Sweet Revenge

(Lee Joon)18+

- Fegyenc! – hallottam meg egy mély férfihangot cellám rácsainál. Felkaptam fejem, és szemöldököm felvonva bámultam a fémhengereket támasztó, negyvenes éveiben járó pasasra. Szürke öltöny volt rajta, haja gondosan kifésülve, fekete nadrágján pedig egy vastag, bőr öv díszelgett, benne egy gyönyörű, PA-63-as pisztollyal. A rendőrök hordtak ilyet, így nem is számítottam semmi jóra, csak szó nélkül vártam, hogy folytassa.
 - Ki akarsz innen jutni? – kérdezte halvány, csábítgató mosollyal arcán, mire egyértelművé vált számomra, hogy tényleg semmi újat nem fog nyújtani.
 - Chh. Persze, köpjem be a „társaim” vagy tanúskodjak valaki ellen, hátha elengednek, és kint halálra vernek. Nem, kösz. – fordítottam oldalra a fejem és a kemény ágyról felállva, kifejezéstelen arccal a cella toalettje felé indultam. A zsaru csak halkan nevetni kezdett, gondolom túl könnyen átláttam rajta és próbált valamit kitalálni. Lehúztam a sliccem és a pasinak háttal, a falnak támaszkodva elengedtem magam. Tudtam, hogy gyűlölik, ha nem figyelnek rájuk, de furcsamód őt nem zavarta.
 - Ez valami más, ilyen ajánlatot még nem kaptál. Emlékszel Rebecára? – kérdezte, de a név hallatán bennem rekedt minden. Elkerekedett szemekkel néztem a toalett feletti tükörre, hogy tekintetem először saját, majd a pasi pillantásával találkozzon. Láthatóan örült reakciómnak, rusnya pofáján azonnal megjelent egy önelégült mosoly. Rohadna meg.
Rebeca - vagy a „művésznevén” Becka – egy, már gyerekkora óta a szórakoztatóiparban dolgozó sztriptíz táncos és prostituált volt. Emellett az egyetlen nő, akit egész életemben teljes szívemből szerettem és gyűlöltem egyszerre.
 - Mit akarsz? – húztam fel sliccem és fordultam meg, hogy rendesen lássam az arcát.
 - Azt, hogy találd meg, és bírd rá egy beismerő vallomásra. Ha megvan, szabad vagy, és kártérítést kapsz az itt eltöltött évekért, hivatalosan is tiszta leszel minden tekintetben, egyszóval bizonyíték lesz az ártatlanságodra és eltörlünk minden eddigi vádat. – ecsetelte, mire most én nevettem fel.
 - Beismerő vallomás? Megőrült? Becka okosabb ennél, máskülönben most nem én rohadnék itt. – ingattam a fejem és megdörzsöltem nyakam.
 - Rajtad áll, de ha meg sem próbálod… Felőlem maradhatsz is. – indult volna, de felpattanva a rácsokhoz siettem és utána kiáltottam.
 - Várjon! Vállalom… -

Egész életemben nem vágytam másra, csak, hogy ugyanolyan ember legyek, mint a többiek, de ezt sem hovatartozásom, sem anyagi helyzetem nem engedte. Már kiskoromban az utcára kerültem a terület egyedüli ázsiai gyerekeként, ahol szerencsére hamar megtanultam a túlélés törvényeit, nagykorúvá válásomra pedig már mesterien loptam, csaltam, kártyáztam és tökéletesre fejlesztettem fegyverekben való jártasságom is. A nagymenők is viszonylag gyorsan kiszúrták tehetségem, így szinte azonnal egy akkoriban hírhedt banda legfiatalabb tagjaként róhattam az utcákat. Ügyleteink állandó lebonyolítási helye egy helyi sztriptíz bár volt, itt találkoztam Rebecával, életem első - és azóta utolsó - szerelmével. Egy rohadt ribanc volt, szó szerint, nem csak munka szempontjából, hisz a banda rendszeres ingyenszajhájaként tartották számon. Viszont valamiért hozzám sosem ért, csak egy éretlen kisfiút látott bennem, hiába voltam ismert a tehetségemről, és hiába voltam csak két évvel fiatalabb nála. Gyűlöltem ezért, de mégis meg akartam szerezni, vonzott minden mozdulata, nem beszélve formás testéről és gyönyörű hajáról. Aznap majdnem sikerült, de csak majdnem. Becka elárult és hála neki, húsz év börtönt kaptam, valamint az arcomra egy heget, ami azóta is folyamatosan táplálja bennem a dühöt.
 - Elkaplak Becka, jobb, ha felkészülsz… - súgtam a kocsi ablakára, ahogy átszeltük a nyüzsgő várost. Megengedték, hogy hazamenjek és kaptam egy nap pihenőt, hogy azon rághassam magam, miként fogom megoldani a kapott feladatot. Nem akartam mondani, de már évek óta készen állt a terv, a cellámban volt elég időm az egész kigondolására.
Szerencsére a lakásom kisebb változtatásokkal úgy várt, ahogy hagytam: állott, dohos szag, romlott kaja a hűtőben, félig megevett, penészes pizza az asztalon, pókhálók és ujjnyi vastag por. Az ételt leszámítva tényleg minden ilyen volt korábban is, látszott, mennyit voltam otthon.
A rendőrök magamra hagytak, de kettő őr az ajtó előtt, egy tucat pedig a ház körül ingázott, hogy még véletlenül se szökhessek meg. Nem mintha akartam volna. Örülve az ismerős környezetnek a kanapéra huppantam, melyből azonnal több köbméternyi por szállt fel, erős köhögésre késztetve. Hiába tagadnám, az én lakásom, de így szeretem. Bár, ha az utolsó üzlet összejön, ugyanolyan luxusvillában élnék, mint a többi góré. Az a hülye kurva, kellett neki kavarnia a szart…

Egész nap nem csináltam mást, csak Beckáról képzelődve feküdtem a kanapén, ahogy végre megkapja a magáét. Ahogy sikít, próbál ellenkezni, de nem megy, mert most nem hagyom magam, megadom, ami jár neki, és amit már oly rég óta tervezek. Kába mosollyal az arcomon a szekrényemhez lépkedtem, ahonnan előhúztam régi, fekete öltönyöm, melyen a bandám brossa díszelgett. Egy mozdulattal letéptem róla és a földre hajítottam. Többé már nem tartozom közéjük, ha egyikük sem volt képes tanúskodni mellettem Becka helyett, akkor nincsen rám szükségük, épp úgy, ahogy nekem se rájuk. Leporoltam a régen olyan nagy áhítattal viselt öltönyt, majd a koszos tükör elé lépve felvettem. Még mindig tökéletesen passzolt rám, és egy karcolás sem éktelenkedett rajta. Mivel más öltözék nem állt rendelkezésemre, kénytelen voltam ezt használni, ha nem akartam magam kidobatni a klubból. A megfelelő ruhán múlt pusztán az is, hogy egyáltalán beengedték-e az embert. Most azonban ügyelnem kellett a régi ismerősökre is, legfőképpen Beckára. Ha ő felismer, végem, a közelébe sem tudok majd férkőzni…
Sokáig gondolkodtam ezen a problémán, de végül egy régi, igencsak sokat használt gengszter módszert alkalmaztam. A találkozások alkalmával fehér maszkot viselő személy szinte minden esetben gazdag, befolyásos ember volt, akit gyakran ismertek az egyszerű polgárok is, így könnyebb volt arcukat egy egyszerű, hófehér maszk alá rejteni. Ilyen, arcot kitakaró porcelán maszkokat ritkán kapni, de szerencsémre az első beavatási feladataim közé került egy hasonló ellopása, így szuvenírként megtartva most sok hasznát vehettem. A rendőrségnek halvány fogalma sem volt arról, mire is készültem pontosan, de nem is baj, még a végén megállítanának.

A röpke egy éjszaka alatt összekészítettem mindent egy drágának tűnő aktatáskába, majd öltönyöm, bőrcipőm és fehér maszkom felvéve kiléptem az ajtón. A főnök gyanakodva nézett rám, de arcom megmutatva és tervem egy apró részletét felvázolva neki, csak beleegyezően bólintott. Jól kellett csinálnom, tudtam, ha elbaszom, mehetek vissza ülni azért, amit még csak nem is én követtem el. Beszálltam egy fekete Audiba, mely a rendőrség egyik nyomkövető berendezésével ellátott, álcázott darabja volt, így találnak majd rám anélkül, hogy a sarkon megállva várnának.
Elfordítottam a kulcsot, majd mikor az autó motorja felbőgött, rátapostam a gázra és a sebességkorlátokra fittyet hányva – elvégre minden bűnöm eltörlik – elindultam a régi sztriptíz bár felé. Már a kisujjamból tudtam az odavezető utat és a körülötte járőröző, beépített emberek helyzetét, így mikor látótávolságba értem, visszahajtottam arcomra a maszkot és belassítottam, biccentve egyiküknek. Szabadon bejutottam az utcába, leparkoltam az autót és lassan, komótosan kiszálltam. Tudtam, hogy már most figyeltek, ismertem az egész rendszert és kívülről fújtam az épület alaprajzát a kijáratokkal, szellőzőkkel együtt, a rendőrség legnagyobb örömére.
Kezemben az aktatáskával, feszes háttal és peckes állal a klub elsőszámú bejárata felé vettem az irányt, ahol mikor elkérték az irataimat azonosításhoz, felemeltem egy ujjam és metronómszerű mozgással ingattam meg előttük. Vették a lapot, a nagyguruk csinálták ezt, így eszük ágába sem jutott megkérdőjelezni kilétem.
Amint beléptem, megcsapott az izzadtság, olajok, alkohol és parfüm keverékének átható bűze, és végre rájöttem, mi nem hiányzott az elmúlt években. Megfontolt léptekkel a sztriptíz táncosok kifutójához mentem, és mint minden magas rangú, befolyásos ember, megszemléltem a kínálatot. Szőkék, barnák, vörösek, feketék, mind egytől-egyig gyönyörű volt, nem is értettem, miért egy ilyen retek helyen dolgoztak. Aztán megláttam Beckát… Pulzusom az egekbe szökött, le kellett ülnöm egy székre, hogy térdre ne boruljak. Izzadni kezdtem, folyt rólam a veríték és nyakkendőm idegesen igazgatni kezdtem. Nem gondoltam volna, hogy ennyi év után is ilyen hatással lesz rám…

Egyenként dobta le ruháit, tekergett párat a rúdon, majd végigsimítva rajta széttárta lábait, és hozzádörzsölte magát, halk nyögéseket imitálva. Arcával tökéletesen játszotta az élvezkedő kurvát, szemeit lehunyta, szájfényes ajkait pedig résnyire nyitotta, amibe hosszú, szőkésbarna tincsei néha akaratlanul is beleragadtak. Teste fénylett a rákent olajtól, alig takaró fellépő ruhájának darabjai pedig egyre csak fogytak. Újra felébredt bennem valami, egy régi érzés, mely a bosszú és gyűlölet mellé tökéletesen illett.

 - Elnézést, Uram, üzletkötéshez kérem, fáradjon velünk hátra. – szólított meg egy ismerős hang. Hátrafordultam és megláttam magam előtt a megalázkodó tekintetű ex-főnököm, a volt bandám góréját. Mérhetetlen örömmel töltött el, hogy végre nem egy kis szarcsimbókként kezelt, de nem leplezhettem le magam. Dolgom volt, márpedig azonnal.
 - Köszönöm, de ha megbocsát, előbb meglátogatnám az egyik lányt. Utána beszélhetünk az üzletről. – mélyítettem el a hangom és a főnök zsebébe csúsztattam egy hamis százdollárost egy apró nyomkövetővel együtt, mely zsebének falára tapadva maradt észrevétlen. Ha rosszul sülnének el a dolgok, legalább marad valami biztosíték. A férfi egy szót sem szólt, bólintott, majd enyhén fejet hajtva hátrált. Én eközben felálltam és az aktatáskával együtt a kivehető szobák felé vettem az irányt. A folyosó őrének elmagyaráztam, hogyan néz ki Becka, és a rendőrségtől kapott hamis százasok közül az ő kezébe is nyomtam egyet. Megértően elmosolyodott, majd bement a lányok öltözőjébe, és fél perccel később az én mosolygó kurvámmal találtam szemben magam. Biztos meghallotta, mennyit adtam érte…
Szó nélkül karon fogott és az egyik szobához vezetve beléptünk a vörös fénnyel kivilágított helyiségbe. A közepén hatalmas franciaágy terült el, alján-tetején láncokkal, körülötte bársonyos tapintású szőnyegekkel és az éjjeliszekrényen, valamint benne a világon megtalálható összes típusú játékkal, segédeszközzel.
Míg a szobát figyeltem, Becka lassan csókolgatni kezdte a nyakam és megpróbálta óvatosan lehúzni a maszkom. Azonnal elkaptam kezét és eltoltam magamtól, hogy tudja, mit nem szabad. Vette a lapot, bólintott és bocsánatkérőn letérdelt, hogy inkább sliccemmel foglalkozzon. Beharaptam alsó ajkam, nem is tudom, milyen régóta vártam már erre. Becka ugyanolyan volt, mint régen, semmit sem változott, pusztán a szőke tincsek száma barna hajában.
Szinte kiéhezve gombolta ki nadrágom, jobb szerette, ha nem volt teljesen az ügyfélen, könnyebben tudott rajta dolgozni. Régen sokat mesélt a munkájáról, habár sosem érdekelt, fantáziálásaimnál mégis jó hasznukat vettem.
 - Ahh... – sóhajtottam fel, mikor először hideg ujjaival, majd forró nyelvével ért hozzám. Voltam már életem során pár nővel, de az ő érintésére vágyva képtelen voltam most visszafogni magam. Mély levegőket véve hajába túrtam és nem is törődtem vele, hogyan akarja csinálni, egyszerűen magamra húztam. Nem ért meglepetés, szája tökéletesen ráállt férfiasságom méretére, így bő nyállal szinte azonnal izgatni is kezdte. Eltűrtem arcából haját, hogy tökéletesen lássam közben minden vonását, de hamar meguntam, az elmúlt évekért cserébe többet akartam. Letoltam magamról, majd gombolni kezdtem ingem, közben pedig megnyomtam egy gombot zakóm zsebében. Azzal végezve ledobtam magamról nadrágommal és bokszeremmel együtt. Becka sem restelkedett, gondolom megszokta már, hogy néhány ügyfél türelmetlen, így az ágyra mászott és párszor végigsimított magán. Maszkomat magamon hagyva léptem hozzá közelebb és lábait lefogva odabilincseltem az ágyhoz. Ugyanezt megtettem csuklóival is anélkül, hogy ellenkezett volna. Pedig ha tudná, hogy ki vagyok…

 - Durván szereted, ugye? – nézett rám pajkos mosollyal, és ameddig csak tudta, széjjelebb tárta lábait. Kihasználtam az alkalmat, besiklottam közéjük és nyitott alsóneműjét megszemlélve felnéztem rá.
 - A te esetedben igen. – mosolyodtam el maszkom alatt, de Becka összeráncolta homlokát. Ismerős volt neki a hangom, de még nem vált számára egyértelművé, ki is vagyok valójában.
 - Nem emlékszel rám? A fiúra, akit egy rohadt trükkel bevarrtál húsz évre? Már el is felejtettél volna? – kérdezgettem, míg végigsimítottam riadt arcán. Nem akart hinni a fülének és gondolom, hihetetlennek tartotta, hogy kerültem ki ilyen korán. Egyértelműen félt tőlem, sőt, rettegett a bosszúmtól. És nem alaptalanul…
 - Joon…? – kérdezte elhűlve, mire egy mozdulattal lekaptam maszkom és a földre gurítottam.
 - Nocsak, mégis dereng valami? – hajoltam közelebb idegességtől és félelemtől vadul pulzáló testéhez, majd óvatosan végignyaltam alig fedett mellei közötti völgyén. Megremegett az érintésre, éreztem, hogy nem akarja, hogy feszeng alattam, de nem tehetett semmit, a láncok erősen tartották.
 - H-Hogyan…? – Hangja is remegett, ami leírhatatlan örömöt okozott. Végre azt tehettem vele, amit akarok.
 - Miattad jöttem vissza. Emlékszel arra a késre? Ügyesen becsempészted a halott kezébe, miután megvágtál vele. Látod ezt a heget? Még mindig megvan, és miattad ég életem minden egyes rohadt percében. – emeltem meg a hangom. – De béna voltál, a rendőrség rájött, most pedig téged köröznek, én meg gondoltam figyelmeztetlek, és megduglak, mielőtt megtalálnak. – vigyorogtam, de Becka arcán láthatóvá vált mostanra a düh is.
 - Mi van? – csattant fel és hátrányos helyzete ellenére is szinte az arcomba köpte a szavakat. – Engedj el, te nyomorék! Semmi nyom nem utalt rá, hogy én raktam volna oda. Mindet eltűntettem, a vérből egyértelmű volt, hogy te támadtad meg, ő pedig önvédelemből megvágott. Tökéletesen megrendeztem, csak blöffölsz, ugyanolyan béna vagy és esetlen, mint régen. Chh, szánalmas. – fintorgott és oldalra fordította fejét. Erre nem számítottam. Bedühödtem és karját erősen az ágyhoz szorítva füléhez hajoltam.
 - Ha annyira blöffölnék, most nem lapulna a zakóm zsebében egy diktafon, ami felvett mindent, amit mondtál. – súgtam halkan, majd vigyorogva újra szemeibe néztem. Először ledöbbent, majd ideges arccal kapálózni és ficánkolni kezdett.
 - Engedj el! Joon, engedj el! Hallod? Valaki, hé, segítség! – kiabált, mire azonnal befogtam a száját, hogy ne hallhassák mások. Ördögien elmosolyodva elvettem az éjjeliszekrényről egy szájpecket és mocorgása ellenére szájába erőszakoltam. Már, ha sikítozott se tudták volna kint, mit akar.

Innentől kezdve nem foglalkoztam az arcával, lehunytam szemeim és mindent úgy csináltam, ahogy a szexi, de bosszút érdemlő Beckával tenném. Nem voltam kíváncsi könyörgésére, se méreggel teli szavaira, sem megjátszott könnyeire. Nem hagytam magam eltántorítani a célomtól, szétfeszítettem lábait és testén durván végigcsókolva, ujjaimat szinte azonnal feldugtam. Nem sokáig tököltem a tágítással, éppen, hogy csak ujjaim megízleljék belülről, elég tág volt így is, így melleit szívogatva, harapdálva, egy mozdulattal belöktem teljes hosszom. Hangosan felnyögött és nyöszörgött is párat, de szinte meg sem hallottam, fejemben a színpadon hallatott izgató nyögései és sóhajai csengtek. Vadul mozogni kezdtem benne, olyan régóta vártam rá, hogy érezzem forróságát, hogy alattam legyen, és végre megkapjam a jussom, hogy nem akartam leállni. Megtámasztottam magam kikötözött kezei mellett, majd fejem lehajtva mélyítettem lökéseimet. Ha akartam se tudtam volna továbbmenni, de belőle így is hangos, sikolyszerű hangok törtek fel, így talán jobb is.
Az érzés, hogy benne lehettem, hihetetlen volt, és az élvezet sem maradt el, szinte percek alatt elértem a végét, és teljesen begyorsítva, izzadt, megfeszült testtel élveztem belé minden egyes forró cseppem.
Lihegve és szinte remegve rogytam rá, minden porcikám reszketett a nemrég átélt gyönyörtől, amit ilyen erővel csak nála voltam képes eddig elérni. Próbáltam kifújni magam, közben felnéztem rá, és láttam, hogy összeszorított szemekkel könnyezik. Kicsit rosszul éreztem magam, de ez hamar el is múlt, hisz Beckáról volt szó, a legaljasabb kurváról, akit valaha ismertem. Még enyhén zihálva kihúzódtam belőle, majd, mint aki jó dolgát végezte, megtöröltem homlokom, és halványan elmosolyodva öltözni kezdtem. Becka visszafordította rám tekintetét, látta, hogy már nem vagyok mellette és lassan kész is vagyok, így ismét ficánkolni kezdett. Persze, eszem ágában sem volt itt hagyni, a karomon lévő órán pedig épp most érte el a nagy mutató a tizenkettőt.

Ebben a pillanatban megszólalt a klub riadója, ami elhallatszott a bejárattól egészen az utolsó bérelhető szobáig. Még szélesebb mosollyal szedtem össze azt a pár cuccomat is, ami volt, majd Beckára mosolyogva kinyitottam az ajtót, ahol már a rendőrfőkapitány várt pár másik rohamosztagossal. Biccentve belenyúltam a zsebembe, majd az apró diktafont leállítva a főnök kezébe nyomtam.
 - Minden rajta van, meg még pár más hang is, azt nézzék el nekem. – mosolyogtam, a fickó pedig csak bólintott. – Ég veled, Becka. - néztem hátra a még mindig kikötözött lányra, majd elindultam ki a klubból. Jobban ment, mint amire számítottam: nekem egy jó dugás, neki meg húsz év börtön.