Maknae Prince
(Se Hun)
(Se Hun)
Chapter 1
- Szia cica. - szólított meg valaki a bárban.
- Szia… - kicsit elfordultál, nem akartál most ismerkedni, csak inni jöttél, hogy enyhítsd a bánatod. Pár héttel korábban jöttél rá, hogy az exed a kapcsolatotok elejétől kezdve megcsalt. Azonnal kirúgtad, de nem tudtál teljesen túllépni rajta. Egy év sok idő…
- Egyedül vagy? – kíváncsiskodott, de csak rosszabbul érezted magad.
- Igen, teljesen egyedül… - felálltál az asztaltól és a kijárat felé indultál, de elkapta a karod.
- Várj! Sajnálom…nem akartalak megsérteni bármit is mondtam. - Sóhajtva és szemforgatva visszaültél. – Akkor…kérsz valamit inni…?
Bólintottál, de kedved még mindig nem igazán volt…hátha az alkohol meghozza…
Letett eléd egy olívabogyós martinit és maga elé egy whiskyt.
- Nem túl erős ez neked? – kérdezted csipkelődve, mire egy fintorral az arcán lehúzta, majd rád nézett.
- És neked? Talán te lebírod húzni? – összefonta a karját, te viszont kicsit felháborodva megittad. Marta a torkod, de nem érdekelt, nem hagytad, hogy szórakozzanak veled. Megráztad a fejed és fújtál egyet.
- Semmiség. – felelted felszegett állal ő meg csak kajánul elvigyorodott.
- Akkor tessék, ha így csúszik. – tolt eléd még egyet, de nem hátráltál meg. Remélted, hogy tudod tartani magad így belementél a játékba. Persze ő is ivott, így volt fair.
Nem telt bele 10 perc, már szinte egymás arcában voltatok.
- Tetszel…nagyon csinos vagy... - súgta a füledbe, de szavai és az alkohol hatására bekönnyeztél. – Mi a baj…megint mondtam valamit? – kérdezte bódultan, kicsit aggódva.
- Az exem…sosem bókolt…olyan jól esik… - pár csepp végigfolyt az arcodon, de ő nemes egyszerűséggel letörölte őket. Sóhajtva átölelt és állát fejed búbjára téve szorosabbra fonta karjait.
- Ne félj…az a szemét nem tudja mit vesztett… - szólt és úgy melengetett, ahogy egy báty szokta a húgát. Jó érzéssel töltött el a törődése, de sosem bíztál az idegenekben. Ki tudja mire fogja felhasználni ezt az információt, így inkább eltoltad.
- Bocsi, de…hagyj…egyedül jobb… - mondtad akadozva, alig összeszedve a mondatot.
- Nem hinném. – mosolygott, de elengedett. – Megállni sem bírsz. Gyere, haza viszlek. – megfogta a kezed, de kihúztad. – Rendben, ha ennyire nem, akkor csak hagy menjek melletted. Arról ne is álmodj, hogy hagyom, hogy egyedül menj. Ki tudja, mi történne veled út közben.
Morogva belementél és a szórakozóhelyről kijutva a házad felé indultatok. Pár lépés után viszont meginogtál és kifordult a bokád. A srác ijedten kapott utánad, de már nem tudott megfogni, így a földre estél. Az volt a szerencséd, hogy csak a cipőd sarka tört le, a lábad ép maradt.
- Jaj te… - sóhajtotta fejét megrázva, majd egy szempillantás alatt a hátára kapott.
- Héé, mit csinálsz?? – ütögetted a vállát erőtlenül. Az alkohol túlságosan lebénított. Megfogta a cipőd és nagy nehezen hazacipelt. Az ajtónál a lépcsőre rakott és leült melléd.
- Kulcs? – tartotta a kezét, de megráztad a fejed.
- Fogalmam sincs… - súgtad nevetve és furán artikulálva.
- Ne szórakozz… - kicsit ideges volt, átkutatta a táskád, a köveket, lábtörlőt, de semmi. – Hol a francban van? – kérdezte fejét fogva.
- Melltartó…. – súgtad halkan. Mindig ott tartottad, hisz onnan sosem veszett el, de csak most ugrott be.
- Akkor lennél szíves ideadni? – nézett rád nyúzott arccal, de te meg sem bírtál moccanni. – aaajjjjjj – dobbantott a lábával, majd kezét végighúzta arcán és közelebb lépett. – ne mozogj… - Perverz. – kuncogtál mikor felsődbe nyúlt, de aztán kikelt magából.
- Fejezd már be! Haza hoztalak, hogy ne legyen bajod, legalább próbálj már meg normális lenni! – kiáltotta, majd zihálva melléd ült. Maga elé nézett, majd mély levegőt vett és kicsit lenyugodott. Te viszont meg voltál rémülve, így remegve kivetted a kulcsot és a kezébe ejtetted.
Egy szó nélkül felállt, kinyitotta az ajtót és nagyra tárta. Felkapcsolta bent a villanyokat, majd visszament érted és felemelve az egyik szobába vitt. Lehunytad a szemed, nagyon fáradt voltál, és a legjobb, ami az eszedbe jutott, az az alvás volt….legalábbis részegen. Ép ésszel biztosan kipateroltad volna az idegent, de most minden mozdulat komoly erőfeszítésekbe került. Az utolsó, amit láttál, az az volt, hogy a kanapéra tesz, aztán elaludtál.
- Szia… - kicsit elfordultál, nem akartál most ismerkedni, csak inni jöttél, hogy enyhítsd a bánatod. Pár héttel korábban jöttél rá, hogy az exed a kapcsolatotok elejétől kezdve megcsalt. Azonnal kirúgtad, de nem tudtál teljesen túllépni rajta. Egy év sok idő…
- Egyedül vagy? – kíváncsiskodott, de csak rosszabbul érezted magad.
- Igen, teljesen egyedül… - felálltál az asztaltól és a kijárat felé indultál, de elkapta a karod.
- Várj! Sajnálom…nem akartalak megsérteni bármit is mondtam. - Sóhajtva és szemforgatva visszaültél. – Akkor…kérsz valamit inni…?
Bólintottál, de kedved még mindig nem igazán volt…hátha az alkohol meghozza…
Letett eléd egy olívabogyós martinit és maga elé egy whiskyt.
- Nem túl erős ez neked? – kérdezted csipkelődve, mire egy fintorral az arcán lehúzta, majd rád nézett.
- És neked? Talán te lebírod húzni? – összefonta a karját, te viszont kicsit felháborodva megittad. Marta a torkod, de nem érdekelt, nem hagytad, hogy szórakozzanak veled. Megráztad a fejed és fújtál egyet.
- Semmiség. – felelted felszegett állal ő meg csak kajánul elvigyorodott.
- Akkor tessék, ha így csúszik. – tolt eléd még egyet, de nem hátráltál meg. Remélted, hogy tudod tartani magad így belementél a játékba. Persze ő is ivott, így volt fair.
Nem telt bele 10 perc, már szinte egymás arcában voltatok.
- Tetszel…nagyon csinos vagy... - súgta a füledbe, de szavai és az alkohol hatására bekönnyeztél. – Mi a baj…megint mondtam valamit? – kérdezte bódultan, kicsit aggódva.
- Az exem…sosem bókolt…olyan jól esik… - pár csepp végigfolyt az arcodon, de ő nemes egyszerűséggel letörölte őket. Sóhajtva átölelt és állát fejed búbjára téve szorosabbra fonta karjait.
- Ne félj…az a szemét nem tudja mit vesztett… - szólt és úgy melengetett, ahogy egy báty szokta a húgát. Jó érzéssel töltött el a törődése, de sosem bíztál az idegenekben. Ki tudja mire fogja felhasználni ezt az információt, így inkább eltoltad.
- Bocsi, de…hagyj…egyedül jobb… - mondtad akadozva, alig összeszedve a mondatot.
- Nem hinném. – mosolygott, de elengedett. – Megállni sem bírsz. Gyere, haza viszlek. – megfogta a kezed, de kihúztad. – Rendben, ha ennyire nem, akkor csak hagy menjek melletted. Arról ne is álmodj, hogy hagyom, hogy egyedül menj. Ki tudja, mi történne veled út közben.
Morogva belementél és a szórakozóhelyről kijutva a házad felé indultatok. Pár lépés után viszont meginogtál és kifordult a bokád. A srác ijedten kapott utánad, de már nem tudott megfogni, így a földre estél. Az volt a szerencséd, hogy csak a cipőd sarka tört le, a lábad ép maradt.
- Jaj te… - sóhajtotta fejét megrázva, majd egy szempillantás alatt a hátára kapott.
- Héé, mit csinálsz?? – ütögetted a vállát erőtlenül. Az alkohol túlságosan lebénított. Megfogta a cipőd és nagy nehezen hazacipelt. Az ajtónál a lépcsőre rakott és leült melléd.
- Kulcs? – tartotta a kezét, de megráztad a fejed.
- Fogalmam sincs… - súgtad nevetve és furán artikulálva.
- Ne szórakozz… - kicsit ideges volt, átkutatta a táskád, a köveket, lábtörlőt, de semmi. – Hol a francban van? – kérdezte fejét fogva.
- Melltartó…. – súgtad halkan. Mindig ott tartottad, hisz onnan sosem veszett el, de csak most ugrott be.
- Akkor lennél szíves ideadni? – nézett rád nyúzott arccal, de te meg sem bírtál moccanni. – aaajjjjjj – dobbantott a lábával, majd kezét végighúzta arcán és közelebb lépett. – ne mozogj… - Perverz. – kuncogtál mikor felsődbe nyúlt, de aztán kikelt magából.
- Fejezd már be! Haza hoztalak, hogy ne legyen bajod, legalább próbálj már meg normális lenni! – kiáltotta, majd zihálva melléd ült. Maga elé nézett, majd mély levegőt vett és kicsit lenyugodott. Te viszont meg voltál rémülve, így remegve kivetted a kulcsot és a kezébe ejtetted.
Egy szó nélkül felállt, kinyitotta az ajtót és nagyra tárta. Felkapcsolta bent a villanyokat, majd visszament érted és felemelve az egyik szobába vitt. Lehunytad a szemed, nagyon fáradt voltál, és a legjobb, ami az eszedbe jutott, az az alvás volt….legalábbis részegen. Ép ésszel biztosan kipateroltad volna az idegent, de most minden mozdulat komoly erőfeszítésekbe került. Az utolsó, amit láttál, az az volt, hogy a kanapéra tesz, aztán elaludtál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése