Are you sure you don’t want me?

(Kris 18+)

A nyári napsütés, a sok strand, a félmeztelen fiúk… Csupa olyan dolog, ami miatt élvezni lehet a nyarat. Persze a legfőbb indok az, hogy nincsen iskola.
Érettségi után amolyan lazítós utolsó buli néven lementél az osztálytársaiddal az új strandra, majd odaérve lepakoltál az árnyékban.
Napozni nemigen szerettél, hisz révén, hogy az ázsiai srácokra buktál, világos bőrű akartál maradni. Furcsa mód szép számmal voltak ilyen fiúk, ráadásul egészen jóképűek… De nem akartál ismerkedni, csak egyetlen sráccal, aki Seungri kiköpött mása volt. Az álla, a panda szemei…még a teste is…
Őt stírölted már lassan negyed órája, amit persze a barátaid is észre vettek.
 - Mennél vele egy körre, mi? – nyújtotta ki nyelvét az egyik és kacsintott.
 - Menj már… Na jó, talán… - feleltél mosolyogva, de a másik lány megbökte a vállad.
 - Figyeljetek… - mondta és kicsit elhalkult. – az a srác nagyon néz… - mutatott alig észrevehetően egy magas, de ugyan úgy jóképű fiúra. - _______ azt hiszem bejössz neki… - mosolygott rád kacsintva.
 - Nem baj, nekem nem tetszik. – fordítottad el a fejed a hasonmás irányába. Olyan jól nézett ki…és a kockái…awwww…. Halvány rózsaszín álombuborékokat képzeltél el, mindben egy-egy jövőbeli emlékkel, de barátnőid hangjára azonban mind kipukkant.
 - Úristen, ez ide jön!! – ugrottak fel és rendbe szedték magukat, de te…téged kicsit sem érdekelt.
 - Szép napot hölgyeim… - hajolt meg a srác és felvillantotta igéző mosolyát. – Kris vagyok, kiket van szerencsém megismerni? – kérdezte és tekintete végigfutott rajtuk…aztán rajtad. Sorba bemutatkoztak, de persze te maradtál a helyeden álmodozva. Just don’t give a fuck & everything’s gonna be alright…de persze Kris oda ment hozzád.
 - Netán ellenszenves lennék? – nézett szemedbe és arcod pásztázta.
 - Nem tudom milyen vagy, de nem is igazán érdekel… - felelted komoran, de ő csak halkan felkacagott.
 - Rendben, akkor csak egy nevet mondj.
 - _________. – oda se néztél, minél távolabb akartad, hogy kerüljön tőled.
Amint meghallotta a választ, felállt és újból meghajolva elköszönt.
 - Úgy tűnik nem vagyok szívesen látott vendég, így most távozom, de…még találkozunk. – hangsúlyozta ki az utolsó pár szót és rád nézve kacsintott, majd elment.

- Te megőrültél?? – jöttek oda hozzád a többiek nagyokat pislogva. – Tudod, hogy nem szeretjük az ázsiaiakat, de ő még nekünk is jöhetne… Komolyan, beteg vagy? – tették kezüket homlokodra.
- Ajj, hagyjatok már.  – toltad el őket és arrébb ültél. Nem akartál magyarázkodni, egyszerűen csak a másik srácon járt az eszed, ennyi.
Meg akartad szerezni, de rád se hederített, így tenned kellett valamit. Mikor láttad, hogy este felé pakolni kezd, oda mentél hozzá.
 - Szia, ________ vagyok. – nyújtottad mosolyogva a kezed.
 - Seungchan… - felelte furán és kezet ráztatok. Nem állt le beszélgetni, csak pakolt tovább.
 - Új vagy erre? – kérdezted és nézted, ahogy sóhajt, majd feláll.
 - Figyelj, van barátnőm és nagyon szeretem, úgyhogy ha megengeded… - kapta fel a cuccát és várta, hogy elállj az útjából.
 - Oh…bocsánat… - néztél rá lesújtva és arrébb léptél. Egy kicsit rosszul esett, hogy szinte elküldött, de az még jobban, hogy ennyire nyilvánvaló volt, mit is akartál. Csak álltál ott egy helyben és hallgattad, ahogy halkulnak mögötted léptei.
 - Csak nem kikosaraztak? – szólt egy mély hang gúnyolódva.
 - Lennél szíves békén hagyni?? – kérdezted a fának támaszkodó Kristől.
 - Nem. – állta el az utad. – Addig nem, amíg nem vacsorázol velem. – folytatta egy sunyi mosoly kíséretében.
 - Persze, hogyne, most rögtön, nem? – lökted arrébb, de megfogta a csuklód és vissza rántott.
 - Akkor csak találkozzunk este a strand előtt… Csak egy séta, oké? – nézett mélyen a szemedbe, majd elengedett. Fújtatva bólintottál, majd magad mögött hagyva visszamentél a többiekhez.

Mivel már ment le a nap, átöltöztetek és megszárítkozva kimentetek a strandról. Hirtelen eszedbe jutott, amit ígértél, de tétováztál, hogy tényleg találkozz-e vele. Utáltad, elküldted volna a világ legtávolabbi pontjára, de volt benne mégis valami vonzó… Talán ez irritált benne a legjobban, hogy egy nagyon picit tetszett…
Persze végül úgy döntöttél, hogy lemész a helyszínre, hátha mégsem lesz ott.
9-et ütött az óra, így egy percet sem várva elindultál, remélve, hogy késik és addigra te szépen eltűnsz.
 - Hova-hova? – fonták át karok a derekad. Először a szívbaj jött rád, majd leesett, hogy csak Kris szórakozik.
 - Ne fogdoss… - toltad el és megfordultál. – Sétáról volt szó, taperolásról nem…
 - Oké, harapd még le a fejem. - kuncogott és elindult a járdán. – Na, nem jössz? – nézett rád vigyorogva.
Mélyen beszívtad a levegőt, majd morcosan kifújva követted.
 - Hova megyünk?
 - Nem tudom…csak úgy össze-vissza… - felelte és letértetek egy kis parki ösvényre. A Hold már fényesen világított, pont elég volt, hogy látni lehessen az apró kavicsos utat.
Vagy fél óráig mentetek így, kínos csendben, majd hirtelen megszólaltál.
 - Mi értelme ennek az egésznek, ha nem is csinálunk semmit? Legalább beszélgetnénk vagy valami… - tört ki belőled és megálltál.
 - Oh…hát…csak veled vagyok… De ha akarod persze beszélhetünk vagy csinálhatunk mást… - lépett közelebb és féloldalas mosolyra húzta ajkait. Kicsit zavarba jöttél, bár magad sem tudtad mitől és talán el is pirultál. – Nocsak mikre gondolunk? – vigyorgott és halkan felkacagott.
Gyengén mellkasára vágtál és arrébb mentél. „Hülye, perverz tuskó…” – gondoltad és szemeidet forgatva fújtattál.
 - Jaj ne csináld már… - ment utánad és elkapta csuklód, majd magához fordított. – Tudom, hogy ezt akarod… - súgta egyre közelebb hajolva ajkaidhoz. A szíved a torkodban dobogott, ijedten néztél rá, és teljesen lefagytál.
 - N…Nem… - súgtad remegő hangon és próbáltál hátrálni, de nem engedett el. Végig a szemedbe nézett, majd megrántotta a csuklód és magához húzva hirtelen megcsókolt. Másik kezét álladra tette és hiába ellenkeztél, túl jól csinálta, így megadtad magad. Csuklód elengedve átkarolta derekad és lágyan, szenvedélyesen folytatta ajkaid csókolását. Nyelvét végighúzta alsó ajkadon, majd mikor szétnyitottad őket, átdugta szádba és játszadozni kezdett.
Egyszer csak elmosolyodott, majd lassan húzni kezdett. Nem értetted mit csinál, de aztán a földre leülve az ölébe húzott.
 - Neh… - sóhajtottad, de nem húzódtál el tőle. Mindkét karját átfonta derekadon és lassan hátradőlt a fűbe. Tovább csókoltad, egy percre sem álltál le, de mikor rájöttél mit is művelsz, elengedted.
 - Kris ez nem…nekem ez nem megy… Bocsi, de áááh – hadartad, majd annyit éreztél, hogy átfordul veled és erősen a földhöz nyom.
 - De igen…az enyém vagy… - súgta kéjesen és benyúlva fölsőd alá, egy rántással szétszakította.
 - Hé! – kiáltottál, de egyik kezével befogta a szádat.
 - Sshhh… Ha csöndben maradsz, nem fog fájni…
Megijedtél, hogy mibe keveredtél, de a fenyegetés miatt egy mukkot se mertél szólni.
 - Mindjárt más… - húzta mosolyra ajkait és nyakad kezdte csókolgatni. Remegni kezdtél, nem akartad, hogy ezt csinálja…vagy mégis?
Egyre lejjebb haladt, nyakadról kulcscsontodra, majd dekoltázsodra tért. Halkan felsóhajtottál és lehunytad szemeid. Látni sem akartad…
Lassan áttért melleidre, majd melltartód leszedve nyelvével kezdett körözni bimbód körül. Egy fűcsomóba markoltál és halkan a levegőbe nyögtél. Lágyan szívogatni kezdte, majd egyik kezét lábaid közé vezette és simogatni kezdett.
 - Krish… - szökött ki ajkaid közül és még jobban remegni kezdtél.
Szájával tovább haladt, végigcsókolta hasad, majd nadrágod szétszedve lehúzta rólad. Kaján vigyorral az arcán széjjelebb tette lábaidat és lassan levette az alsóneműd is. Egy percet sem habozva combjaid kezdte csókolgatni és befelé haladva lassan megérezted lábaid között is.
Hátra vetetted fejed az élvezettől és hajába túrtál.
 - Neh…khérlekh... – sóhajtottad, de ahelyett hogy leállt volna, begyorsította nyelvét és combjaid lefogva mélyebbre hatolt.
Ráharaptál egy ujjadra, hogy ne sikíts fel és érezted, hogy megfeszül az egész tested.
 - Na, hogy tetszik? – hajolt fel hozzá és megnyalta nedvességtől csillogó ajkait. Nem feleltél, elvette az eszed, még gondolkozni sem bírtál. – Akkor most mutatok jobbat. – súgta kéjesen és füledbe nyalva felcsúsztatta egy ujját. Nagyra nyíltak szemeid, majd kicsit ficánkolni kezdtél.
 - Elég, ne csináld! – kérlelted, de szavadba vágott.
 - Emlékezz, mit mondtam. – súgta ellentmondást nem tűrően és feltolta másik ujját is, majd ollózni kezdett.
Remegve tűrted, hogy játszadozzon veled, majd pár perc múlva megéreztél valamit. Észre sem vetted és már ruha nélkül nyomta magát hozzád. Összeszorítottad a szemed és próbáltál nem arra gondolni, mit fog most csinálni.
Ezután erős nyomást éreztél és apró, feszítő érzést. Felnyögtél és ujjaid görcsösen a fűcsomókat markolták. Kris rád hajolt, majd dekoltázsod csókolgatva lassan lökött egyet. Felszisszentél és vállára téve kezeid, végigkarmoltad.
 - Áhh…vad cicush… - vigyorgott zihálva és mozogni kezdett. Az égető érzés kisugárzott az egész testedbe és fájdalmasan felnyögtél.
 - Elégh…Fájh… - nyögted és megfeszültél. Egy pillanatra megállt, majd végig benned maradva feltérdelt és az ölébe húzott. Karjait átfonta derekad körül és lassan mozgatni kezdett. Ez a póz már sokkal jobb volt, kezdted élvezni, így egy halk sóhajt eresztettél ki ajkaid közül. Persze ezt ő is észre vette, így elengedte a csípődet és nem mozdult.
 - Mih…mi az..? – kérdezted zavartan és kicsit csalódottan.
 - Azt mondtad elég, hát jó, akkor nem csinálom. – vigyorgott, pedig nagyon jól tudta, hogy már rég nem akartad, hogy abba hagyja.
 - Deh..nem… - elpirultál és minden bátorságodat összeszedve mozgatni kezdted a csípődet.
 - Erreh...számítottam… - sóhajtotta még mindig vigyorogva és most combjaid fogta meg.
Egyre inkább felbátorodtál, érezted, neked hogyan jó és aszerint mozogtál. Mélyen és kicsit gyorsabban.
 - Gyerünk cicah…mégh… - nyögte Kris és szemeit lehunyva csókolni kezdett.
Kétség kívül élvezted, hogy jól csinálod, így vadítottál és hátradöntötted. Megtámaszkodtál mellkasán, majd úgy mozogtál tovább, erősen hullámozva. Mikor érezted, hogy növekszik az élvezet, lehunytad a szemed és ajkaid résnyire nyitva kezdtél nyögni. A vége felé viszont már nem bírtad magad tartani, karjaidból kiment az erő és ráborulva csak csípőd mozgott tovább. Homlokod vállgödrébe támasztottad, majd Kris egy nagy lendülettel átfordított és kemény tempót diktálva vitt tovább a csúcs felé. Érezted, hogy nem kell sok, így felhúztad lábaid, hogy mélyebbre mehessen és úgy nyögdöstél tovább.
De az egyik lökésnél olyan mélyre ment, hogy egy pontot eltalálva azonnal elélveztél. Lihegve terültél el a földön, majd mikor követett, magadra húztad és szorosan átölelted. Fogalmad sem volt, miért, de elvarázsolt, soha nem akartad elereszteni.
 - Látodh…? Én mondtam, hogy…huh…nem az a ficsúr kell neked… - zihálta és elmosolyodott.
 - Csakh…kérettem magam… - kuncogtál és magadhoz húzva megcsókoltad.
Ezután felöltöztetek, és elsétálva a lakására, az új fiúd karjaiban aludtál el.