Music Life

(Hongki)

Part 3 - Final (18+)

Füledbe sóhajtott, majd karjait szorosabbra véve, ajkaival nyakad súrolta. Ujjaival végigsimított dekoltázsodon és felsődhöz érve lassan elkezdte kigombolni.
 - Nem tudod…milyen…gyönyörű vagy… - súgta, majd apró puszikkal lepte el nyakad és mellkasod. A gombokkal végezve lecsúsztatta rólad az egyszerű kis inget és kibújtatott melltartód pántjaiból. Csókjaival kulcscsontod felé haladt, majd válladhoz ért és lassan kikapcsolta a melltartó csatját.
 - Gyönyörű… - ismételte halkan, bódultan, mikor fedetlen mellkasodra tévedt tekintete. Ajkaival lefelé vette az irányt és óvatosan melleid kezdte kényeztetni. Forró nyelve érzékeny területeken kalandozott, halk sóhajokat csalogatva belőled, majd mint aki dolgát végezte, abba hagyta és felemelve az ágyhoz vitt. Letett a puha ágyneműre, végignézett nadrágodon és minden apró gond nélkül lehúzta.
Lábaid közé siklott és ingét a földre dobva föléd hajolt. Combod ujjaival simogatta, egyre feljebb és feljebb, majd megsimította alsóneműd és lassan dörzsölni kezdte. Megremegtél, de térdeivel széjjelebb tárva lábaidat, óvatosan lehúzta azt az egy aprócska ruhadarabot is. Orrával éppen, hogy érintve puha bőröd, végighúzta hasadon és megállapodott lábaid között. Huncut vigyorral az arcán felnézett rád és kacsintott.
 - Shhh… - súgta egy ujjával a száján, majd szemedbe nézve visszahajolt és lassan nyelvével kezdett izgatni. Be kellett fognod a szád, túl jól csinálta, féltél, hogy hangos lennél. Másik kezeddel a lepedőbe markoltál és görcsösen fogtad.
 - Mégh… - csúszott ki ajkaid közül és érezted, ahogy gyorsít. Szinte profi volt, nem sok kellett, hogy a csúcsra vigyen, de ezt pont, hogy el akarta kerülni, így abba hagyta.
 - Miért…? – néztél rá ártatlanul és kicsit csalódottan, mikor megérezted magadban pár ujját. Felnyögtél és fejed hátra hajtva lehunytad a szemed. Lassan mozgatta őket, minden mozdulatnál egyre beljebb haladva, végül mikor már megszoktad, kihúzta őket. Levette nadrágját a boxerrel együtt és rád feküdt. Párszor elhúzta magát lábaid között, majd beigazította a helyére és vállad csókolva óvatosan behatolt. Végig figyelt rád, ahogy egy hangszerre is szokás, hogy egy percig se legyen rossz, majd elkezdett mozogni. Mikor látta, hogy nem kényelmes, hogy feszengsz alatta, lassított és elterelve a figyelmed, lágyan csókolta ajkaid. Hajába túrtál és kifújva magad, jelezted, hogy csinálja még. Lökéseit árnyalatnyival erősítette és mélyítette, majd megtámaszkodott és érzelmekkel telítődve felgyorsított.
Nem tudtad megmagyarázni az érzést, de hihetetlenül nagy élvezet töltött el, mikor egy bizonyos pontot ért. Nem akartad, hogy vége legyen, kívántad mindenét. Az ajkait, a testét, érezni akartad az illatát, csókjai tüzét és legfőképpen a szerelmét. Átölelted és úgy mozgott benned, a két test szinte eggyé vált, egyszerre lélegeztetek, egyszerre dobbant a szívetek. Arcod nyakába fúrtad és már majdnem a csúcson voltál, a végén, ahol végre beteljesül a szerelmetek; nyögéseid egyre csak hangosodtak, majd kicsúszott a szádon a neve és végre…elérted… Lihegve ernyedt el a tested és érezted magadba áradni őt. A tanárodat, énekesedet és a tökéletes férfit az életedben. Megnyugodtál, ahogy arcodat simogatta, majd lágyan, a világ összes szeretetével megcsókolt és álomba merültetek…

Music Life

(Hongki)

Part 2

 - Na, hogy tetszett? – kérdezte a következő órán.

 - Nagyon szép volt, de…miért nem mondtad, hogy ezt fogod előadni? – mutattál a kottára.

 - Mert ott helyben szóltam a többieknek, hogy valaki…számomra fontos ember lesz ott és szeretném eljátszani… - mondta kicsit elpirulva.

 - Fontos? De…hisz csak a tanítványod vagyok, nem…?

 - De…de…szeretném, ha…több lennél… - súgta halkan és beharapta alsó ajkát. Kicsit meglepődve elmosolyodtál és a dalból kiragadva egy részletet, azzal válaszoltál.

 - I will walk lalala with you…

Vigyorogva beszállt és együtt, énekelve eljátszottátok a végéig.

 - Nagyon tetszel… - mosolygott és átölelt. Olyan jó illata volt…és a mosolya…

 - Te is…Tudtad, hogy hihetetlenül cuki vagy, mikor énekled, hogy Hello Hello és nyújtogatod a karod?

 - Azért csinálom. – nyújtott nyelvet és egy cuppanóst nyomott az arcodra.

Hetekkel később már órákon kívül, hétvégente is találkoztatok. Volt, hogy lementetek a tengerhez, néha csak egyszerűen a folyóhoz, de legtöbbször Hongkiék udvarában lebzseltetek. Szép, zöld pázsit, két napozóágy, egy grillező és egy nagy napernyő. Tisztára, mint egy füves strand.

Most is a napozón feküdtetek és a kicsi, fehér felhőket néztétek.

 - Nézd, ott egy nyuszi! – mutattál egy kis pamacsra.

 - Tényleg, kis gombócka. Az meg egy gitár.

 - Te mindenben a gitárt látod?

 - Nem. Benned egy gyönyörű lányt… - mosolygott és  érezted, ahogy fülig pirulsz.

 - Most jut eszembe, rohannom kell. – néztél az órádra ijedten. – Mára ígértem meg, hogy segítek a mamámnak. – azonnal felkeltél és magadra kaptad a vékony kardigánod.

 - Ma még találkozunk? – ült föl ő is és rád nézett.

 - Nem hinném, este végzek… De korán elalszik, ha akarod, utána beszélhetünk telefonon.

 - Majd meglátjuk, na menj. – magához húzott egy csókra, majd gyorsan elrohantál.

A terep már ismerős volt, így nem telt bele sok idő és odaértél.

 - Bocsi mama… - estél be az ajtón és máris nekiláttál a teendőidnek.

Órákkal később, mikor befejezted, fáradtan huppantál le egy székre. Persze a nagyid már javában horkolt. Aztán meghallottál valami kis dallamot, énekszóval. Az erkélyre rohantál és megláttad az udvaron a lovagod, amint épp szerenádozik neked. Ahogy meglátott, mosolyogva folytatta és a húrok közé csapva erősebben, szenvedélyesebben énekelt.

Halkan leszaladtál a lépcsőn és a nyakába ugrottál. Olyan jó volt hallani, olyan szép volt és…romantikus…

Melegen ölelted és hajába túrva megcsókoltad. Soha, senkitől nem kaptál még szebb ajándékot.

 - Szeretlek… - súgtad picit könnyes szemmel, de ő csak megfogta állad és lágyan csókolva magához volt.

 - Feljössz? Mama már alszik. – mosolyogtál és kezét megfogva felhúztad az emeletre. Csendben átsurrantatok a nappalin és behúztad a szobádba. Nem volt nagy cucc az otthonihoz képest, de ez is megteszi-

 - Miért vagy hozzám ilyen jó? Meg sem érdemlem. – csuktad be magad után az ajtót.

 - Azért, mert szeretlek. – letette a gitárt és hozzád lépve átkarolta a derekad. – és mert a barátnőm mindent megkap, amire szüksége van a boldogsághoz. – súgta egyre halkabban és mikor lehunytad a szemed, már tudtad mi lesz, de nem bántad…

Music Life

(Hongki)

Part 1

Próbáltad az ujjaidat a mondott helyen tartani, de valahogy sehogy se bírtad megcsinálni. Franc se gondolta volna, hogy ilyen nehéz a gitározás. Jobb kezeddel már betanultad, mikor, melyik ujjaddal, melyik húrt kell megmozdítani, de bal kezed úgy tűnt nem volt elég nagy. Az ujjpercek igencsak rövidek voltak, így alig érted át az akkordokat. Pedig az álmod az volt, hogy híres gitáros legyél, de féltél, hogy így képtelen leszel megvalósítani.
Mikor végre elszántad magad, elmentél egy gitároktatóhoz, hátha ő tud segíteni. Belépve az épületbe egy 40-en túli idős férfire számítottál, de legnagyobb meglepetésedre egy fiatalos 20-as éveiben járó srác várt.
 - Üdvözöllek, gyere, már vártalak. – mosolygott kedvesen, majd közelebb léptél. – Lee Hongki.
 - __________. Mióta gitározol? – érdekelt, hogy miért jelentkezett gitároktatónak ilyen fiatalon. Egyáltalán van elég tapasztalata?
 - Áhh még csak pár éve, amolyan hobbiból. Amúgy meg a bandámban énekes vagyok. – felelte mosolyogva és beléptetek a gyakorlóterembe. Fehér, egyszerű falak, kották, gitárok és pár szék.
 - Milyen banda? – elcsodálkoztál és máris felkeltette az érdeklődésedet.
 - Nem hiszem, hogy ismernéd, még csak garázs módban vagyunk, de szombaton lesz egy kisebb koncertünk. Amolyan válogató. A nevünk FT Island. Na, de ne húzzuk tovább az időt, mondd mit tudsz eddig. – leültetek egy-egy székre és a gitárodat elővéve megpróbáltál ráfogni, persze sikertelenül.
 - A jobb kezemmel tudom milyen mozdulatokat kell csinálnom, de a ballal nem érem át…Lehet vele csinálni valamit? – kérdezted aggódva.
 - Persze. – melléd csúszott és levette a kezed a gitárról, majd valami furcsa ujjtechnikával nyomogatni és masszírozni kezdte a tenyered és az ujjaid. Mikor elengedte, visszatette a gitárra és furcsa, de…átérted.
 - Mit csináltál az előbb? – meredtél rá nagy szemekkel.
 - Kicsit kilazítottam az ízületeket. Túl merevek, ha gitározni akarsz, lazítanod kell rajtuk. – mutatta és előhúzott egy kottát. – Ezt le tudod játszani?
Nem volt nehéz, sőt! Ilyen könnyűt még nem is igen láttál. Meg kellett még szoknod, hogy elérsz minden helyet, de ezen kívül egész jól ment.
 - Várj, elrontottad. Nézd, itt a mutatóujjad és itt a középső, de ide kell, egyel arrébb.
 - De…
 - Hallgasd. – elkezdte játszani és a kettő teljesen máshogy szólt. – Egyébként nagyon jól ment. Mikor kezdted el tanulni?
 - Egy hete… - vallottad be félénken.
 - Egy hét?? Csak?? – döbbent le látványosan. – Ahhoz képest tehetség vagy én azt mondom.
A következő pár órát folyamatos játékkal és gyakorlással töltöttétek, majd a végén mutatott pár lazító gyakorlatot és felírta egy kis lapra, hogy szombaton mikor és hol lesznek. Mivel hetente csak egy órátok volt, így kifejezetten ügyeltél, hogy ne veszítsd el a cetlit.

Aznap ránéztél a papírra és kimentél a helyszínre. Kisebb tömeg fogadott, a színpad előtti rész meg már tömve volt. Szétnézve megláttad a tanárod és integettél neki, de nem vett észre.
Aztán elkezdődött végre és azt sem tudtad, hova kapkodd a fejed. Hongki a mikrofonra fogott és pár nyögésre hasonlító hangpróbát tartott…vagy mit…magad se tudtad, de a sok ember már most éljenzett. Utána valamit gyorsan elhadart és csak annyit értettél, hogy Hello, Hello. Hát, szia…
Végighallgattad a számot, de végig rá koncentráltál. Pedig…az egyik gitáros is tetszetős volt…de inkább maradtál a pacsirtánál.
Jött még vagy 5 dal, de aztán a csapat tagjai hirtelen levonultak a színpadról. Máris vége lenne? De megláttad Hongkit, ahogy egymaga leül egy székre, gitárral a kezében és elkezdi énekelni és játszani, amit az órán gyakoroltatok.
 - Music Life, Music days… - hangzott a refrén eleje és szinte bekönnyeztél, mikor láttad, hogy téged néz…hogy neked énekel… Az a gyönyörű ballada… Szemed megtörölve szipogtál párat és elmosolyodtál. Érezted, hogy elvarázsolt…hogy fülig beleszerettél.

A könnyebb elképzelés érdekében:
http://www.youtube.com/watch?v=o9zGNtPxjeI