The boy with flowers
(Jonghyun)
Chapter 1
- Szia, picim. – simogattad meg az egyik kiskutyát az állatkereskedésben. Rövid, barna, selymes tapintású szőre volt, apró farkincáját ide-oda csóválta és gyönyörű, gesztenyebarna szemekkel nézett rád. Teljesen elvesztél benne, szinte megbabonázott, érezted, hogy kell neked.
- Őt kérném. – mondtad az eladónak, majd a kasszánál fizetve egy kis dobozban végre kézhez kaphattad.
- Úristen, de aranyos vagy. – nyunyorgattad a pofiját és simogattad a pocakját, míg hazafelé tartottál.Már gyerekkorod óta szerettél volna egy kutyust, de a szüleid allergiája miatt csak hörcsögöd lehetett. Most, hogy elköltöztél, hogy a saját életed éld, első utad ebbe a kis boltocskába vezetett, ahol rátaláltál újdonsült kedvencedre. Persze még a régi otthonodban beszereztél minden eszközt a kisállattartáshoz: póráz, bili, tálkák, kis ágyikó, tisztálkodási szerek, ennivaló stb, és elhoztad őket ide.
Amint beértél a lakásodba, rögtön kivetted a lyukacsos kartondobozból és letetted a padlóra. Mivel neve még nem volt, így magad adhattál neki egyet, de már erre is fel voltál készülve.
- Picurnak foglak hívni, rendben? – húztad magadhoz a terepet vizslató kutyust. Azonnal megnyalta az arcod és szaglászni kezdte a nyakad. Valószínűleg a parfümöd illatát érezte, amit indulás előtt fújtál magadra. Elengedted, hogy felfedezze a kis lakást, te pedig öntöttél neki vizet és ennivalót. Egy picit duci volt, de lehet csak azért, mert még csak egy hónapja volt a világon.(icipici segítség: én így képzelem el, ahogy a játékban van x3 http://www.ferryhalim.com/orisinal/g3/dog.htm)
A születésnapját megtudakoltad az eladótól, így gyorsan fel is írtad a naptárba. Mondhatni teljesen belezúgtál Picurba, amilyen pici volt, olyan gyorsan rabul is ejtett. Figyelted minden mozdulatát, óvtad a veszélyes dolgoktól, és esténként melletted aludt a kiságyán. Édesen szuszogott, soha nem láttál még szebbet ennél az alvó kiskutyánál. Hetente megfürdetted, hogy tiszta legyen és illatos, valamint, hogy kicsit lehűljön a melegebb napokon.
Többet törődtél vele, mint bármi mással, így szinte teljesen kifordultál önmagadból, mikor egyik nap sétáltatás közben szem elől tévesztetted. Csak egy pillanatra fordultál meg, erre tessék, máris eltűnt. Magadban szitkozódtál, hogy minek engedted el a pórázról, hisz azzal együtt is tud szaladgálni, de az aggódás elnyomott minden egyéb gondolatot.
- Őt kérném. – mondtad az eladónak, majd a kasszánál fizetve egy kis dobozban végre kézhez kaphattad.
- Úristen, de aranyos vagy. – nyunyorgattad a pofiját és simogattad a pocakját, míg hazafelé tartottál.Már gyerekkorod óta szerettél volna egy kutyust, de a szüleid allergiája miatt csak hörcsögöd lehetett. Most, hogy elköltöztél, hogy a saját életed éld, első utad ebbe a kis boltocskába vezetett, ahol rátaláltál újdonsült kedvencedre. Persze még a régi otthonodban beszereztél minden eszközt a kisállattartáshoz: póráz, bili, tálkák, kis ágyikó, tisztálkodási szerek, ennivaló stb, és elhoztad őket ide.
Amint beértél a lakásodba, rögtön kivetted a lyukacsos kartondobozból és letetted a padlóra. Mivel neve még nem volt, így magad adhattál neki egyet, de már erre is fel voltál készülve.
- Picurnak foglak hívni, rendben? – húztad magadhoz a terepet vizslató kutyust. Azonnal megnyalta az arcod és szaglászni kezdte a nyakad. Valószínűleg a parfümöd illatát érezte, amit indulás előtt fújtál magadra. Elengedted, hogy felfedezze a kis lakást, te pedig öntöttél neki vizet és ennivalót. Egy picit duci volt, de lehet csak azért, mert még csak egy hónapja volt a világon.(icipici segítség: én így képzelem el, ahogy a játékban van x3 http://www.ferryhalim.com/orisinal/g3/dog.htm)
A születésnapját megtudakoltad az eladótól, így gyorsan fel is írtad a naptárba. Mondhatni teljesen belezúgtál Picurba, amilyen pici volt, olyan gyorsan rabul is ejtett. Figyelted minden mozdulatát, óvtad a veszélyes dolgoktól, és esténként melletted aludt a kiságyán. Édesen szuszogott, soha nem láttál még szebbet ennél az alvó kiskutyánál. Hetente megfürdetted, hogy tiszta legyen és illatos, valamint, hogy kicsit lehűljön a melegebb napokon.
Többet törődtél vele, mint bármi mással, így szinte teljesen kifordultál önmagadból, mikor egyik nap sétáltatás közben szem elől tévesztetted. Csak egy pillanatra fordultál meg, erre tessék, máris eltűnt. Magadban szitkozódtál, hogy minek engedted el a pórázról, hisz azzal együtt is tud szaladgálni, de az aggódás elnyomott minden egyéb gondolatot.
- Picur, hol vagy? Picur! – kiabáltad, de sehol sem láttad. Kezdtél bepánikolni, egyre elkeseredettebben hívtad magadhoz és már a legrosszabbra gondoltál. Mi van, ha kiszaladt az útra és elcsapta egy autó? Úristen… Leültél a földre és csak nézted magad előtt a földet. Ekkor lépteket hallottál, majd egy vakkantást. Lassan felnéztél és megláttál egy fiút, amint a kezében a kutyusod tartja.
- Őt kerested? – segített fel a földről a szabad kezével, majd átadta Picurt. Még mindig le voltál döbbenve, már teljesen el is keseredtél, mire jött a megmentő egy hihetetlenül aranyos srác személyében. A mosolya szívdöglesztő volt, szemeiben kicsi pajkosság csillogott, de tele volt kedvességgel, telt ajkai pedig igencsak csókolni valók voltak. Azonnal elnyerte a tetszésedet, ráadásul nem is volt olyan nyakigláb, mint a közeledben lévő fiúk. Amolyan veled egy magas lehetett.
- Jonghyun vagyok. – mondta, mikor látta, hogy a gondolataid valahol messze járnak. Visszaszálltál a földre és kezet ráztatok.
- ________ - felelted mosolyogva. – Ő pedig Picur. – mutattad be a kis kedvenced.
- Még nem láttalak errefelé, új lakó vagy? – kérdezte végig szemedbe nézve. Volt benne valami, ami megragadott, bár nem tudtad megmondani, hogy pontosan mi, de érezted, akárcsak Picur esetében.
- Igen, pár hete költöztem ide, a nyolcasban lakom. – mondtad és a pórázt a kutyusra csatolva letetted a fűbe. Azonban ahelyett, hogy elszaladt volna, az újonnan megismert fiú lábát kezdte el szagolgatni, majd feltápászkodott rá, hogy vegye fel.
- Tényleg? Én is. – mosolygott miközben karjaiba kapta Picurt. – Úgy tűnik, kedvel. – simogatta meg a buksiját.
- Elég jó érzéke van az idegenekhez, tudja, kiben bízhat. – simogattad meg te is, majd Jonghyunra néztél, de azonnal elpirultál.
- Egyébként segítsek kipakolni vagy már kész vagy vele? – kérdezte, hogy elterelje a témát.
- Köszönöm, de már első nap végeztem, hogy Picurnak előkészíthessek mindent. – felelted és az órádra néztél. – Hú, rohannom kell, megígértem a szüleimnek, hogy még ma felhívom őket és nem szeretik, ha este csörgök rájuk. Majd találkozunk, szia. Ja, és tényleg köszi. – vetted vissza a kutyust és sietősen hazarohantál.
A lakásba érve kifújtad magad és az ajtónak támaszkodva a földre csúsztál. Ez a kis telefonálós füllentés pont jókor jutott az eszedbe. Nem bírtad volna tovább, a szíved majd’ kiugrott a helyéről.
- Szerinted is nagyon jól néz ki? – néztél Picurra, aki csak vidáman csóválta a farkát. – Na, gyere, megfürdünk, hogy ha holnap találkozunk vele, mindketten illatosak legyünk. – vakargattad meg a hasát és a pórázból kibújtatva bevonultatok a fürdőszobába.
- Őt kerested? – segített fel a földről a szabad kezével, majd átadta Picurt. Még mindig le voltál döbbenve, már teljesen el is keseredtél, mire jött a megmentő egy hihetetlenül aranyos srác személyében. A mosolya szívdöglesztő volt, szemeiben kicsi pajkosság csillogott, de tele volt kedvességgel, telt ajkai pedig igencsak csókolni valók voltak. Azonnal elnyerte a tetszésedet, ráadásul nem is volt olyan nyakigláb, mint a közeledben lévő fiúk. Amolyan veled egy magas lehetett.
- Jonghyun vagyok. – mondta, mikor látta, hogy a gondolataid valahol messze járnak. Visszaszálltál a földre és kezet ráztatok.
- ________ - felelted mosolyogva. – Ő pedig Picur. – mutattad be a kis kedvenced.
- Még nem láttalak errefelé, új lakó vagy? – kérdezte végig szemedbe nézve. Volt benne valami, ami megragadott, bár nem tudtad megmondani, hogy pontosan mi, de érezted, akárcsak Picur esetében.
- Igen, pár hete költöztem ide, a nyolcasban lakom. – mondtad és a pórázt a kutyusra csatolva letetted a fűbe. Azonban ahelyett, hogy elszaladt volna, az újonnan megismert fiú lábát kezdte el szagolgatni, majd feltápászkodott rá, hogy vegye fel.
- Tényleg? Én is. – mosolygott miközben karjaiba kapta Picurt. – Úgy tűnik, kedvel. – simogatta meg a buksiját.
- Elég jó érzéke van az idegenekhez, tudja, kiben bízhat. – simogattad meg te is, majd Jonghyunra néztél, de azonnal elpirultál.
- Egyébként segítsek kipakolni vagy már kész vagy vele? – kérdezte, hogy elterelje a témát.
- Köszönöm, de már első nap végeztem, hogy Picurnak előkészíthessek mindent. – felelted és az órádra néztél. – Hú, rohannom kell, megígértem a szüleimnek, hogy még ma felhívom őket és nem szeretik, ha este csörgök rájuk. Majd találkozunk, szia. Ja, és tényleg köszi. – vetted vissza a kutyust és sietősen hazarohantál.
A lakásba érve kifújtad magad és az ajtónak támaszkodva a földre csúsztál. Ez a kis telefonálós füllentés pont jókor jutott az eszedbe. Nem bírtad volna tovább, a szíved majd’ kiugrott a helyéről.
- Szerinted is nagyon jól néz ki? – néztél Picurra, aki csak vidáman csóválta a farkát. – Na, gyere, megfürdünk, hogy ha holnap találkozunk vele, mindketten illatosak legyünk. – vakargattad meg a hasát és a pórázból kibújtatva bevonultatok a fürdőszobába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése