2012. július 16., hétfő

EXOtic Love
(Chen&Lu Han)




Chapter 8. (Final)


Mikor letelt a két hét, összehívtad őket egy találkozóra a parkban. Az idő gyönyörű volt, hétágra sütött a nap, de a kedved teljesen elrontotta, hogy egyiküknek ma mennie kell…
Ott álltak előtted kicsit feszülten, de próbáltak magabiztosnak tűnni. A szíved a torkodban dobogott, a lábaid is remegtek. Annyira nem akartad megtenni…de muszáj volt. Ki kellett mondani. Összeszedted volna és már szólítottad volna Chent, mikor eszedbe jutott az este, amit vele töltöttél. Nem figyelt rád annyira…nem is viszonozta, hogy szeret…a randi előtt akárhányszor hozzád ért, szinte mindig követelőző volt. Csomó lány vette körül nap, mint nap, barátnője is sok volt, de heteken belül minddel szakított és Lu Hant is megfenyegette. Vele viszont boldog voltál, segített, ahol csak tudott, megvigasztalt és sose bántott meg. Mikor a pasidat játszotta végig figyelmes volt és mindig megnevettetett. Hogy is hidegülhetnél el tőle, hisz benne is megvan minden, ami kell, csak nem adja ki. Ahogy a parton csókolt, amilyen merész volt a jet-skivel és a csalánnal…nem is olyan szende, mint amilyennek mutatja magát… Ráadásul még nem is voltál vele komolyabb helyzetben, ki tudja, hogy viselkedik ott… Lehet más, mint az eddigi fiúk… Nem is akarod, hogy barátok legyetek. Annál neked több kell!
 - Lu Han. – mondtad ki hangosan.
Azonnal hatalmas mosoly kúszott az arcára és közelebb lépve felkapott, majd megfordult veled. Ezután letett a fűbe és szorosan magához ölelt.
 - Már féltem, hogy mást mondasz… - súgta és arcát nyakadba fúrta. Örültél, hogy ilyen boldog, de nem tudtad, mi lesz most Chennel vagy, hogy mit fog csinálni. A randik előtt is elég durva volt, lehet, hogy most is az lesz…? Félve ráemelted tekinteted, de ő csak mosolyogva közelebb lépett.
 - Hé Hannie. – szólt Lu Hanhoz, aki engedett az ölelésén és megfordult. – Kösz az ötleteket a randira. – nyújtotta ki a kezét, majd kezet ráztak. - Legyetek jók, majd találkozunk, engem várnak a többiek. – kacsintott, majd elindult haza. Csodálkozva néztél rá, majd Lu Hanra.
 - A te ötleted volt minden? – kérdezted szinte szájtátva.
 - Aha, de hagyd csak, apróságok… – nézett az égre fütyörészést imitálva, míg megfogta a kezed. Meghökkenve áltál egy helyben, majd elmosolyodva közelebb húzódtál.
 - Úgy tűnik, jó döntöttem. – mosolyogtál, mire érezted, hogy a fenekedbe csíp. Kicsit megugrottál és még jobban meglepődve bámultad az arcát.
 - Még szép…Na, mi az? Nem nézted volna ki belőlem, hogy ilyet is tudok? – kérdezte, mire bólintottál. - Akkor azt hiszem ideje rendesen is megismerned. – kapott a karjaiba és egy csókot nyomva ajkaidra, elindult veled haza.


----------------------------

Tudom, tudom, rövid. De azért próbáltam hatásosra megcsinálni. :) (by Shiniel)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése