Maknae Prince

(Se Hun)

Chapter 4 (18+)

Reggel az ébresztőd hangos csörgésére keltél. Kezeddel megpróbáltad kitapintani, honnan jön a hang, de pár centit arrébb mozdulva legurultál az ágyról.
 - Mwaaaahh…. – morogtál és magadra húztad a takarót. De a vekker csak folytatta, élesen sípolt, nagyon nem akarta abba hagyni.
Morcosan érte nyúltál és lenyomtad, de ezzel a mozdulattal le is rántottad a kis éjjeli szekrényről így csörömpölve összetört a rajta lévő üveg.
Visszahúztad fejedre a takarót és motyogva szitkozódni kezdtél. Percekkel később sóhajtottál és a földről felkelve a fürdőszobai tükörhöz mentél.

A hajad kócos, a szemed karikás, ajkaid cserepesek. Megpróbáltad gyorsan rendbe szedni magad, de mintha megátkoztak volna. A fésű csomókban tépte a hajad, az alapozód becsomósodott és még a szőlőzsír is letört, ráadásul a tövénél. Elkeseredve a csempére rogytál és a fényes padlót kezdted ütögetni. Semmi sem úgy jött össze, ahogy este kigondoltad… Letörölted a félkész sminked és sóhajtva felálltál. Hajad összefogtad lófarokba és ujjaiddal kifésülve a ruhás szekrényedhez mentél. Előszedtél egy szürke vékony, hosszú ujjú, kötött, vállkitakarós felsőt meg egy fehér testhezálló trikót alá, valamint egy szintén vékony farmert és a sminkelést kihagyva ajkaid nyalogattad, míg rendes állapotba nem kerültek.
Belebújtál egy topánkába, hajadba tettél egy pici masnis csatot és teljesen kedvetlenül elindultál.
Percek alatt a parkhoz értél, már kezdtél kicsit feltöltődni, de mikor mosolyogva leültél egy padra, valami…vizeset éreztél. Felpattantál, de a nadrágod hátsó fele teljesen átázott.
Mérgedben belerúgtál a padba, amitől persze még a lábad is megfájdult.
 - Remek! Pont ez hiányzott még, tényleg!! – mondtad félhangosan és feldühödve.
 - Oh, rám célzol? – szólt mögüled egy hang. Gyorsan megfordultál és ráfogtál a fenekedre. Miért? Miért pont most? – Naaa, nem is örülsz, hogy látsz? – kérdezte kis csalódottsággal Se Hun, majd közelebb lépett és megsimogatta a kis masnit. – Sokkal csinosabb vagy, mint ahogy emlékeztem rád. – mosolygott, te viszont elszégyellted magad, hisz sokkal többet kihozhattál volna magadból.
 - Köszönöm… - hebegted és még te is elcsodálkoztál, hogy alig bírod a szavakat megformázni.
 - Baj van? – nézett szemedbe és arcod simogatta. Megbabonázott, szinte elvesztél benne, de nem akartál zavartnak tűnni. Megráztad a fejed és beharaptad alsó ajkad.
 - Csak…jó téged látni…
Nem válaszolt, csak mosolyogva megfogta a kezed és elindultatok sétálni. Mikor a gátlások picit oldódtak, elkezdtetek beszélgetni - főleg az elmúlt pár évről – majd áttértetek arra a bizonyos estére a bárban.
 - Emlékszem, nagyon rosszul érezted magad az exed miatt… Azóta valami fejlemény? Már mint kapcsolat, kavarás vagy ilyesmi. – tette fel kicsit félénken a kérdést.
 - Nem…vagyis az exemen túlléptem, de azóta senkivel sem akadtam össze…akarom mondani senki sem kellett… - felelted egy sóhaj kíséretében. Ő most már idol lett, biztosan van valakije, te meg maradsz egyedül, úgy hogy végig rá vártál…gratula…
 - Értem… Nekem sem volt senkim. Sokan rajonganak értem, de már kevesebb bennem a bizalom. Félek, hogy csak a pénzem kellene nekik… - hajtotta le a fejét és oldalra húzta a száját.
 - Jaj te, tudod milyen jóképű vagy és rendes, biztos van akit inkább ez vonz. – mosolyogtál és alig észrevehetően közelebb húzódtál.
 - Bárcsak ezeket mondtad volna aznap is… - sóhajtotta és magához húzott. Mielőtt megszólalhattál volna elengedett és a szemedbe nézett. – Akarsz velem ebédelni? – tekinteted pásztázta, hogy mit felelsz, majd mikor bólintottál elmosolyodott. – Rendben, mit szeretsz? Olasz, mexikói, török, esetleg hagyományos? – hadarta és látszott rajta, hogy teljesen felvidult.
 - Török gyros. Az jó lesz.  - felelted halványan mosolyogva, így elindultatok a városba.
Kiválasztottatok egy random étkezdét és vettetek két, hússal megtömött, szószos gyrost. Rögtön megnyaltad a szád és hevesen szaglászva majszolni kezdtétek. Mikor végeztél, nem vetted észre, de lecsöppent a szósz. Az alufóliát kidobtad, ekkor megláttad a két kis huncut cseppet. Se Hun is azokat figyelte, majd kezed elkapva ujjaid szájához emelte és lenyalta a szószt. Forró nyelve lassan siklott végig az érintett részen, majd azzal végezve a szemedbe nézett. Elpirultál, de nem húztad el tőle.
 - Köszönöm. – mondtad halkan,  viszont arcával közelített. – Baj va…? – kezdtél bele a kérdésbe, de arcod megfogva magához húzott és megcsókolt.
Szemeid nagyra nyíltak és fogalmad sem volt, mit csinálj. Ajkai lágyan tiédhez tapadtak, majd mikor szétnyitottad őket, mélyítette a csókot.
 - Várj… - toltad el finoman. – Ne csináld ezt… Ne tedd tönkre a karriered… - súgtad halkan és megsimogattad haját. Megfogta a kezed és egy szó nélkül arcához húzta, majd belesimult.
 - Nem fogom… - felelte és  hozzád bújva megölelt. – Titokban tartjuk...
 - Mi?? Se Hun, ilyet nem lehet! Akárki meglát…elég egy kép.. Nem, nem csinálhatod. – mondtad elkomorodva. Minden szót komolyan gondoltál, de legbelül érezted, hogy nem viselnéd el, ha többet nem lehetnél vele.
 - Nem érdekel. – arcod kezei közé fogta és úgy beszélt, egyenesen  szemedbe nézve. – Szeretlek érted? Nem tűnhetsz el megint… Egyszerűen nem tudtalak kiverni a fejemből. Fontos vagy számomra… Nem foglak elengedni… - felelte ellentmondást nem tűrő hangon. – Azután a reggel után...nagyon mérges voltam. Az ajtón kilépve csak mentem előre, azt sem tudtam merre, csak engedtem, hogy a lábam vigyen. Nagy hiba volt… Később akárhogy próbálkoztam, nem találtam meg a lakásod, pedig ha tudnád hányszor jártam be ugyan azt az utat… Se név, se telefon, se cím… Aztán elmentem egy a közelben lévő meghallgatásra, csak hogy lefoglaljam magam valamivel és tessék, most itt. Gyakorlatilag neked köszönhetem a karrierem… - picit elpirultál, hisz sosem hallottál még fiút így magyarázkodni és bókolni egy időben egy vallomással…
 - Örülök, de… - nem tudtál semmit mondani. Elszállt minden gondolatod.
Mikor látta habozásod ismét magához húzott és az előzőnél még szenvedélyesebben csókolt meg. Elvarázsolt a közelsége, koncentrálni és ellenkezni sem tudtál. Átkaroltad nyakát és lágyan hajába túrtál.
 - Gyere… - zihálta ajkaidtól elszakadva és sietősen elindult valamerre.
 - Várj, hova viszel? – kérdezted követve szapora lépteit.
 - Fel hozzám. – felelte röviden, szinte már rohanva. A lakása nagyon közel volt, pár perc alatt kényelmesen odaérne az ember, így sietve még gyorsabban megérkeztetek. A zár kattant, az ajtó kinyílt, de szinte azonnal be is csapta, amint beléptetek. Ismét kulcsra zárta, de nem arra figyeltél, csak meredten nézted, ahogy soha nem látott hévvel csinált mindent.
Mikor felocsúdtál, forró ajkak tapadtak tieidhez. A kapott csók mindent megmagyarázott. Szemébe néztél és láttad benne a szenvedélyt, az irántad érzett égő vágyat.
Időt sem hagyva a további gondolkodásra, ismét birtokba vette ajkaid és gyönyörű szemeit lehunyva átkarolta derekad. Ujjai bőrödön játszadoztak, majd felsőd alá kúsztak és hasad kezdték simogatni.
 - Várjh… - nyögted a csókba, de ne állt meg. Tovább falt, majd lassan nyakadra térve lehúzta a hosszú ujjút a trikóval és a földre dobta. Kezei azonnal lecsaptak finom, csipkés melltartódra és a kapcsot szétszedve az is lekerült. Egész testedben remegni kezdtél, új volt minden, hiába az exeddel a sok idő, idáig nem jutottatok. De most itt volt Ő, belülről felperzselt, égtél minden érintéséért.
Amint fedetlen mellkasod előbukkant a ruhák mögül, nem habozott, míg kezével egyik melleden körözött, addig ajkaival a másikat szívogatta, s harapdálta. Egyre kéjesebb sóhajok törtek fel belőled, az ellenkezésnek még a magja sem maradt meg. Mindent olyan tökéletesen mégis szenvedélyesen csinált, a gyönyör gondolatától is átfutott rajtad a kellemes hideg.

Mikor fent eleget időzött, ujjai lejjebb kalandoztak és nadrágod gombjait kipattintva lehúzta rólad. Elpirultál, de nem foglalkozott szégyenlősségeddel, csupán még jobban beindította.
Eléd térdelve végigsimított belső combjaidon, fel egészen az alsóneműdig, majd ott hagyva egy ujját, óvatosan leírt vele egy kört, legérzékenyebb pontjaid körül. Elfojtottál egy nyögést, nem értetted miért kínzott, de élvezted. Lágyan simogatni kezdett, míg ajkaival combod csókolgatta, majd fogaival ráharapott az utolsó ruhadarabodra és finoman lehúzta rólad. Megőrjített, ahogy végig a szemedbe nézett, de a legizgatóbb dolog csak ez után következett. Még mindig arcod vizslatva visszahajolt és lábaid széjjelebb tárva nyelvével kezdett kényeztetni. Ajkaid résnyire nyíltak, pilláid megereszkedtek, tekinteted elhomályosult és csak az érzés maradt, amit Ő okozott.
 - Seh…Se Hunh… - nyögted és tehetetlenségedben hajába túrtál. Lábaidból szinte minden erő kiment, alig bírtad tartani magad.
Mikor ezt észre vette, abba hagyott mindent és karjaiba kapva a hálóba vitt. Bent lerakott az ágyra és föléd magasodva egy rántással lehúzta felsőjét. Előbukkant izmos mellkasa - melyet akkor láttál életedben először, de kifejezetten tetszett – és kezed megfogva dudorodó nadrágjára tette. Nem haboztál, tudtad, mit kell tenned, így szétszedted azt, majd lehúzva róla, a boxere domború részét kezdted simogatni. Egy pillanatra elállt a lélegzete, ajkai közül kicsusszant egy halk, de férfias nyögés, majd kinyitotta szemét és hozzád nyomva magát, tovább csókolgatta melleid.
Fejed hátrahajtva felsóhajtottál és ismét hajába túrtál.

Ajkai forrósága még jobban izgatott, ujjaid vállára, majd hátára csúsztak. Egyik keze hasad simogatta, majd elindult lejjebb, combjaid felé. Ott megállt és lágyan masszírozni kezdte puha bőröd.  Lábaid akaratlanul is széjjelebb tártad, hogy jobban hozzád férhessen. Érezni akartad magadon…és magadban…
 Ezt észre véve, feljebb kezdett simogatni, és lábaid közé érve körözött érzékeny pontjaidnál. Halkan sóhajtottál, légzésed viszont szaporább lett és a remegés is erősödött, de nem akartad, hogy abba hagyja.
Lassan már kínzásnak érezted, amit csinál, de hirtelen minden gondolat eltűnt a fejedből. Egy ujját lassan beléd csúsztatta és finom, körkörös mozgással haladt beljebb. Ajkaid megremegtek, ködös tekintettel nézted kéjjel teli arcát. Egy pillanatra sem állt le, mikor jobban ellazítottad magad, csatlakoztatta második ujját is. Lassan ollózva folytatta a mozgást és sóhajaid hallva tovább csókolta nyakad. Néhol meg is szívta, apró lilás foltokat hagyva, de ezzel csak növelte a bizsergést.

Ujjai már biztosabban haladtak, könnyen csúsztak beléd, így kihúzta őket és lassan teljesen rád feküdt. Lábaid közé siklott és derekad átkarolva picit megemelt. Lehúzta bokszerét, majd párszor elhúzta magát bejáratodnál, minden alkalommal egyre többet időzve ott, növekvő nyomással. Remegve lehunytad a szemed és teljesen rábíztad magad. Föléd hajolva pirult arcodat nézte, majd megemelte egyik lábad és lassan betette a tetejét. Mélyen felsóhajtottál és hátába kapaszkodtál, ő pedig óvatosan beljebb nyomta magát. Furcsa érzés kerített hatalmába, kicsit fájt, égetett, de reménykedtél benne, hogy jobb lesz. Vigyázott rád, a lehető legkisebbre akarta csökkenteni a fájdalmad.

A nyomás nagyobb lett, majdnem teljesen benned volt, de nem bírta tovább vinni. Nem értette miért, aztán szemeid vizslatva rájött. Arcodhoz hajolt és szenvedélyesen csókolva aprót lökött, így teljes hosszával benned lehetett. Belenyögtél a csókba és összeszorítottad a szemed, egy pillanatra beléd nyilallt a fájdalom. Most még jobban égetett, de mikor kinyitottad a szemed, háttérbe szorult a fájdalom. Gyönyörű arcával tiédhez hajolt és halványan elmosolyodva megcsókolt. Ez a csók viszont más volt. Lágy, kedves, vadságnak semmi nyoma.
Lassan megmozdította csípőjét, de továbbra is óvatos volt. Megfeszültél, ujjaid görcsösen vállába martak és felszisszentél.
 - Lazulj…elh… - sóhajtotta és mellkasod kezdte simogatni. Ajkai ismét nyakad csókolgatták, majd lassan mozogni kezdett. Próbáltál ellazulni, de persze nehéz volt, így próbálta elterelni a figyelmed kényeztetésével.
Mikor már sikerült megszoknod, feljebb húztad másik lábadat is és átkaroltad nyakát. Kicsit kezdted élvezni is, de a fájdalom még erősebb volt. Homlokod vállgödrébe fúrtad és halkan lihegve megszorítottad vállát.
 - Még… - nyögted és egy picit gyorsított. A fájdalom hirtelen minimálissá csökkent és az a másik, fura érzés került előtérbe.
 - Se…Hunh… - nyögted ismét és remegve feszültél meg. Folytatást akartál, hogy gyorsabban, mélyebbre menjen. Lábaiddal átkaroltad csípőjét, majd ajkaid övére tapasztva ellentétesen kezdtél mozogni.
Érezte, hogy bátrabb vagy, így megtámaszkodott és nagyobb tempót kezdett diktálni. Görcsösen martál a lepedőbe és hátad is ívbe feszült, de imádtad.
A maga izgató hangján felnyögött, majd begyorsított és mélyeket lökve tovább vitt a csúcs felé. Érezted, hogy növekszik az élvezet, majd elakadt a lélegzeted és megfeszültél. Elérted a végét, az érzés hatalmasra nőtt, majd kimerülten elernyedt a tested. Pár pillanatig még lihegtél, majd őt nézve megéreztél valami forrót beléd áramolni.
Megremegtél és lábaid picit összébb húztad…volna ha nem nehezedik rád fáradtan.
 - Szeretlekh… - zihálta és arcát nyakadba fúrta. A plafont nézve haját simogattad, majd szorosan magadhoz vontad.
 - Én ish… - súgtad és megpusziltad arcát. Valahogy…érezted, hogy kötődsz hozzá, egy láthatatlan kapocs összetartott titeket. Szeretett teljes szívedből és soha nem akart elszakadni tőled. A hírnév sem érdekelte, legszívesebben szétkürtölte volna a világnak, hogy rátalált élete egyetlen igaz szerelmére…Rád.