In Love With The Devil

(Kai)18+

Chapter 13

A szoba egy szempillantás alatt elhomályosult, átadva helyét a sötétségnek, melyben mindössze pár másodpercig tartózkodva, kezdett kirajzolódni körülöttetek a köd leplével borított, hideg, sziklakemény földbe ásott sírboltok tömkelege. Némelyeket gránitból, másokat márványból faragtak, de legtöbbjük a régi korok miatt kőből, valamint fából készült. A terület rideg volt és sötét, a hideg rázott pusztán a látványtól is. A levegő dermedt volt és élettelen, szinte fojtogató, már-már émelyítően fullasztó.
Kai vastag köpenyéhez húzódtál és védelmet kérőn megfogtad a kezét. Ő csak rád mosolygott, majd tettetek előre pár lépést a fagyos talajon. Leheleted fehér füstként gomolygott minden kilégzésnél, csak másodpercekkel később eltűnve a téli éjszakában. Egy csillag sem ragyogott, mind felhő takarta, egy óriási, sötét viharfelhő. Visszafogott lélegzettel lépdeltetek előre, fejedben megannyi gondolat futott át a temető és a sírok felől. Nagy részüket már benőtte a borostyán, a művirágok foszladozva lógtak műanyag tartóikból, a fémdíszeket őrült gyorsasággal marta a korrózió, néhány bucka fölött pedig összeomolva terült el egy-egy sírrom. Ismét végigfutott testeden a hideg, most azonban az éjszakai fagytól. Kai magához vont, majd füledbe súgva pár kedves szót, átkarolta derekad.
 - Mindjárt ott vagyunk, kedvesem. – húzta el ajkait fülbevalód mellett és óvatosan egy élénk színű virágot tűzött hajadba. Egy vörös pókliliomot. Kedvesen rád tekintett, majd továbbmentetek és pár perc után megálltatok. Felnéztél és megláttál egy erős, stabilan álló kőépületet magatok előtt. Egy hatalmas kripta volt, melynek minden vízszintes felületére egy halovány fényű mécses került. Bensőd óvatosságra intett, de már nem volt visszaút. Mély levegőt véve közelebb léptél az ominózus kőbejárathoz és a veled tartó fiúra néztél. Kai ekkor melléd állt és egyik kezét kinyújtva, a vastag kőlapra helyezte. Egy másodpercet sem kellett várni, erős remegéssel az ajtó felnyílt, betekintést adva a mögötte elterülő lépcsősorra. A lejárat ijesztő volt és sötét, épeszű ember az ilyet mérföldekkel elkerülné, te azonban tudtad, hogy muszáj lesz megtenned ezt a pár lépést.

Heves szívveréssel, szinte dübörgő mellkassal haladtál egyre lejjebb a faragott kőfokokon, mikor ismét valami meleg ért bőrödhöz. Kai kulcsolta át ujjaitokat és bíztató mosollyal vezetett tovább a vaksötétségbe. Belül remegtél a félelemtől, bármelyik másodpercben örömmel visszafordultál volna, de bíztál a fiúban és ez erőt adott mindenhez. Gyengén megszorítva kézfejét, határozottan és céltudatosabban törtél előre az ismeretlenbe, mígnem egy akadály megállított. Egy sokkal precízebben, már-már mesterien megmunkált és kifaragott fa ajtót világított meg a mellette kétoldalt égő fáklya. Észrevétlen ámulattal fürkészted a díszítést, egy pillanatra elidőzve a démoni és angyali alakokon. Kai közben ujjait a nehéz vaskilincsre vezette, majd könnyedén lenyomva azt, feltárta az elrettentő ajtót, mely mögött az álombéli terem lapult. Nem volt valami hatalmas, de bőven nagyobb, mint amire számítottál. A szag meglepő módon nem volt olyan borzasztó, inkább nyersnek nevezné az ember, melyet a pince és mosókonyha áraszt, a dohot leszámítva. Itt azonban rásegítettek a gyertyák is, melyek illata, s fénye körüllengte az egész teret.
A falakon mély, idegen vésetek díszelegtek, a padlón volt egy óriási kör, újabb vésetekkel és egy hatalmas, jelekkel ellátott pentagrammával. A terem másik feléhez két-három lépcsőfok vezetett, melynek közepén a díszes kőoltár állt. A tövénél körben gyertyák serege égett, megvilágítva, s kiemelve a helyiség legfontosabb elemét. Félénken léptél beljebb, és össze is rezzentél, mikor a bejárat mögöttetek hirtelen bezárult, de Kai jelenléte valamelyest megnyugtatott. A fiú alakja biztonságot és erőt sugárzott, tudtad, hogy amíg ő veled van, baj nem történhet. Lassan elhaladtatok a vésett kör mellett, felléptetek a lépcsőn, de az oltár mellett megtorpantál.

 - Kai, én…
 - Ne mondj semmit, tudom. – tette egy ujját ajkaidra, majd végig szemedbe nézve felváltotta azt saját puha párnáival. Érintésére lehunytad pilláid és óvatosan nyaka köré fontad karjaid. A fiú most nem ellenkezett, derekad átkarolva magához húzott és finoman elmélyítette a csókot. Ujjaid hajába túrtak, új, eddig ismeretlen érzés kezdett elhatalmasodni rajtad. Egész tested lángolt, lábaid remegtek, szíved pedig majd’ kiugrott a helyéről. Kai ekkor áttért nyakadra és érzékien csókolva puha bőröd, egyik kezével simogatni kezdte oldalad. Apró, halk sóhaj csúszott ki ajkaid közül és fejed hátrahajtva adtál nagyobb hozzáférést a fiú csókjainak. Ő azonban nem csak ajkaival, de fogaival és nyelvével is kényeztette az érzékeny felületet. Néhol beleharapott a hamvas bőrbe, majd forró nyelvével végignyalva az apró nyomon, kicsalogatott belőled még pár sóhajt. Kezei lekalandoztak csípődhöz, majd combodhoz érve megemeltek és óvatosan az oltár szélére tettek. Megremegtél a hideg kő érintésétől, de amilyen forró volt tested és körülöttetek a levegő, tudtad, hogy hamarosan felmelegszik. Amint megszoktad az ülő pozíciót, Kai szétnyitotta lábaid és közéjük állva folytatta nyakad, s most már dekoltázsod csókokkal való elhalmozását. Aprólékosan haladt lefelé, egy centit sem kihagyva, hogy a lehető legkönnyebben tüzelhessen fel, ami eddig tökéletesen bevált.
Amint a fekete ruhád széléhez ért, óvatosan letolta válladról annak pántjait és az elejét lejjebb húzva belecsókolt a melleid közötti völgybe. Halk sóhaj hagyta el ajkaid, mire Kai benedvesítette duzzadt párnáit és melleiden végigsimítva hozzájuk érintette puha nyelvét. Egy apró csíkot húzott a bejárt területre, majd ajkai közé fogadta egyik bimbód és gyengéden megszívva érte el, hogy megkeményedjen. Másikat közben nedves ujjaival morzsolgatta, ezután azt is hasonló bánásmódban részesítette. Egész testedben megremegtél, még soha nem értek így hozzád, egyetlen férfi ujjai sem.

A fiú lassan hátradöntött és ráfektetett az oltárra, hogy se fejed, sem pedig lábaid ne lógjanak le róla. Óvatosan föléd magasodott és lábaid újra szétterpesztve besiklott közéjük. Egyetlen sötét köpenyét lassan bontogatni kezdte, te azonban megállítottad és átvetted tökéletes ujjaitól a feladatot. Végigsimítottál az ébenfekete díszgombokon, majd folytattad, amit elkezdett. Amint az anyag többet mutatott testéből, megláttad kidolgozott mell- és hasizmait, valamint szálkás karját. Elámultál a látványtól és alsó ajkad beharapva tovább bontogattad a tartókapcsokat. Csípőjéhez érve szégyenlősen elfordítottad fejed, ő azonban állad megfogva visszacsábította tekinteted és duzzadt ajkaival tiédre tapadt.
A kapcsokkal végezve lassan lejjebb toltad válláról az anyagot, hogy hozzáférhess kulcscsontjához, de még ne essen le róla a ruha. Apró csókot leheltél bőrére, majd félénken figyelve reakcióját, végignéztél arcán. Nem vártál válaszra, így ujjaid végigvezetted felsőtestén, majd izmos nyakán, végül egyik kezeddel hajába túrtál, másikkal pedig felfedezőútra indultál először oldala, majd csípője felé.
Kai ügyesen kontrollálta magát, de akaratlanul is felsóhajtott, mikor combjához értél. Ekkor megfogta lent bolyongó kezed és felvezetve azt mellkasára, újra megcsókolva ruhád alá nyúlt. Tudván, hogy mi lesz, nem vettél fel alsóneműt, a fekete selyem pedig elég hosszú volt, hogy takarjon, de a fiú úgy tűnt, nem lepődött meg. Nemes egyszerűséggel simított lábaid közé, mire reflexből összébb húztad combjaid. Kai azonban nem hagyta annyiban, feltűrte az anyagot, majd leheletnyivel erősebben tárta szét ismét és saját testével finoman rád nehezedve akadályozta meg, hogy újra összezárd őket. Ujjai először cirógatni, majd körözni kezdtek a legérzékenyebb pontoknál, mire azonnal felforrósodtál és enyhe bizsergést kezdtél érezni. Még soha nem tapasztaltál ilyet, de megmagyarázhatatlanul vágytál rá, hogy erősebben érezd. A fiú egyik ujjával lassan beljebb haladt, de nem ütközött akadályba, túlságosan feltüzelt már ahhoz, hogy száraz maradj. Arcod már most kipirult, szaggatottan vetted a levegőt és néha összerándultál Kai tetteire. Ilyen volt mikor első ujjával már belül kezdett körözni. Az érzés, hogy benned volt valami felemésztette minden gondolatod, csak az ujja mozgására tudtál koncentrálni. Az elsőt hamarosan követte a második is, de mikor ollózni kezdett velük, megjelent egy nem odaillő, feszítő érzés. Mocorogni kezdtél, hátha visszanyered a korábbit, de ahogy mozogtál, csak rosszabb lett.

 - K-Kai… - nyöszörögtél halkan, mire a fiú közelebb hajolt és arcodból kisimítva egy rakoncátlan tincset, megcsókolta arcod.
 - Egy kicsit kellemetlen, tudom, de hidd el, jobb lesz. – nyugtatott és beljebb tolva ujjait, hozzájuk adta a harmadikat is. Fájdalmasan felnyögtél, szemeid kicsit összeszorítottad, de ennyi fájdalmat még tűrtél, Kai megérte. Mikor már egészen megszoktad, a fiú kihúzta ujjait, te pedig felengedve kieresztetted a bent tartott levegőt. Azt hitted, vége, hogy ez után már csak a jó lesz, de tévedtél. Az, ahogy magadnál érezted Kai merevedését, minduntalan izgatott, de ekkor lassan elkezdte feltolni magát. Óvatos volt, finoman, gyengéden haladt, de a kezdeti feszítést nem tudta elfeledtetni. A kellemetlen érzés egyre erősödött, már most kitöltött és falaid nem akarták beljebb engedni, de Kai egy lágy, mégis erőteljes lökéssel tovább juttatta magát. Hangosan felnyögtél, a feszítés mostanra égetett, azt hitted ott helyben szétszakadsz, a fiú viszont ajkaidra tapadva próbálta elterelni a figyelmed. Nem mozdult, várt, amíg egy kicsit megszokod, közben arcod simogatta és párnáid csókolgatta, hogy ellazítson.
Lassan kezdett elmúlni a fájdalom, nem volt már olyan erős, így Kai megkockáztatott egy apró lökést, melynek eredményeként ismét felnyögtél. Fájt persze, de volt benne valami izgató, valami perverz gyönyör. Ujjaid tarkójára kúsztak, majd mikor lehúztad egy csókra, kihúzódott belőled és lassan visszatolta magát. Most megpróbáltad magad visszafogni, a mozgás lassúsága pedig segített is, így mikor a finomkodó lökések egyre rövidültek és a tempó is árnyalatnyival gyorsult, már jóérzéssel sóhajtoztál és eresztetted ki élvező nyögéseid. Szemeid lehunyva Kai hajába markoltál és erősen meghúzva tincseit, szaporábban kezdted venni a levegőt. Ahogy a fiú gyorsított, lökései erősödtek, hátába kapaszkodtál és hangosabban nyögdécselve akaratlanul is bemozdítottad a csípőd. Az érzésbe Kai is belenyögött, de nem hagyta annyiban, egyik kezével fenekedre fogott és megemelve egyik combod, még mélyebbre hatolt. Fejed hátravetetted és néma sikoly hagyta el ajkaid, körmeiddel pedig felszántottad a fiú lapockáját.

A levegő egyre forróbb lett kettőtöket takaró köpenye alatt, és keveredett benne a verejték és más nedvek émelyítő szaga, mely most nem undorítónak, hanem töményen erotikusnak hatott. Az izzadtságcseppek is néhol megcsillantak Kai testén, nyirkos haja helyenként hozzátapadt koncentrálástól összeráncolt homlokához, vöröslő ajkait pedig enyhén szétnyitva nyögött erősödő lökéseinél. Pilláit összeszorította, ő is ugyanott tarthatott az élvezet felé, mint te, viszont nálad remegés is társult a folyamathoz. Egy furcsa érzés kezdett hatalmába keríteni, mint mikor egy bomba robbanni készül vagy vulkán kitörni, melyet a legkevésbé sem értettél. A szexben való jártasságod, egyáltalán elméleti tudásod egyenlő volt a nullával, csak annyit tudtál – de azt nagyon -, hogy akarsz még belőle, vágysz rá, kívánod minden porcikáját. Vágyaidnak hangot is adtál, nevét és könyörgő szavakat fűztél szaggatott nyögéseidbe, mire a fiú, eleget téve kérésednek, a lehető legmélyebb pontot próbálta elérni benned. Próbálkozása nem volt hiábavaló, egy szempillantás alatt halk sikolyra késztetett. Ajkaid eltátva nyitott mosolyt formáztál, de tudatodon kívül történt minden, engedted, hogy ösztöneid átvegyék feletted az irányítást. Ekkor egy pillanat tört része alatt lelassult, szinte megállt minden. Érzékeid eltompultak, nem hallottál, nem éreztél, csak Őt láttad. Egyik kezed arcához húzva végigsimítottál tejfehér, selymes bőrén, megcsodáltad gyönyörű vonásait, dús, élettel teli haját, de nem várhattad meg, míg felnyitja a világ legcsábítóbb tekintetét rejtő pilláit, az előbb elhomályosuló érzés most dupla olyan sebességgel tért vissza, elsöpörve minden mást az útjából. Az idő is felgyorsult, elemi erővel csapott le az egész környezetre. Kai pillái felpattantak, pupillája összeszűkült, majd egész tekintete elsötétült és homlokát ráncolva az oltár szélére markolt. Fejét lehajtotta és úgy lökött még erősen párat, de tested teljes egészében megfeszült, hátad ívelve elvált a kőtől és összeszorított szemekkel markoltál a fiú hajába.
A teremben lévő összes gyertya lángja hirtelen méteres nyalábokká formálódott, a mély vésetek vörös fénnyel izzottak fel, a teret pedig betöltötte a vakító fény, melyet a padlón lévő kör bocsájtott ki magából. Te azonban nem érzékeltél semmit a külvilágból, csak Kai lökéseit és a hatalmas gyönyört, mely lassan elért és kitöltötte minden testrészedet, a csontjaidtól egészen a legapróbb erekig. Tekinteted a vésetektől izzó plafonra szegezted, majd szemeid lehunyva, lábaidtól füled porcáig elhatott a remegés. Tested összerándult és egy férfias nyögés kíséretében, Kai forróságával együtt hullámzott át rajtad a kéj. Egy apró könnycsepp is kibuggyant, de túlságosan erős volt az érzés, így az összes erőd elvette; teljesen kimerültél.

Érezted magadban minden cseppjét, hogy eltelít és kitölt, tudtad, hogy most már ő a tiéd és te az övé. A fiú még lehajtott fejjel lihegett, az ő teste is erősen remegett, úgy eresztette el az oltárt, melynek sarka abban a pillanatban darabokra tört, amint elvette onnan a kezét. Nehezen, de tartotta magát, közben pedig lassan felemelte a fejét, hogy szemeidbe nézhessen.
Visszanyerte mélybarna íriszeit, újra önmaga volt, de sokkal emberibb, több érzelmet tükrözve. Kipirult arccal és nedves, homlokához tapadt tincsekkel, zihálva pillantott rád, majd halványan elmosolyodott.
Remegő ujjaival végigsimított arcodon, majd közelebb hajolt és lágy csókot lehelt ajkaidra. Ez volt az eddigi legédesebb érintése, biztos voltál benne, hogy már most megváltozott.

 - Énh… - zihált, majd nyelt egy nagyobbat, hogy visszanyerje hangját. – Szh…Köszönömh… - erőszakolta ki magából ezt az egy szót. Azt hitted, valami „más” lesz, de ebben a pillanatban csak az érdekelt, hogy veled van, talán ez is csak idő kérdése. A kör fénye felerősödött, ez alkalommal magára vonva a fiú figyelmét. Erejét összeszedve kihúzódott belőled, majd feltérdelt és visszakapcsozta köpenyét. Követted példáját, megigazítottad törzsedre szorítkozó ruhád és megpróbáltál felülni, de tested elnehezült, mintha láthatatlan láncok tartottak volna fogságban. Túl gyenge voltál, egy centit sem tudtál tovább mozdulni. A fiú viszont rád mosolyogva lemászott a kőről és óvatos léptekkel megközelítette a kört.
Amint pár centire volt tőle, a fehér fényből apró, homokszem nagyságú, piros szemcsék telepedtek Kai bőrére. Kíváncsian előre nyújtotta egyik karját, majd a puszta piros pontocskák sokaságától nem félve, belépett a körbe. A közepére állt és kitárta karjait, hogy magához fogadja a megannyi részecskét, közben pedig csodálhassa őket. Nem megrohamozták, hanem pici fonatokban rakódtak rá, melyek fentről és lentről is folyamatosan szabadultak föl. Ámulva nézted a folyamatot, soha nem láttál még ehhez hasonlót, az egész olyan varázslatos volt… A levegő ekkor hirtelen pulzálni kezdett, először gyenge, majd másodszorra egy erős lökéshullám hagyta el a fehér kört, hengeres burkot képezve a plafonnal Kai körül. A fiú mozogni kezdett, nem értette, mi történik, majd egyszerre ordítva térdre esett. Arcát összeráncolva, szemeit, fogát és ujjait összeszorítva kapott mellkasához. Megijedtél, oda akartál rohanni hozzá, de amint annyi erőt gyűjtöttél, hogy leszállj a kőoltárról, erős karok ragadtak meg és húztak hátra, egyre messzebb a fiútól.

 - Kai!! – üvöltötted teli torokból, de az elragadó kar tulajdonosa befogta szád, hogy ne tudj semmit sem tenni. A fiú kevés erejét összpontosítva felnézett és meglátott hat csuklyás alakot, amint téged elfogva állnak az oltár mellett. Gyengesége gyűlöletté alakult, megpróbált felállni, de nem sikerült, újra térdre esett.
 - Eresszétek…el… - szűrte fogai közül a szavakat, viszont valaki a csuklyások közül hangosan felnevetett; egy nő volt.
 - Ó, nem, kedves Kai. – lépett párat előre az illető. – Most nem úgy lesz, ahogy te akarod, itt én vagyok a főnök. – felelte az idegen, majd elindult feléd. Ijedten hátrálni kezdtél, de a karok nem engedtek, így könnyen elért és hajadba markolva hátrahúzta a fejed, hogy füledbe súghasson.

 - Jó viszontlátni, édes. – suttogta mérgező szavait, majd nyakadnál fogva, háttal magához húzott. Próbáltad eltolni alkarját, de sikertelenül, még túl gyenge voltál.
 - Ereszd el…vagy… - kezdett bele ismét Kai, de a nő elhallgattatta. Hangja ismerősen csengett, de valamelyest még torz volt az érzékeidnek, így nem ismerted fel.
 - Vagy? Azt hiszed, megállíthatsz? Elkezdődött az átalakulás, hacsak nem akarsz lemondani mégis apád trónjáról, jobb, ha nem szakítod meg. Egyébként is elveszítenéd az erőd. - nevetett a csuklyás vezető és intett pár másiknak. Trón…mi? – De, ha mindez nem lenne elég biztosíték, három élet is függ tőled. – hozták elő mondata végére két foglyukat, mire beugrott, hogy ezeket az alakokat láttad a Kék Angyalnál is. A zsákokat lehúzták fejükről és engedték a két félig kába testet a földre esni.
 - Baekhyun, Chanyeol!! – kiáltottad kikerekedett szemekkel és kapálózni kezdtél. – Eressz el, hallod, eressz el!! – ordibáltad ficánkolva, míg pár könnycsepp elhagyta szemeid.
Kai is megdermedt, értetlenül nézett először a két barátra, majd a csuklyásra.
 - Kai, mi folyik itt? – hagytál fel a reménytelen próbálkozással és sírva lehajtottad a fejed. Mielőtt a fiú azonban egy szót is szólhatott volna, a nő végigsimított arcodon és halkan kuncogni kezdett.
 - Kai, ha jól tudom, a tekercs szerint a lánynak tudnia kell, miért dugod meg. Ennyire szánalmas vagy, hogy még csak elmondani sem merted neki? – nevetett fel újra, mire egy pillanatra ledermedtél. Összevont szemöldökkel és értetlen tekintettel néztél fogva tartódra, aki épp nevetésének csillapításán ügyködött.

Mostanra Kai sem értett semmit, ledöbbenve cikázott tekintete közted és a csuklyás között.
 - Kai, miről beszél…? – kérdezted félve, mire a nő undok vigyorra húzta csuklyája alól kilátszódó ajkait.
 - Lucifer trónjáról, igaz, Kai? Ez igazán semmiség, megmondhattad volna neki, max nem vállalja. – nézett a fiúra, majd visszafordult feléd. – A lovagod el akarja foglalni az apja trónját és ehhez mire volt szüksége? Egy szűz lánykára, aki majd beleszeret, és akit a teremtés tudom is én, hányadik fordulóján a magáévá tehet itt, a világ első átjárójánál. Így szólt a tekercs, ugye? – fordult ismét Kaihoz, aki mostanra elhűlve bámult rád a teste minden pontjára rárakódott vörös részecskékkel, melyek lassan kezdtek beleivódni bőrébe.

 - Nem…nem tudtad? – kérdezte nem törődve a fájdalommal.
 - Azt hittem, szeretsz! – bukott ki belőled és a fiúra kiáltva újra sírni kezdtél. – Azt hittem, szeretsz és velem akarsz lenni… - temetted arcod tenyeredbe és érezted, ahogy a forró cseppek végigfolynak bőrödön.
 - Én…
 - Ugyan már, ezt nem gondolhattad komolyan! – vágott Kai szavába a nő. – A démonok képtelenek érzelmeket táplálni emberek felé, csak a saját fajtájuk számára tudnak. – ecsetelte ocsmány mosollyal. Szavai egyre nagyobb lyukat égettek szívedbe, mely már most megszakadni készült.
Kai tehetetlen volt, két barátja a földön hevert, őt pedig belülről szinte felperzselte a düh és az átalakulás parazsa. Egyre gyengébbnek érezte magát, és kezdte lassacskán elhagyni az erő.
 - Miért csinálodh…? – nyögte fájdalmasan és a földre görnyedt.
 - Miért? Hogy miért?! – emelte meg hangját a nő, pillanatok alatt színtisztán éreztetve benne a felgyülemlett dühöt. – Hónapokig, sőt évekig figyeltelek, próbáltam a közeledbe férkőzni, de semmi, egy rohadt kalandnak sem kellettem! Csinálhattam bármit, rám se hederítettél! – kiáltotta méreggel teli szavait és csuklyás ruhájából előhúzott valami fényeset. – Erre megérkezett ez a kis ribanc és azonnal rávetetted magad. Tudod, milyen szar érzés vágyni valaki után, aki észre sem vesz téged, csak a legjobb barátnőd? – kérdezte és egy mozdulattal hajadba markolva hátrahúzta fejed és felfedett nyakadhoz szorított egy aranyozott tőrt. Azonnal feleszméltél, rád tört a rettegés és ijedten zihálni kezdtél. Csak most jutottak el tudatodig a nő szavai, így eltátott szájjal, döbbenten néztél fel rá.
 - Bizony szívem, tudod, hogy gyűlöltelek miatta? Hogy miért pont te kellettél neki, miközben csak egy tapasztalatlan, okoskodó kis csitri vagy? Aztán rájöttem, mire készül és már nem érdekelt, mert tudtam, hogy nem szeret, és nem te kellesz neki, csak a trón. – vigyorgott, majd lefagyott mosolya. – De a gyűlölet megmaradt, én akartam a helyedbe kerülni, még ha nem is vagyok szűz. Nem bocsátom meg, hogy elvetted tőlem… - nézett rád gyilkos pillantással, szavait azonban félbeszakította Kai kiáltása. A fiú remegve összeesett és félig eszméletlen testébe ivódott a maradék pár vörös szemcse.

Látásod elhomályosították a könnyek; szeretted Kait, de nem gondoltad volna, hogy az egész így végződik, és hogy végig csak játszott veled.

 - Fáj, ugye? De ne törődj vele, megszabadítalak ettől a borzasztó érzéstől. – súgta füledbe Joyae a csábító szavakat, mire lehunytad szemeid és biccentettél. Már oly mindegy volt minden, nélküle tudtad, hogy képtelen lennél élni, így inkább halj meg és a lelked tovább haladva felejtse el. – Barátnők, míg a halál el nem választ, emlékszel? – vetette hátra fejét, hogy leessen csuklyája és szikrákat szóró, bosszúra szomjazó szemeivel rád pillantott. – Ebből a halálból viszont nem térsz vissza. – nevetett fel, majd a tőrt nyakadtól elvéve mellkasodhoz szegezte. – Gyerünk, Kai, nézd csak végig. Jól tudod, milyen penge ez, igaz? Chanyeol jó munkát végzett, mikor ellopta… Most pedig búcsúzz el tőle…örökre. – mondta vigyorogva, mire szemeid kikerekedtek a felismerésre.
 - Neh… - sóhajtotta Kai erőtlenül, de te már nem hallottad, az éles fém átszakította mellkasod és elragadott a sötétség.