Dream or reality?

(Kai 18+)

 - Gyerünk bébi, riszáld! – karolta át derekad egy kicsit spicces alak, majd fenekedhez nyomta ágyékát.
Azonnal eltoltad magadtól és a bárnál iszogató barátnődhöz siettél.
 - Mikor azt mondtad fergeteges buli, jóképű pasikkal, nem épp erre gondoltam… - mutogattál az előbbi bunkó módon közelíteni próbáló illetőre.
 - Hát…mikor utoljára itt jártam még más volt… - húzta el a száját és belekortyolt az italába.
 - Persze, azaz több mint egy éve, nem? – forgattad meg szemeid és kis koktélruhád lefelé húzogatva próbáltad elérni, hogy kevesebbet mutasson combjaidból.
 - Csak azt remélem, hogy eljött, akit be akarok neked mutatni… - motyogta és egy újabb kört rendelt.
 - Ha megint kiütöd magad, nem cipellek haza. – mondtad elmosolyodva és szemed felfedezőútra indult a táncoló tömegben.
Villódzó fények suhantak át az embereken, hol a szivárvány színeiben, hol pedig a fekete és fehér váltakozásaként.
Azonban a sötét sziluettek között felcsillant valami. Egy szempár volt az, olyan, mint éjszaka a macskáké.
De amilyen gyorsan megjelent, úgy el is tűnt.
Kicsit megráztad a fejed, majd a bárhoz fordultál és kértél magadnak egy italt. Lassan iszogatva a csapos fiút stírölted, aki hát…egész jól nézett ki…vagyis az nem kifejezés. Próbáltál vele flörtölni, de túlságosan a munkájára koncentrált, még egy halvány mosolyra se futotta tőle.
 - Hát ismét találkozunk, szépségem? – hajolt az arcodba az előbb lepattintott taperolós balfék.
 - Hagyj már békén! – álltál fel a bárszékről és a mosdó felé vetted az irányt. Ilyen helyzetekből még a barátnőd sem tudott volna kimenteni, hisz ő kifejezetten élvezte, ha nyomulnak rá…csak éppen senki sem tette…

Belépve a kis helységbe, vakító fehérség fogadott. Megdörzsölted a szemed, de csak akkor jöttél rá, hogy nem kellett volna, mikor megláttad a kezeden lévő fekete csíkokat.
Azonnal a tükörhöz siettél, hogy korrigáld a sminked, majd a csapot megnyitva elkezdted lemosni az elkenődött rész.
Hogy felitasd a vizet, egy papír kéztörlőt tettél a szemedhez, de mikor elvetted azt és a tükörbe néztél, jóformán felsikítottál.
A csempéhez simulva, szapora légzéssel pásztáztad végig a wc kabinokat, de mind üres volt.
Pedig meg mertél rá esküdni, hogy láttad…érezted magadon a tekintetét…az a fényes szempár…
Szinte beleégett a retinádba, ahogy az egyik sötétebb kabinból egyenesen rád néz…
Nagyot sóhajtva visszamentél a tánctérre és, hogy kicsit felejtsd ezt az előbbi képzelgést, a tömegbe vetetted magad.

Egyedül akartál táncolni, így mindenkit elutasítottál, aki közeledni próbált. De azok a szemek nem hagytak nyugodni, még mindig ott voltak a fejedben…Aztán derült égből villámcsapásként hatott a felismerés, hogy már nem csak a képzeletedben vannak, hanem ott előtted egy méterre, egy centit se mozdulva.
Érezted, ahogy összeszűkül a gyomrod, remegni kezdesz és elfog a szédülés. Elnémult minden, a pánikroham pillanatok alatt behálózott és szinte öntudatlanul cselekedve sarkon fordultál. Rohantál volna előre, de beleütköztél valamibe…vagy valakibe… Megtorpantál, lassan, félve emelted tekinteted az akadályt képező alakra.
 - Indultál valahova? – kérdezte halk, suttogó hangon, de hiába a dübörgő zene, csak az ő szavait hallottad.
Arcát látva meg sem tudtál szólalni. Egy fiatal fiú volt, telt ajkakkal, tökéletes arcbőrrel és igéző tekintettel. Füstösen csillogó szemhéja fölött mesterien megformázott szemöldök ívelt. Ében fekete haja félig takarta homlokát és hullámos loknikban omlott nyakára.
Felocsúdva a csodálatból megráztad a fejed és zavarodban beharaptad alsó ajkad.
 - Csak azt hittem….láttam valamit… - hebegted és próbáltad kikerülni, de visszahúzott.
 - Gyere, táncoljunk. – fogta meg derekad és mögéd lépve ringatózni kezdett. Hiába az elveid, vele maradtál és szinte megbabonázva karjaiba simultál.
Elfeledve minden gondodat, fejed hátradöntötted mellkasának és lehunytad pilláid.
Már az felizgatott, ahogy így mozogtatok, érezted teste minden egyes rezdülését, de leginkább sötét nadrágja növekvő dudorát.
Halkan felsóhajtottál, majd megérezted ajkait nyakadon, ujjait pedig combjaid környékén. Finoman csókolta puha bőröd, majd áttérve kulcscsontodra, kezei is máshol kezdtek kalandozni.
Ruhád alját egyre feljebb tűrve simogatott, majd arcával arrébb elhúzta hajad tarkódtól és csigolyáid kezdte elhalmozni apró, puha puszikkal.
Egész tested átjárta a hideg, ha akartál se tudtál volna ellenkezni.
Mintha bénító mérget fecskendeztek volna beléd, egy tapodtat se mozdultál, csak élvezted, ahogy ujjai bugyidhoz kúsznak és lassú, kínzó köröket írnak le rajta. Ajkaid résnyire nyíltak, alig bírtad tartani magad, de a kényeztetés egy pillanatra se állt le.
A következő másodpercben már magadban éreztél kettőt, ahogy ollózva egyre mélyebbre haladnak.
Nyögéseid is hangosabbak lettek, a fiú csókjai pedig szinte perzslték bőröd. Amerre csak jártak ajkai, égető, vörös foltokat hagytak.
Önkívületi állapotba kerülve mozogtál kezével egy ütemben, majd egy pillanat múlva a falhoz nyomódott  a hátad és a titokzatos srác már szembe kerülve veled, felemelt a fenekednél fogva és lábaid átkulcslta dereka körül.
Forró ajkaid tiédhez tapadtak, majd szenvedélyesen csókolva dekoltázsod felé vették az irányt. Fogaival lejjebb húzta pánt nélküli ruhád tetejét, majd előbukkanó melleid kezdte kényeztetni.
Nagy gondot fordított bimbóidra, óvatosan harapdálta, szopogatta őket, majd erősen megszívva kicsalt belőled egy hangosabb nyögést.
Hangod hallva ördögin elmosolyodott és egyik kezével szétszedte nadrágja cipzárját. Elővette lüktető férfiasságát és bugyid arrébb húzva azonnal beléd nyomta.
Felsikítottál volna a hirtelen jött érzéstől, de mielőtt megtehetted volna, befogta a szád. Egy percig se habozva mozogni kezdett, őrült tempót diktálva, de furcsa mód, nem fájt. Kicsit meglepődtél, de nem sokáig érdekelt, hisz az élvezet, ami rád tört, minden gondolatod felemésztette.
Hiába vette el a kezét, már egy hang sem jött ki a torkodon, csak fejed a falnak vetve te is bemozgattad a csípődet.
Érezted, hogy  a lehető legmélyebbre hatolt, de a jó csak fokozódott, mikor begyorsított.
Vállába kapaszkodtál és végigkarmolva azt, láttad, ahogy az izzadtságcseppek legördülnek homlokán.
Egy pillanat, nem több, ennyi kellett még és megéreztél magadban valami forró, égető folyadékot.
Ujjaid görcsbe rándultak, és ahogy tovább mozogva elérted a csúcsot, lihegve engedted el vállát. Kifújtad magad, majd derekától elválva lábaid újra szilárd talajt értek.
Kinyitottad szemed, de…a srác sehol… Újra a tánctér közepén voltál, a ruhád megigazítva, hajad rendezett…a forró nedv érzése is megszűnt…
Nem értetted, mi történt, hiszen minden érintés a bőrödön érződött, mozdulataira még mindig színtisztán emlékeztél. Nem lehetett álom…és ilyet képtelenség hallucinálni…

A bárpulthoz siettél, majd a még mindig ott lévő barátnőd mellé huppantál. A szíved hevesen vert, nem tudtad mi folyik körülötted.
 - Mi van veled? Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott… - jegyezte meg a józannak tűnő lány.
Megráztad a fejed és sóhajtottál. Ha nem ép egy szórakozóhelyen lennél, már rég a hajad tépted volna idegességedben. De hát…ha ő nem volt ott…akkor mégis ki…?
 - Ja tényleg nézd, itt van, akit be akartam mutatni, Kai. – mondta vigyorogva a barátnőd és a pult fényébe húzott valakit.
Csak a szemed sarkából láttad, de mikor feléjük fordultál elállt a lélegzeted. Az a fiú állt mellette, akivel épp az előbb táncoltál és…aki a magadévá tett…ha egyáltalán megtörtént…
Ugyan oylan igéző tekintettel nézett rád, mint a parketten, közben pedig kezet ráztatok. Mélyen a szemedbe nézett, majd felvillantotta mosolyát és barátnőd felé fordult.
 - Most mennem kell hölgyeim, de remélem még találkozunk… - biccentett a fejvel és a fényből kilépve még egyszer rád nézett. Szemei fényesen felvillantak, majd kacsintott és eltűnt a sötétségben.
Hitetlenkedve bámultad a helyet, ahol az előbb még állt. Nem tudtad mire vélni az elmúlt órában történteket. Tényleg valóság volt…vagy csak a képzeleted játszott veled?
Egy biztos…a nyakadon lévő égető, vörös folt mindig emlékeztetni fog rá…