Maknae Prince
(Se Hun)

Chapter 2

Reggel szomjasan, fejfájással és óriási éhséggel keltél. A gyomrod korgása ébresztett, de a fejed is borzasztóan hasogatott. Lassan letetted a lábaid a földre és nem értetted, hogyan kerültél haza. Minden kiesett, csak annyira emlékeztél, hogy egy sráccal beszéltél.Megindultál a konyhába, de a lábad valami nagy és nehézbe botlott. Arccal felszántottad a szőnyeget és hangosan morogni kezdtél. Miért kellett tegnap annyit inni…? Lassan megfordultál, de elállt a lélegzeted.- Te meg mi a francot keresel itt?? – kiáltottad az oldalát fogó fiúnak, de csak fájdalmas nyögéseket kaptál. Azonnal felugrottál és hátráltál. Mi van, ha…megerőszakolt?? A fal mellett álló baseball ütőért nyúltál és rászegezted. - Mit csinálsz…? – nyöszörögte és rád nézett. – Nem, hogy megköszönnéd… - állt fel nehézkesen és már inkább a fejét fogta. - Mit köszönjek meg? Azt sem tudom, mit csináltál vele, míg aludtam! – suhintottad meg az ütőt és azonnal hátrált. - Csak haza hoztalak te ész! Letettelek a kanapéra és elaludtál, de én is álmos voltam, így egy párnát a földre téve lefeküdtem és elnyomott az álom, vágod? Ennyi, nem csináltam semmit Miss Hisztis. – forgatta a szemeit és az ajtó felé indult. Kicsit elszégyellted magad, de akkor is dühített. - Legalább a neved mondd meg… - motyogtál az ütőt letéve. - Se Hun. – felelte, majd kiment a házból.

Próbáltad később keresni, de se telefonszám, se teljes név, semmi… Teljesen elvesztetted a reményt, hogy valaha látod még, pedig csak később vallottad be magadnak, de kicsit még tetszett is…


Évek múltán már nem reménykedtél, tudtad, hogy sosem fogod megtalálni és azt is, hogy te vagy az oka. Hogy te rontottál el mindent, hogy bunkó voltál vele és tényleg még csak meg sem köszönted, hogy vigyázott rád. Egy utolsó, szemét senkiházinak érezted magad és igen…még mindig egyedül voltál. Egy percre sem tudtad őt kiverni a fejedből.
 - Se Hun… - halkan felnevettél. Milyen bugyuta egy név…de mégis úgy tetszik… Miért nem vagy képes feledni? Gondolataidba merülve ültél a kanapén és lábaddal a szőnyeget simogattad, ahol feküdt. Ment a tv épp valami új bandáról beszéltek és ismerős nevet hallottál. Azt hitted, hogy hallucinálsz, de tisztán értetted. ’Se Hun…’
Felhangosítottad a tvt és érdeklődve kezdted figyelni, mi megy benne.
 - Itt van velünk egy újonnan debütált banda, az EXO-K! Fiúk, mondanátok valamit magatokról? – oda sem figyeltél, miről beszélnek, csak az arcokat pásztáztad. 5-en voltak, de egyik sem ő volt. Aztán a kamera egy kicsit arrébb ment és megláttad a 6. tagot.
Más volt a haja, az arca markánsabb lett, de kétség sem fér hozzá…megtaláltad. A szemei mit sem változtak, ugyan az a csillogás volt benne. Felkiáltottál örömödben és ugrándozni kezdtél. Hihetetlen, hogy ennyi év után, és még mindig lázba tudott hozni.
Összeszedted a cuccaid és nem érdekelt, hogyan, de a közelébe akartál férkőzni.