EXOtic Love
(Chen&Lu Han)

Chapter 5.

Másnap reggel a telefonod hangjára keltél. Azonnal felkaptad és megnézted az új üzeneted.

”Tegnap nálam hagytad a táskád.”

Lu Han

Olyan fura volt ez az SMS…Mindig odaírt pár szívecskét, mosolygó fejet vagy becézett, hogy cica, szivi, kishölgy, de most egyhangú és kedvtelen volt… Elfogott a bűntudat, tudtad, hogy érez valamit, hogy nem csak a barátod akart lenni… A virágok, az ajándékok…komolyan játszott, tényleg a kedvedre akart tenni és udvarolni…
 - Mi a baj? – szakította meg gondolkodásodat Chen hangja. Édes boci szemekkel nézett rád és félig lehúzta magáról a takarót. Most vetted csak észre milyen izmos..
 - Semmi, csak…Lu Hannál maradt a táskám… - pirultál el testét pásztázva, majd elfordítottad a tekinteted.
 - Hagyd, majd én...
 - Nem kell, tényleg. Beszélnem is kell vele. – vágtál bele a szavába, de ő makacskodott.
 - Akkor veled megyek, pont. – mondta ellentmondást nem tűrően.
Sóhajtottál és elkezdtél öltözni. Minden ruhád megvolt, kivéve a melltartód.
 - Chen, nem tudod, hol van a…HÉÉ azonnal add vissza!! – szóltál rá, mikor megláttad a kezében. De ő csak vigyorogni kezdett és azonnal átrohant a nappaliba.
 - Naaa, gyere vissza! – kezdtél nevetni és utána szaladtál.
A kanapé mögött volt, te pedig követni próbáltad, de csak annyit értetek el, hogy a két oldalán kergetőztetek.
 - Chen elég! – tört ki belőled ismét a nevetés és mikor utána kaptál a garnitúra fölött, elkapta a kezed és lehúzott rá, majd csípődre ült.
 - Nesze, ha kell, ami tartsa, itt vannak ezek. – mondta és a melltartód nyakába akasztva ráfogott a melleidre.
 - Hé…te most kekeckedsz? – kérdezted tettetett durcasággal.
 - Nem. Füvet nyírok. – húzta ismét vigyorra a száját. Agyon tudtad volna ütni a kis troll fejét, de inkább meglendítetted a lábad, amitől előre dőlt és pont összeértek ajkaitok.
 - Menjünk, még ma oda akarok érni. – engedted el és legurítottad magadról. Magában nevetve visszaadta a fehérneműd, majd összeszedtétek a cuccaitokat és kézen fogva elindultatok.

- Cső, gyertek be. – mondta kedvetlenül Lu Han. – A táskád az asztalon. – Mielőtt egy szót is szólhattál volna, Chen azonnal neki indult.
 - Beszélni akarok veled. – mondta keményen és elhúzta a másikat egy szobába. Nem bírtad ki, hallgatózni kezdtél.
 - Ő az enyém, világos? Egy ujjal se merj hozzá érni. – szűrte fogai közül, de Lu Han nem hagyta magát.
 - Különben? Semmit sem tudsz tenni, nincs elég hatalmad…csak a szád nagy… - nevetett gúnyosan.
Egyre jobban érdekelt, így az ajtónak dőlve hallgattad őket tovább, de nem vetted észre, hogy nem volt rendesen becsukva, így egyszerűen beestél rajta.
Mindketten rád néztek, majd a csendet megtörve Lu Han szólalt meg.
 - Akkor döntsön ő. – lépett hozzád közelebb és felsegített.
 - Én…? De…miről? – kérdezted megszeppenve.
 - Válassz, hogy melyikünkkel akarsz lenni. – fejtette ki kicsit bővebben, Chen viszont hitetlenkedve nézett.
 - De fogd már fel, hogy velem van! – húzta magához Lu Hant a gallérjánál, de megállítottad.
 - Chen, állj! Légyszi…nem akarom, hogy baj legyen belőle…de igaza van… Nem ismerem olyan nagyon egyikőtöket sem… Mi lenne, ha tiszta lapokkal kezdenétek? És…mondjuk két hét után döntök…addig meg hozzátok ki magatokból a legjobbat. Ha annyira vita tárgya vagyok, ennyit igazán megtehettek… - mosolyogtál enyhítően. Már nem tudtad, bánod-e az előző estét…
Chen mély levegőt vett, majd elengedte és bólintott.
 - Legyen. – felelte, majd az önelégülten mosolygó Lu Han-ra néztetek.
 - Részemről rendben. – mondta ő is.
 - Akkor két hét. Áll az alku? – kérdezted utoljára, hogy jól meggondolták-e, majd egymásra néztek és összehúzták a szemeik.
 - De még mennyire…