Under The Mistletoe

(Optional bias) - Optional18+

Szöulban mint mindig Karácsonykor is pörgött az élet. Táncosként hivatalos voltál egy a tágabb baráti kör házi ünneplős partijára, amire a meghívó felek már lázasan készülődtek. Feldíszítették a szobákat, a ház külsejét, apró égősorokat aggattak az ablakokra és dísz került még a mosdóba is. Mivel a buli csak este öt-hat körül kezdődött, kettőkor még bőven otthon pihentél. Az ajándékokat már beszerezted, a tálcányi elvitelre készült süti frissen gőzölgött a kredencen, már csak fel kellett venned a kikészített ruhát és kisminkelned magad. Persze erre meg várni kellett egy kicsit, mert a hajadon épp a dúsító és fényt adó pakolás pihent. Emellett arcod sem volt éppen rendesnek nevezhető, azon tisztító és hidratáló maszk munkálkodott. Most vetetted be minden szépségápolási kellékedet, már kiszedted tökéletesre a szemöldököd, orrtapasszal eltávolítottad a mitesszereket és habos-babos fürdőben ázva beillatosítottad testedet. Egy szóval megpróbáltál mindent megtenni annak érdekében, hogy a ma esti bulin szintén részt vevő kiszemelted felfigyeljen rád. Legjobb tudomásod szerint már egy ideje nem volt barátnője, így nagy volt rá az esély, hogy ha megtetszel neki össze is jöttök.
Nem bíztál a véletlenben, a legjobb formád akartad hozni.
Amint a kencék hatóideje lejárt ismét a fürdőbe zárkóztál és lemosva azokat, hozzáláttál hajad beszárításához. Miután ezzel kész lettél, felvetted a bulira szánt ruhád és beállítottad hajad a kívánt formára. Hosszú, fényes, hullámos loknik, félig hátul, félig dekoltázsodon, tökéletes. Következett a sminked: füstös szemek, csókolnivaló vörös ajkak és világos bőr egy pici arcpirosítóval. Meglepetésedre a próbákkal ellentétben most nem vitted túlzásba, pont annyi volt, hogy látsszon, de ne legyen mű. Már majdnem vetted a magassarkúd, mikor eszedbe jutott a külön erre az alkalomra szánt fülbevalód, egy pici fenyőfa, rajta egy apró, piros masnival. Gyorsan beraktad, felvetted a kabátod, lábbelid és a táskát, amibe az ajándékokat és sütit tetted.
Mivel szerencsére nem volt mesze a ház, gyalog könnyűszerrel odaértél pár perc alatt. Legnagyobb meglepetésedre szinte mindenki ott volt, így belépésedkor tucatnyi mosolygó arccal találtad szembe magad. A meghívók lesegítették kabátodat és megköszönve átvették a szatyrot, hogy a sütit az asztalra, a névre szóló ajándékokat pedig a nagy, közös karácsonyfa alá tegyék. Mikor beljebb léptél a puncs és forralt bor ivás unszolására, sorra kaptad a bókokat csinos megjelenésedre, ami szintúgy meglepett, hisz eddig szinte sosem kaptál efféle megjegyzéseket. Persze, örültél nekik, hiszen ez azt jelentette, mégis ért valamit a sok kence és készülődés, és talán tényleg lehet esélyed a nagy Ő-nél. Kiszemelted azonban nem volt sehol. Hiába múlt el már este hét is, hiába ittál meg három pohár forralt bort, nem találtad. Lehet, mégsem jön el?

Már épp mentél volna megkérdezni egy hozzád közel álló kollégát, mikor kopogtak és a feltáruló ajtó mögött végre megjelent Ő. Akaratlanul is hatalmas mosoly kúszott arcodra és innod kellett még az alkoholból, hogy leplezd örömöd. A fiú - hisz nem volt ő olyan öreg, 20 max. 24 körül lehetett - lepakolta kabátját és ő is odaadta az ajándékokat, hogy a fa alá kerüljenek. Szemed sarkából figyelted, mit csinál, hol van, de legnagyobb sajnálatodra feléd sem nézett, csak vígan beszélt pár ismerősével. Sóhajtva elindultál még egy pohár forralt borért, de mikor a merőkanállal tettél volna a bögrédbe, valaki meglökött és a fele nagy placcsanással visszaesett a hatalmas lábasba. Pár csepp a ruhádra is ment, de mivel az a vörös és fehér árnyalataiban játszott és szerencsére egy sötétebb pirosra esett, így nem látszott. Ettől függetlenül megfordultál és lekorholtad az illetőt.
 - Kicsit jobban is vigyázha...izé, én nem akartam... - hallgattál el, mikor megláttad, hogy pont a kiszemelt srác áll mögötted.
 - Semmi, én kérek elnézést, figyelmetlen voltam. - kért bocsánatot kicsit meghajolva. Ennél többet nem mondott, el is ment, míg te végig őt bámultad. Hozzád szólt...te jó ég... Ködös tekintettel és mosollyal fordultál vissza, hogy tölts magadnak az italból, de amint kész voltál, fel is hajtottad és újat töltve a többiek közé sétáltál.
Az elfogyasztott alkoholmennyiséggel arányosan a nyitottságod is nőtt, így könnyebben szót értettél másokkal. Szerencsére nem csak te ittál ennyit, a társaság többi tagja is rendesen beivott belőle, nem is beszélve a kiszemeltedről.

Percek, majd órák teltek el hihetetlen sebességgel, így mikor tízre ért az óramutató, bejelentették az ajándékozást. Szinte minden vendég odacsődült a fához és megkereste a maga ajándékát, kivéve a fiú. Ő csak állt mosolyogva a kanapé mellett és figyelte a tömeget. Meglepve - az este során kitudja hanyadszorra - nézted a három-négy ajándékdobozt a te neveddel felcímkézve. Nem számítottál csak nagyon maximum egyre, de pozitívan csalódtál. Igaz, nem tudtad, melyik kitől jött, de talán nem is számított.
Az elsőben egy apró, aranyos, figurás karkötő lapult, ezt biztosra vetted, hogy barátnőd tette oda. A második és harmadik dobozkában egy ezüst-fekete, gravírozott toll, valamint egy elegáns nyaklánc lapult, de igazán csak az utolsó tartalma volt az érdekes. Egy fagyöngyöt találtál benne, vörös masnival átkötve. Nagy szemekkel, majd még nagyobb mosollyal álltál fel vele és néztél a meghívókra.
 - Ezt hova rakhatom fel? - kérdezted és a plafonra néztél. Azt felelték mindegy, így ajtókeret, lépcső meg hasonlók helyett az egyetlen plafonból kiálló dologra akasztottad, a lámpára. Az alatt viszont persze, hogy a gavallérod állt. Nagyot nyelve elindultál felé, majd megálltál előtte és félénken felnéztél rá.
 - Segítenél...? - Hangod kicsit remegett, de bíztál benne, hogy nem tűnik fel neki. Halvány mosollyal bólintott, majd mikor fél lábbal a kanapéra álltál, hogy feltedd, megfogta a derekad, hogy le ne ess. A lámpa viszont nem bizonyult könnyű esetnek, alig tudtad ráerőszakolni.
 - Tudod, ki küldte? - kérdezte a srác, de ebben a pillanatban megcsúszott a lábad a karfán és szó szerint a karjaiba estél. A fagyöngy ott csüngött fölöttetek, te pedig csak bámultál rá.
 - N-Nem... - hebegted és kicsit elpirulva az esés miatt, talpra álltál.
 - És szeretnéd tudni? - nézett fel a kis növényre.
 - Igen, azt hiszem... - felelted, bár nem tudtad biztosra. Mi van, ha valaki olyan, akit a rémálmaidban sem szívesen látnál? Ezt a gondolatot azonban hamar elűzte a tudat, hogy a srác a füledhez hajolt.
 - Én. - súgta, mire egész testedben megremegtél. Először fel sem fogtad, amit mondott, csak bámultál rá nagy szemekkel, ő pedig a te arcod figyelte. Mikor nem látott semmit a döbbeneten kívül, elmosolyodott, majd közelebb hajolva ujjait álladra vezette és lágyan megcsókolt.
A sokktól a szemedet sem tudtad lehunyni, csak érezted, ahogy puha ajkai a tiédhez érnek. Mire rájöttél, mi történik, már húzódott volna el, te viszont az örömtől azt sem tudva, mit teszel, átfontad karjaid nyaka körül és visszahúztad, hogy lehunyt szemekkel viszonozd. Érezted, hogy a srác belemosolyog a csókba, majd derekad átölelve szorosan magához von. Teljesen kizártátok a külvilágot, csak ti voltatok ketten és a csók, azonban hangos fütyülés és tapsvihar zavart meg benneteket. Elpirulva szakadtál el tőle, majd elmosolyodva megfordultál és láttad, hogy az egész társaság felállva és vigyorogva tapsol. Újdonsült barátod most hátulról karolta át derekad és közelebb húzódva megölelt.
 - Nos, akkor illik egyet koccintani az új párocskára, nem? - szólt valaki a hátad mögül, mire mindenki megindult az italok felé.
Úgy tűnt, ti vittétek a bulit, mindenki a ti egészségetekre ivott, és itatott titeket. Még mindig képtelen voltál elhinni, ami történt; Ő és te... Pedig feléd se hederített egész végig...
 - Tudod, borzasztó, hogy milyen csinos vagy ma... - vallotta be pár adag bor után. Mosolyogva finoman megcsaptad mellkasát és hozzá bújtál.
 - Azt hittem nem is érdekellek. - biggyesztetted le ajkaid, mire ő csak mosolyogva megsimogatta arcod.
 - Akkor nem lett volna meglepetés, hogy én küldtem a fagyöngyöt. -
 - Igaz. - adtál arcára egy puszit.
 - Tudom. - kacsintott, majd újra a pohárért nyúlt. - Bort? - kérdezte, mire csak bólintottál.

A buli hátralévő részében elfogyott még jó pár liter alkohol - titeket is a fogyasztók közé véve -, így mikor a társaság hazaindult, nagy részük eléggé tántorogva haladt. Párodból is előjött az úriember, kérned sem kellett, és hazakísért. Most persze már bántad, hogy olyan közel laksz, hiszen kevesebbet lehettél vele, de ez van, meg kell becsülni azt is.
A bejáratnál állva kinyitottad az ajtót, majd felé fordultál.
 - Köszönök mindent. - mosolyogtál egy "nagyon picit" ködös tekintettel.
 - Ugyan, szívesen tettem. Holnap vacsora nálam? - kérdezte félszeg, de mégis moderált mosollyal. Elég józan volt, hogy gondolkodjon, de ivott annyit, hogy picit összeakadjon a nyelve. Halkan kuncogva megölelted, majd eltávolodva tőle bólintottál.
 - Megbeszéltük. - felelted, mire közelebb hajolt és megcsókolt. Lágy, hosszú csók volt, a legédesebb fajtából. Mikor elszakadtatok, szélesen mosolyogva néztetek egymásra.
 - Akkor holnap. - engedett el lassan és adott kézfejedre egy apró csókot. - Aludj jól! - mosolygott, majd elindult vissza a saját lakása felé.
 - Álmodj velem! - kiáltottad utána, majd vigyorogva bementél a házba.

Optional Ending 18+

Amint becsuktad az ajtót, neki is dőltél, mint egy szerelmes tini az első randija után. Lehunytad a szemed és csak rá gondoltál, őt láttad magad előtt, ahogy ölel, ahogy csókol. Hiába köszöntetek el, újra magad mellett akartad érezni, újra megérinteni és újra ajkaiba feledkezni. Feltépted az ajtót és már rohantál volna utána, de ott állt előtted, lihegve a sietségtől, készen, hogy bekopogjon.
 - Nem tudok holnapig várni. - hadarta és azonnal magához vont egy forró csókba. Nem tétováztál, viszonoztad, közben pedig behúztad az ajtón, majd azt becsukva a falhoz hátráltál.
 - Megőrjíteszh... - zihálta mikor elszakadt ajkaidtól és nyakad felé vette az irányt. Fogai közé fogta bőröd és finoman, mégis szenvedélyesen szívogatni, harapdálni kezdte. Ujjaid hajába túrtak és erősen markolták, míg résnyire nyitott ajkaid közül szakadatlanul törtek fel az újabb meg újabb nyögések. Mikor csókjai lejjebb tértek dekoltázsodra, ujjaival óvatosan lejjebb húzta pánt nélküli ruhád tetejét, hogy felfedje melleid. Szégyenlősen néztél oldalra, de tagadhatatlanul azt kívántad, hogy érjen végre hozzád. Erre persze nem kellett sokat várni, azonnal masszírozni kezdte őket, míg a köztük lévő völgybe ejtett pár izgató csókot. Nyelvével ezután bimbóidon, s udvarukon kezdett körözni, mire egy elfojtott nyögés utat talált magának a levegőbe.
Míg ajkai egyik, keze másik melled kényeztette, szabad ujjai lejjebb tévedtek és az oldalsó cipzárat lehúzva hagyta, hogy leessen rólad a rövid egybe ruha, egy szál alsóneműben hagyva előtte. A fiú megcsodálta egész tested, míg egy pillanatig abbahagyta az izgatást, de ezután újult erővel folytatta. Kezeid hajából ingére vándoroltak, halk nyögdécselések közepette kigomboltad és letoltad róla a nadrágjával együtt mely alatt már tisztán látszott hatalmas dudora.
Újra nyakadra tapadt, de most hozzád nyomta csípőjét és végigsimított először combodon, majd lábaid között.
 - Máris milyen nedves vagy... - súgta kéjesen és simogatni kezdett. Lábaid megremegtek, rég voltál már ilyen helyzetben, így hamar fel tudott izgatni. Egyszer csak felkapott, majd lábaid derekára kulcsolva vitt be a találomra kiválasztott hálóba. A nagy franciaágyhoz érve ledőlt veled és mélyen csókolva széttárta lábaid. Mikor elvált tőled, nyelve hegyével húzott egy csíkot egészen le fehérneműdig. Ott megállva fogaival lehúzta és egy percig se várva szájával helyettesítette azt. Míg ujjaival belsőcombod cirógatta, nyelve hevesen járt fel, s alá, később pedig egyre mélyebbre, hangos, remegéssel teli nyögéseket kiváltva belőled. Fél kézzel hajába, féllel pedig a lepedőbe markoltál, ez volt a legnagyobb gyengéd, a legérzékenyebb pontod.
 - Mhh...csináld mégh...khérlekh... - nyögted és érezted, hogy ívbe feszül a hátad. Párod így is tett, addig kényeztetett, míg el nem élveztél. Akkor a lehető legtöbbet szívta magába jutalmából és még párszor megcsókolva az érzékeny rész, felhajolt, hogy rendesen is ajkaidra tapadhasson. Cseppet sem zavart, hogy érezted saját ízed, most ő volt a lényeg. Ujjai lassan felcsúsztak még kicsit pulzáló redőidhez és finom körözgetésekkel újabb érzéshullámot hoztak. Ismét őt kívántad, de most nem akartad cserben hagyni, kis segítséggel lehúztad bokszerét és átfogva merevedését, húzogatni, pumpálni kezdted. Végre az ő torkából is kicsaltál pár halk nyögést, de nem sokáig élvezhetted őket, mert mikor feldugta két ujját, elnyomták sajátjaid.
Testeden, így kezeden is átfutott a remegés, mire váratlan sóhaj szökött ki ajkai közül, de semmi nem volt ahhoz képest, mikor hüvelykujjaddal makkján kezdtél körözni. Egy pillanatra véletlenül abbahagyta ujjai kényeztetését, így átfordítottad magatokat és most te hajoltál le lábaihoz. Már erősen nyögött, mikor végre ajkaid közé fogadtad és próbáltál minél lejjebb menni. Meglepetésedre sikerült az egészet teljesen a szádban tudni, így bátran kezdted mozgatni a fejed. Ujjakat éreztél, amint a hajadba túrnak, próbálva megadni a tempót, amivel mozogj. Kicsit hagytad, hogy irányítson, de mikor enyhén meglökte csípőjét, begyorsítottál és nyelveddel is körözni kezdtél. Mikor elakadt a lélegzete, tudtad, mi jön, de nem távolodtál el. Lenyaltad a maradékot a hegyéről és látványosan, de nem röhejesen lenyelted. Kicsit meglepetten nézett ajkaidra, de azonnal magához is vont, hogy megcsókoljon és visszafordítson.

Újra ő került fölülre, de most nem köntörfalazott, elhúzta magát párszor bejáratod előtt, majd fenekedre fogva egy lökéssel feltolta magát. Mindketten felnyögtetek és szorosan egymáshoz simulva tapadtatok a másik ajkaira. Kezeid most hátára kúsztak finoman karcolva bőrét, ő pedig megtámaszkodott melletted, hogy már most mélyre tudjon hatolni. Lökéseit egy-egy csókban elfojtott sóhaj kísérte, melyek egyre csak hangosodtak, főleg mikor egyik lábad vállára tette. Soha egyetlen férfi sem volt még olyan mélyen mint ő akkor és ott - nem mintha olyan sokkal lettél volna, de az érzés az érzés -. Egyre erősebben szorítottad hátát, ő pedig combod, a gyönyör már csak másodpercekre volt tőletek. Kiszemelted, s most már barátod izzadt testén néhol megcsillant pár csepp, nedves haja homlokához tapadt és lehunyt szemei, résnyire nyitott, nyögéseket kieresztő ajkaival a világ legizgatóbb összhatását eredményezték. Erős karjai biztosan fogtak, mély lökései pedig elvittek egészen a csúcsig és még azon is túl. Szinte sikítva élveztél el, arcod nyakába temetted, hogy elfojtsd a zavarba ejtő hangokat, de ugyanez történt nála is, ő viszont szabadon engedte nyögését és beléd élvezte forró nedvét.
Összerezzentél az érzésre, lábujjad is begörbült, majd egész tested elnehezült. Hatalmas erőfeszítésbe telt, hogy akár a kezedet is megmozdítsd, így újdonsült párod kihúzódott belőled és mélyen megcsókolva melléd feküdt.
 - Imádlak, mondtam már? - kérdezte válaszra sem várva és szorosan magához vont. - Azért remélem a holnapi vacsora még áll. - súgta, de te már túl fáradt voltál, így mosolyogva végigsimított oldaladon és fejed mellkasára téve lehunyta szemeit, hogy veled a karjaiban aludjon el.