In Love With The Devil

(Kai)18+

Chapter 3

Pár perc elteltével már csak mosolyogtál a zavarba ejtő találkozáson, hiába volt elsőre rémisztő a hasonlóság miatt. A semmiből ott termett az orrod előtt egy hihetetlenül jóképű srác, ellenállhatatlan vonzerővel és megkoronázva a hatalmas eseményt, te is tetszettél neki. Elképesztő.
Amíg az ajánlott bolthoz értetek Joyae szája be nem állt egy percre sem, de úgyse figyeltél rá. Elmerültél gondolataidban és valahol, egy másik világban épp a szexi idegennel kavartál…
Lassan beléptetek a kis üzlet önműködő ajtaján, de szinte azonnal elképedtetek a látványon. Amilyen aprónak tűnt kívülről a hely, olyan tágas és hatalmas volt belül. Mindenfelé gyönyörű, csillogó estélyik, rövid, feszes koktélruhák vagy épp elegáns, de mégis szexi, bulikba illő szettek hevertek rendezett sorokban. Eltátottad a szád, és mint aki élete szerelméhez indul, a fogasok közé vetetted magad.
 - Te jó ég Joyae, nézd milyen gyönyörűek! – taperoltad az anyagokat hitetlenkedve. Mind olyan selymes és különleges volt…
 - Tényleg…de szépek… - lépett mögéd barátnőd és nagyokat pislogva megfogta az előttetek lévő kis fekete ruhát.

Baekhyun azonban a várttól teljesen eltérően viselkedett. Csak állt megszeppenve a bejárat mellett, tekintetét egyenesen a kassza mögött ülő, óriásnak tűnő fiúra szegezve. Vörösesbarna, hullámos loknijai össze-vissza álltak, és mikor reakciódat látva elmosolyodott, előbukkantak hatalmas fogai.
Baekhyun azonban máshogy nézett rá, szerinte pont a fiú tökéletlensége tette olyan mérhetetlenül tökéletessé. Megbabonázva leste minden apró mozdulatát, de mikor a szemük összetalálkozott, mintha megtört volna valami. Baekhyun arcán tisztán tükröződött emlékei kavalkádja, mely az óriás láttán tört elő elméjének legrejtettebb zugaiból. A vöröses hajú srác is megszeppent, riadt arckifejezéssel mérte végig az alacsonyabbat. Ismerték egymást, ez egyértelmű volt… Még a levegőben is érezni lehetett a szikrázó feszültséget…
 - Chan…Chanyeol…? – kérdezte Baekhyun akadozva és szavai kimondásával küszködve, mire a másik megremegett neve hallatán.
 - Baekie figyelj, én…én nem akartam…tényleg… Kérlek, higgy nekem… - állt fel hirtelen a Chanyeolnak nevezett óriás és bánatot árasztó szemeivel divatimádó barátodra nézett. Egy pillanatra megfeledkeztél a ruhákról és Joyae vállát megbökdösve őket kezdted figyelni.

Baekhyun bekönnyezett, a plafonra felnézve próbált mély lélegzetvételekkel lenyugodni, de nem sok sikerrel. Ujjaival az előbb még tökéletesen álló hajával mit sem törődve beletúrt, majd eltakarta szemeit és lehajtotta a fejét. A szíved majd’ megszakadt érte, de nem tehettél semmit… Nem, amíg nem tudtad, mi történt kettejük között.
 - Miért…? – kérdezte Baekhyun remegő hangon, mire a másik fiú habozás nélkül megkerülte a pultot és az erősen könnyező alacsonyabbikhoz sietett, hogy szorosan karjaiba zárja.
 - Sajnálom…én…nem tehettem mást… - súgta és a másik gyenge tiltakozása ellenére arcát nyakába fúrta. – Esküszöm…tudom, el kellett volna mondanom, hogy… - kezdett bele bocsánatkérésébe, de Baekhyun ijedten Chanyeol szájára tapasztotta tenyerét. Az óriás erre meglepődött és legnagyobb meglepetésedre rád nézett.
– Ja, hogy ők nem…értem. – vette el a srác kezét és még egyszer bocsánatot kért.
 - Csak…ne itt beszéljük meg… - motyogta Baekhyun rosszallóan, majd Chanyeol karjaiból kiszakadva a még mindig dermedt állapotban lévő lényedhez sétált.  - Mit nézel? Gyerünk, dolgunk van, mindjárt záróra. – keményedtek meg arcvonásai és egy mozdulattal megpördítve a ruhák közé tolt.
 - De…mi volt ez az előbb? – fordítottad vissza a fejed az idegesen a hajába túró óriásra, de Baekhyun szó nélkül a kezedbe nyomott három sötét, combközépig érő, pánt nélküli egybe ruhát, majd a próbakabinba taszigált.
 - Mindegy, majd egyszer elmesélem. – zárta le a beszélgetést, azzal rád húzta a függönyt.

Nagyokat sóhajtva törődtél bele a ténybe, hogy talán soha nem fogod megtudni a két fiú közötti kapcsot…hacsak nem húzod ki Joyae kotnyeles szájából. Elvégre ő mindig fülel, igencsak pletykás és Baekhyunt is elég jól ismeri.
 - Kész vagy már? Látni akarom rajtad. – nyafogott az emlegetett barátnőd, akit úgy tűnt nem lepett meg az előbbi kis dráma. Anélkül, hogy megnézted volna a felpróbálni készült ruhát, leakasztottad a fogasról és magadra húztad. Rögtön az öltözés azon fázisába kerültél, amikor a kiválasztott darab beakad a melltartód pántjába, így kicsit szenvedned kellett vele, mire meg tudtad csinálni.
 - Egy pillanat, csak felhúzom még a… - válaszoltad volna neki, mikor sikerült megigazítani, de mikor a tükörbe néztél, felsikítottál.

Az éles hangra mindkét barátod kirántotta a függönyt és megláttak, ahogy zokogva a fülke sarkában gubbasztasz. Aggódva és teljesen megrémülve felsegítettek, de mikor megkérdezték, mi történt, csak remegve ráztad a fejed.
Láttad… Láttad magad mögött, ahogy karjait derekadra vezetve nyakadhoz hajol és kéjes tekintettel, a tükrön keresztül szemeidbe néz, közben pedig végignyal puha bőrödön…
A sírás szinte már fojtogatott, eleged volt belőle, eleged volt abból, hogy egy szabad, félelem nélküli perced sem lehetett… Fejed fogva megtörölted szemeid, majd barátnődhöz bújtál. Szükséged volt két védelmező karra…
 - Sshh…nincs semmi baj… - ölelt meg meglepetésedre Baekhyun is, majd végigsimított arcodon és könnyes szemeidből arrébb tűrt pár kóbor tincset. A közelsége valahogy megnyugtatott, pillanatok alatt elfelejtetted minden problémád és lassan, fellélegezve elszakadtál tőlük.
 - Sajnálom, csak…azt hiszem keveset aludtam…és túl fáradt vagyok…lehet hallucináltam… - ráztad meg a fejed, majd bocsánatkérően lehajtottad.
 - Semmi gond, megesik. – mosolyodott el kedvesen Baekhyun, észrevétlenül szikrázó pillantást vetve a megszeppenve álló Chanyeolra, majd visszanézett rád és alaposan végigmért. - Egyébként…szerintem nem is kell tovább keresni… Ez a darab pont jó lesz. – simította meg pár ujjal az anyagot.
Bólintottál és bár kicsit félve, de visszanéztél a tükörbe. A fiúnak szerencsére nyoma sem volt…de a ruha tökéletes mása volt az álombéli selyemnek…