Music Life

(Hongki)

Part 2

 - Na, hogy tetszett? – kérdezte a következő órán.

 - Nagyon szép volt, de…miért nem mondtad, hogy ezt fogod előadni? – mutattál a kottára.

 - Mert ott helyben szóltam a többieknek, hogy valaki…számomra fontos ember lesz ott és szeretném eljátszani… - mondta kicsit elpirulva.

 - Fontos? De…hisz csak a tanítványod vagyok, nem…?

 - De…de…szeretném, ha…több lennél… - súgta halkan és beharapta alsó ajkát. Kicsit meglepődve elmosolyodtál és a dalból kiragadva egy részletet, azzal válaszoltál.

 - I will walk lalala with you…

Vigyorogva beszállt és együtt, énekelve eljátszottátok a végéig.

 - Nagyon tetszel… - mosolygott és átölelt. Olyan jó illata volt…és a mosolya…

 - Te is…Tudtad, hogy hihetetlenül cuki vagy, mikor énekled, hogy Hello Hello és nyújtogatod a karod?

 - Azért csinálom. – nyújtott nyelvet és egy cuppanóst nyomott az arcodra.

Hetekkel később már órákon kívül, hétvégente is találkoztatok. Volt, hogy lementetek a tengerhez, néha csak egyszerűen a folyóhoz, de legtöbbször Hongkiék udvarában lebzseltetek. Szép, zöld pázsit, két napozóágy, egy grillező és egy nagy napernyő. Tisztára, mint egy füves strand.

Most is a napozón feküdtetek és a kicsi, fehér felhőket néztétek.

 - Nézd, ott egy nyuszi! – mutattál egy kis pamacsra.

 - Tényleg, kis gombócka. Az meg egy gitár.

 - Te mindenben a gitárt látod?

 - Nem. Benned egy gyönyörű lányt… - mosolygott és  érezted, ahogy fülig pirulsz.

 - Most jut eszembe, rohannom kell. – néztél az órádra ijedten. – Mára ígértem meg, hogy segítek a mamámnak. – azonnal felkeltél és magadra kaptad a vékony kardigánod.

 - Ma még találkozunk? – ült föl ő is és rád nézett.

 - Nem hinném, este végzek… De korán elalszik, ha akarod, utána beszélhetünk telefonon.

 - Majd meglátjuk, na menj. – magához húzott egy csókra, majd gyorsan elrohantál.

A terep már ismerős volt, így nem telt bele sok idő és odaértél.

 - Bocsi mama… - estél be az ajtón és máris nekiláttál a teendőidnek.

Órákkal később, mikor befejezted, fáradtan huppantál le egy székre. Persze a nagyid már javában horkolt. Aztán meghallottál valami kis dallamot, énekszóval. Az erkélyre rohantál és megláttad az udvaron a lovagod, amint épp szerenádozik neked. Ahogy meglátott, mosolyogva folytatta és a húrok közé csapva erősebben, szenvedélyesebben énekelt.

Halkan leszaladtál a lépcsőn és a nyakába ugrottál. Olyan jó volt hallani, olyan szép volt és…romantikus…

Melegen ölelted és hajába túrva megcsókoltad. Soha, senkitől nem kaptál még szebb ajándékot.

 - Szeretlek… - súgtad picit könnyes szemmel, de ő csak megfogta állad és lágyan csókolva magához volt.

 - Feljössz? Mama már alszik. – mosolyogtál és kezét megfogva felhúztad az emeletre. Csendben átsurrantatok a nappalin és behúztad a szobádba. Nem volt nagy cucc az otthonihoz képest, de ez is megteszi-

 - Miért vagy hozzám ilyen jó? Meg sem érdemlem. – csuktad be magad után az ajtót.

 - Azért, mert szeretlek. – letette a gitárt és hozzád lépve átkarolta a derekad. – és mert a barátnőm mindent megkap, amire szüksége van a boldogsághoz. – súgta egyre halkabban és mikor lehunytad a szemed, már tudtad mi lesz, de nem bántad…