Zsömle monológ

”A zsömle jó. Finom, van, hogy ropogós, puha, törik vagy szakad, felfújt, tömör, omlós, rágós, nyammogós, de a leggyakoribb a sima, egyszerű zsömle.” – mondta anno egy pék barátom. Teljes mértékben igaza volt, hiszen ki más ismerhetné ennyire a zsömléket, ha nem a teremtőjük? Maximum mi magunk…

 - Lee vagyok. Zsöm-Lee. De kegyed szólítson csak Zsöminek vagy ahogy szeretne. Régóta szolgáljuk az emberiséget és elégítjük ki éhségét, hisz van-e csodálatosabb annál, ha egy gyermek arcára mosolyt csal egy vajas zsömle? Hallgass csak meg. Mi jót szeretnénk. Az iskolában a tanulóknak csak elő kell szedniük a táskájukból, kicsomagolni a szalvétából, alufóliából, esetleg másból, s enni. Nem kell érte gyalogolni, nem kell érte fizetni, csak enni. A szülőknek is alig van dolguk, megvesznek, elkészítenek, majd reggel az asztalra tesznek.
De felütötte a fejét az ellenség…az ízesített péksütemények hatalmas választéka.
Kakaós, fahéjas, vaníliás, csokoládés, pizzás, sajtos, húsos, minden! Felháborító! A gyerekek erre költenek zsebpénzükből és még csak nem is olyan ínycsiklandóak és táplálóak mint mi, szebben fogalmazva egy szép sajtos, sonkás, uborkás/salátás/paprikás/paradicsomos zsömle. Hova fejlődik a világ, ó szent péklapát? Mi lesz így az emberiséggel és velünk? Szépen, lassan a feledés homályába veszünk, mint a régi játék mackók… Ők maguk meg egy elegáns, színezett idegmérgekkel teli csapdába esnek….
Persze ez rajtuk múlik, de vajon fognak-e ezen változtatni?
Veteránként hadd meséljek egy kicsit a történetemről. Többet éltem, mint egy átlagos zsömle, lett egy kiflim és vele sok kis zsömflim. Nagyon értelmesek és nyitottak a többiek felé, másságuk ellenére. Az ő álmuk is az, hogy majd egyszer megegye őket valaki és a tápláléklánc urának szolgálatába álljanak. Édes szakácsom, de büszke vagyok rájuk… Persze én már nem élhetem meg az ő boldogságukat, hisz már kiszáradtam, puhaságom elvesztettem, de vígasztal a tudat, hogy már csak egy nap…egy nap, és mehetek a finom házi krémlevesbe. Addig is, kérlek segíts nekem, vidd a hírt, hogy a zsömlék és a modern péksütik között a harc folytatódik, és mi nem fogunk meghátrálni! Küzdeni fogunk az utolsó kovászrészecskénkkel is és ha a pék is úgy akarja, népünk győzni fog! – kiáltotta Zsöm-Lee és végleg kiszáradt.

Sasa különleges kérésére. Szeretlek, fiam <3