Maknae Prince
(Se Hun)
Chapter 3
Kirohantál a lakásból és az SM felé vetted az irányt. Tudtad, hogy ha élőben
ment a műsor, akkor most még nem lesznek ott, de azt is, hogy ha türelmesen
vársz, előbb utóbb megérkeznek.
Egy padra leülve elővetted a telefonod és az emlékeztetőbe beírtad a banda nevét.
Órákon át ültél a padon és vártál, majd mikor már indultál volna haza, begurult a parkolóba egy nagy fekete kisbusz és kiszállt belőle a csapat. Fellélegeztél, de a mosoly az arcodra fagyott mikor láttad, hogy a másik irányba mennek. A kapu bezáródott, így csak annyit tudtál tenni, hogy felhívod magadra a figyelmet.
- Se Hun!! – kiáltottad, de csak annyit értél el, hogy visszafordultak és mosolyogva integettek. Biztos fannak hittek… De nem adtad fel, nem veszthetted el megint. – Se Hun!! Én vagyok! Évekkel ezelőtt, a bárból, akit haza kísértél!! – kiáltottad ismét, de a biztonsági őr megindult feléd. Jobbnak láttad elmenni, de túl makacs voltál, hogy feladd. – Emlékszel a baseball ütőre? Sajnálom, mindent sajnálok! – folytattad, de ekkor megtorpant. Feléd fordult és az esti félhomályban hunyorogni kezdett.
Intett a többieknek, hogy ne várják meg, így azok furán nézve, de bementek.
A biztonsági őrt is lenyugtatta és a kapuhoz lépett.
- Hát te vagy az…? – hallatszott a hangján, hogy nehezen hiszi el, de mintha egy kis öröm is bujkált volna benne.
Mosolyogva bólintottál, alig bírtad visszafogni magad. – Tényleg sajnálom, nem kellett volna így neked rontanom és...köszönöm… - súgtad, de átnyúlt a kapun és szádra tette egy ujját.
- Sssh…ami volt, elmúlt. Egyébként meg én már nem is emlékszem rá, ennyi év sok idő. – tudta, hogy kijárási tilalom van, így sietnie kellett. – De figyelj. Holnap találkozzunk az itteni parkban. Úgy 11 körül, rendben? – idegesen az órájára pillantott. – Most mennem kell, szigorúak a szabályok. Örülök, hogy láttalak, jó éjt! – simogatta meg az arcos és az épületbe futott. Meg sem tudtál szólalni az örömtől.
Megfogadtad, amit mondott és hazamentél. Az ágyra vetetted magad és a plafont nézve csak mosolyogtál.
Szemeid előtt újra és újra lejátszódott az a pár percnyi képsor, mikor vele voltál. Az arca még szebb lett mióta utoljára találkoztatok, érintése olyan finom és puha… Teljesen magával ragadott.
Aztán a találkára készülve megfürödtél és mangós tusfürdőbe áztattad a hajad (tapasztalat, tényleg jó <3 <- a szerk.). Miután végeztél, felraktál pár arcpakolást, krémeket meg miegymást, hogy a legjobb formádat hozd.
Fogmosás, hajszárítás, kozmetikumok eltávolítása és tessék, kész. Már csak reggel kell a hengeres hajvasalót használni és tökéletes lesz. Ezután mosolyogva ágyba bújtál és a takarót magadra húzva álmodoztál a következő napokról. Elterveztél mindent, szinte leforgattál egy egész filmet és eközben mély álomba zuhantál.
Egy padra leülve elővetted a telefonod és az emlékeztetőbe beírtad a banda nevét.
Órákon át ültél a padon és vártál, majd mikor már indultál volna haza, begurult a parkolóba egy nagy fekete kisbusz és kiszállt belőle a csapat. Fellélegeztél, de a mosoly az arcodra fagyott mikor láttad, hogy a másik irányba mennek. A kapu bezáródott, így csak annyit tudtál tenni, hogy felhívod magadra a figyelmet.
- Se Hun!! – kiáltottad, de csak annyit értél el, hogy visszafordultak és mosolyogva integettek. Biztos fannak hittek… De nem adtad fel, nem veszthetted el megint. – Se Hun!! Én vagyok! Évekkel ezelőtt, a bárból, akit haza kísértél!! – kiáltottad ismét, de a biztonsági őr megindult feléd. Jobbnak láttad elmenni, de túl makacs voltál, hogy feladd. – Emlékszel a baseball ütőre? Sajnálom, mindent sajnálok! – folytattad, de ekkor megtorpant. Feléd fordult és az esti félhomályban hunyorogni kezdett.
Intett a többieknek, hogy ne várják meg, így azok furán nézve, de bementek.
A biztonsági őrt is lenyugtatta és a kapuhoz lépett.
- Hát te vagy az…? – hallatszott a hangján, hogy nehezen hiszi el, de mintha egy kis öröm is bujkált volna benne.
Mosolyogva bólintottál, alig bírtad visszafogni magad. – Tényleg sajnálom, nem kellett volna így neked rontanom és...köszönöm… - súgtad, de átnyúlt a kapun és szádra tette egy ujját.
- Sssh…ami volt, elmúlt. Egyébként meg én már nem is emlékszem rá, ennyi év sok idő. – tudta, hogy kijárási tilalom van, így sietnie kellett. – De figyelj. Holnap találkozzunk az itteni parkban. Úgy 11 körül, rendben? – idegesen az órájára pillantott. – Most mennem kell, szigorúak a szabályok. Örülök, hogy láttalak, jó éjt! – simogatta meg az arcos és az épületbe futott. Meg sem tudtál szólalni az örömtől.
Megfogadtad, amit mondott és hazamentél. Az ágyra vetetted magad és a plafont nézve csak mosolyogtál.
Szemeid előtt újra és újra lejátszódott az a pár percnyi képsor, mikor vele voltál. Az arca még szebb lett mióta utoljára találkoztatok, érintése olyan finom és puha… Teljesen magával ragadott.
Aztán a találkára készülve megfürödtél és mangós tusfürdőbe áztattad a hajad (tapasztalat, tényleg jó <3 <- a szerk.). Miután végeztél, felraktál pár arcpakolást, krémeket meg miegymást, hogy a legjobb formádat hozd.
Fogmosás, hajszárítás, kozmetikumok eltávolítása és tessék, kész. Már csak reggel kell a hengeres hajvasalót használni és tökéletes lesz. Ezután mosolyogva ágyba bújtál és a takarót magadra húzva álmodoztál a következő napokról. Elterveztél mindent, szinte leforgattál egy egész filmet és eközben mély álomba zuhantál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése