EXOtic Love
(Chen&Lu Han)
(Chen&Lu Han)
Chapter 7.
5 perccel később motorzúgást hallottál és megfordulva megláttad a várt srácot egy jet-skin. Mosolyogva intett, hogy pattanj fel, így nagy nehezen felcsimpaszkodtál rá. Azonnal elindította a kis vízi járművet, te pedig átkaroltad derekát, hogy le ne ess róla.
Így mentetek pár percig, majd egy sziget kezdett kibontakozni a víz öleléséből. A partjánál lelassított, majd a motort leállítva a homokba léptetek.
- De jó! – csodáltad a kilátást a víz szélétől. – Hol vagyunk? – kérdezted mire közelebb lépett.
- A szigetemen. Vagyis…nem az én szigetem, de senki sincs itt, így most perpill az enyém. – mosolygott és a fák közé mutatott. – Menjünk, nem akarom, hogy odaégjen az ennivaló. Követted a sok levelet arrébb söpörve, majd megláttál egy apró faházat egy kicsi udvarral.
- Bizony, én csináltam. – vigyorgott, majd megnézte a nagy grillező rácson heverő húsokat. – Ülj csak le. – mutatott maga mellett a padra. Meglepettségedben inkább már huppantál.
- Áh, még forró, hozok játékot, amíg hűl. – mondta és a kunyhóból előhozott egy nagy dobozt. – Egy kis nosztalgia…úgy emlékszem szereted. – mosolygott, majd elővett a dobozból egy listát. Igaza volt, a régi dolgok mindig is a kedvenceid közé tartoztak, főleg a gyerekkorod játékai. Csillogó szemekkel nézted, ahogy átnyújtja a listát, majd olvasni kezdted. A legalsóhoz érve elkerekedtek a szemeid és megmutattad Lu Hannak.
Mosolyogva bólintott, majd előkotorta a dobozból és az asztalra tette. Örömödben szinte ugrálni támadt kedved, de ehelyett csak vigyorogtál, mint a tejbe tök.
Kiraktátok a táblát, bábukat, pénzt és kezdődhetett a Gazdálkodj okosan!
(aki nem tudja, milyen az itt megnézheti: http://retronom.hu/node/4126)
Először ő volt előnyben, majd megelőzted és szélsebesen törtél a cél felé. Pár háztartási eszközt már beszereztél, de a ház és a bútorok még hátra voltak. Ekkor abba hagytátok a játékot, hiszen ebédidő volt.
A hús tökéletesre sikerült, a köret is teljesen jó volt, már csak az ismeretlen eredetű savanyúság maradt hátra.
- Ez mi? – kérdezted aprót bökve pálcáiddal a kis tálra.
- Speciális saláta, a nagyim mindig ilyet csinált kiskoromban. Kóstold meg, finom. – mosolygott és figyelte a reakciód, ahogy egy keveset a szádba veszel.
Picit nyammogtál rajta, ízlelgetted, majd elismerően bólintottál.
- Tényleg nagyon jó, mi van benne? – néztél rá újabb falatot magadhoz véve.
- Csak jégsaláta és csalán…balzsamecettel. – vigyorgott bekapva egy keveset. Nagyon jól tudta, hogy félsz még a csalán közelébe is menni, hisz kiskorodban egy egész bokornyiba estél, mégis belerakta…
Legszívesebben leszidtad volna, de….valahogy a saláta hatására elmúlt a növénytől való félelmed. Túl finom volt ahhoz, hogy akár egy rossz szót is szólj, így csak összehúztad a szemed és kicsit mosolyogva megráztad a fejed.
- Ezt még visszakapod… - felelted és mosolyogva ettél tovább.
Az ebéd után folytattátok a játékot és elégedetten nézted, hogy már majdnem megvan minden része a háznak. Csak egy hiányzott, de sehogy sem tudtál azokra a mezőkre lépni, ahol beszerezhetted volna…
Lu Hannál ugyan ez volt a helyzet, de ő amilyen szerencsés volt, szinte mindig a jó mezőkre került. Már majdnem ott volt a bútorosnál, mikor szerencse-mezőre léptél és a hozzá tartozó kártyát felhúzva láttad, hogy pont a hiányzó darabot nyerted meg.
- Ez aaaz!!! – ugrottál fel örömödben és a képdarabot a házat szimbolizáló lapra illesztve visszahuppantál a helyedre. – Nyertem. – mosolyogtál rá, mire vigyorogva megsimogatta a buksidat.
- Ügyes vagy. – mondta és ujjára egy puszit nyomva az arcodhoz tette. Kicsit elpirultál, de álltad a tekintetét.
- Köszönöm. – néztél le a játékra, majd vissza rá. – Már nagyon rég játszottam vele. – simogattad meg a dobozt.
- Nincs mit, azért hoztam, hogy boldog legyél. – mosolygott, majd eszébe jutott valami és a faházba rohant. Mentél volna kíváncsian utána, de ekkor kilépett és a háta mögül elővett egy kicsi csomagot. - Ez a tiéd…remélem jó lesz… Nagyokat pislogva elvetted tőle a kis ajándékot, majd kibontottad. Egy lenge, fehér ruha volt, nagyjából térdig érő. Nyárra tökéletes.
- De szép! Köszönöm, nagyon tetszik. – szorítottad magadhoz Lu Hant és egy puszit nyomtál az arcára.
- Akkor örülök, gyere, most menjünk vissza. – mutatott a víz irányába, majd lassan elindultatok. A tenger még szebben csillogott, mint délelőtt, szinte nem is akartad otthagyni a szép helyet. Legnagyobb meglepetésedre nem a jet-skikhez mentetek, hanem maradtatok a parton.
- Nem megyünk még haza? – néztél rá kérdőn.
- Csak azt mondtam, vissza, azt nem, hogy mennyire. – kacsintott, majd odalépett egy a homokra terített nagy törölközőhöz és lerakta a kevés kis magával hozott cuccát.
- És akkor mit fogunk itt csinálni? – kérdezted, míg te is lepakoltál.
- Jól érezni magunkat. – nyújtotta ki picit a nyelvét, majd a tengerbe szaladva rád fröcskölt egy kis vizet.
- Héé!! – néztél a rád került vízfoltokra, majd utána eredtél és beljebb lökted. Játszadozni kezdtetek a derékig érő vízben, hol fröcsköltetek, hol összegabalyodva birkóztatok, majd órákkal később csurom vizesen kimentetek a törölközőhöz. Lehuppantatok rá és zihálva nevetni kezdtetek.
- Ez tök jó volt. – fújtad ki magad, mire szó nélkül átölelt, majd arcod megsimogatva megcsókolt.
A tekintete most más volt, kedves és szerelmes, a megszokott huncut csillogás nélkül.
- Megnézzük a naplementét? – suttogta ajkaidra, majd fejével az ég felé mutatott. Észre sem vetted, hogy elszaladt az idő… A nap már narancsos fényben tündökölt és az eget is annak árnyalataiba öltöztette, a víz pedig visszatükrözte és lágy fodrokkal tovább szépítette.
- Olyan, mint te… Tüzes és gyönyörű… - súgta és átfonta karjait derekad körül. Ujjaitokat összekulcsolta, majd közelebb húzott. Mellkasának dőlve néztétek tovább az eget, majd ahogy eltűnt a nap, lassan felálltatok és a jet-skihez sétálva lassan felültetek. Átölelted derekát és szorosan hátához simulva figyelted, ahogy szelitek a vizet. Gondolataidba merültél, már végképp nem tudtad mit tegyél. Ezek után képtelen voltál választani…
- Megérkeztünk. – simogatta meg a hajad, mire magadhoz tértél és lassan a móló deszkáira mászva leszálltál a kis járműről.
Másnap reggel furcsamód kipihenve ébredtél és észrevéve, hogy még mindig ugyan abban a ruhában vagy, a fürdőbe rohantál. Mindenhol jól átmostad magad és tiszta ruhát vettél fel. Az órára nézve elmosolyodtál, hisz rengeteg időd volt még. Nyugodtan megreggeliztél, elpakoltál a szobában, majd gondolván inkább előbb érj oda, kiléptél az ajtón. Vagyis kiléptél volna, ha nincs ott egy csomag. Sóhajtva forgattad a szemed, hogy megint egy ajándék, de mikor kinyitottad, egy fekete, testhez simuló, gumis úszóruhát láttál. Nem igazán értetted, minek, de volt mellette egy kis levél is.
„Inkább a mólóhoz gyere, fél óra múlva várlak. A ruha legyen rajtad.
Lu Han”
Megvakartad a fejed, majd átöltözve a mondott helyre mentél, de senki sem volt ott…Lu Han”
5 perccel később motorzúgást hallottál és megfordulva megláttad a várt srácot egy jet-skin. Mosolyogva intett, hogy pattanj fel, így nagy nehezen felcsimpaszkodtál rá. Azonnal elindította a kis vízi járművet, te pedig átkaroltad derekát, hogy le ne ess róla.
Így mentetek pár percig, majd egy sziget kezdett kibontakozni a víz öleléséből. A partjánál lelassított, majd a motort leállítva a homokba léptetek.
- De jó! – csodáltad a kilátást a víz szélétől. – Hol vagyunk? – kérdezted mire közelebb lépett.
- A szigetemen. Vagyis…nem az én szigetem, de senki sincs itt, így most perpill az enyém. – mosolygott és a fák közé mutatott. – Menjünk, nem akarom, hogy odaégjen az ennivaló. Követted a sok levelet arrébb söpörve, majd megláttál egy apró faházat egy kicsi udvarral.
- Bizony, én csináltam. – vigyorgott, majd megnézte a nagy grillező rácson heverő húsokat. – Ülj csak le. – mutatott maga mellett a padra. Meglepettségedben inkább már huppantál.
- Áh, még forró, hozok játékot, amíg hűl. – mondta és a kunyhóból előhozott egy nagy dobozt. – Egy kis nosztalgia…úgy emlékszem szereted. – mosolygott, majd elővett a dobozból egy listát. Igaza volt, a régi dolgok mindig is a kedvenceid közé tartoztak, főleg a gyerekkorod játékai. Csillogó szemekkel nézted, ahogy átnyújtja a listát, majd olvasni kezdted. A legalsóhoz érve elkerekedtek a szemeid és megmutattad Lu Hannak.
Mosolyogva bólintott, majd előkotorta a dobozból és az asztalra tette. Örömödben szinte ugrálni támadt kedved, de ehelyett csak vigyorogtál, mint a tejbe tök.
Kiraktátok a táblát, bábukat, pénzt és kezdődhetett a Gazdálkodj okosan!
(aki nem tudja, milyen az itt megnézheti: http://retronom.hu/node/4126)
Először ő volt előnyben, majd megelőzted és szélsebesen törtél a cél felé. Pár háztartási eszközt már beszereztél, de a ház és a bútorok még hátra voltak. Ekkor abba hagytátok a játékot, hiszen ebédidő volt.
A hús tökéletesre sikerült, a köret is teljesen jó volt, már csak az ismeretlen eredetű savanyúság maradt hátra.
- Ez mi? – kérdezted aprót bökve pálcáiddal a kis tálra.
- Speciális saláta, a nagyim mindig ilyet csinált kiskoromban. Kóstold meg, finom. – mosolygott és figyelte a reakciód, ahogy egy keveset a szádba veszel.
Picit nyammogtál rajta, ízlelgetted, majd elismerően bólintottál.
- Tényleg nagyon jó, mi van benne? – néztél rá újabb falatot magadhoz véve.
- Csak jégsaláta és csalán…balzsamecettel. – vigyorgott bekapva egy keveset. Nagyon jól tudta, hogy félsz még a csalán közelébe is menni, hisz kiskorodban egy egész bokornyiba estél, mégis belerakta…
Legszívesebben leszidtad volna, de….valahogy a saláta hatására elmúlt a növénytől való félelmed. Túl finom volt ahhoz, hogy akár egy rossz szót is szólj, így csak összehúztad a szemed és kicsit mosolyogva megráztad a fejed.
- Ezt még visszakapod… - felelted és mosolyogva ettél tovább.
Az ebéd után folytattátok a játékot és elégedetten nézted, hogy már majdnem megvan minden része a háznak. Csak egy hiányzott, de sehogy sem tudtál azokra a mezőkre lépni, ahol beszerezhetted volna…
Lu Hannál ugyan ez volt a helyzet, de ő amilyen szerencsés volt, szinte mindig a jó mezőkre került. Már majdnem ott volt a bútorosnál, mikor szerencse-mezőre léptél és a hozzá tartozó kártyát felhúzva láttad, hogy pont a hiányzó darabot nyerted meg.
- Ez aaaz!!! – ugrottál fel örömödben és a képdarabot a házat szimbolizáló lapra illesztve visszahuppantál a helyedre. – Nyertem. – mosolyogtál rá, mire vigyorogva megsimogatta a buksidat.
- Ügyes vagy. – mondta és ujjára egy puszit nyomva az arcodhoz tette. Kicsit elpirultál, de álltad a tekintetét.
- Köszönöm. – néztél le a játékra, majd vissza rá. – Már nagyon rég játszottam vele. – simogattad meg a dobozt.
- Nincs mit, azért hoztam, hogy boldog legyél. – mosolygott, majd eszébe jutott valami és a faházba rohant. Mentél volna kíváncsian utána, de ekkor kilépett és a háta mögül elővett egy kicsi csomagot. - Ez a tiéd…remélem jó lesz… Nagyokat pislogva elvetted tőle a kis ajándékot, majd kibontottad. Egy lenge, fehér ruha volt, nagyjából térdig érő. Nyárra tökéletes.
- De szép! Köszönöm, nagyon tetszik. – szorítottad magadhoz Lu Hant és egy puszit nyomtál az arcára.
- Akkor örülök, gyere, most menjünk vissza. – mutatott a víz irányába, majd lassan elindultatok. A tenger még szebben csillogott, mint délelőtt, szinte nem is akartad otthagyni a szép helyet. Legnagyobb meglepetésedre nem a jet-skikhez mentetek, hanem maradtatok a parton.
- Nem megyünk még haza? – néztél rá kérdőn.
- Csak azt mondtam, vissza, azt nem, hogy mennyire. – kacsintott, majd odalépett egy a homokra terített nagy törölközőhöz és lerakta a kevés kis magával hozott cuccát.
- És akkor mit fogunk itt csinálni? – kérdezted, míg te is lepakoltál.
- Jól érezni magunkat. – nyújtotta ki picit a nyelvét, majd a tengerbe szaladva rád fröcskölt egy kis vizet.
- Héé!! – néztél a rád került vízfoltokra, majd utána eredtél és beljebb lökted. Játszadozni kezdtetek a derékig érő vízben, hol fröcsköltetek, hol összegabalyodva birkóztatok, majd órákkal később csurom vizesen kimentetek a törölközőhöz. Lehuppantatok rá és zihálva nevetni kezdtetek.
- Ez tök jó volt. – fújtad ki magad, mire szó nélkül átölelt, majd arcod megsimogatva megcsókolt.
A tekintete most más volt, kedves és szerelmes, a megszokott huncut csillogás nélkül.
- Megnézzük a naplementét? – suttogta ajkaidra, majd fejével az ég felé mutatott. Észre sem vetted, hogy elszaladt az idő… A nap már narancsos fényben tündökölt és az eget is annak árnyalataiba öltöztette, a víz pedig visszatükrözte és lágy fodrokkal tovább szépítette.
- Olyan, mint te… Tüzes és gyönyörű… - súgta és átfonta karjait derekad körül. Ujjaitokat összekulcsolta, majd közelebb húzott. Mellkasának dőlve néztétek tovább az eget, majd ahogy eltűnt a nap, lassan felálltatok és a jet-skihez sétálva lassan felültetek. Átölelted derekát és szorosan hátához simulva figyelted, ahogy szelitek a vizet. Gondolataidba merültél, már végképp nem tudtad mit tegyél. Ezek után képtelen voltál választani…
- Megérkeztünk. – simogatta meg a hajad, mire magadhoz tértél és lassan a móló deszkáira mászva leszálltál a kis járműről.
- Köszönök mindent. – mosolyogtál, mire átnyújtotta az ajándékod és hajad füled mögé simítva még egyszer megcsókolt.
- Aludj jól. – mosolygott és visszaülve a helyére nézte, ahogy egyre csak távolodsz.
Hazaérve leültél a legközelebbi székre és ismét gondolkozni kezdtél. Két hét…ennyi időd van, hogy dönts. Akárcsak előző nap, most is elnyomott az álom, így ismét nem jutottál semmire.
Reggel rendbe tetted magad és az ágyadba mászva begubóztál.
- Gondolj, gondolj, gondolj… - utánoztad Micimackót, mire eszedbe jutott valami. Két hét nem is olyan kevés, ha az ember megfelelően tölti ki…így elővetted a szekrény alján lapuló kazettákat és az elhanyagolt, de még mindig kedvenc időtöltésednek szentelted ezt a hosszú időt….azaz éjjel-nappal meséket néztél.
A kis hableánytól Csipkerózsikán át Mulanig minden meglévő rajzfilmet megnéztél, egyen azonban megakadt a tekinteted… Suzy és Tekergő… Azonnal eszedbe jutott Chen és a randitok. Amit ott csinált, felejthetetlen volt… A gondolatok ismét megrohamoztak, de most sokkal tisztább fejjel láttál mindent.
Mindketten hihetetlenül aranyosak voltak, teljesen más oldalukat mutatták, mint amilyet az ember alapból megismer és a randikon is rendesen kitettek magukért. De valahogy…a mérleg Chen oldalára billent… Igaz Lu Han is sokat tett érted, de mégis…inkább barátként tekintettél rá… Olyan rég ismerted, csomó mindent tudtál róla és egyébként is Chen után epekedtél. Ha Lu Hant választod egy idő után kihuny még az a kicsi láng is…és barátok sem lesztek többé… Chen viszont szenvedélyes…talán ez volt az, ami hiányzott a másikból…Igen, ezért lesz Chen…őt választod…
- Aludj jól. – mosolygott és visszaülve a helyére nézte, ahogy egyre csak távolodsz.
Hazaérve leültél a legközelebbi székre és ismét gondolkozni kezdtél. Két hét…ennyi időd van, hogy dönts. Akárcsak előző nap, most is elnyomott az álom, így ismét nem jutottál semmire.
Reggel rendbe tetted magad és az ágyadba mászva begubóztál.
- Gondolj, gondolj, gondolj… - utánoztad Micimackót, mire eszedbe jutott valami. Két hét nem is olyan kevés, ha az ember megfelelően tölti ki…így elővetted a szekrény alján lapuló kazettákat és az elhanyagolt, de még mindig kedvenc időtöltésednek szentelted ezt a hosszú időt….azaz éjjel-nappal meséket néztél.
A kis hableánytól Csipkerózsikán át Mulanig minden meglévő rajzfilmet megnéztél, egyen azonban megakadt a tekinteted… Suzy és Tekergő… Azonnal eszedbe jutott Chen és a randitok. Amit ott csinált, felejthetetlen volt… A gondolatok ismét megrohamoztak, de most sokkal tisztább fejjel láttál mindent.
Mindketten hihetetlenül aranyosak voltak, teljesen más oldalukat mutatták, mint amilyet az ember alapból megismer és a randikon is rendesen kitettek magukért. De valahogy…a mérleg Chen oldalára billent… Igaz Lu Han is sokat tett érted, de mégis…inkább barátként tekintettél rá… Olyan rég ismerted, csomó mindent tudtál róla és egyébként is Chen után epekedtél. Ha Lu Hant választod egy idő után kihuny még az a kicsi láng is…és barátok sem lesztek többé… Chen viszont szenvedélyes…talán ez volt az, ami hiányzott a másikból…Igen, ezért lesz Chen…őt választod…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése