My Christmas Gift

(Kai)18+

Ez volt az év utolsó munkanapja, de a cég, aminél dolgoztál kihasználta az utolsó perceket is. Igaz, Szentestétől az újév első napjáig szabadság volt, de ez édeskevésnek tűnt az év többi lenyúlt napjához képest. Fáradtan és nyűgösen huppantál le a folyosón lévő finom bőrkanapéra, majd belegondolva, hogy idén egyedül töltöd a Karácsonyt, hatalmasat sóhajtottál.  Barátod, Jongin - avagy színpadi nevén Kai – több ezer kilométerre volt tőled egy turné utolsó állomásán, így csak Szilveszter környékén láthattad újra. Annyi pozitívum szorult az egészbe, hogy legalább kaptál időt ajándékvásárlásra, bár ez sem különösebben boldogított.
Halántékod masszírozva terültél el a garnitúrán, mikor közelgő léptek zajára lettél figyelmes, melyek melléd érve abbamaradtak. Lassan felnyitottad pilláid, hogy mogorva és házsártos főnököddel találd szembe magad. Gyorsan felpattantál, megigazítottad ruhád és hajoltál is volna meg bocsánatkérőn, de megállított.
 - Vége a munkaidődnek, menj haza és Boldog Karácsonyt! – mosolyodott el halványan, amiről eddig azt sem feltételezted, hogy képes rá és elhebegtél egy halk viszonzást. Megdöbbenve pislogtál utána, ahogy elsétált, majd vállad megvonva indultál haza. Unottan ültél be fekete autódba, majd öved bekapcsolva indítottad be a motort és hajtottál ki az épület mélygarázsából. Út közben beugrottál még egy kínai gyorsbüfébe, kértél elvitelre egy adag ennivalót és a fagyos levegőtől óvakodva visszasiettél az addigra bemelegedett autódba. Tenyereid összedörzsölted, hogy visszatérjen beléjük az erő, de nem sokat foglalkoztál vele, hamarosan már csak az utat figyelted, ahogy eltűnik a motorháztető alatt. Ajkaid beharapva gondoltál vissza azokra a ritka napokra, mikor Jonginnal együtt tudtátok tölteni az időt, főleg vezetés tanulása közben. Elmosolyodtál az apró emlékre, de amint feleszméltél egy zavarba ejtően ismerős kisbusz zúgott el melletted. Nagy szemekkel néztél utána, de meg kellett fél kézzel dörzsölnöd őket, hogy rájöjj, ez képtelenség. Koncert van, nem lehetnek Szöulban, ráadásul a rendszámot sem volt időd leolvasni, így egyáltalán nem lehettél biztos a kocsi kilétében. Szerencsére a jármű hamar továbbállt, te viszont maradtál a megszokott sebességednél, így nagyjából egy órával később haza is értél.

Leparkoltad az autót, kihúztad a kulcsot, majd kabátod és az elviteles szatyrot felkapva lakásod ajtajához lépkedtél. A zárnál kicsit elidőztél, mert nagyon nem akart kinyílni, de mikor végre bejutottál, szét sem nézve oltottad fel a lámpát, hogy cuccaid lepakolva lerúgd magadról cipődet. Mikor már környezetedre koncentráltál erős, édes illat csapta meg orrod. Lassan elfordultál a szekrénytől és az előszoba szőnyegére nézve felvontad egyik szemöldököd. Pár apró rózsaszirom hevert rajta, melyek sora a lakás belseje felé vezetett. Halvány mosollyal az arcodon követted a kis rózsaösvényt, melyek elvittek a fürdőszobáig, s az ajtót óvatosan feltárva a kádig. Mosolyod még szélesebb lett a látványra, és nem is gondolkodtál tovább, ki lehetett. Igaz, nem tudtad, hogyan, de mérhetetlenül örültél már ennyi kedveskedésnek is. Gyorsan ledobtad a ruháid és a nagy kádhoz tipegve beleeresztetted magad a még mindig meglepően meleg, szirmokkal teli vízbe. Hátrahajtottad a fejed a kádszélre, majd hetykén felkötött hajad most kiengedted és pár percig csak élvezted a frissítő víz érzését.

Mikor már képzelődni kezdtél volna Kai ittlétéről, gyorsan kiverted fejedből a gondolatot és mosakodni kezdtél. A kikészített rózsa illatú tusfürdővel lassan végigmostad minden porcikád, s a dolog végeztével a legközelebbi törölközőért nyúltál. Ujjaid azonban a puha anyag mellett megtapintottak valami keményebbet is, történetesen egy apró cetlit. Felvont szemöldökkel emelted magadhoz, majd végigolvastad a sorokat.
 - "Gyere a hálóba, elég a törölköző." - szólt a papír üzenete. Újabb mosoly kúszott arcodra, nem sejtetted, mit tartogatott még számodra. A puha textilt magad köré csavarva kiléptél a kádból és mezítláb folytatva utad, kitipegtél a fürdőből. Apró mozdulataidra hajad néhol előrecsúszott, eltakarva pár részt dekoltázsodból. Halk léptekkel a háló ajtajához mentél és óvatosan feltártad. A látványra elállt a lélegzeted, tenyered szád elé kaptad és hatalmasra tágult szemekkel bámultál magad elé. Az egész szoba félhomályban úszott, minden vízszintes felületen gyertyák fénye világított, az ágy és az ahhoz vezető út pedig temérdek rózsaszirommal teleszórva. Talán egy pici könnycsepp is kibuggyant szemeid sarkából, de az álmossággal együtt azonnal szertefoszlott, amint megérezted magad körül az ismerős karokat.
 - Boldog Karácsonyt, szerelmem... - súgta füledbe és derekad szorosabban karolva átfordított, hogy szemedbe nézhessen. Szinte szóhoz sem jutottál, amint megláttad, szorosan hozzásimultál és lehúztad egy forró csókra.
 - De...de hát hogy? - hebegted mikor elszakadtál tőle. Jongin csak huncut félmosolyra húzta duzzadt ajkait, majd lassan beljebb tipegve veled, újra közelebb hajolt, hogy apró puszit leheljen szádra.
 - Az utolsó koncertet lemondták hóvihar miatt. - súgta, mire hajába túrtál és mélyítetted a csókot. Egyáltalán nem gondoltad volna, hogy még Karácsonykor találkozol vele, így fát sem állítottál, az estét alvással és filmezéssel tervezted eltölteni, de ez a váratlan fordulat a lehető legszebb ajándékot adta neked.
Jongin azonban elszakadt ajkaidtól és odatette egy ujját.
 - Várj, engedd, hogy én csináljam. - lehelte ajkaidra, majd csuklód megfogva óvatosan az ágyhoz vezetett. Lassan leültetett, majd letérdelt a földre és kezébe vette lábfejed. Némán végigsimított rajta, fel a bokádon át a lábszáradig, majd onnan a térdeden a combod felé, ott azonban megállt. Elölről kezdte a folyamatot, most viszont ujjai helyére ajkait tette. Finoman csókolgatni kezdte, érzéki mozdulatokkal haladt egyre feljebb, s már a látványra is kicsúszott belőled egy halk sóhaj. Ezt meghallva a fiú elmosolyodott, majd megismételte másik lábaddal is, ezután viszont az éjjeli szekrénybe nyúlva előhúzott egy kicsi flakont. Melléd telepedve óvatosan hátradöntött, hajad kisöpörte mellkasodból és éhes, mégis szerelmes tekintettel végigmérve elkezdte kibontani a törölközőt. Folyamatosan szemeit nézted, tagadhatatlanul szüksége volt már rád, de visszafogta magát, nagyon lassan és figyelmesen akart csinálni mindent. Rózsákat és gyertyákat sem vetett még be sosem, nagyon készülhetett erre az alkalomra.

Miután lekerült rólad a fehér anyag, végigpásztázta tested és alig észrevehetően megnyalta ajkait. Ujjait végighúzta nyakadtól egészen combodig, amitől végigfutott rajtad a borzongás és libabőr jelent meg szerte-széjjel. Jongin öntött az előbb elővett flakon tartalmából egy kicsit a kezére, majd óvatosan felkente törzsedre, valamint végtagjaidra. Az érzés új volt, meleg, egyben nagyon csúszós, de nem magadban... Beharaptad alsó ajkad, majd végigkövetted tekinteteddel a fiú minden mozdulatát. Először persze lábaidon kente szét és masszírozta be a bőrbe, de aztán áttért hasadra, onnan pedig mellkasod kihagyva karjaidra. Direkt csinálta ezt, kikerülve az izgalmasabb részeket, hogy most csak kellőképpen bemelegítsen.
 - Vedd le az inged, kérlek... - súgtad, miközben ismét hasad masszírozta. Egy pillanatra felnézett arcodra, majd egy rántással ledobta magáról felsőjét és úgy folytatta.
Míg ő rajtad ügyködött, megcsodáltad izmos felsőtestét és tökéletesre dolgozott karizmait. A révületből csak az zökkentett ki, mikor Kai már a füledhez hajolva súgta bele a szavakat.
 - Még mindig úgy tetszik, mint először? - kérdezte ártatlannak tűnő kérdését, melybe akaratlanul is belepirultál, hisz felrémlett előtted az első közösen töltött éjszakátok. Az szöges ellentéte volt a mostaninak, alig tudtátok türtőztetni magatokat; mikor találkoztatok a hotelben rögtön egymásnak estetek és sem a falnak nyomás apró lila foltjai, sem pedig az eltört ágykeret vagy a szomszédos hotellakók hangokra panaszkodása nem tudott kizökkenteni. Ezt ugyan fél évnyi reménytelennek tűnő titkos randi érlelte be, de az azóta eltelt egy év sem tudta feledtetni. Kettőtök kapcsolata valami fura szikrától égett, sem az idő, sem a debüt, majd a fellépések miatti távolság nem tudta megszakítani. De mi történt azóta? Rengeteg külön töltött nap, egy közös búvóhelyül szolgáló lakás, és majd' két év szerelem. Ritkán találkoztatok, de mikor igen, ott kő kövön nem maradt, ezért is volt olyan fura a mai...
 - Jonginh... - sóhajtottál, mikor a fiú keze kicsit merészebb terepre kalandozott. Végighúzta ujjbegyeit fedetlen melleiden és enyhén megnyomva masszírozni kezdte őket. Lehunytad szemeid és halkan sóhajtozva élvezted érintését. Hüvelykujjával óvatosan bimbóidon körözgetett, majd mikor már eléggé keményedtek, közelebb hajolt és óvatosan ajkai közé vette az egyiket. Be kellett harapnod szád, hogy ki ne csússzon egy nyögés, de Kai észrevette, így finoman megszívta, hogy kierőszakolja belőled az izgató hangot. Megremegtél, és próbáltál nyugton maradni, de egyre nehezebben ment. A fiú ezután áttért másik oldaladra, ujjait pedig lecsúsztatva bordáid, majd hasad mentén, combjaidra vezette. Lassan széjjelebb tárta lábaid és nadrágját kigombolva lerúgta magáról, hogy könnyebben hozzád simulhasson. Tenyerével belsőcombod simogatta, ujjai egyre gyakrabban nyújtóztak nőiességed felé, mígnem egyik alkalommal, mikor jobban megszívta melled, hüvelykujját csiklódra helyezve kezdett körözni.
Összerezzentél, de nem tudtál tiltakozni, Kai másik keze óvatosan, de biztosan lefogta combod. A növekvő feszültséget elfojtott, halk sóhajokban vezetted le, de nem sokat segített a fiú lassú izgatása ellen.
Jongin lassan elengedte felsőtested, de még egyszer végignyalt dekoltázsodtól nyakadig, s míg finoman bekapta cimpád, végigsimított lábaid között, s feltolta középső ujját. Már eddig is érezted, hogy nedves vagy, de nem gondoltad volna, hogy Kai ujja akadálytalanul be fog csúszni. A fiú nem sietett el semmit, lassan körözgetett először csak két ujjperccel, majd mikor többet akarva kellőképpen mocorogtál, mélyebbre tolta ujját, hogy tövig benned legyen. Halkan felsóhajtottál, már majdnem kiengedtél egy nyögést, de próbáltál erősnek tűnni. Jongin persze tudta, hogy nem fogsz csendben maradni, így kicsit erősebben kényeztetett. Hüvelykujjával gyorsabban körözött, ajkaival nyakadra tapadt, középső ujjához pedig hozzáadta még egy ujját és ollózni kezdett. Jól ismert már, tényleg muszáj volt kiadnod egy hangosabb nyögést, különben úgy érezted, menten felrobbansz. A fiú elégedetten elmosolyodott, majd ollózó ujjaival egyre mélyebbre ment, s mikor teljesen benned voltak, újra kihúzta őket, hogy aztán vissza is tolhassa. Kezeid nem bírtad tovább a lepedőn tartani, Kai hajába és hátába markoltál, utóbbit finoman felsértve körmeiddel .
 - Mmh...mhégh... - nyögted és bemozdítottad csípőd. Általában véve a fiúnak több se kellett, de most türtőztette magát. Megrázta fejét és csak mosolygott rád, majd kulcscsontodra tapadt, míg ujjaival gyorsított. Nem telt sok időbe, hamar érezted a végét, de pont mikor elért volna az orgazmus, Kai kihúzta ujjait. Szinte fájt, ahogy az érzés elmúlt, de nem tehettél ellene. Mielőtt szólhattál volna a fiú ismét bevetette magát, apró csókokkal lefelé haladva elért ujjai előző helyére és nyelvével helyettesítette azokat.
 - Aah...Kaih... - nyögted hirtelen, mikor magadban érezted a fiú forró izmát. Ő azonban nem szerette, ha a színpadi nevén szólítod, így büntetésből még mélyebbre tolta nyelvét, mire akaratlanul is felsikítottál.
Ajkaidból már az igazi neve szakadt fel, így elengedett. Ott lihegtél alatta, arcodon az élvezet pírjával, de ő csak téged nézett. Végigmérte izzadtságtól és olajtól csillogó tested, hevesen fel-le emelkedő mellkasod, csóktól duzzadó ajkaid és szinte alig bírt betelni a látványoddal. Szemeit egy percig se levéve rólad, letolta bokszerét és lassan rád feküdt.
Már nem érdekelt az élvezet, erőtlen karjaiddal magadhoz húztad és lágyan megcsókoltad. Ujjaiddal gyengén hajába túrtál, ő pedig a csókot viszonozva finoman falni kezdte ajkaidat. Nyelvetek lassú táncot járt, testetek egymáshoz simulva mozgott, egyre inkább felhevítve a szoba levegőjét. Jongin ujjai álladhoz értek, majd lejjebb tévedve nyakadon cirógatni kezdték bőröd. Egy pillanatra elszakadt ajkaidtól, végigpásztázta tekintetével arcod, majd újra megcsókolt, ezzel egy időben pedig beigazította férfiassága hegyét. Halkan belenyögtél a csókba, már tudtad, mi következik, bár ilyen gyengéden még sosem csinálta. Óvatosan feltolta magát és igaz, könnyen felcsúszott, úgy mozgott, mintha szűziesen szűk lennél.

Finoman ráfogott combodra, közben egyre mélyebbre haladt és lökéseit is lassacskán erősítette. Csókjai is árnyalatnyival vadabbak lettek, már többször kellett zihálva elszakadni, hogy bírjátok levegővel. Pár perc múlva már ismét haját túrtad, másik kezed viszont hátára csúszott és a mélyebb lökéseknek hála belemartál a fiú bőrébe. Kai halkan felszisszent, de nem hagyta abba, inkább gyorsított és egyik lábad megemelve próbált tövig hatolni, kisebb-nagyobb sikerrel. Mikor azonban mélyen elért egy pontot, hangosan felsírtál. A fiú elmosolyodott és ajkaidra tapadva próbálta újra eltalálni, de most gyorsabb és erőteljesebb lökésekkel.
 - Nem bíromh...shokáigh... - nyögte és erősen csípődre fogva, mellkasodra hajtott fejjel mozgatta. Nem tudtál felelni, az élvezettől egy hang sem jött ki torkodon, így mikor elélveztél, csak elakadt a lélegzeted és fejed hátravetve dermedtél meg egy pillanatra. Kai érezte, hogy összehúzódsz körülötte és már ő sem tudta tovább magában tartani. A sajátjától árnyalatnyival magasabb hangon felnyögve ő is követett, majd erőtlenül rád rogyott. Nem volt nehéz, így nem volt probléma, de ő inkább óvatosan kihúzódva melléd gurult, hogy mellkasára húzhasson.
 - Szeretlekh... - suttogta zihálva és magához ölelt, majd végigsimított hátadon, mire arcod nyakába fúrtad.
 - Én is... - súgtad, de ahelyett, hogy megszorított volna szokásához híven, most felült és összegyűjtve egy kis erőt, felkapott a karjaiba. Átsétált veled a nappaliba, mire kérdőn körülnéztél és ledöbbenve eltátottad a szád. Az egész szoba feldíszítve karácsonyi dekorációval, az ablakokon színes égők a szőnyegen pedig egy hatalmas fenyőfa arany-piros színekben, rahedli ajándékkal alatta.
 - Hát ez...ezt hogy? - kérdezted hüledezve, de Jongin csak magához ölelt és megcsókolt.
 - Tegnap elmondtam a bandának, hogy együtt vagyunk és megfenyegettek, hogyha nem hozom el az ajándékokat, ők jönnek el odaadni és akkor most nem kényeztethettelek volna, míg a nevemet nem nyögöd... - súgta vigyorogva, mire gyengéden mellkasára csaptál.
 - Hülye vagy. - kuncogtál, de újból megcsókolt.
 - Nem, csak szerelmes. Remélem, szebb lett a Karácsonyod.