EXOtic Love
(Chen&Lu Han)

Chapter 6.


Az elkövetkező napon több ajándékot is kaptál, mindet kettejüktől. Virágcsokrok, csokik, lufik, plüssök, levelek, ékszerek...minden, amit csak el lehet képzelni. A nap végén kicsit talán már be is sokalltál.
- Elég, ne ajándékokba fojtsatok, hanem csak egyszerűen törődjetek velem...vagy ismerkedjünk... Nem arra vagyok kíváncsi, hogy mennyi pénzetek van. - mondtad egy osztott hívásban. Mikor csend lett, sóhajtottál és megmondtad nekik az instrukciókat.
- Holnap Chennel találkozom, reggel...vagyis inkább délelőtt, aztán következő nap Lu Hannal. A programokat ti találjátok ki és nincs apelláta. Ja és ne jobbak akarjatok lenni a másiknál, hanem adjátok magatokat. - fejezted be és leraktad a telefont. Sóhajtva bedőltél az ágyadba és gondolkodni kezdtél a holnapi napon. Vajon milyen lesz Chen? Mit fog kitalálni? Ehhez hasonló gondolatokkal feküdtél le aludni, hogy kipihenten vethesd magad bele a randi sorozatba.

- Szia, cica. - köszönt másnap Chen az általa kijelölt helyen. Egy kicsit kinyalta magát, megfésülködött és vászonnadrág volt rajta.
- Szia, de még nem cica, ne feledd. - mosolyogtál és a szemébe néztél. - Mit tartogatsz számomra? - kérdezted és körülnéztél. Egy kis erdős, parkos ösvényen álltatok, de sehol egy lélek...
- Túrát. Vagyis nem a rendes fajtát, hanem...majd meglátod. - vigyorgott és mutatta az utat: be a fák közé, ahová alig szűrődik be a napfény. Egy egészen picit ijesztő volt, de izgalmas is. Kettesben a sötét rengetegben...
- Meddig megyünk még? - kérdezted úgy fél óra gyaloglás után. A lábad már most fájt, egy ilyen alkalomhoz jobb lett volna a sportcipő...
- Nem sokáig, két perc. - felelte aranyos mosollyal az arcán. Ahogy mondta, gyorsan oda is értetek, a fénysugarak egyre több helyen törtek át a lombkoronán, majd végül egy hatalmas tisztás tárult elétek. Gyönyörű zöld fű, apró fehér virágok, formás farönkök...az egész olyan friss és hangulatos volt. Aztán megláttál egy faragott asztalkát, mely tele volt finomságokkal, két gyertyával és pár üresnek tűnő befőttes üveggel.
- Ez meg...? - nézted a fatáblát meglepve.
- Amolyan piknik féleség...csak hosszabb, ebéddel és vacsorával összekötve. - Odavezetett egy kitaposott ösvényen, majd a paddá fabrikált fatörzsre ültetett. Veled szemben ő is elhelyezkedett, majd érdeklődve kezdted figyelni, ahogy tevékenykedik. Kotorászott a mellette lévő táskában, majd eltett valamit a zsebébe és rád nézett.
- És mi lesz az ebéd?
- Majd megtudod. De most megyünk fűnyírást nézni. - mosolygott és felsegített. Arckifejezésed látva egy kis tákolmányra mutatott a tisztás végén. - Az ott egy vadász les, oda megyünk. - fogta meg a kezed és lassan elsétáltatok odáig. Mivel nagy volt a terület, az egészet be lehetett látni, főleg úgy, hogy Chen előhúzott a zsebéből két kis távcsövet.
- Tessék, a padtól pár méterre már látni lehet őket. - mondta és átölelt. Feszülten figyelted a tisztás szélét, mire mozgásra lettél figyelmes. Pár másodperc és egy egész csorda őz lépett a friss fűre. Lassan legelték a friss hajtásokat és haladtak beljebb, de végig nagyon óvatosak voltak.
- De édesek! - súgtad halkan, csillogó szemekkel.
Egy darabig még figyeltétek őket, majd az őz les után visszamentetek az asztalhoz, hiszen már bőven ebédidő volt.
A finomságok gyorsan elfogytak és teli pocakkal felfeküdtetek a padra. Az ég felhőtlen volt és a nap sem perzselt, az idő kellemesen langyos lett.
Beszélgetni kezdtetek, először az őzekről, a tájról, majd átfordult a téma kettőtökre. Mesélt a családjáról, a múltjáról, majd a rólad alkotott véleményéről. Meglepve hallgattad szavait, feleannyit sem gondoltál volna, hogy megtörtént vele.
Ezután te beszéltél magadról, de róla egy szót sem ejtettél. Nem akartál már most nyilatkozni, hiszen a másik randi még hátra volt, nem szeretted volna hitegetni, ha esetleg Lu Han jobban elnyeri a tetszésedet...
Csevegés közben az idő is gyorsan elszaladt és hamar beesteledett. A horizonton még látszódott a nap, de sugarai halványak és erőtlenek voltak.
- Gyere, hozz egy üveget. - kelt fel Chen és felkapta az egyiket. Beszaladt a térdig érő fűbe és apró bogarakat kapott el vele. Mindegyik után rátette az üveg tetejét, hogy ne szökjenek ki, majd újabbak után nézett. Megmutatta, hogy csináld és fél óra alatt egész tetemes mennyiséget gyűjtöttetek össze. Még mindig nem igazán értetted, minek a bogarak, de mikor teljesen lement a nap, végre rájöttél. A sugarak halványodásával a kis apróságok potroha világítani kezdett. Ahogy repkedtek, újabb és újabb jelent meg, majd a végére gyertya erősségű fényt adtak.
- Na, most már jöhet a vacsora. - mosolygott és a kosárból előhúzott két, fémfedős tányért. Levette a tetejüket, majd megláttad, hogy húsos gombócokkal megpakolt spagettit takartak. Leültetek az asztalhoz, de mikor enni akartatok felcsendült egy ismerős dallam. A Suzy és Tekergő egyik legismertebb dala volt, pont az, mikor ők is gyertyafényben vacsoráztak. Meglepve elmosolyodtál és elismerően Chenre néztél, aki csak elégedetten figyelte a reakciódat. Mivel a te tányérodon kevesebb gombóc volt, így a pálcikájával átnyújtott párat végig a szemedbe nézve.
Nagyon tetszett az egész, így a végén megtörölted a szád és az asztalon áthajolva adtál egy puszit az arcára. Halványan elpirult és az eszközöket összepakolva felállt.
- Köszönöm... - súgtad és zavarodban a földre néztél.
- Nincs mit. Megérdemelted. - felelte és közelebb lépve, megsimogatta a hajad. A két üveget lerakta a fűbe és lábaival finoman letolva a tetejüket, magához húzott. A bogarak lassan, világítva szálltak fel mellettetek, majd két kezet éreztél az arcodon és Chen lágyan ajkaidra tapadt.
Az egész elképzelhetetlenül romantikus volt, még soha nem fáradoztak érted ennyit. Mikor elengedett, szemeidbe nézett, majd megölelt. Arcod nyakába fúrtad és halkan szuszogva viszonoztad. Minden olyan tökéletes volt...
Az erdőből kifelé csak 5 perc volt az út, egy nagy, sokat használt ösvényen.
- De...hogy tartott fél óráig az odaút? - néztél rá csodálkozva.
- Ki akartalak fárasztani. - vigyorgott kicsit pajkosan, mire megcsaptad a vállát.
- Fúú tee...sunyi dög... - játszottál rá egy langyos durcára, de ezután a nap után képtelen voltál rá haragudni. Kézen fogva hazakísért, majd az ajtóban egy puha csókkal elköszönt és elment.
Szinte szétfolyva estél be az ajtón és a kanapéra huppantál.
Egy isten... - gondoltad és a fáradtságtól azonnal elaludtál.