In Love With The Devil

(Kai)18+

Chapter 5

Fél hónapja először végre álom nélkül aludtál. Bepótoltad minden addigi kihagyásod és a szokásostól eltérően teljesen kipihenve ébredtél. Pilláid lassú nyitogatása azonban csak egy halk, suttogó hang hatására indult meg.
 - ________... – szuszogta alig hallhatóan valaki, de már meg sem lepődtél, mikor szemeid nem találtak rajtad kívül mást a látókörödben. Kicsit nyűgösen, nagyokat ásítva nyújtóztattad ki elgémberedett tagjaidat, majd megdörzsölgetve visszacsukódó szemhéjadat, csigalassúsággal tetted le lábaid az ágyad mellé. Megpróbáltál felállni, de amint megfeszítetted legfőbb végtagjaid, rájöttél, hogy teljesen elgyengültek. Nagyot sóhajtva az ágy végébe kúsztál és úgy próbáltál lemászni róla, hogy ki tudj menni valami reggeliért. Előrenyúltál a karoddal kapaszkodás gyanánt és hallottad, hogy ügyességednek köszönhetően valami a földre esett. Ez azonban cseppet sem érdekelt és kicsit megrázogatva lábszárad, hogy visszamenjen bele az erő, óvatosan letetted a parkettára. Örömmel tudatosult benned, hogy ismét lábra tudsz állni, de mikor léptél egyet előre, valamin megcsúsztál és hátra rúgva azt talpad alól, szó szerint pofára estél.

Még vagy fél percig nyöszörögve és teljesen leamortizálva feküdtél a darabokra vágott és szépen összeillesztett fa burkolatú padlón és semmi kedved nem volt akár egy centit is megmozdulni…addig, amíg halk kuncogást nem hallottál. A szíved kihagyott egy dobbanást és pupilláid hatalmasra tágultak. Ismerős hang…és túl közelről…Neeee….
 - Minden reggel ilyen szerencsétlen vagy, mami? – kérdezte Joyae, ahogy vigyorogva végignézett rajtad. Mély levegőt vettél és eltakarva szégyentől vöröslő arcod, hatalmasat sóhajtottál.
 - Hogy kerülsz ide? – bukott ki belőled a kérdés anélkül, hogy választ adtál volna az övére. Azt sem tudtad, hány óra volt, azt meg főleg nem, hogy mit akarhat „ilyenkor”.
 - Jaj, te nő. Ok nélkül már nem is jöhetek? Egyébként csak meg akartam róla bizonyosodni, hogy kipihened magad és nem kelsz fel öt percenként. De szerencséd, úgy aludtál, mint a bunda… Gondolom az éjjeli szekrényen üresen heverő sojus üvegtől. – kuncogott cseppet sem leplezve, hogy nagyon jól szórakozik rajtad. – A pótkulcsot pedig a lábtörlő alá teszed, amióta csak külön lakásban élsz. – emelte fel az ujjait, melyeken ott fityegett a két részes csomószerűség.
 - Mmnng… - nyöszörögtél és szemeid visszacsukva a nyakadhoz kaptál. Felrémlett a tegnap esti borzalom, melyet rettegő szíved alig bírt ki, hogy bele ne szakadjon. Újra érezted a fiú forró ajkainak érintését, amint végighúzza őket válladtól álladig heves remegést és egyben izgalmat kiváltva belőled. Az adrenalin felgyülemlett ereidben már magára az emlékre is, ezzel szívverésed gyorsulását előidézve. Nem tudtad biztosan, hogy csak álmodtad-e vagy sem, de mielőtt egy szót is szóltál volna foteledben ülő barátnődnek, a sikeresen félrerúgott telefonodhoz botladoztál.
Remegve kezeidbe fogtad a kis elektronikus kütyüt, majd tartva az igazságtól, beléptél az üzeneteidhez... A mappa azonban üres volt. Egy árva SMS se árválkodott ott, mintha a tegnapit mind csak képzelted volna.
 - Joyae, hívtál tegnap este? – kaptad fejed barátnőd felé, aki csak értetlenül rázta a fejét. A felismerés villámcsapásként hatolt tudatodba, teljesen biztos voltál benne, hogy megőrültél. Normális ember nem képzel be ilyeneket. Pedig a telefon…és az üzenetek…az érintése…
 - Valami baj van? – kérdezte Joyae aggódó hangon és lassan közelebb ment hozzád. Megráztad a fejed és mély lélegzeteket véve próbáltad magad lenyugtatni. Nem, csak álom volt. Akkor már biztosan aludtál… A szobai tükörre nézve azonban eszedbe jutott, mi mindent láttál benne. Rettegtél a valóságtól, de tudtad, az egyetlen módja, hogy kiderítsd, az az, hogy eleget teszel az „álombeli” képeknek.
 - Hát jó, de lassan délután három óra van, ideje lenne készülődni, nem gondolod? Egy ilyen bulira egy óra nem elég. – mosolygott barátnőd és válladra tette egyik kezét. Halványan te is rámosolyogtál, de közben a kerekek folyamatosan kattogtak az agyadban. Igaz is…a buli… Ha semmi sem létezik abból, amit láttál, akkor ma nem szabad történnie semminek… De ha mégis… Gyorsan megráztad a fejed és vöröslő orrod finoman megtörölve, lassan felálltál és a szekrényed felé vetted az irányt.

Vörös-fekete fehérnemű, melyet Ő adott vissza a plázában és a fekete selyemruha, mely elengedhetetlen eszköze volt álmaidnak. Sóhajtva kikészítetted őket az ágyra, majd melléjük téve az elbűvölő lábbelit tartalmazó cipős dobozt, egy pillanatra megtorpantál.
 - Joyae mondd, mi van Baekhyunnal és Chanyeollal? – tetted fel a kertelés nélküli kérdést, ahogy barátnődre sandítottál. A szemed sarkából láttad, ahogy Joyae nyel egy nagyot, de szinte azonnal egy tökéletes műmosolyt festett arcára.
 - Hosszú sztori… - legyintett, mintha ennyivel elintézhetné, te azonban nem hagytad magad.
 - Van időnk. Vagy fogd rövidre. – felelted ellentmondást nem tűrő hangnemben és hideg tekintettel ránéztél.
 - Aish…csak egy egyszerű szerelmi tragédia vagy mi. Egyik nap a helyen, ahol Baekhyun dolgozik, megismerkedtek, de volt egy titka, amit nem mondott el neki és probléma lett belőle. – sóhajtotta és végigdarálta az egészet. Hihető volt persze, de mindez csak rizsa…a lényeget kitakarta…
 - És mi az a titok? – néztél egyenesen a szemébe.
 - Kérdezd meg őt. Ma úgyis ott lesz. – forgatta meg a szemét a lány és egyértelművé vált, hogy komoly dologról van szó. Máskülönben azonnal kitálalt volna…
 - És hol is pontosan? – mert azt ugye elfelejtette közölni, hova mentek…
 - Szerintem már tudod. – kezdett halkan kuncogni, majd felállt és feléd lépdelt. - Már pedig egy ilyen neves helyhez ugye csinosak akarunk lenni? – fogta meg egyik csuklód és a tükör elé húzott. Félve pillantottál a visszatükröződő lapra, amit barátnőd is észrevett. – Na, szerintem is ennyire pocsékul nézel ki. – Próbálta viccesre venni, de ebben a helyzetben nem igazán sikerült neki.

Nagyjából fél óra fürdés-borotválkozás-hajmosás-fésülködés-fogmosás procedúra után leültetett az ágy szélére és ő is lehuppant melléd.
 - Figyelj, csak annyit kérek, hogy ez legyen rajtad… - fogalmazta meg szavait és átnyújtott egy apró dobozkát. Meglepve vetted el tőle és egy percet se hezitálva kibontottad, hogy meglesd a tartalmát. Egy fehérarany nyaklánc volt, melynek végén egy gyönyörű angyalszárnyakat formázó medál pompázott.
 - D-De Joyae…már tegnap eleget adtál… - húztad el a szád, hisz ez az igényes ékszer egy újabb vagyonba kerülhetett… Bár nem tagadtad, nagyon elnyerte a tetszésed.
 - Ez Baekhyun ajándéka. – mosolygott és ujjaid lassan a tenyeredbe hajtotta. – A tiéd. Ő üzeni, hogy szeretné, ha legalább ma este rajtad lenne. – Mikor meghallottad, hogy Baekhyun küldte, kicsit felengedtél, bár azért furdalt a kíváncsiság, hogy mivel érdemelted ki.
 - Rendben, ne aggódj, meglesz. – felelted, mire Joyae felpattant és egy erős rántással felhúzott az ágyról.
 - Nos, akkor húzás öltözni. – nyomta kezeid közé a kikészített ruhákat és a fürdőbe zavart. Nem telt bele tíz percbe, máris magadra öltötted a selymes-csipkés anyagokat, hogy aztán kiléphess és lenyűgözd barátnőd.
 - Oh… Tökéletes. – mosolygott, majd nyakadba tette az ékszert és leültetett egy székre. – Most pedig lazíts és bízd magad Joyae fodrász és sminkes asszonyra. – fordított el a tükörtől és az iskolaévek alatt ráragadt tudást hasznosítva hajad selymes, hullámos fürtökbe rendezte, majd engedte azokat válladra és dekoltázsodra omlani.
Arcod sem maradt természetes, egy réteg nem-feltűnő alapozó után következett a világos szemhéjpúder, szemed sarka felé pedig a fekete, aztán azok összemosása, majd a szemceruza, szempillaspirál és egy leheletnyi pirosító mellett az ajkaidnak enyhén pirosas árnyalatot adó szájfény.

 - Mint egy partikurva. – jegyezted meg hangosan, amint Joyae a tükör felé fordított. Bár ezzel inkább a tényt akartad leplezni, hogy az igazság kiderítése érdekében halálosan féltél szakasztott másaként kinézni a Kaial a tükörben látott énednek.
 - Partikurva a nénikéd macskájának valaga. – vágott vissza barátnőd a kedves hozzászólásodra. – Tökéletes. Egyszerűen tökéletes. Nem túl visszafogott, nem túl vad, pont jó. Tudok vagy tudok? – vigyorgott, majd egy levegőbeli puszit küldve a cipős dobozhoz lépkedett. A lakkozott lábbelit kezedbe adta, majd várva, hogy belebújj a fekete csodába, a falnak dőlt. – Komolyan ezért már fizetést is kérhetnék… - vakarta a fejét, majd elnevette magát és felállított. Egy picit még egyensúlyoznod kellett, de szerencsére hamar beleszoktál a fénylő kínzóeszközbe.
 - Kész vagyunk? – kérdezted az órára pillantva, ami este hatot mutatott. Hihetetlen, hogy ennyi idő elment a készülődésre.
 - Még egy utolsó simítás. – tipegett hozzád és egy gyönyörű, egyedi csiszolású üvegcséből nyakadra fújt egy kevés aromát. Az illat egyszerre volt bódító és babonázó, az izgatottság fokozásáról nem is beszélve. Már önmagában a beszippantása örömteli volt…
 - Mi ez? – hunytad le szemed, hogy az érzésre tudj koncentrálni.
 - Semmi…csak egy kis saját készítésű afrodiziákum. De vehetjük úgy is, hogy ráindulnak majd a pasik. – kacsintott és egy kacér mosoly kíséretében visszatette az üveget a táskájába. – Mehetünk, szívem? – kérdezte, mire felkaptad a táskád és gyorsan belehajigáltad a legfontosabb cuccaidat.
 - Igen. Azt hiszem… - felelted határozottan, de a végére elbizonytalanodtál. Életed eddigi legnagyobb bulijára készültél, de féltél… Féltél attól a „valami történni fog” kezdetű mondattól, melyet stikában Baekhyun szájából hallottál. Lenéztél dekoltázsodra, melyen ott díszelgett az ajándéka. Óvatosan végigvezetted ujjaid a barázdákon és magadban fohászkodtál, hogy ne legyen semmi rossz.
A lakást elhagyva a kulcsot a szokásos helyre tetted, de amint felegyenesedtél, hogy útnak indulj barátnőddel az oldaladon, furcsa érzés kerített hatalmába. Nem a követő tekintet, ó nem. Ez most egészen más volt. Színtisztán hallottad, ahogy üvölt a belsőd, hogy maradj otthon és ne lépj ki a lakásból. Most azonban nem hallgattál rá, mély levegőt véve Joyae felé fordultál és átkarolva őt, lassan elindultatok le a lépcsőn és ki az épületből, egyenesen az estét meghatározó helyszín, a Kék Angyal bár felé.