Maknae Prince
(Se Hun)

Chapter 2

Reggel szomjasan, fejfájással és óriási éhséggel keltél. A gyomrod korgása ébresztett, de a fejed is borzasztóan hasogatott. Lassan letetted a lábaid a földre és nem értetted, hogyan kerültél haza. Minden kiesett, csak annyira emlékeztél, hogy egy sráccal beszéltél.Megindultál a konyhába, de a lábad valami nagy és nehézbe botlott. Arccal felszántottad a szőnyeget és hangosan morogni kezdtél. Miért kellett tegnap annyit inni…? Lassan megfordultál, de elállt a lélegzeted.- Te meg mi a francot keresel itt?? – kiáltottad az oldalát fogó fiúnak, de csak fájdalmas nyögéseket kaptál. Azonnal felugrottál és hátráltál. Mi van, ha…megerőszakolt?? A fal mellett álló baseball ütőért nyúltál és rászegezted. - Mit csinálsz…? – nyöszörögte és rád nézett. – Nem, hogy megköszönnéd… - állt fel nehézkesen és már inkább a fejét fogta. - Mit köszönjek meg? Azt sem tudom, mit csináltál vele, míg aludtam! – suhintottad meg az ütőt és azonnal hátrált. - Csak haza hoztalak te ész! Letettelek a kanapéra és elaludtál, de én is álmos voltam, így egy párnát a földre téve lefeküdtem és elnyomott az álom, vágod? Ennyi, nem csináltam semmit Miss Hisztis. – forgatta a szemeit és az ajtó felé indult. Kicsit elszégyellted magad, de akkor is dühített. - Legalább a neved mondd meg… - motyogtál az ütőt letéve. - Se Hun. – felelte, majd kiment a házból.

Próbáltad később keresni, de se telefonszám, se teljes név, semmi… Teljesen elvesztetted a reményt, hogy valaha látod még, pedig csak később vallottad be magadnak, de kicsit még tetszett is…


Évek múltán már nem reménykedtél, tudtad, hogy sosem fogod megtalálni és azt is, hogy te vagy az oka. Hogy te rontottál el mindent, hogy bunkó voltál vele és tényleg még csak meg sem köszönted, hogy vigyázott rád. Egy utolsó, szemét senkiházinak érezted magad és igen…még mindig egyedül voltál. Egy percre sem tudtad őt kiverni a fejedből.
 - Se Hun… - halkan felnevettél. Milyen bugyuta egy név…de mégis úgy tetszik… Miért nem vagy képes feledni? Gondolataidba merülve ültél a kanapén és lábaddal a szőnyeget simogattad, ahol feküdt. Ment a tv épp valami új bandáról beszéltek és ismerős nevet hallottál. Azt hitted, hogy hallucinálsz, de tisztán értetted. ’Se Hun…’
Felhangosítottad a tvt és érdeklődve kezdted figyelni, mi megy benne.
 - Itt van velünk egy újonnan debütált banda, az EXO-K! Fiúk, mondanátok valamit magatokról? – oda sem figyeltél, miről beszélnek, csak az arcokat pásztáztad. 5-en voltak, de egyik sem ő volt. Aztán a kamera egy kicsit arrébb ment és megláttad a 6. tagot.
Más volt a haja, az arca markánsabb lett, de kétség sem fér hozzá…megtaláltad. A szemei mit sem változtak, ugyan az a csillogás volt benne. Felkiáltottál örömödben és ugrándozni kezdtél. Hihetetlen, hogy ennyi év után, és még mindig lázba tudott hozni.
Összeszedted a cuccaid és nem érdekelt, hogyan, de a közelébe akartál férkőzni.

Maknae Prince
(Se Hun)

Chapter 1

- Szia cica. - szólított meg valaki a bárban.
 - Szia… - kicsit elfordultál, nem akartál most ismerkedni, csak inni jöttél, hogy enyhítsd a bánatod. Pár héttel korábban jöttél rá, hogy az exed a kapcsolatotok elejétől kezdve megcsalt. Azonnal kirúgtad, de nem tudtál teljesen túllépni rajta. Egy év sok idő…
 - Egyedül vagy? – kíváncsiskodott, de csak rosszabbul érezted magad.
 - Igen, teljesen egyedül… - felálltál az asztaltól és a kijárat felé indultál, de elkapta a karod.
 - Várj! Sajnálom…nem akartalak megsérteni bármit is mondtam. - Sóhajtva és szemforgatva visszaültél. – Akkor…kérsz valamit inni…?
Bólintottál, de kedved még mindig nem igazán volt…hátha az alkohol meghozza…
Letett eléd egy olívabogyós martinit és maga elé egy whiskyt.
 - Nem túl erős ez neked? – kérdezted csipkelődve, mire egy fintorral az arcán lehúzta, majd rád nézett.
 - És neked? Talán te lebírod húzni? – összefonta a karját, te viszont kicsit felháborodva megittad. Marta a torkod, de nem érdekelt, nem hagytad, hogy szórakozzanak veled. Megráztad a fejed és fújtál egyet.
 - Semmiség. – felelted felszegett állal ő meg csak kajánul elvigyorodott.
 - Akkor tessék, ha így csúszik. – tolt eléd még egyet, de nem hátráltál meg. Remélted, hogy tudod tartani magad így belementél a játékba. Persze ő is ivott, így volt fair.
Nem telt bele 10 perc, már szinte egymás arcában voltatok.
 - Tetszel…nagyon csinos vagy... - súgta a füledbe, de szavai és az alkohol hatására bekönnyeztél. – Mi a baj…megint mondtam valamit? – kérdezte bódultan, kicsit aggódva.
 - Az exem…sosem bókolt…olyan jól esik… - pár csepp végigfolyt az arcodon, de ő nemes egyszerűséggel letörölte őket. Sóhajtva átölelt és állát fejed búbjára téve szorosabbra fonta karjait.
 - Ne félj…az a szemét nem tudja mit vesztett… - szólt és úgy melengetett, ahogy egy báty szokta a húgát. Jó érzéssel töltött el a törődése, de sosem bíztál az idegenekben. Ki tudja mire fogja felhasználni ezt az információt, így inkább eltoltad.
 - Bocsi, de…hagyj…egyedül jobb… - mondtad akadozva, alig összeszedve a mondatot.
 - Nem hinném. – mosolygott, de elengedett. – Megállni sem bírsz. Gyere, haza viszlek. – megfogta a kezed, de kihúztad. – Rendben, ha ennyire nem, akkor csak hagy menjek melletted. Arról ne is álmodj, hogy hagyom, hogy egyedül menj. Ki tudja, mi történne veled út közben.
Morogva belementél és a szórakozóhelyről kijutva a házad felé indultatok. Pár lépés után viszont meginogtál és kifordult a bokád. A srác ijedten kapott utánad, de már nem tudott megfogni, így a földre estél. Az volt a szerencséd, hogy csak a cipőd sarka tört le, a lábad ép maradt.
 - Jaj te… - sóhajtotta fejét megrázva, majd egy szempillantás alatt a hátára kapott.
 - Héé, mit csinálsz?? – ütögetted a vállát erőtlenül. Az alkohol túlságosan lebénított. Megfogta a cipőd és nagy nehezen hazacipelt. Az ajtónál a lépcsőre rakott és leült melléd.
 - Kulcs? – tartotta a kezét, de megráztad a fejed.
 - Fogalmam sincs… - súgtad nevetve és furán artikulálva.
 - Ne szórakozz… - kicsit ideges volt, átkutatta a táskád, a köveket, lábtörlőt, de semmi. – Hol a francban van? – kérdezte fejét fogva.
 - Melltartó…. – súgtad halkan. Mindig ott tartottad, hisz onnan sosem veszett el, de csak most ugrott be.
 - Akkor lennél szíves ideadni? – nézett rád nyúzott arccal, de te meg sem bírtál moccanni. – aaajjjjjj – dobbantott a lábával, majd kezét végighúzta arcán és közelebb lépett. – ne mozogj…  - Perverz. – kuncogtál mikor felsődbe nyúlt, de aztán kikelt magából.
 - Fejezd már be! Haza hoztalak, hogy ne legyen bajod, legalább próbálj már meg normális lenni! – kiáltotta, majd zihálva melléd ült. Maga elé nézett, majd mély levegőt vett és kicsit lenyugodott. Te viszont meg voltál rémülve, így remegve kivetted a kulcsot és a kezébe ejtetted.
Egy szó nélkül felállt, kinyitotta az ajtót és nagyra tárta. Felkapcsolta bent a villanyokat, majd visszament érted és felemelve az egyik szobába vitt. Lehunytad a szemed, nagyon fáradt voltál, és a legjobb, ami az eszedbe jutott, az az alvás volt….legalábbis részegen. Ép ésszel biztosan kipateroltad volna az idegent, de most minden mozdulat komoly erőfeszítésekbe került. Az utolsó, amit láttál, az az volt, hogy a kanapéra tesz, aztán elaludtál.

EXOtic Love
(Chen&Lu Han)

Chapter 5.

Másnap reggel a telefonod hangjára keltél. Azonnal felkaptad és megnézted az új üzeneted.

”Tegnap nálam hagytad a táskád.”

Lu Han

Olyan fura volt ez az SMS…Mindig odaírt pár szívecskét, mosolygó fejet vagy becézett, hogy cica, szivi, kishölgy, de most egyhangú és kedvtelen volt… Elfogott a bűntudat, tudtad, hogy érez valamit, hogy nem csak a barátod akart lenni… A virágok, az ajándékok…komolyan játszott, tényleg a kedvedre akart tenni és udvarolni…
 - Mi a baj? – szakította meg gondolkodásodat Chen hangja. Édes boci szemekkel nézett rád és félig lehúzta magáról a takarót. Most vetted csak észre milyen izmos..
 - Semmi, csak…Lu Hannál maradt a táskám… - pirultál el testét pásztázva, majd elfordítottad a tekinteted.
 - Hagyd, majd én...
 - Nem kell, tényleg. Beszélnem is kell vele. – vágtál bele a szavába, de ő makacskodott.
 - Akkor veled megyek, pont. – mondta ellentmondást nem tűrően.
Sóhajtottál és elkezdtél öltözni. Minden ruhád megvolt, kivéve a melltartód.
 - Chen, nem tudod, hol van a…HÉÉ azonnal add vissza!! – szóltál rá, mikor megláttad a kezében. De ő csak vigyorogni kezdett és azonnal átrohant a nappaliba.
 - Naaa, gyere vissza! – kezdtél nevetni és utána szaladtál.
A kanapé mögött volt, te pedig követni próbáltad, de csak annyit értetek el, hogy a két oldalán kergetőztetek.
 - Chen elég! – tört ki belőled ismét a nevetés és mikor utána kaptál a garnitúra fölött, elkapta a kezed és lehúzott rá, majd csípődre ült.
 - Nesze, ha kell, ami tartsa, itt vannak ezek. – mondta és a melltartód nyakába akasztva ráfogott a melleidre.
 - Hé…te most kekeckedsz? – kérdezted tettetett durcasággal.
 - Nem. Füvet nyírok. – húzta ismét vigyorra a száját. Agyon tudtad volna ütni a kis troll fejét, de inkább meglendítetted a lábad, amitől előre dőlt és pont összeértek ajkaitok.
 - Menjünk, még ma oda akarok érni. – engedted el és legurítottad magadról. Magában nevetve visszaadta a fehérneműd, majd összeszedtétek a cuccaitokat és kézen fogva elindultatok.

- Cső, gyertek be. – mondta kedvetlenül Lu Han. – A táskád az asztalon. – Mielőtt egy szót is szólhattál volna, Chen azonnal neki indult.
 - Beszélni akarok veled. – mondta keményen és elhúzta a másikat egy szobába. Nem bírtad ki, hallgatózni kezdtél.
 - Ő az enyém, világos? Egy ujjal se merj hozzá érni. – szűrte fogai közül, de Lu Han nem hagyta magát.
 - Különben? Semmit sem tudsz tenni, nincs elég hatalmad…csak a szád nagy… - nevetett gúnyosan.
Egyre jobban érdekelt, így az ajtónak dőlve hallgattad őket tovább, de nem vetted észre, hogy nem volt rendesen becsukva, így egyszerűen beestél rajta.
Mindketten rád néztek, majd a csendet megtörve Lu Han szólalt meg.
 - Akkor döntsön ő. – lépett hozzád közelebb és felsegített.
 - Én…? De…miről? – kérdezted megszeppenve.
 - Válassz, hogy melyikünkkel akarsz lenni. – fejtette ki kicsit bővebben, Chen viszont hitetlenkedve nézett.
 - De fogd már fel, hogy velem van! – húzta magához Lu Hant a gallérjánál, de megállítottad.
 - Chen, állj! Légyszi…nem akarom, hogy baj legyen belőle…de igaza van… Nem ismerem olyan nagyon egyikőtöket sem… Mi lenne, ha tiszta lapokkal kezdenétek? És…mondjuk két hét után döntök…addig meg hozzátok ki magatokból a legjobbat. Ha annyira vita tárgya vagyok, ennyit igazán megtehettek… - mosolyogtál enyhítően. Már nem tudtad, bánod-e az előző estét…
Chen mély levegőt vett, majd elengedte és bólintott.
 - Legyen. – felelte, majd az önelégülten mosolygó Lu Han-ra néztetek.
 - Részemről rendben. – mondta ő is.
 - Akkor két hét. Áll az alku? – kérdezted utoljára, hogy jól meggondolták-e, majd egymásra néztek és összehúzták a szemeik.
 - De még mennyire…

Music Life

(Hongki)

Part 3 - Final (18+)

Füledbe sóhajtott, majd karjait szorosabbra véve, ajkaival nyakad súrolta. Ujjaival végigsimított dekoltázsodon és felsődhöz érve lassan elkezdte kigombolni.
 - Nem tudod…milyen…gyönyörű vagy… - súgta, majd apró puszikkal lepte el nyakad és mellkasod. A gombokkal végezve lecsúsztatta rólad az egyszerű kis inget és kibújtatott melltartód pántjaiból. Csókjaival kulcscsontod felé haladt, majd válladhoz ért és lassan kikapcsolta a melltartó csatját.
 - Gyönyörű… - ismételte halkan, bódultan, mikor fedetlen mellkasodra tévedt tekintete. Ajkaival lefelé vette az irányt és óvatosan melleid kezdte kényeztetni. Forró nyelve érzékeny területeken kalandozott, halk sóhajokat csalogatva belőled, majd mint aki dolgát végezte, abba hagyta és felemelve az ágyhoz vitt. Letett a puha ágyneműre, végignézett nadrágodon és minden apró gond nélkül lehúzta.
Lábaid közé siklott és ingét a földre dobva föléd hajolt. Combod ujjaival simogatta, egyre feljebb és feljebb, majd megsimította alsóneműd és lassan dörzsölni kezdte. Megremegtél, de térdeivel széjjelebb tárva lábaidat, óvatosan lehúzta azt az egy aprócska ruhadarabot is. Orrával éppen, hogy érintve puha bőröd, végighúzta hasadon és megállapodott lábaid között. Huncut vigyorral az arcán felnézett rád és kacsintott.
 - Shhh… - súgta egy ujjával a száján, majd szemedbe nézve visszahajolt és lassan nyelvével kezdett izgatni. Be kellett fognod a szád, túl jól csinálta, féltél, hogy hangos lennél. Másik kezeddel a lepedőbe markoltál és görcsösen fogtad.
 - Mégh… - csúszott ki ajkaid közül és érezted, ahogy gyorsít. Szinte profi volt, nem sok kellett, hogy a csúcsra vigyen, de ezt pont, hogy el akarta kerülni, így abba hagyta.
 - Miért…? – néztél rá ártatlanul és kicsit csalódottan, mikor megérezted magadban pár ujját. Felnyögtél és fejed hátra hajtva lehunytad a szemed. Lassan mozgatta őket, minden mozdulatnál egyre beljebb haladva, végül mikor már megszoktad, kihúzta őket. Levette nadrágját a boxerrel együtt és rád feküdt. Párszor elhúzta magát lábaid között, majd beigazította a helyére és vállad csókolva óvatosan behatolt. Végig figyelt rád, ahogy egy hangszerre is szokás, hogy egy percig se legyen rossz, majd elkezdett mozogni. Mikor látta, hogy nem kényelmes, hogy feszengsz alatta, lassított és elterelve a figyelmed, lágyan csókolta ajkaid. Hajába túrtál és kifújva magad, jelezted, hogy csinálja még. Lökéseit árnyalatnyival erősítette és mélyítette, majd megtámaszkodott és érzelmekkel telítődve felgyorsított.
Nem tudtad megmagyarázni az érzést, de hihetetlenül nagy élvezet töltött el, mikor egy bizonyos pontot ért. Nem akartad, hogy vége legyen, kívántad mindenét. Az ajkait, a testét, érezni akartad az illatát, csókjai tüzét és legfőképpen a szerelmét. Átölelted és úgy mozgott benned, a két test szinte eggyé vált, egyszerre lélegeztetek, egyszerre dobbant a szívetek. Arcod nyakába fúrtad és már majdnem a csúcson voltál, a végén, ahol végre beteljesül a szerelmetek; nyögéseid egyre csak hangosodtak, majd kicsúszott a szádon a neve és végre…elérted… Lihegve ernyedt el a tested és érezted magadba áradni őt. A tanárodat, énekesedet és a tökéletes férfit az életedben. Megnyugodtál, ahogy arcodat simogatta, majd lágyan, a világ összes szeretetével megcsókolt és álomba merültetek…

Power of Love (18+)
(Mir PoV)

Chapter 16.

A következő pár nap így telt, este elmentem hozzá, hajnalban vissza haza, alvás, este megint el, s közben rájöttem, hogy tudok főzni. Otthon bezzeg sosem hagytak.
Egyik este viszont még arra sem volt időm, hogy indulás előtt lefürödjek, én viszont igényes egy ember vagyok és nem tudtam megállni, hogy ne zuhanyozzak Joonnál. Vacsora után felálltunk az asztaltól, majd mikor fogtam volna a tányérokat, Joon legyintett. – Hagyd csak, megcsinálom. Felépültem már annyira. – kivette kezemből és egy csókot nyomva a számra, a mosogatóhoz vitte őket.
Addig fogtam a ruháim és a törölközőm, majd mosolyogva bevonultam a fürdőbe. Ott levetkőztem és beléptem a zuhanykabinba. Megnyitottam a csapot és éreztem, ahogy a forró vízcseppek végigfutnak az egész testemen. Végigsimítottam magamon a szivaccsal, és lemostam minden piszkot. Mielőtt viszont befejeztem volna, hideg levegő áramlott be a hátam mögül és megfordulva Joont láttam.
 - Mit csi… - kezdtem volna bele, de egy heves csókkal elhallgattatott. Nyelveink játszadoztak, ajkam szívogatta, közben lassan a csempéhez nyomott. Megborzongtam, ahogy a hideg kő a hátamhoz ért, miközben forró teste melengette mellkasomat. Hozzám simult és ajkaimtól eltávolodva nyakamra tért. Végignyalta, majd lágyan beharapta és megszívta. Nem is tudom, milyen rég voltam már vele, de ezek az érintések őrjítően hiányoztak. Az érzéki mégis izgató mozdulatok…
Felsóhajtottam és halkan nyögtem, mikor csókjaival mellkasomtól lejjebb haladt. Tudtam, hogy azt nem fogja megtenni…túl nagy a büszkesége…aztán megéreztem nyelvét és ajkait férfiasságom körül és vagy a meglepettségtől vagy az élvezet miatt egy hatalmas nyögés tört fel torkomból.
Lassan ajkai közé fogadott és elkezdte mozgatni a fejét. Elmosolyodtam az érzéstől, majd a tudattól, hogy ő csinálja és szemem lehunyva, félig tátott szájjal a hajába túrtam és sóhajtozni kezdtem.
Egyenletesen mozgott, lassan, majd gondolt egyet és begyorsított. Kezével combom fogta és még mélyebbre tolta a fejét. Elmondani nem lehet mekkora élvezetet adott, csak fogtam és kicsit húztam a haját, ösztönözve, hogy erősebben csinálja.
 - Joonh…hah….el fogokh… - nyögtem a vége felé, de akkor abbahagyta. Szinte fájt, ahogy az érzés lassan elmúlt, de még mielőtt bármit is csinálhattam volna, felkapott és ismét a csempének nyomva, lábaim derekára fonta. Csípőjét erősen az enyémhez dörzsölte és ajkaival enyémnek esett, hogy visszafogja a hangokat.
Egyik kezével learaszolt az oldalamon, el a combom felé, majd a két lábam közé és lassan felnyomta az egyik ujját. Összeszorítottam a szemem, de már nem volt annyira új az érzés, így könnyen megszoktam. Egyik ujj követte  másikat, majd a harmadikat, ezután kihúzta őket és fejével vállamnak támaszkodva feltolta magát. Hangos nyögés szakadt fel a torkomból és a hátába kapaszkodva vettem szaporán a levegőt. El sem hiszem, hogy ismét itt tartok...vele…előjöttek a régi emlékek, majd elkezdett mozogni. Teljesen elvette az eszemet, nem bírtam gondolkozni, csak rá koncentráltam, a világ megszűnt minden bajával együtt.
A lábam megfeszült, még jobban magamban akartam tudni, így szorosabbra vettem a kulcsolást és vállánál is közelebb húztam. Mélyeket kezdett lökni és az egyiknél éreztem…éreztem azt a pontot, és hogy újra meg újra eléri. Megint a csúcs felé vezető úton találtam magam és tudtam, hogy nem kell sok. Ujjainkat összekulcsolva a csempéhez nyomta a kezem és még lökött párat. Hangos kiáltással elélveztem, majd elgyengülve lihegtem tovább és éreztem, hogy ő is a végére ér…bennem…
Homlokát az enyémnek támasztotta és kinyitotta gyönyörűen csillogó szemeit. Szívverésem lassult, éreztem, hogy megnyugszom és lágyan elmosolyodva megpusziltam félig komolyan félig szenvedélyesen rám meredő arcát. Kihúzta magát és óvatosan letett.
 - Szeretlek… - súgtam és éreztem, hogy megremeg. Egy szót sem szólt, csak magához húzott és arcát nyakamba fúrva megölelt. Nem igazán értettem viselkedését, de tetszett…Tetszett, ahogy ölelt, ahogy hozzám bújt.
Lassan elengedett és még egyszer megcsókolva elzárta a vizet. Levette az egyik törölközőt és elkezdett vele törölgetni. Mikor végzett, magáról is felszárította a vízcseppeket és vigyorogva hirtelen felkapott. Kivitt a fürdőből és finoman az ágyra tett.
 - Imádlak. – mondta vigyorgó arccal és egy puszit adva a homlokomra, behozta a ruhákat is. Felöltöztünk, majd mellém feküdt és átkarolt. Nem tudom voltam-e már boldogabb, de az biztos, hogy nem akartam, hogy ez a pillanat véget érjen.
 - Joon…kérdezhetek valamit? – kérdeztem megfontoltan, félve, hogy már számít a kérdés témájára.
 - Persze, nyugodtan. – súgta fülembe és karjait szorosabbra fonta körülöttem.
 - Mi történt veled? – lassan, vigyázva mondtam a szavakat. Egy szót sem szólt, de éreztem, hogy lazít az ölelésén. Elegem volt belőle, hogy elhallgatja előlem, elvégre a legjobb barátja voltam éveken át, most pedig még több is. Felkaptam a vizet, megfordultam és a szemébe néztem.
 - Miért nem vagy képes legalább egy szót kibökni? Ennyire nem érted, hogy aggódtam érted? Hogy éjszakákat sírtam át, mert azt hittem, meghaltál? Erre beállítasz teljesen összeverve, sebekkel tele, szétesve, majd miután rendbe hozlak, még mindig nem mondasz egy árva szót sem? Hát tudod mit? Menj a francba! Elegem van, elég jól megvagy nélkülem is. – eltoltam magamtól és a táskám felkapva kirohantam a házból, majd Heechul felé vettem az irányt. Még bőven éjszaka volt, úgy 2 körül lehetett…Lassan és csendben kinyitottam az ajtót és beosontam rajta. Becsuktam magam mögött, de akkor felkapcsolódott a villany. Megfordultam és Hee állt előttem fehér öltönyben, mögötte két nagyobb testalkatú, fekete zakós ember.
 - Csak nem éjszakai túrán voltunk? – kérdezte Heechul, de hallottam a hangján, hogy pontosan tudja, hol voltam. Megijedtem, már fordultam volna az ajtó felé, de intett az őröknek, akik hirtelen rám vetették magukat. Erősebbek voltak, így könnyűszerrel felemeltek és átvittek az egyik szobába. Leraktak egy székre és erősen megkötözték a kezem és a lábam.
 - Mi a franc…Heechul…mit csinálsz? – kérdeztem zihálva. Szívem kalapált, szinte már a nyakamban lüktetett, izzadtságcseppek folytak a homlokomról. Ajkaim remegtek, nem tudtam, mire készül… Aztán kerékcsikordulást hallottam. Egy kocsi érkezett a ház elé és sietősen kiszállt belőle valaki. Az ajtóhoz rohant, hallottam cipőjének minden egyes koppanását, de mielőtt bekopogott volna, már ki is nyitották neki az ajtót.
 - Üdvözlöm…Lee Soo Man… - mondta Heechul egy hatalmas, ördögi vigyorral az arcán és kitárta karjait.
 - Érezze otthon magát…de előtte beszéljünk meg pár dolgot az üzlettel kapcsolatban…