Kiss-me Honey
(Kevin)
(Kevin)
Part 1
Mindig is imádtad Szöult, így szüleid egy két hete
vakációval leptek meg születésnapod alkalmából. Most töltötted kint a harmadik
napod, és egyáltalán nem akartál haza menni. Az emberek kedvesek voltak,
mindenhol kozmetikai cuccok, csodás éttermek, sok látni való…mind közül pedig leginkább
az Etude House fogott meg.
Épp hazaértél egy újabb városnézésből, lepakoltál és már ismét útnak is indultál egy kávézóba, mondván ott még nem jártál. Sétáltál egy utcasaroknyit és már előtted is állt nagy betűkkel a névtábla: Love Cafe. Bíztató… De mikor beléptél elmosolyodtál, hisz cuki, világos rózsaszín falak és habos tejeskávés poharas falfestés várt. Az egész olyan…aranyos volt, jobb szót nem találtál rá.
Leültél egy asztalhoz és a kis árlistát kezdted nézni. Egész jó árak, bár, ha drágább lenne se lett volna gond, hisz bőven el voltál engedve pénzügyileg. Közelebb jött hozzád egy kiszolgáló fiú és a kis pincér ruhából egy füzetet elővéve rád mosolygott.
- Szia, mit kérsz? – kérdezte angolul, hisz látta, hogy nem vagy odavalósi. Tudtad, hogy ismerős volt valahonnan, de képtelen voltál rájönni, hol láthattad.
- Nem tudom. Mit ajánlasz? – néztél rá kedvesen és az ő megérzésére hagyatkoztál.
- Hmm…epres tejeskávé fehér csoki reszelékkel? – ajánlotta és azonnal bólintottál. Még sosem hallottál ilyesmiről, de már a neve is tetszett.
- Rendben, máris hozom. – eltette a kis füzetet és eltűnt egy ajtó mögött. Láttad, hogy sütiket is árulnak és fejedben már most elhatároztad, hogy ide fogsz járni és minden újdonságot kipróbálsz.
- Tessék. – tette le eléd a nagy poharat egy szivecskés szívószállal. – Remélem ízlik majd. – meghajolt, majd kacsintott és a többi vendéghez ment. Nem tudtad mire vélni a kis gesztust, de tetszett…ahogy maga a srác is.
Az innivalót megkóstolva elismerően hümmögtél. Mikor végeztél vele teljesen tele lettél, így még egy pár percig biztosan ott kellett maradnod, hogy szusszanj egyet. A srác is látta, hogy elfogyott, így visszajött hozzád s megfogta a poharat. Most vetted csak igazán észre, milyen lányos és tökéletes arca van.
- Ízlett? – kérdezte és melegen elmosolyodott.
- Igen, köszönöm, nagyon finom volt. De, kérdezhetek valamit? Tudom, személyes, de….milyen krémet használsz? Olyan szép a bőröd… - a kérdés hallatán fülig vörösödött és először nem tudta hogy feleljen.
- Hát…semmit…ilyen alapból… - hebegte, de teljesen zavarban volt.
- Értem, jó neked. Egyébként _________ vagyok. – mosolyogtál és kezet ráztatok.
- Kevin. – felelte és az órára nézett.
- Ha menned kell…
- Nem, csak 10 perc és szünetem van. Ha akarod visszajöhetek… - mondta szavadba vágva, de még mindig kicsit félénk volt. Kevin…Kevin…olyan ismerős ez a név… Lányos arc, aranyos mosoly, jó angol…
- Persze, nagyon jó lenne. – bólintottál és megvártad míg letelik az a pár perc. Mikor eljött a szünet, mosolyogva kijött az ajtón és leült veled szembe.
- Szóval ________. Mi járatban errefelé? – kérdezte míg kezeit az asztalra téve, összekulcsolta.
- Nyaralás. Imádom Szöult és így a szüleimnek nem kell folyton az ömlengéseimet hallgatnia. – kuncogni kezdett és végignézett a hajadon.
- Vicces vagy…és aranyos…Meddig maradsz?
- Még 11 nap… - feleltél kicsit elszontyolodva és ő is lebiggyesztette ajkait.
- De...ugye addig még bejössz ide? – kérdezte reménykedve. Nem értetted miért érdekelted ennyire, de jól esett.
- Persze, akár minden nap, csak egy sarokra lakom innen. – amint kimondtad, alig észrevehetően kifújta magát.
- És, ha holnap mondjuk…velem reggeliznél? – kérlelő kiskutya szemekkel nézett rád, így ha akartál se tudtál volna ellenállni neki.
- Jól van, oké. Mettől dolgozol?
- Nem dolgozom. Holnap szabadnapom van. – elmosolyodott és egy kis papírt nyomott a kezedbe. – Itt a számom, ha valami történne, hívj. 9 körül jó? Itt a kávézó előtt.
- Legyen 10. Szeretek aludni. – még beszéltetek pár szót, majd te haza mentél, ő pedig vissza dolgozni. Otthon ledobtad a cuccod és a kanapéra ültél. Nem tudtad, miért, de a szíves hevesen dobogott és csak vigyorogtál magad elé. Már nagyon vártad a következő napot, így összekészítettél mindent, parfüm, smink, ékszerek, majd megfürödtél és hamar ágyba bújtál. Nem érdekelt, hogy még csak késő délután van, minél előbb holnapot akartál. Ahogy elnyomott az álom, ismét megjelent Kevin a kis pincér ruhában, nagy mosollyal az arcán. Aztán felriadtál a telefonod ébresztőjére. Máris reggel? Elcsodálkoztál, de tétovázás nélkül összekaptad a cuccaid, pici világoskék smink és friss illatú parfüm. Beraktál egy fehér gomb fülbevalót, majd felvettél egy csinos, lenge egybe ruhát, mely kék és ezüst színekben pompázott. Hajad hátul összetűzted, de a hullámos loknikat engedted két oldalt a válla elé omlani.
Útra készen felkaptál egy kis oldaltáskát, bebújtál a topánkádba és elindultál a találka helyszínére. Már ott várt rád, majd mikor megpillantott eltátotta a száját.
- Úristen… - meglepettségében kicsit eltakarta az arcát.
- Nem tetszik? – kérdezted elszomorodva.
- Dehogynem csak…gyönyörű vagy… - mondta leküzdve a zavarát. Elsétáltatok egy kis reggeliző bárba, de út közben észrevetted, hogy le nem veszi rólad a szemét. Bementetek és kiválasztva az ennivalót félénken beszélgetni kezdtetek. A reggelit befejezve már valamivel oldottabban csevegtetek, de még mindig voltak került témák.
- És…van valakid? – bújt ki belőle a kérdés.
- Nincs…lassan egy éve… - feleltél halkan és akadozva, de megfogta a kezed és finoman megszorította.
- Ne búsulj, mindig van lehetőség. – mondta és a parkba mentetek. Leültetek egy padra és néztétek a természetet…meg egymást. Ujjaiddal kezdett játszadozni és karját mögötted áttéve a pad tetején, szemedbe nézett.
- Figyelj _________...csak azt akarom, hogy… - elkapta a tekintetét és a földre nézett, de állát megfogva vissza fordítottad és rámosolyogtál.
- Igen...?
- Tetszel…nagyon… - csúszott ki a száján, majd kicsit beharapta és lassan közelített arcodhoz. Elpirultál, de nem tudtál ellenállni neki, így te is közelebb hajoltál és ajkaitok lassan egybeforrtak.
Mikor elengedett, kinyitottátok szemetek, de elpirulva félre néztetek.
- Kevin…félek… - súgtad halkan, amin meglepődött.
- Mitől? Itt vagyok, megvédelek…
- 10 nap múlva elmegyek…és többé nem látlak… Félek, hogyha beléd szeretek…
- Sssh… - ujjait szádra tette és kedvesen mosolygott. – Megoldom. Bízz bennem. Ha te is akarod…ha tényleg akarod, el tudom intézni, hogy maradhass amíg csak szeretnél. – mondta kicsit komolyabban és elhúzta ujjait. – Míg nem döntesz…kérlek…legyél a barátnőm…legalább abban a 10 napban. – szavai hallatán megölelted és hozzá bújtál.
- Az leszek…csak ígérd meg, hogy nem okozol fájdalmat…
- Esküszöm. – súgta és ismét megcsókolt.
Épp hazaértél egy újabb városnézésből, lepakoltál és már ismét útnak is indultál egy kávézóba, mondván ott még nem jártál. Sétáltál egy utcasaroknyit és már előtted is állt nagy betűkkel a névtábla: Love Cafe. Bíztató… De mikor beléptél elmosolyodtál, hisz cuki, világos rózsaszín falak és habos tejeskávés poharas falfestés várt. Az egész olyan…aranyos volt, jobb szót nem találtál rá.
Leültél egy asztalhoz és a kis árlistát kezdted nézni. Egész jó árak, bár, ha drágább lenne se lett volna gond, hisz bőven el voltál engedve pénzügyileg. Közelebb jött hozzád egy kiszolgáló fiú és a kis pincér ruhából egy füzetet elővéve rád mosolygott.
- Szia, mit kérsz? – kérdezte angolul, hisz látta, hogy nem vagy odavalósi. Tudtad, hogy ismerős volt valahonnan, de képtelen voltál rájönni, hol láthattad.
- Nem tudom. Mit ajánlasz? – néztél rá kedvesen és az ő megérzésére hagyatkoztál.
- Hmm…epres tejeskávé fehér csoki reszelékkel? – ajánlotta és azonnal bólintottál. Még sosem hallottál ilyesmiről, de már a neve is tetszett.
- Rendben, máris hozom. – eltette a kis füzetet és eltűnt egy ajtó mögött. Láttad, hogy sütiket is árulnak és fejedben már most elhatároztad, hogy ide fogsz járni és minden újdonságot kipróbálsz.
- Tessék. – tette le eléd a nagy poharat egy szivecskés szívószállal. – Remélem ízlik majd. – meghajolt, majd kacsintott és a többi vendéghez ment. Nem tudtad mire vélni a kis gesztust, de tetszett…ahogy maga a srác is.
Az innivalót megkóstolva elismerően hümmögtél. Mikor végeztél vele teljesen tele lettél, így még egy pár percig biztosan ott kellett maradnod, hogy szusszanj egyet. A srác is látta, hogy elfogyott, így visszajött hozzád s megfogta a poharat. Most vetted csak igazán észre, milyen lányos és tökéletes arca van.
- Ízlett? – kérdezte és melegen elmosolyodott.
- Igen, köszönöm, nagyon finom volt. De, kérdezhetek valamit? Tudom, személyes, de….milyen krémet használsz? Olyan szép a bőröd… - a kérdés hallatán fülig vörösödött és először nem tudta hogy feleljen.
- Hát…semmit…ilyen alapból… - hebegte, de teljesen zavarban volt.
- Értem, jó neked. Egyébként _________ vagyok. – mosolyogtál és kezet ráztatok.
- Kevin. – felelte és az órára nézett.
- Ha menned kell…
- Nem, csak 10 perc és szünetem van. Ha akarod visszajöhetek… - mondta szavadba vágva, de még mindig kicsit félénk volt. Kevin…Kevin…olyan ismerős ez a név… Lányos arc, aranyos mosoly, jó angol…
- Persze, nagyon jó lenne. – bólintottál és megvártad míg letelik az a pár perc. Mikor eljött a szünet, mosolyogva kijött az ajtón és leült veled szembe.
- Szóval ________. Mi járatban errefelé? – kérdezte míg kezeit az asztalra téve, összekulcsolta.
- Nyaralás. Imádom Szöult és így a szüleimnek nem kell folyton az ömlengéseimet hallgatnia. – kuncogni kezdett és végignézett a hajadon.
- Vicces vagy…és aranyos…Meddig maradsz?
- Még 11 nap… - feleltél kicsit elszontyolodva és ő is lebiggyesztette ajkait.
- De...ugye addig még bejössz ide? – kérdezte reménykedve. Nem értetted miért érdekelted ennyire, de jól esett.
- Persze, akár minden nap, csak egy sarokra lakom innen. – amint kimondtad, alig észrevehetően kifújta magát.
- És, ha holnap mondjuk…velem reggeliznél? – kérlelő kiskutya szemekkel nézett rád, így ha akartál se tudtál volna ellenállni neki.
- Jól van, oké. Mettől dolgozol?
- Nem dolgozom. Holnap szabadnapom van. – elmosolyodott és egy kis papírt nyomott a kezedbe. – Itt a számom, ha valami történne, hívj. 9 körül jó? Itt a kávézó előtt.
- Legyen 10. Szeretek aludni. – még beszéltetek pár szót, majd te haza mentél, ő pedig vissza dolgozni. Otthon ledobtad a cuccod és a kanapéra ültél. Nem tudtad, miért, de a szíves hevesen dobogott és csak vigyorogtál magad elé. Már nagyon vártad a következő napot, így összekészítettél mindent, parfüm, smink, ékszerek, majd megfürödtél és hamar ágyba bújtál. Nem érdekelt, hogy még csak késő délután van, minél előbb holnapot akartál. Ahogy elnyomott az álom, ismét megjelent Kevin a kis pincér ruhában, nagy mosollyal az arcán. Aztán felriadtál a telefonod ébresztőjére. Máris reggel? Elcsodálkoztál, de tétovázás nélkül összekaptad a cuccaid, pici világoskék smink és friss illatú parfüm. Beraktál egy fehér gomb fülbevalót, majd felvettél egy csinos, lenge egybe ruhát, mely kék és ezüst színekben pompázott. Hajad hátul összetűzted, de a hullámos loknikat engedted két oldalt a válla elé omlani.
Útra készen felkaptál egy kis oldaltáskát, bebújtál a topánkádba és elindultál a találka helyszínére. Már ott várt rád, majd mikor megpillantott eltátotta a száját.
- Úristen… - meglepettségében kicsit eltakarta az arcát.
- Nem tetszik? – kérdezted elszomorodva.
- Dehogynem csak…gyönyörű vagy… - mondta leküzdve a zavarát. Elsétáltatok egy kis reggeliző bárba, de út közben észrevetted, hogy le nem veszi rólad a szemét. Bementetek és kiválasztva az ennivalót félénken beszélgetni kezdtetek. A reggelit befejezve már valamivel oldottabban csevegtetek, de még mindig voltak került témák.
- És…van valakid? – bújt ki belőle a kérdés.
- Nincs…lassan egy éve… - feleltél halkan és akadozva, de megfogta a kezed és finoman megszorította.
- Ne búsulj, mindig van lehetőség. – mondta és a parkba mentetek. Leültetek egy padra és néztétek a természetet…meg egymást. Ujjaiddal kezdett játszadozni és karját mögötted áttéve a pad tetején, szemedbe nézett.
- Figyelj _________...csak azt akarom, hogy… - elkapta a tekintetét és a földre nézett, de állát megfogva vissza fordítottad és rámosolyogtál.
- Igen...?
- Tetszel…nagyon… - csúszott ki a száján, majd kicsit beharapta és lassan közelített arcodhoz. Elpirultál, de nem tudtál ellenállni neki, így te is közelebb hajoltál és ajkaitok lassan egybeforrtak.
Mikor elengedett, kinyitottátok szemetek, de elpirulva félre néztetek.
- Kevin…félek… - súgtad halkan, amin meglepődött.
- Mitől? Itt vagyok, megvédelek…
- 10 nap múlva elmegyek…és többé nem látlak… Félek, hogyha beléd szeretek…
- Sssh… - ujjait szádra tette és kedvesen mosolygott. – Megoldom. Bízz bennem. Ha te is akarod…ha tényleg akarod, el tudom intézni, hogy maradhass amíg csak szeretnél. – mondta kicsit komolyabban és elhúzta ujjait. – Míg nem döntesz…kérlek…legyél a barátnőm…legalább abban a 10 napban. – szavai hallatán megölelted és hozzá bújtál.
- Az leszek…csak ígérd meg, hogy nem okozol fájdalmat…
- Esküszöm. – súgta és ismét megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése