In Love With The Devil

(Kai) 18+

 

 

Chapter 1

„Nyirkos, fagyott föld…sírkövek és sűrű köd…hatalmas, faragott kőoltár…jéghideg láncok…félhomályt ébresztő, fényesen égő gyertyák…fekete selyemruha…mindent felőrlő szenvedély…egy arc…ébenfekete haj…igéző tekintet…dús, csókra nyíló ajkak…heves légzés…perzselő kéj és őrült vágy...”

Az éjszaka közepén riadtál fel, izzadtan és hangosan lihegve. Szapora szívverésed egy pillanatra sem nyugodott, szemeid előtt újra meg újra lejátszódtak a nemrég látott álomképek. Az órára pillantottál, mely hajnali négyet mutatott, majd sóhajtva az ágytámlának dőltél és lassan lehunytad pilláid, hogy csillapítsd zaklatott elméd háborgását. Ugyan az az álom - vagy inkább rémálom – kínzott mióta csak az új otthonodba költöztél, avagy Szöul egyik átlagos panelházának hatodik emeleti lakásába. Magad sem értetted, miért, de túl félénk voltál ahhoz, hogy bárkinek is elmondd, mi teszi tönkre éjszakai pihenésed minden adandó almalommal, mikor lehunyod a szemed. Persze legjobb barátnőd az egészből mit sem sejtett, így hogy is tudhatta volna, hogy a bulikat nem miatta, hanem a kialvatlanság miatt utasítottad el?
Köntösöd felvéve kikászálódtál az ágyból, mondván ilyenkor már felesleges visszaaludnod, de hiába oltottad fel a villanyokat, az a furcsa érzés, mely az álmokkal együtt gyötört, csak nem akart elmúlni. Mintha valaki…folyamatosan figyelt volna… Szinte érezted a hátadba fúródó tekintetet, de akárhányszor szétnéztél, a lakás mindig ugyan olyan üres volt.
Tenyereddel megdörzsölted kicsit a homlokod, majd fáradtan a nappalidban heverő kanapéra huppantál. A tévét bekapcsolva válogattál egy ideig a csatornák között, majd ráakadtál az egyetlen most játszott adásra, avagy a TopShopra. Nagyot ásítva nyúltál el a garnitúrán, tudva, hogy ennél jobb most úgysincs. Unottan kezdted nézni, ahogy a kopasz férfi, a szerepét igencsak túljátszó hölgyeménynek mutatja be az új csodalábast…vagy mit… Fél óra után azonban hiába nem akartad, az álom ismét elnyomott.

Ujjak érintették puha bőröd, perzselő érzést hagyva maguk után, ahogy egyre lejjebb és lejjebb kúsztak oldaladon. Beharaptad alsó ajkad, már tudtad, mi következik, de még sötétség honolt mindenhol, így nem láttad, csak sejtetted, hol lehetsz. Ekkor a semmiből hirtelen előbukkant a már oly jól ismert arc, mely a gyönyörű, telt ajkú fiúhoz tartozott, annyi eltéréssel, hogy most felfedte előtted selymes tapintású, kidolgozott felsőtestét is. Ellenállhatatlan késztetést éreztél, hogy végigsimíts izmain, de mintha megbénultál volna, kezeid nem mozdultak. A fiú lassan föléd hajolt és apró, forró csókokkal kezdte ellepni nyakad tájékát, bizsergető érzést kiváltva remegő testedből. Egyszerre járt át a félelem és az izgalom, őrült elegyet alkotva az élvezettel, de az eszed tiltakozott.
 - Elég! Hagyj… hagyj békén! – kiáltottál volna, de hiába. Tagjaid még mindig nem mozdultak, de torkod sem hagyta el egyetlen árva hang se, csak a belsőd üvöltött, tehetetlenül.

*Puff*

Hatalmas levegőt véve riadtál fel, amint a kanapéról a szőnyegre estél. A könyököd elég szépen beverted, de most csak az érdekelt, hogy végre ismét ébren vagy. Nem mintha nem élvezted volna, ahogy az álombéli srác közelít, de megrémített. Nem csak a hely, hanem az egész helyzet. Olyan sötét és ijesztő volt…

Az ablakon beszűrődő erős fénynyalábok jelezték, hogy már bőven dél is elmúlt, így itt volt az ideje, hogy összeszedd magad és felkészülj barátnőd érkezésére. Nagy nehezen felálltál, megigazgattad magad, majd határozott léptekkel megindultál a szekrény felé. Arra persze nem számítottál, hogy majd megszédülsz, így már szinte lelki szemeid előtt láttad, ahogy barátnődnek ajtót nyitva egy hatalmas vörös pukli lesz az orrod helyén. Mielőtt azonban arccal a földre estél volna, mintha láthatatlan karok ragadtak volna meg, visszatartottak a csúnya balesettől. Döbbenten néztél körbe, majd észrevetted, hogy csak a köntösöd öve csúszott be a kanapé párnái alá, megtartva a vastag anyagot, vele együtt pedig téged is. Szemeid forgatva visszamásztál a garnitúrához, majd kiszedve a bolyhos övet, végre a szekrényedhez sétálhattál. A ruhákat szép sorjában kikészítetted, majd az üres fogasokat visszatéve nekiláttál a készülődésnek. Ekkor azonban eget rengető ordibálásra és dörömbölésre lettél figyelmes.
 - _________! Azonnal nyisd ki az ajtót! Nem érdekel, ha most kelsz fel, akkor is vonszold ide azt a ráncos valagad! – kiabálta egy éles, női hang. Ő volt az, a barátnőd, Joyae. Egy kicsit későbbre számítottál rá, de persze, ha arról van szó, hogy a gyerekkora óta ismert, pasik terén igencsak válogatós, a világon legjobban kedvelt lányt szidja le, amiért előző este tíz perc után egyszerűen ott hagyta a szórakozóhelyen egy szó nélkül, akkor ugyan ki habozott volna? Lomhán az ajtóhoz battyogtál és a zárat kioldva kinyitottad azt, szembetalálva magad egy házisárkánnyal.

- Egy: Nem ráncos a fenekem, meg is nézheted, bár úgyis mindig azt hangoztatod, hogy olyan kerek, hogy a pasiknak harapniuk kéne, mint a barackot, így most eltekintek ettől a megnevezéstől. Kettő: tudod, hogy rosszul alszom, úgyhogy ne csodálkozz, ha öt perc ismerkedés és öt perc tánc eléggé kifáraszt ahhoz, hogy hazajöjjek. – mondtad monoton hangon az ajtófélfának támaszkodva, mire Joyae arcvonásai megenyhültek és kuncogva megrázta a fejét.
 - Túl jól ismersz. Na, engedj be, te vén banya. – vigyorgott és arrébb tolt, hogy a nappalit célba véve a garnitúrára huppanjon.
 - Vén? Ya! Még csak holnap leszek 19! – horkantál fel és az ajtót becsukva felszegted az állad.
 - Az most nem számít. Ráncosodsz. Na, de a holnapi naaagy nap alkalmából sajnos ma halaszthatatlan dolgunk akad. – ecsetelte az ülőalkalmatosság anyagát taperolva. – Mondd, hogy csak leöntötted vízzel…
 - Mi? Ja…csak a rossz alvás. De ezt már kint is mondtam. Amúgy milyen halaszthatatlan dologról hadoválsz? – ültél le mellé és hátradőltél.
 - Nehogy már... Megdugnak álmodban vagy mi, hogy ennyit izzadsz? – kacagott, mire arcodról lefagyott a mosoly és csak pirulva meredtél magad elé. – Egyébként vásárlásról. Tudod, ha el akarod végre veszteni a szüzességed, akkor nem mackónadrágban kéne szülinapozni….ha csak nem szeretnéd, hogy Micimackó izguljon rád. – nézett rád először teljesen komolyan, majd elfeledve az előző pár zavarba ejtő mondatot, mindketten hangos kacagásban törtetek ki.
 - Hülye… - törölgetted a szemed, majd végignéztél magadon. Tényleg rá fért volna ruhatáradra egy alapos csere, de hol van neked erre pénzed? – És hogy gondoltad? Betámadjuk a plázát vagy mi? – vakartad meg a fejed és a pénztárcádra néztél. Alig lehetett benne pár ezer won… A mostani munkád nem igazán fizetett jól, hiszen a fősuli mellett csak alkalmi állásokat tudtál betölteni.
 - Pontosan. És ne félj, én állok mindent. Ez lesz az én szülinapi ajándékom neked. – veregette meg a vállad, majd lassan felállt. – Fél óra múlva legyél kész, hozok valakit, aki sokat segíthet. – kacsintott és már indult volna az ajtó felé, de megállítottad.
 - Várj, mégis kit akarsz velünk rángatni? – húztad el a szád. Nem szeretted az idegeneket, de ha Joyae megbízik bennük, más választásod úgysincs…
 - Byun Baekhyun. Nagyon jó haverom, majd meglátod. Hihetetlenül jó a stílusérzéke. – felelte mosolyogva, majd az ajtón kilépve még integetett egy kicsit és beszállt a liftbe.

Byun Baekhyun… Byun Baekhyun… Honnan olyan ismerős ez a név?