Chapter 3.
Lassan folytak végig testemen a vízcseppek, minden részemet
tisztára mosva. Az elmúlt pár órán gondolkodtam. Ha nem kérdezem meg…de most
már mindegy, legalább mondhatom, hogy együtt vagyunk. A fürdéssel végezve megtörölköztem
és a párás tükröt letörölve a tükörképemre néztem. Vállamon egy harapásnyom
vöröslött, melyet finoman megérintve halkan felszisszentem. Remélem, hamar
eltűnik onnan. Nem úgy ismernek, mint aki nagyon hajkurássza a lányokat, így
ezzel nem tudnám kimagyarázni… A törölközőt magam köré csavarva visszamentem a
szekrényemhez és kerestem valami tisztát, ami még tetszene is Joonnak. Tudtam,
hogy kedveli a sokat mutató ruhadarabokat, így felvettem egy mélyen kivágott,
kapucnis, szürke felsőt egy sima vékony melegítővel és a szobájába mentem, ő
viszont már nem volt ott. Hallottam, hogy megnyitja a fürdőben a vizet és
kifújja magát. Ilyen könnyen elsurrant mögöttem? Na mindegy. Gondoltam csinálok
egy kávét, ha már úgy is így kezdődött az egész. A konyhába érve előszedtem a
kávéport és pár perc alatt csináltam egy jó erős feketét. Bevittem neki egy
csészével és a kis szekrényére tettem. A saját szobámba visszamenve az ágyra
vetettem magam és a párnába fúrtam az arcom. Ez egy jó nap…legalábbis biztos
nem rossz. Kis lustálkodás után az ajtó megnyikordult és belépett rajta Joon.
- Ma ne várj meg, későn jövök. – mondta és kiment. Se puszi, se ölelés? Ejj, nem baj, meg kell még szoknia. Az meg, hogy későn jön… Hát jó, úgysem terveztem, hogy sokáig fent maradok. Az ágyban maradtam, de lassan elnyomott az álom….majd kitudja mennyi idő múlva felébredtem valami halk motoszkálásra. Az órára sandítottam, ami hajnali hármat mutatott. Remek, átaludtam a napot. Az ajtó felé mászva viszont női hangot hallottam, majd Joonét. Kilestem a kis résen és megállt a szívverésem.
- Na gyere, cica, majd adok én neked olyat… - mondta Joon és láttam, hogy a falnak döntve a lányhoz simul és a nyakát kezdi csókolgatni. Kezem számhoz emelve hátráltam és az ágyra roskadtam. Nem…nem lehet…csak…kihasznált volna? Ráharaptam az egyik ujjamra, hogy visszafogjam a sírással előtörő hangokat és fülem befogva próbáltam nem a hangokra figyelni…
- Ma ne várj meg, későn jövök. – mondta és kiment. Se puszi, se ölelés? Ejj, nem baj, meg kell még szoknia. Az meg, hogy későn jön… Hát jó, úgysem terveztem, hogy sokáig fent maradok. Az ágyban maradtam, de lassan elnyomott az álom….majd kitudja mennyi idő múlva felébredtem valami halk motoszkálásra. Az órára sandítottam, ami hajnali hármat mutatott. Remek, átaludtam a napot. Az ajtó felé mászva viszont női hangot hallottam, majd Joonét. Kilestem a kis résen és megállt a szívverésem.
- Na gyere, cica, majd adok én neked olyat… - mondta Joon és láttam, hogy a falnak döntve a lányhoz simul és a nyakát kezdi csókolgatni. Kezem számhoz emelve hátráltam és az ágyra roskadtam. Nem…nem lehet…csak…kihasznált volna? Ráharaptam az egyik ujjamra, hogy visszafogjam a sírással előtörő hangokat és fülem befogva próbáltam nem a hangokra figyelni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése