I need you to say it

(Kai PoV)

I can’t read your mind…

Egész életemben egyetlen lányra vágytam… Arra a gyönyörű, angyalarcú teremtésre, akivel már csecsemőkorunk óta ismertük egymást. Aki mostanra felnőtt nővé érett, aki minden nap újra meg újra magába bolondított, és akinek a mosolyától repesett a szívem, akárhányszor megajándékozott vele. Álmaimban mindig mellette voltam és egymást ölelve feküdtünk a magas fűben, kémlelve az apró bárányfelhőkkel tarkított égboltot.

I need you to say it…

Minden nap találkoztunk, együtt jártunk órákra, egymás mellett ültünk és kéz a kézben sétáltunk a folyosókon. Igaz ez csak baráti gesztus volt, de már ennyi is a mennybe repített. Gyönyörű, selymes haja meg-meglibbent az enyhe szellőtől, puha bőre törékeny porcelánként hatott ujjbegyeim érzékeire, enyhén pirosló ajkai hívogatón mozdultak minden egyes szavára. Egy csoda volt, egy emberi teste bújtatott istennő. De vajon az évek alatt benne is megváltozott valami irántam?

Plain and simple, I would give my life to you…

Tudod…egyre többet gondolok rád. Képtelen vagyok másra figyelni, teljesen elveszed az eszem. Vágyom rád, vágyom az érintésedre, hogy a karjaimban tarthassalak és lágyan öleljelek, míg a világ lassan megszűnik körülöttünk… Ha van bármi, amivel elnyerhetem a szívedet, kérlek, mondd meg. Teljesíteni akarom minden kívánságodat, szeretném, ha boldog lennél… Akár az életem is odaadnám érted…

Everything you needed, baby I would be it…

Formálj szavakat gyönyörű ajkaiddal, mondd, hogy te is érzel valamit… Szükségem van rád, képtelen vagyok nélküled élni. Kérlek, engedj be a szívedbe, hagyd, hogy szeresselek, hagyd, hogy elhalmozzalak a világ összes kincsével. Hagyd, hogy mosolyt csaljak arcodra…

You’re the only one I talk to, who really knows me, tells me, shows me…

Mióta megismertelek, te jelentetted nekem a világot. Beleláttál a fejembe, tudtál rólam mindent, nem voltak titkaink egymás előtt. Most mégis kénytelen vagyok elrejteni az érzéseimet. Félek… Félek beismerni, hogy megváltoztam… Beléd szerettem és megőrülök a tudattól, ha nem lehetsz az enyém…

That it’s enough sometimes just to be myself…

Mégis tudom…érzem, hogy tennem kell valamit… Nem bírom tovább, nincs szükségem másra, csak te kellesz… Kérlek, jól figyelj, csak egyszer mondom el. Nem szavakkal, hanem mozdulatokkal, de elhiheted, mind szívből jön. Hallod ezt? A kedvenc dalod… Remélem megérted, hogy mindezt érted teszem…

I don’t want nobody else
They don’t understand
That I gave away my heart
The moment that I shook your hand…

Felléptem a színpadra és lassan végigmértem a közönséget. Egyetlenem az első sorban ült, abban a fehér ruhában, amit még tőlem kapott születésnapjára. Arcán lágy, kedves mosoly terült el, hullámos fürtjei semmit sem takartak belőle. Ujjaival egy szívecskét formált és felém mutatta, így mosolya még ragyogóbbá vált. Elmémet azonnal megszállta a rózsaszín köd, éreztem, hogy belül lángolok, de tudtam, hogy a legjobbat kell kihoznom magamból.

Take my breath away
Buy me anything I ask
Go anywhere I wanna go
I traded everything just to know…

Megigazítottam sapkámat és egy puszit küldve szerelmem felé, a helyemre álltam. A színpad elsötétült, majd elindult egy lassú gitárszóló, így megfordultam és tettem pár lépést a lágy dallamra. Mikor a dob is csatlakozott, felgyúlt néhány fény, hogy megvilágítsa fekete szövetekbe burkolt alakom. A ritmusra léptem, karom emelkedett, majd süllyedt, egyre több érzést csempészve eleinte ridegnek tűnő mozdulataimba.

Let me know you love me
Let me know you care
Let me know you’re thinking of me
When I can’t be there…

A refrénhez érve beleadtam mindent, amit csak tudtam és a szavakat is tátogtam, mintha tőlem jönnének, végig őt nézve, hátha megérti. A betanult koreográfiát most elhagytam, helyette érzelmeim felhasználva kezdtem mozgatni testem, hol szívet formálva, hol sapkámhoz nyúlva, hol pedig a levegőbe markolva, mintha képes lennék őt magamhoz húzni.

Let me know you miss me
Call me up sometimes
I don’t wanna go but girl you gotta let me know
You gotta let me know said you gotta let me know…

Táncom lassan a végéhez közeledett, de utolsó gesztusként még mélyen a szemébe néztem és a dallal együtt kezdtem énekelni. Az emberek nem hallhatták, hiszen túl hangosan szólt a zene, de láttam szerelmem arcán a pillanatnyi döbbenetet. Rájött volna? Ajkai résnyire nyíltak és meredten nézett rám, ahogy középre mentem, majd a ritmusra beállva meghajoltam.

Stop and listen
It’s my thoughts calling your name
Screaming out the way I feel…

A dal elhallgatott, most vagy soha; meg kell tennem. Vettem egy mély levegőt és amint felnéztem, megláttam a lenyűgözött közönséget. Az osztály- és évfolyamtársakat, a tanárokat és a többi dolgozót, de én csak egyetlen emberre koncentráltam. Tudtam, ha elindul a tapsvihar, már késő lesz, így kihasználva a pár másodperces csendet, szemeimben a lehető legnagyobb szeretettel ő rá néztem és szóra nyitottam ajkaim.
 - ________, szeretlek… -

A sztorit JongIn egyik debütálás előtti fellépése ihlette (valamint a dal, amire táncolt: NLT - Let me know), aki kíváncs rá, az megnézheti itt:
http://www.youtube.com/watch?v=nZHr5cDnshY