyzet, együtt voltatok. Igaz, csak pár szót beszéltetek a
Krises eset miatt, de jól esett, hogy tényleg veled maradt. Rideg volt,
tekintete semmitmondó, de néha rajtakaptad, hogy erősen ráncolja homlokát.
Valami nagyon motoszkált a fejében, és amikor csak nem figyeltél, próbált
valami megoldást találni rá, nem sok sikerrel. Ez így ment egy héten keresztül,
mikor egyik délután később jött a szokásosnál és más módon is. Épp a kanapén
fekve néztél egy műsort, mikor halk koppanásokat hallottál az ablak felől. Az
elsőnél még azt hitted, csak a szél fújt oda valamit, a harmadiknál azonban
felálltál és odalépkedtél megnézni, mi okozza a zajt. Erősen szuggeráltad az
ablakot, hátha még nincs vége, így pár másodperc után megláttál egy aprócska
követ az üveghez csapódni. Kicsit hátrahőköltél, de kinyitottad, majd
kihajoltál rajta, hogy lásd, mi vagy ki van lent. Kai állt a járdán kabátban és
gondosan megfésült hajjal, felfelé nézve, hogy mikor veszed észre.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kai, mit csinálsz? Gyere be. </span>– mondtad
egyhangúan, arra számítva, hogy ma is ugyanolyan szótlan lesz. A fiú azonban
meglepett, ajkait halvány mosolyra húzva rázta meg a fejét.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Most te jössz. </span>– felelte és ujjával a
levegőbe mutatva, lassan becsukta az ablakot, hogy indulj készülődni.
Kikerekedett szemekkel nézted, ahogy az üveg látszólag magától mozog, de most
nem ez volt a lényeg. Megörülve, hogy végre valami mást csináltok, magadra
kaptál pár szebb ruhadarabot, megfésülködtél és egy gyorsan elkészíthető,
falatnyi sminkben lementél a fiúhoz. Kai már a bejáratnak támaszkodva várt,
végig mosolyogva, míg leértél.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Megyünk valahova? </span>– kérdezted és most
vetted csak észre, mennyire kiöltözött. Még a haját is megcsinálta egy egészen
jó fazonra.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Hát… Az emberek valami ilyesmit
csinálnak, nem? Összekészülnek, majd együtt elmennek egy helyre. </span>– ecsetelte,
mintha pont te nem tudnád, közben elindultatok a külváros felé.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Azt akarod mondani, hogy elviszel egy
randira? </span>– vontad fel szemöldököd meglepettségedben. A fiú beharapta alsó
ajkát, látszott rajta, hogy gondban van a válasszal.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Olyasmi… </span>- felelte végül tömören.
Kicsit furcsa volt tőle az ilyesfajta megnyilvánulás, mert eddig nem, hogy nem
mentetek el sehova, nem udvarolt soha, de még csak egy jó szót sem mondott. Nem
mondta, hogy szeret, se hogy kedvel… Mikor szimplán meg akartad ölelni, mindig
elhúzódott, mintha nem tudna róla, bár lehet tényleg csak nem volt tisztában a
barát/barátnő fogalmával. Ha az voltál számára…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Sajnálom a múltkorit…</span> - szólalt meg
hirtelen. A Nap már a horizonton járt, a vidék egyre kietlenebb lett
körülöttetek, így csöndesebb is, szavai mintha betöltötték volna a teret. Felnéztél
rá, de nem mondtál semmit.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Kris…</span> - sóhajtott. – <span style="color: #0b5394;">Kris régi
ismerősöm. Apám tanácsosa volt, míg ide nem került Tao miatt. Nem mondhatnám,
hogy az ellenségem, de csak akkor találkozunk, ha segítségre van szükségünk.
Amolyan „teszek egy szívességet, de az adósom vagy” kapcsolat.</span> – felelte végig
a járdát nézve maga előtt. Már kezdted érteni, miért volt annyira feldúlt,
mikor meglátott. Lehet, aggódott…?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">És Tao is…?</span> -<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem. Mint mondta, miatta került ide.
Tao fentről jött, őt száműzték. Nem tudom, hogyan találkoztak, csak annyit,
hogy Tao a fentiek látója volt, azt a megbízást kapta, hogy ügyeljen az
emberekre és hírt adjon róluk. Ehelyett mindig Krist nézte és bűnös szavakat
suttogott neki, hátha a szél, mely a három világot átjárja, elviszi hozzá. Jól
gondolta, tényleg elvitte odáig, de a többiekhez is, így büntetésként
megnémították szentségtörés vádjával.</span> – Hallottad a hangjából, hogy nem
szívesen beszél róla, így nem kérdeztél többet. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Így sétáltatok tovább még egy darabig, szótlanul, egymás
mellett, mígnem elértetek a park széléhez, a Han folyó partjához. Ekkor Kai
megállt, majd először az égre, utána pedig körbe nézett.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Mennyit… Mennyit mondtak? </span>– kérdezte
végül halkan, a folyót bámulva.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kik? </span>– lepődtél meg.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Hát… Kris meg Tao…</span> - ment át hangja
suttogásba. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem értetted, mire céloz,
hiszen egy szót sem ejtettek magukon kívül másról, de tudni akartad, mit
kellett volna, így nem árultad el az igazságot.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Pár dolgot. Nem sokat, de eleget.</span> –
füllentetted szemrebbenés nélkül. Hála az égnek, hogy Kai megígérte, többet nem
hallgatja a gondolataid, máskülönben most lebuktál volna. A siú nagyot
sóhajtott, majd elfordulva tőled, hajába túrt, szétzilálva az eddigi
összeállítást.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">És még mindig velem vagy… Nem hiszem
el, tényleg te leszel az…</span> - rázta meg a fejét és megdörzsölte arcát. Felvontad
egyik szemöldököd, a helyzet kezdett egyre érthetetlenebb lenni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ki?</span> – kérdezted halkan, mögé lépve.
Kai megfordult, arcod kezei közé fogta és szó nélkül megcsókolt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Holnapután teljesül a vágyad. </span>–
felelte füledbe súgva. Megremegtél hangja mélységére és érezted, hogy elönti
arcod a forróság. Holnapután… Akkor lesz, amit a tükörben és az álmaidban
láttál?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Gyere, nézd!</span> – fogta meg a kezed és a
víz felé vezetett. A part szélénél legugolt, majd a víztükörre mutatva
hozzáérintette egy ujját. A folyó azon része – akárcsak otthon a tükör –
felvett egy teljesen más képet, most azonban nem a már ismert, gyertyákkal
körülvett oltárt, hanem egy apró, faragott kőkripta külsejét láttatta.</div>
<div class="MsoNormal">
Egyik oldalát borostyán nőtte be, körülötte pedig mindenfelé
sírkövek meredeztek. Éjszaka volt, de a kis építményen szerteszéjjel gyertyát
világítottak, akárcsak belül. <br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ez az átjáró; kívülről kicsinek tűnik,
de bent hatalmas és gyönyörű. Itt léphettünk át régen, míg le nem zárták.</span> -
mondta Kai és körözött egyet az ujjával, hogy eltűnjön a kép.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">De miért ott?</span> – kérdezted értetlenül.
Nem volt bajod vele, csak azért mégis morbidnak hatott, hogy nem otthon az
ágyban, hanem egy oltáron…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ezt nem mondta Kris?</span> – vonta fel egy
szemöldökét.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">De, csak nem fogtam fel elsőre.</span> –
hazudtál másodszorra, nehogy lebukj.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Oh, értem. Azért, mert csak ott
működik. Ha az átjáró hatókörén kívülre esik, akkor nem történik semmi és…akkor
hiábavaló volt minden.</span> – válaszolta, amiből semmi újat nem tudtál
kikövetkeztetni. Lehet, hagyni kellett volna, és azt mondani, ami történt? Most
már mindegy, de azért a kíváncsiság ott motoszkált benned. Mégis miről lehet
szó? Lehet, hogy magával akar vinni? Vagy…vagy ő akar ember lenni és valamit a
lelke miatt kell pont ott…te pedig azért kellesz, mert te lennél a végzete és
szükség van rád, hogy átváltozhasson? Igen, biztos valami ilyesmi. Nem
véletlenül volt veled ilyen, bár sosem mondta, de talán azért, mert még nem
tudja…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Tele voltál kételyekkel, de mást nem tehettél, mint bízni
benne. Hirtelen a víz zavaros lett, a szél feltámadt és a fák lombjai
siránkozón hullajtották el egyre több levelük. Kai felszegte a fejét,
frusztráltan nézett körül, de senkit nem látott.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Valami nem jó, menjünk.</span> – fogta meg
kezed és elindult azon az úton, amerről jöttetek. Nem telt pár lépésbe,
megtorpant, de amint megfordult volna, egy ököl terítette le a földre. Az erős
ütéstől hátrazuhant, ideje sem volt védekezni. Ijedten hátrapillantottál
támadójára, de legnagyobb meglepetésedre barátod, Baekhyun volt az. Szemei
vérben forogtak, zaklatott volt és zihált, az idegességtől szaporán vette a
levegőt, kezeit pedig ökölbe szorította.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Tudtam, hogy te vagy az! Hogy voltál
képes Chanyeolt belerángatni??</span> – törtfel belőle a kérdés majd a földről
feltápászkodni készülő fiút a gallérjánál fogva megragadta.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Hol van? Hova vitted?? </span>– üvöltötte az
arcába, de Kai csak megszeppenve bámult rá. Hol maradt most a határozottsága?
Miért hagyta magát és…mi történt Chanyeollal?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Miről beszélsz?</span> – kérdezte Kai
zavartan, mire Baekhyun szó nélkül emelte az öklét, hogy ismét lesújtson.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ne merd tagadni…</span> - <br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Baekhyun, ne! Hagyd abba! </span>– kiáltottál
rá és odaszaladtál, hogy szétválaszd őket.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ezért még megfizetsz!</span> – köpött a földre.
Kai arca is döbbenetet sugallt, nem értette mi történik. Száját megtörölve állt
lábra, majd szemöldökét összevonva Baekhyunra nézett.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Nem tudom, miről beszélsz, Chanyeol a
barátom.</span> – vallotta be Kai és közelebb lépett. – <span style="color: #0b5394;">Nem találkoztam vele már egy
ideje… </span>- ecsetelte, majd rád nézett. – <span style="color: #0b5394;">Végig vele voltam.</span> – mutatott
megszeppent alakodra.<br />
Baekhyun összeráncolta homlokát és a földet kezdte pásztázni. Lassan
összeálltak benne az apró darabok, majd kezét szája elé tartva előtörtek
könnyei.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Tudom… Tudom, hogy miattam segítettél
neki, hogy a Plázában dolgozhasson. Azt is, hogy te küldted, hogy eltereld a
figyelmem a lányról… Mindent tudok… </span>- súgta halkan, arcát törölgetve. Elterelni
a figyelmét? Miért? Kaira néztél, aki nem sok kedvvel, de Baekhyunhoz lépett és
kicsit megemelte az állát.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Valamint tudom, hogy egy aljas féreg
vagy és azt is, hogy nem védhetem meg tőled, ha szeret…de könyörgöm, ha tudsz
valamit Chanyeolról, áruld el. </span>– hunyta le szemeit és hangtalanul sírni
kezdett. Kai sóhajtott egyet, majd rád nézett és biccentett, hogy hozd.
Felkaroltad a némán zokogó fiút, majd Kaihoz léptél, aki átkarolva titeket,
csettintett és már el is tűntetek a parkból.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Egy forgalmas, belvárosi részen találtátok magatokat, rögtön
egy nagyobb étkezde előtt. Kai jól tudta, hogy így mások is hallhatják a
beszélgetést, de Baekhyun okos, nem fog olyat mondani ilyen közegben, ráadásul
ki sem borulhat, semmi meggondolatlanságot nem tehet.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Hozok valamit, addig nyugtasd meg.</span> –
utasított, majd a pulthoz ment, hogy rendeljen. Közelebb húzódtál letört
barátodhoz és hátát simogatva homlokod hajának döntötted.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ne félj, nem lesz semmi baj. Biztos
jól van. </span>– súgtad, de az érintett csak még rosszabbul lett tőle.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ezzel nem oldasz meg semmit. </span>–
hallottad meg Kai rideg hangját, ahogy visszatért két gőzölgő tálnyi étellel. A
tálkákon a Baozi étterem logója virított, melyen a kis buci feltűnő
hasonlóságot mutatott a kiszolgálóval.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Inkább mondd, mi történt. </span>– szakította
meg elmélkedésed a fiú, így mind a ketten Baekhyunra szegeztétek tekintetetek. <br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Lassan már két hete… Mikor elmesélt
mindent rólad, volt egy csúnya veszekedésünk. Elküldtem, azt mondtam, nem
akarom többé látni. De aztán utána mentem és sikerült kibékülnünk. Viszont
onnantól kezdve egész héten egyre komorabb lett. Nem mosolygott annyit, nem
beszélt olyan sokat, tudtam, hogy bántja valami, de nem árulta el, mi… Aztán… </span>- Nem bírta tovább, tenyerébe temette arcát és úgy próbálta elnyelni feltörő
könnyeit.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Aztán múlt héten eltűnt. Mikor
felébredtem, nem volt mellettem, a telefonját nálam hagyta és nem jön, ha
szólítom… Egyszerűen felszívódott…</span> - szipogta és szemeit megtörölve inkább
nekilátott az evésnek, hogy lekösse a figyelmét.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> És Joyae? </span>– kérdezted, de akkor
beugrott, hogy őt sem láttad már hetek óta. Igaz, úgy vélted, csak arra várt,
hogy a veszekedés és az ajándék után te hívd, de meg sem fordult a fejedben,
hogy hiányzik. Szép kis barát vagy… De mi van, ha… - <span style="color: #0b5394;">Várjunk, nem lehet, hogy
együtt vannak valahol csak te nem tudsz róla?<span style="color: #3d85c6;"> -</span></span><br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Nem.</span> – rázta a fejét Baekhyun. –
<span style="color: #0b5394;">Tegnapelőtt láttam Joyaet a plázában ruhát venni, Chanyeol viszont sehol. A
boltja is szabadság miatt zárva…</span> - Tehát tényleg csak a hívásodra várt. De
Channie?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ismered Taot?</span> – szólalt meg hirtelen
Kai, mire a fiú majdnem félrenyelte az éppen megevett falatot.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Igen… </span>- fintorgott. – <span style="color: #0b5394;">Örök életem
során nem hallottam még egy ilyen perverz szókincsű angyalról…</span> - Most rajtad
volt a sor, hogy félrenyeld az időközben megkezdett ételt. Arról egy szó sem
esett, hogy miket mondott Krisnek, de már értetted, miért háborította fel a
fentieket. Te jó ég…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem az a lényeg. Ő volt a látó, itt is
azt tud megkeresni, akit akar. Ha ügyes vagy és van, amit fel tudsz cserébe
ajánlani, talán segít. Ha Chanyeol a Földön van, sikerrel jártok. </span>– dőlt hátra
Kai teljes fapofával. Tudtad, hogy Baekhyun nem izgatta, de Chanyeol mégiscsak
a barátja volt. Viszont látva ezt a reakciót, vagy nem voltak nagyon jóban vagy
csak ügyesen rejti el az érzéseit. Utóbbi ésszerűbb…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Merre van?</span> – állt fel azonnal
Baekhyun, hátralökve a székét, mire az étteremben lévő összes szem rá
szegeződött.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Baekie, nyugi…</span> - nyúltál kezéért, de
Kai intett, hogy hagyd.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Pár sarokra innen. Van egy
szupermarket nem messze ______ lakásától, amellett pedig egy kis panelház. Ott
a legfelső ajtó, de vigyázz!</span> – állította meg, mikor már indult volna. – <span style="color: #0b5394;">Kris is
érezni fogja, hogy közeledsz. Rögtön mondd, hogy én küldtelek vagy nagy bajba
kerülsz.</span> – engedte el Baekhyun csuklóját, aki biccentve egyet, azonnal el is
rohant. Sosem láttad még ilyen elszántnak, de ilyen megtörtnek se…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Biztos jó, hogy hagytuk egyedül menni?</span>
– kérdezted bizonytalanul Kaira pillantva, aki csak bólintott.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Aznap későn értetek haza, még sétáltatok egyet a hideg és
csendes utcátok, figyelve félig az égen fényesen világító Holdat, félig pedig
egymás tündöklő arcát. A lakásodhoz érve viszont Kai most kivételesen nem
kísért be, megállt az ajtód előtt és nem mozdult, csak nézett téged, ahogy
kipattintod a zárat.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Nem jössz be? </span>– kérdezted, mikor
megfordultál.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem. Szeretném, ha a következő két
napot nélkülem töltenéd. Nem akarlak befolyásolni, döntsd el, hogy tényleg
akarod-e.</span> – felelte, majd közelebb lépett pár lépéssel és megfogta a kezed. –
<span style="color: #0b5394;">Jó éjszakát…</span> - súgta és végig szemedbe nézve ajkaihoz emelte kézfejed, hogy
lágyan megcsókolhassa. Halványan belepirultál a tőle szokatlan gesztusba, de
természetesen elmosolyodtál és bólintottál.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Jó éjt neked is<span style="color: black;">..</span>.</span> – mondtad, mire Kai
is mosolyra húzta ajkait, majd megfordult és elindult a lépcső felé. Az
ajtófélfának dőlve néztél utána, de mikor az első fokhoz ért, lábaid saját
életre keltek és azon kaptad magad, hogy őrült tempóban szaladsz utána. A
lépcsőfordulóban érted utol és azonnal szólítottad.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kai! </span>– kiáltottad, mire az illető
megfordult, te pedig egyenesen karjaiba vetetted magad. Átfontad nyakát és
szorosan hozzábújva egyik kezeddel lehúztad tarkóját, hogy ajkaira tapadhass. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú igencsak meglepődött, de nem
tiltakozott, lehunyta szemeit és derekad átkarolva viszonozta a csókot.<br />
Csak pár másodperc múlva szakadtál el tőle, akkor is csak azért, hogy ujjaiddal
végigsimíthass duzzadt ajkain és arcát pásztázva kiolvashass valamit sötét
szemeiből. Nem akarta megtörni a pillanat varázsát, így egy szót sem szólt,
csak nézett rád a maga tökéletes tekintetével és arckifejezésével. Még egyszer
odahajoltál hozzá, de ezúttal lágyan csókoltad meg, próbáltad kiélvezni minden
másodpercét, hogy bármi is történjék, örökre az emlékezetedbe vésődjön. Közben
simogattad arcot, nyakát, végül pedig elengedve ajkait, apró puszikkal elváltál
tőle.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Szeretlek. </span>– súgtad ajkai közé, majd
felnéztél rá. Tudtad, hogy nem fogja viszonozni, de egy halvány reménysugár
beférkőzött gondolataidba, mikor szólásra nyitotta száját. Egy másodperc
hezitálás után azonban végül más szavak rezegtették meg hangszálait.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Tudom.</span> – mondta, bár egyértelműen mást
akart először. –<span style="color: #0b5394;"> Most menj, szükséged van a pihenésre.</span> – súgta és arcodon
végigsimítva továbbment a lépcsőn. Te csak álltál végig őt bámulva, ahogy
lassan kikerül látókörödből, majd sóhajtottál, de pár ujjad mosolyra térő
ajkaidhoz téve felsétáltál, vissza a lakásodba.<br />
Ami ezután történt, teljesen kiesett. Az a csók annyi endorfint szabadított fel
pulzáló ereidben, hogy képtelen voltál egyáltalán gondolkodni is, nem, hogy
tenni valamit. Mire „felébredtél” a lila köd takarásából, már az ágyadban
feküdtél lefürödve, pizsamád felvéve, készen az alvásra. Álmos azonban nem
voltál, még fáradt is alig, így elővetted telefonod és küldtél egy gyors SMSt
szerelmednek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<i><span style="color: #0b5394;"> „Hány filmet kellett megnézned, hogy
összehozd a mai napot?” </span></i>– írtad, hisz biztos voltál benne, hogy nem az
embereket kukkolta. Magától viszont soha nem jött volna rá. Amint elküldted,
szinte azonnal jött is a válasz.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <i><span style="color: #0b5394;">„Sokat… De inkább aludj vagy igyál
sojut, mint első nap.”</span></i> – olvastad fel félhangosan, de mikor a végére értél,
akaratlanul is elnevetted magad.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Majom, az is miattad volt. </span>– súgtad,
de nem írtál neki vissza. Letetted a telefonod és kezeid ledobtad az ágyneműre.
Persze szinte azonnal beleütköztek valami puhába és szőrösbe. Magadhoz húztad
Kai titokban becsempészett maciját és mélyen beleszippantottál.<br />
Hiába nem mondta ki, hogy szeret, hiába volt a normál emberektől mérföldekkel
távol, de mindez nem változtatott a tényen, hogy bármelyik pillanatban feláldoztad
volna érte mindened. Nem kellett neked két nap, már most tudtad, hogy döntesz.
Bármi is legyen az a terv, amit Kai véghez akar vinni, te készségesen követni
fogod minden egyes szavát.</div>
Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-78389270362052706562013-02-14T11:46:00.000+01:002013-02-14T18:06:32.283+01:00<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;">In Love With The Devil</span></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Kai)<span style="color: #cc0000;">18+</span></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s1600/kaiiii.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="287" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s320/kaiiii.png" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">Chapter <span style="font-size: large;">10</span></span></b><br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
Amit most éreztél képtelen voltál szavakba önteni,
csalódottsággal kevert félelem vagy félelemmel kevert csalódottság, valami
hasonló. Csalódtál Kaiban, hisz soha nem gondoltad volna, hogy ilyet tett, de
tulajdonképpen mit is vártál tőle? Hisz ő a Sátán fia, mi mást csinálna
szabadidejében? Homokos tengerparton süttetné a hasát, míg a bikinis lányokat
stíröli? Ugyan már. Áldozatok szerzése? Az legalább illik hozzá. Ettől
függetlenül féltél, hogy téged is csak ezért akar, hogy te is ugyanott végzed,
mint a többi lány, évszázadokkal ezelőtt, de még ebben is kételkedtél. Akkor
miért mondta volna, hogy megvéd, hogy nem engedi, hogy bajod essen? Miért nem
lehet ezt az egész titkolózást hátrahagyni, és elmondani az igazat?<br />
Mélyen sóhajtva dőltél el a kanapé puha garnitúráján és oldaladra fordulva
néztél előre a tévé felé. A képernyő sötét volt, de az üveg visszatükrözte
arcod minden apró vonását. Rég nem láttad magad szomorúnak, megtörtnek igen, de
gondterheltség rég ült ki rád. Végignézted benne a szobát, ahogy minden
tökéletes rendben állt, leszámítva téged. A szófán elterülve, fejed jobb
kezedre téve, s kézfejed hetykén leengedve. Nem is érdekelt, hogy festettél,
újabbat sóhajtva lehunytad szemeid és próbáltál pihenni. Nem számított, hogy
álmodsz-e vagy sem, csak újra vele akartál lenni a kételyek nélkül, mely így
ébren lehetetlen volt.</div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<span style="color: #0b5394;">
<span style="mso-spacerun: yes;">(<a href="https://www.youtube.com/watch?v=n86OVvAERMw" target="_blank">Hallgasd ezt</a>)</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Gyere…</span> - hallottad Kai suttogó hangját
és azonnal engedelmeskedtél. Elindultál az egyetlen hang forrása felé, de a
sötétségben nem láttad, merre mész. Egyik lépésednél megbotlottál valamiben, de
nem estél el. Karok ragadtak meg és mentettek meg a talajjal való ütközéstől.
Felnéztél a tulajdonosukra, de nem találtad. A fogás érzése is megszűnt, de nem
gondolkodtál tovább, biztos voltál benne, hogy a szerelmed volt. Ekkor újra
meghallottad a mézédes hangot, s tovább indultál felé. Mikor azonban már jó
ideje mentél, egyszer csak megálltál.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kai, hova menjek?</span> – kérdezted a
hangtól, hisz nem láttad semmi értelmét, hogy folytasd az utat a semmibe.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">_______</span> - szólított most a neveden,
mire azonnal megfordultál. Szemeid előtt már nem sötétség leledzett, hanem egy
ablak. Nevetés szűrődött ki mögüle, így az üveghez közelebb hajolva benéztél
rajta.<br />
A saját lakásod belseje fogadott, de egy helyett három személlyel. Te, Kai, és
egy önfeledten játszadozó kisfiú. Ijedten elkaptad az arcod az ablaktól és szád
elé emelted az egyik kezed. Szüleid tönkrement házassága miatt lelked legmélyén
egy boldog családra vágytál, amit mindig is próbáltál a munkával és tanulással
elfojtani, de ez kihozott belőled minden érzelmet. A boldogság szó szerint
beléd nyilallt, nem tudtad visszatartani kibuggyanó könnyeid és akaratlanul is
meghatott mosolyra húztad ajkaid. Minden bátorságod összeszedve ismét benéztél
az ablakon, de a pár addigra egymást ölelve bújt közelebb a másik testéhez.
Valamit belesúgtál Kai fülébe, mire a fiú csak elmosolyodott, majd míg végigsimított
arcodon, fejed mellkasára tetted. A kisgyerek ekkor odafutott hozzád és
meghúzta nadrágod szárát, hogy rá figyelj. Mosolyogva lehajoltál hozzá, majd
karjaidba vetted, mire a gyerkőc adott az arcodra egy puszit.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Szeretlek anya.</span> – súgta, de
kihallottad minden szavát az üvegen át is. Könnyeid utat törtek arcodon, s
álladig folyva a semmibe vesztek. Végig a bent lévőket nézve láttad, ahogy Kai
átöleli őket, de ölelés közben tekintetét rád vezeti. Rád, mint az ablakon
túlról szemlélőre. Még szélesebbre húzta mosolyát, majd lehunyta szemeit és
szorosabbra vonta körülöttetek karjait.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Itt váltál el az ablaktól és halkan szipogva eltávolodtál
tőle. Nem tudtad, mi volt ez, de tagadhatatlanul örömkönnyekkel halmozott el.
Azonban ahelyett, hogy tovább követtél volna egy hangot, pilláid felnyíltak és a
tévé üvegében a mosolyogva könnyező önmagaddal találtad szembe magad. Gyorsan
felültél a kanapéról és nedves arcod megtörölve felálltál. Egy percig se
habozva az ablakhoz rohantál és kihajoltál rajta.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kai!</span> – kiáltottad, de nem érkezett
válasz. – <span style="color: #0b5394;">KAI!</span> – kiáltottad még hangosabban, de semmi. Nyoma sem volt a fiúnak.
Az előszobába siettél és bár nem tudtad, merre keresd, felkaptad magadra cipőd,
s kabátod, majd futni kezdtél. Az utcára érve tétováztál, melyik irányt
válaszd, de megérzésedre hagyatkozva jobbra indultál.<br />
A hideg levegő csípte arcod, leheleted minden egyes levegővételnél fehér
füstszerű nyomot hagyott, de nem érdekelt a fagyos idő, most csak Kait akartad
megtalálni, hogy az ölelésébe bújj. Egyetlen romantikus film sem tudott
meghatni, de ez az álom egy másodperc alatt meghódította a szíved.<br />
A távolban megláttál egy alakot, de sötét volt, nem tudtad pontosan hozzá
tartozik-e a ruha, a haja azonban hasonlított, így szinte biztos voltál benne,
hogy ő lesz az.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kai…</span> - futottál mögé, majd hátulról
átölelve megállásra kényszerítetted. Hozzásimulva lehunytad szemeid és
próbáltál csak melegségére koncentrálni, bár valami fura volt…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kicsi lány, meg fogsz fagyni, menj
inkább haza.</span> – szólt egy kedves, ismerős hang.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ch-Chen?</span> – engedted el azonnal
megszeppenve. – <span style="color: #0b5394;">Én… Én nem…</span> -<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Tudom.</span> – fordult meg mosolyogva. –<span style="color: #0b5394;"> Kai
majd holnap meglátogat, gondoskodom róla.</span> – mondta kedvesen és végigsimított
felkarodon. – <span style="color: #0b5394;">De azért vigyázz vele.</span> – súgta füledbe, amitől kirázott a hideg,
de bólintottál. – <span style="color: #0b5394;">Menj, gyerünk, és próbálj meg pihenni.</span> – simított végig most
homlokodon és érezted, hogy valami fura köd telepedik elmédre.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Látlak még? </span>– csúszott ki a szádon
akaratod ellenére. Chen egy pillanatra megtorpant, de mosolyát még szélesebbre
húzta.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Persze, ha szeretnél. Csak szólíts.</span> –
Nem igazán értetted, mire céloz, de beleegyeztél. Intettél neki, majd megfordultál,
hogy hazamenj, de hirtelen eszedbe jutott egy kérdés. Mikor visszafordítottad a
fejed, hogy szólj neki, Chen már sehol nem volt. Sóhajtottál, majd megpróbáltad
felidézni a hazavezető utat.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hangos csengőszóra ébredtél és sorozatos kopogtatásokra.
Furcsamód sikerült sokat aludnod az éjjel, de örültél neki, végre kipihenten
keltél ki az ágyból. Lassan odabattyogtál az ajtóhoz és a kukucskálón ki sem
lesve, kinyitottad. Meglepetésedre egy jól öltözött és egészen jóképű postásfiú
várt. Még köszönni sem volt időd, már hajolt is meg és a kezedbe nyomott egy
csomagot.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Köszönjük, hogy a Unicorn Mailt
választották.</span> – mosolygott és eléd tartott egy papírt. – <span style="color: #0b5394;">Itt írja kérem alá. </span>–
mutatta, így a tollat nagy nehezen megfogva odabiggyesztetted a neved.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Köszönöm…</span> - néztél le a névtáblájára. –
<span style="color: #0b5394;">Lay. Ritka az ilyen udvarias postás. </span>– mosolyodtál el, mire ismét meghajolt és
elköszönve eltűnt a lépcsőházban, hogy a többi üzenetet/csomagot is továbbítsa.<br />
Becsuktad az ajtót és a kicsi, de stílusos dobozkához értél. Precízen be volt
csomagolva, mint egy ajándék, így széthúztad a szalagot és kinyitottad.
Meglepetésedre egy karkötő fogadott, melyen tucatnyi apró medálocska
díszelgett, köztük egy BFF felirat is.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <i><span style="color: #0b5394;">„Sajnálom, hülye voltam.”</span></i> – írta a
kicsi papírka, mely az ékszer alatt hevert. Joyae írása volt, persze, ki másé.
Azért örültél, hogy nem haragudott meg rád egész életére, de sosem volt
erőssége a személyes bocsánatkérés. Igaz, még az is csoda volt, ha néha
beismerte, hogy hibázott. Mosolyogva elvetted a karkötőt és óvatosan feltetted
csuklódra.<br />
Míg visszamentél a szobádba párszor nyújtóztál és ásítottál is, hiába a sok
alvás, egy kicsit fáradt maradtál. Talán a stressz, talán minden. Feltett
szándékoddá vált, hogy - amennyiben Chen igazat mondott – felkészülj Kai
érkezésére, de halvány fogalmad sem volt arról, hogyan. Szép ruha és
cicomázkodás nem fogja meglepni, étel…azt sem tudod, mit szeret…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Miért mondta, hogy még nem? </span>– ötlött fejedbe
a kérdés, ahogy az ágyra huppantál. Miért nem tette meg akkor, ott a kanapén?
Halántékod masszírozva hunytad be a szemed és nyöszörögni kezdtél. Miért olyan
komplikált minden? Pokol, démonok, tervek, te jó ég! Most nagyon nem értettél
semmit. Miért pont te? Miért nem lehet normális életed?<br />
Nagyokat sóhajtozva hasra feküdtél és kezeid előre nyújtva ismét nyújtózkodtál
egyet. Most azonban ujjaid valami puhába ütköztek. Zavartan felnyitottad
pilláid és megláttál magad előtt egy plüssmacit. Felvont szemöldökkel közelebb
kúsztál hozzá és magadhoz húztad. Ismerős illat áradt belőle, színtiszta Kai.
Biztos az éjjel csempészte be… Hatalmas mosollyal az arcodon ölelted magadhoz a
mackót és adtál a pofijára egy puszit.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Ezt küldöm a gazdádnak és, hogy
bocsásson meg nekem, amiért olyan gyorsan felkaptam a vizet. Bízok benne.</span> –
súgtad a bundás kis macifülekbe és végigsimítottál rajtuk.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">És ha személyesen adnád oda? </span>– búgta mögüled
egy hang, mire szívbajosan megugorva mellkasodhoz kaptál. Megfordultál és hiába
ijesztett meg, most nem tudtál rá haragudni. Nyakába ugrottál és szorosan
hozzábújva megcsókoltad álla alatt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Megfelel? </span>– súgtad mosolyogva és
átölelted. – <span style="color: #0b5394;">Tényleg sajnálom.</span> -<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Tudom.</span> – nézett le rád sötét
íriszeivel és kisimított arcodból egy tincset.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Volt egy álmom… </span>- csúszott ki ajkaid
közül, bár bizonyára tudta, hisz tudott rólad mindent. Meglepetésedre azonban
csak kérdőn nézett rád.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Milyen álom?</span> – húzta össze szemeit.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Hát, szólítottál… És egy ablakon
kellett benéznem, ahol… Nem emlékszem. Miért nem emlékszem?</span> – kérdezted és
megfogtad a fejed. Kai nem felelt, csak mereven bámult rád. – <span style="color: #0b5394;">Te…meg egy kisfiú…
És együtt voltunk.</span> – bökted ki végül, mire a fiú ajkai résnyire nyíltak, szemei
pedig kikerekedtek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Csak egy álom volt. </span>– keményítette meg
arcvonásait szinte azonnal, ahogy rávágta a választ.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">De</span>–<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nincs de. Csak egy álom. Most el kell
mennem, este jövök. </span>– hagyta meg neked, majd felállt az ágyról és elindult az
ajtó felé. Kicsit bántott, hogy ilyen gyorsan megváltozott és egy csókot sem
kaptál, de nem tehettél ellene semmit.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Nem kell az ajtót használnod, tudod,
már nem „titkolózol”<span style="color: black;">.</span> </span>– emelted ki az utolsó szót ironikusan.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Igaz is. </span>– fordult vissza és
kifejezéstelen, érzelemmentes arccal szemeidbe nézett, majd ujjait felemelve
csettintett és fekete, gyorsan felszálló füstöt hagyva maga után, felszívódott.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Sóhajtva hátradőltél, de oldalra fordítva fejed, megláttál
egy apró papírfecnit, ami valószínűleg Kai zsebéből esett ki. Kíváncsian érte
nyúltál és valami érthetetlen karmolásos írás helyett egy cím volt rajta. Egy
nem is annyira távoli cím. Remélve, hogy többet tudsz meg erről az egész,
körülötted lejátszódó dologról, felöltöztél, majd kabátod kapva elindultál,
hogy felkeresd a lakást és annak tulajdonosait.<br />
Körülbelül öt percbe telt, míg odaértél, közben folyamatosan figyelve, hogy még
véletlenül se találkozz össze ismerőssel. Kis lakás helyett egy pár emeletes
panelház fogadott, a kis fecnin azonban nem volt, csak házszám. Szád elhúzva
végignézted a lakók névlistáját, de egy sem volt ismerős. Az egyetlen eltérés
két kínai név volt, de olyat sok helyen láttál. Már épp feladtad volna, mikor
zörgést hallottál a lépcsőház felől, így gyorsan a bejárat melletti beugró mögé
bújtál. Pár másodpercre rá már nyílt is az ajtó, a lakó pedig sietősen
távozott, te viszont kihasználva az alkalmat, beslisszoltál a becsukódó ajtó
mögé. Kifújva magad szétnéztél és megállapítottad, hogy ugyanolyan volt, mint a
többi, csak alacsonyabban fekvő mennyezettel. <br />
Alsó ajkad beharapva indultál meg a lépcsőn, készen arra, hogy bármelyik
pillanatban futásnak eredj. Párosával szedted a fokokat, minden ajtónál
megálltál és hallgatóztál, de sehol semmi. Vagy nem voltak otthon vagy átlagos
családi csetepaté fogadott. Egy ajtó maradt hátra, ahol a két kínai lakott.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Most vagy soha. </span>– gondoltad és füled
az ajtóra tapasztottad. Síri csönd. Már majdnem sóhajtva elhúzódtál, mikor a
szíved kihagyott egy dobbanást.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Itt van…én is érzem.</span> – hallottál egy
mély, búgó hangot, mire már rohantál is volna le a lépcsőn, de időd sem volt
még csak megfordulni sem. Az ajtó azonnal feltárult, mely mögött egy magas,
hosszabb, fekete hajú fiú állt. Egyértelműen idősebbnek tűnt, mint Kai, de
valahonnan ismerős volt…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Gyere be.</span> – invitált vagy inkább
utasított, amiből tudtad, hogy az előbb is az ő hangját hallottad. Míg eddig
földbe gyökerezve álltál, lábaid most maguktól megindultak, hiába nem akartad.
A lakás belsejébe húztak, el egészen a nappaliig. Kevés bútor volt, de mind igényes,
a szoba kanapéján ülő rövid fekete hajú, mosolygó fiú is egy bőrfotelre
ültetett le. Vagyis intett a kezével. A magasabb mikor visszaért, azonnal a
pandaarcú, csendben ülő ajkaira tapadt.<br />
Szemeid kikerekedtek, tátott szájjal nézted, ahogy mozog a szájuk, de valamivel
eltérőbben, mint egy rendes csóknál. Kicsit megrémültél, nem tudtad, mit
csinálj, vagy ők mit akartak, így igencsak feszélyezve érezted magad. Mikor pár
másodperc múlva elszakadtak egymástól, mindketten rád néztek, majd a panda a –
feltehetőleg, de minden bizonnyal – barátjára.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Ő Tao, én pedig Kris vagyok, bár ezt
már minden bizonnyal tudtad. </span>– kezdett bele mondandójába a magasabb, de nem
ellenkeztél. Ha ő azt mondja, ismered őket, akkor így is van. Talán többet is
tudsz meg… - <span style="color: #0b5394;">Mondd, miért jöttél ide? Kai küldött?</span> – húzta apró fintorra a
száját, amiből rögtön leesett, hogy nem igen csípik egymást.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Hát…nem, csak… </span>- próbáltál valami
elfogadható hülyeséget kitalálni, de semmi nem jutott eszedbe, az előbbi
látvány túlságosan elvonta a figyelmed, így inkább felhasználtad azt. – <span style="color: #0b5394;">Mi volt
ez az izé az előbb? </span>– bukott ki belőled a kérdés, mire Kris megemelte egyik
szemöldökét.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Tessék? Oh, amint látod, Tao nem beszél.
Így adja át a gondolatait, hogy közvetíteni tudjam őket. De látom, a kölyök nem
sokat mondott…</span> - felelte nemes egyszerűséggel. A válasz rá csak pár pislogás
volt. Soha nem hallottál még ilyesmiről, minden bizonnyal ők is mások. Itt
mindenki más?! – <span style="color: #0b5394;">Azt viszont még mindig nem mondtad, miért vagy itt. </span>– húzta össze
szemeit.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Én…csak megtaláltam a címet és…hátha
tudtok segíteni.<span style="color: black;">.</span>. </span>– hebegted.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Figyelj szivi, ha nincs konkrét
indokod és nem a kölyök küldött, nincs itt semmi keresnivalód. A segítség nincs
ingyen.</span> – állt fel a helyéről és elindult feléd. – <span style="color: #0b5394;">A démonokat nem lehet csak
úgy utasítani…ára van…</span> -<br />
Hatalmasat nyeltél, nem tudtad, mit tegyél, így csak mereven bámultad a közeledő
arcát. Ekkor azonban beugrott, mikor a kórházban jártál és a magasabb fiú is.
Hát hogyne, már tudtad, honnan volt olyan ismerős és akkor…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kai tényleg ott volt aznap a kórházban…veled.
Csak akkor szőke voltál. Igaz?</span> – adtál hangot a felismerésnek, mire Kris arca
eltorzult a rémülettől, Tao pedig szemöldökét összeráncolva felállt és nagyot
csapott a vállára.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Mi? Nem igaz, hagyj már! Nem voltam
ott!</span> – próbálta hárítani, nem sok sikerrel, Tao elég mérgesnek bizonyult.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Itt láttad idejét annak, hogy lelépj, míg a kettő lerendezi
a civakodást. Halkan kislisszoltál a lakásból, majd lerohantál a lépcsőn és
futva távoztál az épületből, de beleütköztél valakibe, akibe most a legkevésbé
sem akartál.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Mit keresel itt?</span> – húzta össze szemét
Kai, amint végigmért. –<span style="color: #0b5394;"> Felelj! </span>– kiáltott rád, de nem bírtál megszólalni, csak
oldalra néztél. –<span style="color: #0b5394;"> Kriséknél voltál, igaz? Honnan tudtad, hogy itt vannak?</span> –
ragadta meg csuklód, hogy magához fordítson.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Áhh, ez fáj…</span> - szisszentél fel, mikor
a ruha végigsúrolta az előző napi horzsolásod. Kai picit megenyhülni látszott,
de nem engedett el, csak lazított szorításán.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Halljam… </span>- szűrte fogai közül.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kiesett a cím a zsebedből, na,
elengedsz végre? </span>– tört fel belőled. Eleged volt abból, hogy nem mond el
mindent. Kai azonban újra megrántott, ezúttal közel magához, hogy csak pár
centire legyen az arcotok.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Soha többet ne csináld ezt, és ne gyere
vissza ide…</span> - mélyült el hangja, majd elengedett és rád sem nézve kikerült,
hogy bemenjen a házba.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Különben?</span> – kiáltottál utána. –
<span style="color: #0b5394;">Megütsz? Vagy csak ellöksz megint, hogy ne közvetlenül bánts?</span> – kérdezted fennhangon,
mire Kai visszafordult és láttad rajta, hogy dúl benne a düh. Rémisztő volt…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Ha ilyen ostoba vagy, hogy az én
dolgaimba avatkozol, legalább tudd, kinek a lakásába sétálsz be! És ha az
ellenségeim? Arra nem is gondoltál, hogy megölhetnek? </span>– ordított rád, mire
kicsit hátrahőköltél. – <span style="color: #0b5394;">Nem ismered az én fajtámat. Másodpercek alatt
gondolkodás nélkül cafatokra téphetnek… </span>- halkult el, hogy csak te halld
szitkozódását.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Sajnálom…</span> - fogtad vissza a közben
kibuggyanó könnyeidet. – <span style="color: #0b5394;">De azt hittem a te fajtádnak is vannak érzései.</span> –
húztad ki magad, míg mélyen a szemébe néztél, majd sarkon fordultál, hogy
hazamenj.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Elcseszted. Megint…</div>
Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-55569663507023698352013-02-13T14:26:00.001+01:002013-02-13T18:12:29.902+01:00<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;">In Love With The Devil</span></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Kai)<span style="color: #cc0000;">18+</span></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s1600/kaiiii.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="287" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s320/kaiiii.png" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">Chapter <span style="font-size: large;"><span style="font-size: large;"><span style="font-size: large;">9</span></span></span></span></b><br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
Pupilláid összeszűkültek, tekinteted hatalmasra tágult és
ajkaid eltátva bámultad Kait. Nem, az nem lehet… Kicsit eltávolodtál tőle,
mereven figyelve minden egyes mozdulatát, hátha csak szórakozik. A félelem
átjárta ereid és lassan elborítva elméd, felrémlettek előtted a furcsa
történések a fiú körül. Mikor a tömegben hirtelen eltűnt, mikor megláttad az
öltöző tükrében és mikor a saját lakásodba merészkedve változtatta meg a
tükörképed. Remegni kezdtél, a rettegés átható hulláma elterjedt testedben és
valamelyest megváltoztatta a helyzetet is. Ismét végigfolyt arcodon pár
könnycsepp és kezeid magad elé emelve hátráltál.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kai…mondd, hogy ez nem igaz…</span> -
lehelted a levegőbe remegő hangon, de a fiú nem reagált. Nem húzta ajkait
csintalan mosolyra, nem láttad szemeiben a játékosság csillogását. Komolyan
beszélt, így nem felelt…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Mondj már valamit! </span>– tört fel belőled
a sírás és arcod tenyeredbe temetve megfordultál, hogy elmenj. Képtelen voltál
feldolgozni a hallottakat, időre volt szükséged.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Azt mondtad, szeretsz…</span> - hallottad Kai
suttogását, ami megtorpanásra késztetett. Mikor szavai eljutottak tudatodig,
hangos zokogásba kitörve térdre estél és a földre görnyedtél. Ruhád tiszta
mocsok volt, remegtél minden porcikádban, borzasztó embernek érezted magad.
Szereted, hogy ne szeretnéd, de…de ha ez az igazság… Szereted, mert…mert más.
Más a többiektől, és most ezért taszítanád el, mert túlságosan más? Ezt nem
lehet, nem lehet valakit csak azért nem szeretni, mert különbözik. Igaza van…
Lassan alábbhagyott a sírás, de sápadt és meggyötört arccal, érzelemmentes
arckifejezéssel engedted le kezeid, majd csak mereven néztél előre, a kihalt
utcára. Kai járt a fejedben, üveges tekinteted mögött folyamatosan pörögtek a
vele töltött percek emlékképei, és egy percre sem akartak csitulni. Némelyikre
halvány mosoly kúszott arcodra, de nem sikerült teljes mértékben átadnod magad
az érzésnek. Túl sok volt egyszerre, ami a logikus gondolkodást felülmúlja.<br />
Lassan felálltál, félszegen tartott pillákkal leszegted a fejed és visszalépkedtél
Kaihoz.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Igen…</span> - súgtad magad elé, ahogy
fejedben folyamatosan visszhangzott mondata. Közelebb érve felpillantottál
arcára, és láttad, hogy ugyanazzal a kicsit megtört tekintettel néz rád, mint
mikor elküldted őt. Képtelen voltál elhinni, hogy tényleg ez lenne… Olyan
emberi… Pilláid megremegtek, a könnyek ismét elhomályosították látásod és
beletörődve a hallottakba, ujjaid felsőjére csúsztattad, majd átvezetted hátára
és szorosan hozzábújtál, hogy ismét magadba szívhasd illatát, és összeszorított
szemekkel próbáld visszafogni a következő érzelemhullámot. – <span style="color: #0b5394;">Igen, azt
mondtam…és így is van, sajnálom…</span> - sóhajtottad elfojtott szipogásokkal<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>és homlokod mellkasának döntötted. Karjait
szó nélkül újra köréd emelte és most még jobban szorított magához, mint
azelőtt. – <span style="color: #0b5394;">Nem érdekel, bármi is vagy, szeretlek…</span> - lehelted a levegőbe, mire
Kai lehajolt és hajadba csókolt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem kell félned, tudod, hogy nem
bántalak.</span> – simogatta arcod és sajátját füledhez érintve kicsit beletúrt
hajadba. Elidőzött tincseid között és lehunyt szemekkel élvezte ki ölelésed
minden másodpercét. Hallgattad rendezett szívverését, érezted a testéből áradó
melegséget és próbáltad lenyugtatni magad fel-le emelkedő mellkasának ütemével.
– <span style="color: #0b5394;">Soha nem hagyom, hogy bajod essen.</span> – folytatta füled mögé intézve egy lágy
csókot, enyhe, de jóleső remegést váltva ki belőled.</div>
<div class="MsoNormal">
Szavaira halványan és kicsit nyugodtabban elmosolyodtál. Ezt
eddig is tudtad. Nem is tudtad, inkább érezted, csak a kiléte rémített meg, és
az, hogy minden, aminek a létezését kiskorodtól kezdve tagadtad, az mégis
valós.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Tudom, hogy megrémít... </span>– súgta és
akaratlanul is eszedbe jutott, mikor a lakásodban is válaszolt a kimondatlan
kérdésedre. – <span style="color: #0b5394;">Igen, képes vagyok rá.</span> – felelte ismét, mire átfutott rajtad a
hideg. Vajon miket láthatott eddig a gondolataid között, amiről te nem is
tudsz? Mostanra ezer meg ezer kérdés fogalmazódott meg fejedben, de nem tudtad,
melyikkel kezdd vagy melyiket nem érdemes megemlíteni sem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kai…</span> - kezdtél volna bele, de egy
ujját ajkaidra tette.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Shh, gyere, hazakísérlek.</span> –
mosolyodott el és derekad átkarolva oldalra hajolt, hogy egy lágy puszit
arcodra lehelve, ezzel pedig a te ajkaidra is mosolyt csalva, egymás mellett
sétálva hazainduljatok.<br />
<br />
Egész úton egy szót sem szóltatok egymáshoz, szavak nélkül is tudtátok, mire
gondol, vagy mit érez a másik – legalábbis ő biztosan -, így mikor
megérkeztetek, szó nélkül az ajtóhoz léptél és a kulcsot a zárba helyezve
kipattintottad azt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Feljössz?</span> – mosolyogtál kedvesen,
mintha az elmúlt hónap, de főleg az elmúlt két óra meg sem történt volna. Kai
csak bólintott, így mikor feltárult az ajtó, belépett a már olyannyira ismert –
csak közben kicsit átrendezett – otthonba.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem, köszönöm.</span> – felelt a még
kimondatlan kérdésedre, miszerint kér-e valamit. Meg sem lepődtél, persze miért
is ne hallaná megint a gondolataidat és miért is kérne bármit is? Egyáltalán
szokott enni vagy inni?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Igen.</span> – mondta ki a választ, majd
letelepedtetek a kanapéra. Ekkor azonban inkább nem gondolkodtál kérdéseken,
így beállt a kínos csend. Csak harapdáltad a szád, ő pedig mozdulatlanul nézett
maga elé. Óvatosan felpillantottál rá, de nem járt más a fejedben, csak tücskök
ciripelése, míg nem Kai először, amióta csak ismered, nevetésben tört ki. Egyik
kezét arcához tartotta és csak rázta a fejét, kacagásának hangja betöltötte az
egész lakást, jobb kedvre derítve ezzel téged is. – <span style="color: #0b5394;">Emberek…</span> - dörzsölte meg
arcát és mosolyogva hátradőlt a kanapén.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Hagyd már abba!</span> – szóltál rá
vigyorogva és felbátorodva finoman a vállába boxoltál.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kikapcsolhatom, ha szeretnéd. </span>– nézett
rád kivédve az apró ütést és végigmérte egyberuhád, mely pántok nélkül rögzült
pőre dekoltázsodhoz.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kikapcsolni?</span> – vontad fel egyik
szemöldököd és kérdőn tekintettél rá. A fiú visszanézett arcodra, és mint aki
kicsit elkalandozott, pislogott párat, hogy válaszoljon.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Igen, olyasmi. Ha nem akarom, nem
hallom. </span>- mutatta közben a füleit, mintha lezárna egy kaput.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Értem. Nem baj, ha nem szeretném, hogy
halld?</span> – haraptad be alsó ajkad, mire Kai csak megrázta a fejét. Akkor most már
gondolhatsz, amire akarsz? Kék, csíkos, gülüszemű elefántok, rózsaszín
tüllszoknyás piócák? Remek. De mégis Kai hogy képes erre? Hogyhogy létezik ez
az egész? És miért? Van, amiről még nem tudsz? Újra megrohamoztak a kérdések,
így a fiúra néztél, akit újból dekoltázsod mozgásának figyelemmel követéséből
zökkentettél ki.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Mesélsz neke</span>–<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem. </span>– vágott a szavadba Kai, te
viszont tudni akartál mindent, legalább az alapokat, ha már a létezéséről
tudsz, így nem hagytad annyiban. Persze Kai ellenkezett, ahogy csak tudott, de
végül mikor közelebb húzódtál hozzá és arcod nyakába fúrtad, felengedett és
beleegyezett. Igaz, utána sóhajtva megrázta a fejét, de már kimondta.</div>
<div class="MsoNormal">
Itt kezdődött az a reggelbe, majd ebéddel és fürdéssel
félbeszakított éjszakába nyúló beszélgetés – vagyis inkább egyoldalú
történetmesélés -, ami alatt Kai mesélt a világokról, a lényekről és a nagy
kapocsról, valamint az egyensúlyról, ami az egészet egyben tartja. Nem volt
nehezen érthető szöveg, se kacifántos nevek, mégis sok időbe telt, mire
sikerült egy részletét is feldolgoznod, így a fiúnak nem maradt más választása,
mint újra meg újra leegyszerűsítve elmagyarázni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Tehát van a négy világ. A két szélső:
Pokol és Menny, közöttük a Föld és végül a végtelenség, ami mindhármon kívül
áll, körüllengi az egészet. Ehhez méltón ugye a Földön élnek az emberek, melyek
egy testből és egy lélekből állnak. Vannak kivételek, akiknek kettő, de az most
nem fontos. A lélek egy adott anyag, az csak testet vesz fel, de időnként
cserélni kell, mert elhasználódik, így egy újba kell költöznie. Ez a halál és
születés. Az emberi test a lélek tára, csak abban tud érvényesülni, de
kiöregedéskor, a testből való kilépéskor a lélek tapasztalatai/tettei alapján
tisztuláson esik át. Amennyiben több jóra volt képes, úgy a Mennybe, rossz
dolgok esetén a Pokolba jut. Tehát jutalom vagy büntetés. Eddig világos? </span>–
kérdezte Kai, mire bólintottál. Igaz, még mindig a fele homály volt, de nem
akartad elkeseríteni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Rendben. Szóval a
jutalommal/büntetéssel a lélek fejlődik, a kapott dolog bevésődik, de az
emlékeket törlik, hogy mindenki tiszta lappal induljon. Valószínűleg te is már
ezer meg ezer testben voltál ez idáig, csak nem emlékszel rá. </span>– pöccintette meg
homlokod. - <span style="color: #0b5394;">Ezekből következik, hogy kell egy irányító, mert semmi sem
tökéletes, kell valaki, aki ügyel a dolgok rendjére. Így került a Pokol
trónjára apám, Lucifer, a Menny lócájára pedig Gabi. Azaz Gábriel arkangyal,
csak mi hívjuk Gabinak, mert olyan buzis tógája van, hogy az valami hihetetlen.
</span>– vakarta meg tarkóját, te pedig akaratlanul is felnevettél.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">És miért nem</span>–<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Isten? </span>– vágott a szavadba, mire
összehúztad a szemed. – <span style="color: #0b5394;">Nem, nem hallgatóztam, csak ezt tűnt ésszerűnek.</span> –
legyintett, hogy ne húzd fel magad. – <span style="color: #0b5394;">Szóval azért, mert nincs. Nem létezik.
Vagy legalábbis mi nem tudunk róla. Őt nevezik az ember teremtőjének, de azok
valójában az elementálok, tehát a víz, tűz, föld, levegő, és a többi elem
megtestesítői, valamint mi. Az elementálok alkották meg a kézzel fogható
közeget, azt a környezetet, melyben élsz, mi pedig – az angyalok és démonok –
az embereket, akik rajta élnek. Közös megegyezés alapján - akkoriban együtt
volt mindenki, de ezt inkább hagyjuk - és nem egyvalaki. Túl nagy munka lett
volna vele.</span> – szögezte le, mintha valami átlagos, mindennapos ügyről lett volna
szó. Kezdtél fáradni, de lassan körvonalazódott a sztori. – <span style="color: #0b5394;">Szóval ott
tartottam, hogy vezetők. Hozzájuk járnak szolgák is, tehát amiket mondtam,
angyalok, démonok, és ezek alfajai. Szépek, rondák, szemetek, jószívűek. Persze,
nem, hogy csupa jó ott, csupa rossz nálunk, ellentétek mindenhol vannak. Na de
a segédeknek szükségük van egy testre, hogy ne csak lebegő lelkek legyenek ezt
túl jó/túl rossz lelkek bekebelezésével és pár alapanyag segítségével hozzák
létre. </span><br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Akkor neked sem ez az igazi alakod?</span> –
ráncoltad össze homlokod.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem. Ez egy emberi test, amit
elfoglaltam. A sajátom belesűrítődött a testben tárolt eredeti lélek mellé, így
képes vagyok ezen a világon is tevékenykedni. De én amúgy sem eszem lelkeket,
én a vezetői vérvonalhoz tartozom, és nálunk máshogy működik minden.<span style="color: black;"><span style="color: black;"> -</span></span></span><br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> És…megmutatod?</span> – kérdezted, de azonnal
megrázta a fejét.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Nem. Hidd el, nem akarod látni… </span>-
mondta komoran és oldalra nézett. – <span style="color: #0b5394;">És amúgy is képtelen lennék rá. Ez egy
másik világ, igazodnom kell annak szabályaihoz. Vagy emberi test vagy semmi.
Szerinted mi történne, ha mindenki az eredeti formájában szaladgálna itt?
Pánik, fegyverek, háború és még sorolhatnám. Meg sem próbálnák elfogadni,
idióták mind. Majdnem mind. </span>– helyesbített rád nézve. – <span style="color: #0b5394;">De ez egyúttal az
egyensúly felborulását is jelentené. Miután megalkottuk a köztes világot,
szétváltunk és mindenkinek meglett a maga helye. Viszont, ahogy mondtam
mindenhol vannak bajkeverő dögök, akik lejönnek a Földre emberi testbe bújva.
Az ő megfigyelésükre vannak a kémek, akik mindig a másik oldal elemeinek
tevékenykedését figyelik, mint Chanyeol és Baekhyun.</span> –<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Tessék? B-Baekhyun…? És…Te jó ég Kai…
Még a végén kiderül, hogy én vagyok egyedül ember…</span> - forgattad meg a szemeid. –
<span style="color: #0b5394;">De rendben, ha kémek voltak, hogy ismerték meg egymást vagy mi történt
közöttük?</span><br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ugyanoda küldték őket megfigyelőnek, a
Kék Angyalba - hiszen ott a vendégek legalább fele fentről vagy lentről
származik - és szépen lassan egymásra találtak. Aztán a hivatásukból adódóan
galibák sorozata és így, de nem akarok belemenni, kérdezd meg tőlük. </span>–
legyintett, és ekkor eszedbe jutott Baekhyun és Joyae beszélgetése a Plázában.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">És miért vannak még itt? Úgy értem, gondolom
már nem kémek…</span> - <br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Csak feltételekkel lehet a Földre
jönni. Semmilyen módon nem érintkezhetnek a szembenállókkal, mármint kivéve a kémek
a megfigyelésen kívül. Ha több van közöttük, akkor az azonnali kitiltást jelent,
mint Chanyeolék esetében. Ilyenkor örökre a Földön ragadnak, mivel
halhatatlanok.</span><br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">És a testük?</span> – vágtál a szavába, de
Kai leintett.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Léteznek testújítók, akiket időről
időre meglátogatva karbantartják a testet, így nem kell váltaniuk. Persze ez
csak egy életnyi időt jelent, akik csak „szórakozásból” jönnek, azoknak bőven
elég az ideiglenes. Ők mindig az emberekkel kezdenek ki, nem is érdemes őket
megfigyelni, akik viszont minket érdekelnek, azok inkább visszahúzódóak. Amúgy
Baekhyunra visszatérve, ő nem tudja, hogy itt vagyok, de ne is mondd el neki. </span>-<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Rendben. Már csak azt nem értem, hogy
mi az a negyedik világ pontosan, mert arról még nem meséltél… </span>- döntötted fejed
vállára, hogy kényelmesen elhelyezkedve hallgasd további történeteit.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">A negyedik… Azt nem szeretjük. A negyedik
világ szó szerint maga a végtelenség. Nem tudjuk, mi történik benne, csak azt,
hogy ami lélek egyszer oda távozik, az soha többé nem tér vissza, se fel, se
le, se a Földre, egyszerűen megszűnik létezni.</span> – komorult el kicsit Kai
hangulata.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">De azt mondtad, csak két irányba mehet
a lélek, akkor hogyan tud oda jutni? </span>- <br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Van egy</span>– kezdett volna bele, de
kopogás szakította meg a beszélgetést. Mivel nem tudtad, ki az, gyorsan
beküldted Kait a hálóba, hogy bújjon el vagy, hogy szimplán tűnjön el, mint a
múltkor. Amint a fiú kikerült látókörödből, kinyitottad az ajtót és egy átlagos
ruhába öltözött Joyae pillantott rád, ami elég ritka volt – már ami az átlagos
ruhát illeti -.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Szia, mondd, mit
szeretnél? </span>– vontad fel egyik szemöldököd és az ajtófélfának dőltél, de
barátnőd szó nélkül belökött az ajtón és bevágta maga mögött. Nem értetted,
mire fel a nagy megindulás, míg a lány meg nem szólalt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Hogy mit szeretnék? Hogy mit
szeretnék?? Azt, hogy legyen végre egy kis eszed!</span> – rivallt rád barátnőd. – <span style="color: #0b5394;">Itt
vár lent a srác a buliból egy csokor virággal. Most azonnal húzz lefelé! Nem
mondom többször, értettem? </span>– ragadta meg karod és úgy, ahogy voltál, elkezdett
az ajtó felé tessékelni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">De Joyae….hagyj, hagyj már!! </span>– tépted ki
karod a szorításából. – <span style="color: #0b5394;">Honnan tudja egyáltalán a címem?</span> – ráztad meg a fejed
és már mentél volna vissza a szobádba, de Joyae megállított.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Szerinted majd hagyom, hogy csak úgy
szó nélkül lelépj egy ilyen jó pasi elől? Miután elmentél, a kezébe nyomtam a
címed, a számod, meg a neved. Csodálkozom, hogy még nem hívott fel. </span>- lépett
eléd büszkén keresztbe fonva karjait. Most lett belőle eleged. Eddig soha nem
álltál ki ellene, de ezzel betelt a pohár. Igen, tényleg jó srác volt, de majd
megoldod magadnak a problémáidat, nem kell az ő segítsége és hogy kéretlenül
kerítősködjön. Mindezt emelt hangon a szemébe is mondtad, mire szó szerint
leejtette az állát. Valószínűleg megszokta, hogy neki soha senki nem mond
ellent. Na, ez nálad nem jött be.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Chh… Így hálálod meg mindazt, amit
érted tettem? Ha nem lennék, még mindig egy falusi, antiszociális kis fruska
lennél, aki semmit nem tud a világról. Hálátlan.</span> – szinte köpte a szavakat,
majd vissza se nézve kiviharzott az ajtón. Kicsit bántad, hogy így lekiabáltad,
de egyszer neki is illik magához térnie…<br />
Nagyokat sóhajtozva lépkedtél vissza a szobába és arccal a kanapéra vetetted
magad, de valami nagyon nem vízszintesre estél.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Au…</span> - hallottad magad alól és
megjelent alattad Kai. Pislogtál párat a módszerén, majd félrefordítottad a
fejed és próbáltál visszaemlékezni, hol láttál hasonlót.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ez…Ez olyan volt, mint mikor Frodó
levette a gyűrűt! </span>– tátottad el a szád a felismerésre, mire szorgosan kezdted
keresni Kai ujján a kis karikát, persze hiába. Volt rajta egy gyűrű, de az
merőben máshogy nézett ki.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Buta nőszemély. </span>– forgatta szemeit és
egy mozdulattal átfordította magatokat, hogy most te legyél az ő helyén.
Először persze mosolyogtál a közelségén, de mikor az alábbhagyott, már egymás
szeme mellett egymás ajkait is néztétek. Az apró távolság egyre csak csökkent,
tekinteted cikázott pillái és szája között, míg puha párnái lágy csókot nem
leheltek ajkaidra. Nem tudtál tovább ellenállni a kísértésnek, azonnal
lehunytad szemeid és átkarolva nyakát, viszonoztad azt, majd szétnyitottad
szád, hogy beengedd nyelvét sajátodhoz. Rögtön lassú táncba kezdtetek, ami
perceken belül pajkos játékba, majd szenvedélyes csatába ment át.<br />
Mélyítve a csókot, ujjaid hajába túrtak, Kai kezei pedig derekadhoz csúszva
simítottak végig oldaladon, hogy enyhén felhúzzák felsőd vékony anyagát. Halkan
sóhajtottál finom érintésére, mire a fiú elszakadt ajkaidtól és állad vonalát
végigcsókolva letért nyakadhoz, hogy ott is elborítson forró puszikkal, és
néhol enyhe harapásokkal hozza elő belőled az egyre hangosodó zihálást az apró
nyögésekkel együtt. Ujjai már hasad cirógatták, s mentek egyre feljebb
mellkasod felé, de a már most növekvő bizsergéstől képtelen voltál értelmesen
gondolkodni. Nem tudtad, mit csinálj, hiszen szűz létedre semmi tapasztalatod nem
volt, így tetted azt, amit az ösztöneid súgtak. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mikor Kai picit erősebben harapta vagy szívta
meg bőröd, pólója alá csúsztatott kezeddel enyhén végigkarcoltad hátát, így
előidézve az ő sóhajait is. Mikor azonban dekoltázsod csókolása közben
kieresztettél egy hangosabb nyögést a nevével együtt, megtorpant és
hátrahőkölt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem. Ezt nem ma.</span> – rázta meg a fejét
és leszállt a kanapéról. Nem értetted, miért csinálja ezt, mire ez a nagy
várakozás vagy, hogy csak játszik-e, így morcosan visszahúztad a pólód és
felültél a garnitúrán.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem tudom, mi a baj vele, de már kezd
idegesíteni. Mondd, minek vársz? Tökmindegy, mikor történik meg…</span> - <br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem!</span> – csattant fel hirtelen, majd
gyorsan elsimította vonásait. – <span style="color: #0b5394;">Nem mindegy, értsd meg. Fontos… Mindennek
megvan a maga ideje.</span> – halkult le és elfordult.<br />
Kicsit megijedtél, így visszaereszkedtél, nem volt más választásod.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ki akart bejönni? </span>– kérdezte váratlanul
Kai. Felnéztél rá és közömbösen felelted, hogy egy barátnőd. Ekkor azonban
beugrott, mit is mondott a lány, és belegondoltál, mi van, ha Chen még mindig
lent vár. Igaz, már estefelé járhatott, a Nap már lebukott a horizont alá, de
halvány fénye még pont megvilágította a háztömb bejáratát, hogy meglásd az
esetlegesen még ott tartózkodó fiút. Az ablakhoz rohantál és mikor kidugtad a
fejed, tényleg várt.<br />
Beharaptad alsó ajkad, nem tudtad, lemenj-e vagy maradj, mert barátnődtől
biztosan tudja, hogy otthon vagy, ha nem tennéd meg, bunkóság lenne. Kait
viszont nem akartad fent hagyni, hisz még a végén félreértené.</div>
<div class="MsoNormal">
Végül az előbbi mellett döntöttél, így meghagytad Kainak,
hogy pár perc és jössz. Lerohantál a lépcsőn, majd leérve a bejárathoz szinte
feltépted az ajtót, hogy egy lágyan mosolygó Chennel találd szembe magad.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Éreztem, hogy le fogsz jönni.</span> – mondta
kedvesen és feléd nyújtotta a csokrot. Halványan elpirulva elvetted – elvégre miért
utasítanád vissza a kedves gesztust – és egy öleléssel köszöntél neki.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Figyelj Chen, behívnálak, de az a
helyzet, hogy</span>–<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Mit csinálsz már ilyen…TE?!</span>- hallottad
meg Kai hangját magad mögül, de mire megfordultál volna, a fiú már el is suhant
melletted, hogy nekiessen újdonsült ismerősödnek. Egy hangos csapódással a
háztömb falának vágódtak és gyűlöletüket cseppet sem leplezve, vicsorogva
egymásnak estek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Mit csináltok? Ne! Kérlek, hagyjátok
abba! Kai, elég! </span>– kiáltottad, de nem figyeltek rád. Féltél, nagyon féltél,
hogy valamelyiküknek baja esik, így megpróbáltad szétválasztani őket. Kai
vállát kezdted el húzni, aminek az lett a következménye, hogy a fiú teljesen
belefeledkezve a küzdelembe, hatalmas erővel hátralökött téged és az aszfaltra
estél, csúnyán felhorzsolva az alkarod és könyököd.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Áhh…Kai ez fájt…</span> - szorítottad össze a
szemed és magadhoz a karod. A fájdalom élesen nyilallt végtagodba, és mikor
ökölbe szorítottad csak még rosszabb lett, így kibuggyant szemeidből egy
könnycsepp és arcodon végiggördülve megállt álladon, hogy aztán egy apró
mozdulattal lecsöppenjen. Amint a kis sós folyadék a földre ért, Kai megtorpant
és azonnal megfordult, majd hozzád rohant.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Jól vagy? </span>– erőszakolta ki magából ezt
a pár szót, kis aggódással keverve, és megpróbálta megnézni a sebet, de elhúztad
a karod. A félig leharcolt Chen csak állt titeket nézve és mosolyra húzta a
száját.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Lám-lám Kai, csak nem egy újabb
áldozat apádnak?</span> – kérdezte Chen, mire összevontad a szemöldököd.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Áldozat?</span> – kérdezted árnyalatnyival
mélyebb hangon. Kai sóhajtott, majd felállt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem, de nem a te dolgod. </span>– emelte gyűlölettől
izzó tekintetét a másikra.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kai, milyen áldozat?</span> – taglaltad a
kérdésed a fiúnak, de helyette Chen válaszolt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Oh, nem meséltél neki? Képzeld a pasid
régi hobbija, hogy szüzeket gyűjt, akiket feláldoz Lucifernek, hogy a kegyeiben
maradjon. Hiába a kicsi fia, így megy ez, nemde? </span>– mosolyodott el cinikusan és megcsipkedte
volna a fiú arcát, de az dühösen arrébb ütötte a kezét. Furcsa volt, hogy Chen
tudta, hogy tudod Kai kilétét, de most nem ezzel törődtél. Azt sem kérdezted
meg, Chen honnan tudja ezeket Kairól, de biztos ő is valami…valami más.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kai, igaz ez?</span> – néztél a fiúra félig
csalódottan, félig dühösen, de Kai nem felelt. – <span style="color: #0b5394;">Mondom igaz ez?</span> – emelted meg
a hangod és magad felé fordítottad arcát.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">IGEN! Ezt akartad hallani? Igen,
képzeld! Elcsábítottam őket és levittem mind a Pokolba apámhoz, hogy
megronthassa a testüket. Ezt tettem régen, több száz évvel ezelőtt. </span>– tört ki
belőle Chen legnagyobb örömére.<br />
Bármennyire is hallani akartad az igazságot, erre azért nem számítottál.
Bántott a tudat, hogy puszta eszközként tekintett az emberekre, így a
legkevesebb, amit tehettél az volt, hogy meglendítetted a kezed és felpofoztad
a fiút. A csattanás azonban mintha egy élettelen szobrot talált volna el; Kai
oldalra fordította a fejét, de a szeme se rebbent. Így valahogy megváltozott a
szemedben…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Csak annyit mondj meg, miért vagy
velem?</span> – kérdezted komoran.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem tehetem.</span> – szólalt meg kis idő
múlva teljesen rideg hangon. Sóhajtottál, de most csalódottan. Bár, mit is
vártál?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Sejtettem. Most hagyj egyedül. Chen,
köszönöm a virágot.</span> – hajoltál meg, majd otthagyva kettejüket, felmentél a
lakásodba. Képtelen voltál elhinni, hogy csak ennyire kellenél neki, de már nem
bíztál benne úgy, mint azelőtt.</div>
<div class="MsoNormal">
Amint kikerültél a fiúk látóköréből, Kai leszegte fejét,
hogy sötét loknijai elfedjék arcát, majd halkan nevetni kezdett. A másik
önelégült mosolya egy percre alábbhagyott, de újra előjött, mikor a fiú
megszólalt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Direkt csinálod igaz?</span> – húzta ajkát
félmosolyra Kai, majd lassan felnézett ellenfelére.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem tagadom, élezem. </span>– vágta zsebre
kezeit Chen és indulni készült, Kai azonban megragadta felsőjét és visszahúzta,
vészesen közel magához.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Vigyázz Belial… Tőlem akármelyik nőt
elcsábíthatod, bármelyiket megszállhatod, vagy megronthatod, de ő az enyém. Ha
egy ujjal is hozzáérsz, kitépem a lelkedet. </span>– súgta Kai fenyegető szavait a
démonnak, de csak halk kuncogást váltott ki belőle.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Apád nem örülne, ha tudná, mire
készülsz…</span> - súgta viszont Kai fülébe, majd hátrált és ugyanazzal a félmosollyal
az arcán otthagyta a döbbenten álló fiút.</div>
Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-81883891901593367132013-01-29T20:00:00.001+01:002013-01-29T20:00:39.408+01:00<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<br />
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;"> Under The Mistletoe</span></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Optional bias) - Optional<span style="color: #cc0000;">18+</span></span><br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwJYC2WxQ6QIrLjqgBSbP-pOVmpS_H2aizLRsY_yuJpGAk1IIK4r2Ua0GWs8kiI2WozwdqlTosuZydRKqqGdBq36QgZZ_Srv5Hvgf51YEBuWddoHvqqgSGtyAOM5rcHQ94UAPmKeMY1yYm/s1600/3498723_orig.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwJYC2WxQ6QIrLjqgBSbP-pOVmpS_H2aizLRsY_yuJpGAk1IIK4r2Ua0GWs8kiI2WozwdqlTosuZydRKqqGdBq36QgZZ_Srv5Hvgf51YEBuWddoHvqqgSGtyAOM5rcHQ94UAPmKeMY1yYm/s320/3498723_orig.jpg" width="265" /></a></div>
</div>
<br />
<br />
Szöulban mint mindig Karácsonykor is pörgött az élet. Táncosként
hivatalos voltál egy a tágabb baráti kör házi ünneplős partijára, amire a
meghívó felek már lázasan készülődtek. Feldíszítették a szobákat, a ház
külsejét, apró égősorokat aggattak az ablakokra és dísz került még a
mosdóba is. Mivel a buli csak este öt-hat körül kezdődött, kettőkor még
bőven otthon pihentél. Az ajándékokat már beszerezted, a tálcányi
elvitelre készült süti frissen gőzölgött a kredencen, már csak fel
kellett venned a kikészített ruhát és kisminkelned magad. Persze erre
meg várni kellett egy kicsit, mert a hajadon épp a dúsító és fényt adó
pakolás pihent. Emellett arcod sem volt éppen rendesnek nevezhető, azon
tisztító és hidratáló maszk munkálkodott. Most vetetted be minden
szépségápolási kellékedet, már kiszedted tökéletesre a szemöldököd,
orrtapasszal eltávolítottad a mitesszereket és habos-babos fürdőben ázva
beillatosítottad testedet. Egy szóval megpróbáltál mindent megtenni
annak érdekében, hogy a ma esti bulin szintén részt vevő kiszemelted
felfigyeljen rád. Legjobb tudomásod szerint már egy ideje nem volt
barátnője, így nagy volt rá az esély, hogy ha megtetszel neki össze is
jöttök.<br />
Nem bíztál a véletlenben, a legjobb formád akartad hozni.<br />
Amint a kencék hatóideje lejárt ismét a fürdőbe zárkóztál és lemosva azokat, hozzáláttál hajad beszárításához. Miután ezzel kész lettél, felvetted a bulira szánt ruhád és beállítottad hajad a kívánt formára. Hosszú, fényes, hullámos loknik, félig hátul, félig dekoltázsodon, tökéletes. Következett a sminked: füstös szemek, csókolnivaló vörös ajkak és világos bőr egy pici arcpirosítóval. Meglepetésedre a próbákkal ellentétben most nem vitted túlzásba, pont annyi volt, hogy látsszon, de ne legyen mű. Már majdnem vetted a magassarkúd, mikor eszedbe jutott a külön erre az alkalomra szánt fülbevalód, egy pici fenyőfa, rajta egy apró, piros masnival. Gyorsan beraktad, felvetted a kabátod, lábbelid és a táskát, amibe az ajándékokat és sütit tetted.<br />
Mivel szerencsére nem volt mesze a ház, gyalog könnyűszerrel odaértél pár perc alatt. Legnagyobb meglepetésedre szinte mindenki ott volt, így belépésedkor tucatnyi mosolygó arccal találtad szembe magad. A meghívók lesegítették kabátodat és megköszönve átvették a szatyrot, hogy a sütit az asztalra, a névre szóló ajándékokat pedig a nagy, közös karácsonyfa alá tegyék. Mikor beljebb léptél a puncs és forralt bor ivás unszolására, sorra kaptad a bókokat csinos megjelenésedre, ami szintúgy meglepett, hisz eddig szinte sosem kaptál efféle megjegyzéseket. Persze, örültél nekik, hiszen ez azt jelentette, mégis ért valamit a sok kence és készülődés, és talán tényleg lehet esélyed a nagy Ő-nél. Kiszemelted azonban nem volt sehol. Hiába múlt el már este hét is, hiába ittál meg három pohár forralt bort, nem találtad. Lehet, mégsem jön el?<br />
<br />
Már épp mentél volna megkérdezni egy hozzád közel álló kollégát, mikor kopogtak és a feltáruló ajtó mögött végre megjelent Ő. Akaratlanul is hatalmas mosoly kúszott arcodra és innod kellett még az alkoholból, hogy leplezd örömöd. A fiú - hisz nem volt ő olyan öreg, 20 max. 24 körül lehetett - lepakolta kabátját és ő is odaadta az ajándékokat, hogy a fa alá kerüljenek. Szemed sarkából figyelted, mit csinál, hol van, de legnagyobb sajnálatodra feléd sem nézett, csak vígan beszélt pár ismerősével. Sóhajtva elindultál még egy pohár forralt borért, de mikor a merőkanállal tettél volna a bögrédbe, valaki meglökött és a fele nagy placcsanással visszaesett a hatalmas lábasba. Pár csepp a ruhádra is ment, de mivel az a vörös és fehér árnyalataiban játszott és szerencsére egy sötétebb pirosra esett, így nem látszott. Ettől függetlenül megfordultál és lekorholtad az illetőt.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Kicsit jobban is vigyázha...izé, én nem akartam...</span> - hallgattál el, mikor megláttad, hogy pont a kiszemelt srác áll mögötted.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Semmi, én kérek elnézést, figyelmetlen voltam.</span> - kért bocsánatot kicsit meghajolva. Ennél többet nem mondott, el is ment, míg te végig őt bámultad. Hozzád szólt...te jó ég... Ködös tekintettel és mosollyal fordultál vissza, hogy tölts magadnak az italból, de amint kész voltál, fel is hajtottad és újat töltve a többiek közé sétáltál.<br />
Az elfogyasztott alkoholmennyiséggel arányosan a nyitottságod is nőtt, így könnyebben szót értettél másokkal. Szerencsére nem csak te ittál ennyit, a társaság többi tagja is rendesen beivott belőle, nem is beszélve a kiszemeltedről.<br />
<br />
Percek, majd órák teltek el hihetetlen sebességgel, így mikor tízre ért az óramutató, bejelentették az ajándékozást. Szinte minden vendég odacsődült a fához és megkereste a maga ajándékát, kivéve a fiú. Ő csak állt mosolyogva a kanapé mellett és figyelte a tömeget. Meglepve - az este során kitudja hanyadszorra - nézted a három-négy ajándékdobozt a te neveddel felcímkézve. Nem számítottál csak nagyon maximum egyre, de pozitívan csalódtál. Igaz, nem tudtad, melyik kitől jött, de talán nem is számított.<br />
Az elsőben egy apró, aranyos, figurás karkötő lapult, ezt biztosra vetted, hogy barátnőd tette oda. A második és harmadik dobozkában egy ezüst-fekete, gravírozott toll, valamint egy elegáns nyaklánc lapult, de igazán csak az utolsó tartalma volt az érdekes. Egy fagyöngyöt találtál benne, vörös masnival átkötve. Nagy szemekkel, majd még nagyobb mosollyal álltál fel vele és néztél a meghívókra.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Ezt hova rakhatom fel?</span> - kérdezted és a plafonra néztél. Azt felelték mindegy, így ajtókeret, lépcső meg hasonlók helyett az egyetlen plafonból kiálló dologra akasztottad, a lámpára. Az alatt viszont persze, hogy a gavallérod állt. Nagyot nyelve elindultál felé, majd megálltál előtte és félénken felnéztél rá.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Segítenél...?</span> - Hangod kicsit remegett, de bíztál benne, hogy nem tűnik fel neki. Halvány mosollyal bólintott, majd mikor fél lábbal a kanapéra álltál, hogy feltedd, megfogta a derekad, hogy le ne ess. A lámpa viszont nem bizonyult könnyű esetnek, alig tudtad ráerőszakolni.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Tudod, ki küldte?</span> - kérdezte a srác, de ebben a pillanatban megcsúszott a lábad a karfán és szó szerint a karjaiba estél. A fagyöngy ott csüngött fölöttetek, te pedig csak bámultál rá.<br />
- <span style="color: #0b5394;">N-Nem...</span> - hebegted és kicsit elpirulva az esés miatt, talpra álltál.<br />
- <span style="color: #0b5394;">És szeretnéd tudni?</span> - nézett fel a kis növényre.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Igen, azt hiszem...</span> - felelted, bár nem tudtad biztosra. Mi van, ha valaki olyan, akit a rémálmaidban sem szívesen látnál? Ezt a gondolatot azonban hamar elűzte a tudat, hogy a srác a füledhez hajolt.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Én.</span> - súgta, mire egész testedben megremegtél. Először fel sem fogtad, amit mondott, csak bámultál rá nagy szemekkel, ő pedig a te arcod figyelte. Mikor nem látott semmit a döbbeneten kívül, elmosolyodott, majd közelebb hajolva ujjait álladra vezette és lágyan megcsókolt.<br />
A sokktól a szemedet sem tudtad lehunyni, csak érezted, ahogy puha ajkai a tiédhez érnek. Mire rájöttél, mi történik, már húzódott volna el, te viszont az örömtől azt sem tudva, mit teszel, átfontad karjaid nyaka körül és visszahúztad, hogy lehunyt szemekkel viszonozd. Érezted, hogy a srác belemosolyog a csókba, majd derekad átölelve szorosan magához von. Teljesen kizártátok a külvilágot, csak ti voltatok ketten és a csók, azonban hangos fütyülés és tapsvihar zavart meg benneteket. Elpirulva szakadtál el tőle, majd elmosolyodva megfordultál és láttad, hogy az egész társaság felállva és vigyorogva tapsol. Újdonsült barátod most hátulról karolta át derekad és közelebb húzódva megölelt.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Nos, akkor illik egyet koccintani az új párocskára, nem?</span> - szólt valaki a hátad mögül, mire mindenki megindult az italok felé.<br />
Úgy tűnt, ti vittétek a bulit, mindenki a ti egészségetekre ivott, és itatott titeket. Még mindig képtelen voltál elhinni, ami történt; Ő és te... Pedig feléd se hederített egész végig...<br />
- <span style="color: #0b5394;">Tudod, borzasztó, hogy milyen csinos vagy ma... </span>- vallotta be pár adag bor után. Mosolyogva finoman megcsaptad mellkasát és hozzá bújtál.<br />
-<span style="color: #0b5394;"> Azt hittem nem is érdekellek. </span>- biggyesztetted le ajkaid, mire ő csak mosolyogva megsimogatta arcod.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Akkor nem lett volna meglepetés, hogy én küldtem a fagyöngyöt.</span> -<br />
-<span style="color: #0b5394;"> Igaz. </span>- adtál arcára egy puszit.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Tudom. </span>- kacsintott, majd újra a pohárért nyúlt. - <span style="color: #0b5394;">Bort?</span> - kérdezte, mire csak bólintottál.<br />
<br />
A buli hátralévő részében elfogyott még jó pár liter alkohol - titeket is a fogyasztók közé véve -, így mikor a társaság hazaindult, nagy részük eléggé tántorogva haladt. Párodból is előjött az úriember, kérned sem kellett, és hazakísért. Most persze már bántad, hogy olyan közel laksz, hiszen kevesebbet lehettél vele, de ez van, meg kell becsülni azt is.<br />
A bejáratnál állva kinyitottad az ajtót, majd felé fordultál.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Köszönök mindent.</span> - mosolyogtál egy "nagyon picit" ködös tekintettel.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Ugyan, szívesen tettem. Holnap vacsora nálam?</span> - kérdezte félszeg, de mégis moderált mosollyal. Elég józan volt, hogy gondolkodjon, de ivott annyit, hogy picit összeakadjon a nyelve. Halkan kuncogva megölelted, majd eltávolodva tőle bólintottál.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Megbeszéltük.</span> - felelted, mire közelebb hajolt és megcsókolt. Lágy, hosszú csók volt, a legédesebb fajtából. Mikor elszakadtatok, szélesen mosolyogva néztetek egymásra.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Akkor holnap.</span> - engedett el lassan és adott kézfejedre egy apró csókot. - <span style="color: #0b5394;">Aludj jól! </span>- mosolygott, majd elindult vissza a saját lakása felé.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Álmodj velem!</span> - kiáltottad utána, majd vigyorogva bementél a házba.<br />
<br />
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">Optional <span style="color: #cc0000;"><span style="color: black;">Ending</span> 18+</span></span><br />
<br />
Amint becsuktad az ajtót, neki is dőltél, mint egy szerelmes tini az első randija után. Lehunytad a szemed és csak rá gondoltál, őt láttad magad előtt, ahogy ölel, ahogy csókol. Hiába köszöntetek el, újra magad mellett akartad érezni, újra megérinteni és újra ajkaiba feledkezni. Feltépted az ajtót és már rohantál volna utána, de ott állt előtted, lihegve a sietségtől, készen, hogy bekopogjon.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Nem tudok holnapig várni.</span> - hadarta és azonnal magához vont egy forró csókba. Nem tétováztál, viszonoztad, közben pedig behúztad az ajtón, majd azt becsukva a falhoz hátráltál.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Megőrjíteszh... </span>- zihálta mikor elszakadt ajkaidtól és nyakad felé vette az irányt. Fogai közé fogta bőröd és finoman, mégis szenvedélyesen szívogatni, harapdálni kezdte. Ujjaid hajába túrtak és erősen markolták, míg résnyire nyitott ajkaid közül szakadatlanul törtek fel az újabb meg újabb nyögések. Mikor csókjai lejjebb tértek dekoltázsodra, ujjaival óvatosan lejjebb húzta pánt nélküli ruhád tetejét, hogy felfedje melleid. Szégyenlősen néztél oldalra, de tagadhatatlanul azt kívántad, hogy érjen végre hozzád. Erre persze nem kellett sokat várni, azonnal masszírozni kezdte őket, míg a köztük lévő völgybe ejtett pár izgató csókot. Nyelvével ezután bimbóidon, s udvarukon kezdett körözni, mire egy elfojtott nyögés utat talált magának a levegőbe.<br />
Míg ajkai egyik, keze másik melled kényeztette, szabad ujjai lejjebb tévedtek és az oldalsó cipzárat lehúzva hagyta, hogy leessen rólad a rövid egybe ruha, egy szál alsóneműben hagyva előtte. A fiú megcsodálta egész tested, míg egy pillanatig abbahagyta az izgatást, de ezután újult erővel folytatta. Kezeid hajából ingére vándoroltak, halk nyögdécselések közepette kigomboltad és letoltad róla a nadrágjával együtt mely alatt már tisztán látszott hatalmas dudora.<br />
Újra nyakadra tapadt, de most hozzád nyomta csípőjét és végigsimított először combodon, majd lábaid között.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Máris milyen nedves vagy... </span>- súgta kéjesen és simogatni kezdett. Lábaid megremegtek, rég voltál már ilyen helyzetben, így hamar fel tudott izgatni. Egyszer csak felkapott, majd lábaid derekára kulcsolva vitt be a találomra kiválasztott hálóba. A nagy franciaágyhoz érve ledőlt veled és mélyen csókolva széttárta lábaid. Mikor elvált tőled, nyelve hegyével húzott egy csíkot egészen le fehérneműdig. Ott megállva fogaival lehúzta és egy percig se várva szájával helyettesítette azt. Míg ujjaival belsőcombod cirógatta, nyelve hevesen járt fel, s alá, később pedig egyre mélyebbre, hangos, remegéssel teli nyögéseket kiváltva belőled. Fél kézzel hajába, féllel pedig a lepedőbe markoltál, ez volt a legnagyobb gyengéd, a legérzékenyebb pontod.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Mhh...csináld mégh...khérlekh... </span>- nyögted és érezted, hogy ívbe feszül a hátad. Párod így is tett, addig kényeztetett, míg el nem élveztél. Akkor a lehető legtöbbet szívta magába jutalmából és még párszor megcsókolva az érzékeny rész, felhajolt, hogy rendesen is ajkaidra tapadhasson. Cseppet sem zavart, hogy érezted saját ízed, most ő volt a lényeg. Ujjai lassan felcsúsztak még kicsit pulzáló redőidhez és finom körözgetésekkel újabb érzéshullámot hoztak. Ismét őt kívántad, de most nem akartad cserben hagyni, kis segítséggel lehúztad bokszerét és átfogva merevedését, húzogatni, pumpálni kezdted. Végre az ő torkából is kicsaltál pár halk nyögést, de nem sokáig élvezhetted őket, mert mikor feldugta két ujját, elnyomták sajátjaid.<br />
Testeden, így kezeden is átfutott a remegés, mire váratlan sóhaj szökött ki ajkai közül, de semmi nem volt ahhoz képest, mikor hüvelykujjaddal makkján kezdtél körözni. Egy pillanatra véletlenül abbahagyta ujjai kényeztetését, így átfordítottad magatokat és most te hajoltál le lábaihoz. Már erősen nyögött, mikor végre ajkaid közé fogadtad és próbáltál minél lejjebb menni. Meglepetésedre sikerült az egészet teljesen a szádban tudni, így bátran kezdted mozgatni a fejed. Ujjakat éreztél, amint a hajadba túrnak, próbálva megadni a tempót, amivel mozogj. Kicsit hagytad, hogy irányítson, de mikor enyhén meglökte csípőjét, begyorsítottál és nyelveddel is körözni kezdtél. Mikor elakadt a lélegzete, tudtad, mi jön, de nem távolodtál el. Lenyaltad a maradékot a hegyéről és látványosan, de nem röhejesen lenyelted. Kicsit meglepetten nézett ajkaidra, de azonnal magához is vont, hogy megcsókoljon és visszafordítson.<br />
<br />
Újra ő került fölülre, de most nem köntörfalazott, elhúzta magát párszor bejáratod előtt, majd fenekedre fogva egy lökéssel feltolta magát. Mindketten felnyögtetek és szorosan egymáshoz simulva tapadtatok a másik ajkaira. Kezeid most hátára kúsztak finoman karcolva bőrét, ő pedig megtámaszkodott melletted, hogy már most mélyre tudjon hatolni. Lökéseit egy-egy csókban elfojtott sóhaj kísérte, melyek egyre csak hangosodtak, főleg mikor egyik lábad vállára tette. Soha egyetlen férfi sem volt még olyan mélyen mint ő akkor és ott - nem mintha olyan sokkal lettél volna, de az érzés az érzés -. Egyre erősebben szorítottad hátát, ő pedig combod, a gyönyör már csak másodpercekre volt tőletek. Kiszemelted, s most már barátod izzadt testén néhol megcsillant pár csepp, nedves haja homlokához tapadt és lehunyt szemei, résnyire nyitott, nyögéseket kieresztő ajkaival a világ legizgatóbb összhatását eredményezték. Erős karjai biztosan fogtak, mély lökései pedig elvittek egészen a csúcsig és még azon is túl. Szinte sikítva élveztél el, arcod nyakába temetted, hogy elfojtsd a zavarba ejtő hangokat, de ugyanez történt nála is, ő viszont szabadon engedte nyögését és beléd élvezte forró nedvét.<br />
Összerezzentél az érzésre, lábujjad is begörbült, majd egész tested elnehezült. Hatalmas erőfeszítésbe telt, hogy akár a kezedet is megmozdítsd, így újdonsült párod kihúzódott belőled és mélyen megcsókolva melléd feküdt.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Imádlak, mondtam már?</span> - kérdezte válaszra sem várva és szorosan magához vont. - <span style="color: #0b5394;">Azért remélem a holnapi vacsora még áll. </span>- súgta, de te már túl fáradt voltál, így mosolyogva végigsimított oldaladon és fejed mellkasára téve lehunyta szemeit, hogy veled a karjaiban aludjon el.Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-68525250268599785222013-01-28T20:27:00.000+01:002013-01-28T20:28:22.220+01:00<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;">My Christmas Gift</span></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Kai)<span style="color: #cc0000;">18+</span></span></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRZx3Shfm5AUihcE5xbRJUzMQ1KwDrisPIHYuDa7FvCz1h8Z354PMDlbzboqLk3fwNwu6vpK1l7SyJZL93k4sP-5zVddLtAFhyLJYn22ZMV3O7uqMREM_uP_ty0_eO_D7CHm0hMJFq_MvC/s1600/tumblr_ma2j5sEmNo1qdbrbvo1_500-2.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="211" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRZx3Shfm5AUihcE5xbRJUzMQ1KwDrisPIHYuDa7FvCz1h8Z354PMDlbzboqLk3fwNwu6vpK1l7SyJZL93k4sP-5zVddLtAFhyLJYn22ZMV3O7uqMREM_uP_ty0_eO_D7CHm0hMJFq_MvC/s320/tumblr_ma2j5sEmNo1qdbrbvo1_500-2.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ez volt az év utolsó munkanapja, de a cég, aminél dolgoztál
kihasználta az utolsó perceket is. Igaz, Szentestétől az újév első napjáig
szabadság volt, de ez édeskevésnek tűnt az év többi lenyúlt napjához képest.
Fáradtan és nyűgösen huppantál le a folyosón lévő finom bőrkanapéra, majd
belegondolva, hogy idén egyedül töltöd a Karácsonyt, hatalmasat sóhajtottál. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Barátod, Jongin - avagy színpadi nevén Kai –
több ezer kilométerre volt tőled egy turné utolsó állomásán, így csak
Szilveszter környékén láthattad újra. Annyi pozitívum szorult az egészbe, hogy
legalább kaptál időt ajándékvásárlásra, bár ez sem különösebben boldogított.<br />
Halántékod masszírozva terültél el a garnitúrán, mikor közelgő léptek zajára
lettél figyelmes, melyek melléd érve abbamaradtak. Lassan felnyitottad pilláid,
hogy mogorva és házsártos főnököddel találd szembe magad. Gyorsan felpattantál,
megigazítottad ruhád és hajoltál is volna meg bocsánatkérőn, de megállított.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Vége a munkaidődnek, menj haza és
Boldog Karácsonyt!</span> – mosolyodott el halványan, amiről eddig azt sem
feltételezted, hogy képes rá és elhebegtél egy halk viszonzást. Megdöbbenve
pislogtál utána, ahogy elsétált, majd vállad megvonva indultál haza. Unottan
ültél be fekete autódba, majd öved bekapcsolva indítottad be a motort és
hajtottál ki az épület mélygarázsából. Út közben beugrottál még egy kínai
gyorsbüfébe, kértél elvitelre egy adag ennivalót és a fagyos levegőtől óvakodva
visszasiettél az addigra bemelegedett autódba. Tenyereid összedörzsölted, hogy
visszatérjen beléjük az erő, de nem sokat foglalkoztál vele, hamarosan már csak
az utat figyelted, ahogy eltűnik a motorháztető alatt. Ajkaid beharapva
gondoltál vissza azokra a ritka napokra, mikor Jonginnal együtt tudtátok
tölteni az időt, főleg vezetés tanulása közben. Elmosolyodtál az apró emlékre,
de amint feleszméltél egy zavarba ejtően ismerős kisbusz zúgott el melletted.
Nagy szemekkel néztél utána, de meg kellett fél kézzel dörzsölnöd őket, hogy
rájöjj, ez képtelenség. Koncert van, nem lehetnek Szöulban, ráadásul a
rendszámot sem volt időd leolvasni, így egyáltalán nem lehettél biztos a kocsi
kilétében. Szerencsére a jármű hamar továbbállt, te viszont maradtál a
megszokott sebességednél, így nagyjából egy órával később haza is értél.</div>
<div class="MsoNormal">
Leparkoltad az autót, kihúztad a kulcsot, majd kabátod és az
elviteles szatyrot felkapva lakásod ajtajához lépkedtél. A zárnál kicsit
elidőztél, mert nagyon nem akart kinyílni, de mikor végre bejutottál, szét sem
nézve oltottad fel a lámpát, hogy cuccaid lepakolva lerúgd magadról cipődet.
Mikor már környezetedre koncentráltál erős, édes illat csapta meg orrod. Lassan elfordultál a szekrénytől és az előszoba szőnyegére nézve felvontad egyik szemöldököd. Pár apró rózsaszirom hevert rajta, melyek sora a lakás belseje felé vezetett. Halvány mosollyal az arcodon követted a kis rózsaösvényt, melyek elvittek a fürdőszobáig, s az ajtót óvatosan feltárva a kádig. Mosolyod még szélesebb lett a látványra, és nem is gondolkodtál tovább, ki lehetett. Igaz, nem tudtad, hogyan, de mérhetetlenül örültél már ennyi kedveskedésnek is. Gyorsan ledobtad a ruháid és a nagy kádhoz tipegve beleeresztetted magad a még mindig meglepően meleg, szirmokkal teli vízbe. Hátrahajtottad a fejed a kádszélre, majd hetykén felkötött hajad most kiengedted és pár percig csak élvezted a frissítő víz érzését.<br />
<br />
Mikor már képzelődni kezdtél volna Kai ittlétéről, gyorsan kiverted fejedből a gondolatot és mosakodni kezdtél. A kikészített rózsa illatú tusfürdővel lassan végigmostad minden porcikád, s a dolog végeztével a legközelebbi törölközőért nyúltál. Ujjaid azonban a puha anyag mellett megtapintottak valami keményebbet is, történetesen egy apró cetlit. Felvont szemöldökkel emelted magadhoz, majd végigolvastad a sorokat.<br />
- <span style="color: #0b5394;"><i>"Gyere a hálóba, elég a törölköző."</i></span> - szólt a papír üzenete. Újabb mosoly kúszott arcodra, nem sejtetted, mit tartogatott még számodra. A puha textilt magad köré csavarva kiléptél a kádból és mezítláb folytatva utad, kitipegtél a fürdőből. Apró mozdulataidra hajad néhol előrecsúszott, eltakarva pár részt dekoltázsodból. Halk léptekkel a háló ajtajához mentél és óvatosan feltártad. A látványra elállt a lélegzeted, tenyered szád elé kaptad és hatalmasra tágult szemekkel bámultál magad elé. Az egész szoba félhomályban úszott, minden vízszintes felületen gyertyák fénye világított, az ágy és az ahhoz vezető út pedig temérdek rózsaszirommal teleszórva. Talán egy pici könnycsepp is kibuggyant szemeid sarkából, de az álmossággal együtt azonnal szertefoszlott, amint megérezted magad körül az ismerős karokat.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Boldog Karácsonyt, szerelmem...</span> - súgta füledbe és derekad szorosabban karolva átfordított, hogy szemedbe nézhessen. Szinte szóhoz sem jutottál, amint megláttad, szorosan hozzásimultál és lehúztad egy forró csókra.<br />
- <span style="color: #0b5394;">De...de hát hogy?</span> - hebegted mikor elszakadtál tőle. Jongin csak huncut félmosolyra húzta duzzadt ajkait, majd lassan beljebb tipegve veled, újra közelebb hajolt, hogy apró puszit leheljen szádra.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Az utolsó koncertet lemondták hóvihar miatt. </span>- súgta, mire hajába túrtál és mélyítetted a csókot. Egyáltalán nem gondoltad volna, hogy még Karácsonykor találkozol vele, így fát sem állítottál, az estét alvással és filmezéssel tervezted eltölteni, de ez a váratlan fordulat a lehető legszebb ajándékot adta neked.<br />
Jongin azonban elszakadt ajkaidtól és odatette egy ujját.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Várj, engedd, hogy én csináljam. </span>- lehelte ajkaidra, majd csuklód megfogva óvatosan az ágyhoz vezetett. Lassan leültetett, majd letérdelt a földre és kezébe vette lábfejed. Némán végigsimított rajta, fel a bokádon át a lábszáradig, majd onnan a térdeden a combod felé, ott azonban megállt. Elölről kezdte a folyamatot, most viszont ujjai helyére ajkait tette. Finoman csókolgatni kezdte, érzéki mozdulatokkal haladt egyre feljebb, s már a látványra is kicsúszott belőled egy halk sóhaj. Ezt meghallva a fiú elmosolyodott, majd megismételte másik lábaddal is, ezután viszont az éjjeli szekrénybe nyúlva előhúzott egy kicsi flakont. Melléd telepedve óvatosan hátradöntött, hajad kisöpörte mellkasodból és éhes, mégis szerelmes tekintettel végigmérve elkezdte kibontani a törölközőt. Folyamatosan szemeit nézted, tagadhatatlanul szüksége volt már rád, de visszafogta magát, nagyon lassan és figyelmesen akart csinálni mindent. Rózsákat és gyertyákat sem vetett még be sosem, nagyon készülhetett erre az alkalomra.<br />
<br />
Miután lekerült rólad a fehér anyag, végigpásztázta tested és alig észrevehetően megnyalta ajkait. Ujjait végighúzta nyakadtól egészen combodig, amitől végigfutott rajtad a borzongás és libabőr jelent meg szerte-széjjel. Jongin öntött az előbb elővett flakon tartalmából egy kicsit a kezére, majd óvatosan felkente törzsedre, valamint végtagjaidra. Az érzés új volt, meleg, egyben nagyon csúszós, de nem magadban... Beharaptad alsó ajkad, majd végigkövetted tekinteteddel a fiú minden mozdulatát. Először persze lábaidon kente szét és masszírozta be a bőrbe, de aztán áttért hasadra, onnan pedig mellkasod kihagyva karjaidra. Direkt csinálta ezt, kikerülve az izgalmasabb részeket, hogy most csak kellőképpen bemelegítsen.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Vedd le az inged, kérlek...</span> - súgtad, miközben ismét hasad masszírozta. Egy pillanatra felnézett arcodra, majd egy rántással ledobta magáról felsőjét és úgy folytatta.<br />
Míg ő rajtad ügyködött, megcsodáltad izmos felsőtestét és tökéletesre dolgozott karizmait. A révületből csak az zökkentett ki, mikor Kai már a füledhez hajolva súgta bele a szavakat.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Még mindig úgy tetszik, mint először?</span> - kérdezte ártatlannak tűnő kérdését, melybe akaratlanul is belepirultál, hisz felrémlett előtted az első közösen töltött éjszakátok. Az szöges ellentéte volt a mostaninak, alig tudtátok türtőztetni magatokat; mikor találkoztatok a hotelben rögtön egymásnak estetek és sem a falnak nyomás apró lila foltjai, sem pedig az eltört ágykeret vagy a szomszédos hotellakók hangokra panaszkodása nem tudott kizökkenteni. Ezt ugyan fél évnyi reménytelennek tűnő titkos randi érlelte be, de az azóta eltelt egy év sem tudta feledtetni. Kettőtök kapcsolata valami fura szikrától égett, sem az idő, sem a debüt, majd a fellépések miatti távolság nem tudta megszakítani. De mi történt azóta? Rengeteg külön töltött nap, egy közös búvóhelyül szolgáló lakás, és majd' két év szerelem. Ritkán találkoztatok, de mikor igen, ott kő kövön nem maradt, ezért is volt olyan fura a mai...<br />
- <span style="color: #0b5394;">Jonginh...</span> - sóhajtottál, mikor a fiú keze kicsit merészebb terepre kalandozott. Végighúzta ujjbegyeit fedetlen melleiden és enyhén megnyomva masszírozni kezdte őket. Lehunytad szemeid és halkan sóhajtozva élvezted érintését. Hüvelykujjával óvatosan bimbóidon körözgetett, majd mikor már eléggé keményedtek, közelebb hajolt és óvatosan ajkai közé vette az egyiket. Be kellett harapnod szád, hogy ki ne csússzon egy nyögés, de Kai észrevette, így finoman megszívta, hogy kierőszakolja belőled az izgató hangot. Megremegtél, és próbáltál nyugton maradni, de egyre nehezebben ment. A fiú ezután áttért másik oldaladra, ujjait pedig lecsúsztatva bordáid, majd hasad mentén, combjaidra vezette. Lassan széjjelebb tárta lábaid és nadrágját kigombolva lerúgta magáról, hogy könnyebben hozzád simulhasson. Tenyerével belsőcombod simogatta, ujjai egyre gyakrabban nyújtóztak nőiességed felé, mígnem egyik alkalommal, mikor jobban megszívta melled, hüvelykujját csiklódra helyezve kezdett körözni.<br />
Összerezzentél, de nem tudtál tiltakozni, Kai másik keze óvatosan, de biztosan lefogta combod. A növekvő feszültséget elfojtott, halk sóhajokban vezetted le, de nem sokat segített a fiú lassú izgatása ellen.<br />
Jongin lassan elengedte felsőtested, de még egyszer végignyalt dekoltázsodtól nyakadig, s míg finoman bekapta cimpád, végigsimított lábaid között, s feltolta középső ujját. Már eddig is érezted, hogy nedves vagy, de nem gondoltad volna, hogy Kai ujja akadálytalanul be fog csúszni. A fiú nem sietett el semmit, lassan körözgetett először csak két ujjperccel, majd mikor többet akarva kellőképpen mocorogtál, mélyebbre tolta ujját, hogy tövig benned legyen. Halkan felsóhajtottál, már majdnem kiengedtél egy nyögést, de próbáltál erősnek tűnni. Jongin persze tudta, hogy nem fogsz csendben maradni, így kicsit erősebben kényeztetett. Hüvelykujjával gyorsabban körözött, ajkaival nyakadra tapadt, középső ujjához pedig hozzáadta még egy ujját és ollózni kezdett. Jól ismert már, tényleg muszáj volt kiadnod egy hangosabb nyögést, különben úgy érezted, menten felrobbansz. A fiú elégedetten elmosolyodott, majd ollózó ujjaival egyre mélyebbre ment, s mikor teljesen benned voltak, újra kihúzta őket, hogy aztán vissza is tolhassa. Kezeid nem bírtad tovább a lepedőn tartani, Kai hajába és hátába markoltál, utóbbit finoman felsértve körmeiddel .<br />
- <span style="color: #0b5394;">Mmh...mhégh...</span> - nyögted és bemozdítottad csípőd. Általában véve a fiúnak több se kellett, de most türtőztette magát. Megrázta fejét és csak mosolygott rád, majd kulcscsontodra tapadt, míg ujjaival gyorsított. Nem telt sok időbe, hamar érezted a végét, de pont mikor elért volna az orgazmus, Kai kihúzta ujjait. Szinte fájt, ahogy az érzés elmúlt, de nem tehettél ellene. Mielőtt szólhattál volna a fiú ismét bevetette magát, apró csókokkal lefelé haladva elért ujjai előző helyére és nyelvével helyettesítette azokat.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Aah...Kaih...</span> - nyögted hirtelen, mikor magadban érezted a fiú forró izmát. Ő azonban nem szerette, ha a színpadi nevén szólítod, így büntetésből még mélyebbre tolta nyelvét, mire akaratlanul is felsikítottál.<br />
Ajkaidból már az igazi neve szakadt fel, így elengedett. Ott lihegtél alatta, arcodon az élvezet pírjával, de ő csak téged nézett. Végigmérte izzadtságtól és olajtól csillogó tested, hevesen fel-le emelkedő mellkasod, csóktól duzzadó ajkaid és szinte alig bírt betelni a látványoddal. Szemeit egy percig se levéve rólad, letolta bokszerét és lassan rád feküdt.<br />
Már nem érdekelt az élvezet, erőtlen karjaiddal magadhoz húztad és lágyan megcsókoltad. Ujjaiddal gyengén hajába túrtál, ő pedig a csókot viszonozva finoman falni kezdte ajkaidat. Nyelvetek lassú táncot járt, testetek egymáshoz simulva mozgott, egyre inkább felhevítve a szoba levegőjét. Jongin ujjai álladhoz értek, majd lejjebb tévedve nyakadon cirógatni kezdték bőröd. Egy pillanatra elszakadt ajkaidtól, végigpásztázta tekintetével arcod, majd újra megcsókolt, ezzel egy időben pedig beigazította férfiassága hegyét. Halkan belenyögtél a csókba, már tudtad, mi következik, bár ilyen gyengéden még sosem csinálta. Óvatosan feltolta magát és igaz, könnyen felcsúszott, úgy mozgott, mintha szűziesen szűk lennél.<br />
<br />
Finoman ráfogott combodra, közben egyre mélyebbre haladt és lökéseit is lassacskán erősítette. Csókjai is árnyalatnyival vadabbak lettek, már többször kellett zihálva elszakadni, hogy bírjátok levegővel. Pár perc múlva már ismét haját túrtad, másik kezed viszont hátára csúszott és a mélyebb lökéseknek hála belemartál a fiú bőrébe. Kai halkan felszisszent, de nem hagyta abba, inkább gyorsított és egyik lábad megemelve próbált tövig hatolni, kisebb-nagyobb sikerrel. Mikor azonban mélyen elért egy pontot, hangosan felsírtál. A fiú elmosolyodott és ajkaidra tapadva próbálta újra eltalálni, de most gyorsabb és erőteljesebb lökésekkel.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Nem bíromh...shokáigh...</span> - nyögte és erősen csípődre fogva, mellkasodra hajtott fejjel mozgatta. Nem tudtál felelni, az élvezettől egy hang sem jött ki torkodon, így mikor elélveztél, csak elakadt a lélegzeted és fejed hátravetve dermedtél meg egy pillanatra. Kai érezte, hogy összehúzódsz körülötte és már ő sem tudta tovább magában tartani. A sajátjától árnyalatnyival magasabb hangon felnyögve ő is követett, majd erőtlenül rád rogyott. Nem volt nehéz, így nem volt probléma, de ő inkább óvatosan kihúzódva melléd gurult, hogy mellkasára húzhasson.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Szeretlekh...</span> - suttogta zihálva és magához ölelt, majd végigsimított hátadon, mire arcod nyakába fúrtad.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Én is...</span> - súgtad, de ahelyett, hogy megszorított volna szokásához híven, most felült és összegyűjtve egy kis erőt, felkapott a karjaiba. Átsétált veled a nappaliba, mire kérdőn körülnéztél és ledöbbenve eltátottad a szád. Az egész szoba feldíszítve karácsonyi dekorációval, az ablakokon színes égők a szőnyegen pedig egy hatalmas fenyőfa arany-piros színekben, rahedli ajándékkal alatta.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Hát ez...ezt hogy?</span> - kérdezted hüledezve, de Jongin csak magához ölelt és megcsókolt.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Tegnap elmondtam a bandának, hogy együtt vagyunk és megfenyegettek, hogyha nem hozom el az ajándékokat, ők jönnek el odaadni és akkor most nem kényeztethettelek volna, míg a nevemet nem nyögöd...</span> - súgta vigyorogva, mire gyengéden mellkasára csaptál.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Hülye vagy. </span>- kuncogtál, de újból megcsókolt.<br />
- <span style="color: #0b5394;">Nem, csak szerelmes. Remélem, szebb lett a Karácsonyod.</span></div>
Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-70577472834171062772013-01-24T21:23:00.000+01:002013-01-24T21:28:00.809+01:00<div class="_38 direction_ltr">
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;">Random Smut</span></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Optional bias)<span style="color: #cc0000;">18+</span></span><br />
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;"><span style="color: #cc0000;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbQ4_8xmz82OYwYD1WAIP8P1mupiRDd1Ox4ENy1r5iVIdRbGdmm9wCRwKI_XKETmesckYTz-jDC9qo-R9A9Pfax2eHyINGUwn9eZjO891UMv5E8kUPGGFWVeQmFWAtOCMNrr82yFWLO796/s1600/couple-in-bed.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbQ4_8xmz82OYwYD1WAIP8P1mupiRDd1Ox4ENy1r5iVIdRbGdmm9wCRwKI_XKETmesckYTz-jDC9qo-R9A9Pfax2eHyINGUwn9eZjO891UMv5E8kUPGGFWVeQmFWAtOCMNrr82yFWLO796/s320/couple-in-bed.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<span style="font-size: small;"><span style="color: #990000;"><b>(Ez az írás a gondolkodás teljes kizárásával, pusztán ösztöneim és az írás pillanatában képzelődéseim által megtapasztalt érzések felhasználásával keletkezett, tehát lehet benne szerkesztési hiba, esetleg egy cselekvés sokszori ismétlése. Az eddigi alkotásokhoz képest sokkal rövidebb és nyersebb, nincs átdolgozva, nyomokban előfordulhat benne obszcén szó vagy közfelháborodást kiváltó írásmód - ezeket próbáltam csökkenteni -, elolvasása csak saját felelősségre.)</b></span></span></div>
<br />
<br />
Éreztem, ahogy erős ujjaival elkapja
derekam, magához ránt és szorosan hozzám simulva nyakamba csókol. Egyik
kezével beletúrt hajamba, majd megmarkolta és egy rántással hátrahúzta
fejemmel együtt, hogy éles fogait mélyen nyakhajlatom puha bőrébe
vájhassa. Felszisszentem a hirtelen fájdalomra, de nem érdekelt semmi,
többet és többet akartam belőle, bármi áron.<br />
Egy szempillantás alatt a
falnál találtam magam, alig tudtam védekezni az ütközés ellen, de ha
már oda kerültem, picit eltávolodtam onnan altestemmel, hogy könnyen
hozzáférhessen. Kapott is a kedvező helyzeten, fehér szaténruhám alját
egy mozdulattal felhúzta és izmos ujjaival hezitálás nélkül
végigsimított csipkés fehérneműm korcán. Beleremegtem az érzésbe, de
abba még inkább, hogy a kezdeti puszta cirógatás hamarosan átváltott
körözgetésbe, majd ritmusos izgatásba. Fejem először a falnak
támasztottam, de mikor hátulról ismét hozzám simult, vállának vetettem
és úgy nyögdöstem a túlfűtött szavakat.<br />
Önelégült vigyorral
pillantott ziháló, kipirult arcomra, s tekintetét végigvezetve testemen,
leért szorgosan munkálkodó ujjaihoz. Legnagyobb bánatomra egy
pillanatra megállította őket, de nem sokáig sajnálkozhattam, valami
egészen más következett.<br />
Megfordított, lehajolt elém, majd térdére
ereszkedve fogaival szinte letépte rólam a csipkét és lábaim
szétfeszítve mohón falni kezdett. Alig bírtam elfojtani a torkomból
feltörő hangos sikolyt, főként mikor a mélyre jutás érdekében vállára
emelte egyik lábam.<br />
Akaratlanul is hajába túrtam, halkan könyörögni
kezdtem, hogy menjen még mélyebbre, és csinálja durvábban, de az ő
játékát játszottuk, úgy tett, ahogy és ameddig csak akarta. Ha úgy
gondolta volna, napestig az előszobában nyalhatott volna, hallgatva
folyamatos, egyre hangosodó, majd egyre rekedtesebb kiáltásaimat. Most
azonban mást tervezett, láttam rajta.<br />
Mikor nyelvével eléggé
szétdolgozott, felhajolt és államnál fogva magához rántott, hogy
erőszakosan, ajkaim tépve törjön be számba, megismertetve saját ízemmel.
Ujjait ismét hajamba vezette, tincseimbe markolva nyomott le a földre
és duzzadt ajkait megtörölve figyelte, ahogy vágytól remegő kezekkel
lehúzom sliccét és nadrágját bokszerével együtt letolva előveszem
veszettül meredező tagját.<br />
Hezitálás nélkül a számba vettem és
azonnal mozgatni kezdtem rajta a fejem, közben szívogatva, ujjaimmal
pedig tövénél gyűrűzve próbáltam a lehető legnagyobb élvezetet adni. Szinte rögtön hallottam és láttam is az eredményét, hangosan zihálva párszor
meglökte csípőjét, hogy mélyebbre juthasson torkomban. Akármennyire is
szerettem volna, csak az előváladékot sikerült kicsalogatnom belőle, túl
hamar rántott le magáról. Igaz, nem sokáig bántam, mert a következő
pillanatban már gondolkodni sem volt időm. Lelökött a szőnyegre, fölém
magasodott és félig lecibált ingét a maradék ruhával együtt most
letaszítva magáról, szorosan hozzám nyomta csípőjét. Az én fehérneműm
már útközben lekerült, de szerencsére a pántok amúgy sem tartottak volna
sokáig, megkönnyítve ezzel az egész procedúrát.<br />
Apró, de vad
csókokat kezdett elhinteni kulcscsontomnál, melyek minden érintésnél
tüzes vasként perzselték bőröm, ujjaival viszont letért lábaim közé,
ahol nemrég még nyelve járt. Nem szórakozott sokáig, egy helyett rögtön
kettőt tolt fel és szinte azonnal heves mozgásba is kezdett velük.
Nyögéseimet már messze nehezebb volt csitítani, csak néha csókjai
fojtották magamba, de ez érdekelt a legkevésbé. Amit kezével művelt,
abba beleremegett az egész testem és libabőr jelent meg minden
végtagomon. A kettőt követte a harmadik, kulcscsontom pedig dekoltázsom
és melleim. Élvezettel időzött el a közöttük lévő völgyben, de még
szívesebben hallgatta észveszejtő sóhajaimat, mikor nyelvével bimbóim
körül kezdett körözni. Minden erőmre szükségem volt, hogy ne adjam meg
neki a hallgatás örömét, de percek alatt megtörtem. Kezei, s ajkai közös ingerlésére
megadta magát a testem és átvették felettem az irányítást az élvezet
hullámai. Hol gyengébben, hol erősebben, de nagyjából úgy nyöghettem,
mint egy kezdő kurva az első két alkalommal. Keservesen és gyönyörért
imádkozva. Ujjaim nem csak túrták, de markolták és tépték is tincseit,
erősen befolyásolva a rajtam munkálkodó tűrőképességét.<br />
Nem tudom,
hány perc telhetett el így, teljes, színtiszta élvezetben, de mire
föleszméltem, már azt éreztem, ahogy széjjelebb tárja lábaim és egy
határozott lökéssel tövig nyomja magát. Szívszaggató sikoly tört fel
ajkaim közül, fejem hátravetettem, hátam is ívbe feszült, de
tagadhatatlanul élveztem minden másodpercét. Ahogy mozogni kezdett, azt
hittem majd' ketté szakadok, de könyörögtem, hogy menjen még mélyebbre,
hogy úgy dugjon mint még soha, azt akartam, hogy legalább egy hétig
járni se legyek képes. Most végre meghallotta szavaim, a lehető
legdurvább tempóra váltott és bőröm folyamatosan harapdálva dugott
könyörtelenül bele a szőnyegbe. Izzadt testünk már csupa mocsok volt,
szinte tapadtunk egymáshoz a ránk ragadt piszoktól, de most csak a
gyönyör számított, az a mérhetetlen élvezet, melyet testünk ritmusos
mozgása adott. Nyögéseim kontrollálhatatlanul törtek fel mellkasomból,
éreztem a végét, hogy hamarosan elmegyek, így körmeim hátába vájva
mozgattam be én is a csípőmet. Rá sem kellett sokat várni, amint egy
rekedtes, elhaló sikollyal elélveztem, már telített is el forró, fehér
nedvével.<br />
Pár utólökéssel próbálta levezetni a vad menetet, de aztán lihegve és teljesen kimerülve omlottunk egymásra.<br />
<br />
<br />
Az
ajtó kinyílt, én pedig képzelődésemből felriadva kisiettem elé az
előszobába. Amint levette cipőjét, megálltam előtte és a külön kis
meglepetésem forgatókönyve szerint ledobtam szatén köntösöm, hogy
felfedjem szintúgy szatén kisruhám, valamint csipkés fehérneműm.
Reakciójára sem várva, kacagva elindultam a háló felé, de ekkor éreztem,
ahogy erős ujjaival elkapja derekam, magához ránt és szorosan hozzám
simulva nyakamba csókol....</div>
Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-91784322220581844422012-12-07T23:04:00.000+01:002012-12-07T23:04:06.443+01:00<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;">In Love With The Devil</span></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Kai)<span style="color: #cc0000;">18+</span></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s1600/kaiiii.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="287" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s320/kaiiii.png" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">Chapter<span style="font-size: large;"><span style="font-size: large;"> 8</span></span></span></b><br />
<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
A kórházban tett kiruccanás furcsamód kimosott belőled
szinte minden negatív érzést és bár még mindig hiányzott az a titokzatos
idióta, már nem befolyásolta mindennapos tevékenységeidet. Meg sem próbáltad
elmagyarázni barátnődnek a hirtelen igénycsökkenést, de szerencsére ő e nélkül
is elvállalta a nagytakarítást.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Szia szivi, hogy vagy?</span> – lépett be
Joyae lakásába Chanyeol, hogy meglátogasson. Igaz, nem sokat beszéltetek
találkozásotok óta, de valahogy egyértelmű volt, hogy - mivel ismerte barátnőd
és Baekhyun pasija volt- veled is jóban legyen. A kórházas esetet is
valószínűleg tőlük hallotta, de nem bántad, legalább volt egy kis társaságod
ezen az esti órán.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Szia, köszönöm, jól. Lábadozok. </span>–
kuncogtál a béna szóviccen. Chanyeol is mosolyogni kezdett, felvillantva
hatalmas fogsorát, hogy íves füleivel együtt egy manó hatását keltse. Olyan
tökéletlenül tökéletes volt, hogy már így tökéletlenül is tökéletesen értetted
Baekhyun szeretetének okát. A poén után azonban váratlan csend állt be.
Egyikőtök sem tudta, mit mondjon, vagy mivel kezdjen új beszélgetést. Végül ő
szólalt meg először, felhozva egy elég kínos témát. Ami persze csak neked volt
kínos, ő az egészről mit sem tudhatott.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Mondd, mikor a boltomban voltatok… Mi
történt a fülkében?</span> – kérdezte őszinte kíváncsisággal. Ahogy eszedbe juttatta
Kait, akaratlanul is könnyek gyűltek a szemedbe, de próbáltad őket leplezni.
Hiába nem gondoltál rá, a hiánya néha mindig a lelkedbe nyilallt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Hát… Igazából semmi. Csak előző este
keveset aludtam és mikor a tükörbe néztem, behallucináltam egy alakot.</span> –
hazudtál először nehézkesen, majd a végére egészen belejöttél. Végül is így,
hogy olyan rég történt minden, kezdett az egész pusztán egy álomnak tűnni.
Chanyeol kicsit összeráncolta homlokát, majd letörölve arcáról a furcsa
kifejezést, megrázta a fejét.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Értem. De azért remélem, már jobban
alszol…</span> - festett magára egy aranyos mosolyt. Jobban igen, de mégsem… - <span style="color: #0b5394;">Jut
eszembe, Bakehyun is besegít a takarításba és mondta, hogy ezt feltétlenül
hozzam el neked.</span> – fordult hátra a táskájához és előszedte belőle a kis
szárnyas nyakéket. Egyből vidámabb lettél, a kis ékszer képes volt feldobni a
napod, bármilyen rosszul is alakultak a dolgok. Jó emlékeket idézett fel, így
különösen örültél, hogy végre ismét rajtad lehetett.</div>
<div class="MsoNormal">
Mosolyogva elvetted tőle, majd feltetted magadnak és nyomtál
a fiú arcára egy puszit.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Köszönöm, hogy odaadtad és ezt üzenem
Baekinek is. </span>– mondtad mire az óriás magasságú srác lassan felállt az ágyad
mellől.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Átadom.</span> – mosolygott, de hangja furcsa
tónust vett fel. Mintha kicsit megváltozott volna a lelkesedése is… - <span style="color: #0b5394;">Most
viszont mennem kell, vigyázz magadra!</span> – intett és felkapva a kicsi táskáját
lassan az ajtó felé lépdelt. Köszöntél és te is intettél, de út közben még
láttad, hogy szétnézve egy vászonba tekert dolgot Joyae szekrényének egyik
polcára helyez, ezután viszont eltűnt a szemeid elől. Nem sok jelentőséget
tulajdonítva neki, elhelyezkedtél a pihe-puha ágyon és a vastag paplant
nyakadig felhúzva lekapcsoltad az éjjeli szekrényen lévő lámpát, hogy álomra
hajtsd a fejed.<br />
A sötétség hamar utat engedett gondolataidnak, úgy cikáztak elmédben, mintha
csak a Forma-1-es pályákat tesztelnék. Nem is csoda, az álmosság is
megrohamozott, s már érezted, hogy lassan átléped Álomország küszöbét. Mikor
már majdnem teljesen bent voltál, simogató ujjakat éreztél arcod bőrén.
Elnehezült pilláid résnyire nyitva csak egy fekete alakot láttál, arcán mintha
Kai vonásai rajzolódtak volna ki. De nem, az nem lehet, ez már valószínűleg
álom. Ebben a tudatban engedted vissza a szemhéjadat, s lassan minden eltűnt a
sűrű félhomályban. Még utoljára dús és forró ajkakat éreztél homlokodnál, de az
erőtlenség elragadott és ismét eljött érted az álomtalan alvás.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Hétalvó…ébredj…</span> -
hallottad meg a semmiből barátnőd hangját. Pilláid nehézkesen felnyitottad és
ránéztél a lány friss és üde arcára. – <span style="color: #0b5394;">Na, csak hogy ébren vagy! Mostanáig
takarítottam, mi az ördög bújt beléd, hogy így elhagytad magad?</span> – tette csípőre
kezeit, de mikor látta, hogy megmoccanni is alig bírsz, nem hogy beszélni,
megrázta a fejét és leült a bőrfotelbe.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Köszönöm.</span> – súgtad rekedtes hangon és
engedted, hogy a fejed a párnára hulljon. Fogalmad sem volt, mitől, de nagyon
fáradt voltál.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Van mit… </span>- sóhajtotta Joyae, majd
lábait a legközelebbi asztalra téve hátradőlt. – <span style="color: #0b5394;">Jól hallottam Chanyeol itt
volt?</span> – kérdezte hirtelen. Pár pillanatig gondolkodtál egy értelmes válaszon,
majd feladtad és hagytad, hogy csak úgy jöjjenek a szavak.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Igen, volt. Hozott a…aa…elhozta a
nyakláncom és a szekrényed…rá tett valamit vászonba tekerve. </span>– nyöszörögted ki
a mondatod és észrevetted, hogy az utolsó pár szónál megrezdülnek barátnőd arcvonásai.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Mivan benne?</span> – kérdezősködött tovább,
láthatóan kicsit izgatottabban.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem tudom. Nem néztem</span>. – rántottad meg
a vállad, mire úgy tűnt kicsit megnyugodott.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Rendben, mikor akarsz hazamenni? Nem
mintha zavarnál, csak kész a takarítás és a,lakás is használható állapotba
került. </span>– Fejed elfordítottad és egyenesen ránéztél.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ma délután. Összepakolok és megyek is,
nem rontom tovább a levegőt. Azt hiszem a lábam is jobban van.</span> – mosolyodtál el
és lenéztél említett végtagodra, amin éppen átázott a kötés. – <span style="color: #0b5394;">Vagy nem…</span> -
Joyae erre csak megforgatta szemeit és kiment a fürdőbe új kötésért. A vérről
eszedbe jutott a kórház és, hogy mintha Kait láttad volna… Bár, ha láttad,
biztos tud róla Joyae is.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Figyelj, amikor a kórházban voltunk…nem
láttad azt a srácot a plázából? Tudod, azt hiszem Kainak hívják…</span> - kiáltottál
ki, de válasz helyett csak valami törését hallottad. – <span style="color: #0b5394;">Joyae, jól vagy?</span> –
kiáltottál ismét, mire barátnőd zavart arca bukkant elő az ajtóból.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Igen, persze, csak ügyetlen voltam.
Egyébként nem, őt nem láttam azóta. Miért, csak nem tetszik?</span> – mosolyodott el
huncutul, de volt ebben a mosolyban valami gúnyos fintor is. Beharaptad alsó
ajkad és érezted, hogy az arcod lángba borul.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Hát, talán egy kicsit…</span> - Amint ezt
kimondtad, ismét csörömpölés, majd hangos szitkozódás hallatszott a fürdőből. –<span style="color: #0b5394;">
Joyae, biztos, hogy minden rendben?</span> - <br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Ne aggódj már annyit!</span> – kiabált ki
barátnőd. Mikor kijött a kötszerrel, a saját kezén is volt egy. – <span style="color: #0b5394;">Látod,
átragasztod rám a bénaságot…</span> - forgatta meg szemeit és ágya végébe ülve
elkezdte kicserélni a gézt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A nap további részében nem is igazán beszéltetek másról. Pár
szót ejtettél a bulin lévő jó srácokról, de csak magadban vallottad be, hogy
mindközül Kai volt a legjobb. Hiányzott és ez a kevés egyedüllét is
rádöbbentett, hogy nélküle csak ürességet érzel. Hogy a hiánya lyukat fúrt a
szívedbe, mely egyre csak nagyobb lett. Persze, ha láttad volna, valószínűleg
ugyanúgy elküldted volna, de jelen pillanatban nem vágytál másra, minthogy ő
öleljen, csókoljon és segítsen a felépülésedben. Égtél érintéséért, magadban
fohászkodtál, hogy térjenek vissza az álmaid és már ezerszer megbántad azt az
estét…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Figyelsz te rám? </span>– zökkentett ki
merengésedből Joyae.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Igen, persze, mit is mondtál?</span> –
kérdezted vissza a legnagyobb természetességgel. Joyar csak sóhajtott, majd
elölről kezdte.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Szóval, ha a lábad meggyógyul, akkor
ismét megyünk bulizni, mert így pasi nélkül nem módi.</span> – támasztotta meg
tenyerében állát és térdére könyökölt.</div>
<div class="MsoNormal">
És így is lett. Két-három hét alatt teljesen felépültél és
bár Kainak se híre, se hamva nem volt, rád fért a kikapcsolódás. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A megbeszéltek szerint Joyae – mint mindig –
most is pontosan érkezett, hogy lehordjon, amiért még nem készültél el. A rövid
– harminc perces – szentbeszéd után -, hogy hogy leszel így jó feleség,
bla-bla-bla – sikeresen összekészültél, hajad laza lófarokba fogtad, pici smink
és magas sarkú, valamint egy kicsit, fekete koktélruha. Nem, még véletlenül sem
a Kai-féle, mert amióta a fiú eltűnt, próbáltad a lehető legjobban száműzni
gondolataidból is.<br />
Lassan a kijelölt helyhez érve már lehetett látni a kint bejutásra várakozó
embereket. Az egyre hűvösebb idő ellenére legtöbbjük kabát és pulcsi nélkül
volt, bár az itteniek már megszokhatták az időjárást és az is lehet, hogy nem
voltak fázósak. A biztonsági őrhöz tipegtetek, és miután Joyae – ismét –
lepaktált vele, már indulhattatok is befelé a kint váró károgására.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Egy vodka-martinit!</span> – szólt az egyik
csaposnak barátnőd, hogy egy kis hangulatot csempésszen az unalmas percekbe. Te
most valahogy nem kívántad az alkoholt, féltél, hogy csak előhozná belőled a
Kai-al kapcsolatos érzéseidet és a fél buli azzal menne el, hogy siránkozol egy
vadidegennek.</div>
<div class="MsoNormal">
Az addig remekül megvolt, hogy ismerkedés. Egy cuki srác
kinézett magának – vagy legalábbis alaposan végigmért – Joyae is lelépett, úgyhogy
itt volt az ideje, hogy cselekedj.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Chen vagyok, megtudhatom a kisasszony
nevét?</span> – lépett oda hozzád a fiú, mielőtt elindulhattál volna felé és
mosolyogva kezet nyújtott. Megörültél, hogy ezek szerint tényleg tetszel neki,
így viszonoztad a kézfogást.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">_______. Örülök, hogy megismerhetlek.</span> –
húztad mosolyra ajkaid, de Chen nem engedett azonnal, ehelyett inkább felemelte
ujjaid és kezet csókolt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Részemről a megtiszteltetés. </span>–
villantotta rád csábító mosolyát és a csapos felé fordult. – <span style="color: #0b5394;">Kérnék két Vörös
Trió koktélt! </span>– mondta és mielőtt ellenkezhettél volna, egy ujját ajkaidra
tette. – <span style="color: #0b5394;">Ssh, tetszeni fog, ígérem</span>. - Megadóan bólintottál, majd tekinteted a
bárosra tért és végignézted, ahogy a fekete üvegből kiönt valami szintúgy
fekete italt és hozzáad egy másik, élénk pirosat, ezek után pedig egy
szirup-szerű sötétvörös folyadékot.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Egészségetekre.</span> – tette elétek két
szívószállal ellátva. Először kicsit fintorogtál, de Chen bíztatására
belekóstoltál. Fémes-savanykás íze volt, de amint lecsúszott torkodon az első
korty, az aroma ellenállhatatlanul édessé vált.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Na, ugye, hogy finom?</span> – kacsintott,
majd kortyolt egyet a sajátjából. Mézédes köd telepedett elmédre, arcodra
automatikusan mosoly kúszott és csak bólogatni tudtál. – <span style="color: #0b5394;">Örülök. Mondd, mi
lenne, ha…felkérnélek egy táncra?</span> – húzta mosolyát féloldalasra. Az ital
csábításának engedve megittad a pohár tartalmát és megfogtad Chen kezét.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">De akkor most. </span>– haraptad be alsó
ajkad és felkeltél a bárszékről. – <span style="color: #0b5394;">Mi volt ebben a koktélban? Teljesen
feldobódtam. </span>– ismerted be kuncogva, miközben a fiú is lehúzta sajátját.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Egy kis vér-pezsdítő.</span> – hajolt közelebb
és átkarolta derekad. –<span style="color: #0b5394;"> Na, gyere.</span> – indult meg veled a piros asztalok mellett
a tánctérre.</div>
<div class="MsoNormal">
A tömeg most is hatalmas volt, a testek szorosan simultak
egymáshoz, hogy még élvezetesebbé tegyék az egymás közt vívott szenvedélyes
csókcsatákat. Közöttük araszolva eljutottatok egy viszonylag nagyobb szabadterű
részhez, de így is vészesen közel szorultatok egymáshoz.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Imádom az illatod… </span>- súgta Chen arcát
azonnal nyakadba fúrva, mikor együtt kezdtetek ringatózni a zene átható
ritmusára. Közelebb és közelebb nyomta magát, vagy a tömeg őt, majd mikor
lehunytad szemed és megadtad magad a bódító érzésre, először puha bőröd
csókolta meg, majd ajkaidra tapadva kezdett hullámozni. Nyakát átkarolva húztad
magad szorosan testéhez, hogy még többet kapj belőle és sötét hajtincsei közé
túrva szerezted meg az ajkait átitató aromát. A fémes-savanykás íz szétterjedt
szádban és hiába tűnt elsőre furcsának, mostanra tested minden porcikája a
különleges nedűre szomjazott…meg persze Chenre.<br />
Mikor azonban ujjai derekadról fenekedre csúsztak és finoman megmarkolták,
felrémlett előtted a Kai-al töltött estéd. A hirtelen emlékre tüdődben rekedt a
levegő és pilláid azonnal kipattantak, hogy aztán kezeiddel eltold magadtól a
fiút. Chen csak értetlenül bámult rád, próbálta megtudni, mi a baj, de te csak szemed
összeszorítva kaptál halántékodhoz, hogy elviseld a rád törő fájdalmat. Az érzés
felemésztette minden gondolatodat, csak az járt a fejedben, hogy épp azt csalod
meg, akit szerettél…és szeretsz még mindig. A bensődben tátongó űr ahelyett,
hogy megtelt volna a gyógyulás magjaival, terjedni kezdett és egyre rosszabb
állapotba sodort.<br />
Míg az előbb a furcsa italért epekedtél, most úgy vágytál Kai érintésére és
búgó hangjára. Elviselhetetlennek tűnő bánathullám söpört rajtad végig, tönkre
téve a jókedv apró csíráját is.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Mondd már kérlek, mi a baj?</span> – unszolt Chen
aggódó pillantásokkal. Felnéztél a fiúra, de csak ráztad a fejed.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Borzasztó emlékek…én…én most haza
megyek, sajnálom…</span> - próbáltál elmenni mellette sűrű bocsánatkérések közepette,
de megfogta a csuklód és nem engedett.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Várj, legalább ezt tedd el…</span> - adott
egy kis cetlit a kezedbe, rajta a nevével és számával. Sóhajtva bólintottál,
majd elszakadva tőle sietősen a klub kijárata felé vetted az irányt, hátha a
friss levegő majd segít csillapítani feldúlt kedélyeidet. A papírt kistáskádba
téve kiléptél az ajtón a sötét éjszakába és megindultál az otthonod irányába.
Csak úgy, mint aznap este, aznap, mikor életed egyik legnagyobb hibáját követted
el. Most is Kaira gondoltál, de már képtelen voltál felidézni csábító mosolyát
a hozzá járó tekintettel…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kai, bárcsak itt lennél… </span>- lehelted a
levegőbe, hátha meghallja és búsan leszegted a fejed.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Én nem vagyok elég
jó, kishölgy?</span> – hallottál magad mögül egy mély, férfias hangot és máris erős
karokat éreztél, amint behúznak a sötét sikátorba. Szemeid hatalmasra tágultak,
résnyire nyílt ajkaid levegőért kapkodtak és egész tested megremegett.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">K-Kérem…engedjen el…</span> - hagyta el szád
a gyenge próbálkozás, mire támadód hangos nevetésben tört ki.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Gyertek fiúk, nézzétek mit fogtam!</span> –
szólt hátra, mire szemeid előtt hat sötét alak kezdett körvonalazódni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Hagyjanak…könyörgöm.. –</span> ereszkedtek
meg pilláid és kibuggyant közülük pár könnycsepp. Az idegent egy pillanatra
megvilágította egy az utca mellett elhaladó autó fénye és felfedte valódi
kilétét: egy húszas éveiben járó, izmos és jóképű férfit. Ha nem ilyen
körülmények között találkoznátok, talán egy egészen picit tetszene is…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Lehetetlent kérsz, cicám… Túlságosan
kívánatos vagy…</span> - lehelte füleidhez hajolva.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Taec fogjuk és menjünk. Ránk fognak
találni… </span>- próbálta győzködni egy vékonyabb, de ugyanúgy izmos bandatársa, az ő
arcát azonban nem láttad.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Kuss legyen Jay! Ki akarom élvezni
ennek a kis ribancnak a félelmét.</span> – rivallt rá a téged fogva tartó és kicsit
szorított csuklóid fogásán. Halkan felszisszentél, de rettegtél megmukkanni is.
– <span style="color: #0b5394;">Le merném fogadni, hogy minden nap mással dugsz, így ha nem bánod, nem leszek
óvatos.</span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– fordult vissza hozzád és
végignézett rajtad. – <span style="color: #0b5394;">Bár, ha bánod, akkor sem.</span> – vigyorgott kajánul és mikor
szavai elértek tudatodig, akkor jöttél rá, hogy pontosan mit is akar tőled.
Megrémültél és remegni kezdtél, főleg mikor a Taec-nek nevezett férfi csuklóid
egy kezébe fogta, másikkal pedig feltűrve ruhád alját, alsóneműdhöz vészesen
közel kezdte simogatni belsőcombod.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Menjük már! </span>– szakította meg a
mozdulatsort mondatával egy másik tag.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Elég! Ha ilyen gyávák vagytok, hát
menjetek, de én előtte még felcsinálom a pipit. </span>– hessegette el őket és egy
percig se habozva teljes testével hozzád nyomta magát, ujjaival pedig egyenesen
fehérneműd célozta meg. Ajkai nyakadra tapadtak, szívogatni, harapdálni
kezdték, és egyre inkább haladtak dekoltázsod felé. Már nem bírtad türtőztetni
magad, mocorogni kezdtél és ficánkolni a szorításában, de ezzel csak rosszabb
lett.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Engedjen el! Hagyjon békén! Segítség!!
</span>– kiáltoztad, de azonnal birtokba vette ajkaid és vadul tépni kezdte őket, hogy
elhallgattasson. Szemeidből patakokban folytak a könnyek, kezeid már ökölbe
szorítottad és combjaid is próbáltad összeszorítani, de erővel széttette őket
és közéjük simult. Hallottad, ahogy lehúzza nadrágja cipzárját és érezted, hogy
oldalra húzza alsóneműd.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Neh…kérem…</span> - döntötted a falnak a
fejed. Nem voltál már képes csak halkan zokogni. Tudtad, hogy nem segít senki,
de sosem gondoltad volna, hogy így fog megtörténni az első…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Engedd el! </span>–
hallottad meg a világ leggyönyörűbb hangját, mire azonnal kipattantak szemeid.
Nem hitted el, amit látsz, képtelen voltál magadba fogadni a látványt és a
felismerést, hogy ő az…visszajött…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Azt mondtam, engedd el! </span>– ismételte meg
utasítását Kai és fenyegető arckifejezéssel közelebb lépett támadódhoz.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Mégis kinek képzeled magad, taknyos? </span>–
húzta össze szemeit a férfi, de nem mozdult.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem mondom még egyszer, engedd el! </span>–
Kai hangja már számodra is ijesztő tónust vett fel, de nem sokat ért vele az
izomagyúnál.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Miért, mi van, ha nem? </span>– húzta fel
egyik szemöldökét. – <span style="color: #0b5394;">Leszájkaratézol?</span> – horkant fel gúnyos mosollyal az arcán
és megszorította kezeid. Feltört belőled egy fájdalmas nyöszörgés, mire Kai
arca megrezdült és tekintete egyre sötétebbé vált.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Akkor megbánod, hogy megszülettél…</span> -
motyogta már szinte lehetetlenül mély hangon és ismét a férfi felé indult.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Te kis…</span> - indult volna meg támadód is,
de torkán akadt a szó és fuldokolni kezdett. Ijedten hőköltél hátra és hiába
lettél szabad, ettől te is megrémültél. Nem tudtad, mi történik, csak azt, hogy
Kai csinálja…egy árva mozdulat nélkül…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Tessék? Nem hallom…</span> - lépett közelebb
a térdre esett férfihez és halványan elmosolyodott. Sötét pillantását már
egyáltalán nem láttad, haja is arcába lógott, és egyik kezét felemelve a még
mindig vészesen fulladozó férfi mellkasához tette. A következő pillanatban már
csak annyit észleltél, hogy a Taec nevű támadó a földre görnyedve üvölt
fájdalmában, ezután összeesik, Kai pedig arcán végtelen nyugodtsággal megáll
előtted.</div>
<div class="MsoNormal">
Egy percig sem gondolkodtál azon, mit tegyél, ahogy
szemeidbe újdonsült könnyek gyűltek, a fiúhoz rohanva karjaiba vetetted magad
és eszed ágában sem volt elengedni őt. Soha többé…<br />
Ujjaiddal felsőjébe martál és arcod mellkasába fúrva engedted szabadjára
érzéseidet, míg semmi másra, csak ölelő karjaira koncentráltál.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kérlek, többé soha ne hagyj itt…szeretlek…
</span>- sírtad pólójába, mire a fiú egy pillanatra megdermedt, majd egyik kezével
felemelte állad, hogy szemedbe nézhessen.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Komolyan gondolod?</span> – kérdezte mély, búgó
hangján, ajkaival csak pár centiméterre tieidtől. Forró leheletét érezted puha
párnáidon, bódító illata csiklandozta az orrod, és ha utáltad is rámondtad
volna, hogy szereted. Most azonban más volt a helyzet. Rájöttél, hogy tényleg
beleszerettél és hiába próbáltál neki ellenállni, minden egyes találkozás és a
hiánya is csak erősítette érzelmeid. Már képtelen lennél nélküle élni,
szükséged volt rá.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Igen…És sajnálom. Sajnálok min–
</span>kezdtél volna bocsánatot kérni az ostobaságodért, de lehajolt és egy csókkal
beléd fojtotta a szót. Tüdődben rekedt a levegő, szíved még hevesebben kezdett
kalapálni és ereid eszeveszett tempóval pulzálták felhevült véred. Átkaroltad
Kai nyakát és viszonozva a már oly rég áhított csókot, hozzásimultál. Ujjaid
tincseibe túrtak, ajkaitok, s nyelvetek szenvedélyes táncot jártak, mígnem a
fiú el nem szakadt tőled.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Köszönöm… </span>- súgta és szorosan magához
ölelt. Légzésed kezdett egyenletessé válni, szívverésed is lenyugodott, de
hiába a tökéletes pillanat, mikor megláttad a már eszméletlenül a földön heverő
támadód, eszedbe jutott, mi történt vele és újra elfogott a félelem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Meg…megölted?</span> – kérdezted remegő
hangon. Lehet, hogy meg akart erőszakolni, de az nem ok a halálra…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Nem, csak megmutattam neki, hogy te az
enyém vagy…</span> - kuncogott fel halkan, de ez téged cseppet sem nyugtatott meg
másik aggodalmadtól. Kai hozzá sem ért…egy ujjal sem, csak mikor összeesett…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kai…mi vagy te? </span>– suttogtad a kérdést
rettegve az igazságtól. A fiú arca hirtelen elkomolyodott és tekinteted kezdte
fürkészni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Biztos tudni akarod?</span> – nézett szemeidbe,
mire csak halványan bólintottál. Kai ekkor füledhez hajolt és a szavaktól,
melyek elhagyták ajkait, a vér is megfagyott benned. – <span style="color: #660000;">A Sátán fia.</span></div>
Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-319392339699528472012-11-28T18:09:00.000+01:002012-11-28T18:10:28.915+01:00<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;">In Love With The Devil</span></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Kai)<span style="color: #cc0000;">18+</span></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s1600/kaiiii.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="287" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s320/kaiiii.png" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">Chapter<span style="font-size: large;"> 7</span></span></b><br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
Egy hónap. Csupán ennyi telt el, mióta utoljára láttad Kai-t
és mióta elmúltak a rémálmaid, hisz amint megmondtad a fiúnak, hogy többé látni
sem akarod, az álmaidban sem jött elő. Mondhatni nyugodtan teltek napjaid,
semmire sem volt gondod. Ment a tanulás, sokat kaptál a munkádból, nem
szenvedtél hiányt életből és szabadidőből sem, nem láttál furcsa dolgokat a
tükörben, nem féltél esténként álomra hajtani fejed és főként nem stresszeltél
annyit. Minden olyan tökéletes volt…vagy mégsem? Hiába nem zavarta senki békés
napjaidat, belül mégsem voltál önfeledten boldog, valami hiányzott. A bensőd
egy tátongó űr volt, mely minden örömteli pillanatot elnyelt, átalakítva azokat
jelentéktelen történésekké. Próbáltad felvidítani magad, szórakoztató
műsorokat, filmeket nézni, kiruccanni egy sétára, de egyik sem segített. A
hónap végére szinte egy lelketlen bábu lettél és már képtelen voltál tagadni az
igazságot. Kai az eltűnésével együtt kiszakított belőled egy darabot, egy apró,
de létfontosságú részt: a szívedet.<br />
Ahogy teltek a napok egyre lejjebb süllyedtél, alig ettél, alig aludtál, csak
éjt nappallá téve töprengtél a fiú hollétén. Vajon merre lehet? Mit csinál
most? Egyáltalán hiányzol neki? Lecsapott rád a kedvetlenség, a nemtörődömség
és lassacskán a depresszió is hatalmába kerített. A bűntudat szakadatlanul
mardosott, hisz te voltál az, aki elküldte őt és a saját idióta szavaid miatt,
talán soha nem látod viszont.</div>
<div class="MsoNormal">
Kanapédon összegörnyedve magadhoz szorítottad a díszpárnát
és szemeid lecsukva érezted, hogy pár könnycsepp végigfolyik megfáradt arcodon.
Ajkaid néma imák és könyörgések hagyták el, fohászkodtál valamiféle csodáért,
ami visszahozhatja őt hozzád.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kai…ha hallasz, kérlek…könyörgök gyere
vissza…hiányzol…</span> - súgtad reményvesztetten az egyre hűvösebb levegőbe. Szinte
teljesen biztos voltál benne, hogy vége, Kai valószínűleg megutált és a
hátramaradó ürességbe fogsz megőrülni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">_______</span><span style="mso-spacerun: yes;"><span style="color: #0b5394;"> </span> </span>– hallottad elhaló hangon mire rögtön annak
forrása felé kaptad a fejed. A szoba eltűnt körülötted és helyette a lebegő
semmiben találtad magad. A távolban halványan kirajzolódó alakot láttál meg,
azét, akit a világon most leginkább akartad. Kai ott állt előtted méterekre és
egyik kezét feléd nyújtva végiggördült egy könnycsepp tökéletes arcán.
Végtelenül szomorúnak tűnt, a fájdalom sugárzott egész testéből, de mikor
megindultál felé, mintha távolabb került volna. Hozzá akartál rohanni, hogy
karjaidba zárd és hozzá simulva örökké öleld, de mikor lábaid megmozdultak, Kai
halványodni kezdett. Bepánikoltál, azonnal futni kezdtél, de ahogy haladtál, úgy
ő egyre messzebb és messzebb lett, s végül összezuhanva feladtad. Keservesen
kezdtél sírni, könnyeid patakokban folytak és egyfolytában az ő nevét
kiáltottad, de hiába, Kai eltűnt.</div>
<div class="MsoNormal">
Mély levegőt véve riadtál fel pillanatnyi elszenderedésedből
és hangosan lihegve, a kanapé karfáját szorongatva ültél fel. A sós könnyektől
elhatározás helyett a megkeseredettség és a hatalmas bánat látszott szemeidben,
belső érzéseid tisztán tükrözték az arcodon megjelenő apró ráncok. De nem az
öregség mély vonalai volta ezek, hanem a gondterheltség szántotta barázdák.
Hatalmasat sóhajtottál, élettelen arckifejezéssel végigpásztáztad a
környezetet, elborzadva, de semmit sem téve a látvány ellen. A lakásod szinte
romokban állt, mindenfelé fagyisdobozok és csokipapírok éktelenkedtek, a por
vastag rétegben fedte a rég takarított bútorok tetejét, ruháid a szennyes tartó
helyett szanaszét hevertek a földön, az ágyad azonban megmaradt a maga
tökéletességében. Az óta az este óta nem aludtál csak a kanapén. Képtelen
voltál ráfeküdni vagy csak a közelébe is menni, túlságosan is rá emlékeztetett
és akárhányszor ránéztél, mindig magad előtt láttad, mikor azon támaszkodva
figyelte, ahogy becsukod a háló ajtaját, majd szívbajosan megbámulod.
Akaratlanul is elmosolyodtál az emlékre, már nem féltél tőle, legszívesebben a
nyakába ugrottál volna. Bántál mindent, bántad, hogy elutasító voltál, bántad,
hogy nem voltál képes beismerni az érzéseidet neki, de még magadnak sem, a
legfőképpen viszont azt, hogy elküldted.</div>
<div class="MsoNormal">
Nem törődve a körülötted lévő szeméthalommal, kiaraszoltál a
konyhába és egy nem olyan piszkos bögrét előhúzva a mosogatnivalók közül,
engedtél bele a csapból egy kis hideg vizet. Ajkaidhoz emelve az üveget, lassan
megdöntötted, de amint a folyadék a szád széléhez ért, beugrott a pár perccel
ezelőtti rémálmod és összerezzenve kiejtetted kezedből a poharat, mely több
száz apró darabra tört a szoba minden irányába eljuttatva a vizet. A hirtelen
csattanásra kicsit megugrottál, de a szerencsétlenségek sorozata itt még nem
ért véget, a hátrahőköléssel talpad egyenesen egy kis csoport üvegszilánkra
nehezedett, felszakítva ezzel a vastag bőrt legalább tucatnyi helyen.<br />
Feltört belőled egy fájdalmas nyögés és az éles, nyilalló érzésre ismét
kibuktak könnyeid. Szemeid összeszorítva megtámaszkodtál a kredencen és sérült,
vértől csöpögő lábad felhúzva próbáltál másik végtagoddal a lehető legtisztább
útvonalon kijutni a konyhából. Egy lábbal haladva a fürdőbe botorkáltál és fájó
talpad a csaphoz téve végigpásztáztad a sebeket. Automatikusan fintorra húztad
ajkaid, még ránézni is rossz volt. Az egész területet elöntötte a vér, lassan
kibugyogva a néhol egészen mélyre fúródott szilánkok mellett. Félve előszedted
a csipeszt, de nem voltál képes rávenni magad, hogy kiszedd az idegen testeket.
Fogcsikorgatva gondolkoztál más megoldáson, de semmi sem jutott az eszedbe, így
megengedted a jéghideg vizet, hogy először lemosd a vért a tisztább látás
reményében. Amint azonban alányújtottad végtagod, feltört belőled egy kiáltás
és öklöd a csempébe vágva szorítottad össze fogaid. A víz erősen mardosta a
sebeket, szúró, csípő érzést kölcsönözve az egész lábfejednek. Ezt tűrted
egy-két percig, majd nagy levegővel hozzáláttál időközben a fájdalomtól
elzsibbadt lábad üvegtől való megtisztításának. Egyenként húzgáltad ki az egyre
mélyebbről kijövő szilánkokat, hol több, hol kevesebb vér kíséretében.</div>
<div class="MsoNormal">
Miután az utolsó darabot is kiszedted, kimerülten és
felengedve fújtad ki magad.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Végre…</span> - sóhajtottad és alsó ajkad
harapdálva kezdtél azon gondolkodni, mit kezdjél a sebbel. Túlságosan vérzett,
a kötés pillanatok alatt átázna, de magadnak nem tudod összevarrni… Ekkor
azonban valaki csöngetett.<br />
Összerezzentél az éles hangra, de mivel az ajtóig most csak egy óra bicegéssel
jutottál volna el, remélve, hogy a bejárat túloldalán lévő fél ismerős,
kikiáltottál.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Gyere be!</span> – hallattad hangosan, hogy
biztos meghallja a jövevény is. Az ajtó kinyílt, majd becsukódott és halk,
szinte nesztelen léptek közeledésére lettél figyelmes. A vendég csendessége
megijesztett, alig mertél kinézni a fürdőből.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">________, te meg mi a francot
csináltál?!</span> – hallottad Joyae hangját és egy kis üvegcsörömpölést. Megnyugodtál
az ismerős hangra, de már érezted, hogy egy hatalmas korholás van érlelődőben.
Elvégre barátnőd mit sem sejtett Kairól, se az eltűnéséről, a szülinapi bulid
is lerendezted annyival, hogy jól érezted magad, este pedig egy sráccal
hazasétáltál, utána viszont mindig leráztad és utóbbi időben a telefont se vetted
fel.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Csak…béna voltam. A fürdőben vagyok…</span> -
felelted, mire Joyae habozás nélkül odasietett.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Mitől véres a padló és miért van
mindenhol szemét a lak…TE JÓ ÉG!!</span> – kiáltott fel a lány, mikor meglátta, hogy
kifehéredett, szinte cafatos talpad szorongatod.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ne aggódj, nem olyan vészes, csak beleléptem
a szilánkokba.</span> – nyugtattad, de hajthatatlan volt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem vészes? Most azonnal bemegyünk a
kórházba!</span> – mondta ellentmondást nem tűrő hangnemben, majd egy puha törölközőt
tett a lábadhoz, hogy bebugyoláld, míg ő taxit hív. Húztad a szád, sosem
szeretted a kórházakat, de ha ő azt mondta oda mentek, nincs apelláta. –<span style="color: #0b5394;"> A lakásról
pedig majd beszélünk… </span>- vetette még oda rosszallóan és kisegített a házból,
hogy a kocsiba ülhessetek. Ez a taxisofőr is csúnyán nézett rátok, bár most
valószínűleg az ülések összevérezésének lehetősége miatt.</div>
<div class="MsoNormal">
Percek alatt beértetek a kórházba, szerencsére nem volt
dugó, az utak szinte teljesen szabadok voltak. A fertőtlenítő szagú épületbe
érve viszont sóhajtozni kezdtél, már láttad lelki szemeid előtt, ahogy jön egy
vén, flegma orvos, hetykén és fájdalmasan ellátja a lábad és egy szó nélkül
továbbáll a nővérkékhez. Amint azonban Joyae bemondta a portás hölgyeménynek az
adataidat, már jött is a téged kezelésbe vevő doki, de nem olyan, mint
amilyenre számítottál. Kedves, őzikére emlékeztető arca volt, angyali
kedvességet árasztva. Világosbarna haja egyenes tincsekben állt, ha nem lett
volna rajta a fehér köpeny, minden bizonnyal egy átlagos, huszonéves
egyetemista fiúnak nézted volna. Mosolyogva hozzád lépett, majd lehajolt és
óvatosan szétbontva a törölközőt, megfigyelte a sérülést, ami ismét csupa vér
volt, de korántsem annyira, mint otthon. Hümmögött egy párat, majd lassan
felállva visszatette a bugyoláló anyagot és egy szó nélkül felkapott. Enyhe
kifejezés, hogy meglepődtél, hisz egyetlen orvos sem vitt még a karjaiban, de
egyértelműen tetszett, hogy ő tényleg törődött a sérültjeivel. Átkaroltad
nyakát, hogy ne minden testsúlyod a karjára nehezedjen, mire meghallottál egy
vékony, duzzogó hangot. A tulajdonosa irányába néztél, aki egy alacsony,
hét-nyolc éves kisfiú volt. Barna haja szemöldökénél elkanyarodott, így egy
szál se lógott mélybarna szemeibe. Durcásan összefonta karjait, lebiggyesztette
alsó ajkát és mikor morcosan szusszant egyet, észrevetted, hogy hiányzik az
első két foga.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Lu Han doktor báci, mit cinál? A thép
néni helyett inkább theretgessen engem… </span>- puffasztotta fel aranyos pofiját és
hiába nézett rád csúnyán, végtelenül édesnek találtad. Igaz, nagyon hasonlított
arra a furcsa, pösze srácra, akivel még szülinapodon találkoztál a Kék
Angyalban, de nem lehetett ő, hiszen legalább tíz évvel idősebb volt mikor
legutóbb láttad… Az orvos csak elmosolyodott, majd bevitt az egyik terembe és a
vizsgáló asztalra tett.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Elnézését kérem,
még nagyon fiatal szegény.</span> – kért bocsánatot a doki, mire csak legyintettél.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Semmi, de ki ő, ha megkérdezhetem?
Talán rokona?</span> – kíváncsiskodtál, habár semmi közöd nem volt hozzá. Az orvos
nekilátott elővenni a felszerelését, közben viszont készségesen válaszolt
kérdéseidre.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">SeHunnak hívják, most nyolc éves, a
szüleiről semmit sem tudunk, így magamhoz vettem. Nem szokott itt lenni, de a
pöszesége és a fogai miatt mindig nyuszinak csúfolták az iskolában, így az első
dolga az volt, hogy amint mozogni kezdtek a tejfogai, ki is törte az első
kettőt.</span> – kuncogott halkan a mondata végére. – <span style="color: #0b5394;">Persze a pöszesége nem ettől
függ, így az megmaradt, de mivel hazaküldték, így most velem van, és
hallgathatom egész nap a féltékenykedését.</span> – folytatta, mire te is halkan nevetni
kezdtél. Határtalanul édes kisfiúnak tűnt, bár furcsállottad, hogy a
félig-meddig idegennel még a nevük is megegyezik. Ekkor azonban felszisszentél,
mert az orvos pont akkor fejezte be lábfejed kötözését és véletlenül picit
erősebben húzta meg.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kész is van, remélem nem fájt nagyon.</span> –
állt fel mosolyogva, hogy lesegítsen az asztalról. Csodák csodájára rá bírtál
állni a kötésre, egy kicsit sem zavart, nem nyomott, semmi. Csodadoki, ez
egészen biztos. Boldogan hajoltál meg neki, majd kezet fogtál vele és
megköszönve a munkáját, kibicegtél a teremből. Mire visszanéztél, ő már a
kisfiú mellett volt, az pedig épp az ölébe mászva ölelgette. Kedvesen
mosolyogva figyelted őket, majd tekinteted elszakítva róluk, Joyae irányába
sétáltál.</div>
<div class="MsoNormal">
Elhaladtál pár kórterem mellett, de csak pár perc múlva
jutott el tudatodig, mit láttál a szemed sarkából. Olyan volt, mintha Kai ült
volna egy szőke srác ágya mellett… De nem, az nem lehet, ő biztos nincs itt és
ügyel rá, hogy még véletlenül se fussatok össze. Barátnőd mellé érve azonban
más is fogadott, a mostanra második legjobb barátod, Baekhyun. Ugyan az a
nyugodtság terült el arcán, mint mikor először találkoztatok, de most
vidámsággal keveredő leheletnyi aggódás is volt benne.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Szia, jobban vagy?</span> – kérdezte, majd
óvatosan átölelt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Persze, azt hiszem a legjobb orvost
kaptam.</span> – mosolyogtál, majd magad mögé mutattál a folyosó végén lévő ülésekre.
Baekhyun azonnal elmosolyodott, a doktor tekintetét elkapva pedig biccentett,
mintha régi barátok lennének.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Látom, tényleg a szakma legjobbja. De
hol van a nyakláncod? </span>– kérdezte a fiú nyakad vizslatva. Ijedten odakaptál,
majd rájöttél, hogy a buli után levetted, nehogy a nagy hanyagságban valami
baja legyen.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Féltem és levettem, hogy ne legyen
gond. </span>– felelted, mire Baekie megrázta a fejét.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Tömör anyag, ne féltsd. De hordd
mindig, mert szerencsét hoz, rendben? </span>– Bólintottál, de mikor megindultál volna
kifelé, Joyae elkapta a kezed.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Na na, azt már nem. A kishölgy
mostanság nagyon eleresztette magát, nem is értem mi ütött bele, úgyhogy amíg rendbe
nem tesszük a lakást, nálam maradsz.</span> – tájékoztatott barátnőd és tudtad, ez
ellen semmit sem tudsz tenni. Sóhajtottál, majd kettejük vállára támaszkodva
lassan elindultatok kifelé…</div>
Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-40552652530352358142012-11-13T20:06:00.002+01:002012-11-13T20:14:52.826+01:00<br />
<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;">Let me be your b*tch...</span></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Joon PwP)<span style="color: #cc0000;">18+</span></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7fTjb0goSQt0E8VwdoGvFDMsilyuekN32f4oqDSVLB6nfekQ-vNQIMDQ_d4eULt-lRQzGBjUaaaOjOWWSnxWMOK5ZHU0sO91J8zwJmj4EJRGCr4iDN3onjdWwmzIWnlCK9f-RnMx2qDMv/s1600/20110615_kissrepublic_leejoon_2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7fTjb0goSQt0E8VwdoGvFDMsilyuekN32f4oqDSVLB6nfekQ-vNQIMDQ_d4eULt-lRQzGBjUaaaOjOWWSnxWMOK5ZHU0sO91J8zwJmj4EJRGCr4iDN3onjdWwmzIWnlCK9f-RnMx2qDMv/s320/20110615_kissrepublic_leejoon_2.jpg" width="245" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az ajtó lassan feltárult és az egyetlen belépő vendég a már
otthonosan mozgó Joon volt. A csikorgó hangot meghallva, mely a bejárat
nyitódását övezte, hatalmas mosollyal az arcomon rohantam az előszobába, hogy
szerelmem karjaiba vessem magam és beszívjam ruhái, valamint teste bódító
illatát. Hiába költöztünk össze már több mint két éve, minden nap úgy tűnt
mintha először lépné át a küszöböt és mintha életemben először látnám. Az érzés
egyszerűen leírhatatlan volt, a szívem hevesebben vert és gondolataim megteltek
boldogsággal.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Szia szívem, hogyhogy előbb itthon? </span>–
húzta ajkait egy kedves mosolyra, majd letette válltáskáját, hogy felkapva
megpörgessen. Imádtam, hogy bármilyen hosszú napot is tudott maga mögött, tele
próbákkal és felvételekkel, mindig jókedvűen és energiával telve jött haza,
szertelen játékosságát egy percre sem hátrahagyva.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">A koreográfus reggelre lebetegedett és
ma nem ért rá senki, így kénytelen voltam itthon tölteni a napot.</span> – adtam
arcára egy puszit a szokásos csók helyett, morgott is egy kicsit mikor letett,
de nem foglalkoztam vele. Mára valami egészen mást terveztem…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">A kis mázlista. De mmhh jól érzem,
csináltál valami finomat? </span>– szimatolt meglepve a levegőbe miután levette cipőit
és kabátját. Elmosolyodtam és az ajtófélfának dőlve néztem, ahogy bemegy a
konyhába.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Csak a szokásos cseresznyés süti,
mivel a főzés még nemigen megy.</span> – kuncogtam és tekintetem megállapodott a
gőzölgő édességért nyúló kezein. – <span style="color: #0b5394;">Remélem, ízlik…</span> - halkultam el a végére és
ajkaim mosolya felvett egy alig látható, kaján élt.</div>
<div class="MsoNormal">
Lassan, az apró kockákat óvatosan megfújva kezdte majszolni az
édes tésztát, de nem evett sokat, a sütemény hamar eltelítette, így
felajánlottam neki egy pohár hideg tejet.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #0b5394;">Kérek, persze</span>.</span> – nézett rám nagy,
csillogó szemekkel, mire elővettem a hűtőből a kikészített poharat. Még nem
sejt semmit… Gyerünk, idd csak meg…<br />
Miután elfogyasztotta tartalmát, azzal együtt felállt, betolta a széket és
szokásához híven hátával a falnak dőlt, miközben alaposan végigmért.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Miért vagy köntösben?</span> – ejtette ki az
aprócska kérdést, mire összeszűkítettem szemeim. Nem várhatok sokáig…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #0b5394;">Fürödtem és gondoltam megvárlak így.</span> </span>–
füllentettem szemrebbenés nélkül és elé léptem. – <span style="color: #0b5394;">Amúgy, ide nem kellene egy
kép?</span> – emeltem fel ujjaim és a feje mellé mutattam, hogy meg kelljen fordulnia.
Amint háttal volt nekem, habozás nélkül közelebb húzódtam hozzá és karjaim
óvatosan dereka köré fontam.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Hova?</span> – kérdezte,
mire egy kicsit löktem rajta, hogy teste a falhoz érjen én pedig hátához
simulhassak. – <span style="color: #0b5394;">Hé, mit csinálsz? </span>– Még nem feleltem, ehelyett egyik kezem
levezettem nadrágja széléhez és a farmeranyag alá szorítkozva, bokszerén
keresztül végigsimítottam hamarosan éledezni kezdő férfiasságán. Másik kezem
inge alá kúszott és izmos hasfalát érintette meg finom körömvonásokkal. – <span style="color: #0b5394;">Hh...Mit
akarszh?</span> – csúszott ki ajkai közül egy sóhaj, mire nyakához hajoltam és forró
csókokkal kezdtem ellepni érzékeny bőrét, kulcscsontjától kezdve egészen álla
vonaláig.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Én? Miről beszélsz?</span> – súgtam és halkan
fülébe nyögve, lágyan ráharaptam cimpájára. Lent pihenő kezem most lassú
mozgásba kezdett, melynek hatására az érintett ujjait elhagyta az erő, kiejtve
közülük a poharat, ami hangos csattanással a földre esve ezernyi apró darabra
tört. Tenyereit a falnak támasztotta homlokával együtt és lehunyt szemeiből,
résnyire nyitott ajkaiból ítélve lassan kezdett hatni a tejben feloldott
viagra. Játékos kedvemben voltam, így az egyszerű <i>„berántalak a szobába és
hagyom, hogy megdugj”</i> séma most igencsak unalmasnak tűnt, fel kellett pörgetni
valamivel.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Csináld…mégh…</span> - sóhajtotta mikor
leállítottam ujjaim mozgását. Felelet és tett helyett kihúztam őket és köntösöm
zsebéből elővéve egy ébenfekete, szatén anyagot, lehunyt szemeit takartam el
vele. Mikor megérezte, mit csinálok, arcához kapott, de a csomót már
megkötöttem, magától nem fog leesni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #0b5394;">Várj, mi e</span><span style="color: black;">–</span></span><br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ott marad vagy nem folytatom.</span> –
jelentettem ki ellentmondást nem tűrően és nyakára tapadva ismét bevetettem
kezeimet, ezúttal azonban megfordítottam őt és ingét kezdtem gombolni, hogy
fokozatosan felfedjem magam előtt kidolgozott mellkasát és feszes hasát. Igaz,
a felétől már téptem, de neki sem volt ellenére, leginkább nadrágja növekvő
dudora árulkodott türelmetlenségéről. Egy szót sem szólt, de tudtam, hogy
bírjam beszédre: finoman mellkasa bőrébe harapva egyik kezem felvezettem
arcához, majd ajkaimmal megközelítettem bimbóit, hogy gyengéden bekapva
szívogatni, nyelvem hegyével körülöttük körözni kezdjek, így azonnali nyögést
váltva ki belőle.</div>
<div class="MsoNormal">
Kihasználva az alkalmat, másik kezem mutatóujját végighúztam
puha párnáin és résnyire nyitott ajkai közé toltam. Egy pillanatra sem torpant
meg, azonnal beljebb szívta és szopogatni kezdte. Ahogy elhajoltam mellkasától
és szűkülő nadrágja felé vettem az irányt ismét kaján mosoly kúszott arcomra.
Vigyázva, hogy véletlenül se érjek dudorához, egy kézzel kigomboltam és
lehúztam a cipzárt, majd combjáig toltam a felesleges ruhadarabot. Kis akcióm
közben elnehezült karjairól is leesett a széttárt ing, halkan csatlakozva az
üvegszilánkokhoz.<br />
Kihúzva ujjam ajkai közül, lecsúsztattam bokszeréhez és végighúztam nedves
részével a vékony anyagot. Joon szájából egy hangosabb nyögés tört fel, a
viagra elérte teljes hatását, én pedig tudtam, hogy minden tőlem telhetőt
megteszek, hogy míg a hatása tart, egyszer se legyen lehetősége korábban
elmenni. Fejét a falnak vetve résnyire nyitotta ajkait, s zihálva szívta be az
egyre fülledtebb oxigént. Pár tincse már most izzadtan tapadt felhevült
bőréhez, homlokán meg-megcsillantak a fényes cseppek. Orrom hegyét végighúztam
szaporán fel-le emelkedő mellkasán egészen le bokszere korcáig, ahol megállva
halkan kuncogni kezdtem. Mivel meggondoltam magam, felhajoltam arcához és kéjt
csempészve hangomba, fülébe súgtam.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kövess… </span>- hagyta el tüdőm a fűtött
sóhaj, majd kezét megfogva, a szilánkokat kikerülve bevezettem a hálóba.
Nehézkesen lépdelt szemén a szatén anyaggal, de mikor talpa a szoba szőnyegéhez
ért, ismerősen vette az irányt az ágy felé.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #0b5394;">A-a. Még nem.</span> </span>–
súgtam pajkos mosollyal és a franciaágynak csak a szélére ültettem. Ott
teljesen lehúztam róla nadrágját, majd köntösöm mellédobva széttártam lábaim,
hogy szerelmem ölébe ülhessek. Alsóján keresztül kéretlenül is éreztem lüktető
tagját, ha egy kis önmegtartóztatása sem lenne, már rég vadul a magáévá tett
volna. A java pedig még csak most következett: csípőm szorosan övéhez nyomva
lassan ringatózni kezdtem.<br />
Ez mindig az őrületbe kergette, légzése most is szaporább és mélyebb lett.
Kezeit nem tudta többé visszatartani, ahogy én nyakát ő úgy karolta át derekam,
ujjaival kitapintva a vörös-fekete csipkés fűzőt. Halkan sóhajtott, ahogy
elképzelte rajtam, ujjbegyeit pedig egyre erősebben húzta végig a különleges
anyagon. Csípőmozgásom leheletnyivel gyorsítottam, hozzáadva füle mellé
intézett kéjes nyögéseimet. Az összhatástól remegni kezdett, tudtam, hogy nem
bírja már sokáig türtőztetni magát.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Mondd, mit szeretnél?</span> – szántottam végig
forró ajkaimmal fülének ívét és lágyan a porcba haraptam. Párnái közül feltörő
nyögését most csírájában elfojtotta, ahogy lassan hátradöntöttem a puha
ágyneműre, egyre csak harapdálta száját, kétszer is megfontolván, mit feleljen.<br />
<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Az ajkaid… </span>- suttogta végül a levegőbe
és feljebb húzta magát a párnákig. Elmosolyodtam, elvégre úgysem sokáig hagyom,
hogy irányítson… Kulcscsontjától kezdve apró, forró csókokkal hintettem végig
testét és most továbbhaladva bokszerénél, csókjaim útjával párhuzamosan húztam
lefelé az utolsó ruhadarabot is.</div>
<div class="MsoNormal">
Amint megszabadult a zavaró anyagtól, csípőjéhez hajolva
körmeimmel végigkarcoltam belsőcombját, párnáimmal azonban veszettül meredező
tagját vettem célba. Lassan, kínzó tempóval húztam rajta végig, majd kicsit
benedvesítve szám, hegyén kezdtem körözni. Joon elégedett nyögéseket hallatott,
majd egyik kezével hajamba túrt, hogy folytassam. Nem kellett sokat várnia,
érintésemért égő tagját ajkaim közé fogtam és a lehető legráérősebben haladtam
mélyebbre. Másik keze a lepedőbe mart és egyre görcsösebben szorította minden
megtett centiméter után.<br />
Mikor majdnem tövéhez értem, finoman megszívtam és nyelvem hegyével
körbejártam, hogy újabb férfias sóhajokat és visszafogott morgásokat kapjak.
Ujjai szorítására mozgatni kezdtem fejem és minden hossznál egyre mélyebbre
jutottam, hogy teljes egészében kiélvezhesse a szám adta örömöket. Kezeim
közben gyengéd táncba kezdtek combja és medencecsontja között, hol
halványrózsaszín csíkokat hagyva, hol pedig libabőrt előidézve.<br />
Ajkaim folyamatosan mozogtak, egy percre sem álltak le, a kapott nyögések pedig
egyre csak hangosodtak, mígnem mikor Joon remegni kezdett, jelezve a végét,
hirtelen elhajoltam. Szájából feltörő éles, fájdalmas sóhajára majdnem megsajnáltam,
de ez még semmi nem volt…<br />
Felhajoltam nyakához és bőrét gyengéden beharapva forró levegőt leheltem álla
alá.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #0b5394;">Folytasdh…mhegőrjíteszh...</span> </span>– utasított,
de hiába, nem hajoltam vissza. Már nem volt olyan helyzetben, hogy megmondja,
mi legyen. Ehelyett lassan letoltam lábaimon fehérneműm és a többi ruhadarabhoz
dobva hozzádörzsöltem magam még mindig ugyanolyan vággyal pulzáló
férfiasságához. Igaz, nem terveztem, de mindkettőnk száját elhagyta némi erősen
túlfűtött sóhaj, hisz hiába is tagadtam volna, hangja és mozdulatai valamelyest
engem is felizgattak. Éreztem, hogy egyre nedvesebb leszek, ami kockáztatta
volna tervem megfelelő kimenetelét, így elhúzódtam. Vagyis csak elhúzódtam
volna, ha Joon rá nem markol fenekemre, hogy erősebben dörzsöljön magához.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Lovagolj megh…</span> - kérte,
vagyis inkább parancsolta huncut félmosollyal az arcán, aminek normál esetben,
ha akartam se tudtam volna ellenállni, de most muszáj volt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Rossz fiú, el a kezekkel.</span> – fejtettem le
magamról ujjait, hogy feje fölé emelve egy szempillantás alatt az ágytámlához
bilincseljem csuklóit. Először persze meglepődött, de hamar visszafestette
arcára a huncut mosolyt, ahogy lassan kezdtem kikapcsolni fűzőm, hogy csupán
altestem helyett teljes egészében hozzásimulhassak. Csípőjén ülve, ringatózó,
ritmusos mozzanatokat adva szedtem szét a ruhadarabot, de mikor Joon
türelmetlenül lökött egyet, megálltam a folyamatban.<br />
Csupasz mellkasára hajoltam, hogy félig felfedett melleim hozzáérintsem
bőréhez, majd ráfogtam vállaira és hullámzásom erősítve játszottam, hogy
lovagolok rajta. Csípője már magától mozgott, próbálta gazdáját az élvezet felé
hajtani, de nélkülem hiába. Mikor már elértem tűréshatárát és feszegette a
bilincset, hogy csináljam rendesen, egy egyszerű mozdulattal feltérdeltem, majd
lemásztam az ágyról és lehajoltam a ruháimért, egy pillanatig sem törődve
szerelmem szenvedésével.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Héh…mit csinálsz? </span>– kérdezte zihálva
és kicsit ingerült hangon. Egyértelműen nem erre számított.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #0b5394;">Mire gondolsz? Nem csinálok semmit.</span> </span>–
feleltem a lehető legártatlanabb hangzással és halkan kuncogni kezdtem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #0b5394;">Gyere vissza…most!</span> </span>– Hallottam, ahogy
megfeszíti a fémláncokat és próbálja leküzdeni az őt visszafogó gátakat. –
<span style="color: #0b5394;">Hallod? Ne szórakozz! </span>– Úgy tűnt, sikerült belőle kihoznom azt az állapotot,
mikor a vágy köde teljesen elborítja elméjét és nem tud másra, csak az élvezet
utáni sóvárgásra gondolni. Visszasétáltam hozzá és a legszemetebb módon a
fülébe súgtam.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kibírod, ha most az egyszer nem kapsz
meg… </span>- Szinte nyögtem a szavakat, hisz a tortúrának is pontot kell tenni a
végére, de meg kell adni a módját. Kajánul elmosolyodtam, majd megfordultam,
hogy kimenjek a szobából, mikor ismét meghallottam a bilincs láncainak
csörgését, most azonban valaminek a törése is társult hozzá.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Azonnal
visszafordultam, hogy lássam mi okozta a furcsa hangot, de még fel sem fogtam a
látottakat, Joon máris letepert a földre és szeméről letépve a szatén anyagot,
vadul ajkaimnak esett.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem, nem bírom ki… </span>- morogta és teljes
egészében birtokba vett. Nem tudtam, hogy reagáljak, és fogalmam sem volt, hogy
sikerült eltörnie a bilincset, csak azt sejtettem – de azt nagyon erősen -,
hogy bajban vagyok. Nagyon nagy bajban…<br />
Ujjaival fűzőm felé vette az irányt és egy percig se habozva széttépte az
anyagot tartó kapcsokat. Felnyögtem a hirtelen rántástól, de a csókból nem
tudtam elszakadni. Egyre csak mélyítette és izmos testével enyémre nehezedve a
földhöz szegezett. Kezeimmel még pár percig próbáltam eltolni és menteni a
menthetőt, de hamar feladtam, mikor megéreztem tenyerét belsőcombomnál. Erővel
széttárta lábaim és befeküdve közéjük ismét éreztem duzzadó merevedését legérzékenyebb
pontomnál.<br />
<br />
Vadul dörzsölte hozzám lüktető tagját, közben ajkaival elszakadt enyémektől és
fedetlen melleim felé vette az irányt. Míg kezével egyik bimbóm morzsolgatta,
szájával és nyelvével megállás nélkül izgatta másikat hangos nyögéseket és
elhaló sóhajokat kiváltva belőlem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Joonh…aahh…</span> - vetettem hátra fejem,
mikor megéreztem másik keze ujjait bejáratomnál. Hezitálás nélkül csúsztatott
be közülük kettőt, és sikolyomat heves csókjával fojtotta el. Ujjait
folyamatosan ki-be húzogatta, körmeim pedig hátába vájtak az élvezet hatására.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Mhh…mhégh… </span>- sírtam fel mikor
abbahagyta és válasz nélkül fogott rá fenekemre, hogy egyik combom megemelve
feltolhassa magát.</div>
<div class="MsoNormal">
Azonnal mozogni kezdett, erősen és mélyeket lökött, keményen
hajszolta magát a csúcs felé, a gyógyszer szinte teljesen elvette az eszét. Vadul
tépte ajkaim, szemében perzselő tűz égett, kezeivel pedig durván fogta derekam
és combom, tudtam, hogy ideig-óráig nyomot fog hagyni, de nem érdekelt, csak a
vágy, amit abban a pillanatban iránta éreztem. Ujjaimmal hajába markoltam és
hátát karmoltam, ajkaim közül szakadatlanul szabadultak ki a megmagyarázhatatlan
erejű nyögések, szinte egytől egyig az ő nevével.<br />
Fejem a padlónak vetettem, szemem összeszorítottam, szám pedig résnyire
nyitottam, hogy két nyögés közt is tudjak magamba szívni némi oxigént. A
zihálás hamar átment lihegésbe, ujjaim csúsztak izzadt bőrén és mire
feleszméltem, már négykézláb álltam a szőnyegen, Joon pedig rám hajolt, hogy
egyik kezével ráfogjon mellemre, másikkal meg támaszkodjon, hogy magabiztosan
tudja folytatni erőteljes lökéseit. Nyögéseimmel már tisztában sem voltam,
tudatomon kívül törtek fel belőlem, hogy a levegőbe vesszenek. Izmaim görcsbe
rándultak, tudtam, hogy hamar elmegyek, de azt nem, hogy meddig bírom még, ha
Joon folytatja.<br />
Hátam megereszkedett, homlokom kézfejemnek támasztottam, és ahogy hajam a
szőnyegre omlott, éreztem, hogy teljesen nyirkos. Kipirult arcom még egy percre
felemeltem mikor Joon gyorsított, de fejem hamar vissza is csuklott, nem maradt
erőm tartani, csípőmet is csak az ő kezei marasztalták egy helyben. Térdem
remegett, ahogy a tüdőmből sóhajként távozó levegő is; már a csúcs közvetlen
határában járhattam, mikor megéreztem magamba áramolni valami forró folyadékot.</div>
<div class="MsoNormal">
Joon még lökött párat, majd végigsimított oldalamtól egészen
fenekemig, ott pedig le a combomon a térdemig.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Mégh...egy kicsith…khérlekh…</span> -
sóhajtottam két lihegés között lehunyt szemekkel, de nem kaptam választ, csak
az éjjeli szekrény fiókjának nyikordulását. – <span style="color: #0b5394;">Joonh? </span>– szólítottam halkan, de
mikor hátranéztem, az említett megfordított és egész testével rám nehezedve
csuklóim a szőnyeghez szorította.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #0b5394;">Ez a rossz lányok büntetése…</span> </span>- súgta
kajánul vigyorogva, majd vadul ajkaimra tapadt. Esélyem se volt ellenkezni,
éreztem, ahogy nyelvével valamit átvisz saját szájából az enyémbe. Egy pirula
volt, nagyobb fajta és ízetlen, de azonnal lecsúszott a torkomon. Ekkor Joon
elengedett és ajkait beharapva végigmért.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Lássuk, rád is ugyanúgy hat-e…</span> -
duruzsolta, mire rájöttem, hogy a saját csapdámba estem. Az anyag kezdett
szétáramolni a testemben, gondolataim homályosultak, és az utolsó dolog, amit
tiszta elmével érzékeltem az volt, hogy Joon lábaim közé hajol, belőlem pedig
felszakad a lehető legkéjesebb nyögés…</div>
Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-59564472106960962452012-10-28T20:34:00.000+01:002012-10-28T20:34:33.364+01:00<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;">In Love With The Devil</span></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Kai)<span style="color: #cc0000;">18+</span></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s1600/kaiiii.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="287" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s320/kaiiii.png" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
</div>
<br />
<b><span style="font-size: large;">Chapter 6</span></b><br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;">
Az odajutás nem tartott sokáig - gyalog persze legalább egy óra lett volna, ami ezekben a lábbelikben nagyon nem ajánlatos -, hála a kényelem ismételten taxis verziójának tíz perc múlva már nyitottátok is az autó ajtaját, de mielőtt kiszállhattatok volna, a végig feltűnően kedves sofőr megemelte siltes sapkáját és rátok villantva egy sejtelmes mosolyt, a letekert ablakra könyökölt.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Szép estét a hölgyeknek és jó ünneplést!</span> – kacsintott, mint egy perverz nagypapa - a fiatalos külseje ellenére -, majd továbbállt új utasokat keresve. Felvont szemöldökkel pislogtál párat és mélyen az elmédbe vésted, hogy a „Suho” névjegyű sofőrhöz nem ülsz be többet. Barátnődre néztél, aki csak megrántotta vállát, majd a hatalmas bejáratú épülethez fordult.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Hát, itt volnánk.</span> – vett egy mély levegőt, majd szép lassan kifújta. – <span style="color: #0b5394;">Készülj fel, ez lesz életed legkülönlegesebb estéje!</span> – mosolyodott el és karon fogva megindult veled a biztonságiakkal ellátott ajtó felé.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Én is ettől félek…</span> - súgtad magad elé, amit szerencsére úgy tűnt senki sem hallott. Az őrök már ismerhették Joyae-t, hisz akadály nélkül sétáltatok be az amúgy meghívós rendezvényre.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Remélem, gumi van nálad. </span>– vigyorgott, majd mielőtt felfoghattad volna, mit mondott, az elsőként meglátott hosszú folyosó végéhez érve felnyitott egy vörös bőr borítású, rézszegecses tolóajtót. A látvány ledöbbentett: A hely még hatalmasabb volt, mint amilyennek kívülről hatott; a legutóbbi alkalommal – mikor az érkezésedet ünnepeltétek – csak a folyosó első kiálló boxáig jutottál. Akkor mutatott be Joyae Baekhyunnak, aki először jó alaposan végigmért, de neved és származásod meghallva rögtön átváltott „védelmező báty”-pozícióba. Igaz, ez csak amolyan ideiglenes állapot volt, hisz az alkohol hozta elő, és az is vitte el. Persze mindezek ellenére – hiába volt jó a hangulat és a társaság – az időeltolódással járó fáradtság rajtad is kifogott, így kénytelen voltál hazamenni. Ekkor kezdődtek a rémálmok…</div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;">
Emlékeid felidézése után körülnéztél és alaposan szemügyre vettél mindent. Az óriási teremben felváltva uralkodott a kék és vörös szín, amit főleg az asztaloknál lehetett felfedezni. A rikító kékek mind kerek alakúak, a pirosas árnyalatúak azonban szögletesek voltak. A bárok fehér UV fényben pompáztak, a csaposok mögötti polcok tele voltak ismert és ismeretlen nevű alkoholos italokkal és bár az aktív tini korodnak köszönhetően nagyon sokat fel tudtál sorolni, jellemezni, ezeknek a felét meg sem ismerted. Az igényes kidolgozású üvegük azonban elárulta, hogy valószínűleg igencsak drága keverékeket tartalmazhattak.<br />A bárszékeken a lehető legfurább alakok ültek, voltak fehéres-áttetsző italt iszogató, kedves tekintetűek, többségük a kék asztalok felől jött, valamint voltak ijesztő pillantásokkal rád meredő, sötétvöröses, szinte fekete folyadékot fogyasztók is főként a piros asztaloktól. Mindegyikük egy oroszlán elé tévedt, ártatlan prédaként mért végig, azonban a tánctéren bulizók közül természetesen senki sem figyelt az új jövevényekre, csak lépegettek, mozogtak és egymáshoz simultak a zene átható ritmusára. Az egész elképesztően hívogató volt, bár olyan hangulatot árasztott, mintha épp őrült orgia folyna az orrod előtt. Persze, nem látszatra, csak színtiszta érzésre…<br /><br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">No, lám, kit látnak szemeim?</span> – zökkentett ki szemlélődésedből egy ismerős hang.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Baekhyun, Chanyeol sziasztok!</span> – fordultál meg, hogy szembetaláld magad alacsony, divatimádó barátoddal, jobbján pedig a párjának tűnő Chanyeollal. Hát mégis összejöttek. – <span style="color: #0b5394;">Örülök, hogy látlak titeket. Ja, és köszönöm az ajándékot, nagyon szép. </span>– ölelted meg őket, majd pár ujjad nyakékedre vezetted.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nincs mit, igazán hozzád illik.</span> – felelte Baekhyun, de Chanyeol alig észrevehetően összeráncolta homlokát. – <span style="color: #0b5394;">Amúgy Joyae-t hol hagytad?</span> – kérdezte, mire zavartan körbenéztél. Tényleg sehol nem volt, de mikor tűnt el?<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Jagi, gyere, biztos meglesz, igyunk valamit. _______, jössz te is?</span> - szólalt meg hirtelen a barnás-vöröses hajú óriás.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Persze, ha nem zavarok.</span> – mosolyodtál el zavarodban, majd hárman az egyik fehér bárhoz sétáltatok.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Először is három pezsgőt kérünk, elvégre illik koccintani a szülinapossal.</span> – kacsintott rád Chanyeol. – <span style="color: #0b5394;">Aztán pedig mi két-két tequilát kérnénk. Te?</span> – kérdezte, mire azonnal rávágtál egy martinit. Joyae azt mondta, csak nőiesen, hát ez elég nőies lesz. – <span style="color: #0b5394;">Rendben, akkor még két martinit!</span> -<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Kettő?</span> -<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Oldjuk a hangulatot. </span>– vigyorgott fogait felvillantva és a kihozott pezsgős pohárért nyúlt.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">A szülinaposra!</span> – mondta Baekhyun és üvegét a levegőbe emelve koccintottatok egymással, majd szép lassan – tehát amilyen gyorsan csak lehetett a hatás érdekében – megittátok tartalmukat. Ezután következtek a rendelt italok és bár két barátodon a tequila hatása meg se látszott, neked azért az alkohol rendesen feloldotta a gátlásaidat. Nem tántorogtál, nem akaszkodtál senkire, de már nem is voltál olyan félős, mint az elején. Barátaid intése ellenére oda is mentél egy szimpatikusnak tűnő fiatal sráchoz, hogy elkérd a számát. Az apró ismerkedős beszélgetés azonban egy érdekes fordulathoz ért.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt 3pt;">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Figyelj, babám. Thűz lányokkal nem ismerkedek. Thóval bocsi.</span> – húzta el a száját az illető, amint rátértél a telefonszámra. Nem tudtad, honnan veszi ezt, hiszen egy szóval sem említetted neki, hogy még nem volt dolgod fiúval. Vagy ennyire észrevehető lett volna?<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">SeHun, hányszor kell még elmondanom, hogy ne állj szóba idegenekkel? Már annak is örülhetsz, hogy kihoztalak…</span> – lépett mellé egy hatalmas szemű srác. Ugye csak a bátyja…?<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Sajnálom Kyungthoo hyung, de a mester azt mondta, tartsam thóval pár percig…</span> - nézett bűnbánóan a most érkezettre. Zavaros elméd semmit sem értett, puszta halandzsának vélte, így egy szó nélkül ott hagytad a pöszét a másik idegennel. Eközben azonban a BaekYeol páros eltűnt, Joyae viszont könnyedén meglett.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Hol voltál? </span>– lépdeltél mellé a lehető leggyorsabban, hogy kérdőre vond.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Csak flörtöltem kicsit az egyik bárpultossal…</span> - kortyolt bele az italába, de révén már ismerted ezt az oldalát, ráhagytad.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Csak hülyeséget ne csinálj. </span>– mondtad pont te… - <span style="color: #0b5394;">Amúgy nem láttad Baekhyunékat?</span> – kérdezted lassan szétnézve két elég könnyen észrevehető barátaid után kutatva.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">De, ott táncolnak. </span>– mutatott a tánctéren összegyűlt tömegre, melynek élén ott voltak ők és szenvedélyes mozgásukkal, gesztusaikkal messzemenően leelőzték az összes többi ott tartózkodót. A tekinteted szinte elszakíthatatlanul rájuk tapadt, olyan erővel és hévvel simultak egymáshoz, hogy szemeid mondhatni ingyen pupillapornóban részesültek. Amit csináltak egyáltalán nem volt megbotránkoztató, egyszerűen csak látszott, hogy kívánják egymást, ami az őket figyelőkre nem kis izgató hatással volt…</div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt 3pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt 9pt;">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Na, én megyek vissza a cuki báros fiúmhoz, érezd jól magad.</span> – mosolygott barátnőd és már el is tűnt az asztalok rengetegében. Ott maradtál egyedül és azt sem tudtad, mihez kezdj magaddal. Kifújtad a levegőt, majd a pasizás alapszabályait követve mosolyt festettél arcodra, megigazítottad ruhád és már indultál volna a tömeg felé, mikor karok fonták át derekad.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Egy táncra hölgyem?</span> – búgta füledbe a rettegett férfihang, mire a vér is megfagyott ereidben. Hiába a bódító mennyiségű alkohol, remegni kezdtél és szinte biztos voltál benne, hogy az első vagy a második lépésnél eltanyázol.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">É-Én…N-Nem…</span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Csak egy ártatlan tánc…</span> - súgta Kai, míg ajkai füledet súrolták, ami enyhe, de ezúttal jóleső remegést váltott ki belőled. Akaratlanul is bólintottál, majd érezted, hogy finoman megfogja csuklód és maga után húzva egyre beljebb kerültök a táncoló csoportosulásban. Az emberek sokaságának köszönhetően nem sok helyetek volt, de pont elég, hogy a hőhullámokat ellensúlyozza a kevéske szabad levegő. A megfelelő helyre érve Kai maga felé fordított és ujjait csípődre vezetve magához húzott, majd lassan mozogni, hullámozni kezdett. Reflexből átkaroltad nyakát és a tömeg miatt egyre inkább hozzásimultál. Ajkaitok immáron csak pár centire voltak egymástól, szinte érezted párnáidon forró leheletét, ami felettébb beindított, hiába nem akartad.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Miért jöttél?</span> – szaladt ki belőled a kérdés, amit azonnal meg is bántál. A kérdezett csak kajánul elmosolyodott és füled mögé tűrt egy kósza hajtincset.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Már mondtam, szükségem van rád.</span> – hajolt közelebb, hogy csak milliméterek válasszanak el tőle. Az elméd nem tudta, szavaira vagy látványára koncentráljon, de végül hála az alkoholnak, döntésre jutott. Gátlásaid megszüntetve végre megtetted azt, amitől ugyan a tegnapi után belül rettegtél, de valahol mélyen érte égtél. A fiú arcát kezeid közé fogtad és magas sarkúdban is egy picit felfelé nyújtózkodva lágyan megcsókoltad.<br />Kai először csak tágra nyílt szemekkel meredt rád, valószínűleg erre számított a legkevésbé, de mikor felfogta, mit csinálsz, elégedetten mosolyogva eltolt magától.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ha ennyire be vagy indulva még a végén meggondolom magam és itt teszlek a magamévá.</span> – vigyorgott és szemei megvillantak a váltakozó fényben. Ekkor jöttél csak rá, hogy mit tettél az előbb.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Én…Én…</span> - habogtad és legnagyobb zavarodban hirtelen elszakadtál tőle, hogy a tömegen átvágva a mosdó felé rohanj és a buli hátralevő részében ott sírdogálj az egyik fülkébe zárkózva. A hideg csempe mellé kuporodtál, messze a ki-be járkáló lányok tekintetétől, hogy csendes magányodban próbálj mindenre érthető magyarázatot találni. Kai nem jött utánad, de jobb is. Nem voltál benne biztos, hogy kibírnál még egy kiborulást. Túl sok volt ez így egyszerre, időre volt szükséged, hogy tisztázd magaddal az érzéseidet és cikázó gondolataid ezreit legalább a felére csökkentsd.<br style="mso-special-character: line-break;" /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt 9pt;">
Két óra kínkeserves vívódás és önmarcangolás után remegve, elkenődött sminkben előbújtál rejtekedből, majd az egyik csapot megnyitva a mosdókagylóra támaszkodtál és megmostad gondterhelt arcod a hideg vízfolyammal. Szemeid vörösen duzzadtak, a festéket már rég ledobták magukról, s le sem tagadhattad volna, hogy az elmúlt pár órát sírással töltötted.<br />Lassan, óvatosan áttörölgetted pilláidat és a tükörbe nézve vettél egy mély levegőt. Kicsit megigazgattad a hajad és kiballagva a mosdóból, a lehető legészrevétlenebbül próbáltál elosonni a még mindig őrült erővel táncoló tömeg mellett. Egyetlen ismerősöd sem akartad látni, vagyis inkább nem akartad, hogy ők lássanak így téged. A fényeket és asztalokat kikerülve kiosontál az ajtón, de még egyszer visszanéztél, hogy biztosan nem látott-e meg senki. Joyae sehol sem volt, Kai is eltűnt, Baekhyun és Chanyeol viszont egymás szájába temetkezve adták át magukat a zenének. Halványan elmosolyodtál, örültél, hogy legalább ők boldogok.<br />A felsőd kikérve kiballagtál a hideg levegőre és elindultál a lakásod irányába. Taxizni most nem akartál, inkább gondolkodtál azalatt az idő alatt, míg hazaérsz. Vagyis gondolkodtál volna, ha meg nem szólított volna egy ismerős hang.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Máris elmész? Ennyire fáj, hogy érzel valamit irántam?</span> – kérdezte Kai előlépve a sötét kis utca rejtekéből. Azonnal felhúztad magad, eleged volt belőle, de nem szóltál hozzá, inkább nem vettél róla tudomást. Sarkon fordultál és körül sem nézve a másik irányba indultál el, hogy az utca túloldalára menj.<br /><br />Hangos dudálás és fékhangok csapták meg a füled, azok irányába fordulva pedig éles reflektorfény vakított el. Gondolkozni sem volt időd, nemhogy arrébb lépni. Életed emlékképei pillanatok alatt leperegtek előtted és már szinte belenyugodva lehunytad szemeid. Bevillant Kai arca és azonnal kibuggyant belőled egy könnycsepp, de ezzel egy időben hatalmas lökést éreztél. Elvesztetted az egyensúlyod, a földre esve gurultál arrébb a kemény aszfalton, de végül valami puha és meleg ért hozzád. Szíved őrült tempóban dübörgött, te pedig erősen remegve és félve kinyitottad pilláid. Nem merted megtudni az igazságot, hogy meghaltál-e vagy élsz még, de életed végéig nyomorék leszel… Ezek helyett viszont valami egészen más fogadott. Kai feküdt melletted, szorosan magához húzva derekad és hangosan zihálva. Lehunyt pillái remegtek az adrenalintól, ajkai folyamatosan levegőért kapkodtak. Szemeid kikerekedtek, nagyokat pislogva vizslattad megmentőd. Arcán egy horzsolás éktelenkedett, ruhája vállánál szétszakadt, felfedve enyhén sérült bőrét. Azonnal felpattantál, mit sem törődve remegő lábaiddal.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Hülye vagy?? Meg is halhattál volna!!</span> – kiáltottad teljesen kiborulva és a hajadba túrva. A fiú csak lassan felállt, leporolta magát és sérüléseire rá se hederített.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem hinném…De ezt vegyem úgy, hogy aggódtál értem?</span> – kérdezte egy apró mosolyt festve tökéletes arcára. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. A méreg elöntötte az elmédet és a színtiszta dühtől már alig láttál. Egyszerűen gyűlölted, amiért létezik, és amiért azt hitted, hogy kicsit is bejön.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem, ne vedd úgy. Utállak, és soha többé nem akarlak látni. Tűnj el az életemből!</span> – kiáltottad, könnyeid pedig maguktól kezdtek hullani. Kai arcára fagyott a mosoly, immáron komor arckifejezéssel lépett idegességtől remegő testedhez.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Biztos, hogy ezt szeretnéd?</span> – kérdezte halk, mámorító bariton hangján. Pilláid félig megereszkedtek, még egyszer átgondoltad szavaid és elkeseredve bólintottál. Sokkal jobb lenne nélküle, boldog akartál végre lenni…<br /><br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Rendben.</span> – felelte nemes egyszerűséggel, mintha egy teljesen természetes, mindennapos dologról lenne szó. Egyik kezét felemelte arcodhoz, hüvelykujjával letörölte könnyáztatta bőrödről a sós cseppeket és kicsit közelebb hajolt. Arca szinte a tiédet érintette, ajkaitok alig voltak pár centire, de nem ellenkeztél. Ezúttal nem. Ha megteszi, hát tegye, de akkor nem engeded el többé… Ő azonban nem mozdult, csak állt ott, arcod vizslatva egyarasznyival bőröd felszínétől, de nem tett semmit. Már szinte magadban könyörögtél, hogy csókoljon meg végre, ha kell, te teszed meg, csak érezhesd még egyszer… De Kai ekkor kiegyenesedett, majd még utoljára rád pillantva halványan, leheletnyit fájdalmasan elmosolyodott és elindult vissza a sötét sikátorba, hogy aztán a sűrű homályban eltűnjön szemeid elől.<br />Ami történt, teljesen ledöbbentett, köpni-nyelni nem tudtál. Talán…Talán mégsem kellett volna…? De igen, erre szükség volt a saját ép elméd érdekében. Mély levegőt vettél és gondolataiddal viaskodva tovább folytattad utad hazafelé. Vajon tényleg itt hagyott, tényleg elment…? Nem tettél meg pár métert, a fekete, lakkozott cipőd sarka egy kis gödörbe szorulva letört. Szitkozódva lépkedtél tovább a sarok nélkül és magadban szidtad a fiút, hogy ez is az ő hibája. Fél óra múlva még mindig ott tartottál, egy pillanatra sem gondoltál másra, csak rá, néha a sírhatnék is majdnem előbújt, de mintha a természet meghallotta volna elméd segélykiáltásait, puszta kedvességből megajándékozott egy kellemesnek aligha nevezhető, őszi záporral. Abban a pillanatban már nem számított, mély sóhajokkal sétáltál haza mit sem sejtve arról, hogy az elkövetkezendő időszak lesz életed legnehezebb szakasza.</div>
Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-51291383875102460732012-10-26T17:18:00.000+02:002012-10-26T17:28:17.438+02:00<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;">Apple Pie</span></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Chunji)<span style="color: #cc0000;"></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
</div>
<br />
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 22.0pt;"></span><br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0ChuHj6eKlQTpb6KT_Qtz0ygDgjKrNGi39qSJyPzTYjuoLpZfe0oR2ejuo2af8kUeo0_BYSYGvxlOhza7bizJ0rVRAGj3dbQwA4ozp0_NHj0Gua0k9FuB6ZthF6wVJBgSDJeYXY8m6oTn/s1600/chunji.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="313" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0ChuHj6eKlQTpb6KT_Qtz0ygDgjKrNGi39qSJyPzTYjuoLpZfe0oR2ejuo2af8kUeo0_BYSYGvxlOhza7bizJ0rVRAGj3dbQwA4ozp0_NHj0Gua0k9FuB6ZthF6wVJBgSDJeYXY8m6oTn/s320/chunji.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]-->
</div>
<div class="MsoNormal">
Almás pite. Egy volt azon édességek közül, melyeket
megkóstolva ellepte elméd a halvány rózsaszín köd, és akaratlanul is vigyorogni
kezdtél. Emellett ez volt az az étel, melyet először megkóstolva találkoztál a
mostanra legjobb barátodnak tudható Chunjival. Mondhatnánk úgy is, hogy a pite
az, ami összeköt titeket…no, meg minden más. <br />
Születésnapod vészesen közeledett, a napok múlásával pedig egyre izgatottabbá
váltál Chunji holléte kapcsán ugyanis két héttel a nagy nap előtt egyszer csak
eltűnt, maga után hagyva egy üzenetet, melyben ezt írta:<br />
<i style="color: #0b5394;">”Két hét, és megkapod életed legjobb szülinapi ajándékát.”</i><br />
Azonban nem is az ajándék kiléte utáni kíváncsiság, hanem inkább a barátod
utáni aggódás vezérelt. Hiszen akármennyire is tagadtad, éreztél valamit
iránta…többet barátságnál… Tehetetlenségedben azonban mi mást csinálhattál
volna, minthogy felhívod a legjobb barátod legjobb barátját, aki szerencsére
csak pár percre lakott tőletek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #0b5394;">Szia, Changjo!</span> </span>– szóltál bele a
telefonba. Ha más nem is, ő biztosan tudta, merre lehet a drága Chunji. – <span style="color: #0b5394;">Nem
tudod…? - </span><br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Fogalmam sincs. </span>– vágott szavadba az
említett, mielőtt befejezhetted volna a kérdést. Kicsit meglepődtél, mindig
segítőkész volt és meghallgatott, most meg…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Rendben…és nem tudnál átjönni? Nagyon
unatkozom.</span> – próbáltad menteni a menthetőt, mire cellux tépődését és olló
vágását hallottad meg.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Bocsi, de most nem érek rá…talán majd
később, jó?</span> – felelte sietősen, majd egy percig se habozva elköszönt és letette
a telefont. Mi ütött ma mindenkibe?<br />
Nagyot sóhajtva felálltál a kanapéról és mobilod az asztalra téve a naptárhoz
léptél. Egyetlen nap. Hol maradsz már, Chunji?<br />
<br />
A nap hátralévő részében megnéztél egy filmet, főztél magadnak vacsorát, majd
egy hirtelen ötlettől vezérelve felkaptad kabátod és útnak indultál. Nem
tudtad, merre mész, csak sétáltál, amerre a lábad vitt, hogy kicsit
megfeledkezz az aggódásodról. Már majdnem beértél a városközpontba, mikor
megcsörrent a telefonod. Meg sem nézted, ki az, csak gyorsan a füledhez
emelted.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Chunji?</span> – kérdezted, majd a vonal
túlsó végéről jövő hangtól elmosolyodtál.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #3d85c6;"> <span style="color: #0b5394;">Szia, merre vagy?</span> </span>– hallottad legjobb
barátod, mire gyorsan sarkon fordultál és megindultál vissza a lakásod felé.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Fél óra és otthon vagyok, most tartok a Han folyó mellett a nagy kereszteződésnél.
Tudod, erre szoktunk lemenni. </span>– felelted vidáman.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Rendben, akkor mindegy, csak annyi,
hogy visszajöttem. </span>– hallottad, hogy szinte vigyorogva mondja a szavakat, így
neked is megjött a kedved.<br />
Ezek után letetted a telefont és gyorsabbra vetted a tempót. A Nap már rég a
horizonton túl volt, sötétség borult a környékre, amitől szokás szerint
kirázott a hideg, de ebben a percben nem érdekelt. Csak siettél hazafelé, hogy
minél előbb ágyba bújhass a hamarabbi holnap reményében, mikor valaki megragadta
a karodat. Hirtelen megdermedtél, lábaid földbe gyökereztek és szemeid
kikerekedtek. A sötét sikátorból, mely mellett épp elhaladtál volna, két kar
nyúlt ki, befelé húzva téged a félhomályba. Sikítani akartál, elszakadni tőle,
de egy árva hang sem jött ki a torkodon. Egyre beljebb kerültél, az utcai lámpa
pislákoló fénye alig érte már arcod, s mikor teljesen kikerültél annak
látóköréből, hideg tégláknak nyomódott a hátad. Támadód nem láttad, csak egy
fekete alakot, amint arcodhoz közelítve lefogja csuklóidat.<br />
<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #0b5394;">M-Mit akarsz?</span> </span>– kérdezted suttogva,
hisz hangod még mindig nem állt rendelkezésedre. Az idegen közelebb hajolt,
ajkai szinte már súrolták tiédet, így láttad, ahogy kaján mosolyra húzza őket.
Megrémisztett, futni akartál, de mikor illata elért orrodig, bódultan szagoltál
bele újra meg újra. A világ legjobb parfümje volt és bár tudtad, ismered,
mégsem jöttél rá, kinél érezted. Egy pillanatra el is feledkeztél a
szituációról, de az ismeretlen kezei kizökkentettek a transzból. Ujjait lassan
felcsúsztatta oldaladon enyhe – vagyis inkább orbitális – remegést kiváltva
belőled. Kérdésedre nem válaszolt, ajkait azonban hozzáérintette nyakad puha
bőréhez és teljes testével hozzád simult. Érezted farmerjét lábaidhoz feszülni
és azt is, hogy ott medence tájt eléggé dudorodott… Mindez még inkább kikezdte
idegrendszered, mindkét szempontból. Ahhoz képest, hogy egy sikátoros támadó
volt, az elvárt öreg, részeg, perverz papa helyett egyértelműen egy fiatal,
magára valamit is adó srácot fogtál ki. Vagyis ő fogott ki téged.<br />
<br />
Ajkaival lassan tovább haladt dekoltázsod felé, mire akaratlanul is kicsúszott
a tüdődből felszabaduló levegővel együtt egy nyögés is. Próbáltad csuklód
mozgatni, az ellenállást egy percre sem hagytad abba, de már kezdtél kifáradni.
Egyik kezével szorosan tartotta őket, míg a másikkal csípődre fogott és lágyan
masszírozni kezdte azt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Most menj…Még találkozunk…</span> - súgta
hirtelen füledbe hangok nélkül, így talán sosem tudod meg, ki ő. A másodperc
hatványa sem volt elég ahhoz, hogy felfogd, a támadód épp elengedett.<br />
Elhúzódott tőled és ugyan azzal az alig látható, de biztosan ott lévő
félmosollyal mutatta kezeivel a sikátorból kivezető utat. Mikor rájöttél, hogy
tényleg újra szabad vagy, nem haboztál, azonnal rohanni kezdtél. Vissza sem
nézve futottál haza, s mikor végre megérkeztél, kimerülten rogytál le a
kanapédra. Az ajtót magad mögött duplán bezárva felkapcsoltad a villanyokat,
hogy semmi se maradjon sötét és ugyan ilyen kivilágításban az ágyadhoz mentél.
Mindenféle előkészület nélkül lerúgtad magadról a cipőket és befeküdtél a
paplan alá, hogy az álom, mint egy gondolatolvasó, azonnal magával is ragadjon a sokk feledtetéséért.<br />
<br />
Következő reggel karikás szemekkel keltél, végtagjaid elnehezültek és bár a
szülinapod volt, mégsem voltál felhőtlenül boldog. Az előző napi kis incidens
teljesen elnyomta a boldogság érzését. Lomhán kikecmeregtél az ágyból, majd a
fürdő felé vetted az irányt, ahol levetted a rajtad maradt ruhát és egy hosszú
és alapos fürdőt vettél. Le akartad magadról mosni az idegen minden érintését.
Még mindig nem értetted, miért engedett el, vagy egyáltalán miért húzott be, ha
utána elengedett, de nem is különösebben érdekelt. Szabad voltál és ez a
lényeg. Az az egy mondata azonban még most is libabőrt varázsolt minden
tagodra, akárhányszor felrémlett. „<i>Még találkozunk…</i>” Hát, remélted, hogy nem.<br />
Amint kész lettél a felfrissüléssel, átfésülted a hajad és egy szál
törölközőben kisétáltál. Ekkor történt meg az az apró dolog, hogy megcsörrent a
telefonod. A kis ketyeréhez siettél és amint megláttad a kijelzőt, mosolyogva
felvetted.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #0b5394;">Szia Changjo, mondd!</span> </span>– emelted füledhez
a mobilod.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Szia, most egy kicsit szabad vagyok,
ha akarod, találkozhatunk </span>– felelte az említett, vidám hangon. Persze, hogy
találkozni akartál vele, már csak azért is, hogy efelejtsd az esti sikátoros
esetet. Igaz, szó sem lehetett róla, hogy elmondd neki, különben egy óra múlva
az egész város tudna róla…de azért jó lett volna vele egy kicsit oldódni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Rendben, mikor és hol? </span>– kérdezted,
mire elmondott mindent és rövid elköszönés után letettétek a telefont. Fél órád
volt elkészülni, így magadra kaptál valami egyszerű, de mégis csinos ruhát,
feltettél minimális mennyiségű sminket és útnak indultál a megadott helyre.<br />
<br />
Szerencsére csak percekre volt tőled a megnevezett park, így kényelmesen oda
tudtál érni. Az egyik padon már ő várt, ajkait pedig hatalmas mosolyra húzta,
ahogy meglátott.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #0b5394;">Bocsi, hogy tegnap nem tudtam
átmenni, de épp valami fontosan csináltam.</span> </span>– mentegetőzött a maga édes módján.
Legyintettél és megölelve őt, adtál neki egy hatalmas puszit.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Semmi gond. Megértem. Na, és most hova?
</span>– kérdezted, mire megvonta a vállát.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Nem tudom. Induljunk el valamerre,
aztán majd estefelé hazakísérlek.</span> – ajánlotta fel, így mosolyogva megindultatok
egy irányba.<br />
Mivel dél körül keltél nem sok, csak pár óra kellett naplementéig, így az
együtt töltött időt beszélgetéssel, sok-sok viccelődéssel és nevetéssel
koronáztátok meg. A szülinapodról egy szó sem esett egész nap, ami egy kicsit
bántott, de nem érdekelt különösebben, hisz így is nagyon jól szórakoztál.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Hát, akkor köszönöm a szép napot. </span>–
mondtad és mosolyogva megölelted.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #0b5394;">Semmiség, szívesen máskor is.</span> </span>–
felelte mikor elengedted, majd kinyitottad az ajtót és a villanyt felkapcsolva
eléd tárult egy hatalmas díszes társaság ajándékcsomagokkal, köztük a legjobb
barátoddal és sok más kedves ismerősöddel. Az egész lakást színes papírokkal
dekorálták ki melyek láttán automatikusan felrémlett, amint hallottad a
Changjotól kiszűrődő hangok közül a celluxot.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Boldog szülinapot!</span> – kiáltották az
emberek egyszerre, mire kicsit meghatódva érezted, ahogy Changjo betessékel a
lakásba.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #0b5394;"> Jaj, nem is tudom, mit mondjak…köszönöm…</span>
- mosolyogtál könnyeid törölgetve, majd a vendégek sorra léptek hozzád, hogy
átadják ajándékaikat. Egy egész nagy asztalt elfoglaltak, de egyik sem érdekelt
annyira, mint Chunjié. Ő azonban üres kézzel jött oda, majd megölelt és adott
egy puszit. Kicsit lelombozódtál, de beérted annyival, hogy biztosan ő szervezte
ezt a kis összejövetelszerűséget.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mivel az ismerőseid nem akartak feltartani - mondván
valószínűleg fáradt vagy -, lassan elkezdtek hazafelé szállingózni. Egytől-egyig
elköszöntek, majd egy óra múlva azon kaptad magad, hogy már csak hárman
maradtatok: Te, Chunji és Changjo.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #0b5394;">Azt hiszem, én is lépek.</span> </span>– mondta a fiatalabbik
egy aprót ásítva. Odalépett hozzád, adott két puszit és szorosan átölelt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Remélem tetszett. </span>– kacsintott és
miután biccentett Chunjinak, ő is hazament.<br />
Kicsit örültél, hogy kettesben maradtál vele, ő azonban úgy tűnt nem igazán
élvezi ugyan úgy a helyzetet. Persze, szeretett veled lenni, de nem olyan
szempontból, mint fordítva. Legalábbis ezt gondoltad te. A fiú hirtelen felállt és
mielőtt megijedhettél volna, hogy ő is haza indul, a konyha felé lépdelt és az
egyetlen dolog, amit hallottál, az a hűtő ajtajának nyikordulása volt. Mikor
Chunji visszatért egy laposabb dobozt tartott a kezében és úgy sétált feléd.
Meglepve vetted el az ajándékot, ő pedig csak biztatott, hogy bontsd ki.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">Ezt én adom neked. Csak gondoltam jobb
így, hogy nincsenek itt mások. </span>– mosolygott, ami reflexből megküldte a
gyomrodban szunnyadó lepkéket. Izgatottan lehúztad a csomagolást és a fehér
kartondobozt óvatosan szétszedve megláttad annak tartalmát. Egy almás pite
díszelgett benne, tetején pedig egy apró cédula.<br />
Letetted a sütit és kérdőn, de mosolyogva felemelted a papírt. Miután
elolvastad összehúztad a szemöldököd, de mire felnéztél Chunjira ő már ott állt
előtted, vészesen közelítve.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: #0b5394;">E-Ezt mire véljem?</span> – kérdezted kicsit
remegő, mégis izgatott hangon.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: #3d85c6;"> <span style="color: #0b5394;">Jöttem befejezni a tegnapit…</span></span> - súgta,
majd egyik kezét kinyújtva lekapcsolta a villanyt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="color: #0b5394; text-align: center;">
<i>„Mondtam, hogy még
találkozunk…”</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-85215089705464534772012-10-12T21:20:00.000+02:002012-10-12T21:20:22.029+02:00<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;">In Love With The Devil</span></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Kai)<span style="color: #cc0000;">18+</span></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s1600/kaiiii.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="287" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s320/kaiiii.png" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
</div>
<br />
<b><span style="font-size: large;">Chapter 5</span></b><br />
<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
Fél hónapja először végre álom nélkül aludtál. Bepótoltad
minden addigi kihagyásod és a szokásostól eltérően teljesen kipihenve ébredtél.
Pilláid lassú nyitogatása azonban csak egy halk, suttogó hang hatására indult
meg.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">________... </span>– szuszogta alig
hallhatóan valaki, de már meg sem lepődtél, mikor szemeid nem találtak rajtad
kívül mást a látókörödben. Kicsit nyűgösen, nagyokat ásítva nyújtóztattad ki
elgémberedett tagjaidat, majd megdörzsölgetve visszacsukódó szemhéjadat,
csigalassúsággal tetted le lábaid az ágyad mellé. Megpróbáltál felállni, de
amint megfeszítetted legfőbb végtagjaid, rájöttél, hogy teljesen elgyengültek.
Nagyot sóhajtva az ágy végébe kúsztál és úgy próbáltál lemászni róla, hogy ki
tudj menni valami reggeliért. Előrenyúltál a karoddal kapaszkodás gyanánt és
hallottad, hogy ügyességednek köszönhetően valami a földre esett. Ez azonban
cseppet sem érdekelt és kicsit megrázogatva lábszárad, hogy visszamenjen bele
az erő, óvatosan letetted a parkettára. Örömmel tudatosult benned, hogy ismét
lábra tudsz állni, de mikor léptél egyet előre, valamin megcsúsztál és hátra
rúgva azt talpad alól, szó szerint pofára estél.<br style="mso-special-character: line-break;" />
<br style="mso-special-character: line-break;" />
</div>
<div class="MsoNormal">
Még vagy fél percig nyöszörögve és teljesen leamortizálva
feküdtél a darabokra vágott és szépen összeillesztett fa burkolatú padlón és
semmi kedved nem volt akár egy centit is megmozdulni…addig, amíg halk kuncogást
nem hallottál. A szíved kihagyott egy dobbanást és pupilláid hatalmasra
tágultak. Ismerős hang…és túl közelről…Neeee….<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Minden reggel ilyen szerencsétlen
vagy, mami? </span>– kérdezte Joyae, ahogy vigyorogva végignézett rajtad. Mély levegőt
vettél és eltakarva szégyentől vöröslő arcod, hatalmasat sóhajtottál.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Hogy kerülsz ide? </span>– bukott ki belőled
a kérdés anélkül, hogy választ adtál volna az övére. Azt sem tudtad, hány óra
volt, azt meg főleg nem, hogy mit akarhat „ilyenkor”.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Jaj, te nő. Ok nélkül már nem is
jöhetek? Egyébként csak meg akartam róla bizonyosodni, hogy kipihened magad és
nem kelsz fel öt percenként. De szerencséd, úgy aludtál, mint a bunda… Gondolom
az éjjeli szekrényen üresen heverő sojus üvegtől.</span> – kuncogott cseppet sem
leplezve, hogy nagyon jól szórakozik rajtad. – <span style="color: blue;">A pótkulcsot pedig a lábtörlő
alá teszed, amióta csak külön lakásban élsz. – emelte fel az ujjait, melyeken
ott fityegett a két részes csomószerűség.</span><br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Mmnng… </span>- nyöszörögtél és szemeid
visszacsukva a nyakadhoz kaptál. Felrémlett a tegnap esti borzalom, melyet
rettegő szíved alig bírt ki, hogy bele ne szakadjon. Újra érezted a fiú forró
ajkainak érintését, amint végighúzza őket válladtól álladig heves remegést és
egyben izgalmat kiváltva belőled. Az adrenalin felgyülemlett ereidben már
magára az emlékre is, ezzel szívverésed gyorsulását előidézve. Nem tudtad
biztosan, hogy csak álmodtad-e vagy sem, de mielőtt egy szót is szóltál volna
foteledben ülő barátnődnek, a sikeresen félrerúgott telefonodhoz botladoztál.<br />
Remegve kezeidbe fogtad a kis elektronikus kütyüt, majd tartva az igazságtól,
beléptél az üzeneteidhez... A mappa azonban üres volt. Egy árva SMS se
árválkodott ott, mintha a tegnapit mind csak képzelted volna.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Joyae, hívtál tegnap este? </span>– kaptad fejed
barátnőd felé, aki csak értetlenül rázta a fejét. A felismerés villámcsapásként
hatolt tudatodba, teljesen biztos voltál benne, hogy megőrültél. Normális ember
nem képzel be ilyeneket. Pedig a telefon…és az üzenetek…az érintése…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Valami baj van?</span> – kérdezte Joyae
aggódó hangon és lassan közelebb ment hozzád. Megráztad a fejed és mély
lélegzeteket véve próbáltad magad lenyugtatni. Nem, csak álom volt. Akkor már
biztosan aludtál… A szobai tükörre nézve azonban eszedbe jutott, mi mindent
láttál benne. Rettegtél a valóságtól, de tudtad, az egyetlen módja, hogy
kiderítsd, az az, hogy eleget teszel az „álombeli” képeknek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Hát jó, de lassan délután három óra
van, ideje lenne készülődni, nem gondolod? Egy ilyen bulira egy óra nem elég.</span> –
mosolygott barátnőd és válladra tette egyik kezét. Halványan te is
rámosolyogtál, de közben a kerekek folyamatosan kattogtak az agyadban. Igaz is…a
buli… Ha semmi sem létezik abból, amit láttál, akkor ma nem szabad történnie
semminek… De ha mégis… Gyorsan megráztad a fejed és vöröslő orrod finoman
megtörölve, lassan felálltál és a szekrényed felé vetted az irányt.<br />
<br />
Vörös-fekete fehérnemű, melyet Ő adott vissza a plázában és a fekete
selyemruha, mely elengedhetetlen eszköze volt álmaidnak. Sóhajtva kikészítetted
őket az ágyra, majd melléjük téve az elbűvölő lábbelit tartalmazó cipős dobozt,
egy pillanatra megtorpantál.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Joyae mondd, mi van Baekhyunnal és
Chanyeollal?</span> – tetted fel a kertelés nélküli kérdést, ahogy barátnődre
sandítottál. A szemed sarkából láttad, ahogy Joyae nyel egy nagyot, de szinte
azonnal egy tökéletes műmosolyt festett arcára.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Hosszú sztori…</span> - legyintett, mintha
ennyivel elintézhetné, te azonban nem hagytad magad.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Van időnk. Vagy fogd rövidre. </span>–
felelted ellentmondást nem tűrő hangnemben és hideg tekintettel ránéztél.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Aish…csak egy egyszerű szerelmi
tragédia vagy mi. Egyik nap a helyen, ahol Baekhyun dolgozik, megismerkedtek,
de volt egy titka, amit nem mondott el neki és probléma lett belőle. </span>–
sóhajtotta és végigdarálta az egészet. Hihető volt persze, de mindez csak rizsa…a
lényeget kitakarta…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">És mi az a titok?</span> – néztél egyenesen a
szemébe.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Kérdezd meg őt. Ma úgyis ott lesz.</span> –
forgatta meg a szemét a lány és egyértelművé vált, hogy komoly dologról van
szó. Máskülönben azonnal kitálalt volna…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">És hol is pontosan?</span> – mert azt ugye
elfelejtette közölni, hova mentek…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Szerintem már tudod. </span>– kezdett halkan
kuncogni, majd felállt és feléd lépdelt. - <span style="color: blue;">Már pedig egy ilyen neves helyhez ugye
csinosak akarunk lenni?</span> – fogta meg egyik csuklód és a tükör elé húzott. Félve
pillantottál a visszatükröződő lapra, amit barátnőd is észrevett. – <span style="color: blue;">Na,
szerintem is ennyire pocsékul nézel ki.</span> – Próbálta viccesre venni, de ebben a
helyzetben nem igazán sikerült neki.<br />
<br />
Nagyjából fél óra fürdés-borotválkozás-hajmosás-fésülködés-fogmosás procedúra
után leültetett az ágy szélére és ő is lehuppant melléd.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Figyelj, csak annyit kérek, hogy ez
legyen rajtad…</span> - fogalmazta meg szavait és átnyújtott egy apró dobozkát.
Meglepve vetted el tőle és egy percet se hezitálva kibontottad, hogy meglesd a
tartalmát. Egy fehérarany nyaklánc volt, melynek végén egy gyönyörű
angyalszárnyakat formázó medál pompázott.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">D-De Joyae…már tegnap eleget adtál…</span> -
húztad el a szád, hisz ez az igényes ékszer egy újabb vagyonba kerülhetett… Bár
nem tagadtad, nagyon elnyerte a tetszésed.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Ez Baekhyun ajándéka.</span> – mosolygott és
ujjaid lassan a tenyeredbe hajtotta. – <span style="color: blue;">A tiéd. Ő üzeni, hogy szeretné, ha
legalább ma este rajtad lenne.</span> – Mikor meghallottad, hogy Baekhyun küldte,
kicsit felengedtél, bár azért furdalt a kíváncsiság, hogy mivel érdemelted ki.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Rendben, ne aggódj, meglesz. </span>–
felelted, mire Joyae felpattant és egy erős rántással felhúzott az ágyról.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Nos, akkor húzás öltözni.</span> – nyomta kezeid
közé a kikészített ruhákat és a fürdőbe zavart. Nem telt bele tíz percbe, máris
magadra öltötted a selymes-csipkés anyagokat, hogy aztán kiléphess és lenyűgözd
barátnőd.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Oh… Tökéletes. </span>– mosolygott, majd
nyakadba tette az ékszert és leültetett egy székre. – <span style="color: blue;">Most pedig lazíts és bízd
magad Joyae fodrász és sminkes asszonyra. </span>– fordított el a tükörtől és az
iskolaévek alatt ráragadt tudást hasznosítva hajad selymes, hullámos fürtökbe
rendezte, majd engedte azokat válladra és dekoltázsodra omlani.<br />
Arcod sem maradt természetes, egy réteg nem-feltűnő alapozó után következett a
világos szemhéjpúder, szemed sarka felé pedig a fekete, aztán azok összemosása,
majd a szemceruza, szempillaspirál és egy leheletnyi pirosító mellett az
ajkaidnak enyhén pirosas árnyalatot adó szájfény.<br />
<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: blue;"> Mint egy partikurva.</span> – jegyezted meg
hangosan, amint Joyae a tükör felé fordított. Bár ezzel inkább a tényt akartad
leplezni, hogy az igazság kiderítése érdekében halálosan féltél szakasztott
másaként kinézni a Kaial a tükörben látott énednek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Partikurva a nénikéd macskájának
valaga. </span>– vágott vissza barátnőd a kedves hozzászólásodra. – <span style="color: blue;">Tökéletes.
Egyszerűen tökéletes. Nem túl visszafogott, nem túl vad, pont jó. Tudok vagy
tudok?</span> – vigyorgott, majd egy levegőbeli puszit küldve a cipős dobozhoz
lépkedett. A lakkozott lábbelit kezedbe adta, majd várva, hogy belebújj a
fekete csodába, a falnak dőlt. –<span style="color: blue;"> Komolyan ezért már fizetést is kérhetnék…</span> -
vakarta a fejét, majd elnevette magát és felállított. Egy picit még
egyensúlyoznod kellett, de szerencsére hamar beleszoktál a fénylő
kínzóeszközbe.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Kész vagyunk? </span>– kérdezted az órára
pillantva, ami este hatot mutatott. Hihetetlen, hogy ennyi idő elment a
készülődésre.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Még egy utolsó simítás.</span> – tipegett hozzád
és egy gyönyörű, egyedi csiszolású üvegcséből nyakadra fújt egy kevés aromát.
Az illat egyszerre volt bódító és babonázó, az izgatottság fokozásáról nem is
beszélve. Már önmagában a beszippantása örömteli volt…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Mi ez? </span>– hunytad le szemed, hogy az
érzésre tudj koncentrálni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Semmi…csak egy kis saját készítésű
afrodiziákum. De vehetjük úgy is, hogy ráindulnak majd a pasik.</span> – kacsintott és
egy kacér mosoly kíséretében visszatette az üveget a táskájába. – <span style="color: blue;">Mehetünk, szívem?
</span>– kérdezte, mire felkaptad a táskád és gyorsan belehajigáltad a legfontosabb
cuccaidat.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Igen. Azt hiszem… </span>- felelted
határozottan, de a végére elbizonytalanodtál. Életed eddigi legnagyobb bulijára
készültél, de féltél… Féltél attól a „valami történni fog” kezdetű mondattól,
melyet stikában Baekhyun szájából hallottál. Lenéztél dekoltázsodra, melyen ott
díszelgett az ajándéka. Óvatosan végigvezetted ujjaid a barázdákon és magadban
fohászkodtál, hogy ne legyen semmi rossz.<br />
A lakást elhagyva a kulcsot a szokásos helyre tetted, de amint felegyenesedtél,
hogy útnak indulj barátnőddel az oldaladon, furcsa érzés kerített hatalmába.
Nem a követő tekintet, ó nem. Ez most egészen más volt. Színtisztán hallottad,
ahogy üvölt a belsőd, hogy maradj otthon és ne lépj ki a lakásból. Most azonban
nem hallgattál rá, mély levegőt véve Joyae felé fordultál és átkarolva őt, lassan
elindultatok le a lépcsőn és ki az épületből, egyenesen az estét meghatározó
helyszín, a Kék Angyal bár felé.</div>
Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-88209599162820187832012-09-14T23:09:00.001+02:002012-09-14T23:09:07.643+02:00
<br /><br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 26pt; line-height: 115%;">Don’t
seduce me…<br /><span style="font-size: large;">(Tao PoV)<o:p></o:p></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDe1clRYgjJcgSdMW7PAObaWXVsMAtj2SZ9hMUITgV58lkBLOZUqA6ZYnM4XcVZDqC9MbmvVJgpgcG9vJoN2hh9r_hULbAiE-_yqnlgXHz2Tb3AOTDDhM_9XO17DaxQq7GPMhkOBk5IXu1/s1600/taoris6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDe1clRYgjJcgSdMW7PAObaWXVsMAtj2SZ9hMUITgV58lkBLOZUqA6ZYnM4XcVZDqC9MbmvVJgpgcG9vJoN2hh9r_hULbAiE-_yqnlgXHz2Tb3AOTDDhM_9XO17DaxQq7GPMhkOBk5IXu1/s320/taoris6.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<o:p><span style="font-family: Calibri;"><br /></span></o:p><span style="font-family: Calibri;"></span></div>
<span style="font-family: Calibri;"></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;">Egy átlagos nap, átlagos helyszín, átlagos emberek, de egy
átlagosnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető helyzet. Ezzel szembesültem
tegnap, életem eddigi legnehezebbnek mondható csütörtökén. Döntés elé
állítottak, melyen nem egy, hanem két ember élete múlt. Tudtam, ha elszúrom,
mindennek vége, őt kirúgják, vele együtt engem is és a legvalószínűbb, hogy
képtelenek leszünk kijavítani a hibát. A nyomás, mely a választással együtt
jött, nem hagyott nyugodni, percről-percre erősebbnek és nehezebbnek éreztem,
szinte minden energiámat felemésztette. Nem tudtam aludni, se a szüleimre vagy
a barátaimra figyelni. Minden pillanatban az ajánlata töltötte ki cikázó
gondolataim mivoltát, de képtelen voltam dűlőre jutni. A szívem azt sugallta,
fogadjam el és hallgassak rá, hisz a világ leghatalmasabb gyönyörei járulnak
majd lábaim elé és minden vele töltött perc maga lesz a mennyország. Az eszem
azonban óva intett, az összes lehetséges módon próbált tiltakozni, éreztette
velem, hogy ez nem helyes, nem szabad. De a tiltott gyümölcs mindig a
legédesebb, így bensőm győzedelmeskedett és attól a naptól kezdve gyökeresen
megváltozott mindkettőnk élete…<br />
<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Huang ZiTao. Egyes.</span> – mondta a tanár
ridegen, ahogy padom fölé állva, döbbent arcom elé csúsztatta a legutóbbi
dolgozat hófehér lapját. A papír szinte minden négyzetcentiméterére jutott egy
rikító, vörös paca, jelezve a helytelen vagy hiányzó válaszokat. Szemeim
kikerekedtek és résnyire nyitott ajkaimmal bámultam a mostanra sajnos
megszokott kinézetű irományra. Nem hiszem el…pedig erre annyit készültem…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Óra után szeretnék veled beszélni…</span> -
hallottam mély hangját, de mielőtt reagálhattam volna, máris továbbsiklott a
következő padhoz. Egyik kezem ökölbe szorítottam a tömör fa alatt és
figyelmesen végigolvastam a rossz megoldásokat. Legalább a felénél csak egy
betű kihagyása volt a baj… Nem mindegy, hogy bridge vagy bride? Nagyot sóhajtva
felkönyököltem a pad tetejére és arcom tenyerembe temettem. Hogy magyarázom ezt
ki otthon? Ez a harmadik két héten belül… Ki kell javítanom, bármi áron. Ha
kell, csinálok neki plusz feladatot, szorgalmikat, felelek minden nap, csak
sikerüljön…<br />
<br />
Ezzel az elhatározással léptem óra végén a tanár asztalához. A csengő éles
hangjára a diákok rekordsebességgel száguldottak ki a folyosóra, mint minden
nap utolsó óráján, magunkra hagyva minket a percek alatt kihalttá vált
teremben. Pár halk sutyorgást még sikerült fél füllel elcsípnem két
osztálytársam beszélgetéséből; mindketten arról beszéltek, hogy mihez kezdek
majd ezután. Tény, hogy én voltam az osztályban a legrosszabb angolos, de azért
csak nem reménytelen a helyzetem…ugye?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Tao…</span> - sóhajtotta a tanárom és előző
dolgozataimat a vékony terítőre téve, lassan megrázta a fejét. – Most kezdődött
az iskola és te máris bukásra állsz. – mondta annyi érzelemmel a hangjában,
ahány tál spagettit eszik egy panda naponta.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Tudom, Wu lao shi… De megpróbálok
megtenni mindent, hogy jobb legyek. Ha kell, végzek plusz munkát, bejárok más
órákra vagy bármi, csak ne bukjak… </span>- hajtottam le a fejem szégyenemben. Most
kerültem ebbe az iskolába és máris rossz benyomást keltek. Ráadásul a szüleim…
Ha megtudnák, biztosan eltiltanának a hétvégi wushu óráimtól, amit viszont nem
fogok hagyni!<br />
<br />
Szavaimra azt vártam, hogy majd az előttem ülő férfi megenyhül és ad valamit,
amivel dolgozhatok vagy fejlődhetek, de e helyett nem, hogy nem reagált, még
csak meg se mozdult… Csak ült tovább az asztalánál, mereven, jéghideg
tekintettel bámulva a beadott lapjaimat. Arcáról semmit sem tudtam leolvasni,
teljesen kifejezéstelen volt, ebből adódóan pedig kiszámíthatatlan, mint
mindig. Nem is értem, hogy szerethetik annyira a lányok…rájuk se bagózik…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Különórák.</span> – szólalt meg végül rideg,
semmitmondó, mégis észveszejtően mély, bariton hangján. Először nem tudtam, mit
mondjak, hisz ritka volt, hogy bárkire is időt szánjon, főleg önerőből…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">K-Különórák?</span> – ismételtem meg hebegve
ezt az egy szót és kicsit tágabbra nyílt szemeimmel nagyokat pislogtam rá.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Igen. Minden pénteken, nálam.</span> – emelte
fel mondandója végére tekintetét, hogy rám pillanthasson, így megláttam, ahogy
arcára fest egy apró, kicsit ijesztő, féloldalas mosolyt. Wu tanár úr sosem
mosolygott, se örömében, se bánatában, mindig közömbös maradt…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">És…mit vigyek?</span> – erőszakoltam ki
magamból a kérdést, de amint kimondtam, meg is bántam. A férfi mosolya csak még
szélesebb lett, néhol felfedve tökéletesen fehér fogsorának néhány elemét.
Rémisztő volt. Határozottan rémisztő…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Csak saját magad.</span> – felelte, majd
láthatóan végigmérte arcom, mellkasom és végül lábaim. Teljesen meg voltam zavarodva.
Miért mér végig és mosolyog?<br />
<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">F-Filmezni fogunk?</span> – kérdeztem
félénken, mire az előttem ülő kuncogni kezdett, de hamar abba is hagyta. Egy
könnyed mozdulattal felállt a székéből, így rögtön legalább egy fél fejjel
magasabb lett. Belenéztem mélybarna íriszeibe, melyek most egy eddig nem látott
érzést sugároztak magukból, csapdába ejtve tekintetem.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Hívhatjuk annak is…</span> - mondta
rezzenéstelen arccal és tett felém pár lépést. Reflexből hátrálni kezdtem, de a
második mozdulat után, hátam a kemény táblának ütközött. A félelem hirtelen
tört elmémre, az adrenalin pedig pillanatok alatt elöntötte őrült tempóban
pulzáló ereimet, melyek hatására teljesen lefagytam. Mereven álltam egy helyben
és egy szó vagy mozzanat nélkül bámultam az angoltanárom egyre közeledő
alakját. Mit akar tőlem…?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: blue;"> Félsz?</span> – ejtette ki formás ajkai közül
ezt az egyszerű kérdést, mire azonnal megremegtem. Lehunytam szemeimet, majd
nagyot nyeltem és mély lélegzetvételekkel próbáltam lenyugtatni háborgó
elmémet. Ez…ez így nem jó…<br />
<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Semmi baj…nincs miért…</span> - simított
lassan végig egyik karomon, fel egészen állcsontomig. – <span style="color: blue;">Olyan örömökben lesz
részed, melyet senki mással nem tapasztalnál meg… A mennyországba foglak
repíteni, akárhányszor találkozunk… Ígérem, nem bánod meg…és kiváló leszel
angolból is…</span> - búgta kisebb szünetekkel, gyomor remegtető hangján és lassan
hozzásimult ebben a pillanatban törékenynek tűnő testemhez. Nem értettem, miket
beszél, nem értettem, melyik szó mit takar, mígnem adott belőlük egy kis
ízelítőt… Kezét államon tartva, hüvelykujjával végigsimított ajkaimon, majd
mikor ennek hatására kipattantak szemeim, pont elkaptam a pillanatot, mikor
számra tapadt. Teljesen ledöbbentem, az ütő is megállt bennem és fogalmam sem
volt mitévő legyek… Tanárom ajkai csak úgy falták enyémeket, egy másodpercre
sem elszakadva tőlük, nehogy megkönnyítse a történtek feldolgozását.<br />
<br />
Mikor végre feleszméltem, kezeim magam elé emeltem és egy határozott
mozdulattal megpróbáltam eltolni. Azonban, mikor ujjaim hegye mellkasára tapadó
ingjéhez ért, szinte egy pillanat alatt fejem fölé szegezve találtam őket.
Csuklóim erősen a tábla tetejéhez szorította és teljes testével hozzám simult.
Hazudnék, ha azt mondanám, egy kicsit sem élveztem, az egész helyzet
hihetetlenül izgató volt, de mégis…ő a tanárom…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Wu lao shi…</span> - csúszott ki ajkaim közül
a tüdőmből sóhajként távozó levegő, a névvel együtt. Az említett erre nyakamhoz
hajolt és először a csóktól duzzadt párnáit, majd nyelve hegyét húzta végig
érzékeny bőröm felszínén. Félig leeresztett pilláim enyhén megrezzentek,
szemöldököm összerándult, arckifejezésem pedig tisztán tükrözte két állapot
közti belső vívódásom. Többet kívántam belőle, az őt akaró érzés egy
villámcsapás gyorsaságával haladt végig testemen, de tudtam, hogy ez nem
helyes…<br />
<br />
Mikor arcával fekete ingemből lanyhán kilátszó mellkasom felé közelített,
elfordítottam a fejem és megkeményítve vonásaimat, megpróbáltam ellenállni
érintései hatásának. Azonnal felpillantott, s láttam, hogy tekintetében ég a
tűz, szinte éreztem, ahogy lassan felperzsel vele, de türtőztettem magam…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Miért ellenkezel? Tudom, hogy akarsz…</span>
- mosolyodott el halványan és fülemhez hajolt. – <span style="color: blue;">Azt hiszed, nem látom, hogy
minden második pillanatban engem bámulsz?</span> – búgta, majd forró nyelvét
végigvezette az érzékeny porc külső ívén. Összeszorítottam a szemem, hevesen
zakatoló szívem majd’ kiugrott a helyéről és lélegzetvételeim száma is az
egekbe szökött. Ereim rohamosan pumpálták a vért már nem csak arcom pírjához,
de a gerincemen végigfutó, bizsergető érzést követve a nadrágomhoz is. Most már
le sem tagadhattam volna, hogy mennyire őrülten kívántam. Én nem akartam, de a
testem égett minden érintéséért és hevesen tiltakozó belső hangom elnyomva
megadtam magam.<br />
<br />
Ekkor azonban az engem csapdába ejtő férfi elhúzódott. Mikor pár pillanatig
semmi sem történt, zavartan szétnyitottam pilláim és egy hatalmas, kaján
mosollyal találtam szembe magam.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Péntek, este hat. </span>– eresztette el
mostanra teljesen elzsibbadt csuklóim, majd ujjaim közé tett egy apró, fehér
papír fecnit. Nem tudtam, mit gondoljak, az egész olyan hirtelen történt, hogy
időm sem volt reagálni. Megráztam a fejem és egy hatalmasat nyelve tanáromra
pillantottam, majd a táskám felkapva, egy szó nélkül kirohantam a teremből. Még
hallottam, ahogy utánam szólt, hogy hívjam Krisnek, de ez most a legkevésbé sem
érdekelt. A szívem hevesen zakatolt, fejemben folyamatosan ajkai érintése és
csuklóm szorítása járt. Ellökhettem volna, egyszerűen ki tudtam volna húzni a
kezem, hisz mire való a harcművészet, ha nem az önvédelemre? De nem
tettem…eszembe sem jutott, hogy jobban ellenálljak…<br />
<br />
Még mindig éreztem magamon felhevült csókjait és képtelen voltam akár csak egy
másodpercig is másra gondolni. Annyira izgató volt…és a tudat, hogy tilos, hogy
nem szabad… Sietősen elhagytam az iskolát és lépteim a távolság növekedésével
egyre csak lassultak. Mélyeket szippantottam a kinti friss levegőből és elmém
kiszellőztetésén fáradozva hazabattyogtam. Csak otthon vettem észre a végig a
kezemben szorongatott cetlit. Felemeltem, hogy el tudjam olvasni, de amint
szemeimmel végigpásztáztam a sorokat, újra visszatértek az osztályban lezajlott
történések képei. Wu tanár úr…Kris címe volt rajta… A kanapéra huppanva
gondolkodóba estem. Arcom tenyerembe temettem és engedtem, hogy a keserédes
emlékek elöntsék elmém minden egyes szabad zugát. A dolgozatok, a sorozatos
elégtelenek, Kris…és az ajánlata… Tudtam, hogy aligha leszek képes magamtól
javulni, egyszerűen lehetetlen… Ugyanakkor a különórák említése is
megrémisztett…<br />
<br />
Egész éjszaka a döntés nyomásától szenvedtem, képtelen voltam megnyugodni és
végre lefeküdni, hogy kipihenhessem magam. Túlságosan felzaklattak az emlékek,
melyek akármennyire is nem akartam, borzasztó, rémálom-szerű keretükből lassan
kezdtek áttérni kellemes és őrjítően izgató filmkockákba. Nem tudtam elsiklani füleimben
egyfolytában visszhangzó mondata felett sem, be kellett látnom, hogy igenis
érzek iránta valamit, hisz nem a semmiért néztem őt minden órán… Meg kellett
tennem a jegyeim és most már saját magam érdekében is. A döntés lassan megfogalmazódott
zavaros gondolatokkal teli fejemben és következő nap a lehető legnagyobb
elszántsággal vettem célba a kijelölt helyet.<br />
<br />
Hát, így kerültem ide. Ide, ez elé a kicsi, fehérre festett ház elé, melyben ő
lakott. Ő, azaz a férfi, aki napról-napra hevesebb dobogásra késztette
szívemet, és aki ettől a naptól kezdve birtokolta a testemet… Félénken és apró,
szinte elenyésző méretű bizonytalansággal kopogtattam be a mélyvörösre
lakkozott, mahagóni ajtón. A bejárat szinte azonnal kitárult, utat nyitva sorsom
beteljesülése felé, mely talán az egész életemre hatással lesz.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Már vártalak…</span> - hallottam émelyítő
hangját és tudtam, innen már nincs visszaút. Tettem előre egy lépést, s hogy
helyesen döntöttem-e? Majd egyszer az is kiderül…</span></div>
Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-27494182766074556522012-09-06T20:41:00.000+02:002012-09-06T20:41:26.150+02:00<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;">In Love With The Devil<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Kai)<span style="color: #cc0000;">18+<o:p></o:p></span></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s1600/kaiiii.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="287" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s320/kaiiii.png" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<o:p><span style="font-family: Calibri;"> </span></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<o:p><span style="font-family: Calibri;"></span></o:p> </div>
<strong><span style="font-size: large;">Chapter 4</span></strong><br />
<strong><span style="font-size: large;"></span></strong><br />
<strong><span style="font-size: large;"></span></strong><br />
<span style="font-family: "Calibri","sans-serif"; font-size: 11pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">Bármennyire
is szeretted volna, nem mertél szólni a ruha miatt, hisz nem tudtál volna
elfogadható magyarázatot adni viszolygásodra. Joyae jóvoltából valószínűleg egy
langyos anyai tarkón vágásban részesültél volna, Baekinek meg ezer, hogy elment
volna a kedve a társaságodtól…<br />
Egy szó nélkül hagytad, hogy megvegyék, majd Joyaevel az oldaladon elindultatok
a tervezett cipőboltba, míg Baekhyun megbeszélte a dolgait Chanyeollal. Valami
furcsa volt abban a srácban is, de nem kinézetre. A belsője egészen különös
érzéseket váltott ki belőled…egy kicsit talán vonzónak találtad….de nem, erre
gondolni sem akartál. A tükrös incidens után nem voltál tisztában még önmagaddal
sem, hiszen a követő jelenlét visszatérte lekötötte minden gondolatod.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Na, ehhez mit szólsz?</span> – mosolygott rád
Joyae, kezében tartva egy fekete, lakkozott magas sarkút. Nem különösen
szeretted az efféle lábkínzó förmedvényeket, legalábbis ha saját magadról volt
szó. Öt perc és már csak színtiszta szenvedés, de tagadhatatlan, hogy jól
mutatnak, és ha fel akarsz szedni valakit, bizony kénytelen leszel magadra
erőltetni egyet, hogy nőiesnek tűnj. Elvégre bakancsban nem lehet pasizni…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Vagy az ott?</span> – mutatott egy távolabb
heverő, magas szárú, tűsarkú csizmára. Ahogy elképzelted benne magad, rögtön
fintorra húztad ajkaid és megráztad a fejed.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Rendes, ünnepelni készülő nő akarok
lenni, nem kurva…</span> - mondtad és sóhajtva elvetted a sima magas sarkút.<br />
<br />
Mire befejeztétek a keresgélést, Baekhyun is csatlakozott kettes fogatotokhoz
és párszor végigmérve a kiválasztott cipőt, halványan elmosolyodott. Nem volt
valami jó passzban, de még mindig jobban nézett ki, mint a drámázás után.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: blue;"> Kibékültetek?</span> – hallottad meg Joyae
suttogó hangját, amint a cipős dobozért mentél. Egy pillanatra megtorpantál,
kicsit zavart, hogy még a legjobb barátnőd sem mert előtted beszélni róla. Mi
olyan nagy dolog ebben az egész Baekhyun és Chanyeol ügyben? Húztad a szád, de
végül engedtél a kíváncsiságnak és az egyik zsúfolt, cipőkkel és dobozaikkal
telerakott, vékony válaszfal mögé álltál, hogy a lehető legtisztábban halld
beszélgetésüket.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Fogjuk rá. Azért zavart, hogy nem
mondta el… Pedig láttam a szemében…éreztem, hogy más, érted? Csapos vagyok,
Joyae, annyian fordulnak meg a pultomnál nap, mint nap, tudom miről beszélnek
és hogyan. Ő mindvégig szöges ellentétük volt és… Még mindig képtelen vagyok
elhinni, hogy elárult. Soha többé nem mehetek haza és ő is tudta nagyon jól,
hogy ez lesz. Mégis…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Ne aggódj már annyit. Tipikus pasi
dolog, mindegyik a legvégéig húzza. De már nincsenek titkai előtted, nem?
Elmondott mindent, itt az ideje, hogy ismét bízni kezdj benne. Hát nem érted,
hogy szeret? Ne törődj mással, csak koncentrálj rá. </span>– hallottad Joyae hangját.
Mi van Chanyeollal? És miért nem mehet haza Baekhyun? A szülei homofóbok lennének?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Rendben, akkor lassan megyek…de
vigyázz kérlek _______-ra/-re. Nagyon rossz érzésem van… Valami történni fog és
köze lesz hozzá. Még nem tudom, pontosan mi, de…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Kisasszony, segíthetek valamiben?</span> –
szakította meg hallgatózásodat az egyik bolti eladó, aminek hallatán két
barátod azonnal szétrebbent, megszakítva a már amúgy is furcsa beszélgetést.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Köszönöm nem, csak…megszédültem. </span>–
erőltettél arcodra egy halvány mosolyt, majd mint aki semmit sem hallott,
visszamentél hozzájuk. – <span style="color: blue;">Megvan!</span> – tartottad fel a cipős dobozt, mire Baekhyun
csak zavartan mosolygott, Joyae viszont azonnal felpörögve átkarolt.<br />
<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Akkor készen is állsz a holnapi nagy
bulira. – felelte fizetés után és hatalmas lépésekkel kitrappoltatok a boltból.
Baekhyun csak mögöttetek kullogott, de nem mertél rákérdezni a gyors
hangulatváltásra. Úgysem mondanának igazat…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">És most hova?</span> – kérdezted, miközben
próbáltad ujjaiddal összefogni a sok szatyrot.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Szerzünk neked egy taxit és hazamész,
ezután veszel egy hosszú és alapos fürdőt, majd bebújsz az ágyikódba és alszol.
Nem érdekel, hogy, ha kell, használj altatót vagy tudom is én, de kipihened
magad. Értve vagyok? </span>– mutatott rád egy ujjal, mint anno az anyukád, mikor
valami fontos dolgot magyarázott.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Aham. És a holnap? </span>– néztél rá ismét
pár másodperc gondolkodás után, mikor épp egy taxit intett le. Mikor az autó
beállt, kinyitottad az ajtót és a cuccokat berakva visszafordultál, hogy
elköszönj alacsony barátodtól, de Baekhyun addigra felszívódott.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Írok majd SMS-t. Na, menj szépen.</span> –
ölelt meg és adott két puszit az arcodra Joyae. Mielőtt azonban bármit is
kérdezhettél volna a fiúról, becsukta az ajtót és integetni kezdett. Magad sem
értetted, miért akart ilyen gyorsan lerázni, bár lehet csak minél előbb az
ágyban akart tudni. Gyorsan írtál neki pár sort, ha már nem tudtál tőle
elköszönni, megemlítve azt is, hogy mennyire hálás vagy a mai napért. Mikor
végeztél, elraktad a telefont a zsebedbe és csak figyelted, ahogy a környező
épületek mind kikerülnek látókörödből.<br />
<br />
Fél óra múlva már az ajtóban álltál, épp a kulcsot fordítottad el a zárban,
mikor megszólalt a mobilod üzenetjelző hangja. Gyorsan beléptél a lakásba, majd
a táskákat a legközelebbi asztalra lepakolva lehuppantál az egyik székre, hogy
elolvasd Joyae válaszát. Azonban, mikor ránéztél az üzenetre, barátnőd neve
helyett egy teljesen ismeretlen szám díszelgett, ami igen meglepő volt, hisz
csak ő tudta, hogy kártyát cseréltél.<br />
<span style="color: blue;">„Jó volt ma látni.”</span> – olvastad a pár kedves szót, amit feltehetőleg Baekhyun
írt. Azért Joyae igazán szólhatott volna, hogy megadta neki a számod…<br />
<span style="color: blue;">„Téged is, köszi, hogy segítettél.”</span> – írtad a rövid választ és a szobádba
sétálva az ágyra dobtad a készüléket, majd elmentél zuhanyozni, ahogy barátnőd
tanácsolta. Lassan, alaposan mostad át minden porcikádat a forró vízfolyammal,
miközben utat engedtél gondolataid kavalkádjának. Azonnal felrémlettek a mai
nap képei: Joyae és Baekhyun beszélgetése…az álom…Kai…a tükör… Szinte érezted
magadon ujjai érintését, ahogy végigsimít oldaladon, majd combodon és…<br />
Hirtelen megráztad a fejed és elzártad a vizet, még mielőtt túlságosan is beleélted
volna magad a képzelődésbe. Megtörölköztél, majd felvéve vékony, fehér
hálóingedet, visszamentél a hálóba. A Nap már lemenőben volt, így a szoba
fényei is tompulni kezdtek, de az ágyon heverő telefon kijelzője bőszen
világított. Halványan elmosolyodtál, majd a pihe-puha fekvőalkalmatossághoz
sétálva lehuppantál rá és kíváncsi tekintettel felkaptad a kis kütyüt. Az
érkezett SMS azonban lesokkolt, arcodról lefagyott a mosoly és azonnal
kiejtetted kezedből a drága mobilt, ami halk puffanással ért földet. Ez…ez nem
Baekhyun…<br />
<br />
<span style="color: blue;">„Igazán nincs mit. Öröm volt téged simogatni a fülkében. Amúgy jól esett a
fürdés egy ilyen nap után, nemde bár?”</span><br />
<br />
Dermedten bámultál magad elé, a félelem azonnal elhatalmasodott rajtad,
gondolataid csak úgy cikáztak elhomályosult elmédben és képtelen voltál bárminemű
cselekedetre. A kijelző újra meg újra felvillant vagy tucatnyi új üzenet
érkezését jelezve. Nagy nehezen erőt vettél magadon, majd meggyőzve óvatosságra
intő belső hangodat, hogy csak pár hülyegyerek szórakozik, felálltál és az
ablakhoz rohanva lehúztad a redőnyöket. Biztos azon bámultak be…<br />
Sóhajtva kimentél a konyhába, majd a hűtőből elővéve egy üveg sojut,
visszasétáltál az immáron sötét hálóba, hátha az majd álomba segít. Alig ittál
belőle pár kortyot, az az átkozott masina megint megcsörrent. A halálfélelemhez
hasonló érzéstől átfutott rajtad a hideg, de a kijelzőre pillantva megláttad
Joyae nevét. Azonnal felengedtél és halványan elmosolyodva füledhez kaptad.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Mondd.</span> – szóltál bele kedvesen, de
először síri csend fogadott. Megnézted mobilod, de a hívás még tartott.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Hallo….Joyae?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Reméltem, hogy így majd felveszed…</span> -
szólt bele barátnőd helyett egy mély, de mégis fiatalos férfihang. Erre azonban
ijedtség helyett felkaptad a vizet.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Hagyj már békén! Nem tudom, hogy ki
vagy, vagy honnan ismersz, de nem is érdekel. Szórakozz mással! </span>– csattantál fel
és kinyomtad a készüléket. Nagyon mérges lettél és már biztos voltál benne,
hogy valami szomszéd kölyök látott a plázában, meg most, ahogy hazaértél.
Fújtatva felálltál és a háló ajtajához sétáltál, hogy az alváshoz készülődve becsukd,
de amint elengedted a kilincset, megtorpantál.<br />
<br />
- <span style="color: blue;">Nagyon jól tudod, ki vagyok...</span> – szólalt meg mögötted a telefonban is hallott
hang. A szívbaj jött rád, már épp készültél volna megkeresni a szobában
elrejtett hangszórót vagy kandi kamerát, mikor megláttad az ágyon Őt. Ott
feküdt, kezeit feje mögé téve, ajkain azzal a hatalmas, kaján mosolyával.
Végigpásztázta tested sötét szemeivel, majd igéző tekintete megállapodott
arcodon.<br />
<br />
Bekönnyeztél és pillanatok alatt az idegösszeomlás szélére kerültél. Ezt egyszerűen
képtelenség kibírni…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">M-Mit akarsz…tőlem…?</span> – kérdezted elcsukló
hangon, mire a fiú ugyan azzal a mosollyal megrázta a fejét.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: blue;"> Miért kérdezel olyat, amire magad is
tudod a választ?</span> – kérdezte és megnyalta ajkait. A hideg is kirázott hangja
hallatán, az előbbi kis mozdulatáról nem is beszélve, de a félelem továbbra is őrült
erővel tombolt benned.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">N-Nem…</span> - folyt le egy könnycsepp az
arcodon, ahogy kimondtad ezt az egyszerűnek tűnő szót, pedig abban a
pillanatban az is csoda volt, hogy egyáltalán hang jött ki a torkodon. Az
idegennek a legkevésbé sem mondható srác erre szó nélkül felállt és hozzád sétált.
Próbáltál hátrálni, de hátad az ajtónak ütközött, elzárva az egyetlen
lehetséges menekülési útvonalat.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Ne bánts, kérlek!</span> – tört rád a
zokogás, mikor megállt előtted. Kész, feladtad. Arcod tenyeredbe temetted és
úgy vártad, hogy majd elővesz egy kést és többször is leszúr vele vagy elrángat
és megerőszakol, de tőrök döfködése és ráncigálás helyett csak két kart éreztél
magad körül. Lassan, megszeppenve elvetted kezeid könnyáztatta arcodtól és
láttad, hogy a fiú hozzád simul. Egy egyszerű, de mégis erős mozdulattal
megfordított, hogy hátad az ajtó helyett mellkasához érjen, majd a szobádban
lévő hatalmas tükörhöz vezetett.<br />
<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Nem bántalak…szükségem van rád…</span> -
búgta szavait szorosan füledhez hajolva, hogy ajkai lágyan súrolják az érzékeny
porcot. Megremegtél érintésére, mire egyik kezével óvatosan felemelte álladat,
hogy szembenézz tükörképeddel. Az egyszerű hálóinged helyett az álmodban látott
és a nemrégiben megvett fekete selyemruhában voltál, kócos hajad rendezett,
hullámos loknikban omlott válladra és mellkasodra, arcodon pedig nyoma sem volt
a sírás jeleinek.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Annyira összeillünk…Nézd…</span> - nyújtotta
ki karját, majd egy ujjával a tükörhöz ért, ami azonnal megváltoztatta a
tükrözött képet. A szobád és önmagad helyett most a már annyira jól ismert
helyszín jelent meg, a rideg, gyertyákkal teli terem, középen a faragott
kőoltárral.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Látod azt? Ott leszel majd az enyém…</span> -
súgta füledbe, majd válladhoz hajolva, ajkait végighúzta kulcscsontodtól
egészen állad vonaláig, enyhe remegést kiváltva ezzel törékeny testedből.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">De még sajnos várnunk kell…</span> - húzódott
el tőled, mire a tükör ismét azt mutatta, amit eredetileg kellett. Szóhoz sem
tudtál jutni, még mindig le voltál dermedve szavai és az előbb látott dolgok
hatására.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Na, ne szomorkodj, egy kis mosolyt.</span> –
kerülte meg mereven álló lényedet, hogy végre rendesen is a szemedbe nézhessen.
Ujjaival végigsimított álladon, majd kicsit habozva, de lassan közelebb hajolt
és lágy csókot lehelt ajkaidra.<br />
<br />
Beleborzongtál az érzésbe, mely egyszerre volt izgató és mégis félelmet keltő.
Halálosan féltél ettől az embertől és ezen minden kimondott szava csak rontott.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Nem vagyok ember…</span> - javította ki
gondolataid egy huncut vigyorral az arcán, mire elállt a lélegzeted. Sosem
hittél az efféle emberfeletti dolgokban, de most racionalitásod kezdett
darabjaira hullani.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Most mennem kell, holnap találkozunk.
Addig is szép álmokat.</span> – kacsintott, majd még egyszer megcsókolt. Ezúttal
ösztönösen lehunytad szemeid, de mikor ajkai érintésének hiányában kinyitottad
őket, már nem volt ott. Vettél egy mély levegőt, majd fel se fogva, hogy mi
történt az előbb, az ágyhoz rohanva megfogtad a sojus üveget és egybe felhajtottad
tartalmát.<br />
Az alkohol látszólag lenyugtatta háborgó elméd, de ezzel egy időben el is
álmosított. Hirtelen a világ minden baja megszűnt, majd a spiccesség és az
éhgyomorra ivás áldott hatását kiélvezve ledőltél aludni.</span>Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-79861093710013903262012-09-04T18:51:00.000+02:002012-09-04T18:51:02.739+02:00<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;">In Love With The Devil<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Kai)<span style="color: #cc0000;">18+<o:p></o:p></span></span></div>
<br /><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s1600/kaiiii.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="287" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s320/kaiiii.png" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<o:p><span style="font-family: Calibri;"> </span></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<o:p><span style="font-family: Calibri;"></span></o:p> </div>
<strong><span style="font-size: large;">Chapter 3</span></strong><br />
<strong><span style="font-size: large;"></span></strong><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;">Pár perc elteltével már csak mosolyogtál a zavarba ejtő
találkozáson, hiába volt elsőre rémisztő a hasonlóság miatt. A semmiből ott
termett az orrod előtt egy hihetetlenül jóképű srác, ellenállhatatlan
vonzerővel és megkoronázva a hatalmas eseményt, te is tetszettél neki. Elképesztő.<br />
Amíg az ajánlott bolthoz értetek Joyae szája be nem állt egy percre sem, de
úgyse figyeltél rá. Elmerültél gondolataidban és valahol, egy másik világban
épp a szexi idegennel kavartál…<br />
Lassan beléptetek a kis üzlet önműködő ajtaján, de szinte azonnal elképedtetek
a látványon. Amilyen aprónak tűnt kívülről a hely, olyan tágas és hatalmas volt
belül. Mindenfelé gyönyörű, csillogó estélyik, rövid, feszes koktélruhák vagy
épp elegáns, de mégis szexi, bulikba illő szettek hevertek rendezett sorokban.
Eltátottad a szád, és mint aki élete szerelméhez indul, a fogasok közé vetetted
magad.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Te jó ég Joyae, nézd milyen
gyönyörűek!</span> – taperoltad az anyagokat hitetlenkedve. Mind olyan selymes és
különleges volt…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Tényleg…de szépek…</span> - lépett mögéd barátnőd
és nagyokat pislogva megfogta az előttetek lévő kis fekete ruhát.<br />
<br />
Baekhyun azonban a várttól teljesen eltérően viselkedett. Csak állt
megszeppenve a bejárat mellett, tekintetét egyenesen a kassza mögött ülő,
óriásnak tűnő fiúra szegezve. Vörösesbarna, hullámos loknijai össze-vissza
álltak, és mikor reakciódat látva elmosolyodott, előbukkantak hatalmas fogai.<br />
Baekhyun azonban máshogy nézett rá, szerinte pont a fiú tökéletlensége tette
olyan mérhetetlenül tökéletessé. Megbabonázva leste minden apró mozdulatát, de
mikor a szemük összetalálkozott, mintha megtört volna valami. Baekhyun arcán
tisztán tükröződött emlékei kavalkádja, mely az óriás láttán tört elő elméjének
legrejtettebb zugaiból. A vöröses hajú srác is megszeppent, riadt
arckifejezéssel mérte végig az alacsonyabbat. Ismerték egymást, ez egyértelmű
volt… Még a levegőben is érezni lehetett a szikrázó feszültséget…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Chan…Chanyeol…?</span> – kérdezte Baekhyun
akadozva és szavai kimondásával küszködve, mire a másik megremegett neve
hallatán.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Baekie figyelj, én…én nem akartam…tényleg…
Kérlek, higgy nekem…</span> - állt fel hirtelen a Chanyeolnak nevezett óriás és
bánatot árasztó szemeivel divatimádó barátodra nézett. Egy pillanatra
megfeledkeztél a ruhákról és Joyae vállát megbökdösve őket kezdted figyelni.<br />
<br />
Baekhyun bekönnyezett, a plafonra felnézve próbált mély lélegzetvételekkel
lenyugodni, de nem sok sikerrel. Ujjaival az előbb még tökéletesen álló hajával
mit sem törődve beletúrt, majd eltakarta szemeit és lehajtotta a fejét. A
szíved majd’ megszakadt érte, de nem tehettél semmit… Nem, amíg nem tudtad, mi
történt kettejük között.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: blue;"> Miért…?</span> – kérdezte Baekhyun remegő
hangon, mire a másik fiú habozás nélkül megkerülte a pultot és az erősen könnyező
alacsonyabbikhoz sietett, hogy szorosan karjaiba zárja.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: blue;"> Sajnálom…én…nem tehettem mást…</span> - súgta
és a másik gyenge tiltakozása ellenére arcát nyakába fúrta. – <span style="color: blue;">Esküszöm…tudom,
el kellett volna mondanom, hogy…</span> - kezdett bele bocsánatkérésébe, de Baekhyun
ijedten Chanyeol szájára tapasztotta tenyerét. Az óriás erre meglepődött és
legnagyobb meglepetésedre rád nézett.<br /> – <span style="color: blue;">Ja, hogy ők nem…értem.</span> – vette el a
srác kezét és még egyszer bocsánatot kért.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Csak…ne itt beszéljük meg…</span> - motyogta
Baekhyun rosszallóan, majd Chanyeol karjaiból kiszakadva a még mindig dermedt
állapotban lévő lényedhez sétált. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Mit
nézel? Gyerünk, dolgunk van, mindjárt záróra.</span> – keményedtek meg arcvonásai és
egy mozdulattal megpördítve a ruhák közé tolt.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">De…mi volt ez az előbb?</span> – fordítottad vissza
a fejed az idegesen a hajába túró óriásra, de Baekhyun szó nélkül a kezedbe
nyomott három sötét, combközépig érő, pánt nélküli egybe ruhát, majd a
próbakabinba taszigált.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Mindegy, majd egyszer elmesélem.</span> –
zárta le a beszélgetést, azzal rád húzta a függönyt.<br />
<br />
Nagyokat sóhajtva törődtél bele a ténybe, hogy talán soha nem fogod megtudni a
két fiú közötti kapcsot…hacsak nem húzod ki Joyae kotnyeles szájából. Elvégre ő
mindig fülel, igencsak pletykás és Baekhyunt is elég jól ismeri.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Kész vagy már? Látni akarom rajtad.</span> –
nyafogott az emlegetett barátnőd, akit úgy tűnt nem lepett meg az előbbi kis
dráma. Anélkül, hogy megnézted volna a felpróbálni készült ruhát, leakasztottad
a fogasról és magadra húztad. Rögtön az öltözés azon fázisába kerültél, amikor
a kiválasztott darab beakad a melltartód pántjába, így kicsit szenvedned
kellett vele, mire meg tudtad csinálni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Egy pillanat, csak felhúzom még a…</span> -
válaszoltad volna neki, mikor sikerült megigazítani, de mikor a tükörbe néztél,
felsikítottál.<br />
<br />
Az éles hangra mindkét barátod kirántotta a függönyt és megláttak, ahogy
zokogva a fülke sarkában gubbasztasz. Aggódva és teljesen megrémülve
felsegítettek, de mikor megkérdezték, mi történt, csak remegve ráztad a fejed.<br />
Láttad… Láttad magad mögött, ahogy karjait derekadra vezetve nyakadhoz hajol és
kéjes tekintettel, a tükrön keresztül szemeidbe néz, közben pedig végignyal
puha bőrödön…<br />
A sírás szinte már fojtogatott, eleged volt belőle, eleged volt abból, hogy egy
szabad, félelem nélküli perced sem lehetett… Fejed fogva megtörölted szemeid,
majd barátnődhöz bújtál. Szükséged volt két védelmező karra…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Sshh…nincs semmi baj…</span> - ölelt meg
meglepetésedre Baekhyun is, majd végigsimított arcodon és könnyes szemeidből
arrébb tűrt pár kóbor tincset. A közelsége valahogy megnyugtatott, pillanatok
alatt elfelejtetted minden problémád és lassan, fellélegezve elszakadtál tőlük.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Sajnálom, csak…azt hiszem keveset
aludtam…és túl fáradt vagyok…lehet hallucináltam…</span> - ráztad meg a fejed, majd
bocsánatkérően lehajtottad.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Semmi gond, megesik.</span> – mosolyodott el
kedvesen Baekhyun, észrevétlenül szikrázó pillantást vetve a megszeppenve álló
Chanyeolra, majd visszanézett rád és alaposan végigmért. - Egyébként…szerintem
nem is kell tovább keresni… Ez a darab pont jó lesz. – simította meg pár ujjal
az anyagot.<br />
Bólintottál és bár kicsit félve, de visszanéztél a tükörbe. A fiúnak
szerencsére nyoma sem volt…de a ruha tökéletes mása volt az álombéli selyemnek…</span></div>
Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-55986208932362369922012-09-02T19:27:00.000+02:002012-09-02T19:27:16.459+02:00<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;">In Love With The Devil<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Kai)<span style="color: #cc0000;">18+<o:p></o:p></span></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s1600/kaiiii.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="287" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s320/kaiiii.png" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<o:p><span style="font-family: Calibri;"> </span></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<o:p><span style="font-family: Calibri;"></span></o:p> </div>
<strong><span style="font-size: large;">Chapter 2</span></strong><br />
<strong><span style="font-size: large;"></span></strong><br />
<strong><span style="font-size: large;"></span></strong><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;">Fél óra sem kellett és már készen is álltál a nagy
bevásárlásra. Elmerengtél, hogy Joyae mit tervez még a szülinapodra, hiszen ez
még édeskevés volt az ő megszokott szervezkedéséhez képest. Az épület előtt álltál,
a falnak támaszkodva, mikor egy ismerős hang ütötte meg füleid.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">________, beteg vagy? Sose készülsz el
ennyi idő alatt.</span> – kuncogott barátnőd, majd végül melléd ért, jobbján egy
alacsony, barna hajú fiúval. – <span style="color: blue;">Ő itt Baekhyun, emlékszel?</span> – Végigmérted a
srácot, nagyjából veled egykorú lehetett, de az arckifejezése jobban illett egy
érettebb huszonéveséhez. Persze nem ugrott be azonnal az ismeretség, de pár
másodpercnyi gondolkodás után rájöttél, hogy hol találkoztatok. Byun Baekhyun,
ő az egyik csapos abban a klubban, ahova Joyae rendszeresen megpróbált
elrángatni. Kék angyal bár…a város legnevesebb szórakozóhelye.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Most már igen.</span> – hajoltál meg kicsit,
hogy kellően üdvözöld, mire csak rád villantotta mosolyát és biccentett.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Oké, akkor ne is húzzuk az időt,
menjünk, mielőtt besötétedik és bezárnak a boltok. </span>– javasolta barátnőd, majd
leintett egy taxit. A hármas fogat lassan beült és az utcákat kémlelve belemerült
egy nagyobb beszélgetésbe a sofőr rosszalló tekintete ellenére.<br />
Pár perc alatt megérkeztetek a városközpontba, majd kifizetve a fuvart, elégedetten
szívtátok magatokba az életteli (na meg szmogos) levegőt. A járdák tele voltak
emberekkel, akik vagy épp haza tartottak vagy az ebédszünetükről igyekeztek
vissza a munkájukba, nehogy főnökeik még többet vonjanak le fizetésükből. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mindenki rohant, de pont ettől volt olyan
pörgős az egész hangulata. Igaz már ősz volt, de erősen sütött a nap, fülledtté
téve a tömött utcákat, a járművekről nem is beszélve. Egy egyszerű, koptatott
farmer volt rajtad, pántos felsővel, de a meleg így is utat talált hozzád,
kellően megizzasztva, hogy kényelmetlenül érezd magad. A verejték eszedbe
juttatta az álmodat és hiába voltál a barátaiddal, egyszerre intenzívebben tört
rád az a furcsa érzés, szinte láttad magad előtt, ahogy a tömeg belassul, a
város elhalkul és az emberek közül feltűnik a már oly rég óta kísértő arc…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: blue;"> _______, jól vagy?</span> – fogta meg vállad
barátnőd, mire azonnal feleszméltél. Az utcák ismét hangosak lettek, az emberek
tovább siettek úti céljuk felé és rádöbbentél, hogy ott állsz mereven a járda
közepén, Joyae és Baekhyun pedig téged bámul kicsit aggódó arckifejezéssel.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Igen, semmi gond csak…elkalandoztam.</span> –
ráztad meg a fejed és elindultál a pláza irányába. A másik kettő csak egymásra
nézett és megrántották a vállukat, nem értették mi van veled. Tulajdonképpen te
se…<br />
Amint a hatalmas épületbe értetek, hála a légkondinak, kicsit szabadabban
lélegezhettetek. A sétányok se voltak ilyenkor még zsúfoltak, főleg nem a
boltok, így könnyedén nézelődhettetek a kirakatok kínálatai közül anélkül, hogy
kerülgetni kellett volna az üvegre tapadó kislányokat.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: blue;"> Először is, fehérneműk.</span> – közölte Baekhyun
ellentmondást nem tűrően, egy ujját feltartva. Úgy tűnt elég komolyan veszi az
egész vásárlás, divat témát. Igaz nem meglepő, hisz rajta is a legújabb
divatnak megfelelő tervezői ruhák voltak.<br />
Elirányított egy igen neves márkaboltba, ahol a legolcsóbb darab is húsz ezer
wonnál kezdődött. Barátnődre néztél, akinek az arca viszont azt sugallta, hogy
teljesen tisztában van a ténnyel, hogy vagyonokat fog rád költeni. Észre sem
vetted, de Baekhyun eközben alaposan végigmért és azonnal a kezedbe is nyomott
vagy egy tucat melltartó-bugyi szettet.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Sipirc próbálni!</span> – rázta meg a kezét,
mintha egy legyet akarna elhessegetni. Húztad a szád, de a ruhadarabokat
meglátva inkább elképedtél. Mind kirívó színű, csipkés, extra push-up-os darab
volt. Remek, minden öreg, perverz tata rád fog nyomulni…<br />
A fülkébe vonulva lassan próbálgatni kezdted őket, de mikor az elsőt felvetted,
Baekhyun kihúzta a függönyt, mire te reflexből eltakartad magad.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Ya! Mit csinálsz?</span> – kérdezted ijedten
és kicsit elpirulva. A fiú csak megforgatta a szemeit és elhúzta a mellkasod
takaró kezeid.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Ne nyafogj már, a fiúkat szeretem, nem
emlékszel?</span> – sóhajtotta, miközben dekoltázsod vizslatta. Persze, hogy emlékeztél,
de mindenkit váratlanul érne, ha a barátja csak úgy rárontana fehérnemű-próba
közben…nem?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Nem jó, túl csicsás.</span> – mondta, majd
egy árva szó nélkül visszahúzta a függönyt, jelezve, hogy próbáld a következőt.<br />
<br />
Nagyjából két óra reménytelen keresgélés után végre ráakadtatok egy tökéletes
darabra. Aztán még egyre, majd még hétre. Baekhyun csak elégedetten mosolygott,
mikor behúzta a függönyt és a jókat a kosárba tette.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Ennyi elég lesz, felöltözhetsz. </span>–
hallottad kintről a hangját, mire fellélegeztél, hisz végre a rendes ruhádban
mutatkozhattál barátaid előtt. Hiába volt Baekhyun meleg, a tekintete olyan
volt, mintha azonnal fel akarna vele perzselni. Néha, mikor egymás szemébe
néztetek, kicsit meg is ijedtél, arra számítottál, hogy majd letámad, de semmi
ilyen nem történt. Csak lesett azokkal a mindent tudó és igéző, tökéletesre
formált szemeivel.<br />
Miután felvetted ruháidat, a kasszához mentetek és leraktad a boltos elé a nagy
kupac fehérneműt. Az árak láttán kikerekedett a szemed, de mielőtt bármit is mondhattál
volna, Joyae befogta a szád és készségesen fizetett.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Rád fér.</span> – mosolygott.<br />
<br />
Immáron hatalmas táskákkal a kezedben kisétáltatok a boltból, de szinte azonnal
beleütköztél valakibe. Hátra estél a hirtelen jött ellenállástól és a hideg
kőpadlóra ültél. A szatyrok tartalma szerencsére a helyén maradt…kivéve egyet.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Jó választás.</span> – kuncogott az illető,
majd átnyújtotta a kiesett vörös-fekete, csipkés tangát.<br />
A szégyentől elpirulva elvetted tőle, de nem mertél ránézni, túl kínos volt a
helyzet.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: cyan;"><span style="color: blue;">Sajnálom, egy kicsit elbambultam az
előbb. Hadd segítsek.</span> </span>– kért bocsánatot az idegen, majd megfogta a kezed és
segített felállni. Leporoltad magad, majd vettél egy nagy levegőt a
bocsánatkéréshez, de mikor rápillantottál az ütő is megállt benned. A lábad
földbe gyökerezett, átfutott rajtad a hideg és szinte érezted, hogy szemeid
bekönnyeznek. Ő volt az…a fiú az álmodból… Össze sem téveszthetted volna, ugyan
az az arc, ugyan az a haj, a sötét, mégis vonzó tekintet és a dús ajkai…
Mereven bámultad, de nem mertél megmozdulni. Hatalmas, megmagyarázhatatlan
félelem kerített hatalmába, és óriási késztetést éreztél, hogy pánikrohamot
kapva, sírva rohanj ki az épületből. De nem tetted. Nem, mert ez a végtelenül
édes és szemtelenül jóképű srác az ég egy adta világon semmit sem csinált,
amivel ezt érdemelné ki. Nem tehet róla, hogy az álmaidban szerepelt…minden
éjszaka…egy percet sem habozva, hogy a legelborzasztóbb helyen és módon a magáévá
tegyen. Eszedbe jutott minden egyes képkocka: a gyertyák, a kőoltár, a hideg
láncok, amit csuklódra szorulnak, ő, ahogy…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">________, mi van veled?</span> – zökkentett ki
gondolkodásodból ismételten Joyae. Pislogtál párat és az idegennek cseppet sem
nevezhető fiúra néztél. Aggódó tekintettel mért végig, nyoma sem volt benne az
álombéli szenvedélyes vadállatnak. Kicsit felengedtél, bár egy egészen picit…egy
szemerkényit csalódott voltál.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Persze…csak figyelmetlen voltam és egy
pillanatra meg is szédültem.</span> – mosolyogtál barátnődre, majd a fiúhoz fordultál.
– <span style="color: blue;">Köszönöm, kedves…</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;"> - <span style="color: blue;">Kai.</span> – fejezte be mondatod a srác. –
<span style="color: blue;">És nem tesz semmit. Ha egy ilyen csinos lányról van szó, nekem megtiszteltetés,
ha tehetek érte valamit.</span> – húzta mosolyra tökéletes ajkait, majd a barátnődre
nézett.<br />
Elképesztő mosolya láttán még hevesebben kezdett verni a szíved és egyszerre
pillangókat éreztél a gyomrodban. Miért? Miért pont nála…?<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Ha bulira készültök…legalábbis a
fehérnemű kinézetéből erre következtetek, akkor azt a boltot ajánlanám.</span> – mutatott
maga mögé egy nemrég nyílt üzletre. Még soha nem láttad, de a kirakata alapján
egész jó cuccokat árulhattak. – <span style="color: blue;">Az egyik barátomé, elmondása szerint a lányok
nagyon kedvelik a ruháit.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;">- <span style="color: blue;">Rendben, köszönjük…mit is mondtál,
Kai? Köszönjük Kai, akkor mi megyünk is, igaz?</span> – nézett rád Joyae, majd szó
nélkül húzni kezdett.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">K-Köszi…</span> - habogtad, ahogy elmentél
mellette és megcsapott parfümének illata. Elmédre sűrű ködfátyol borult, alig
hitted el, hogy tényleg megtörtént ez a találkozás. Az a furcsa érzés persze
csak azért sem múlt el, továbbra is mardosott belülről.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Hűű, ez aztán nem semmi! Látod?
Vettünk pár új fehérneműt és máris ragadnak rád a pasik. Gondolj bele, mi lesz,
ha megvesszük a ruhát is!</span> – vigyorgott elégedetten barátnőd és Baekhyunra
nézett.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Szerencsés a csaj, mi?</span> – kérdezte, de
a fiú csak szótlanul megrázta a fejét. Nem tetszett neki Kai…nagyon nem. Főleg
az, hogy mikor a két lány továbbállt az ajánlott üzlet irányába, egy közeli
kirakat üvegének visszatükröződésében tökéletesen rálátott, ahogy az újonnan
megismert srác ördögi mosolyra húzza ajkait…</span></div>
Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-12535972133863475602012-09-01T22:46:00.001+02:002012-09-01T22:46:06.369+02:00
<br /><br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 24pt; line-height: 115%;">In
Love With The Devil<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Kai)
<span style="color: #cc0000;">18+<o:p></o:p></span></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s1600/kaiiii.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="287" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUfFBHdDUNJnuteENsDZ2RhMBoktpms-bcV9LzzpiGoa9gxMRQZmxzKT3q39zJI2G8tkjI9rDjYXZ5kF7t-8MDP5hrcUI7RGyl99558zEUeK6K-iYogscidhzBy5yMiSfNth4EWyzz1uxq/s320/kaiiii.png" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<o:p><span style="font-family: Calibri;"> </span></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<o:p><span style="font-family: Calibri;"></span></o:p> </div>
<strong><span style="font-size: large;">Chapter 1</span></strong><br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Nyirkos, fagyott
föld…sírkövek és sűrű köd…hatalmas, faragott kőoltár…jéghideg láncok…félhomályt
ébresztő, fényesen égő gyertyák…fekete selyemruha…mindent felőrlő
szenvedély…egy arc…ébenfekete haj…igéző tekintet…dús, csókra nyíló ajkak…heves
légzés…perzselő kéj és őrült vágy...”</i><br />
<br />
Az éjszaka közepén riadtál fel, izzadtan és hangosan lihegve. Szapora
szívverésed egy pillanatra sem nyugodott, szemeid előtt újra meg újra
lejátszódtak a nemrég látott álomképek. Az órára pillantottál, mely hajnali
négyet mutatott, majd sóhajtva az ágytámlának dőltél és lassan lehunytad
pilláid, hogy csillapítsd zaklatott elméd háborgását. Ugyan az az álom - vagy
inkább rémálom – kínzott mióta csak az új otthonodba költöztél, avagy Szöul
egyik átlagos panelházának hatodik emeleti lakásába. Magad sem értetted, miért,
de túl félénk voltál ahhoz, hogy bárkinek is elmondd, mi teszi tönkre éjszakai
pihenésed minden adandó almalommal, mikor lehunyod a szemed. Persze legjobb
barátnőd az egészből mit sem sejtett, így hogy is tudhatta volna, hogy a
bulikat nem miatta, hanem a kialvatlanság miatt utasítottad el?<br />
Köntösöd felvéve kikászálódtál az ágyból, mondván ilyenkor már felesleges
visszaaludnod, de hiába oltottad fel a villanyokat, az a furcsa érzés, mely az álmokkal
együtt gyötört, csak nem akart elmúlni. Mintha valaki…folyamatosan figyelt
volna… Szinte érezted a hátadba fúródó tekintetet, de akárhányszor szétnéztél,
a lakás mindig ugyan olyan üres volt.<br />
Tenyereddel megdörzsölted kicsit a homlokod, majd fáradtan a nappalidban heverő
kanapéra huppantál. A tévét bekapcsolva válogattál egy ideig a csatornák
között, majd ráakadtál az egyetlen most játszott adásra, avagy a TopShopra.
Nagyot ásítva nyúltál el a garnitúrán, tudva, hogy ennél jobb most úgysincs.
Unottan kezdted nézni, ahogy a kopasz férfi, a szerepét igencsak túljátszó
hölgyeménynek mutatja be az új csodalábast…vagy mit… Fél óra után azonban hiába
nem akartad, az álom ismét elnyomott.<br />
<br />
</span><span style="font-family: Calibri;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ujjak érintették puha bőröd, perzselő
érzést hagyva maguk után, ahogy egyre lejjebb és lejjebb kúsztak oldaladon.
Beharaptad alsó ajkad, már tudtad, mi következik, de még sötétség honolt
mindenhol, így nem láttad, csak sejtetted, hol lehetsz. Ekkor a semmiből
hirtelen előbukkant a már oly jól ismert arc, mely a gyönyörű, telt ajkú fiúhoz
tartozott, annyi eltéréssel, hogy most felfedte előtted selymes tapintású,
kidolgozott felsőtestét is. Ellenállhatatlan késztetést éreztél, hogy
végigsimíts izmain, de mintha megbénultál volna, kezeid nem mozdultak. A fiú
lassan föléd hajolt és apró, forró csókokkal kezdte ellepni nyakad tájékát,
bizsergető érzést kiváltva remegő testedből. Egyszerre járt át a félelem és az
izgalom, őrült elegyet alkotva az élvezettel, de az eszed tiltakozott.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Elég! Hagyj… hagyj békén!</span> – kiáltottál
volna, de hiába. Tagjaid még mindig nem mozdultak, de torkod sem hagyta el
egyetlen árva hang se, csak a belsőd üvöltött, tehetetlenül.</i><br />
<br />
*Puff*<br />
<br />
Hatalmas levegőt véve riadtál fel, amint a kanapéról a szőnyegre estél. A
könyököd elég szépen beverted, de most csak az érdekelt, hogy végre ismét ébren
vagy. Nem mintha nem élvezted volna, ahogy az álombéli srác közelít, de
megrémített. Nem csak a hely, hanem az egész helyzet. Olyan sötét és ijesztő
volt…<br />
<br />
Az ablakon beszűrődő erős fénynyalábok jelezték, hogy már bőven dél is elmúlt,
így itt volt az ideje, hogy összeszedd magad és felkészülj barátnőd érkezésére.
Nagy nehezen felálltál, megigazgattad magad, majd határozott léptekkel
megindultál a szekrény felé. Arra persze nem számítottál, hogy majd
megszédülsz, így már szinte lelki szemeid előtt láttad, ahogy barátnődnek ajtót
nyitva egy hatalmas vörös pukli lesz az orrod helyén. Mielőtt azonban arccal a
földre estél volna, mintha láthatatlan karok ragadtak volna meg,
visszatartottak a csúnya balesettől. Döbbenten néztél körbe, majd észrevetted,
hogy csak a köntösöd öve csúszott be a kanapé párnái alá, megtartva a vastag
anyagot, vele együtt pedig téged is. Szemeid forgatva visszamásztál a
garnitúrához, majd kiszedve a bolyhos övet, végre a szekrényedhez sétálhattál.
A ruhákat szép sorjában kikészítetted, majd az üres fogasokat visszatéve
nekiláttál a készülődésnek. Ekkor azonban eget rengető ordibálásra és
dörömbölésre lettél figyelmes.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">_________! Azonnal nyisd ki az ajtót!
Nem érdekel, ha most kelsz fel, akkor is vonszold ide azt a ráncos valagad!</span> –
kiabálta egy éles, női hang. Ő volt az, a barátnőd, Joyae. Egy kicsit későbbre
számítottál rá, de persze, ha arról van szó, hogy a gyerekkora óta ismert,
pasik terén igencsak válogatós, a világon legjobban kedvelt lányt szidja le,
amiért előző este tíz perc után egyszerűen ott hagyta a szórakozóhelyen egy szó
nélkül, akkor ugyan ki habozott volna? Lomhán az ajtóhoz battyogtál és a zárat
kioldva kinyitottad azt, szembetalálva magad egy házisárkánnyal.<br />
<br />
- <span style="color: blue;">Egy: Nem ráncos a fenekem, meg is nézheted, bár úgyis mindig azt hangoztatod,
hogy olyan kerek, hogy a pasiknak harapniuk kéne, mint a barackot, így most
eltekintek ettől a megnevezéstől. Kettő: tudod, hogy rosszul alszom, úgyhogy ne
csodálkozz, ha öt perc ismerkedés és öt perc tánc eléggé kifáraszt ahhoz, hogy
hazajöjjek.</span> – mondtad monoton hangon az ajtófélfának támaszkodva, mire Joyae
arcvonásai megenyhültek és kuncogva megrázta a fejét.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Túl jól ismersz. Na, engedj be, te vén
banya.</span> – vigyorgott és arrébb tolt, hogy a nappalit célba véve a garnitúrára
huppanjon.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Vén? Ya! Még csak holnap leszek 19! </span>–
horkantál fel és az ajtót becsukva felszegted az állad.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Az most nem számít. Ráncosodsz. Na, de
a holnapi naaagy nap alkalmából sajnos ma halaszthatatlan dolgunk akad.</span> –
ecsetelte az ülőalkalmatosság anyagát taperolva. – Mondd, hogy csak leöntötted
vízzel…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Mi? Ja…csak a rossz alvás. De ezt már
kint is mondtam. Amúgy milyen halaszthatatlan dologról hadoválsz?</span> – ültél le
mellé és hátradőltél.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Nehogy már... Megdugnak álmodban vagy
mi, hogy ennyit izzadsz?</span> – kacagott, mire arcodról lefagyott a mosoly és csak
pirulva meredtél magad elé. – <span style="color: blue;">Egyébként vásárlásról. Tudod, ha el akarod végre
veszteni a szüzességed, akkor nem mackónadrágban kéne szülinapozni….ha csak nem
szeretnéd, hogy Micimackó izguljon rád.</span> – nézett rád először teljesen komolyan,
majd elfeledve az előző pár zavarba ejtő mondatot, mindketten hangos kacagásban
törtetek ki.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-<span style="color: blue;"> Hülye…</span> - törölgetted a szemed, majd
végignéztél magadon. Tényleg rá fért volna ruhatáradra egy alapos csere, de hol
van neked erre pénzed? – <span style="color: blue;">És hogy gondoltad? Betámadjuk a plázát vagy mi?</span> –
vakartad meg a fejed és a pénztárcádra néztél. Alig lehetett benne pár ezer won…
A mostani munkád nem igazán fizetett jól, hiszen a fősuli mellett csak alkalmi
állásokat tudtál betölteni.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Pontosan. És ne félj, én állok
mindent. Ez lesz az én szülinapi ajándékom neked.</span> – veregette meg a vállad,
majd lassan felállt. – <span style="color: blue;">Fél óra múlva legyél kész, hozok valakit, aki sokat
segíthet.</span> – kacsintott és már indult volna az ajtó felé, de megállítottad.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Várj, mégis kit akarsz velünk
rángatni?</span> – húztad el a szád. Nem szeretted az idegeneket, de ha Joyae megbízik
bennük, más választásod úgysincs…<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Byun Baekhyun. Nagyon jó haverom, majd
meglátod. Hihetetlenül jó a stílusérzéke.</span> – felelte mosolyogva, majd az ajtón
kilépve még integetett egy kicsit és beszállt a liftbe.<br />
<br />
Byun Baekhyun… Byun Baekhyun… Honnan olyan ismerős ez a név?</span></div>
Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-91685403583583456782012-08-17T18:40:00.001+02:002012-08-17T18:40:27.951+02:00
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 26pt; line-height: 115%;">I
need you to say it<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Arial Black","sans-serif"; font-size: 16pt; line-height: 115%;">(Kai
PoV)</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4a8qp5tN8kGv9prpW6RD7jI8PQw4OAf81zd2ncfGtN_j0rhTD27qIu1b2zC6tmgnd876KFUTFCWQ7DPUuBURuQSkV-hwPHVxFJ7UJS26vL8Cb3eTz63oNMz2FS2pQP7tEPWyrqbxpXQfz/s1600/kai-kim-jongin-exo-exo-k-cute-Favim_com-469893.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4a8qp5tN8kGv9prpW6RD7jI8PQw4OAf81zd2ncfGtN_j0rhTD27qIu1b2zC6tmgnd876KFUTFCWQ7DPUuBURuQSkV-hwPHVxFJ7UJS26vL8Cb3eTz63oNMz2FS2pQP7tEPWyrqbxpXQfz/s320/kai-kim-jongin-exo-exo-k-cute-Favim_com-469893.png" width="311" /></a></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<br /></div>
<span style="color: #134f5c;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;"><span style="color: #134f5c;"><span style="color: #45818e;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">I can’t read your mind…</i></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;"><span style="color: #134f5c;">Egész életemben egyetlen lányra vágytam… Arra a gyönyörű, angyalarcú
teremtésre, akivel már csecsemőkorunk óta ismertük egymást. Aki mostanra
felnőtt nővé érett, aki minden nap újra meg újra magába bolondított, és akinek
a mosolyától repesett a szívem, akárhányszor megajándékozott vele. Álmaimban
mindig mellette voltam és egymást ölelve feküdtünk a magas fűben, kémlelve az
apró bárányfelhőkkel tarkított égboltot.<br />
<br />
<span style="color: #45818e;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">I need you to say it…</i></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;"><span style="color: #134f5c;">Minden nap találkoztunk, együtt jártunk órákra, egymás mellett ültünk és kéz a
kézben sétáltunk a folyosókon. Igaz ez csak baráti gesztus volt, de már ennyi
is a mennybe repített. Gyönyörű, selymes haja meg-meglibbent az enyhe
szellőtől, puha bőre törékeny porcelánként hatott ujjbegyeim érzékeire, enyhén
pirosló ajkai hívogatón mozdultak minden egyes szavára. Egy csoda volt, egy
emberi teste bújtatott istennő. De vajon az évek alatt benne is megváltozott
valami irántam? <br />
<br />
<span style="color: #45818e;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Plain and simple, I would give my life to
you…</i></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;"><span style="color: #134f5c;">Tudod…egyre többet gondolok rád. Képtelen vagyok másra figyelni, teljesen
elveszed az eszem. Vágyom rád, vágyom az érintésedre, hogy a karjaimban
tarthassalak és lágyan öleljelek, míg a világ lassan megszűnik körülöttünk… Ha
van bármi, amivel elnyerhetem a szívedet, kérlek, mondd meg. Teljesíteni akarom
minden kívánságodat, szeretném, ha boldog lennél… Akár az életem is odaadnám
érted…<br />
<br />
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #45818e;">Everything you needed, baby I would be it…</span></i><br />
<br />
Formálj szavakat gyönyörű ajkaiddal, mondd, hogy te is érzel valamit… Szükségem
van rád, képtelen vagyok nélküled élni. Kérlek, engedj be a szívedbe, hagyd,
hogy szeresselek, hagyd, hogy elhalmozzalak a világ összes kincsével. Hagyd,
hogy mosolyt csaljak arcodra…<br />
<br />
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #45818e;">You’re the only one I talk to, who really
knows me, tells me, shows me…</span></i><br />
<br />
Mióta megismertelek, te jelentetted nekem a világot. Beleláttál a fejembe,
tudtál rólam mindent, nem voltak titkaink egymás előtt. Most mégis kénytelen
vagyok elrejteni az érzéseimet. Félek… Félek beismerni, hogy megváltoztam…
Beléd szerettem és megőrülök a tudattól, ha nem lehetsz az enyém…<br />
<br />
</span></span><span style="font-family: Calibri;"><span style="color: #134f5c;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #45818e;">That it’s enough sometimes just to be
myself…</span><br />
</i><br />
Mégis tudom…érzem, hogy tennem kell valamit… Nem bírom tovább, nincs szükségem
másra, csak te kellesz… Kérlek, jól figyelj, csak egyszer mondom el. Nem
szavakkal, hanem mozdulatokkal, de elhiheted, mind szívből jön. Hallod ezt? A
kedvenc dalod… Remélem megérted, hogy mindezt érted teszem…<br />
<br />
</span></span><span style="font-family: Calibri;"><span style="color: #134f5c;"><span style="color: #45818e;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">I don’t want nobody else<br />
They don’t understand<br />
That I gave away my heart<br />
The moment that I shook your hand…</i></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;"><span style="color: #134f5c;">Felléptem a színpadra és lassan végigmértem a közönséget. Egyetlenem az első
sorban ült, abban a fehér ruhában, amit még tőlem kapott születésnapjára. Arcán
lágy, kedves mosoly terült el, hullámos fürtjei semmit sem takartak belőle.
Ujjaival egy szívecskét formált és felém mutatta, így mosolya még ragyogóbbá
vált. Elmémet azonnal megszállta a rózsaszín köd, éreztem, hogy belül lángolok,
de tudtam, hogy a legjobbat kell kihoznom magamból.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;"><span style="color: #134f5c;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #45818e;">Take my breath away<br />
Buy me anything I ask<br />
Go anywhere I wanna go<br />
I traded everything just to know…</span></i><br />
<br />
Megigazítottam sapkámat és egy puszit küldve szerelmem felé, a helyemre álltam.
A színpad elsötétült, majd elindult egy lassú gitárszóló, így megfordultam és
tettem pár lépést a lágy dallamra. Mikor a dob is csatlakozott, felgyúlt néhány
fény, hogy megvilágítsa fekete szövetekbe burkolt alakom. A ritmusra léptem,
karom emelkedett, majd süllyedt, egyre több érzést csempészve eleinte ridegnek
tűnő mozdulataimba.<br />
<br />
</span></span><span style="font-family: Calibri;"><span style="color: #134f5c;"><span style="color: #45818e;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Let me know you love me<br />
Let me know you care<br />
Let me know you’re thinking of me<br />
When I can’t be there…</i></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;"><span style="color: #134f5c;">A refrénhez érve beleadtam mindent, amit csak tudtam és a szavakat is tátogtam,
mintha tőlem jönnének, végig őt nézve, hátha megérti. A betanult koreográfiát
most elhagytam, helyette érzelmeim felhasználva kezdtem mozgatni testem, hol
szívet formálva, hol sapkámhoz nyúlva, hol pedig a levegőbe markolva, mintha
képes lennék őt magamhoz húzni.<br />
<br />
</span></span><span style="font-family: Calibri;"><span style="color: #134f5c;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="color: #45818e;">Let me know you miss me<br />
Call me up sometimes<br />
I don’t wanna go but girl you gotta let me know<br />
You gotta let me know said you gotta let me know…</span></i><br />
<br />
Táncom lassan a végéhez közeledett, de utolsó gesztusként még mélyen a szemébe
néztem és a dallal együtt kezdtem énekelni. Az emberek nem hallhatták, hiszen
túl hangosan szólt a zene, de láttam szerelmem arcán a pillanatnyi döbbenetet.
Rájött volna? Ajkai résnyire nyíltak és meredten nézett rám, ahogy középre
mentem, majd a ritmusra beállva meghajoltam.<br />
<br />
<span style="color: #45818e;"><em>Stop and listen<br />
It’s my thoughts calling your name<br />
Screaming out the way I feel…</em></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="font-family: Calibri;"><span style="color: #134f5c;">A dal elhallgatott, most vagy soha; meg kell tennem. Vettem egy mély levegőt és
amint felnéztem, megláttam a lenyűgözött közönséget. Az osztály- és
évfolyamtársakat, a tanárokat és a többi dolgozót, de én csak egyetlen emberre
koncentráltam. Tudtam, ha elindul a tapsvihar, már késő lesz, így kihasználva a
pár másodperces csendet, szemeimben a lehető legnagyobb szeretettel ő rá néztem
és szóra nyitottam ajkaim.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span><span style="color: blue;">- ________, szeretlek… -</span> </span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /><br /><br /><span style="color: black;">A sztorit JongIn egyik debütálás előtti fellépése ihlette (valamint a dal, amire táncolt: NLT - Let me know), aki kíváncs rá, az megnézheti itt:</span><br /><a href="http://www.youtube.com/watch?v=nZHr5cDnshY">http://www.youtube.com/watch?v=nZHr5cDnshY</a></div>
Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8931598062721593432.post-5425124325807714492012-08-07T18:23:00.001+02:002012-08-07T22:45:58.132+02:00<span style="font-family: 'Arial Black'; font-size: 20pt; line-height: 115%;"><div class="MsoNormal" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
Ready? Action!<br />
<span style="font-size: large;">(NU'EST)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"></span><br /></div>
</span><span style="font-family: 'Arial Black'; font-size: 14pt; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: 'Arial Black'; font-size: 20pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span>
<br />
<div class="separator" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjspr6VzR8vN7NAJmW_9oyUJfm7Og9fKPs8FPWGeN2ll1l58qlwvabNXTURua7tLSFplLMVcVEe-r9Tdad-U_mWJ2268zXFwUni79hUSTpH3FkXYm5kDv2LR2qezdWnzyE1ASWcMK9PO7fk/s1600/action2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="231" kda="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjspr6VzR8vN7NAJmW_9oyUJfm7Og9fKPs8FPWGeN2ll1l58qlwvabNXTURua7tLSFplLMVcVEe-r9Tdad-U_mWJ2268zXFwUni79hUSTpH3FkXYm5kDv2LR2qezdWnzyE1ASWcMK9PO7fk/s320/action2.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; clear: both; text-align: center;">
<span style="color: black;">(A történet szorosan kapcsolódik az Action c. kliphez, ha jobban meg akarod érteni, miről is szól, előbb nézd meg a videót magyar felirattal és figyeld meg az MV elemeit, valamint a tagok szerepét. - a szerk.)</span></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=GFZdVGnB_X4">http://www.youtube.com/watch?v=GFZdVGnB_X4</a></div>
<div class="separator" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; margin: 0cm 0cm 10pt;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><br /><span style="font-family: Calibri;"><span style="color: #134f5c;">„Egy olyan világban éltem, ahol az emberek azt akarták, hogy mindenki egyenlő legyen. Hogy a bőrszín vagy a nem ne számítson, se munkahelynél, se az iskolákban; megszűnjenek a háborúk és béke legyen a népek között. Az elhatározás erősnek látszott, lassan kezdték megvalósítani az egységes álmot, de történt valami, amire nem számítottak. A folyamatba egy apró hiba csúszott. A Rendszernek nevezett álhatalom kihasználva az emberek jóhiszeműségét, tudtuk nélkül, apránként mindent az irányítása alá vont. Beszivárgott a médiába, az oktatásba, a mindennapokba és átalakította azokat. Ennek köszönhetően mindenki, akiben egy kicsi hajlam is mutatkozott, megváltozott; elvesztették azt, ami emberré tette őket: az önálló gondolkodásukat. A Rendszer látatlanban létrehozott egy normát, új szabályokat formálva és gondolataiktól megfosztott bábuit eszerinti életre kötelezte.<br />A legkönnyebb célpontok a felnőttek voltak. A tudatuk könnyen ráállt a robotizált életmódra, hiszen már évek óta azt gyakorolták, főként az irodai és ipari dolgozók. A gyerekek azonban mások voltak. Ők meglátták a változást, rájöttek a háttérben zajló borzasztó dolgokra, de a szüleik és az oktatási intézmények miatt kiszolgáltatottak voltak. A média nem gyakorolt rájuk hatást, hisz nem ők mentek vásárolni, nem nekik sugallták, hova vigyék a gyereküket, így maradt az iskola általi befolyás.<br />Várható volt azonban, hogy valaki majd a sarkára áll és azt mondja: Elég! <br />Így megalakultunk mi, azaz a Kívülállók. Ilyen csoportok a világ minden táján fellelhetők voltak és begyűjtötték a hozzánk hasonló, gondolkodó embereket. A mi csapatunk csak öt főből állt, de mind elkötelezett és lelkes tagjai voltunk a lázadók táborának.<br />Igaz, nem voltunk mindig együtt, a változás kezdetén a másik négy srác a hívőkhöz tartozott (így hívjuk a Rendszer által befolyásoltakat), de tehettek bármit, nem adtam fel, így sikerült felnyitni a szemüket. Ennek a történetét osztom meg veletek, hogy segítsen a nehezebb időkben, adjon erőt és reményt.<br />Aron vagyok és a következő történet rólunk szól.”<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="color: #134f5c; font-family: Calibri;">Friss, tavaszi napnak indult a mai. A fák lombjai halkan susogtak az enyhe reggeli szellőtől, de valami hiányzott. Mióta a Rendszer hatalma gyarapodni kezdett, megszűnt a madárcsicsergés, sőt eltűntek a környékről a madarak is, mintha megérezték volna a veszélyt…<br />Lassan lépkedtem a négyzet alakú kőlapok alkotta járdán, mely ridegen, oda nem illőn terült el a gyep és a házak között. A régi otthonunknál nem volt ilyen, ott szabadon járhattunk bármerre: mezítláb a friss füvön, hogy érezzük a hajnali harmatcseppek érintését vagy az úton, hogy a felhevült aszfalton lépdelve átjárja testünket a kellemes meleg.<br />A természetnek köszönhetően nagyobb szabadságérzetünk volt és kevésbé hatott ránk a befolyás is, így a Rendszer új törvényei között szerepelt az általa kiépített járdarendszer használata.<br />„Fűre lépni tilos, óvjuk a természetet!” – olvastam le az egyik tábláról. Hát persze…<br /><br />Az iskolához közeledve egyre több diákot láttam. Fehér egyenruhájuk már messziről felismerhetővé tette őket, de járásuk igazolta, hogy a befolyás még nem hatalmasodott el rajtuk. Kedvetlenek voltak, az egyen táskát lomhán cipelték a vállukon, de nem tettek semmit…nem mertek…<br />Mióta erre a környékre költöztünk, szinte kivétel nélkül csak ilyen gyerekeket láttam. Szüleik (mint ahogyan az enyémeim is) gyorsan a Rendszer áldozataivá váltak; fejükbe tuszkolták, hogy az egységes tanítású, legjobb nevelést adó intézményekbe vigyék porontyaikat. Mivel a legközelebbi ilyen iskola több száz kilométerre volt tőlünk, a költözés elkerülhetetlen volt. Az elveim kimondták, hogy tiltakozzak, de az eszem mást sugallt. A régi barátaim közül volt pár, aki túlzott lázadásával szemet szúrt a Rendszernek. Ők „véletlenül” meghívást kaptak egy ingyen táborra, mely a „gyermekek érdekeit szolgálta, segítségével előrébb juthattak az életben”. Soha többé nem láttam viszont az igazi énjüket…<br />Gondolkodásomat egy furcsa érzés szakította meg. Az iskola hatalmas ajtaján belépve több száz szúrós szempár szegeződött rám. Tulajdonosaik a hallban ültek, kerek asztaloknál, előttük könyvekkel. Vagy fél percig mereven bámultak rám, majd mikor én is leültem egy üres székre, visszatértek a maguk dolgához. Nem volt hangoskodás, se nevetés, játék…csak síri csönd és hullaszag. Ez utóbbit inkább a túlzott higiéniára értem. Az erős fertőtlenítő átható bűze, hófehérre festett, tükörsima falak, neonfényű izzók és semmi ablak. Az egész olyan mesterkélt, olyan mű volt…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt;">
<span style="color: #134f5c; font-family: Calibri;">Aztán suttogásra lettem figyelmes, az okozója három fiú volt, két barna és egy szőke. Mind engem néztek, ahogyan az előbb még a tömeg. Nem értettem mit mondtak egymásnak, de volt egy olyan sejtésem, hogy semmi jót. Az egyik mondatnál a félre fésült hajú srác ajkai fintorra húzódtak. Nagyot nyeltem, nem tudtam, mire számítsak, de bármi legyen is az, elbírok vele. Ekkor megláttam mellettük egy apró szőkeséget. A fiú szög egyenesre vasalt haja fél arcát eltakarta, de még így is látszott, hogy a másik hármat figyeli. Olyan volt, mint egy kis kém, fülelt és minden információt jó mélyen az emlékezetébe vésett. Mikor azonban észrevette, hogy figyelem, visszahúzódott a saját asztalához, majd biccentett.<br /><br />Belül mosolyogtam, úgy tűnt, akadt még egy épeszű, gondolkodó diák. Még párszor végignéztem az aulán, hogy kiismerjem az új terepet, majd hirtelen megszólalt a figyelmeztető csengő. Felálltam, hogy útnak induljak az órarendben megadott első terem felé, de rajtam kívül senki más nem mozdult. Figyelmük e helyett élesen az oldalra fésült hajú srácra összpontosult. Ezek szerint ő volt a vezető, őt követték a többiek…<br /><br />Szemei villámokat szórtak, ha egy pillantással lehetett volna ölni, már áshatták volna a síromat. Egy szó nélkül felállt, majd közelebb jött hozzám és erősen meglökte a mellkasomat. Hatalmas erő volt benne és nem is számítottam rá, így egy széknek esve a földre zuhantam. Összeszorítottam fogaim, hogy ne szisszenjek fel a könyökömbe nyilaló fájdalomtól, majd értetlenül ránéztem. Egyetlen hívő sem provokálhat senkit, még egy vezető sem. Neki miért engedik?<br />Bármennyire is szerettem volna, nem viszonoztam. Újdonság volt ez is, kitudja még mire képes…<br /><br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Nem tartozol közénk. Állj fel és tűnj el innen.</span> – szűrte fogai közül, majd elfordította fejét és a többiekre pillantva megindult az első óra helyszínére. A tömeg szó nélkül követte, az aula pedig szép lassan kiürült, ott hagyva engem, még mindig ugyanott ülve. Nem bírtam feldolgozni, ami az előbb történt, ez ellent mondana minden eddigi, a Rendszerrel kapcsolatos tudásomnak…<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Ne aggódj, még nem utál, de közel jársz hozzá…</span> - hallottam egy kedves hangot, mire azonnal felocsúdtam a révületből. Felnéztem a kezét felém nyújtó szőkére, majd elfogadva a segítséget, lassan felálltam. – <span style="color: blue;">Egyébként Ren vagyok. Ha lehet, ne említsd, hogy segítettem.</span> – nézett körbe, remélve, hogy senki nem látott minket.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Aron.</span> – feleltem tömören, mire legyintett.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Tudom. Láttam az aktád, mikor behozták. Ha elfogadsz egy jó tanácsot: Vigyázz, mit csinálsz, tudják, hogy még nem álltál át.</span> – indult el a folyosó felé.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Kösz, majd meglátom. De mi vagy te? Valami besúgó a Kívülállóknak?</span> – kérdeztem tovább, de csak ingatta a fejét.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Tök átlagos srác, átlagon felüli logikával. Mindent látok, mindent hallok; figyelek és elraktározok, hátha később hasznát veszem. Nem vagyok Kívülálló, de nem is hódolok be… </span>- Mire mondandóját befejezte, a teremhez értünk. Az ajtóval szemben volt pár nem használt szekrény, de mielőtt alaposabban szemügyre vehettem volna, Ren elvonta a figyelmem.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Még valami. A srác, aki meglökött, JR. Vigyázz vele, bajt hozhat rád.</span> – tanácsolta, azzal kifejezéstelen arcot felvéve belépett és lassan a helyére ment. Én is kerestem egy üres padot, majd mikor leültem, abban a pillanatban becsöngettek és már érkezett is a rideg tekintetű, vasszigort árasztó tanár. A hideg is kirázott tőle, de ha nem néztem rá, egész jól tudtam figyelni az órára.<br /><br />Az 50 perces folyamatos agymosás hamar letelt, indulhattunk a következőre. Egy pillanatig tétováztam, majd pusztán dacból ismét JR előtt álltam fel. A tanár után elsőként hagytam el a termet, majd vissza se fordulva tovább mentem. A bejárat mellett megállva bevártam a többieket (hiszen még nem tudtam, itt melyik hely szabad), de mikor láttam a vezért feltűnni, alig bírtam visszatartani a nevetést. Szinte a homlokára volt írva, hogy már önmagában a létezésemmel vérig sértem. Olyan volt, mint egy trónfosztott király, de alaposabban végigmérve felfedeztem benne valami aranyosat…még ha nem is volt az…vagy de?<br /><br />Mikor közelebb ért összehúzta szemeit és arcomhoz hajolt.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Vigyázz kölyök, még a végén megcsúszik a kezem.</span> – tette ujjait nyakamhoz, de ez már több volt a soknál. Elkaptam kezét és erősen megszorítva ellöktem magamtól.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Azt hiszed olyan nagy vagy? Semmit sem érsz, számukra csak egy bábu vagy.</span> – feleltem rá sem nézve, majd hagytam, hogy ajkait undok fintorba húzva bemenjen. Talán ezzel írtam alá a meghívóm az agymosásra, de nem érdekelt. Túl messzire ment, nem hiszem el, hogy ennyi akarattal ne lehetne Kívülálló. Megváltoztatom, ha rá is megy az életem… Amilyen veszélyes a Kívülállókkal szemben…olyan elhivatott lehetne az oldalunkon…<br /><br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Mi az istent csinálsz? Megőrültél? </span>– jött hozzám dühösen Ren. – <span style="color: blue;">A Rendszer sem bír vele, azt hiszed, majd miattad megváltozik? Készülj… Mire hazaérsz, szerintem már csomagolhatsz is, mert ezek után hétszentség, hogy elintézi neked a tábort…</span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span><br />
<span style="color: #134f5c; font-family: Calibri;">- <span style="color: blue;">Nem érdekel! Nézz már rá! Mennyi hasznunk lehetne belőle?</span> – halkítottam le a „beszélgetést”. Nem hiányzott, hogy miattam kerüljön bajba.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Semennyi. Túl gőgös, a szíve mélyén is a Rendszert isteníti. Hidd el, ismerem.</span> – húzta el a száját, majd csalódott arccal bement a többiek után.<br /><br />Szinte az egész nap így ment el. A délután négyig tartó tanítás közben végig azon gondolkodtam, hogyan állíthatnám át JR-t az oldalunkra. Még ma cselekednem kellett, lehet holnap már az iskola közelébe sem fogok kerülni… Utolsó órán azonban valami az eszembe jutott. Egy régi emlék, hogy anno, hogyan lettem Kívülálló… Meg kell próbálnom, csak egy esélyem van.<br />Gyorsan írtam egy apró cetlit és mikor a tanár elfordult, JR fejéhez dobtam. Nem mintha nem pikkelt volna rám már így is eléggé, de mikor meglátta, mi van a kis papíron, összegyűrte azt és fintorogva bólintott. Ezután, ha jól láttam apró, gúnyos mosolyra húzta ajkait. Így már csak egy dolgom maradt: Megvárni, hogy kicsöngessenek és…össze kellett szednem minden tudásom, amit verekedés terén szereztem…<br /><br />Az idő pillanatok alatt elszállt, a csengőszót meghallva meg sem vártam, hogy a tanár pontot tegyen mondata végére, már rohantam is ki a folyosóra, magam mögött hagyva az osztályt. Alig szusszantam pár másodpercet, az ajtó már csapódott is és két kart éreztem vállamra kígyózni. Egy erőteljes lökésnek köszönhetően a szürke szekrénysornál találtam magam, arcom a hideg fémhez nyomódott és alsó ajkam is felrepedt.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Tanuld meg, hol a helyed...</span> – súgta JR, mire megfordultam, majd kezét kicsavarva a szemközti falhoz szorítottam. Arcunk szinte összeért, hangosan ziháltunk a forrongó dühtől.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Inkább neked kéne tudnod, hol a helyed. Erős vagy és elszánt, de a Rendszernek nem ilyen emberekre van szüksége, hanem csak eszetlen, irányítható bábukra. Gondolkozz már! Ha így folytatod, nem sokáig maradsz az élők sorában. Ennyit igazán tudnod kéne! </span>– szorítottam még erősebben minden mondatomnál, hogy nyomatékosítsam fejében szavaimat. Hangomból áradt a méreg, az akarat, hogy megváltoztassam. Ha nekem nem megy, másnak se fog…<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Mondd, kivel leszel majd, ha megszűnik ez az átkozott világ? Ha rájössz, hogy a Rendszer, melyben élsz, mely arra volt hivatott, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket, egyre távolabb sodorja őket egymástól és önmaguktól? Csak nézz szét magad körül! Mondd, mit látsz? Kiveszett mindenkiből az emberség, egyszerű sakkfigurák lettek, akikkel azt tesznek, amit csak akarnak! A kapcsolatok puhánnyá, semmitmondóvá váltak, a Rendszer bemocskolta az egyén fogalmát, elszakított a valódi énedtől és bezárt egy sötét kamrába, hogy ne láss, és ne hallj. Ilyen vagy valójában, vagy a Rendszer tesz ilyenné? Ha ez az egész egyszer s mindenkorra darabjaira hullik, hol leszel akkor?</span> – Arcán megláttam némi hezitálást, végre gondolkodni kezdett, de nem hagyhattam itt abba.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– <span style="color: blue;">Mert én az igaz barátaimmal. A Kívülállókkal, akik, ha kell a puskagolyó és közém állnak, akikért utolsó csepp véremig harcolnék, és akiknek többet ér az egymásért való küzdelem, mint a tulajdon életük! Ők lesznek majd velem, ők segítenek majd a bajban, nem a birkanyájként terelt tömeg. Majd, ha leolvad róluk a műanyag burok, feloszlik szemükről a köd és majd ott ülnek tehetetlenül a világban, melybe születtek, megtudják mit jelent, hogy „együtt” és „egymásért”. Te nem akarsz közéjük tartozni, igaz? Hát akkor ne hagyd, hogy irányítsanak, ne add fel önmagad, mutasd meg az igazi éned! Állj át hozzánk, segíts lerombolni a Rendszert, segíts felnyitni az emberek szemét, mielőtt késő lesz! Tarts velünk…harcolj a mi oldalunkon…kérlek… </span>- halkultam el mondandóm végére, majd még utoljára szemeit pásztázva, lehunytam sajátomat és ajkaira tapadtam. A belsőm kiáltott a rémülettől, tudtam, hogy ezen múlik minden, ha nem sikerül, elbuktam. JR…gyerünk!<br /><br />A másodperc tört része most egy örökkévalóságnak tűnt. Nem tudtam, mire számítsak, így egy tapodtat sem mozdultam. Aztán megéreztem valamit, mire még az ütő is megállt bennem. JR lassan viszonozta a csókot és ujjaival hajamba túrva közelebb húzott. Hát mégis sikerült…<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Jézusom…</span> - hallottam magam mögött Ren hangját. Elszakadtam JR perzselő ajkaitól és megláttam, ahogy az osztály ledöbbenve minket bámul. A kis szőke is hüledezve állt közöttük, de nem telt pár másodpercbe és hatalmas vigyort festett arcára.<br /><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <span style="color: blue;">Éreztem, hogy megcsinálod… </span>- ingatta a fejét halkan kuncogva, majd a tömegből előkerült JR két hű követője is.<br />A nevük - mint később kiderült – Baekho és Minhyun volt és kötődésük erősebbnek bizonyult, mint ahogy elsőre gondoltam. Még aznap délután elmagyaráztunk nekik mindent, beavattuk őket a Rendszer sötét titkaiba és attól a naptól kezdve elválaszthatatlanok lettünk.<br /><br />Az iskolában tanuló diákok nem követték példánkat, így magunkra maradtunk a városban, de nem bántuk, hiszen egy új módját fedeztük fel a Kívülállók segítésének. Leszerződtünk egy kiadónál, ahol megalakultunk öten, mint egy új fiúbanda tagjai, akik a popszakma élére akarnak törni, mi azonban többek voltunk annál. Mindenre készen kiálltunk a világ elé és megmutattuk, hogy igenis van remény. Még most sem adjuk fel, dalainkban meséljük el történeteinket és üzenünk az embereknek, hogy vegyék észre, ami körülöttük zajlik, lépjenek ki a tömegből és küzdjenek a Rendszer ellen.<br />Mert mi vagyunk a NU’EST, mi vagyunk a jövő.</span></div>Niahttp://www.blogger.com/profile/02045402027807417887noreply@blogger.com0