2012. május 7., hétfő


Music Life
(Hongki)




Part 3 - Final (18+)

Füledbe sóhajtott, majd karjait szorosabbra véve, ajkaival nyakad súrolta. Ujjaival végigsimított dekoltázsodon és felsődhöz érve lassan elkezdte kigombolni.
 -
Nem tudod…milyen…gyönyörű vagy… - súgta, majd apró puszikkal lepte el nyakad és mellkasod. A gombokkal végezve lecsúsztatta rólad az egyszerű kis inget és kibújtatott melltartód pántjaiból. Csókjaival kulcscsontod felé haladt, majd válladhoz ért és lassan kikapcsolta a melltartó csatját.
 -
Gyönyörű… - ismételte halkan, bódultan, mikor fedetlen mellkasodra tévedt tekintete. Ajkaival lefelé vette az irányt és óvatosan melleid kezdte kényeztetni. Forró nyelve érzékeny területeken kalandozott, halk sóhajokat csalogatva belőled, majd mint aki dolgát végezte, abba hagyta és felemelve az ágyhoz vitt. Letett a puha ágyneműre, végignézett nadrágodon és minden apró gond nélkül lehúzta.
Lábaid közé siklott és ingét a földre dobva föléd hajolt. Combod ujjaival simogatta, egyre feljebb és feljebb, majd megsimította alsóneműd és lassan dörzsölni kezdte. Megremegtél, de térdeivel széjjelebb tárva lábaidat, óvatosan lehúzta azt az egy aprócska ruhadarabot is. Orrával éppen, hogy érintve puha bőröd, végighúzta hasadon és megállapodott lábaid között. Huncut vigyorral az arcán felnézett rád és kacsintott.
 -
Shhh… - súgta egy ujjával a száján, majd szemedbe nézve visszahajolt és lassan nyelvével kezdett izgatni. Be kellett fognod a szád, túl jól csinálta, féltél, hogy hangos lennél. Másik kezeddel a lepedőbe markoltál és görcsösen fogtad.
 -
Mégh… - csúszott ki ajkaid közül és érezted, ahogy gyorsít. Szinte profi volt, nem sok kellett, hogy a csúcsra vigyen, de ezt pont, hogy el akarta kerülni, így abba hagyta.
 -
Miért…? – néztél rá ártatlanul és kicsit csalódottan, mikor megérezted magadban pár ujját. Felnyögtél és fejed hátra hajtva lehunytad a szemed. Lassan mozgatta őket, minden mozdulatnál egyre beljebb haladva, végül mikor már megszoktad, kihúzta őket. Levette nadrágját a boxerrel együtt és rád feküdt. Párszor elhúzta magát lábaid között, majd beigazította a helyére és vállad csókolva óvatosan behatolt. Végig figyelt rád, ahogy egy hangszerre is szokás, hogy egy percig se legyen rossz, majd elkezdett mozogni. Mikor látta, hogy nem kényelmes, hogy feszengsz alatta, lassított és elterelve a figyelmed, lágyan csókolta ajkaid. Hajába túrtál és kifújva magad, jelezted, hogy csinálja még. Lökéseit árnyalatnyival erősítette és mélyítette, majd megtámaszkodott és érzelmekkel telítődve felgyorsított.
Nem tudtad megmagyarázni az érzést, de hihetetlenül nagy élvezet töltött el, mikor egy bizonyos pontot ért. Nem akartad, hogy vége legyen, kívántad mindenét. Az ajkait, a testét, érezni akartad az illatát, csókjai tüzét és legfőképpen a szerelmét. Átölelted és úgy mozgott benned, a két test szinte eggyé vált, egyszerre lélegeztetek, egyszerre dobbant a szívetek. Arcod nyakába fúrtad és már majdnem a csúcson voltál, a végén, ahol végre beteljesül a szerelmetek; nyögéseid egyre csak hangosodtak, majd kicsúszott a szádon a neve és végre…elérted… Lihegve ernyedt el a tested és érezted magadba áradni őt. A tanárodat, énekesedet és a tökéletes férfit az életedben. Megnyugodtál, ahogy arcodat simogatta, majd lágyan, a világ összes szeretetével megcsókolt és álomba merültetek…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése